Kezdőlap Címkék Karsai Gábor

Címke: Karsai Gábor

Orbán Viktor csak farkast kiáltott?

A 2019-es költségvetés tervezésének időszakában a miniszterelnök arról beszélt, hogy egy „földrengés biztos”, óvatos és megfelelő tartalékokkal rendelkező költségvetésre van szüksége az országnak, mert a világban észlelhető gazdasági folyatok egy újabb, komoly válság közeledtére utalnak. Dr. Karsai Gábort, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettesét ennek a realitásáról kérdeztük.

  • Irreális elvárás a 4 százalék feletti tartós növekedés
  • Hiba volt az 50 százalékos előleg  
  • Nehéz költségvetési vita várható
  • Zűrös időszak elé néz Európa
  • Jobban a “körmünkre néznek” majd

Valóban közeleg egy újabb gazdasági válság?

Ma a világgazdasági helyzet valamivel valóban rosszabb, mint korábban volt, nagyon sok bizonytalansági kockázat látható. Számos olyan hazai és külföldi elemző gondolja úgy, hogy

nagyjából kétéves távlatban nem zárható ki egy újabb válság bekövetkezése.

Az az óvatosság, amit a kormánynyilatkozatok jeleztek, nem teljesen alaptalan, de jelenleg messze nem tartunk itt.

A választás után Orbán Viktor azt mondta, olyan pénzügyminiszterre van szüksége, aki garantálni tudja legalább az évenként 4 százalékos növekedési ütemet. Varga Mihályban ezt megtalálta?

A Varga Mihály által jegyzett konvergencia programban 2022-ig minden évben 4 százalék, vagy ennél magasabb növekedés szerepel. Ez a korábbi konvergencia programhoz képest néhány tizedszázalékos emelést jelent. Ez a mi számításaink szerint irreális elvárás. Én úgy látom, hogy a gazdasági válság közeledtével riogató kijelentések mögött az állhat, hogy

a kormányzat is belátta, hibás az a korábbi koncepciója, miszerint a magyar gazdaság képes lehet tartósan 4 százalék feletti növekedésre.

Ráébredtek arra, hogy ez nem fog menni. Az Európai Unió is figyelmeztette Magyarországot, hogy az államháztartási hiány túl magas, az idei várható deficit a második legmagasabb lesz az Unióban, s ebben csak Románia „előz” meg minket. A strukturális deficit 3 százalék fölött lesz, és romló tendenciát mutat.

Amikor a gazdasági növekedés csúcson van – és mi mostanában erről beszélünk – inkább ellenkező tendenciáknak kellene jelentkezniük.

Ez volna a természetes. Ami a deficitet illeti, az Unió országainak idei várható átlaga 1 százalék alatt lesz, például a németek és a csehek egyenesen szufficites költségvetéssel számolnak. Lehet találni persze olyan zavaró világgazdasági tendenciákat, amelyekkel a propaganda szintjén lehet majd magyarázni a hazai gazdaság gyengébb teljesítményét, az esetleges 4 százalékos beígért növekedés elmaradását. A világban tapasztalható forrásszűkítésre is lehet majd hivatkozni.

Annak a mintegy 1000 milliárdos uniós támogatásnak a visszatartása ebben nem játszik szerepet?

Természetesen nem. Ennek a pénznek egy részét valószínűleg még az idén megkapjuk, egy másik részét valamivel később. Megeshet persze, hogy az EU-ban nem fogadnak el bizonyos tervezett projektek, de

a kormány ebből a szempontból túlbiztosította magát, több projektet indított el, mint amennyi támogatásra elvileg lehetőség van.

Az idei elmaradás az államháztartás uniós módszertannak megfelelően számított ez évi hiányát nem fogja befolyásolni, mivel abba az EU fejlesztési támogatások nem számítanak bele. De a költségvetési hiány, ahogyan említettem, a kedvező konjunktúrához képest e nélkül is nagyon magas, az Unió már figyelmeztetett minket, hogy

kiigazításokra volna szükség a magyar gazdaságban.

Ennek a hiánynak a forrását miben látja? Hol „sántít” a magyar gazdaság?

Alapvetően a 2018-as parlamenti választásokban kell az okokat keresni. Számos olyan projekt indult be, amely egy része szükséges volt, más részét el lehetett volna hagyni. A különféle életpályamodellek nyomán jelentős béremelések voltak a költségvetési szektorban. Meg kell említeni a költségvetésből finanszírozott olyan beruházásokat, mint például a Modern városok program terhei, amelyeket már a közelgő önkormányzati választások számlájára írhatunk.

A kormányzat részben tudatosan, azt hirdeti, hogy a 3 százalék alatti hiány teljesen rendben van.

Első ránézésre ez igaz is lehetne, ám

a nagyon alacsony kamatok időszakában ennél jóval alacsonyabb hiány volna indokolt.

Ha a gazdasági növekedés a különféle okok miatt valóban lassulni fog, majd akkor kellene költségvetési pénzekkel támogatni a növekedést, de most, amikor a konjunktúra tetőpontján vagyunk,

pusztán politikai-választási megfontolásból költségvetési pénzeket is bevetni, eléggé kockázatos. Ez a lassulás időszakában fog visszaütni,

amikor nem, vagy alig lesz mód a kiadások emelésére.

A hazai gazdasági növekedés azért volt csúcsponton, mert egész Európában konjunktúra volt?

Ebben ennek is szerepe volt, de még fontosabb, hogy a kormányzat az EU-támogatások erőltetten gyors lehívására, majd ennek megelőlegezésére törekedett. Szerintem eleve hiba volt a hatalmas előlegek kifizetése,

ettől inkább csak a „kifizetési számláló” pörgött,

a fejlesztések – bár látványosan emelkednek – sokkal kevésbé, miközben az államháztartás finanszírozása a nagy hiány miatt egyre nehezebb. A gazdaság kétségtelenül csúcson pörög.

Az idén még biztosan meglesz a 4 százalék feletti növekedés, de jövőre már csak 3-3,5 százalékossal számolunk, ami önmagában nem rossz,

de a régióban csak gyenge közepes szintnek mondható.

Ezt az uniós pénzek elapadása okozza?

Részben igen, illetve hogy a magyar gazdaság EU-transzferek nélkül csak nagyon szerény növekedésre képes. Az igazi probléma 2020-tól jelentkezik, amikor már a mostani ciklusból nem sok lehívható pénz marad majd, az új költségvetési ciklus pénzeire pedig korai volna számítani.

Akkor további jelentős lassulás is bekövetkezhet.

Csak zárójelben jegyzem meg: a magyar kormány is ellenzi, hogy még ebben a választási ciklusban elfogadják a 2020 utáni költségvetést, ha azonban ezt áttolják az új parlament időszakára, hosszadalmas vitákra kell számítani, ami az európai országok egymásnak ellentmondó érdekeiből következik. Ameddig pedig nincs költségvetése az EU-nak, kohéziós támogatások sem lesznek.

Mire gondol?

A döntést nehezíteni fogja a donor és a támogatott országok közötti érdekellentét, a Brexit miatt csökkenő források, de nem elhanyagolható a Nyugat – Kelet, vagy az Észak – Dél ellentéte. Ne felejtsük ki az integráció növelését szorgalmazó és azt ellenző, a nemzeti önrendelkezést előtérbe helyező álláspont közötti, vagy a populista és a piacpárti felfogás ellentétét sem, de említhető az orosz kapcsolat vagy a migráció eltérő megítélése is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy

a választások nyomán nagyon sok kulcspozícióban személycserékre is sor kerülhet, s ebben is kiéleződhetnek a nemzeti és a pártcsaládbeli szempontok.

A populista erők nagyon megerősödtek, de nem törtek át, az uniós integráció növelését szorgalmazó német-francia tandem pedig várhatóan támadásba lendül. Nagyon zűrös Európai Uniós időszak elé nézünk.

Ezekre nem sok befolyása lehet Magyarországnak.

A magyar fejlődés szempontjából mindezek fontos kérdések lehetnek, hiszen nagyon kitettek vagyunk az uniós folyamatoknak. Erősen függünk a transzferektől, ha nem kapunk támogatást, jelentősen visszaeshet a gazdaság teljesítménye. A világgazdaságban végbemenő folyamatok is számos kockázatot jelentenek. Ilyen az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelése, a magasabb kamatok ronthatják számos ország pozícióját.

Az Unió szempontjából a vámháború is kockázatot jelent, az amerikaiak kiszámíthatatlan mértékű befelé fordulása és piacvédelme is egy világgazdasági kockázatokat növelő folyamatok közül.

Még valamit meg kell említenem: a török és az olasz bankválság lehetőségét. Nagyon rossz az olasz bankrendszerben is a hitelek összetétele, és ha ott valami komoly zavar támad – látva az olasz populista kormányzat „gondolkodását”, – akár a görögökéhez mérhető megrázkódtatást is kiválthat az Unióban. Ezt persze mindenki igyekszik elkerülni, de egy öntörvényű kormány esetében ez kiszámíthatatlan.

A napokban került nyilvánosságra az a hír, hogy a kormány az önkormányzati számlákon parkoló, fel nem használt forrásokat visszavette. Lehet ez egy válságra való felkészülés jele?

A kormány rossz döntést hozott akkor, amikor erőltetet módon iszonyú sok előleget fizetett ki bizonyos fejlesztésekre. Ezek jelentős részét nem is tudták felhasználni, különféle bankokban parkoltatják. Ezeket a milliárdokat most átteszik a Kincstári számlára,

ami érdemben nem befolyásolja a beruházások megvalósulását.

A lépés pusztán egyszerű, finanszírozási döntésnek tekinthető, amit a kialakult pénzforgalmi hiány indokolhat. Az, hogy lecsökkentik 50 százalékról 25 százalékra a kifizethető előlegek nagyságát, a jelen helyzetben helyénvaló, önkorrekciós döntés.

Hírek szerint az eddig benyújtott számlák felülvizsgálata zajlik, a kormány elrendelte a túlszámlázások kiszűrését.

Erről nincsenek konkrét ismereteim, de az tény, hogy ha egy országnak – amint azt a Sargentini-jelentés elfogadása is mutatta – rossz a nemzetközi megítése, vagy hogy a korrupciós ranglista szerint a régióban csak Bulgáriában rosszabb a helyzet a mienknél -, akkor elképzelhető, hogy az ellenőrzések a korábbinál részletezőbbek, ha úgy tetszik szigorúbbak lesznek.

Jobban gyanakszanak simlisségre, és a legutóbbi brüsszeli bírálatok fényében is, ezt a kormányzat nyilvánvalóan szeretné elkerülni.

Az álom és a valóság csap össze Matolcsyban

Féligazságoktól terhes, ismételten grandiózus víziót vázolt fel Magyarországról Matolcsy György, amelynek megvalósulására vajmi kevés remény van – összegezhetők a szakértőktől összeszedett vélemények. Ismét nehéz volt megszólalókat találni.

A térség igazi sikertörténet, közte Magyarországé is, amely utóbbi 2010 óta már a 13. fordulatba vágott bele tavaly, a növekedésibe. Ezzel a világ nagy erőközpontjai közepén sikeres felzárkózást hajthat végre – mondta egyebek mellett Matolcsy György az idei közgazdász vándorgyűlésen csütörtökön.

Előadásában a BMW gyárépítési tervét szimbolikusnak nevezte. A középkorig visszanyúlva elemezte a térség sikeres fejlődését, amelyben a jövő egyenesen fényes.

„Voltunk már egyszer nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek. Életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok”

– fejtegette a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Sokadszor jövendölte meg 2010 óta, hogy most már tényleg ráálltunk a felzárkózási pályára.

Mondandója végén aztán mégis felsorolt tíz olyan területet, amelyeken viszont

nagyon le vagyunk maradva:

a technológiai vívmányok meghonosítása, alkalmazása, gyors robotizáció, a lakosság képzési szintje, a felsőoktatásban végzettek alacsony száma, a top egyetemek száma, a rendkívül alacsony tőkeállomány, az alacsony termelékenység, az export alacsony hozzáadott értéke, a kevés vállalati sikertörténet, a versenyképesség egyes területein meglévő elmaradás.

Ezek éppen azok a területek, amelyeken

áll vagy bukik, hogy fejlődőképes-e egy ország.

Mint már korábban, ismét nehéz volt értékelő nyilatkozót találni Matolcsy nagy ívű, sokak szerint szinte látomásos előadásához. (Egyikük egyetemi tanár, korábban gazdasági vezetői posztok viselője azt közölte, idén volt annyi esze, hogy már el se ment a rendezvényre, Matolcsy mondandóját nem hallotta, de nem is érdekli.)

Csodás ábrákban most se volt hiány.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Karsai Gábor, a GKI gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese szerint négy alapprobléma van a magyar kormány gazdaságpolitikáját (a jegybanktörvény keretein jelentősen túlterjeszkedően) alapjaiban alakító közgazdász előadásával.

A kiindulási ponttal, a BMW feldicsérélésével, és mint a magyar siker szimbólumakénti beállításával az a probléma, hogy a gyár termelni csak évek múlva fog, a földterület megszerzése is csupán valamikor jövőre lesz – mondta a közgazdász.

Mindezen túl nem tudjuk (a kormány nem árulja el), hogy mekkora állami támogatást kap a bajor óriás. Az eddigi adatok és tendencia alapján legfeljebb sejthető, hogy 4-5 évig a magyar költségvetés fogja állni az összes alkalmazott bérét.

Ekkora támogatási igény (vagy inkább feltétel) pedig arra mutat, hogy a magyarországi

beruházási környezet, jogbiztonság és üzleti klíma megítélése igen csak gyenge

– mondta Karsai.

A felvázolt – most már mindjárt két – kínai selyemút kapcsán a GKI-vezető azt mondta, hogy Banglades éppen most került nehéz helyzetbe, mert – a magyar tervvel megegyezően – hitelből végezte el a hatalmas infrastruktúra-fejlesztést, és nem képes törleszteni. A térség nagyszerűségének pedig pont ellenpéldája az összeomló Törökország. A V4-ek nagyszerű egysége pedig legfeljebb a menekültproblémában mondható igaznak – mondta Karsai Gábor.

A kutató legtöbb fenntartása a magyar gazdaság fenntartható növekedésével van. Mindenekelőtt a térségben éppenséggel a magyar adatok a leggyengébbek, nyolc év alatt a visegrádiak megduplázták a bruttó hazai terméket (GDP), mi csak 50 százalékkal növeltük, tehát az

eddigi magyar növekedést is erősen túlzó „kirobbanónak” nevezni,

ráadásul nálunk már elkezdődött a teljesítmény növekményének lassulása – sorolta Karsai Gábor.

Már idén is csak minimális adósságcsökkentésre lesz képes Karsai szerint a magyar gazdaság, amelyet nagyban befolyásol, hogy egyre jelentősebb összeggel kénytelen megelőlegezni az uniós támogatásokat, mert alig érkezik pénz Brüsszelből.

Épp ma érkezett a Pénzügyminisztérium beszámolója arról, hogy az államháztartás központi alrendszere az első nyolc hónapban 1646,2 milliárd forint hiánnyal zárt, ezzel

az egész évre tervezett hiánycél 120,9 százaléka teljesült.

Augusztus végéig az uniós kiadások elérték az 1388,5 milliárd forintot, ezzel szemben csak 183 milliárd bevételt tudtak elszámolni Brüsszellel. Júliusban még 1491 milliárd forint deficit volt, az éves előirányzat 109,6 százaléka, az uniós kiadások 1309,4 milliárd forintra rúgtak, az uniós bevételek összege 162 milliárd forintot tett ki.

Nem csupán romlik a külső konjunktúra, ami önmagában is lassító hatással lesz a magyar gazdaságra, az előbbi számok is azt mutatják, hogy a növekedés rendkívül nagy mértékben az uniós összegekhez van kötve (jelenleg a hiányt gyarapítva lehet fenntartani a 4 százalék körüli tempót). Már Varga Mihály pénzügyminiszter is arról beszél, hogy a potenciális gazdasági növekedés 2,5-3 százalék (holott a hivatalos álláspont még négy évig 4 százalékot jövendöl). És ez is erősen eltúlzott az elemzők többsége szerint – kommentálta a számokat Karsai Gábor.

A kormány komolyan számol a lakosság fogyasztásának növekedést felhajtó hatásával. A GKI vezérigazgató-helyettese szerint ezt eddig a minimálbérek erőteljes emelkedése húzta, jövőre ez is fékeződni fog.

Mint írtuk, a közgazdász szakma nem szívesen bocsátkozik véleményalakításba Matolcsy szövegeiről. Nem ért egyet ezzel a felfogással Felcsuti Péter, az ismert egykori bankvezető. Szerinte

Matolcsy pozíciója miatt se negligálható a véleménye,

az pedig – bizonyos keretek közt – nem olyan végzetes, ha valakinek nagy ívű víziói vannak az egész világról, bár Matolcsy talán kissé szerénytelen ezek felvázolásakor – foglalható össze Felcsuti álláspontja.

Szerinte az igazi probléma az, hogy az MNB-elnök előadása (a csodálatos jövő és ezek feltételei, a hiányosságok megszüntetése) logikailag még meg is állja a helyét. A tartalommal van baj: azzal, hogyan tudna ez megvalósulni.

Azt ugyanis szemmel láthatóan

felismerték, mindenekelőtt a jegybankban, hogy nagy baj van

a magyar gazdasággal, sőt a tágabban vett társadalmi elemekkel, erről tanúskodik a Matolcsy vezette MNB-ben készült 180 pontos javaslatcsomag – mondta Felcsuti. Már ezt egyébként akként elemezték legtöbben, hogy az az eddig követett társadalompolitika csődjének beismerése.

Azt nem látni, hogyan válnának valóra az ebben foglaltak, mert ezt

magának a Fidesz-rezsimnek működési módja nem teszi lehetővé

– fogalmaz az exbankár. Nyolc év alatt mélyen beégtek a magyar társadalomba-gazdaságba azok a viselkedési-működési módok, amelyek az egyre erősödő centralizációban, a közigazgatás legyalulásában, a pártkatonák mindent elárasztó tömegében, az oktatás és egészségügy lezüllesztésében, a tőkehelyzet leépülésében, a jogbiztonság megszűnésében satöbbi öltenek testet – sorolta Felcsuti Péter.

Hiába látják tehát a fordulat szükségességét, ennek elvégzésére maga a rendszerük alkalmatlan – fogalmazott.

Aki eddig nem ismerte volna, de szeretne behatóbban megismerkedni Matolcsy György elmúlt nyolc évének látomásaival, az ide kattintva megteheti ezt.

A büdzsé legnagyobb ellenfele nem az árfolyam, hanem önmaga

Az elszabadult forintárfolyam miatt nem kell újraírni a költségvetést, de ez is rámutat arra, hogy nem sok értelme van a jelenlegi költségvetés-készítésnek – mondta a GKI vezérigazgató-helyettese, Karsai Gábor. Az adósság csökkentésébe „bezavarhat” a gyenge forint. A kormány meg már konteót gyárt.

A rekordot rekordra döntő árfolyammal a forint soha nem volt annyira leértékelt, mint ezekben a napokban, adódik tehát a kérdés – és itt-ott el is hangzott -, hogy nem kell-e hozzányúlni az idei és az éppen most készülő 2019-es költségvetéshez. Az elfogadott 2018-as büdzsé 309-es, a 2019-es tervezete 311-es euróárfolyammal kalkulál. A jelenlegi 328-as ráta nagyjából 6 százalékos gyengülés az év elejihez képest.

Ezzel kapcsolatban Varga Mihály pénzügyminiszter két hete a 2019-es költségvetésről szólván arról beszélt, hogy a forint árfolyamának stabilizálódására számítanak, arra, hogy a piacok megnyugszanak. Nem így történt, bár akkor még „csak” 318 felett járt a kurzus.

Ez a változás nyilván hatalmas tételeket mozgat meg, de ennek összegszerű megbecsülésére nem vállalkozik a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese. Karsai Gábor elmondta, hogy megítélése szerint nem kell hozzányúlni se a kész, se a tervezett büdzséhez.

A változás ugyanis két irányú: közvetlenül

a kiadások importtartalmában jelenik meg a gyengébb árfolyam miatti többlet, de a bevétel, például az áfa is nagyobb lesz

– fejtette ki.

Ami persze feljebb fogja nyomni az amúgy is gyorsuló inflációt, aminek rátáját a GKI magasabbra becsüli, mint a kormány, amely a kutatók szerint alultervezi a pénzromlás mértékét.

Amiért azonban felesleges újraírni a költségvetési számokat, annak első számú oka az, hogy 2010 után a kormány teljesen átalakította a gazdálkodási szabályokat. Minden olyan korlátot eltörölt, amelynek elérése után kötelező volt pótköltségvetést készíteni, lényegében korlátlan összegű átcsoportosítás jogát adatta meg magának a parlamenttel – mondta Karsai. Vagyis a kormány saját hatáskörben tudja elsimítani az árfolyam esetleg komolyabb költségvetési hatásait is.

Ez persze rámutat arra is, amit a GKI-ban (is) régóta hangoztatnak, hogy

a későőszről tavaszra előrehozott költségvetés-készítésnek nincs semmi értelme.

Ilyenkor egyetlen olyan adat se áll rendelkezésre, amelyre támaszkodva megalapozott büdzsé készíthető, még rendkívüli helyzet nélkül is.

Holott a hangoztatott indok és cél az volt, hogy ezzel jól kiszámíthatóan időben készülnek el a következő évi keretek, ami jó a piacnak is. Karsai Gábor szerint azonban ez a tisztán látás éppenhogy nem következett be az elmúlt években. Több alkalommal is méretes eltérés mutatkozott például a hiány vagy a bevételek soraiban a tervezettől.

A közgazdász szerint megint érvényes a szocialista tervgazdálkodásos időszakban mondogatott bon mot, hogy a

“tervek arra jók, hogy tudjuk, mitől térünk el”.

Egyetért azzal a megállapítással, hogy jelenleg a költségvetésnek nem az olyan nem várt hatások a legnagyobb ellenfelei, mint most az árfolyam elszállása, hanem önmaga.

A kormány spekulációt gyanít a forint gyengülése mögött és vizsgálódik – mondta Kovács Zoltán. A kormányszóvivő azt nem részletezte, hogy esetleg nagyobb összeesküvésre gondol-e. A kormány vizsgálja ezt a “spekulációt”, és „ennek fényében derítjük fel, mi tehető, mi a teendő” – mondta.

Az MNB ragaszkodását az alapkamathoz – amelynél a pénzpiac ma már magasabb szintet lát szükségesnek – a GKI szakértője azzal magyarázza, hogy a jegybankban él az a hiedelem, hogy a nagyon alacsonyan tartott alapkamat serkentőleg hat a hitelezésre, és ezen keresztül a gazdaság növekedésére. Karsai azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ehhez jó, fenntartható növekedést eredményező beruházások is kellenének. Az MNB másik indoka az, hogy

a deviza-forint-átváltásokon tízmilliárdokat nyer az MNB,

amelyeket aztán kivonva az állami költségvetésből saját alapítványaiban költhet el.

Amiben viszont

szinte biztosan lesz kellemetlen hatása az árfolyam gyengülésének, az az államadósság.

A devizában lévő kötelezettség forintban elszámolva nőni fog, aminek következtében valószínűleg még kisebb lesz a bruttó hazai termékhez mért adósságcsökkentés.

Ennek abban is van jelentősége, hogy a pénzügyminiszter két hete beszélt arról is, hogy elvileg tervbe vették egymilliárd euró értékű devizakötvény kibocsátását. Jelenleg előnyben részesítik a forintkötvényekkel finanszírozni az államadósságot. A mostanában zajló romló folyamatok egyikeként már láthatóan nő a hosszú távú papírokra fizetendő hozam (kamat), az árfolyam pedig a devizakötvényeket drágítaná meg.

Gazdaságpolitika a jövő terhére – folyt. köv.?

„A most felesküdött kormány ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, és tették ezt mesterséges élénkítéssel” – von egy érdekes párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. A FüHü őt is megkérdezte arról, szerinte milyen gazdaságpolitika várható a 4. Orbán-kormánytól. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint a célok nem reálisak, Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese szerint pedig folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.

 

„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.

Ez egyben látványos példája is volt a jövő már említett felélésének.

Ám amikor kiderült, hogy így nem tudjuk teljesíteni a túlzott deficiteljárás megszűntetésének – s ezzel az EU-transzferekhez való hozzájutásnak – a feltételeit, akkor villámgyorsan irányt váltottak, és az államháztartási hiány és a GDP-arányos államadósság csökkentését tűzték a zászlajukra.

Karsai szerint azonban ezen belül is van egy hullámzás az egymást követő Orbán-kormányok irányvonalában. Így bár nagy eredmény, hogy a hiányt évek óta jóval a GDP 3 százaléka alatt tartják, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi „aranyidőszakban” a jól teljesítő tagállamok deficitje sokkal kisebb, sőt, nem egy többletet produkál.

Idén várhatóan a magyar deficit lesz a harmadik legnagyobb az EU-ban,

s az is ritkaságszámba megy, hogy 2017-hez képest várhatóan emelkedik a hiány. Holott fel kellene készülni az előbb-utóbb elkerülhetetlenre, a nemzetközi kamatok emelkedésére, a konjunktúra romlására, az EU-transzferek mérséklődésére. A választási megfontolások azonban felülírták az anticiklikus gazdaságpolitikát. Ez a nehezebb időkben fog visszaütni, amikor már alig lesz mód a költségvetési lazításra.

Ami a várható gazdaságpolitika legfontosabb vonásait illeti, Karsai úgy véli, hogy

folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.

Ez éppen úgy jelenti a független intézmények elleni offenzíva folytatását, mint az igazságszolgáltatás átszervezését, az elzárkózást az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, vagy a piaci verseny további korlátozását. A versenyképesség folytatódó romlása, az EU-val való viszony kiéleződése, az EU-támogatások 2020 utáni csökkenése azonban nagy kihívást jelent e politika fenntarthatóságával kapcsolatban.

Az már most látszik, hogy a miniszterelnök nagy hangsúlyt helyez a növekedésre.

„Sajátos módon” már előre bejelentette, hogy olyan gazdasági miniszterrel akar együtt dolgozni, aki garantálja a ciklus ideje alatt a 4 százalék feletti növekedést. „S érdekes módon, hirtelen módosultak a prognózisok, a Brüsszelnek benyújtott konvergencia programban már ez szerepel”.

Pedig Karsai szerint több komoly akadálya is van az ilyen dinamika elérésnek. Kihívást jelent a versenyképesség, amelynek romlása hosszú ideje, több mint másfél évtizede tart. Láthatóan kiéleződött a viszony az Európai Unióval. Komoly esélye van annak, hogy 2020 után nemcsak a Brexit és az új uniós prioritások miatt, hanem a mindinkább többsebességessé váló EU miatt is csökkenni fognak EU-források, ami azt jelentheti, hogy az európai jogrenddel szembemenő, az euróövezetből kimaradó országok az eddigiekhez képest érzékeny veszteséget szenvednek.

„A racionális persze az lenne, ha a kormány módosítana az uniós politikáján”

– mondja Karsai.

A kormány látszólag nem nézett szembe azzal, hogy milyen meghatározó szerepet játszottak az uniós támogatások az elmúlt években a magyar gazdaság növekedésében, „a konvergenciaprogram összefoglaló fejezetében erről gyakorlatilag egy szó nincs, igaz, később a részletező fejezetben egy kevés már igen” – mutat rá a gazdaságkutató. Holott e transzferek fontosságát a GKI és a KPMG két évvel ezelőtti, a Miniszterelnökség számára készített közös tanulmánya is kimutatta, jelesül, hogy ezek nélkül a magyar gazdaság nem is növekedett volna.

Az EU-források pótlásának a lehetőségét azonban keresni kezdték.

Az MNB már hirdetni kezdte a „nyilván a kormánnyal közösen kitalált” hitelezési boomot;

a több mint egy évtizeden át évente kétszámjegyű vállalati és lakossági hitelkihelyezés-növekménnyel nyilván a mérséklődő uniós forrásokat gondolják kiváltani.

Ám középtávon nagyon kockázatos és egyben aligha lehetséges ezzel az eszközzel élénkíteni. A magyar tulajdonú – az állami vagy a kormányzó pártokhoz közelállók tulajdonában lévő –  bankoknál van erre elvileg a leginkább esély, ugyanakkor éppen ezeknél a legnagyobb annak a veszélye is, hiszen a szubjektív szempontok felülírják a felelős hitelezést, ami nagyon súlyos következményekkel járhat.

A hitelezés megugrása mellett a termelékenység és a versenyképesség növelését is feltételezné a tartós 4 százalék feletti növekedési cél elérése, ám

az üzleti környezet valójában csak a „lojális vállalatok” számára „kiszámítható”.

Emiatt sok cég óvatos, nem mer nagyra nőni, hacsak nincsenek kormányzati kapcsolatai, nehogy felkeltse maga iránt az érdeklődést. A külföldi tőke pedig csak rohamosan növekvő állami támogatás mellett hajlandó a befektetésre. Nincs igazi piaci verseny, ami visszafogja a hatékonyságot – említ még egy problémát Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese.

Egy érdekes gazdaságpolitikai párhuzam: Gyurcsány és Orbán

MTI Fotó: Beliczay László

„Ha valamihez hasonlítani lehet az előttünk álló időszakot, akkor a 2002-2008-assal lehetne összevetni: a most felesküdött kormány ugyanis ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, s tették ezt mesterséges élénkítéssel. A Fidesz most valami  hasonlót tervez, hiszen egyszerűen nincsenek meg egy ilyen dinamikának a reálgazdasági forrásai” – von egy első hallásra meghökkentőnek tűnő párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Hozzáteszi:

a mesterséges élénkítés nyomán akkor is – késleltetetten, pár év múltán – jelentkeztek az egyensúlytalansági feszültségek,

amelyek utóbb komoly nehézségeket okoztak. Most is az lesz, ha a magyar gazdaságban meglévő 1,5-2 százalékos potenciális növekedési ütemet mesterségesen 4 százalék körülire pörgetik fel.

Pedig ezt akarják, Mellár Tamás szerint is a növekedés az új kormány kiemelt gazdaságpolitikai célja, ehhez próbálnak forrásokat hozzárendelni, azzal is számolva, hogy az uniós támogatások mérséklődni fognak, ám bízva abban, hogy nőni fog a versenyképesség és a termelékenység, s e mellett jelentősen – két számjegyű mértékben, 15 százalék körüli ütemben – bővítenék a hitelállományt.

„Ez a gazdaságpolitika lényegét tekintve új a megelőző két kormányzati periódushoz képest, s új az első – 1998-2002 közötti – Orbán-kormányéhoz képest is” – szögezi le Mellár, hozzáfűzve: ez még akkor is így van, ha Matolcsy György, még nemzetgazdasági miniszterként évi 7 százalékos dinamikát vizionált, ám akkor ez nem vált deklarált kormányzati céllá. Most azonban úgy tűnik, hogy az uniós támogatásoktól függetlenül akarják 4 százalék körüli növekedési pályán tartami a gazdaságot, ami

„veszélyes és hosszabb távon mindenképpen rontja az egyensúlyt”

– mondja. Szerinte rövid távon ilyen veszély azonban nem fenyeget, mivel a külső egyensúly, a folyó fizetési, illetve a külkereskedelmi mérleg nagyon jó állapotban van. Ugyanakkor az államadósság csökkenő tendenciája rövid távon is megkérdőjelezhető, s ami még fontosabb, felpöröghet az infláció, amely az elkövetkező időszakban valószínűleg meghaladja majd a 3 százalékot,

„még akkor is, ha a Központi Statisztikai Hivatal majd próbálja úgy számolni, hogy ne legyen olyan magas”.

Mellár mindenesetre azt mondta, hogy  tájékozódni fog, hogyan zajlik az infláció számítása napjaikban.”

A gazdaságpolitika a növekedési ütem magasan tartása érdekében nagy szerepet szán a lakossági és a vállalati hitelezés felpörgetésének, erre vonatkozóan van is a Magyar Nemzeti Banknak egy tanulmánya, amely szerint a 4 százalékos növekedéshez 12-15 százalékos hitelbővítésre van szükség. Habár a válság nyomán alaposan lecsökkent hitelállomány, ezért növelésére Mellár szerint is tényleg van tér, ám félő, hogy ha erőltetik, akkor nem csak a hitelképesek, hanem a jövedelmezően gazdálkodni képtelenek is szép számmal fognak kapni  kölcsönöket, miként az megtörtént a 2008-as válság előtt is. Ráadásul most történelmileg alacsonyak a kamatok – hívja fel a figyelmet egy újabb reális kockázatra, a kamatok várható emelkedési trendjére a szakértő.

További akadályt lát a munkaerő-hiányban, illetve a termelékenységnövekedés gyengélkedésében – ez utóbbi nálunk az elmulasztott technikai-technológiai fejlesztések miatt az elmúlt nyolc évben 2 százalék körüli volt csupán, miközben például a környező, volt szocialista országokban 15-20 százalékos ütemet értek el.

Mellár szerint mindenesetre

a gazdasági nehézségek 1-1,5 évig nem nagyon fognak élesen jelentkezni.

„A kormány ülhet a babérjain, mivel a feltételek és a mutatók egyaránt jók, a gazdaságot az előre kiosztott uniós támogatások még pörgetik. A negatív következmények majd csak később jelentkeznek, első lépésben a munkaerőhiány és az infláció képében, de utána kumuláltan fognak jelentkezni az egyensúlyi feszültségek” – mondja.

(Mellár Tamás a FüHü-nek adott korábbi interjújában az előző három Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról is beszélt.)

Lehetnénk sikeresek, de csak piaci verseny mellett

Fotó: Wikipedia

Nem számít gazdaságpolitikai fordulatra az előző orbáni ciklusokhoz képest Bod Péter Ákos egyetemi professzor, aki szerint fordulatot az jelentene, ha a kormány a verseny felé fordulna. Erre nem lát sok esélyt, hiszen a kormányerőknek fel kellene hagyniuk az eddigi tételeikkel, hogy a tőkepiac csupa spekuláció és eltőzsdézés, vagy, hogy a külföld tőkés kizsákmányolja a magyarokat, és a legjobb, ha a politika csúcsán döntik el a folyamatokat.  De mégis lesz új a gazdaságpolitikában, mivel elkerülhetetlenül diktálni fognak a meg nem oldott feladatok, egyebek között az oktatás és az egészségügy területén, az ország területi és társadalmi szétszakítottsága miatt, a súlyosbodó demográfiai helyzet nyomán. Mindezekre nem megoldás az, hogy Orbán továbbra is erősen kézben akarja tartani a gazdaságot.

De láttunk már olyat – tette hozzá a volt ipari miniszter, később jegybankelnök – hogy a szerkezeti gondokra a gyorsítás („uszkorenyije”) volt az első megoldási kísérlet.

Bod az elemzők többségéhez hasonlóan, komoly akadályokat lát az évi 4 százalékos, sőt e feletti bővülési ütem elérése útjában. A Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramból nagyon sok minden látszik – mondja, megjegyezve, hogy

„az azért nincs igazán rendjén, hogy az Európai Unió ilyen részletezésű gazdaságpolitikai tervet kap, ám a magyar választóknak semmilyen információt nem adtak április 8-a előtt”.

A konvergencia-programba beállított több éves 4 százalékot meghaladó növekedési ütem elérése nem lehetetlen, de roppant valószínűtlen. Az kellene hozzá, hogy az utóbbi néhány év rendkívül kedvező nemzetközi konjunkturális viszonyai fennmaradjanak.

Maga a kormánydokumentum továbbra is alacsony nemzetközi kamatszinttel, folyamatosan bővülő világkereskedelemmel, stabil euró-forint árfolyammal, 60 dollár alatti kőolajárral számol. Ugyanakkor a nemzetközi feszültségek éleződése nyomán már megkezdődött a nemzetközi olajár emelkedése, és a korábbi pénzügyi viszonyok elmúltával növekedésnek indultak a kamatok. A program a további évekre is kivetíti a mai erős európai növekedést, holott a gazdaságok ciklikus természete miatt elkerülhetetlenül jön bizonyos korrekció, amely nyomán lendületet veszít a növekedés. Az pedig nem világos a mai demográfiai folyamatok ismeretében, hogy

honnan jönne az 1-2 százalékos hazai foglalkoztatásbővülési ütem.

„Úgy tűnik, az államapparátus minden olyan számot beleírt a konvergenciaprogramba, amelyek megvalósulása esetén teljesülhetne Orbán nyolc évvel ezelőtti ígérete, hogy tíz éven belül egymillió munkahelyet hoznak majd létre; de a tényleges teljesüléshez az kellene, hogy tartósan dübörögjön a gazdaság, itthon maradjon a munkaerő, és százezrek kerüljenek be a magángazdaságba, hatékonyan és termelékenyen” – mutat rá Bod Péter Ákos. A FüHü-nek adott korábbi interjújában már kitért erre, mondván: „a Bajnai-kormány alatt kidolgozott foglalkoztatási akció („Út a munkához”) , majd a Fidesz 2010-es győzelme után nagy lendületet vett közmunkaprogram adekvát válasz volt az akkori helyzetre, a tartós munkanélküliség riasztóan nagy mértékére, ám ez a munkaerőpiaci megoldás elérte a korlátait, sőt, mára már a növekedést gátoló tényezővé vált. Az egyébként mobilizálhatóvá tehető negyedmillió ember döntő hányada nem tud továbblépni, és munkavállalóként belépni a munkaerőpiacra. Innováció kellene arra, hogy az így megmozgatott embereket hogyan lehet beterelni vagy a képzési rendszerbe vagy pedig a munka világába.”.

Az egymillió munkahely tíz év alatt Bod szerint ugyan elvben lehetséges, de igen kis valószínűséggel bekövetkező pálya. Bár – fűzte hozzá ironikusan – esetleg

„a Központi Statisztikai Hivatal addig oszt és szoroz, amíg meg nem lesz a bűvös egymilliós szám”.

„A célok mindenesetre egyszerűen nem reálisak, így valószínűleg most is az fog történni, ami korábban is: mást mondanak és mást csinálnak majd”” – állítja.

Az elmúlt orbáni kormányciklusok alapján nem látszik annak tényleges esélye, hogy a 4. Orbán-kormány ideológiai fordulatot elkövetve felfedezné magának a piaci versenyt, mint hajtóerőt. Pedig a verseny által kikényszerített nyomások nélkül nem várható a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen termelékenységjavulás. Félő, hogy

folytatódik a piaci versenyt korlátozó, fékező gyakorlat, és az új technológiák és eljárások bevezetését övező szkepszis.

A közbeszerzések gyakorlata, az állami egyedi döntések sora jelzi az állami versenykorlátozás elterjedtségét. Ha ez a felfogás megváltozna, az hatalmas fordulatot jelentene, ám a kormány névsorából és Orbán megnyilatkozásaiból ilyennek jelét sem látja Bod Péter Ákos, aki úgy fogalmaz: „ez a konvergencia-program így mechanikusan kivetített vágy, ami nem ad támpontot a kormány tényleges szándékaihoz, papíron hozza ki az ideális végállapotot”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK