Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnökjelöltje az ATV-ben beszélt arról, hogy az ellenzék a „24. órában” van a tárgyalásokat tekintve, még mindig nincs megoldás az összefogásra, és az ellenzéki pártok kezdik elveszíteni szavazóikat.
Szerinte új alapról kell mindent kezdeni, ehhez
közös listára, közös programra és közös miniszterelnök-jelöltre van szükség.
Azt mondta, ha lesz jobb jelölt nála, akkor hajlandó őt támogatni, de jelenleg nem ismer olyan felmérést, amelyben nem ő a legnépszerűbb politikus.
A Párbeszéd (most már lehet, hogy csak volt) szövetségese, az Együtt közleményben reagált. Azt írják: „Az elengedhetetlen megújulás elősegítése érdekében
az Együtt nem kíván közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet állítani
a Magyar Szocialista Párttal.”
Szerintük arra van szükség, hogy az egyéni választókerületekben jöjjön létre együttműködés, és csak egy jelölt álljon szemben a Fidesz és a Jobbik jelöltjeivel.
Nem hozott áttörést, talán nem is volt vele szemben ilyen várakozás, a szombati ellenzéki találkozó, amelyet a Közös Ország Mozgalom szervezett. A rendezvény célja, amelyet különben választási nagygyűlésnek hívtak, talán kissé nagyképűen, az volt, hogy a pártok ajánlatot tegyenek a választóknak, miért is szavazzanak rájuk. Az esemény, két nap távolából ez megállapítható nem tudott túlnőni önmagán, sem igazi reményt, sem valódi programot nem kínált a jelenlévőknek. Az egyetlen dolog, amibe belekapaszkodhattak volna, az a megfogalmazott közös akarat, az együttműködés kényszerének hangoztatása. És nyilván örömmel konstatálta volna mindenki a baloldalon, hogy na végre, de senki nem akarta már becsapni önmagát.
Eleve az a tény, hogy a Momentum és az LMP ezúttal sem volt hajlandó közösködni – bármilyen akadályra is hivatkoztak -, arra figyelmeztetett: ezek a pártok oly távol állnak egymástól, hogy belátható időn belül esélye sincs a megállapodásnak. A többiek pedig már oly sokszor hangoztatták szándékaik azonosságát, miközben egy jottányival sem haladtak előbbre, hogy a politikafogyasztó közönség már minden kijelentésüket gyanakvással fogadja.
Ezt a gyanakvást különben tényleg csak maguknak köszönhetik; emlékezzünk rá, hányszor érkeztek már arról hírek, hogy az MSZP és a Demokratikus Koalíció tető alá hozta az egyezséget, hogy aztán egy-két órán belül cáfolják is az értesülést. Természetesen lehet mindenért a sajtót hibáztatni, lehet arról beszélni, hogy fals információkat terjeszt, de azért ne feledjük: ezeknek mindig van valahol a pártok környékén fellelhető forrása. Rendre akad valaki, aki fülbe súg, vagy azért mert jól értesült akar lenni, vagy azért, mert félreértett valamit, vagy csak merő rosszindulatból. Mert a politikusokat hallgatva, négyszemközti beszélgetéseket felidézve, ez a variáció sem zárható ki teljesen. Még messze nem jutottunk el a megállapodásnak még csak a kontúrjaihoz sem, de máris sok a sértett ember, olyanok, akik háttérbe szorítva érzik magukat.
Az előrelépés záloga, mai tudásunk szerint az lenne, ha végre dűlőre jutna egymással az MSZP és a DK. Csakhogy a két párt közötti erőviszonyok folyamatosan változnak; míg a szocialisták a nagyobb testvér státuszából indultak, ily módon pedig a feltételek diktálóiként, ma már van olyan felmérés, ami épp az ellenkezőjét mutatja. Azaz: az MSZP-től leszakadó szimpatizánsok egy részét a DK halássza el, vagyis a halmaz – a választók számszerű mennyisége – igazában nem változik, csak átrendeződik. Az átrendeződés következtében pedig a DK izmosabbnak tekintheti magát, mint tárgyalópartnere, és ez – a kiszivárgó hírek alapján – meg is látszik az eredményen. Vagy az eredménytelenségen.
A jelek szerint ezen kíván fordítani valamelyest a szocialista párt. A tárgyaló delegációba bevontak két korábbi elnököt, Mesterházy Attilát és Tóbiás Józsefet. Olyanok már korábban is akadtak, akik szerint Molnár Gyulának jobb lett volna, ha egyfajta előőrsöt bíz meg az előkészítésekkel, így elkerülhette volna, hogy a folyamatosan gyengülő MSZP vesztes helyzetbe hozza őt, ami nem pusztán a presztízsét rongálja – főként a párton belül -, de az eredményességet is veszélyezteti. A Független Hírügynökség nincs abban a helyzetben, és talán nincs is elegendő információja ahhoz, hogy ebben a kérdésben igazságot tegyen, de a végeredmény, illetve annak nemléte önmagában eligazíthat bennünket. Arra sem tudunk egyelőre választ adni, hogy a két volt elnök bevetése hozhat-e lendületet, illetve miként befolyásolhatja a tárgyalások menetét. Most, innen, csak azt tudjuk rögzíteni, ami a látszat: Gyurcsány Ferenc, jóllehet az összefogás szükségességéről és elkerülhetetlenségéről beszél, valójában mintha az időt húzná. Már, ha igaz volt az az értesülés, hogy a koordinált jelöltállítás számaiban – százalékában – egyszer már megegyeztek (ez volt a 60-40 arány, a szocialisták javára), igaz ez még akkor történt, amikor az MSZP valamicskével jobban állt. Úgy hírlik, most azért torpantak meg, mert a DK azzal a javaslattal állt elő, hogy ne parafálják a megegyezést, hanem vonják be az Együtt-PM képviselőit a megbeszélésekbe. Ami, feltételezésünk szerint, elsősorban azt a célt szolgálja, hogy más arányokat alakítsanak ki, mégpedig annak megfelelőeket, amelyeket a legújabb közvélemény-kutatások alapoznak meg. Ez pedig ugye nem valami kedvező az MSZP számára.
Természetesen magától értetődőnek kellene tekinteni az ilyen taktikai harcot, ha amúgy ezen pártok részéről pozitív üzenetek fogalmazódnának meg a társadalom számára. A szombati, Gödör-beli összejövetelnek, többek között ez lett volna a célja, csakhogy – miként a bevezetőben megfogalmaztuk – az összefogunk mindjárt kijelentésnek viszonylag kicsi a hitele. Ami most történik, nos, az mindenkinek árt, még akkor is, ha akad olyan haszonélvezője a helyzetnek, amely számolhat önnön növekedésével. Ez a növekedés ugyanis csak ahhoz elegendő, hogy néhánnyal több képviselőt juttasson a parlamentbe – önálló lista állítása esetén -, de semmivel sem visz közelebb a Fidesz leváltásához. Amiből meg az következik, hogy a választók lassan abban is kételkedni kezdenek, hogy az ellenzéki pártok valóban el akarják zavarni a Fideszt.
Tanulságos vitának adott otthon késő este az RTL Klub Magyarul Balóval című műsora. Eleddig nagy fegyverténynek számított, ha egy asztalhoz ült vitázni a kormányoldal és ellenzéke. Mára már az is eredménynek, újságírói bravúrnak minősül, ha az ellenzék ül le egymással ebből a célból. Balónak ez is sikerült. Egy asztalhoz ült Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely. A beszélgetésből három dolog derült ki: nincs az a pénz, amit Szél meg ne tudna ígérni, Gyurcsány Orbánhoz képest radikális, de kiszámítható változásról, gyarapodásról beszél, Karácsony pedig nem akar az MSZP-vel közös miniszterelnök-jelöltet.
A félórás beszélgetés során Szél igen agresszíven lépett fel. Elutasított minden együttműködést. Hiába emlékeztette Gyurcsány, hogy 2014-ben az LMP külön indulása tizenegy olyan mandátumot adott a Fidesznek, amelyik egyeztetett indulás esetén a demokratáké lehettek volna. A Lehet Más a Politika favoritja a vita során lazán kiszórt kétezer milliárd forintot. Azt állította, hogy tudja a forrását annak, hogyan adná a GDP 20 (!) százalékát az oktatásnak. Gyurcsány figyelmeztette, hogy ez annyi pénz, mintha 13., 14. és 15. havi nyugdíjat ígért volna, de Szél erre egy 50 százalékos béremelést is azonnal beígért.
Karácsony azzal intette Szélt, hogy hiába ígér bármit, nem fog választást nyerni, ráadásul azzal, hogy elutasítja az együttműködést, valójában Orbánt tartja hatalomban. Szél szerint akkor is ő és az LMP a megoldás. Gyurcsány az LMP többszöri pálfordulását jelzi, meg hogy a Fidesszel és a Jobbikkal barátkoznak, megszavazták Orbánnak az Alkotmánybíróság kibővítését, Szél pedig Bálványoson Soros Györgyöt szidta Kósa Lajossal közös fórumon.
Az LMP frontasszonya ennek ellenére kitartott amellett, hogy mindenkinek sok pénzt tud ígérni, és ő hozza el a korszakváltást, megvetve az elmúlt teljes 27 évet.
A múltat nem lehet eltörölni, de az emberek elsősorban kiszámítható, nyugodt életre vágynak, nem betarthatatlan ígéretekre, replikázott Gyurcsány. Karácsony ismét arra emlékeztetett, hogy ő szívesen támogatna közös ellenzéki jelöltet, akár akkor is, ha az LMP-s, sok helyen pedig a DK-s jelöltet tartja a legjobbnak.
Szóval, a pártok nem közeledtek egymáshoz egy ilyen vitától, de mi, nézők néhány dolgot azért elraktározhatunk ebből jövő áprilisra.
„Bármely erősnek is érzi magát a hatalom, amikor a változást akaró eltérő világnézetet vallók képesek összefogni, akkor ez a hatalom egy perc alatt összeomolhat” – ez ’56 egyik legfontosabb üzenete Karácsony Gergely, a PM elnöke, Zugló polgármestere, miniszterelnök-jelöltje szerint. Nem lenne szabad tehertételként megélni a sokszínűséget, hiszen a sokszínűség egységénél nincs nagyobb erő, amikor az egyszínűség ellen kell fellépni.
„A mai forradalmi időkben arra van szükség, hogy az ellenzék képes legyen egységet mutatni az egyéni választókerületekben, és hagyja érvényesülni az ellenzékben meglévő különböző színeket” – hangoztatta ’56 egyik, a sokszínűség jelentőségére vonatkozó, mának szóló üzenetét Karácsony Gergely. Ma az a feladatunk – tette hozzá –, hogy a két rossz út közül a helyeset, a középutat válasszuk. Az egyik rossz irány, hogy képtelenek vagyunk együttműködni, de ezzel hatalomban tartjuk azokat, akik nem méltók a hatalomra. A másik rossz irány pedig az, hogy megpróbáljuk tönkretenni az ellenzék sokszínűségét, a nagyon különböző politikai világnézeteket egységes alakzatba összesöpörni és ezzel kioltani a sokszínűséget.
„A PM és az Együtt éppen azt a politikát képviseli, hogy a két rossz út közül a helyeset, a középutat válasszuk”.
Az eredetileg a Bibó-szoborhoz összehívott, de a meteorológiai vörös riasztás miatt beltérre átterelt, az Együtt-el tartott közös ünnepi megemlékezésen Karácsony részletesen beszélt az igazi bibói örökségről és 56 tanulságáról, elsősorban arról, hogy rendkívül sokszínű volt, képes volt egy közös cél érdekében egymás mellé állítani a reformkommunistákat, a pesti fiatalokat, a polgári demokratákat, a falus plébánosokat, s mindazokat „akiket megpróbálnak kiradírozni a történelemkönyvekből”.
„Látjuk, hogy sározzák be ’56 emlékét, Orbán hogyan használja fel azt az ’56-ot eláruló politikájának igazolására, hogy az egykori állampárt jogutódjának egyes politikusai még mindig nem tudják felfogni, hogy ’56 közös nemzeti emlékezetünk része és hogy baloldaliként büszkén képviselhetnék ezt a politikát” – szögezte le.
„Bármely erősnek is érzi magát a hatalom, amikor a változást akaró eltérő világnézetet vallók képesek összefogni, akkor ez a hatalom egy perc alatt összeomolhat – fontos üzenet ez nekünk politikusoknak” – szögezte le, hozzátéve: nem lenne szabad tehertételként megélni a sokszínűséget,
hiszen a sokszínűség egységénél nincs nagyobb erő, amikor az egyszínűség ellen kell fellépni.
Karácsony Gergely társelnök, miniszterelnök-jelölt azt mondta: a cél az, hogy az országgyűlési választáson mind a 106 választókerületben egy közös ellenzéki jelölt legyen. Erről a Jobbikon kívül mindenkivel tárgyalnának. Az Együtt-tel pedig már közös választási pártról és közös listáról egyeztetnek. Az Együtt szerint a régi és az új pártoknak külön listát kell állítani.
Karácsony Gergely (akivel a héten készült interjúnkat itt olvashatja) ezt mai taggyűlésük után jelentette be. Azt mondta, nem várnak tovább és
nem hajlandók két hibás stratégia közül választani,
hanem egy harmadikat valósítanak meg.
Szerinte az egyik hibás stratégia az, ha hogy „mindegy, hogy mi van, csak legyen összefogás”, függetlenül attól, hogy az egyes pártok mit gondolnak a világról. Azt mondta: ez többek között ott hibás, hogy ha összeadják az összes ellenzéki szavazatot, az sem elég a kormányváltáshoz.
Karácsony Gergely MTI Fotó: Kovács Attila
A másik hibás stratégia szerinte az, amit új pártok követnek, hogy „meg kell újítani a politikát, új szavazók kellenek ahhoz, hogy kormányváltás legyen”, és ezért a lehető legjobban el kell zárkózni a régi pártoktól. Azt mondta, valóban kellenek új arcok, de itt is hibás a számítás:
„Ebben a választási rendszerben, ebben a politikai légkörben, egy diktatúra küszöbén nem lehet nem együttműködni a változást akaró pártoknak.”
Szerinte az a stratégia az egyedüli jó, amely szerint kell megújulás, meg kell őrizni az ellenzék sokszínűségét, nem kell mindenkit bevonni, de kell együttműködés, nem csak a matematika, hanem a felelős politizálás miatt is.
Azt mondta:
új politikai kultúrát kell megvalósítani,
amibe nem fér bele egymás lenézése, a „mindenki buta, ostoba és korrupt rajtunk kívül” látásmód. Szerinte a múlt leváltása után a jövőről is szavazni kell.
Karácsony Gergely szerint az a legfontosabb, hogy mind a 106 körzetben egy kihívója legyen csak a Fidesznek. Ennek érdekében
a Jobbikon kívül minden ellenzéki párttal, civil szervezettel és független jelölttel tárgyalni fognak.
A listás szavazatokról azt mondta: úgy döntöttek, hogy az Együtt-tel megkezdik a tárgyalásokat egy közös választási párt és egy közös lista létrehozásáról.
Szerinte a közös program fő üzenete, hogy az emberre és az emberiességre kell építeni Magyarország jövőjét, a történelem és az elmúlt nyolc év apró szilánkokra törte a társadalmat. Azt mondta: Magyarország olyan hely lett, ahol senki nem érzi már otthon magát, egy polgárháború áldozatai az emberek.
Korábban egyébként az Együtt-tel már meg is állapodtak a közös felkészülésről. A mai taggyűlésen ott volt Juhász Péter, az Együtt elnöke is. A párt közleménye szerint az a legjobb megoldás, ha a választáson
minden egyéni választókerületben egy-egy jelölt indul a Fidesszel szemben,
és ha „a régebbi, illetve az újabb pártok” külön listát állítanak. Azaz: azt szeretnék, ha rajtuk és a Párbeszéden kívül az LMP és a Momentum is csatlakozna a közös listához.
Az ellenzék az egyéni választókerületben közös jelöltet állít, s a névsort már október 23-án nyilvánosságra hozhatja – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Az egykori közvéleménykutató szerint ez a módszer alkalmas arra, hogy megbuktassa a diktatúrát építő Orbán rezsimet, amelynek céljai között nem szerepel a szegénység felszámolása. Viszont lopakodva leépíti a közegészségügyet, helyébe engedve a tömegek számára megfizethetetlen magánegészségügyet, s az iskolákat pedig átengedi az egyháznak. Karácsony Gergely úgy látja, hogy a baloldal nem omlott össze Botka László távozásával, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke, a párt miniszterelnök-jelöltje. MTI Fotó: Marjai János
Alig lehet elérni telefonon, mert folyamatosan tárgyal. A politikát figyelő ember némi fantáziával ebből könnyen azt gondolhatja, hogy azért ennyire elfoglalt, mert már nemcsak a Párbeszéd nevű kispárt, hanem az egész baloldal miniszterelnök-jelöltje is. Így van?
Ezekben a napokban nem ilyesmiről tárgyalunk. Botka László távozása után úgy határoztunk, hogy mindenekelőtt kiválasztjuk az egyéni körzetek országgyűlési jelöltjeit. Ha sikerül minden párttal kompromisszumot kötni a 106 választó kerületben, akkor máris közelebb kerülünk a kormányváltáshoz. Erre a sikerélményre szüksége van az ellenék pártjainak és a kormányváltást akaró állampolgároknak. A politikai konstrukcióról, a listák számáról, vagy a miniszterelnök-jelölt személyéről ráérünk utána dönteni.
A jelöltek kiválasztását befejezik október 23-ig?
Bejelentjük, ha lesz eredmény. A részletekről, tehát az elfogyasztott kávé mennyiségéről, az éjszakába nyúló tárgyalások fáradalmairól nem akarunk beszélni, ezek ugyanis senkit nem érdekelnek. Ha elkészül a közös egyéni lista, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk, remélem október 23-ig ez be is következhet.
Szóval Botka László visszalépése után is lát esélyt Orbán Viktor megbuktatására, vagy az a hajó már elment?
Nem, abszolút reális esély van a kormány leváltására!
Azt akarja mondani, hogy saját miniszterelnök-jelöltje megbuktatásával nem omlott össze a baloldal?
Semmiképp. A baloldalon nincs vezérkultusz, tehát Botka visszalépésével mindössze egy politikus távozott. De a baloldali szavazók megmaradtak és továbbra is választani akarnak. Ha lesz végre béke – amikor lehet majd a jövőről is beszélni – akkor az egymással rivalizáló, de együttműködést is felvállaló ellenzéki pártlisták felszívják majd a kormányváltáshoz elégséges szavazatokat. A siker azért sem maradhat el, mert a győzelemhez – bármilyen meglepő – több út vezet, mi a legbiztonságosabbat választjuk. Először közösen kiválasztjuk az egyéni képviselő-jelölteket, majd minden párt igyekszik a maga eszközeivel, sajátos politikájával megszólítani a nagyon heterogén szavazótábort. A választók pedig megtalálják azt a pártlistát, amely ízlésüknek megfelel. Ez jobb modell, több szavazatot gyűjt, mint a négy évvel ezelőtt fogcsikorgatva létrejött összefogás.
Csakhogy a pártok még táboron belül sem akarnak egymással együttműködni, a Gyurcsány-Botka konfliktus jól mutatja ezt. Lehet így béke?
Egységre elsősorban a választókerületek közös jelöltjeinek kiválasztásában van csak szükség. Ha van eredmény, akkor húzhatunk egy képzeletbeli vonalat, s azt követően mindenki beszélhet arról, hogy milyen országot szeretne, s azt milyen politikával érné el. Az ellenzéki oldalon kétfajta politika érzékelhető. Az egyik azt vallja, hogy meg kell újítani a politikát, s ebben a munkában a régiekkel nem szabad együttműködni. Mások szerint a feltétlen és teljes összefogás a lényeg, mert akkor Orbán Viktornak vége van. Szerintem mindkét nézetben van igazság. Bár én is az ellenzéki politikai megújításáért küzdök, ennek az új politikai kultúrának nem lehet a része egy olyan kirekesztő hozzáállás, ami elutasít minden együttműködést azokkal, akiknek korábban is volt köze a politikához. Nem baj, sőt kifejezetten előny, ha az ellenzék sokféle. Magába foglalja a rendszerváltás óta született generáció, a Momentum híveit, s Gyurcsány Ferenc támogatóit is.
Vagyis ön nem tartja ártalmasnak Gyurcsány Ferenc politikai jelenlétét?
Azt gondolom, hogy a Gyurcsányozás ma már nem menő. Jobb teljesítményt kell nyújtani, mint annak idején a Gyurcsány Ferenc kormánya képes volt, de ma hagyni kell a Demokrata Koalíciót, hogy a listán megszólítsa saját híveit, s részt vegyen a Fidesz megbuktatásában. Más dolog, hogy az egykori miniszterelnök politikájával annak idején magam sem mindig értettem egyet, és másként képzelem a jövőt is. Ezért külön listán indulunk, de a kerültekben az ő jelöltjük mellett is szívesen kampányolok.
Amikor optimistán azt mondja, hogy a 106 egyéni körzetben megállapodnak, akkor már tudja, hogy hány kerületben egyeztek meg az ellenzéki jelölt személyéről? Negyedéről, feléről? Tudomásom szerint Mellár Tamást még mindig nem fogadta el a Momentum…
Jól állunk! De csak ismételni tudom, ha elkészült, bejelentjük majd a megállapodás tényét. Ha az ellenzék egy éve elfogadta volna az előválasztást, akkor már rég kialakult volna a választók által hitelesített győztes névsor. Most kicsit bíbelődni kell…
Miközben az emberek többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, nincs az ellenzéki pártok között olyan erő, amely önmagában is komoly esélyes lenne. Miért?
Azért, mert a magyar ellenzék pártjai még mindig nem elemezték a 2010 előtti baloldali kormányok kudarcainak okát és persze tanulságait sem. A szocialisták is elspórolták ezt a munkát, lám’ – megkésve ugyan – Botka László keményebben kritizálta a baloldali korábbi politikáját, mint némely kritikus politikus, s látott árulókat ott, ahol korábban senki sem. De elfogadhatatlannak látszik a DK mítosza is, mert szerintük 2010 előtt jól mentek a dolgok, de ezt egy Fidesz puccs megszakította. Ez nem igaz. Ugyanakkor a mai ellenzék nem boncolgatja az Orbán rezsim sikeres működésének okait sem. Mindez komoly zavart okoz a fejekben, mert össze nem egyeztethető nézetrendszerek képviselői között kéne verseny nélkül politikai szövetséget teremteni. Ezt a feszültséget oldja majd az egyéni jelöltekre, és a pártlistára leadott külön szavazat, mert esélyt ad a választó politikai világnézetének a megjelenítésére a listás szavazattal, és esély a kormányváltásra az egyéni jelöltre adott vokssal. Úgy látom, a sokak által hiányolt okos együttműködés viszont ma már elérhető távolságba került.
Ennek ellentmondani látszik, hogy csak az Együtt és a Párbeszéd között alakul valamiféle együttműködés, de nem jött létre az Új Pólus nevű szövetség, amelyben szerepet vállalna a Momentum és az LMP. Ez a végleges döntés?
Remélem nem! Várjuk a többiek csatlakozását, addig azonban mi dolgozunk, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva álluk minden együttműködés előtt.
Gondolja, hogy ha Karácsony Gergelynek hívnák a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjét, akkor egykori kollégái, az LMP politikusai, esetleg a Momentum képviselői a kormánybuktatás érdekében könnyebben működnének egyet a múlt erőivel?
Nem tudok és nem is akarok más pártok vezetőinek fejével gondolkodni. Mi minden irányban nyitottak vagyunk, s az sincs kőbe vésve, hogy bármely szövetségnek csak én lehetek a vezetője. Egy olyan politikai formációban, ahol Szél Bernadett az első számú ember, ott én is látnám a helyemet. Sajnos az LMP nem Jó, hogy a baloldali pártok tárgyalása is elkezdődött, korábban azt mondtam, hogy nekem mindegy, hogy azon a térfélen húzom vagy tolom a szekeret. Botka László távozása után azonban nem látom, hogy a baloldalon ki az, aki rajtam kívül húzni tudná azt a bizonyos járművet.
De mikor lesz ön baloldali miniszterelnök-jelölt?
Most is én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt.
Vállalja?
Döntsék el a magyar választók, hogy ki lesz Orbán Viktor helyett. Nincs ma az ellenzéknek olyan vezetője, aki a sokféle erőt integrálni tudná, vagy akarná. Ha nincs, akkor ne várjunk rá, találjuk meg a döntés módját. Például úgy, hogy ha bukik a kormány, az adja a miniszterelnököt, aki a legtöbb listás szavazatot kapja.
Évekkel ezelőtt elsők között vetette fel a Jobbikkal kötendő technikai koalíció lehetőségét. Fenntartja még, esetleg tovább is fejlesztette az ötletet?
Azóta a Jobbikot már felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni. Mindenesetre, ha a kegyvesztett oligarcha támogatásával Vona Gábor kormányra kerülne, akkor miniszterelnökként nem lenne semmilyen mozgástere, mert kénytelen lenne Simicska szája íze szerint, korrupt kormányzást folytatni. Ha ez így van, akkor ezért nem kell Orbán Viktort leváltani, korrupcióból van így is elég.
Nem győzi meg a Jobbik elnökékének az a szándéka, hogy néppártot épít, s közeledik a baloldali választókhoz?
A Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt. Csak most Simicskától azt a feladatot kapták, hogy bújjanak báránybőrbe. Amikor én technikai koalícióról beszéltem, akkor a közös kormányzás lehetősége fel sem merült, csak a rendszerbuktatás. Ma azonban a Jobbikot már nem tartom a rendszer ellenfelének. Pontosabban úgy érzem, hogy a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.
A közelmúltban programot hirdetett, ennek legpikánsabb része, hogy némely oligarcha vagyonát elkobozná. Mondana neveket?
A vagyonelkobzásról a mai büntetőtörvénykönyv is rendelkezik. Ha valaki jogi eszközökkel bizonyíthatóan csalárd módon gazdagodik, akkor vagyona elkobozható. Ha ez nem megoldható, akkor olyan különadókat kell kivetni, ami elvonja az elmúlt időszak állami beruházásokhoz kötődő extra nyereséget. Ezt neveztük el oligarcha adónak, amit azóta mások is átvettek. A lényeg, hogy a segítségével az ellopott pénz egy része visszaszerezhető.
Mészáros, Garancsi, Orbán?
Ebben a körben gondolkodom, bár valójában minden Orbáné, a többi csak stróman.
Visszatérve a programhoz, többekben felmerült, hogy vajon tudná vállalni Botka László gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját?
Olyannyira, hogy Botka vállalta fel a színrelépésekor már létező programunkat. Annak idején küldtünk is neki egy belépési nyilatkozatot. Mi arra alapoztuk a politikánkat, hogy a világban egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, amire baloldali válaszokat kell adni. Ez különösen érvényes Magyarországon, ahol a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben nőnek, s az állam ezt a helyzetet még erősíti is, ahelyett, hogy igyekezne megszüntetni. A Fidesz például lopakodva leépíti a közegészségügyet, hogy átadja a terepet az egyszerű ember számára megfizethetetlen magánegészségügynek, ami legfeljebb a felső tíz százalék számára lesz elérhető. Az oktatásban van egy tudatos egyházasítás, erre utal a megemelt állami normatíva, illetve az egyházi iskolákban fenntartott tanszabadság. Közben láthatóan apró darabjaira hull szét a társadalom, pedig a sikeresség záloga – a világban erre több példa is van – a társadalmi kohézió helyreállítása. Ezt pedig csak egy jó szociáldemokrata programmal érhető el. A mélyszegénység felszámolása érdekében például emelni kéne a családi pótlékot, be kellene bevezetni – bár ebben az ellenzéki oldalon nincs konszenzus – az alanyi jogon járó alapjövedelmet, amelynek összege a tervek szerint 60 ezer forint körül alakulna. Továbbá emelni szükséges az alacsony nyugdíjakat, s az aktív dolgozók bérét is fel kell zárkóztatni; a minimálbér 150 ezer forintra emelnénk. S persze mielőbb meg kell szüntetni a központilag vezérelt gyűlöletpolitikát, az ellenségképek gyártásával együtt.
A programja meghirdetésekor nem beszélt a jogállam helyreállításának módjáról. Talán azért, mert ez nem elég vonzó a magyar választó számára, ezért nem is érdemes szót vesztegetni rá?
Természetesen feladatunk a jogállam helyreállítása. A Fidesz uralma alatt a köztársaság intézménye azért omlott össze kártyavárként, mert annak elvesztését a magyarok többsége nem érezte veszteségnek, nem is akarta azt megvédeni. Korábban ugyanis nem érzékelte, hogy az állam érte, tehát a polgáraiért van. Addig is félt kórházba menni, addig is nyomorgott a fizetéséből, s szomorúan látta, hogy gyerekeinek még nála is rosszabb élete lehet, az állam ugyanis nem próbálja az egyenlőtlenségeket felszámolni. Ahol nyomor és bizonytalanság van, ott nem lehet erős a demokrácia. A jogállam csak akkor stabil, és szerethető minden polgára számára, ha abban normális életet élhet. Ezért is meg kell szüntetni az embereket érő napi igazságtalanságokat, hogy ragaszkodjanak a saját köztársaságukhoz, veszteségként éljék meg, ha valaki elveszik tőlük és diktatúrát épít helyette.
Megnyílt az Agora Budapesten, az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Téren. Nyolc demokratikus ellenzéki párt elnöke és a szervező, Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalma (KOM) nevében mondott rövid – ötperces – beszédet az összegyűltek előtt.
Egyetértés volt abban, hogy nagyon sok kérdésben nem értenek egyet, de abban is, hogy az új választási rendszer elengedhetetlen egy „Közös Magyarország” megteremtéséhez. Az Agorán a munka szeptember 4-én kezdődik, s október 23-ig tart, bármi is történjék – ígéri Gulyás Márton. Az Agora, azaz egyeztetések, eszmecserék tere, amelyet az Alkotmány utca végén, a Kossuth térrel szemben állítottak fel.
Gyurcsány Ferenc, DK
Ne a nemzeti kicsinyesség és nemzeti önzés rendszerével akarjuk felváltani a rendszert. A következő hét hónap a bizonyosságnyújtásnak a hét hónapja is lesz. Az elmúlt napokban
a MOMA és a DK megállapodott arról, hogy közösen fognak készülni a következő választásokra és közösen is indulnak.
A választási rendszer tisztességének és szabadságának, igazságosságának nem az a feltétele, hogy arányos vagy többségi, van egy feltétele, ami látszólag formai, de igazából tartalmi, az, hogy az ellenérdekű politikai felek egyezsége alapján jön létre. Kompromisszumkész vagyok, de ne legyünk naivak, van tapasztalatunk a Fidesz működéséről, ilyen hatalom körülményei között a törekvésünknek korlátai vannak. Megfejtést kíván, miért kellett egy ilyesfajta közvetítő, hogy leüljünk közösen, és
miért nem tanított meg minket az elmúlt hét év kevés sikerre és sok kudarca.
Juhász Péter, Együtt
Túl kell lépnünk azokon a hazugságokon, amelyekkel a választókat a különböző pártok félrevezetik a választókat. Fontos a szakpolitika, ne csak populista demagóg frázispuffogtatás legyen. Igazságos választási rendszer kell, de szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy meg lehet azt szavaztatni a Fidesz többségű Országgyűlésben. A jelenleg hatályos keretek között csak akkor lehet megbuktatni a Fideszt, ha egy ellenzéki jelölt áll a Fidesz jelöltjével szemben.
Arra kell készülni, hogy egy jelölt legyen, akkor nem csak az abszolút többség állítható meg, de meg is nyerhető a választás.
Hadházy Ákos, LMP
Egyértelmű, hogy a következő választás nem lesz tisztességes, már most elcsalják– milliárd forintokból kampányol a kormány, mossa az agyakat, lát el információkkal lopott pénzből megvásárolt sajtót. S külföldön dolgozók kizárása olyan, mint 1948-ban a B-listázás volt:
500 ezer ember véleményét zárják ki.
Fodor Gábor, Magyar Liberális Párt
A választási rendszer még aránytalanabb lett, de nem vagyok szkeptikus, mert a politikában nagyon gyorsan tud minden változni, fel kell mindenre készülni. Lényeges, hogy mi születik itt meg az Agorán, hogy sikerül-e a politikai pártokat, erőket egy irányba állítani.
Nem tudjuk, mikor lesz az a pont, amikor szükség lesz rá, de azért dolgozunk hogy minél előbb.
MSZP Molnár Gyula
Első lépés az igazságtalan választási rendszer megváltoztatása. Fontos ahhoz, hogy később minden más fontos kérdésről tudjunk beszélni. Most reményteli a kísérlet, de azért készüljünk a realitásokra. S azt is tudni kell, hogy a jelenlegi választási rendszerben egy párt nem tudja legyőzni a Fideszt, csak egy pártszövetség vagy pártkoalíció. Csak azok, akik megállapodtak a körzetekben, s közös listán indulnak,
de nem matematikai modelleket, hanem értékközösséget kell ehhez alkotni.
Botka tíz pontja a patrióták értékközösségének tíz pontja. Több mint kormányváltásra, majdnem rendszerváltásra lesz szükség.
Bokros Lajos, MOMA
Ma délelőtt szórólapoztunk, s mindenki, aki elfogadta a szórólapot egy követeléssel állt elő: „Tessék ellenzéki egységet kovácsolni!”. Ma mindenki ezt követeli, aki demokrata és hazafi. Aki nem hajlandó ebben az ellenzéki szövetségben egyenjogúként részt venni, az a Fidesz rendszer, Orbán önkényuralom szekértolója és támasza. A MOM nem baloldali párt, hanem egy konzervatív, szabadságelvű, nemzeti ihletésű, európai karakterű párt, de
a legnagyobb örömmel működünk együtt a DK-val és az összes többi demokratikus ellenzéki párttal.
A pártok abban egyetértenek, hogy a demokrácia nélkül Magyarországnak nincs jövője. Most azt kell keresni, ami összeköt bennünket, nem falakat, hanem hidakat, nem kerítést kell építeni. A MOMA ezért is hirdette meg az 500 napos programját.
Orosz Anna, MOMENTUM
Sokan sokféleképpen gondolkodunk, de a nap végén közös megoldásokat kell találni, ehhez kell vita, párbeszéd, kompromisszumok. Nem söpörjük le az ellenvéleményt az asztalról. Hiszünk, abban, hogy Magyarország is működhet így és fog is. Ezért vagyunk itt, az első lépés egy új és arányosabb választási rendszer kidolgozása. A mérkőzés előtt már
nem cserélünk mezt senkivel, de a közös szabályok mellett mindig kiállunk..
Párbeszéd, Karácsony Gergely
Nincs forradalom és az a rezsim, amit joggal szidunk, mint kés a vajon felszámolta a jogállamot, a demokráciát. S mi, akiknek ezek az értékek nagyon, értetlenül állunk azelőtt, hogy miért hagyták ezt a magyarok, miért nem védtük meg közösen az értékeinek. Meg kell végre érteni, hogy ha szeretnénk társadalmi felhatalmazás a kormány leváltásához, egy új ország építésére, el kell tudnunk mondani, hogy tudunk olyat építeni, ahol a demokrácia sokkal mélyebbre hatol, ahol az emberek az otthonuknak érzik az országot. Társadalmi többség ehhez akkor lesz, ha a magyar emberek azt érzik, hogy polgárai egy közös országnak. A választási rendszer csak a jéghegy csúcsa.
Új szlogent találtam ki: Magyarország közös ország!
Gulyás Márton, KOM
Soha más ügy érdekében 2010. óta nem vállaltak érdekközösséget a most itt elnökkel vagy elnökségi taggal magát képviseltető demokratikus pártok. A kör nem teljes, akik nincsenek itt velünk, azokat is várjuk, hiszen amíg nincsenek itt, addig azt látjuk, hogy az ország nem közös.
A közös ország nem véleményazonosságot jelent.
Pont azt jelenti, hogy végre lehetnek vitáink, mert van a vitáknak kerete. Az itt felsorakozó pártok között alapvető különbségek vannak, s ez nagyon helyes.
Érdekes helyzetet teremtett Karácsony Gergely megjelenése szombaton a Botka-féle fórumon. Már önmagában a tény, hogy ott volt, alkalmasnak tűnt politikai találgatásokra, az pedig, hogy fel is szólalt további kérdéseket vetett fel. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje és a jelenlévők többsége is úgy értékelte a Párbeszéd társelnökének szavait, miszerint föladta saját miniszterelnök-jelölti ambícióit, ráadásul úgy, hogy mindezt Botka javára tette.
Maga a zuglói polgármester a Független Hírügynökség érdeklődését egyelőre udvariasan elhárította, azzal, hogy hamarosan áll rendelkezésünkre. Karácsonyt azért kerestük, hogy ő maga tegye egyértelművé a helyzetet, mivel azok, akik csak másodkézből informálódtak a Szegeden történtekről, kicsit másként értelmezték az elhangzottakat. Szerintük ugyanis Karácsony nem állt be még a szocialisták kiválasztottja mögé, pusztán azt erősítette meg, hogy nem akar szembeszállni vele, illetve azt, hogy a Botka által felvázolt program egyáltalán nincs ellenére. Abból, hogy maga a főszereplő egyelőre nem kívánt belemenni szavai elemzésébe, arra is lehet következtetni, hogy saját pártjában is egyelőre bizonytalan a helyzet. Már legalább is annak megítélése, hogy mi legyen, mi lehet a követendő taktika. Az nyilvánvaló, hogy a Párbeszédnek önmagában semmi esélye, talán még a parlamentbe jutáshoz sem, azaz nagyon távolinak látszik az ehhez megszerzendő öt százalék, abban azonban eléggé eltérnek a vélemények, hogy szabad-e az MSZP-hez kötni a szekerük rúdját.
Ma az ellenzéki oldalon általában is az a helyzet, hogy mindenki tudja: szükség van a Botka által, az összefogást helyettesítő szövetségre, de a megállapodások esélye most távolabb van, mint valaha. (Az összefogás szót, mint vesztes kifejezést hagyták el, 2014 után ugyanis negatív hívó kifejezéssé vált, ezért lépett a helyére a szövetség; ha így mennek a dolgok, 2022-re már szinonimat sem kell keresni…) Az Együtt, a Momentum, az LMP, az Új Kezdet, a Kétfarkú Kutyapárt mind megfogalmazták, hogy nem kívánnak részesei válni egy ilyen frigynek, de az egyetértésük csak eddig terjed; nagyjából azt tudják, kikkel nem akarnak közös porondra lépni. A Demokratikus Koalíció az egyetlen, amely állandóan szabad vegyértékeket mutat fel a többi párt irányában, őt viszont Gyurcsány miatt nem akarják vállalni. A felsorolt formációk közül e pillanatban a közvélemény kutatások egyedül a DK-t juttatnák be az országgyűlésbe, de ők is, az LMP-vel együtt, a parlamenti küszöb környékén billegnek.
Visszatérve Karácsonyra: a PM társulása az MSZP-hez, a lépésnek nyilván kevés a hozadéka, ha a lehetséges választók számát nézzük, viszont jelképes értelemben jelentős lehet. Vagyis akár hozhat, vagy hozhatott volna áttörést is. A befejezett múlt azért látszik indokoltnak, mert a szombati fórum után megjelent, elhangzott megnyilatkozások inkább az elutasítást hozták, mint az esetleges csatlakokozási szándékot. A rivális pártok a baloldalon azt hangsúlyozzák: arra mindenképpen szükség van, hogy a százhat egyéni körzet mindegyikében egyetlen jelöltjük szálljon ringbe, viszont közös listáról hallani sem akarnak. Ezt nevezik ugye a koordinált listaállításnak, amelyről egyesek úgy beszélnek, mint a biztos bukás előidézőjéről, mások meg azt állítják, ezt a szándékot már meghaladta az idő.
Akárhonnan is közelítünk az ellenzék helyzetéhez: meg kell állapítanunk, hogy rosszabb állapotban van, mint négy évvel ezelőtt. Akkor, 2013 végén, Bajnai Gordon felbukkanása hozott esélyt és reményt, hogy aztán ezt a reményt is maga a baloldal verje szét. A szétzilálódott ellenzék valamennyi szereplője akkor arra tett ígértet: még egyszer nem követik azokat a hibákat, amelyek a választási fiaskóhoz vezettek. Akkoriban a végeláthatatlan és reménytelen Mesterházy-Bajnai tárgyalási sorozat okozott pusztítást, most viszont a tárgyalási pozíciók is hiányoznak az előrelépéshez. Igaz, hogy – egyes információk szerint – Botka szerint elég, ha januárra kialakul a kívánt szövetség, ám ez a kijelentés is inkább arra utal, hogy időt akar nyerni, mintsem körvonalazódna bármiféle előrehaladás. Karácsony lehetett volna katalizátor, de úgy tűnik még a saját pártjában is meg kell vívnia a harcát.
Vagyis: 2017 nyarának végén, a nagy politikai ősz kezdetén azt tapasztaljuk, hogy a baloldal totális csatatérré változott, miközben a választók már szeretnének találni olyan formációt, amelyre szavazhatnának, hogy végre ne a Fidesz jöjjön vissza. Így biztos, hogy nem jön vissza; el se megy.
Ma az Ágostonok ünneplik a névnapjukat. Mi is gratulálunk nekik! Egyben átnyújtjuk ma reggeli lapszemlénket.
Népszava – Haverok, buli, hivatal
A kedélyeket az elmúlt napokban két ügy különösen is borzolta: az egyik az, hogy kiderült, a Fidesznek megvan a magyarországi nyugdíjasok elérhetőségének a listája, a másik pedig egy megyei kormányhivatal egyik korábbi, menetközben kiábrándult vezető munkatársának a nyilatkozata arról, hogyan működik az Orbán-kormány idején a közigazgatás. A kettő persze összeér, hiszen Varga Zsolt arról is beszélt, hogy volt olyan, amikor egy megyei kormányhivatalban valaki egyszerűen kinyomtatta a nyugdíjasok telefonszámait tartalmazó listákat és átadta a párt aktivistáinak. A Népszava e két ügy apropóján közöl cikket a helyzetről, megszólaltatva több szakértőt is, köztük Kajdi József közigazgatási szakértőt, a MoMa alelnökét. A kép még annál is lehangolóbb, mint az ember gondolná.
Magyar Nemzet: Imázsépítés dzsúdóval?
Vlagyimir Putyin orosz elnök mai magyarországi villámlátogatása előtt a Magyar Nemzet már a címben is sokatmondó cikket közöl. „Imázsépítés dzsúdóval? A küzdősport filozófiája Putyin gondolkodását is áthatja”. Ahogy ezt több nyilatkozatában, a cselgáncsról szóló könyvében és oktatófilmjein is megfogalmazta, a dzsúdó nemcsak a testet, hanem a gondolkodást is karbantartja. Megnöveli a belső erőt, fejleszti a reakcióképességet, segít kézben tartani önmagunk, látni az ellenfél gyengéit és erősségeit, megérezni a pillanatban rejlő lehetőséget, és a folyamatos önvizsgálat és a siker felé lök – idézi a Magyar Nemzet cikke, amely persze a politikai vetületre is kitér, mint írja: az orosz elnök 2008 óta a Nemzetközi Cselgáncsszövetségben (IJF) IJF tiszteletbeli elnöke – a tiszteletbeli alelnök pedig Csányi Sándor.
Putyin persze már megkapta azt a bizonyos, csak a sportág legnagyobb legendáinak kijáró nyolcadik dant.
Magyar Idők: Saját holdudvara sem kíváncsi Botkára
Ezzel a címmel jelent meg a kormányközeli napilap összefoglalója Botka László szombati szegedi értelmiségi találkozójáról. A cikkben részleteket közöl a Botka által meghirdetett programról is, de elsősorban azzal foglalkozik, hogy mennyien maradtak távol Botka hívása ellenére, illetve, hogy nem engedték be a kormányközeli sajtót magára – az egyébként zártnak is meghirdetett – eseményre. A legnagyobb teret annak szenteli a cikk, hogy Karácsony Gergely hogyan, miért sorakozott fel Botka mögé, a többi között azzal vádolva meg a Párbeszéd elnökét (igaz, ezt egy politológus szájába adva) Zugló polgármesterét, hogy „Karácsony Gergely oda fordult, ahol legalább listás mandátumot remélhet.”
Magyar Hírlap: interjú Szijjártó Péterrel
„Olyan külpolitikát folytatok, ami csak a magyar érdekeket tartja szem előtt” – címmel hozta le a külgazdasági és külügyminiszterrel készített interjút a lap. Beszélt arról is, hogy vannak bevándorláspárti kormányok, ezekkel a kibékíthetetlen ellentét a következő időszakban is meg fog maradni, mert Magyarország nem hátrál meg. Bukott baloldali politikusok példája igazolja, nem érdemes Magyarország vegzálásával kampányolni – emlékeztetett Szijjártó. Gajus Scheltema holland nagykövet nagy port kavaró nyilatkozatán túl arról is beszélt a lapnak, mire számíthatunk a washingtoni külpolitikától, és miért figyelmeztetés egész Közép-Európa számára a macedón helyzet.
Negyed fordulatot tett Botka, írtuk a szegedi találkozót összefoglaló írásunkban, és nincs semmi okunk ezt az állításunkat módosítani. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje valóban elmozdult bizonyos kérdésekben merev álláspontjáról, például a gazdagokat retorikailag támadó kijelentéseitől, a hangsúlyt inkább a szolidaritásra helyezte és abban is indokolt elmozdulásról beszélni, hogy tágabb perspektívát kínált a baloldal számára.
Programpontjairól, cselekvési tervéről aligha lehet negatív kontextusban szólni, már csak azért sem, mert azok egy része más pártok elképzelései között is szerepelnek. (lásd Nagyító alatt a két program – MSZP és DK írásunkat.) Ezzel együtt megerősíthetjük, hogy olyan alapvetést rajzolt fel, amely mindenképpen szimpátiát ébreszthet a baloldali közönségben iránta és pártja iránt. Ami viszont nem egészen úgy alakult, ahogy azt egyesek remélték, az éppen a szövetségi politika és azon belül is a DK elnökéhez való viszony.
A szombati eseményről szóló beszámolók különböző módokon ismertették a szegedi eseményeket. Volt olyan hírportál, amely inkább csak a Botka programra helyezte a hangsúlyt és volt olyan, amely kiemelt részt szentelt a Gyurcsány problémának. Érthetően, hisz a konfliktusok éppen a volt miniszterelnök személye körül alakultak ki, már amennyiben Botka ugyan, ahogy ezt többször jelezte, tárt karokkal várja a Demokratikus Koalíciót az általa elképzelt szövetségben, de Gyurcsány nélkül. Már a szegedi fórum beharangozójában arról írtunk, hogy áttörést, vagy inkább előrelépést a baloldali összefogás terén csak akkor lehet várni, ha Botka enged az ellenállásából és ellép attól az elképzelésétől, amellyel egy másik párt elnökét akarja levenni a sakktábláról. A Demokratikus Koalíció tagjai mindeddig határozottan kiálltak elnökük mellett és elképzelhetetlennek tartották és tartják most is, hogy Gyurcsány ne legyen rajta az elképzelt közös képviselői listán. Azt is jeleztük, hogy a szegedi polgármester viszont aligha hátrál meg, kitart álláspontja mellett, mintegy azt sugallva, hogy ezt a háborút immár Gyurcsány és közötte, személyes presztízsharcnak tekinti.
Nos, a jósok közül azoknak lett igazuk, hogy e kérdésben tényleg megmerevedtek a frontok, az amúgy politikai programmá emelt miniszterelnök-jelölti beszéd ezen a ponton megbicsaklott és a korábbi viszonyok közé merevedett. Botka ugyanis megerősítette, hogy a DK elnökével nem tud, és nem akar együttesen lépni, ami viszont erősen kérdésessé teszi a Fidesszel megvívandó versenyének esélyeit. Mert hiába mutatják a közvélemény kutatások, hogy az ország többsége kormányváltást akar, a számtanból eleve ki kell vennünk a Jobbikot, de a többi párt sem jelenik meg az egyenletben, a legalábbis a legtöbb baloldalra sorolt formáció nem. Vagy azért, mert eleve kizárják az MSZP-t, mint partnert, vagy azért, mert senkivel sem akarnak összefogni. Voltaképpen egyetlen önként jelentkező van eddig, a Párbeszéd társelnöke Karácsony Gergely, de egyelőre nála sem tudni, hogy egyéni motiváltságú a készség, vagy pártja szándékával megegyező. Éppen Botka hangsúlyozta Szegeden, hogy ma a baloldalra senki sem tekint úgy, mint természetes szövetségre, és azt is hozzátette: márpedig váltást, csakis egy koalíció képes elérni.
Igen, de így hogyan? Hogyan, ha a koalíció gondolatát lényegében maga a kezdeményező töri össze? Ebben az esetben, vajon mi hozhat változást? A DK arról beszélt a Független Hírügynökségnek nyilatkozva, hogy várja az MSZP-t, kezdődjenek meg a tárgyalások, de a DK-sok is tudják, e pillanatban ez teljességgel lehetetlen.
Így viszont, visszatérve a negyed fordulathoz, ez a lépés semmit nem ér. Ami viszont azt eredményezi, hogy a háború folytatódik, mind a DK és az MSZP között, mind pedig a szocialista párton belül, ahol elég sokan másként képzelik a szövetségi politikát, mint saját miniszterelnök-jelöltjük. Akárhogy is, a tétet nagyra növelte Botka. Hogy mi a tét, azt most még az olvasók fantáziájára bízzuk. Most legfeljebb annyit teszünk hozzá: Orbán kifejezetten örül ennek a helyzetnek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
