Jan Kuciak azt a hálózatot akarta leleplezni, amelyben részt vett az olasz és a helyi maffiától kezdve a rendőrségig, és számtalan közéleti nagyságig az elit jelentős része Pozsonyban. A hálózatot Marian Kocner vállalkozó vezette, de azt nem lehet tudni, hogy kinek a megbízásából?
Az ügy kapcsán annak idején lemondott Robert Fico miniszterelnök is. Marian Kocner vállalkozó jelenleg börtönben üldögél adócsalás és hamis váltók miatt, melyekkel Szlovákia egyik televízióját akarta megvenni.
Kitől kapott pénzt a vállalkozó a hálózat kiépítésére? Erre egyelőre nincsen válasz, de a rendőrség megkezdte a vizsgálati anyagok kiszivárogtatását. Ezek szerint Marian Kocner azt üzente Jan Kuciak oknyomozó újságírónak, hogy
„Patrónusa leszel egy szent rendnek – patronnal a fejedben!”
Jan Kuciakot és menyasszonyát fejbe is lőtték annak rendje és módja szerint. A gyilkos banda négy személyből állt – többen közülük korábban fegyveres testületnél szolgáltak. Jellemző Tóth Péter esete, aki kezdetben újságíróként dolgozott a hálózatnak majd a titkosszolgálat tisztje lett. Ily módon hozzájuthatott nagyon sok titkos információhoz. Egy másik Bödör nevű vállalkozó azt használta ki, hogy rokona volt az akkori rendőrfőnöknek. Aki a bizalmasa volt Kalinak belügyminiszternek és Robert Ficonak. Mindannyian lemondtak, de azóta is fontos szerepet játszanak a közéletben.
Robert Fico továbbra is irányítja Szlovákiát, de a háttérből
Milyen kapcsolatban állt Robert Fico Marian Kocnerrel, aki szinte mindenkit zsarolni próbált a pozsonyi elitben? Korábban kiderült: a Nragheta kalabriai maffia helyi főnökének szeretője Robert Fico titkárságán ügyködött. Vajon milyen minőségben? Marian Kocner szívesen alkalmazta a honey-trap módszert amikor egy csinos fiatal nő csal lépre befolyásos férfiakat. Erre a szerepre egy Alena Zsuzsova nevű nőt alkalmazott elsősorban. Akivel mobil telefonon beszélte meg az ügyeket. A mobil telefon a rendőrség kezébe került. Ezekből az információkból szivárogtatnak ki újabb részleteket a rendőrök – a sajtó legnagyobb örömére.
Bugár Béla is érintett lehet
A jeles magyar politikus, a Híd nevű magyar-szlovák párt vezetője igen szorosan együttműködött Robert Ficóval, aki kezdetben megpróbálta elkenni a felelősségét az ügyben. Mind Fico, mind Bugár kapcsolatban állt Marian Kocnerrel. Állítólag néha együtt is nyaraltak. Fico bizonyos politikai ellenfelek lejáratását is megrendelte volna a vállalkozó szellemű Marian Kocnernél, akinek az első milliója állítólag a titkosszolgálattól származott.
Mindezek után nem csoda, hogy Szlovákia politikai életében lejáratta magát Fico és Bugár. Feljött a csillagzata viszont Zuzana Caputovának, aki azt a polgárjogi mozgalmat vezette, mely az igazság kiderítését sürgette a Kuciak gyilkosság ügyében. Jelenleg ő Szlovákia államfője, az első nő ebben a tisztségben. Szlovákiában az államfői tisztség távolról sem olyan fontos mint a kormányfői, melyet jelenleg Fico egyik bizalmasa, Pellegrini tölt be. Ezért nagy kérdés: kiderül -e valaha is, hogy ki ölette meg a bátor oknyomozó újságírót, aki le akarta leplezni a hálózatot Szlovákiában ?
Négy embert gyanúsít a rendőrség azzal, hogy megölte a 27 éves Jan Kuciakot és menyasszonyát múlt februárban Szlovákiában. Az oknyomozó újságíró több fontos korrupciós ügyön dolgozott, mely érintette a kormányzatot is.
A rendőrség szerint egy kormányhoz közelálló oligarcha rendelhette el az oknyomozó újságíró és kedvese meggyilkolását. Ezenkívül még két ügyész és egy ügyvéd meggyilkolását tervezték. Ezek közül a legérdekesebb az ügyvéd személye: Daniel Lipsic korábban belügyminiszter volt, most pedig az újságíró családjának ügyvédje!
A gyilkosság elemi felháborodást váltott ki Szlovákiában. Távoznia kellett az országos rendőrfőkapitánynak, a belügyminiszternek, sőt magának Robert Fico miniszterelnöknek is. Új országos mozgalom szerveződött, mely célul tűzte ki a közélet megtisztítását Szlovákiában.
A mozgalom vezéregyéniségét, Zuzana Caputovat nemrég Szlovákia elnökévé választották meg. A közvélemény abban reménykedik , hogy a négy elkövető példás büntetést kap majd. Mindannyian tagadják bűnösségüket – beleértve az oligarchát is. Egyikük előbb bevallotta, hogy ő lőtte fejbe Jan Kuciak újságírót, de utóbb visszavonta vallomását. A feltételezett tettesek közül többen is korábban fegyveres testületeknél szolgáltak. Ezért is sokan úgy vélik, hogy a kormányzati vezetők egy része is tudhatott arról, hogy végezni akarnak a fiatal újságíróval, aki magasrangú politikai vezetők korrupciós ügyeit kutatta Szlovákiában.
Az előzetesben üldögélő Miroslav Marcek bevallotta: ő követte el a kettős gyilkosságot tavaly februárban. Jan Kuciak és fiatal kedvese volt az áldozat Szlovákiában, ahol a kettős gyilkosság politikai vihart kavart.
Még Fico miniszterelnök is belebukott a botrányba bár a háttérből továbbra is ő mozgatja a szálakat Pozsonyban. Zuzana Caputová ügyvéd szervezte sokadmagával a tiltakozó tüntetéseket, melyek meggyengítették a kormányzatot Szlovákiában. Zuzana Caputovát nemrég Szlovákia elnökévé választották. A liberális politikus a korrupció elleni harcot tűzte zászlajára.
Ennek lett az áldozata Jan Kuciak oknyomozó újságíró, aki arról írt cikk sorozatot, hogy az európai pénzek kinek a zsebében tűnnek el Szlovákiában. A Fico kormányzat és a Szlovákiában is aktív olasz maffia is szerepelt a leleplező cikkekben, ezért fennáll a gyanú, hogy a hatalom is a gyilkosság megrendelői között lehetett.
Jan Kuciak portálja, az Aktuality.sk számolt be arról, hogy Miroslav Marcek vallomást tett: ő volt a gyilkos! De ki volt a megbízó ? Az ügyészség Marian Kocner üzletembert gyanúsítja, akiről szintén írt a fiatal oknyomozó újságíró. A hatalomhoz közelálló Marian Kocner meg is fenyegette Jan Kuciak-ot. Kérdés, hogy vajon az üzletember elrendelhette-e a gyilkosságot a hatalom tudta nélkül? Végülis a gyilkosság végrehajtásával gyanúsított csoportban a fegyveres erők egykori tagjai is benne vannak. Az Aktuality.sk a német Axel Springer tulajdona vagyis újságírójának megölése egyáltalán nemcsak szlovák belügy. Az oknyomozó újságíró megölése nagy visszhangot váltott ki egész Európában annál is inkább, mert nem sokkal korábban Máltán öltek meg egy oknyomozó újságírónőt, aki a hatalom korrupciós ügyeit firtatta.
Nagyon magas kormányzati szintek is érintettek lehettek – írja a német közszolgálati Deutsche Welle, mely annak kapcsán szentelt összeállítást az ügynek, hogy egy éve gyilkolták meg Jan Kuciak oknyomozó újságírót és barátnőjét Szlovákiában. Mindketten 27 évesek voltak …
Négy embert ugyan letartóztattak, de továbbra sem tudja senki sem: ki adott utasítást az oknyomozó újságíró megölésére? Mennyit tudott erről az állambiztonság? Peter Toth – Tóth Péter, az állambiztonság egykori tisztje árnyékként követte az oknyomozó újságírót. Közvetlen megbízója egy gyanús üzletember, Marián Kocner volt. A kétes hírű üzletember tavaly nyár óta előzetesben üldögél. Ő a halála előtt megfenyegette Jan Kuciakot, aki róla is kínos tényeket készült nyilvánosságra hozni. Az oknyomozó újságíró a rendőrséghez fordult védelemért. Ehelyett a rendőrség ő iránta kezdett el érdeklődni. Tibor Gaspar rendőrfőnök utasítására elkezdtek anyagot gyűjteni Jan Kuciak ellen! A rendőrfőnök, aki Kalinak belügyminiszter és Fico miniszterelnök bizalmasa volt, lemondásra kényszerült a gyilkosság után. Őt követte a belügyminiszter és a kormányfő is. Robert Fico azóta is a háttérből irányítja Szlovákiát.
A rendőrség a gyilkossággal kapcsolatban letartóztatta Alena Zs-t is, aki sok kormányzati emberrel állt szoros kapcsolatban. Rene Vanek főügyész helyettessel ez a kapcsolat dokumentálható is. A kettős gyilkosság ügyében a főügyészség nyomoz…
Jan Kuciak meggyilkolásának első évfordulóján a lapkiadók szervezete nyilatkozatban ítélte el a hatóságokat azért, mert még mindig nem derítettek fényt arra: ki ölette meg az oknyomozó újságírót és kedvesét egy évvel korábban?! Ami még szomorúbb: semmi sem történt az újságírók védelmének a megerősítésére! Sőt a hatalom olyan törvényt készít elő, mely arra kényszerítene minden médiát, hogy a leleplező riport után teret adjon a végtelen magyarázkodásnak a leleplezett oldaláról. Mindez nem fér össze a jogállamisággal és a sajtószabadsággal, az EU alapelveivel – állapítja meg a közszolgálati Deutsche Welle, mely összeállítást szentelt az egy éve meggyilkolt szlovák újságíró, Jan Kuciak ügyének.
Pavla Holcová a barátnőjével együtt kivégzett szlovák Ján Kuciakkal dolgozott együtt. Most őt hallgatták ki a rendőrök, és még a telefonját is elkobozták.
A fiatal Ján Kuciakot februárban végezték ki, miután a maffia és a legfelsőbb szlovák politikai körök összefonódásait vizsgálta. Kuciak többek között annak az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, nemzetközi újságíró szervezetnek dolgozott, amelynek a magyar Átlátszó és a Direkt36 is a tagja.
Kuciak együtt dolgozott a Prágában élő Pavla Holcovával, akit a szlovák rendőrség „baráti beszélgetésre” hívott Pozsonyba. Csakhogy
a baráti beszélgetésből nyolcórás kihallgatás lett.
A rendőrök leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy meddig jutottak el a tények feltárásában az újságírók – sokkal kevésbé érdekelte őket, hogy kik lehettek a gyilkosok és a megbízóik.
Leginkább Holcová mobiltelefonjának információira voltak kíváncsiak. Ő ezt megtagadta, hiába fenyegették 1650 eurós büntetéssel a nyomozás akadályozása miatt. Csakhogy az ügyészség kiadott egy felhatalmazást, ami alapján
a rendőrök elkobozták az újságírónő telefonját.
A nyolcórás kihallgatás végén Holcovát elengedték, de a telefonját nem kapta vissza. Ahogy az OCCRP közleménye fogalmaz: az ilyen viselkedésnek nincs helye Európában, ilyet csak autokratikus rezsimekben lehetett korábban látni.
Hivatalosan is vizsgálat indul a Szlovákiának adott uniós pénzek ügyében.
Az Európai Unió pénzügyi csalásokat kivizsgáló szervezete, az OLAF hivatalos közleményben tudatta: az előzetes vizsgálatok megerősítették Ján Kuciak információit, azaz valóban visszaélhettek a mezőgazdaságra fordítandó EU-s forrásokkal Szlovákiában.
Az újságíró a visszaélések ügyében nyomozott, amikor barátnőjével együtt meggyilkolták. Legutóbbi, posztumusz kiadott cikkei az olasz maffiához vezető szálakat is feltártak a korrupciós ügyben.
Ezzel egyidejűleg az Európai Parlament határozatot fogadott el, amely az újságírók védelmét sürgeti az EU-ban. Az indoklás szerint a máltai Daphne Caruana Galizia és Ján Kuciak megölése az információszabadságra vonatkozó alapvető EU-s értékeket ássa alá.
Kuciák meggyilkolásába eddig belebukott Szlovákia miniszterelnöke, két belügyminiszter és legutóbb az országos rendőrfőkapitány is.
Tibor Gaspar menesztését folyamatosan követelték a tüntetők, annál is inkább, mert rokona révén ő is kapcsolódik Ján Kuciak ügyéhez.
A fiatal oknyomozó újságíró annak az őrző-védő szolgálatnak a kétes ügyeit vizsgálta, amelynek feje Tibor Gaspar rokona, ezért felmerült, hogy nem tudná pártatlanul kivizsgálni a gyilkosságot.
Peter Pellegrini kedden, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gaspar május végével távozik posztjáról. Gaspar 1993-ban került a rendőrség kötelékébe és 2012 óta állt a szlovák rendőrség élén, de még kedd délelőtt is arról beszélt, hogy egyelőre nem távozik tisztségéből, mert nem fog különböző civil szervezetek képviselőinek követelésére lemondani, csak akkor, ha az új belügyminiszter erre felkéri. Az ideiglenesen a belügyminisztériumot is irányító Peter Pellegrini szerint közös döntést hoztak Gasparral arról, hogy május végével távozik posztjáról.
Pellegrini hangsúlyozta, hogy Gaspart hozzáértő és eredményes vezetőnek tartja, de nem tartja jónak azt, hogy személyén keresztül egyesek az egész rendőrséget támadják.
Korábban már Robert Fico miniszterelnök és két belügyminiszter is belebukott a botrányba, Robert Kalinák és az utána kinevezett Tomás Drucker, akinek lemondását éppen kedden fogadták el.
Andrej Kiska államfő üdvözölte a rendőrfőnök távozását, és kifejezte reményét, hogy hamarosan bíróság elé kerülnek azok, akik felelősek a fiatal oknyomozó újságíró és menyasszonya haláláért Szlovákiában.
Hosszas egyezkedés, parlamenti viták és háttéralkuk megkötése után végül hétfőn bizalmat szavaztak a Robert Fico helyébe lévő Peter Pellegrini alakította kormánynak Szlovákiában. Habár az új miniszterelnök kinevezésével csökkent a belpolitikai feszültség Szlovákiában, továbbra sem tudni, hogy milyen lesz a viszonya a köztársasági elnökkel.
Az apai ágon olasz felmenőkkel rendelkező Peter Pellegrini (az olasz pellegrino jelentése zarándok) 1975-ben Besztercebányán (Banská Bystrica) látta meg a napvilágot. Édesanyja tanárnő, édesapja pedig autószerelő volt. Legelőször a közép-szlovákiai városban szerzett közgazdasági diplomát, majd Kassán folytatta a tanulmányait pénzügy és számvitel szakon. Pellegrini 2002-ben került be a szlovák politikába, ráadásul nem is akárkinek a „segítségével”: Ľubomír Vážny az Irány – Szociáldemokrácia (Smer) közlekedésügyi miniszter és a jelenlegi szlovák Szociális Biztosító igazgatójának a helyetteseként, aki a mai napig az „egyik legnagyobb túlélőnek” számít a szlovák politikában.
Peter Pellegrini – Wikipedia Commons.
A Vážny-val való kapcsolat rövidesen meghozta a gyümölcsét, mivel a 2006-os parlamenti választásokkor Pellegrini
a Smer színeiben került be a szlovák parlamentbe.
Ezután pedig nem volt megállás: pénzügyi államtitkár, több parlamenti bizottsági csoport tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, majd 2014-ben a kutatási, oktatási, sport és tudományos miniszternek nevezték ki.. Végül pedig a 2016-os szlovákiai parlamenti választásokat követően ő lett a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes.
Változatlanságra ítélve
Bár Pellegrini nem tartozott a legismertebb smeres politikusok közé, de a politikai körökben ismert volt arról, hogy a párton belül ő
„a legtökéletesebb férfi a feketemunkára”.
Lojalitása a párt – pontosabban Robert Fico miniszterelnök személye – iránt megkérdőjelezhetetlennek számít, miközben rendkívül kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. Egyes vélekedések szerint ő számított az egyik fő közvetítőnek „befektetői csoportok” és Smer felső vezetése között. Neve akkor vált ismerté, amikor a szlovák kormányválság alatt, március 7-én őt nevezték ki ideiglenes kulturális miniszternek, mert Marek Maďarič önként távozott a posztjáról.
Az új miniszterelnök még az elején igyekezett magáról azt a képet kialakítani, hogy ő „másfajta” politikát fog képviselni, és valótlanok azok a kritikák, hogy Szlovákiát a háttérből továbbra is Robert Fico fogja irányítani.
A Kuciak halála utáni tüntetéseket jogosnak és a demokrácia részének nevezte, illetve nem emlegette a „Soros-féle összeesküvést” sem.
Peter Pellegrini újonnan kinevezett szlovák miniszterelnök beszél a megújult összetételű kabinet többi tagjának társaságában Pozsonyban 2018. március 22-én. (MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Ezzel párhuzamosan pedig felállította az új kormányt. Kaliňák helyett Tomáš Drucker ült a belügyminiszteri székbe, Andrea Kálavská az egészségügyi minisztériumot vezeti, Ľubica Laššáková lett a kulturális miniszter, az igazságügyi tárcát a Most-Híd párt frakcióvezetője, Gál Gábor kapta meg, a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes posztra pedig a kassai polgármester, Richard Raši került. Jelenleg az jelenti a legnagyobb vitát a szlovák politikában, hogy vajon kit fognak kinevezni Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány helyére.
Ám még meg sem szilárdult Pellegrini hatalma, máris egy érdekes ügybe keveredett. Általános derültséget – és mai napig tartó vitát – okozott Szlovákiában, amikor Bugár Bélával, a Most-Híd párt vezetőjével tartott közös sajtókonferencián egy zacskó csúszott ki az új miniszterelnök belső zsebéből. Pellegrini gyorsan visszarakta, de ennyi elég volt ahhoz, hogy máris elterjedjen az internetezők és az újságírók körében: a zacskó Olaszországból származó kokaint tartalmazott. Később az új kormányfő a Facebookon próbálta meg magát tisztázni, miszerint az valójában egy „csomag fogpiszkáló volt”.
Állandó összetűzésben
A Pellegrini-kormány kinevezésével kapcsolatban a szlovák ellenzék (OĽaNO, SAS, Sme Rodina) több kifogással élt. A parlamenti viták során rendszeresen előjöttek a régi botrányok és a tüntetők követelése az előrehozott választások megtartásáról, de még így is voltak olyan ellenzéki képviselők, akik március 26-án bizalmat szavaztak az új kormánynak. Továbbá az új kormány helyzetét erősíti, hogy habár Szlovákiában még mindig nem csillapodtak le teljesen a kedélyek, a tüntetéseket szervező „Egy tisztességes Szlovákiáért” elnevezésű mozgalom lefújta a múlt hét péntekre tervezett pozsonyi demonstrációját. A szervezők szerint most eljutottak arra a pontra, amikor már „bizonyos lépéseknek nem az utcákon, hanem a parlamentben kell megtörténniük”.
Csakhogy Pellegrini nem dőlhet hátra elégedett a miniszterelnöki székében, mert továbbra is akad egy bizonytalansági tényező: Andrej Kiska köztársasági elnök, aki kulcsszerepet játszott az elmúlt hetek belpolitikai eseményeiben. Az államfőnek már kezdettől fogva konfliktusos volt a viszonya Ficóval és a Smerrel. Az elnökválasztások alatt a párt vezetője a szcientológiai egyházzal mosta össze Kiskát, hogy így akadályozza meg megválasztását. Azóta állandóan zajlott az adok-kapok a két politikus között, legyen szó az Oroszország elleni szankciók körül kialakult vitákról vagy Kiska tavaly szeptemberi kijelentéséről, miszerint
„Szlovákia egy maffiaállam”
A kormány és a köztársasági elnök közötti ellentét 2018-ra egy teljesen új szintre emelkedett. Mindjárt az év elején bejárta a világot, hogy Kaliňák belügyminiszter elmondása szerint Kiska „összehányva” adta vissza a kormány repülőgépét, miután visszatért Mexikóból Ezután pedig azzal vádolták, hogy több mint 300 alkalommal, saját „privát célokra” és „utaztatásokra” használta fel a különgépet, és nem fizette ki a közel 1 millió eurós számlát sem. Ekkora aggatták rá a „Kiránduló” gúnynevet is.
A szlovák kormány gépe. A vita tárgya nemcsak ez volt, hanem néhány, masszázsülésekkel ellátott luxus-Mercedes is.
Ezért sem véletlen, hogy Kuciak halála óta kirobbant válságban Kiska szinte azonnal a tüntetők és az ellenzék oldalára állt. Ő volt az első, aki vagy egy teljes kormányátalakításra, vagy előrehozott választások megtartására tett javaslatot. Találkozott a többi kormánypárt (SNS, Most-Híd) vezetőivel és igyekezett őket is meggyőzni a véleményéről. Ficót valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai, és azonnal kijátszotta a „Soros-kártyát”, mondván:
Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak.
Az ex-miniszterelnök szerint Andrej Kiska a külügyminisztériumi képviselők nélkül találkozott Soros Györggyel és lényegében a megbuktatásáról beszélt.
A köztársaság elnök tagadta ezeket a vádakat és ellentámadásba lendült. Az elnöki palotájában fogadta a tüntetéseket szervező Egy tisztességes Szlovákiáért mozgalom aktivistáit és köszönetet mondott nekik. Kiska a legnagyobb meglepetést akkor okozta, amikor precedenst teremtett Szlovákiában.
Ugyanis az ország 1993-as függetlenség óta most először fordult elő, hogy egy köztársasági elnök megtagadta a kormányalakítással megbízott miniszterelnök által előterjesztett kabinet kinevezését.
Andrej Kiska – Wikimedia Commons.
Március 20-án Kiska a névlistán szereplő személyeket, mint az eredetileg belügyminiszteri posztra szánt Jozef Ráz korábbi egészségügyi államtitkárt, elutasította. Ez nem kevés vitát szült a szlovák közéletben, hogy vajon az államfőnek van-e joga megtagadni a parlamenti többséggel rendelkező koalíció által jelölt kabinet kinevezését. Végül hosszas egyeztetések után, két nappal később a szlovák köztársasági elnök rábólintott az új – korábban felsorolt – névlistára. Közben még odaszúrta Pellegrininek, hogy az új kormánynak nemcsak a parlament bizalmát kell majd megszereznie, hanem „a nyilvánosságét is”.
Újabb menet
A Pellegrini-kormányt szünet nélkül azzal vádolják, hogy lényegében nem más, mint a harmadik Fico kormány folytatása. Bizonyításnak elsősorban a parlamenti vitára bocsátott programjukat hozzák fel, mivel az szinte egy az egyben megegyezik a két évvel ezelőtti bejelentett Smer-SNS- Most-Híd kormányprogrammal. Ugyanúgy nem ért véget a fontos pozíciók rokoni/baráti alapon történő osztogatása sem, amit jól mutat, hogy a kormányfői iroda vezetésével például azt a Rastislav Rybanskýt bízták meg, aki Fico unokatestvére.
Ugyanúgy előre borítékolható, hogy Pellegrinivel sem fog enyhülni a feszültség a kormánypártok és az államfő között és valószínűleg folytatja azt, amit ezen a téren a „két Robert” elkezdett. Csakhogy óvatosnak kell lennie, hiszen Kiska könnyen olyan lépésre szánhatja el magát, amivel alaposan visszaüthet a Smernek és Ficónak: kihasználva a népszerűségének növekedését mégis egy saját pártot alapítana, és a jövő évi elnökválasztás helyett inkább a 2020-as parlamenti választásokon indulna.
Hivatalosan is benyújtotta lemondását Robert Fico szlovák miniszterelnök Andrej Kiska államfőnek, aki Peter Pellegrini eddigi miniszterelnök-helyettest bízta meg a kormányalakítással.
Fico a legtermészetesebbnek választásnak nevezte Pellegrini jelölését, akivel – mint mondta – már csaknem húsz éve dolgoznak együtt, és továbbra is „normális munkakapcsolatuk lesz” a jövőben. Szerinte az új kormány a továbbiakban is „világosan Európa-párti” lesz, és az „erős szociális állam” fenntartásán fog munkálkodni.
Robert Fico elmondta:
nem távozik a politikából,
a legerősebb kormánypárt elnökeként a koalíciós tanács tagja marad.
Az új miniszterelnök vezette szlovák kormány összetételében előreláthatóan csak néhány változás várható. Változatlanok maradnak a Smer, a Szlovák Nemzeti Párt és a Most-Híd alkotta hármas kormánykoalíción belüli erőviszonyok, vagyis az egyes tárcák elosztása is.
Fico egyik legbizalmasabb embere, Robert Kalinák lemondása miatt azonban biztosan új belügyminisztere lesz a kormánynak. Korábban lemondott már a kulturális miniszter is, és a Most-Híd tagja, Lucia Zitnanská is jelezte: nem vállal feladatot az új kormányban.
Az ellenzéki pártok szerint Fico távozása nem elég,
ők előrehozott választásokat akarnak.
A szlovák kormányválság azután alakult ki, hogy meggyilkoltak egy fiatal újságírót, aki a kormány és az olasz maffia összefonódását vizsgálta. Ezután tömegtüntetések kezdődtek, Kiska pedig kormányának átalakítására szólította fel Ficót. Ő erre „sorosozással” válaszolt, amelyben melléállt a magyar kormánypropaganda is.
Szlovákiában az oknyomozó újságíró és párjának meggyilkolása után kialakult válság nem enyhül, a tiltakozók száma fokozatosan nő, miközben az ellenzék és a társadalom egy része a kormány lemondását követeli. Ez nem kevés reménnyel tölti el Orbán Viktor ellenfeleit, hiszen Fico bukásával könnyen elveszítheti az egyik legfontosabb külföldi szövetségesét. Azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű, mivel a demokratikus ellenzékben egyesek egyfajta követendő példaként tekintenek a Fideszre.
Az 1989-es „bársonyos forradalom” óta nem vonultak ki annyian az utcára Szlovákiában, mint az elmúlt egy hétben. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb településeken, hanem New Yorktól kezdve Londonon át egészen Sydney-ig bezárólag több ezer fős tömegek emlékeztek meg Ján Kuciak oknyomozó újságíróra és jegyesére, Martina Kušnírová-ra. Mindkettőjüket a saját otthonukban gyilkolták meg, mivel a feltételezések szerint Kuciak egy a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügyről írt cikket.
A tüntetők már nem kizárólag Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követelik, hanem a teljes kormány lecserélését, Robert Fico miniszterelnök távozását, a korrupciós ügyben érintettek felelősségre vonását, vagy ahogyan a múlt héten Andrej Kiska köztársasági elnök fogalmazott, egy előrehozott választás megtartását.
Tüntetés Pozsonyban 2018. március 9-én. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
A kialakult helyzetbe Fico egyáltalán nem nyugszik bele, aki meglepő gyorsasággal játszotta ki azt a kártyát, amelyet Orbán szokott: Soros Györgyöt. A szlovák miniszterelnök az amerikai milliárdost és hálózatát nevezte meg a „megmozdulásokat háttérből szervező és irányító” személynek, amivel nem kevés megütközést váltott ki még a parlamenti szövetségeseinek körében is. Ugyanakkor ezzel megnyerheti magának Marian Kotleba vezette a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) szélsőjobboldali párt és Andraj Danko irányította Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szavazóit, hiszen ez a két párt már évek óta versenyzik egymással a nacionalista, bevándorló- és Nyugat-ellenes, orosz- és „Orbán-barát” szlovákokért.
Pénteken pedig már Orbán – elsőként a kormányfők közül – csatlakozott Fico „sorosozásához”, amikor a szlovák események kapcsán megjegyezte:
„Az nem lep meg, amit látok, én régóta taposom ezt a szakmát, jelekből is olvasok
– majd hozzátette, hogy a Soros-hálózat mindent megtesz a bevándorlásnak ellenálló kormányok megbuktatásáért.
A magyar kormányfő kijelentése elég nagy – és egyben jogos – felháborodást váltott ki a határon túli magyarság és a magyarországi értelmiség körében. Először úgy tűnhet, hogy Orbán ismét a megszokott sorosozással rukkolt elő akkor, amikor valamilyen hazai eseményről, mint a korrupciós ügyekről (Elios) vagy hódmezővásárhelyi vereségről, kell elterelni a figyelmet. Ugyanúgy így könnyű összetartani és mozgósítani a Fidesz szavazótáborát a „közös és mélyen gyűlölt ellenséggel” szemben, aki ismét „összeesküvést szőtt”, illetve „egy újabb Majdant kavart” Magyarország szomszédságában.
Azonban a szlovák miniszterelnök melletti kiállás esetében jóval többről van szó, mint holmi figyelemelterelésről vagy rémisztgetésről. Mivel, ha a Smer túléli a válságot, akkor Orbán hangoztathatja, hogy
ő volt az első külföldi politikus, aki a „nehéz időkben” is nyíltan kiállt Fico mellett.
Ezután pedig a benyújthatja a számlát, ami ebben az esetben egy aktívabb magyar-szlovák politikai együttműködést jelentene a nemzetközi térben. Kétségtelen hogy eddig Budapest és Pozsony között sok kérdés kapcsán hasonló álláspont alakult ki, de egy dologban lényeges eltérés mutatkozott: mégpedig az Európai Unióhoz fűződő viszony kapcsán.
Ugyanis Fico egészen a múlt hétig távol tartotta magát az orbáni retorikai fogásoktól és módszerektől. Nem akarta, hogy a „sorozosással” és „állítsuk meg Brüsszellel” taszítsa el magától az uniós politikusokat. Ezzel párhuzamosan nem szerette volna tönkretenni azt az önmagáról kialakított képet, miszerint ő egyfajta közvetítő az uniós politikusok és a közép-európai kormányfők között. Ez a fajta egyensúlyozó politika pedig kifizetődő volt számára, hiszen egyre inkább úgy tekintettek rá, mint az egyetlen reális partnerre a térségben. Sőt, a tavalyi év másik felében már rengeteg olyan cikk jelent meg a magyar, a szlovák és a nemzetközi sajtóban, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Fico számára fontosabbá vált az Európai Unió, mint a visegrádi együttműködés. Ezek konklúziója röviden az volt, hogy
„Szlovákia a mag-Európához, vagyis Franciaországhoz és Németországhoz, nem pedig a lengyel-magyar együttműködés jelentette Közép-Európához szeretne tartozni”.
Ezért fordulhatott elő az, hogy bár a szlovák kormány hivatalosan menekültellenes, de tavaly megígérte, hogy Pozsony hatvan menekültet vesz át Görögországtól és Olaszországtól. Így ők megúszták azt az uniós kötelezettszegési eljárást, amelyet a kvóták nem teljesítése miatt indítottak el Budapest, Prága és Varsó ellen. Fico külön folytatott megbeszéléseket Emmanuel Macron francia elnökkel, vagy Ausztriával és Csehországgal együtt az úgynevezett slavkovi hármas (S3) nevű együttműködést kezdte el favorizálni a V4-ek helyett.
Viszont Fico hatalmon maradása ennek a politikának a végét jelentheti. A szlovák miniszterelnök egyelőre még beéri Sorossal, de ha az orbáni példákból indulunk ki, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ez majd előbb-utóbb egy intenzívebb „brüsszelezésbe” – vagy akár „enszezésbe” – fog átcsapni. Ez pedig csak zene lenne a Fidesz füleinek, hiszen egy olyan ország vezetésével kerülne egy hullámhosszra, amely az euróövezetei tagságának köszönhetően nagyobb súllyal és több befolyással rendelkezik az EU-ban, mint a többi visegrádi ország együttvéve.
Marco Valli, Sophie in ‘t Veld, Claude Moraes, Ingeborg Grässle, Ryszard Czarnecki és Jávor Benedek, az Európai Parlament tényfeltáró küldöttségének tagjai (b-j) a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Robert Kalinák szlovák belügyminiszterrel tartott találkozón Pozsonyban 2018. március 8-án. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.
Ezért sem meglepő, hogy az uniós intézmények és politikusok meglepően óvatosan nyilvánulnak meg a szlovákiai eseményekkel kapcsán. Kétségtelen, hogy a gyilkosságot elítélték és segítséget ígértek a nyomozásban, de leszámítva az Európai Néppárt Kaliňák távozását követelő szombati nyilatkozatát, még senki nem követelte a kormány tagjainak lemondását vagy emeltek szót az előrehozott választásokért. A tüntetések előtt egy nappal Pozsonyba látogató EP-képviselők, akik között jelen volt Jávor Benedek is, szintén visszafogottan nyilatkoztak, s folyamatosan a „helyzet bonyolultságára” hívták fel a figyelmet, miközben „megértik, hogy miért nehéz a kormányfőnek megválnia a belügyminisztertől„. Brüsszelben nagyon jól tudják, hogy minden Pozsonyt érintő kritikával valójában csak tovább löknék Ficot Orbán karjaiba. Egy valóságos rémálmot jelentene számukra, ha a szlovák kormányválság elmúltával a kormányfő ugyanolyan EU-, Soros – és migráció-ellenes retorikába és politikába kezdene, mint a magyarországi kollégája.
Mi lenne akkor, ha teljesülne a szlovák tüntetők legfőbb vágya és előrehozott választásokat tartanának Szlovákiában? Vajon ez súlyosan érintené Orbánt? A visegrádi négyek elveszítenék Pozsonyt, mint egy fontos szövetségesüket?
Amennyiben a legutóbbi közvélemény-kutatásokból (AKO és a Focus) indulunk ki, akkor Szlovákiában három ellenzéki párt lenne esélyes a győzelemre és a kormányalakításra, mégpedig a SaS – OĽaNO-NOVA – Sme Rodina. (Természetesen az sincs kizárva, hogy újra a Smer nyeri meg a választásokat, de a kormánykoalíció létrehozása már rendkívül nehéz lenne). Bármilyen furcsának is tűnhet elsőre, de ez korántsem jelentene rossz hírt a Fidesz számára. Ugyanis az előző években mindhárom párt
sokszor a Fidesz politikáját tekintette követendő példának, vagy a vezetőik pozitívan nyilatkoztak a magyar miniszterelnökről
A szlovák pártok támogatottsága egy 2018-as januári közvélemény-kutatás szerint.
A második legerősebb szlovákiai párt, a Szabadság és Szolidaritást (SaS) vezetője Richard Sulík már most mindent megtesz azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az elégedetlenségből, és ezt felhasználva győzelmet arasson egy előrehozott választásokon. Az önmagát liberálisnak nevező politikus viszont a Fico-megdöntésén és a korrupció elleni harcon kívül igazából semmi komolyabb változást nem akar végrehajtani a szlovák politikában, miközben folyamatosan egy „brüsszeli központú menekült-összeesküvésről” vizionál, amely ellen Szlovákiának védekeznie kell, akár szorosabban együttműködve a többi V4-el.
számára szimpatikus volt, hogy Orbán kerítést húzott a déli határra és ezzel oldotta meg a menekültválságot
Nem sokkal később pedig az okozott komoly meglepetést Szlovákiában, amikor kiderült, hogy Sulík egyike volt annak a hét szlovák EP-képviselőnek, akik tavaly megvétózták az uniós alapszerződés hetedik cikkelyének alkalmazását Magyarországgal szemben. Amikor pedig Sulíkot azzal szembesítették, hogy miért nem szavazta meg a határozatot, mivel „amit a rendszeresen a Fico fejére olvas, azt valójában Orbán sokkal durvábban már megcsinálta Magyarországon”, akkor csupán annyit mondott, hogy
„Magyarországon – ellentétben Lengyelországgal – nem olyan kritikus a helyzet, mint amilyennek az Európai Unió lefesti”
Nem ő az egyetlen, aki a szlovák demokratikus ellenzékben már-már csodálattal adózik Orbánnak. A mindössze három évvel ezelőtt megalakult Család Vagyunk (Sme Rodina) párt szintén sok tekintetben a Fideszt tartja „fő ihletforrásnak”, legyen szó a magyar kormánypárt családpolitikájáról vagy a külföldi vállalatok/bankok adóztatásáról. A pártot vezető Boris Kollár milliárdos két évvel ezelőtt pedig nyilvánosan dicsérte a menekültkvóták elutasításáról szóló magyarországi népszavazást. Sőt, hozzátette: Szlovákiában is egy hasonlót kellene tartani, és tanulva a magyarországi esetből, 30 százalékos részvételi arányra kellene leszállítani a referendum érvényességi határát.
Boris Kollár – Gyakran oszt meg Orbánról szóló cikkeket a saját Facebook- oldalán. A kép forrása: Link.
A második legerősebb szlovák ellenzéki párt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) Orbánhoz való hozzáállása szintúgy tartogathat meglepetéseket. Habár az évek során konzervatívnak, jobboldalinak, és kvótaellenesnek állították be magukat, sokáig kritizálták a Fideszt, leginkább annak nemzetpolitikáját. A pártot vezető Igor Matovič még 2011-ben azt mondta, hogy
„a mi ellenségünk Orbán”
Többször leszögezte, hogy minden mindent megtesz a kettős állampolgárság bevezetésének megakadályozásáért, amellyel szerinte Budapest csak „beavatkozik a szlovák belügyekbe”, és támogatta a szlovák állampolgárság elvételét azoktól, akik felveszik a magyart.
Igor Matovič. A kép forrása: Twitter
Azonban 2017 végére nagyot fordult a világ: az OĽaNO vezetőinek szájából egyre többször hangzott el, hogy mivel Szlovákiára nézve „óriási veszélynek” tartják Ficót, ezért hajlandóak egy közös választási koalícióba lépni a szlovák parlamentből jelenleg kimaradt Magyar Közösség Pártjával (MKP). A dolog pikantériája, hogy pont azzal a párttal lépnének szövetségre, amely ezer szállal kapcsolódik a Fideszhez, s Orbán egyik legfontosabb külföldi „proxyjának” tartanak. Ezért korántsem elrugaszkodott elképzelés, hogy az MKP – Budapest „sugallatára” – csak azzal a feltétellel fog beleegyezni a közös koalícióba, ha OĽaNO visszavesz a korábbi Orbán-ellenességéből és támogatni fogja a Magyarországot az olyan kérdésekben, mint a bevándorlás vagy a határon túli magyarok helyzete.
Egyelőre még minden képlékeny Szlovákiában, hiszen március 12-én derül ki, hogy pontosan milyen irányt fog venni a szlovák belpolitika. Ezen a napon jár le a Most-Híd vegyes párt által adott ultimátum: ha a belügyminiszter hétfőig nem távozik a posztjáról, akkor ők kilépnek a kormányból. Még kérdéses, hogy Bugár Béla pártelnök, miután visszatért a Maldív-szigetekről, a Most-Híd „maradók vagy a távozók” frakciója mellett teszi-e le a voksát. Ám kétségtelen, hogy a tét magas, hiszen ha rosszul döntenek, akkor azzal nemcsak a hatalomból távoznak, hanem egy esetleges előrehozott választások esetén a parlamentbe való bejutásukat is kockáztatják.
Ez Orbán számára csak hab lenne a tortán. A Most-Híd ugyanis évek óta a magyar kormány egyik legnagyobb bírálója Szlovákiában és gyakran tett keresztbe a budapesti vezetésnek. Csakhogy az esetleges bukásukkal már lényegében a Fideszhez hasonló, vagy éppen egyes kérdésekben (bevándorlás) a magyar miniszterelnököt követni kívánó pártok maradnának benn a szlovák politikában. Ez pedig azt jelentené, hogy nem Soros, hanem Orbán nevet a végén…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
