Precíziós, irányított rakétákat állít elő Irán, ezt mondta Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök António Guterres ENSZ-főtitkárnak. A Hamász palesztin terrorszervezet közben bejelentette: helyreállították a kapcsolatukat Iránnal, így most egy Izrael-elleni konfliktusra készülnek.
Forrás: Wikimedia Commons
Netanjahu azzal vádolta Iránt, hogy hadászatilag elsáncolja magát Szíriában (ahol Irán kezdettől fogva támogatja az Aszad-rezsimet), mégpedig kinyilvánított célja, Izrael felszámolása érdekében. „Emellett precíziós irányítású rakéták előállítását szolgáló létesítményeket hoz létre Szíriában és Libanonban is. Ezt Izrael nem fogadhatja el, és az ENSZ-nek sem szabadna elfogadnia” – mondta Netanjahu.
Guterres azt mondta: minden tőle telhetőt elkövet annak biztosítására, hogy az ENSZ libanoni békefenntartó egységei teljesítsék kötelezettségeiket. Az ő mandátumukat szeptember végén kell megújítani, és Izrael szeretné elérni, hogy tevékenyebben vegyenek részt a Hezbollah síita terrorszervezet (amelyet szintén Irán támogat) fegyverkezésének megfigyelésében és megelőzésében.
„Megértem Izrael biztonsági aggodalmait, és ismétlem, hogy számomra teljességgel elfogadhatatlan Izrael állam elpusztításának gondolata vagy szándéka”
– mondta az ENSZ főtitkára.
Netanjahu a Jediót Ahronót szerint bírálta a világszervezetet, amiért nem tesz a palesztin gyűlöletbeszéd ellen, mert nem állítja meg a Hezbollahnak szállított fegyvereket, és mert „abszurd módon tagadja” Jeruzsálemnek a zsidósághoz való kötődését. Ezzel az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO Jeruzsálemmel kapcsolatos döntéseire utalt.
António Guterres Forrás: Wikimedia Commons
Guterres arra kérte Netanjahút, hogy tegyen lépéseket a palesztin gazdaság helyzetének javítása érdekében, a békefolyamat újjáélesztésére irányuló erőfeszítések alapján, mert gazdasági viszonyaik javulásával a palesztinok majd megértik, hogy érdemes a békét támogatniuk.
A találkozó előtt
az ENSZ-főtitkár az antiszemitizmus veszélyeire figyelmeztetett
Reuven Rivlin államelnökkel tartott találkozóján, miután a Jad Vasem holokausztmúzeumban koszorút helyezett el a második világháborúban meggyilkolt zsidók emlékére.
Guterres találkozik azzal a két fiatal férfinak a családtagjaival, akiket a Hamász tart fogva Gázában. Tárgyal Mahmúd Abbász palesztin elnökkel és Rámi Hamdalláh palesztin miniszterelnökkel, majd Gázába is elmegy.
A Gázai övezetet uraló terrorszervezet, a Hamász, közben bejelentette, hogy sikerült helyreállítani kapcsolatát Iránnal, így most kiújuló konfliktusra készülnek Izraellel. Jahja Szinvár, a szervezet gázai vezetője szerint
Irán jelenleg a Hamász fegyveres szárnyának „legnagyobb pénzügyi és katonai támogatója”.
Azt is mondta: Irán segítségével a Hamász összegyűjti katonai erejét a „Palesztina felszabadítását” célzó harchoz.
A Hamász és Irán között akkor lett rossz a viszony, amikor előbbi megtagadta, hogy segítse az Aszad-rezsimet a háborúban.
Soros ezt cáfolja mondván, hogy ugyanannak a korrupció ellenes harcnak a része ez mint amit a Transparency International és más szervezetek folytatnak Afrikában vagy Európa keleti részén.
Pénzmosással és korrupcióval gyanúsítják Izraelben Beny Steinmetzet, akit néhány társával együtt nemrég lecsuktak. Egyik társa, Tal Silberstein az osztrák kancellár tanácsadója volt és a választási kampányban játszott tanácsadói szerepet. A kínos ügy miatt az osztrák kancellár azonnali hatállyal megszakította vele a viszonyt- számol be az izraeli Haaretz. De hogy kerül a képbe Soros György? Miért vádolja őt Beny Steinmetz, aki különben szintén milliárdos dollárban is, azzal, hogy hadjáratot pénzel ellene?
Régi és távoli ügyről van szó: a világ legnagyobb vasbányájáról, amely Guineban van. „Sokat éltem távol Izraeltől és most csodálkozom, hogy ezt teszik itt velem. Politikai háború folyik ellenem, melyet Soros György pénzel. Ilyen csak totalitariánus rendszerekben lehetséges!”
– hangoztatta Beny Steinmetz a biróság előtt. Egy meg nem nevezett nő ugyanis a vád legfontosabb tanúja, aki egy, Soros György által támogatott nemkormányzati szervezet munkatársa. Soros szerint csak a szokásos korrupció ellenes küzdelemről van szó, de Beny Steinmetz persze nem így látja. Pechére az izraeli rendőrség inkább Soros álláspontját osztja: azt gondolják, hogy a külföldi fiktív üzletek hatalmas pénzmosási lehetőséget jelentettek Beny Steinmetz-nek és a vele együtt letartóztatott öt másik üzletembernek. Ráadásul más országok pénzügyőrsége is szorgosan kutatja Beny Steinmetz üzleteinek a törvényességét. Izrael egykori leggazdagabb emberét decemberben már letartóztatták, de aztán szabadlábra helyezték. Most azért tartóztatták le megint mert a hatóságok attól tartanak, hogy valamiféle akcióra készül annak érdekében, hogy megakadályozza az ellene folyó vizsgálatot.
Mi a fő vád Beny Steinmetz ellen? Az, hogy
megvesztegetéssel szerezte meg a világ legnagyobb vasbányájának egy részét Guineban még 2008-ban.
Guinea kormánya 2014-ben törölte is az ügyletet mondván hogy Steinmetz cége megvesztegette az akkori diktátor környezetét, és igy szerezte meg a részesedését a bányában. Steinmetz szerint egy régi ügy fölösleges felmelegítéséről van szó. Nemcsak Izraelben érdeklődik a rendőrség a guineai ügy után hanem Londonban is. A nagy összegű csalások hivatala a brazil Rio Tinto szerepét vizsgálja ebben az ügyben. A Rio Tinto két vezető munkatársát ugyanis elbocsájtották a guineai korrupció miatt. Steinmetz videón tett vallomást az ügyben Londonban. Ennek ellenére fenntartja azt az állítást, hogy az egész ügy nem más mint Soros György bosszúja vele szemben. Szerinte Soros is érdekelt volt annak idején a guineai ügyben. Soros ezt cáfolja mondván, hogy ugyanannak a korrupció ellenes harcnak a része ez mint amit a Transparency International és más szervezetek folytatnak Afrikában vagy Európa keleti részén.
Egyébként Steinmetz Európa keleti részében is kötött kétes üzleteket. A Haaretz feleleveníti, hogy 2015-ben a média Romániában megírta : Steinmetz illegális ingatlan ügyletekben volt benne nyakig.
Ezekkel a kétes ingatlan ügyletekkel a romániai média szerint 160 millió dolláros kárt okoztak a román államnak.
A most 60 éves Beny Steinmetz csodagyerek volt az üzleti életben: Afrikában hamar meggazdagodott. Elsősorban a gyémántbányászat- és kereskedelem alapozta meg a gyors meggazdagodást, melynek a fő színtere Dél Afrika volt. Más afrikai államok bányászatában is jelentős érdekeltségei vannak még ma is- írja a Haaretz. Hatalma és befolyása megingott amikor a gyémántpiacon Lev Leviev, az Üzbegisztánból Izraelbe érkezett gyémántkereskedő kivégezte a korábbi afrikai gyémánt monopóliumot. Beny Steinmetz, aki egykor Izrael leggazdagabb üzletembere volt, kiváló politikai kapcsolatokkal, ma már a múlt emberének számít. A hasonló korú Lev Leviev ugyanis a kiváló izraeli kapcsolatokon túl jóban van Putyin orosz elnökkel és Trump ortodox zsidó vejével, Jared Kushnerrel is. És akkor még nem beszéltünk a kínai titkosszolgálatról, mely szintén komoly szerepet játszik Afrikában. Ehhez képest Steinmetznek csak a bírósági harc marad régi elvesztett afrikai ügyekben illetve az évek óta folyó adok-kapok a 86 éves Soros Györggyel. Az izraeli bíróság mindenesetre hangsúlyozta, hogy azért helyezte letartóztatásba Beny Steinmetzet a házi őrizet után nehogy politikai kapcsolatait kihasználva akadályozza az igazságszolgáltatás menetét az ellene folyó korrupciós illetve pénzmosási perben.
A kormány rendelettel törné le a sztrájkot, a tudósok viszont arra mutatnak rá: a viszonylag alacsony bérek azt eredményezik, hogy a legkiválóbb elmék emigrálnak Izraelből, és ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat!
Munkalassító sztrájkot tartanak február óta a tudósok két atomerőműben Izraelben (Dimona és Soreq). Nem kezdenek új kutatásokba és nem állítják ki a biztonsági ellenőrzés okmányait. A sztrájkkal munkabér emelést akarnak elérni. Netanjahu kormánya viszont a nemzetbiztonságra hivatkozva rendeletileg kívánja letörni a sztrájkot. A rendelet felhatalmazza arra az Atomenergia Bizottság főnökét illetve az atomerőművek vezetőit, hogy rúgják ki azt a tudóst, aki részt vesz a munkalassító sztrájkban. Enyhébb szankcióként a felfüggesztés is felmerül, de erre az időszakra a tudós nem kap fizetést! A miniszterelnök jogi tanácsadója, aki a Haaretz című ellenzéki lapnak nyilatkozott, elismerte, hogy rendkívüli intézkedésről van szó, de a nemzetbiztonsággal indokolta az új rendeletet.
A tudósok szervezete persze másképp látja a dolgot. Egyrészt közlik, hogy az atomerőművek biztonsága semmiképp sem került eddig sem veszélybe. Másrészt pedig arra emlékeztetik a kormányt, hogy
már nyolc éve várnak a kollektív szerződésre!
Izraelben létfontosságúnak tekintik a nukleáris kutatásokat, mert ezt az egyik legfőbb biztonsági garanciának tartják az ország léte szempontjából. Csakhogy a tudósok arra mutatnak rá: a viszonylag alacsony bérek azt eredményezik, hogy a legkiválóbb elmék emigrálnak Izraelből, és ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat! A kormány szerint viszont a tudósok egyszerűen csak több pénzt akarnak, és ezért az új rendelet választás elé állítja őket: vagy abbahagyják a munkalassító sztrájkot vagy vállalják a kockázatot, hogy kirúgják őket az Izrael számára oly fontos atomerőművekből.
A riporter az izraeli hadsereg ágyúvásárlása után érdeklődött.
Egyes vámpírok mint Raviv Drucker még mindig nem tudják elfogadni, hogy a hadügyminisztert Avigdor Liebermannak hívják Izraelben – írta a Facebookon a Szovjetunióban született szélsőjobboldali politikus.
A televíziós újságíró aziránt érdeklődött: vajon azért nem egy német cégtől veszi az új ágyúkat Izrael hadserege, mert az nem teszi lehetővé fürtös gránátok kilövését? A nemzetközi egyezmények tiltják az ilyen fegyverek használatát.
Raviv Drucker egy rasszista megszállott, aki mindenáron le akarja leplezni Izrael kormányát
– közölte a hadügyminiszter a Facebookon, miután megnézte a televíziós műsort, mely részben az új ágyúk vásárlásáról szólt.
אמש, בסיום תוכנית "המקור", נדהמתי פעם נוספת מהאובססיביות של רביב דרוקר, שגילה גם חוסר ידע וגם שטחיות בהתייחסותו לנושא הצ…
A televíziós újságíró vörös posztó az egész Netanjahu kormány szemében, mert ő kutatta ki:
Izrael miniszterelnökének és a Thyssen német cégnek ugyanaz az ügyvédje.
A Thyssen több mint hárommilliárd dollárért ad el tengeralattjárókat és őrnaszádokat Izraelnek. Az ügyben korrupció miatt vizsgálat folyik, melyben érintett lehet maga Netanjahu miniszterelnök is.
Tudja Avigdor Lieberman hadügyminiszter is, hogy manapság a fegyvervásárlás kényes terület, ezért sietett közölni: egyeztetett az izraeli hadsereg legfőbb vezetőivel. Az ő hozzájárulásukkal döntött az új ágyúk megvásárlásáról.
A televíziós újságíró máris válaszolt a dühös hadügyminiszternek. Megkérdezte tőle, hogy nem azért ideges-e, mert legközelebbi munkatársai ellen vizsgálat indult?!
Én csak azon csodálkozom, hogy miért hiányzik a vizsgált személyek közül maga a miniszter?
– élcelődött a televíziós újságíró, aki nem vette a szívére, hogy vámpírnak nevezte őt Izrael hadügyminisztere.
A palesztinok ünnepelni kezdtek, amikor hírt kaptak Netanjahu miniszterelnök döntéséről. Az izraeli kormányfő azt követően döntött így, hogy megbeszélést folytatott Abdallahhal, Jordánia uralkodójával.
Jordánia a szent hely őrzője. A Templom hegy mind a zsidó mind a keresztény, mind pedig az iszlám hit számára szent helynek számít. Július 14-én három palesztin fiatal megtámadta az izraeli rendőröket. Két rendőrt megöltek és egy harmadikat súlyosan megsebesítettek. Erre hivatkozva telepítette Izrael a biztonsági kapukat a szent hely bejáratához.
Jeruzsálem főmuftija és nyomában a hithű muzulmánok elutasították ezt a megoldást, és tiltakozó mozgalmat hirdettek. Az izraeli rendőrök átmenetileg a főmuftit is őrizetbe vették. Öten a tiltakozó palesztinok közül meghaltak a tiltakozó felvonulások során és sokan megsebesültek.
Ciszjordániában egy palesztin fiatal késsel tanárt egy zsidó telepes családra: három embert megölt és egy negyediket súlyosan megsebesített. Tettét az al Aksza mecset körüli viszállyal magyarázta.
Izrael Jordánia nagykövetségét is késsel támadta meg két fiatalember.
Az izraeli biztonsági őr mindkettőjüket megölte, de ő maga is megsebesült. Emiatt kisebb diplomáciai válság alakult ki Izrael és Jordánia között. Végül Netanjahu miniszterelnök és Abdallah király megállapodott a biztonsági kapuk visszavonásáról.
Izrael más módon gondoskodik a biztonságról – hangsúlyozza a miniszterelnöki hivatal közleménye Jeruzsálemben. Ahol az ünneplő palesztinok tűzijátékot rendeztek, mert győzelemként könyvelték el a biztonsági kapuk visszavonását. Az izraeli rendőrség közbelépett és hang gránátokkal feloszlatta a palesztin örömünnepet.
Most a kedélyek kissé megnyugodhatnak, hiszen a hithű muzulmánok nyugodtan imádkozhatnak az al Aksza mecsetben azon a Templom hegyen, melyet mind a zsidó mind a keresztény mind pedig az iszlám szent helynek tekint Jeruzsálemben.
Túlvagyunk az izraeli miniszterelnök magyarországi látogatásán, amiről a nemzetközi sajtó „szőrmentén” számolt be. A hazai (magyar) médiában pedig az elnyomott, elhallgatásra ítélt „baloldal” sajtója jeleskedett, hogy politikai töltetet adjon az eseménynek. Érdekes volt megfigyelni, hogy az idézett külföldi lapok kivétel nélkül Orbán-ellenes, baloldali beállítottságúak voltak, és hivatkozásuk kizárólag a magyarországi ellenzékre korlátozódott.
Például a der Spiegel szerzője (tudósítója?) egy ellenzéki politikust és publicistát (Oppositionspolitiker und Publizist) idézett, csak azt felejtette hozzátenni, hogy az illető, a (Gyurcsány-féle) törpepárt külügyi kabinetjének vezetője.
Tárgyilagos jelentések, összefoglalók alig születtek. Hogyan is születhettek volna, mikor a Netanyahu látogatás budapesti visszhangja „belső fogyasztásra” készült, amiben nehéz eligazodni, még a hazai helyzetet jól ismerőknek is.
Politikailag talán a legfájóbb, hogy Netanyahu és Orbán közé egyenlőségjelet tett a hazai „baloldal”. Sőt, Trump amerikai elnököt is „képbe hozták”, mint a populisták követendő példáját. A bírálók csak arról feledkeztek meg, hogy ellentétben Magyarországgal, mind az USA-ban, mind Izraelben működik az alkotmányos, parlamentáris demokrácia, annak ellenére, hogy (Nagy-Britanniához hasonlóan) Izraelnek alkotmánya sincs. A két említett országban (USA, Izrael), de az egész Földkerekségen, sincs Magyarországhoz hasonló demokratikus állam, ahol a köztársaság alapját képező három legfőbb méltóság (köztársasági elnök, miniszterelnök, az országgyűlés elnöke), valamint a főállamügyész egyazon pártból, mi több ugyanazon haveri körből, kollégiumi baráti társaságból származna.
Amit Netanyahu-ról eddig is tudtam, mert 1976-ban tele volt vele a világsajtó, bátyja (Yonatan = Jonatán) háborús hős, az 1976-os entebbe-i (Uganda) túszmentés egyetlen áldozata.
Benjamin (Bibi) Netanyahu
Nagyapja, Nathan Mileikowsky rabbi, 1879-ben a cári Oroszországban született, azon a területen, ahol megengedték a zsidók letelepedését (Tscherta osedlosti / Черта оседлости). Itt (a Keleti-tenger és a Fekete-tenger közti földsávban) kb. ötmillió zsidó élt, az összlakosság 12 százaléka. 1908-ban áttelepült az akkori Lengyelországba, és egy varsói (zsidó) gimnáziumnak lett az igazgatója, miközben aktívan terjesztette a cionizmust (Izrael állam megalapítását Európán kívül). Mileikowsky rabbi (és családja) azon kevesek közé tartozott az akkori világban, aki az elterjed yiddish mellett tökéletesen beszélt héberül. 1920-ban érkeztek a brit mandátum Palesztinába, és a héber nyelv terjesztése érdekében cikkeket írt a helyi lapokban, amiket Netanyahu névvel írt alá, és fiának (Benzion – Ben-Zion = „Cion/Sion fia”) már ez lett a vezetékneve. Nathan Mileikowsky nevét viseli Jeruzsálemben, a Herzl-hegyen, a katonai temető melletti tér.
Apja, Benzion Netanyahu (eredeti neve: Benzion Mileikowsky) 1910-ben született Varsóban, majd családjával 1920-ben telepedett le (alijázott) a brit mandátumú Palesztinába. Szakított (rabbi) apja vallásosságával, és mint szekuláris, a New York állambeli Cornell (magán) Egyetem történelem professzora lett. Vezető képviselője volt a „revizionista cionizmusnak” (Revisionist Zionism), mely szakított a fő áramlattal, mivel szerintük a cionista mozgalom túl engedékeny, békülékeny volt a palesztinai brit hatóságokkal szemben. A zsidó nacionalizmusnak egy sokkal militánsabb, jobboldali verziójában hittek, ami eltért az akkori „munkás(párti) cionizmus”-tól. (Labour Zionist). Élete végéig abban hitt, hogy az izraeli arabok nagy többsége a zsidók megsemmisítését választanák, ha erre lehetőségük nyílna.
Benzion Netanyahu mindhárom fia (Yonatan (1946-76), Benjamin (1949) és Iddo (1952) ) az izraeli hadsereg különleges egységénél a Sayeret Matkal-nál szolgált. Ez az egység megfelel az amerikai Delta Force-nak vagy a brit SAS-nek. Feladatuk a felderítés, mélyen behatolni az ellenséges területre és ezzel segíteni az ellenséges támadások megelőzését, ill. túszok kiszabadítását. A jelenlegi miniszterelnök, Benjamin számtalan akcióban vett részt, egyszer a válla is megsebesült.
Benjamin Natanyahu
1949-ben, Tel-Aviv-ban született szekuláris zsidó szülők gyermekeként. Ő az első miniszterelnök, aki Izraelben, Izrael állam megalakulása után született. A hadseregben szerzett rangja סרן = Seren, kapitányt, századost vagy parancsnokot jelent. 1984-88 között Izrael ENSZ nagykövete volt. Majd, 1993-ban, az 1973-ban Menachem Begin és Ariel Sharon alapította Likud párt elnöke lett. A Likud volt az első jobboldali párt, mely 1977-ben magasan nyerte a parlamenti választásokat az addig közel 30 évig hatalmon lévő baloldaliakkal szemben. David Ben-Gurion mellett Netanyahu az egyetlen miniszterelnök, akit négyszer választottak meg, ebből háromszor egymásután. Ha sikerül kitöltenie jelenlegi hivatali idejét, akkor Netanyahu lesz Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.
Politikai pályafutása alatt gazdasági reformokat vezetett be, a „szabadpiac ügyvédjének” nevezik, bírálói Margaret Thatcher követőjének, a „népszerű kapitalizmus” hívének tartják.
Saját maga állítja, hogy (bátyja halálából kiindulva) „keményvonalas” a terrorizmussal szemben. Ezért a bevándorlást is megszigorítja. Ezentúl nem elég csak „bemondani”, hogy valaki „zsidó származású”. „A szabad bevándorlásnak vége. Fontos a bevándorló múltjának alapos ellenőrzése, annak hiányában bárkit kiutasíthatnak az országból.” – mondta Netanyahu. A jelenlegi izraeli miniszterelnök terrorizmus ellenes elképzeléseit Reagan elnök annyira csodálta, hogy Netanyahu könyvét kötelező olvasmánnyá tette a Fehér Házban.
Egy részlet:
„A demokráciák része a bevándorlás-ellenes és populista (anti-establishment) pártok, éppúgy, mint a szélsőséges nacionalizmust vagy az internacionalizmust támogatók […] Ezek gyakran sikeresen meggyőzik a demokrácia résztvevőit, azzal, hogy elfogadják az alapszabályokat, és védelmezik a központi elveket. Ezeket meg kell különböztetni a demokratikus társadalom abszolút peremén lévő apró „szilánkoktól” (mozgalmak, szervezetek), amelyek számos hasonló elképzelést tartalmaznak, miközben ürügyként használhatják fel őket a demokratikus rendszerből való kilépésre. ”
LGBT, azaz a melegek egyenlő jogait támogatja Izrael miniszterelnöke. „Büszke vagyok, hogy Izrael egyike a melegekkel kapcsolatban legnyitottabb országoknak. (…) Az a meggyőződés kell, hogy vezessen, hogy minden ember Isten képére van teremtve….”
Obama elnök 2009-es kairói beszédére reagálva Netanyahu megjegyezte:
„…Sokan állítják, hogy ha nincs Holocaust, akkor nem jött volna létre Izrael állam. Én viszont azt mondom, ha Izrael államot sokkal korábban megalapították volna, akkor nem lett volna Holocaust. (…) Ez a föld a zsidó nép hazája, mely identitásunkkal össze van forrva….”
Életrajz írója szerint Netanyahu-t szoros, több évtizedes barátság fűzi Orbán Viktorhoz, melynek hátterében a Likud párt és az Európai Néppárt kapcsolata áll. Orbán különösen a pénzügyminiszter Netanyahu-t csodálta (2003-2005), akitől akkoriban sok jó tanácsot kapott.
Hasonlókat nem tudnék írni a budapesti látogatás vendéglátójáról, Orbán Viktorról. Már az életrajzi összehasonlítás is sok mindent elárul a két miniszterelnök múltja, politikája és életfelfogása közti különbségről.
Orbán hozta a szokásos formáját, bedobott egy „szenzációt”, amire sokan „rácuppantak”, és bizonyítottnak érezték, hogy a jelenlegi kormány megköveti a múltban elkövetett törvénytelenségeket.
Orbán miniszterelnök szerint „…mivel Magyarország mögött nehéz történelem áll, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy hibát, sőt bűnt követett el azzal, hogy a zsidó közösség védelme helyett a nácikkal kollaborált. Ez soha nem fordulhat elő – szögezte le a kormányfő, aki hangsúlyozta azt is: Magyarország kötelessége megvédeni minden állampolgárát…”
Tehát, nem az ország vezetése vagy (egyes) tagjai „hibáztak”, hanem „en bloc” az ország, mely mögött nehéz történelem áll. Orbán populista szavai remekül kifejezik annak az országnak és népének mentalitását, melynek nagy költője is isteni felmentést kér és kap a bűnök alól. Lásd
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Ennél is meglepőbb a magyar miniszterelnök azon megállapítása, miszerint
„..Magyarországon jelentős zsidó kisebbség él, biztonságukat pedig a magyar állam teljes mértékben garantálja…”
Nem tudom, mit kell „jelentős kisebbség” alatt érteni. Vajon Orbán miniszterelnök számára mi a „jelentős”? Arról nem is beszélve, hogy a magyarországi „zsidóság” törvényileg nem „kisebbség”, hiszen épp az Orbán kormány alatt hozott törvény szerint
„….a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény hatályba lépése miatt megszűnik a nemzeti, illetve az etnikai kisebbség fogalma, helyükbe egységesen a nemzetiség kifejezés lép….”
Ergo. a jelenleg (is) hatályos törvény szerint csak „nemzetiségek” vannak, kedves miniszterelnök úr. Ebbe viszont nem tartoznak bele a „zsidók”, éppúgy, mint az oroszok, kínaiak, arabok, kurdok, stb. sem.
Egy ilyen széles látókörű, országát és népét kiválóan ismerő miniszterelnökre nem érdemes több szót vesztegetni. Csak zárójelben: Netanyahu miniszterelnököt tájékoztatták tanácsadói erről a magyar közjogi helyzetről?
Netanyahu magyarországi látogatásának hazai, magyar szempontból legjelentősebb fejezete Heisler András helyzetértékelője volt. Nem tudom, kiadta azt az antiszemita felhangot sugalló címet, hogy „A MAZSIHISZ elnöke (keményen) kiosztotta a magyar és izraeli miniszterelnököket.” Ez a „kiosztotta” cím mindkét politikai oldalon megjelent (népszava, hírtv, Heti Válasz, HVG, stb.) A „kioszt” szinonimái: lehord, leszid, letol, leszúr, rápirít, stb.. Egyik sem illik Heisler beszédére, mely hihetetlen alapossággal és részletesen mutatta be a mindennapok problémáit, anélkül, hogy bárkit is elítélt volna.
„…Herzl Tivadar szülőhelye …” – remek megfogalmazás! Budapest nem szülőföldje, hiszen a cionizmus atyja a jeruzsálemi Cion(Sion)-hegyet nevezte meg a hazatérés szimbólumának.
„…Az izraeli gazdaság fejlődésére veszélyes bojkott mozgalmak ellen a magyar kormány állt ki elsőként Európában a vitatott területekről érkező áruk külön megjelölésének elutasításával….”
Gondolom, kevesek előtt ismert az Orbán-kormány ilyen irányú tevékenysége. Ugyancsak figyelemre méltó a „megszállt” helyett a „vitatott” jelző használata bizonyos területekre.
„….A magyar kormány, kérésünkre egyértelművé tette, a vallásszabadság részének tekinti a zsidó vallás alapjait jelentő körülmetélés és a kóser vágás jogát, miközben az Európai Unió több országában ezt megkérdőjelezik….”
Gondolom, ugyancsak ismeretlen a nagyközönség előtt, hogy az Orbán-kormány támogatja (és elismeri) a körülmetélés és a kóser vágás jogát. Megjegyzendő, hogy a körülmetélést egészségügyi és nem vallási okok miatt engedik, ill. vitatják világszerte. Arról nem is szólva, hogy a muszlim világban is a vallás alapja a körülmetélés. A kóser vágást elsősorban az állatbarátok ellenzik, mondván a rituális kóser vágás kegyetlenkedés a jószágokkal szemben. Megjegyzendő, hogy a hitleri Németország egyik első (1933) állatvédelmi törvénye volt a kóser vágás betiltása. Ennél is fonákabb, hogy az állatvédő civil szervezeteket, mint minden civil mozgalmat, a Soros alapítvány is támogatja. (ettől függetlenül, vajon a Soros alapítvány, „zsidó” alapítvány?)
„…A legutóbbi Zsidó Közösségi Kerekasztal ülésén kértem, Magyarország ismerje el Izrael fővárosaként a három monoteista világvallásnak otthont adó Jeruzsálemet….”
Ez is új lehet a közvélemény előtt. Igaz, ez csak egy kérés (volt) a magyar kormány felé, az izraelita közösség részéről.
„….Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége…” – így helyes! Nem pedig (ahogy Orbán mondta) zsidó kisebbség.
„…Mert Magyarország felemás módon nézett szembe a holokauszt folyamatával, az akkori hatóságok, a kormány és a kormányzó felelősségével, mint ahogy 72 évvel a 2. világháború után sem zárult még le maradéktalanul a zsidó kárpótlás, s megoldatlan az egyházakat ért jogsérelmek orvoslása is, ami segíthetne visszaállítani hazánkban az egyházak független működését….”
Itt vitatkoznék Heisler jó szándékú gondolatával. A deportálásokat (ami „kiutasítást”, „kitoloncolást”, valamint az állampolgárságtól való megfosztást jelenti) esetünkben nem lehet (nem szabad) a végrehajtó hatalom felelősségére leszűkíteni. Sokan elfelejtik, hogy Magyarország 1946. január 31-ig királyság volt. Tehát, 1920 óta minden a királyság égisze alatt történt, amit a betöltetlen trón miatt a Nemzetgyűlés által választott kormányzó irányított. Az ezeréves magyar történelemben a kormányzó a király helyett vezette az országot, ha nem volt törvényes király vagy még kiskorú volt. A legismertebb kormányzók Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. A monarchiákra, királyságokra jellemző, hogy „alattvalóit”, (állam)polgárait megvédi, hiszen mindnyájan a (Szent) Korona oltalma alatt állnak. Csak akkor üldöznek, vagy megtorlás gyanánt ölnek le egy kisebbséget, ha az a hatalomra tör, ellene lázad vagy el akarja hagyni a birodalmat. Ez a zsidóság esetében sohasem volt. Ezt az ezeréves alapelvet az egész magyar társadalom sértette meg, szegte meg. Ergo a felelősségben az egész ország lakossága osztozik. Nem a (sokat emlegetett és elítélt) kollektív bűnösségben, hanem a kollektív felelősségben. Úgy tűnik, (ellentétben a németekkel) az elmúlt 72 év kevés volt e kollektív felelősség tudatosítására.
A kárpótlás szó, fogalom használata nem szerencsés, hiszen ártatlan emberek életét, életéért nem lehet „kárpótolni”. Biztosító társaságok szoktak „kárfelvételt” eszközölni, majd a keletkezett kár bizonyos részét megtéríteni. Esetünkben sokkal helyállóbb a német fogalom: a jóvátétel, mely egy megbocsáthatatlan bűnt próbál (anyagilag) jóvátenni.
„…Arra kérem Magyarország miniszterelnökét, segítse Magyarországot olyan közösséggé tenni, ahol az erőt egymás értékeinek tisztelete jelenti.
(…)
Mi egy olyan országban akarunk büszke, magyar zsidók lenni, ahol senkinek az arcmásán nem éktelenkedhetnek „büdös zsidó” felíratok. …”
Heisler András kívánsága és kérése Orbán miniszterelnökhöz csak alátámasztja fentebbi gondolatomat, miszerint sérült a magyar társadalom, és hiányzik a kollektív felelősség tudata. Ez a „büdös zsidó” megjegyzéssel felül írt plakát – remélem – nem általános. Viszont jól mutatja a társadalom közömbösségét. Nem volt egy ember, egy polgár, vagy egy közterület fenntartó, aki eltávolította (például lemosta) volna ezt az ocsmányságot. Orbán nem lehet ott mindenegyes plakátnál, viszont a lakosságnak azonnal reagálni kellett volna. A nyugati világban, biztos, hogy gyorsan reagáltak volna reá a felelősségtudatos polgárok. Valóban nagyon messze van még Európa.
„…..Fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják. Közösségünk túlélte a holokausztot, a vallásellenes kommunista rendszer alatt is hű maradt gyökereihez, és mi ne számítanánk eléggé zsidónak? A magyar zsidóság abszolút többségét jelentő neológia betéréseit, brit-miláit, esküvőit, (akár mindnyájunkét), bármiféle rabbinikus döntvényeit lehet semmibe venni? Mi, akiket Európában „lebüdöszsidóznak”, mi, akik feltétel nélkül támogatjuk a zsidó állam törekvéseit, mi, akik Izraellel álmodunk, miért nem lehetünk elég jó zsidók Izraelnek?
Netanjahu Miniszterelnök Úr! Tisztelettel arra kérem, segítse elő a diaszpóra nagyobb megbecsülését. …”
Őszintén, a beszédnek ezt a részét nem értettem. Meg is kérdeztem Heisler Andrástól (e-mail-ben). Válaszában egy amerikai újságra hivatkozott, mely szerint nem Izrael állam (bürokratái), hanem a Főrabbinátus dönti el, hogy ki a zsidó. Eszerint Izraelben (még) nem történt meg az állam és a vallás szétválása(?)
„….Támogattuk Magyarország IHRA elnökségét, megvédtük a kormányt, mikor oktalan támadás érte nemzetközi zsidó szervezet részéről, boldogan dolgozunk társadalomépítő projektekben, országszerte teszünk a társadalmi kohézióért.
Még a kommunista rendszerben is az egyedülálló, idén 140 éves Rabbiképző – Zsidó Egyetemről kerültek ki a hazai és a visegrádi országok rabbijai…..”
Ez egy nagyon fontos megállapítás! Eszerint a vallási élet a diktatúrában is működött.
„…iszonyatos küzdelmet folytatunk, de nem a kormánnyal, nem a népvándorlással, még csak nem is az antiszemitákkal, hanem az asszimilációval…”
Meglepő kijelentés, épp most, amikor idén emlékezünk a Kiegyezés egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb eredményére, az emancipáció 150. évfordulójára. Ez indította el a Aranykornak nevezett 50 évet (1867-1918), mely felvirágoztatta Magyarországot és benne a zsidóságot. A legnagyobb vívmány az izraelita vallás elismerése, és ezzel a zsidóságot a magyar nemzet részévé tétele. A Ferenc József császár és király által szentesített törvénytől számítva az „izraelita vallású magyar állampolgárok” volt a hivatalos megnevezés. Ezt rúgta fel 1920-ban a király nélküli királyság, amikor izraelita vallású tagjait a pejoratív „zsidó” jelzővel kezdték illetni. Ez volt az igazi fordulópont a kiközösítés felé, nem pedig a numerus clausus. A „zsidótörvény” is csak a közbeszéd része volt, amit aztán átvett a hivatalos történetírás is. A Holocaustot túléltek többségét is a ferencjózsefi emancipációs törtvény tartotta Magyarországon, mert úgy érezték ők a magyar nemzet része. Ez az anyanyelvük, ezt a himnuszt ismerik, minden ide köti őket, ez a hazájuk.
Ez valahogy nem derült ki, nem kapott megerősítést a Netanyahu látogatás alkalmából. Ugyan a MAZSIHISZ elnöke tett rá célzást: „….tovább vihessük őseink magyar és zsidó tradícióit….” ami csak akkor lehetséges, ha továbbra is elfogadjuk az 1867-es császári és királyi rendeletet, törvényt (1867, XVII. törvénycikk.)
§ Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogositottaknak nyilvánittatnak.
1867 után a hivatalos iratokban és törvényszövegekben a korábbiaktól eltérően már egységesen az izraelita felekezet megnevezés található (és nem zsidó, héber vagy mózeshitű). Eszerint beszéltek magyar, német vagy más anyanyelvű, izraelita vallású magyar állampolgárokról.
Kár, hogy az erre való utalás hiányzott a MAZSIHISZ elnökének beszédéből.
Alexandriában be kellett zárni az Éliás próféta nevét viselő zsinagógát, mert életveszélyessé vált. A plafon egy része leszakadt azon a részen, ahol a nők imádkoznak a zsinagógában.
A törvény előírásai szerint a hitközségnek magának kellene állnia a felújítás teljes költségét, de Egyiptom kormánya magára vállal 2,2 millió dollárt – közölték Kairóban. Alexandriában egykor virágzó zsidó hitközség volt évszázadokon át.
Még a harmincas években is több mint 20 ezer zsidó élt a Nagy Sándor által alapított városban.
Ám Izrael megalapítását követően /1948/ a döntő többség kivándorolt. Jelenleg már csak 18-an alkotják a hitközséget Alexandriában.
Egyiptom jó kapcsolatokra törekszik Izraellel, mely most Jeruzsálemben a Templom hegyen konfliktusba keveredett a muzulmán hívőkkel. Miután palesztin terroristák megtámadtak izraeli rendőröket és közülük kettőt meg is öltek, Netanjahu miniszterelnök elrendelte: maradjanak az ideiglenesen felállított beléptető kapuk! Ezt a muzulmánok a főmufti vezetésével ellenzik. Több összecsapás is volt. Ciszjordániában egy palesztin fiatalember megkéselt egy zsidó telepes családot. Hárman meghaltak, egyikük életben maradt, de súlyosan megsebesült. A támadó az al Aksza mecsetért akart bosszút állni. Az al Aksza mecset a Templom hegyen áll és a biztonsági kapuk miatt nem érhető el könnyen a hithű muzulmánok számára.
Ammanban egy késelő megtámadta Izrael jordániai nagykövetségét. A biztonsági őr őt és a társát lelőtte. Emiatt diplomáciai konfliktus alakult ki Izrael és Jordánia között. Jordánia uralkodója együttműködésre törekszik Izraellel, de figyelembe kell vennie, hogy az ország területén többmillió palesztin él. Ráadásul egy jordániai vallási szervezet a Templom hegy muzulmán gondnoka. Sokan attól tartanak, hogy a Templom hegy körül kialakult feszültség miatt kitörhet a harmadik intifáda Izraelben.
Izrael biztonsági kapukat állított fel Jeruzsálemben a Templom hegyen miután palesztin támadók három rendőrt megtámadtak, akik közül ketten meg is haltak.
Ezt követően a Budapestről hazatért Netanjahu miniszterelnök úgy döntött, hogy az ideiglenesen kihelyezett biztonsági kapuk maradnak a szent hegy bejáratánál, melynek mecsete, az Al Aksza szimbólum az egész muzulmán világban. A jordániai vallási szervezet, mely az Al Aksza mecset körüli ügyeket intézi, arra szólította fel a hithű muzulmánokat: ne használják a biztonsági kapukat! A hívők így a mecseten kívül imádkozhattak pénteken az iszlám ünnep napján. A radikálisabb palesztinok összecsaptak a rendőrökkel: az eredmény három halott és több mint 450 sebesült.
Egy palesztin gyilkos Halamisban Ramallah közelében a vallási vacsora közben rontott rá egy zsidó családra. Négy embert megkéselt, közülük hárman meghaltak. A támadó is súlyosan megsebesült
Mahmud Abbasz palesztin elnök elítélte a támadást, de követelte a biztonsági kapuk eltávolítását. Közölte: addig nem tárgyal az izraeli hatóságokkal, amíg a kapukat el nem távolítják. Mahmud Abbasz palesztin elnök Jared Kushnerhez fordult az ügyben. Trump elnök veje, aki ortodox zsidó és kiváló kapcsolatokat ápol Izraellel, főtanácsadó a Fehér Házban. Hozzá tartoznak a közel-keleti ügyek.
Izraelben újabb intifádától tartanak, de a kormány – ügyes diplomáciával-elszigetelte a palesztinokat.
A radikális palesztinokat, akiket a Hamász képvisel, immár az arab országok többsége is terrorista szervezetnek tekinti.
Izrael másik ellenfelét, a Hezbollah milíciát, mely északról fenyegeti az országot szintén terrorista szervezetnek nyilvánították a muzulmán csúcson Szaúd Arábiában. Netanjahu miniszterelnök az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta – Budapesten is-, hogy jelenleg a civilizációk háborúja zajlik a világban.
A fő ellenfél az iszlamista terrorizmus. Izrael pedig ennek a háborúnak az első vonalában áll védelmezve a nyugati civilizáció értékrendjét- hangsúlyozta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök.
Belpolitikai szempontból hasznos volt, de diplomáciai szempontból őrültség – ezt írja a Haaretz című ellenzéki lap Benjamin Netanjahu budapesti szerepléséről, mely elsősorban az Európai Unió bírálatára koncentrált.
Izrael miniszterelnöke őrültnek nevezte az EU-t azért, mert politikai feltételekhez köti az együttműködést. Kérte a négy visegrádi állam vezetőit, vegyék rá Brüsszelt, hogy változtasson az álláspontján!
Az EU Bizottsága visszautasította Netanjahu bírálatát. Izrael épp a nyugati értékrend védelmére hivatkozik, de maga is megsérti ezt, amikor nem respektálja a kisebbségek jogait. Netanjahu viszont Kína és India magatartását emelte ki: a két óriás csakis gazdasági együttműködésre törekszik Izraellel, és egyáltalán nem kíván beleszólni abba, hogy Izrael miképp viszonyuljon a palesztinokhoz.
Izrael miniszterelnöke zárt ajtók mögött mondta el beszédét a visegrádi államok csúcsértekezletén, de
kommunikációs hiba folytán annak nagyobb részét az újságírók is hallhatták.
Így azt is, amit Netanjahu mondott Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia vezetőinek Budapesten. Az izraeli miniszterelnök nemcsak az EU bírálatát tartotta fontosnak, de a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködést is.
Netanjahu álláspontja az, hogy a civilizáció harca folyik a világban: ennek első vonalában áll Izrael, amely a radikális iszlámmal hadakozik. Netanjahu éppúgy ellenzi a muzulmán migránsok tömeges beáramlását Európába mint a visegrádi államok vezetői. Belpolitikai szempontból tehát kifizetődő Netanjahu budapesti látogatása, de Izrael diplomáciai szempontból nem került előnyösebb helyzetbe hiszen az EU bírálata lehet népszerű otthon, de Brüsszelben csakis elutasítás lehet a válasz – állapítja meg a Haaretz című ellenzéki lap Netanjahu budapesti útjáról.
Izrael minden fegyverüzlet esetén kiköti: hasonló technológiát nem kaphat a szállító cégtől más közel-keleti állam. Jócskán megle-pődtek hát az izraeli hadügyben, amikor a hírszerzés jelentette, hogy Egyiptom ugyanolyan tengeralattjárókat kap Németországtól mint Izrael.
Ya’alon akkori védelmi miniszter megkérdezte Netanjahu miniszterelnököt, aki közölte: semmit sem tud az ügyről. Ezek után az izraeliek rohantak reklamálni Németországba: miért nem tartják be a megállapodást? Miért adnak el olyan korszerű tengeralattjárókat Egyiptomnak, mint amilyeneket Izraelnek? A Thyssen művekben csodálkoztak: de hiszen Netanjahu embere rábólintott az ügyre!
Jichak Molcho jogászról van szó, Netanjahu egyik bizalmi emberéről. Aki rokona a miniszterelnök egy másik bizalmasának: David Simronnak. Jelenleg ő az első számú gyanúsított a tengeralattjáró botrányban. Mellyel kapcsolatban Ya’alon ex-hadügyminiszter úgy nyilatkozott: Netanjahunak is vállalnia kell a felelősséget!
De miért vállalt ekkora nemzetbiztonsági kockázatot Izrael miniszterelnöke? Miért verte át a katonákat? A Yediot Ahronot című lap úgy érzi megtalálta a választ: három oldalú megállapodás született. Egyiptom megkapja a korszerű tengeralattjárókat, Izrael pedig jóval olcsóbban jut hozzá négy őrhajóhoz, melyek a nagy közös tengeralatti gázmező felett őrjáratoznak. A Thyssen ugyanis vállalta: egyharmaddal olcsóbb lesz az őrhajó üzlet, ha Izrael nem ír ki tendert.
Így is történt: a németek két zsíros üzlethez jutottak hiszen
Egyiptom 2 milliárd eurót fizetett a tengeralattjárókért, Izrael 127 millió euróval olcsóbban kapta meg az őrhajókat.
Mindenki jól járt tehát. Bár az izraeli lap megjegyzi: Egyiptom flottája mintha kissé túl erőssé vált volna. Jelenleg Sissi elnök Izrael-barát politikát folytat, de amikor Murszi volt az elnök Kairóban, akkor az izraeliek fejveszetten rohantak Németországba: ne szállítsátok le a korszerű tengeralattjárókat az iszlamista rendszernek! A németek széttárták a karjukat: már késő, a szerződést nem szeghetjük meg.
Aztán persze megszületett a megoldás: a szerződést nem szegték meg, de olyan lassan készültek el a korszerű tengeralattjárók, hogy csak akkor érkeztek meg az egyiptomi kikötőbe amikor Egyiptom elnökét már Sissinek hívták.
Mennyiben fenyegetik Netanjahu miniszterelnök pozícióját ezek a kínos ügyek? A kormányfő irodája szerint semennyire. Az ellenzéki pártok és újságok más véleményen vannak. Osztják Ya’alon ex hadügyminiszter véleményét: a vizsgálatoknak el kell vezetniük a miniszterelnökhöz, aki bizalmasain keresztül intézi a legfontosabb ügyeket miközben – ha kell – belehazudik a saját katonái arcába is. Izraelben a nemzetbiztonsággal nemviccelnek, hiszen az ország állandó fenyegetettségben él megalapítása, vagyis 1948 óta. Benjamin Netanjahu a leghosszabb ideig hatalmon levő miniszterelnöke az országnak, aki túlélt már sok botrányt. De a fegyverkezéssel kapcsolatos gyanús ügyek nem számíthatnak elnézésre Izraelben, ahol a nemzetbiztonság a szó szoros értelmében lét vagy nemlét kérdése.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
