Megszólaltak a szirénák Izrael északi részén azt követően, hogy a légvédelem lelőtt egy iráni drónt. Ezután Izrael válaszul Szíriában létesített iráni célpontokat támadott, a szíriai légvédelem viszont eltalált egy izraeli F-16-ost.
„Komoly iráni támadás érte Izraelt”- mondta a hadsereg szóvivője. Ronan Manelisz dandártábornok ismertette az iráni drón lelövésének körülményeit. Egy izraeli Apache helikopter követett, és már szíriai területen lelőtt egy iráni drónt, amely előtte az ország légterébe hatolt. Az izraeli légierő ezután iráni létesítményeket támadott Szíriában, de a légvédelem lelőtt egy F 16-os vadászgépet. A két pilóta kiugrott és biztonságban van, kórházba vitték őket. Összesen tizenkét légicsapást hajtottak végre: az izraeli légierő először azt az iráni katonai bázist támadta szíriai területen, ahonnan a drónt indíthatták. Később Damaszkusz környékén hajtottak végre légicsapásokat.
Izrael álláspontja már régóta az, hogy nem engedi meg Irán katonai betelepedését Szíriába. A szíriai-iráni-Hezbollah szövetség stratégiai fenyegetés Izrael számára, mely az Egyesült Államokkal és Szaúd-Arábiával együtt ellentábort szervez a Közel-Keleten.
„A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő” – jegyezte meg John Naisbitt amerikai író. Ez a kijelentés a Közel-Kelete esetében különösen igaz, mivel nemrég derült ki az, hogy a régió egykoron két legnagyobb ellensége már évek óta katonailag együttműködik egymással.
Legelőször az amerikai sajtó szellőztette meg, hogy igencsak aktív katonai együttműködés zajlik Egyiptom és Izrael között. Az elmúlt napokban kiszivárgott információk szerint Izrael több mint két év óta bombázza a Sínai-félszigeten lévő militánsok állásait. Azonosítatlan felségjelű helikopterek, vadászbombázók, pilóta nélküli gépek (drónok) legalább 100 támadást hajtottak végre a térségben lévő terroristafészkek ellen. Az amerikai újságíróknak nyilatkozó névtelen források hozzátették, hogy ehhez az izraeliek megkapták Kairó „áldását” is, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy az információkkal szintén ellátták az izraeli légierőt.
Az izraeli légierő két F-16-a. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Habár ezt az egyiptomi-izraeli kooperációt sok helyen úgy emlegetik, mint egy „újabb közel-keleti titok napvilágra kerülését”, azt már évek óta sejteni lehetett, hogy a 2014-ben hatalomra kerülő Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök aktívan együttműködik Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormánnyal. Ennek fő tárgyát a terrorizmus elleni harc jelenti, hiszen mindkét országnak (nagyrészt) közösek az ellenségei. Mielőtt azonban részletes boncolgatásra kerülne a két ország közötti aktuális viszony, szükséges a történelmi előzményekre is kitérni, hiszen csak így érthető meg igazán ennek jelentősége.
Aki nélkül nincs háború a Közel-Keleten
Egyiptom és Izrael a múlt évszázadban négy háborút (1948,1956, 1967, 1973) vívott egymással. Ám, amikor nem volt hivatalosan hadiállapot a két ország között, még akkor is rendkívül feszült volt a viszony. Gamel Abden Nasszer egyiptomi elnök politikáját sokáig az Izrael – és ezzel párhuzamosan a Nyugat – ellenesség határozta meg, miközben az izraeli politikai és katonai vezetés számára az ország határainak biztosítása és kiterjesztése jelentette az egyik fő irányelvet. Ezért a múlt évszázad ötvenes és hatvanas éveiben a határmenti konfliktusok és az egymás eltörlésével fenyegető nyilatkozatháborúk szinte a mindennapi élet részét képezték.
Pont ezért számított óriási fordulatnak, amikor Nasszer utóda, Anvar Szadat egyiptomi elnök a hetvenes évek közepén bejelentette „elszakadását” a keleti blokktól és közeledését az Egyesült Államokhoz. Washington abban az esetben volt hajlandó élelmiszer és katonai segéllyel ellátni az arab országot, ha Kairó rendezi viszonyát a szomszédos zsidó állammal. Ennek következtében végül hosszas egyeztetések után 1979-ben Camp Davidben Szadat és Menahem Begin izraeli kormányfő békeszerződést írt alá.
Nehéz szülés volt: Szadat és Begin kezet fog egymással Camp Davidben, háttérben pedig Jimmy Carter. A kép forrása: Wikimedia Commons
Habár Szadat egy merénylet áldozata lett 1981-ben, amelyet többek közt az egyiptomi-izraeli különbéke megkötése miatt követtek el, utóda Hoszni Mubárak szintén betartotta annak pontjait. A két ország közötti viszony fokozatosan javult, és már nem fenyegetett egy újabb háború (rém)képe. Sőt, elég komoly eredményeket könyvelhettek el: az egyiptomi diplomácia például szerepet játszott az 1994-es izraeli-jordániai különbékében, vagy az izraeliekkel közösen vették blokád alá Gázát a Hamász 2006-os győzelme miatt.
Repedések
Éppen ezek miatt figyelte az izraeli vezetés eléggé aggódva a 2011-es „nílusi forradalmat”. Mubárak bukásával ugyanis kétségessé vált a további együttműködés, miközben a Sínai-félszigeten hirtelen aktivizálták magukat a különböző iszlamista csoportosulások. Ezek a militánsok azonban nem kizárólag az egyiptomi hadsereggel csaptak össze. Ők izraeli célpontokat szintén megtámadtak, például 2011 augusztusában beszivárogtak Izraelbe és civilekkel végeztek, de a népszerű üdülőhelynek számító Eilat városát többször rakétatámadás érte a Sínai-félsziget felől.
Ennél sokkal rosszabb volt Izrael szempontjából az, amikor 2012-ben Mohamed Murszit választották meg Egyiptom elnökének, aki a helyi Muszlim Testvériség támogatásával erősen iszlamista politikát kezdett el folytatni. Mivel a korábban említett terrorista támadásokra válaszul adott izraeli megtorlóakcióknak egyiptomi határőrök is áldozatul estek, ezért egyre feszültebbé vált a viszonyuk. Többször felgyújtották az egyiptomi-izraeli csővezetékeket, vagy Izrael-ellenes tüntetéseket tartottak.
2011 októberében megostromolták az izraeli nagykövetséget. A nagykövetet családjával együtt kommandósok menekítették ki, majd repülőgépen hagyták el az országot. A kép forrása: Link.
Az sem segített, hogy Murszi ideológiai és hatalmi szempontból a Hamász mellett tette le a voksát. Többé nem gördített akadályt a gázai övezetbe tartó, egyiptomi-izraeli határ alatt zajló csempészet elé, amely miatt gombamódra szaporodni kezdtek az alagutak. Az élelmiszereken, üzemanyagon és orvosi szereken kívül több tonnányi fegyvert és lőszert vittek át a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Emiatt Murszi népszerűsége és befolyása annyira megnőtt, hogy kulcsszerep volt a 2012-es gázai válság megoldásában.
Murszi látványos külpolitikai sikerét az EU és USA egyaránt elismerte, többször beszélt telefonon Barack Obama amerikai elnökkel, aki nyilvánosan mondott neki köszönetet a válság megoldásában játszott szerepéért. Később pedig Egyiptom közbenjárásával 2012. november 29-én Palesztinát felvették az ENSZ-be, mint “nem tag megfigyelő államot.” Ezek pedig megszólaltatták a „vészcsengőket” az izraeli döntéshozók körében, hiszen néhányan küszöbön látták már az egyiptomi-izraeli különbéke felmondását.
Hamász fegyveresei egy Murszi portré előtt ünnepelnek. Az egyiptomi elnök még azt is elérte, hogy a gázai válság alatt Izrael ne vesse be a szárazföldi haderejét, ami akkor precedens értékű eseménynek számított.
Ezért 2013-ban, amikor Murszi hatalma kártyavárként dőlt össze és a hadsereg vette át a helyét, az izraeli vezetés csendben figyelte az eseményeket. Bár titkon örültek annak, hogy megszabadultak az iszlamista elnöktől, az még egyelőre kétségesnek tűnt, hogy a puccsot levezénylő Szíszi védelmi miniszter pontosan milyen véleménnyel van Izraelről és az országgal való szorosabb együttműködésről.
Aki „összehozta” őket
Azonban nem kellett sokáig várni a „megnyugtató” jelekre: az egyiptomi hadsereg már 2013 őszén hozzálátott a gázai övezet alatt húzódó csempészalagutak felszámolásához. Alig két hónap leforgása alatt 1200 alagutat robbantottak be vagy árasztottak el. Kairó nyilvánosan „szakított” a Hamásszal és helyette a ciszjordániai Fatahot kezdte le támogatni, és többször hangoztatta az Izraellel való tárgyalások folytatását. A Hamász irodáját Egyiptomban 2014-ben bezárták és az év végén pedig elrendelte egy “pufferzóna” (ütközőterület) létrehozását a gázai-egyiptomi határon, valamint Rafah város keleti részének teljes evakuálását.
Egyiptomiak szemlélnek egy gázai alagutat. A hivatalos statisztikák szerint még 2017-ben is 63-at számoltak fel belőlük.
Látva Kairó terrorizmus elleni hadjáratát, amely nemcsak a Sínai-félszigeten, hanem az országon belül (Muszlim Testvériség felszámolása) és a szomszédos Líbiában (szélsőséges csoportok bombázása az Egyesült Arab Emírségekkel) szintúgy zajlott, az izraeli vezetés egyre bizakodóbbá vált. Egyelőre még nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy mikor és hogyan kezdődött meg az egyiptomi-izraeli katonai együttműködés, de valószínűsíthető, hogy az Iszlám Állam (ISIS) 2014-es közel-keleti ámokfutása után már sor kerülhetett az első közös akciókra.
A terrorszervezet mindkét országnak gondot jelentett: Egyiptomban egymás után hajtottak végre merényleteket az adminisztratív, katonai és civil célpontok ellen, legutoljára tavaly novemberben Bir el-Abdan mecsetnél követtek el mészárlást, amelyben több mint 300-an vesztették életüket. Habár egyelőre kevés olyan izraeli terrortámadásról van tudomásunk, amelyet az ISIS hajtott végre, az kétségtelen, hogy Gázában egyre nagyobb befolyásra tettek szert a Hamász rovására. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) azt is megengedték, hogy az egyiptomi hadsereg nagyobb erőkkel legyen jelen a térségben (az 1979-es békeszerződés egyik pontja ugyanis kimondta, hogy csak Izrael engedélyével lehet növelni az egyiptomi katonák számát a térségben). Sőt, tavaly még az a pletyka is elterjedt, hogy a két ország katonai hadgyakorlatot szervez.
Egy együttműködés határai
Azonban jogosan merül fel a kérdések: vajon a katonai kooperáción kívül képes Egyiptom és Izrael más területeken is sikeres eredményeket elérni?
Vagy ez az egész nem más, mint inkább az aktuálpolitika és biztonsági helyzet szülte kényszerszövetség?
Nos, erre a válasz igencsak árnyalt. Egyrészt mind Netanjahu, mind Szíszi tisztában van azzal, hogy még ezeket a közös akciókat is titokban kell tartani a világ, de leginkább a saját lakosságuk előtt. Egyiptomban az elnökön kívül csak egy nagyon szűk katonai-hírszerzői csoport tud erről, az IDF pedig minden ezzel kapcsolatos hírt cenzúráz, tagad vagy egyszerűen nem kommentál.
Pedig az elmúlt években politikai gesztusokból nem volt hiány. Szíszi már 2015-ben adott interjújában elismerte, hogy „sokat beszélget Netanjahuval„. 2016-ban az egész közel-keleti sajtót bejárta az a hír, hogy az izraeli miniszterelnök az egyiptomi külügyminiszterrel nézte meg a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság nyári döntőjét. Tavaly szeptemberben pedig történelmi találkozóra került sor Netanjahu és Szíszi között New Yorkban. A két ország közötti kereskedelem lassan, de növekszik; előrelépések történtek a „gázvitákban”, sőt, Izrael ellopott ókori műkincseket szolgáltatott vissza az egyiptomi hatóságoknak.
Netanjahu és Számeh Sukrit közösen nézték meg Franciaország-Portugália döntőt a jeruzsálemi palotában. Azt nem tudni, hogy pontosan kinek szurkoltak. A kép forrása: Link.
Mindezek ellenére mindkét társadalom továbbra is eléggé bizalmatlan a másikkal szemben. Különösen Egyiptomban képes komoly indulatokat gerjeszteni az Izrael-ellenesség. 2016-ban az egyik egyiptomi kévpiselő meghívta ebédre az izraeli követet, de gyakorlatilag lincshangulat uralkodott el az országban. Nem emésztették meg teljesen azt sem, hogy 2016-ban Egyiptom „visszaadta” a vitatott Tinar és Szanafir-szigeteket Szaúd-Arábiának. Ez sokak szerint izraeli beleegyezés és tárgyalások nélkül aligha valósulhatott volna meg, mivel az 1979-es különbéke értelmében tilos az egyiptomi terület státuszát önkényesen megváltoztatni.
Egyiptomban szintén dühöt és tüntetéseket váltott ki Donald Trump tavaly decemberi döntése, miszerint átköltözteti az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe és elismeri Izrael fővárosának. Igen ám, de a hivatalos elítélő nyilatkozatokon kívül nem történt más lépés. Ráadásul a történeten csavart egyet, hogy január elején egyes lapok olyan hangfelvételeket tettek közzé, amelyekben egyiptomi titkosszolgálat utasította négy talk show-házigazdát, hogy nyíltan támogassák Trump döntését és „magyarázzák el helyesen azt a hallgatóságnak”.
A kiszivárgott felvétel.
Ugyanúgy kérdés, hogy más regionális kérdésekben vajon mennyire ért egyet a két ország. Izraelnek, vagyis pontosabban a Netanjahu-kormánynak már az sem tetszett túlságosan, ahogyan Egyiptomnak sikerült tavaly szeptemberben „kibékítenie” egymással a két rivális palesztin szervezetet, amely egy Hamász-Fatáh közötti megállapodással öltött formát (Ennek okairól lásd bővebben).
A másik vitás kérdést pedig Irán jelenti: miközben Izraelnek és a Perzsa-öböl menti monarchiáknak (Szaúd-Arábia) Teherán számít a közös ellenségnek, addig Kairó eléggé távolságtartóan áll hozzá a „síita félhold feltartóztatásához”. Habár nincsenek olyan látványos közeledések Irán és Egyiptom között, mint Murszi idején, ám olyan feszült légkör sincs, ami Szadat alatt volt jellemző. Sőt, Kairó állítólag már nem is vesz részt konkrét katonai erővel a jemeni háborúban; többször támogató nyilatkozatot adott ki az iráni atomprogramról; valamint Szíria esetében szintén hasonló állásponton vannak.
A végtelenbe és tovább…
A cikk megírása után érkezett a hír: Szíszi február 9-én egy széleskörű terroristaellenes hadjáratot indított. A „2018-as Sínai átfogó hadművelet” a Sínai-félsziget északi és középső részét, de Egyiptom más részeit, a Nílus-deltát és a Líbiával határos, nyugati sivatagos területeket szintén érinti. Egy igencsak ambiciózus célokat kitűző hadműveletről van szó, amellyel az egyiptomi elnök bizonyítani szeretne a márciusban sorra kerülő elnökválasztások előtt. Ám kétségtelen, hogy ehhez Kairó megkapta Izrael áldását és valószínűleg közösen „pacifikálják” a világunk egyik legnyugtalanabb régióját.
Hiába bírálta Izrael és az Egyesült Államok – számos zsidó szervezettel együtt – Lengyelország új holocaust-törvényét, Andrzej Duda államfő jelezte: aláírja azt. A törvény tagadja a lengyelek részvételét a holocaustban.
Varsóban a parlament mindkét háza korábban megszavazta a törvényt, melyet a kormányzó jobboldali populista párt terjesztett elő. Jaroslaw Kaczynski, a párt vezetője úgy nyilatkozott, hogy külföldön félreértették a törvényt, különösen Izraelben voltak nagyon hevesek a reakciók.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök azonnal hívja vissza Varsóból Izrael nagykövetét – így reagált Ysrael Katz miniszter arra a hírre, hogy Lengyelországban a szenátus is jóváhagyta a törvényt. Korábban Netanjahu telefonon tárgyalt Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel arról, hogy változtassák meg a törvényt, mely tagadja a lengyelek bármifajta felelősségét a zsidók meggyilkolásában.
A törvény szerint tilos lengyel haláltáborokról beszélni, pedig Auschwitz, a legnagyobb ilyen tábor Lengyelország területén volt.
Cipi Livni egykori külügyminiszter emiatt igen keményen fogalmazott: „Lengyelország beleköpött Izrael arcába!” Hiába kérte az izraeli vezetés, hogy módosítsák a törvényt, azt a szenátus végül megszavazta az eredeti formájában. Végül már csak a köztársasági elnökben bíztak külföldön, de most kiderült, hogy hiába.
A második világháború előtt Lengyelországban élt a világ legnagyobb zsidó közössége, amely szinte teljes mértékben elpusztult. A náci halálbrigádok – gyakran helyi segítséggel – tömegesen gyilkolták le a zsidókat a keleti területeken. A haláltáborok csak ezt követően épültek meg – szinte kizárólag Lengyelország területén.
Ma Varsóban arra hivatkoznak, hogy Lengyelország 1939 ősze után megszállt ország volt, ahol a lengyeleket is üldözték.
Amikor Netanjahu Budapesten járt, találkozott a visegrádi államok vezetőivel. Mind a négy állam vezetői megígérték, hogy nem lesznek elnézőek az antiszemitizmussal szemben. Ehhez képest Lengyelországban meghozták az új holocaust törvényt, Magyarországon pedig egyre hevesebb a Soros-ellenes kampány, melynek antiszemita felhangjaira korábban Izrael budapesti nagykövetsége is felhívta a figyelmet. Igaz, még Netanjahu budapesti látogatása előtt, aztán pedig a kormány vissza is vonatta a bírálatot.
Korábban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vádolta meg az amerikai milliárdost, hogy támogatja azokat a szervezeteket, melyek tiltakoznak a mintegy 40 ezer afrikai bevándorlókiutasítása ellen.
Netanjahu azt állította: Soros György és szervezetei egy kukkot sem szóltak akkor, amikor Obama elnöksége idején kétmillió bevándorlót kiutasítottak az Egyesült Államokból, most viszont szót emelnek az izraeli kormány tervével szemben. Az izraeli kormány választás elé állítja a migránsokat: vagy börtönbe mennek Izraelben, vagy pedig visszatérnek Afrikába. Nem oda, ahonnan elmenekültek – főként Eritreából és Szudánból – hanem Ugandába vagy Ruandába. Soros György szóvivője cáfolta Netanjahu állításait, de hangsúlyozta: a nemzetközi egyezmények szerint nem szabad visszaküldeni oda a menekülteket, ahol az életük veszélyben foroghat.
A Haaretz című izraeli lap emlékeztet arra, hogy Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök a választási kampány során – Netanjahuhoz hasonlóan – a migránsok támogatásával vádolja Soros Györgyöt. Amikor tavaly Benjamin Netanjahu Budapesten járt, akkor találkozott a visegrádi államok vezetőivel, akik megígérték: mindenfajta antiszemitizmus ellen fellépnek. Ehhez képest Magyarországon teljes gőzzel folyik a kampány Soros György ellen. Lengyelországban pedig olyan törvényt fogadott el a parlament, mely tagadja a lengyelek részvételét a holokausztban. Netanjahut az ellenzék még arra is felszólította, hogy hívja vissza Izrael nagykövetét Lengyelországból.
Izrael miniszterelnöke viszont a diaszpóránál fontosabbnak tartja a hazai közvéleményt, melynek jelentős része egyetért a kormány bevándorlóellenes politikájával. Ezért Netanjahu és miniszterei meglehetősen rendszeresen bírálják Soros Györgyöt, akinek szervezetei védelmezik a menekültek jogait is. A 88 éves Soros György most szóvivője útján tartotta szükségesnek megcáfolni Izrael miniszterelnökét.
Tiltakozik Izrael az új lengyel holokauszttörvény ellen, amely börtönbe küldené, aki a lengyelek felelősségét felveti. Az épp Lengyelországban lévő amerikai külügyminiszter szerint a német-orosz földgáz-megállapodás Európa biztonságát veszélyezteti.
„A történelmet nem lehet átírni.
Utasítottam a nagykövetet Varsóban, hogy tiltakozzon a miniszterelnöknél az új törvény miatt” – közölte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök.
Szögesdrótkerítés az egykori auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor területén. (MTI/EPA/Jacek Bednarczyk)
Izraelben nagy felháborodást váltott ki az új lengyel holokauszt törvény, melyet a parlament pénteken szavazott meg. Az új törvény tiltja, hogy felvessék „a lengyel nemzet felelősségét” a zsidók tömeges kiirtásában, valamint, hogy „lengyel haláltáborokról” beszéljenek vagy írjanak. Válaszul Netanjahu hangsúlyozta: igaz, hogy a holokauszt gondolata Németországban fogant meg, de
zsidók millióit ölték meg Lengyelország területén.
Szégyenletes az új lengyel törvény – nyilatkozta az ellenzéki centrista párt vezetője, a magyar származású Jair Lapid, aki azt is mondta, hogy a nagymamája is a holokauszt áldozata volt, ezért nem tart igényt semmifajta kioktatásra ezen a téren. Arra célzott, hogy Lengyelország nagykövetségének második embere igyekezett védelmébe venni az új törvényt, mely általános felháborodást váltott ki egész Izraelben.
Netanjahu tavaly Budapesten találkozott a visegrádi államok vezetőivel. Akkor mind a négy állam ünnepélyesen megígérte, hogy semmifajta toleranciát nem enged az antiszemitizmussal szemben. Ehhez képest Lengyelország tagadása a felelősségét illetően meglehetősen sajátos felfogást mutat.
Andrzej Duda lengyel elnök és Rex Tillerson (MTI/EPA/Pawel Supernak)
Az USA közben Rex Tillerson külügyminisztert küldte Varsóba. A külügyminiszter nem a lengyel holokauszt törvény bírálatát tartotta a legfontosabbnak, hanem azt, hogy Németország Oroszországból kíván földgázt importálni az Északi áramlat 2 vezetéken.
Ez a német-orosz elképzelés Tillerson szerint veszélyezteti Európa energiabiztonságát.
Németország az Oroszország elleni szankciók feloldását szeretné elérni, míg az Egyesült Államok, Lengyelország és a három balti állam határozott fellépést akar Moszkvával szemben. Ezért morális kérdések helyett a politikai érdekek alapján szorosan együttműködik azzal a lengyel kormányzattal, mely tagadja a lengyelek felelősségét a holokauszt során.
Babos Tímea és az indiai Rohan Bopanna hatalmas csatában, 2:6, 6:4, 11-9-re kikapott a Gabriela Dabrowski, Mate Pavic kanadai-horvát duótól az Australian Open vegyes párosának döntőjében.
Polgármestert választanak Álmosdon
Időközi választást tartanak, miután a korábbi fideszes polgármester tisztsége méltatlanság miatt megszűnt. Heten indulnak: hat független jelölt (egyikük a volt fideszes polgármester), egyet pedig a Magyar Munkáspárt támogat.
Izrael bírálja a holokauszttal kapcsolatos lengyel törvényt
Az új törvény megtiltja, hogy bárki Lengyelország felelősségét említse a holokauszt alatt Lengyelországban elkövetett bűnökkel kapcsolatban, a „lengyel haláltáborok” kifejezést sem lehetne használni, három év börtön is járhat érte.
Újabb magyar filmet jelöltek Oscar-díjra, Jávor Benedek szerint fel kellene függeszteni a paksi bővítést, Simicska közleményben hazaáruló tolvajoknak nevezte a Fideszt, Eörsi Mátyás Orbán a diktatúra felé halad, téli olimpiai verseny kerülhet Magyarországra – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.
Oscarra jelölték a Testről és Lélekrőlt
Bejelentették Los Angelesben az Oscar-jelöléseket. A legjobb idegennyelvű film kategóriájában a Saul fia 2016-os sikere után
ismét van magyar jelölt:
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje. A legtöbb, tizenhárom jelölést Guillermo del Toro, A víz érintése című alkotása kapta.
„Orbán családja a nyilvánosság szeme láttára lopja a közpénzt”
MTI fotó
„A magyar kormánynak fel kellene függesztenie az atomerőmű bővítését” – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Jávor Benedek, miután az osztrák kormány bejelentette, hogy Paks II. ügyét az Európai Unió Bírósága elé viszik.
A bíróság azt vizsgálja majd, hogy állami támogatással építhető-e atomerőmű az Európai Unióban.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálatáról Jávor Benedek kijelentette, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István ügyében hiába kezdett nyomozást az ügyészség, mert szerinte a bűnüldöző szerv bizonyos esetekben a visszaélések eltussolásában érdekelt, nem pedig a tények feltárásban.
Simicska közleményében hazaáruló tolvajoknak nevezi a Fideszt
Simicska Lajos, Orbán Viktor egykori barátja és üzlettársa több szerkesztőségbe is közleményt juttatott el. A milliárdos vállalkozót az vitte rá a közlemény megírására, hogy a háza körül megsokasodtak a – feltehetőleg kormánypárti – sajtómunkások. Azt írja:
élete során egyetlen párttal, a Fidesszel állt kapcsolatban,
de ezt is megszakította, mert nyilvánvalóvá vált számára, hogy „hazaáruló tolvajok.”
„Egyetlen diktátor sem úgy kezdte, hogy gyilkolt”
Fotó: FH
„Azt mutatja a történelem, hogy a kis huncutságokból jönnek a nagy huncutságok, a nagy huncutságból a kis gonoszságok, a kis gonoszságokból a nagy gonoszságok, a nagy gonoszságokból a kis bűnök, és onnan pedig a nagy bűnök. És ez nem tud visszafordulni” – ezt mondta Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció politikusa. Szerinte
Orbán már ezen az úton jár, minden jogszerűt és jogszerűtlent el fog követni annak érdekében, hogy hatalmon maradjon.
Azt is állítja: Orbán, ha kormányon marad, akkor is visszalép a CEU-ügyben, mint ahogy az orosz viszonyon is enyhítenie kell, ha el akar jutni Trumphoz.
Pert nyert a Kétfarkú Kutya Párt a magyar állam ellen
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt javára döntött a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, amely elsőfokú ítéletében kimondta, a magyar hatóságok jogsértő módon szabtak ki pénzbírságot a párt „Szavazz érvénytelenül!” mobiltelefonos alkalmazása miatt.
Nagy béremelés a Lidlnél
Húsz százalékkal emeli meg a fizetéseket a Lidl, ezzel a bolt dolgozóinak átlagbére 365 ezer, az üzletvezetőké ennek duplája lesz márciustól. Sorra emelnek a láncok, de a német diszkont most feladta a leckét.
Téli olimpiai versenyek Magyarországon?
Az ausztriai Graz és Schladming pályázik a 2026-os téli olimpiára. A Független Hírügynökség információi szerint felmerült, hogy ha ők rendezhetik a játékokat, akkor a gyorskorcsolya-versenyeket más országban, akár Magyarországon tartanák.
Anne Frank akciót hirdettek bevándorlókért Izraelben
A kormány afrikai bevándorlók tízezreit akarja hazaküldeni, ez ellen tiltakoznak. Rabbik egy csoportja hirdette meg az akciót, azt kérik, hogy zsidó családok rejtsék el a kiutasításra ítélt afrikaiakat. Az El Al pilótáinak egy csoportja pedig azt jelentette be, hogy nem hajlandók elvinni a kiutasított bevándorlókat.
A kormány afrikai bevándorlók tízezreit akarja hazaküldeni, ez ellen tiltakoznak.
A korrupciós botrányoktól sújtott Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mintegy 40 ezer afrikai bevándorlót akar hazaküldeni. Zömük Eritreából és Szudánból érkezett, és mindkét államban szörnyű sors vár azokra, akiket a hatalom valamilyen oknál fogva az ellenségének tekint.
Haza tehát nem mehetnek,
de izraeli börtönökben sem akarnak élni – márpedig Netanjahu szerint ez vár rájuk, ha nem mennek haza.
Netanjahu azt is felajánlotta, hogy ne Szudánba vagy Eritreába menjenek vissza, hanem Ugandába vagy Ruandába, ahol nem üldözik őket – igaz, a bevándorlók ott sem lennének jó helyzetben.
Emiatt izraeli rabbik egy csoportja „Anne Frank akciót” hirdetett. Egyik vezetőjük Susan Silverman, aki azt kéri, hogy zsidó családok rejtsék el a kiutasításra ítélt afrikaiakat.
Az izraeli légitársaság, az El Al pilótáinak egy csoportja pedig bejelentette:
nem hajlandók elvinni a kiutasított bevándorlókat.
A Facebookon azt írják: barbárnak tartják az intézkedést.
Anne Frank családjával együtt Németországból menekült Hollandiába Hitler hatalomra jutása után. Miután a nácik megszállták Hollandiát, egy baráti holland család segítségével rejtőzködött. Erről naplót is írt. Ez már csak a halála után jelent meg, mert a családot feljelentették és haláltáborba vitték.
2019-ben áthelyezik az USA nagykövetségét Jeruzsálembe – erősítette meg Mike Pence alelnök az izraeli parlamentben. Donald Trump december hatodikán jelentette be, hogy az USA elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának.
Ezt követetően tiltakozási hullám bontakozott ki a muszlim államokban. Pence alelnök kénytelen volt többször is elhalasztani az útját. Most viszont a Knesszetben hitet tett amellett, hogy a zsidóknak joguk van Jeruzsálemre és arra, hogy visszatérjenek Judeába és Szamáriába, vagyis Ciszjordániába.
Mike Pence egy olyan protestáns egyház tagja, amely maximális mértékben támogatja a zsidók visszatérését Izraelbe.
Ebből a célból „nemzetközi keresztény nagykövetséget” működtet Jeruzsálemben már 1980 óta. Ez a képviselet évente 20 millió dollárral támogatja a zsidók hazatérését.
„Mi maximálisan támogatni akarjuk a zsidókat. Elfeledtetni velük a holocaust szörnyűségeit. Mi olyan keresztények vagyunk, akik mindíg és mindenütt kiállunk a zsidók mellett”- mondta a „nemzetközi keresztény nagykövetség” vezetője a párizsi Le Figaro tudósítójának Jeruzsálemben.
Mike Pence ünnepélyes állásfoglalása a Knesszetben rendkívüli mértékben megerősítette Benjamin Netanjahu és a vallásos pártok pozícióját
– ismerte el a Háárec című ellenzéki lap. Az USA nemrég a felére csökkentette a palesztin menekülteknek nyújtott támogatást. Donald Trump ezzel is érzékeltetni akarta, hogy maximálisan támogatja Izraelt.
Ali Khámenei ajatolláh külföldi vallási vezetőket és politikusokat fogadott, akiknek többek között arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia együttműködése az Egyesült Államokkal és Izraellel árulás az iszlám ellen, és Jeruzsálem Palesztina fővárosa.
Az iráni vallási vezető kitért arra is, hogy az, hogy Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az arculcsapását jelenti az iszlámnak. Trump döntésére válaszul Irán még decemberben Palesztina fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Az ajatolláh kedden a Twitteren is közzétett erről egy bejegyzést:
#Palestine is a collective, a country with a history. Palestine is from the river to the sea and #AlQuds is undoubtedly its capital.
Irán valójában Izrael létét sem ismeri el, válaszul Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igyekszik Irán ellen hangolni az Egyesült Államokat és Szaúd-Arábiát. Nemrég az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke nyilatkozott egy lapnak Szaúd-Arábiában, amire korábban nem volt példa. Az izraeli tábornok közölte, hogy információkat cserélnek Szaúd-Arábiával Iránnal kapcsolatban.
Izrael és Szaúd-Arábia fokozódó együttműködésének a jele az is, hogy a jövőben az Indiából Izraelbe repülő gépek Szaúd-Arábián keresztül juthatnak el a zsidó államba. Ezzel két órával rövidülne a menetidő.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
