Lázas diplomáciai aktivitást váltott ki Donald Trump amerikai elnök döntése az iráni nukleáris egyezmény egyoldalú felmondásáról. Talán ez is volt a bejelentés egyik célja. Az iráni nukleáris egyezmény ugyanakkor féléves türelmi időt hagy a feleknek vagyis novemberig még nagyon sok minden történhet. Akár még Donald Trump is meggondolhatja magát.
Hosszú telefonbeszélgetésben egyeztetett az Iránnal kötött, s Donald Trump által felmondott nukleáris egyezmény sorsáról Angela Merkel német kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az amerikai elnök láthatóan véresen komolyan gondolta, hogy az USA-t kiviszi az egyezményből: új berlini nagykövete arra figyelmeztette a német vállalatokat, hogy ha novemberig nem hagyják el Iránt, akkor szankciókra kell számítaniuk az amerikai piacon.
Ez a nyugati együttműködés vége – állítják sokan Európában, de a német kancellár nem így gondolja.
Angela Merkel megpróbálja megmenteni az iráni nukleáris egyezményt oly módon, hogy Oroszországot és Kínát bevonva rádöbbenti Donald Trumpot arra, ezúttal túlságosan messzire ment.
A német, a brit és a francia külügyminiszter kedden találkozik az iráni diplomácia vezetőjével Brüsszelben. Merkel május 18-án Szocsiba repül, és ott Vlagyimir Putyinnal tárgyal. Mindenekelőtt arra akarja rábeszélni az orosz elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Teheránra annak érdekben, hogy Trump döntése ellenére ne mondja fel az atomalkut.
Irán gazdaságilag nehéz helyzetbe kerül, ha az USA újra szankciókat alkalmaz vele és a vele kereskedő cégekkel szemben.
Ebben a tekintetben a hatodik aláíró fél, Kína – amely az iráni kőolaj legnagyobb vásárlója –kulcsszerepet játszik. Nemrég egy 600 milliárd dolláros, tíz évre szóló gazdasági együttműködési egyezményt írt alá Iránnal. Peking döntésétől tehát nagyon sok függ. Kína – amely számára prioritás az amerikai kapcsolat – Washingtonnal közvetlenül is tárgyal a kereskedelmi háború elhárításáról, Liu Ho, gazdaságért felelős kínai miniszterelnök-helyettes révén. Nyilván ezektől a tárgyalásoktól is függ, hogy Kína milyen álláspontot foglal el az iráni atomalku ügyében.
Pekingben ugyan bírálták Trump döntését, de kérdés, hogy hajlandóak-e a kínaiak egységfrontot alakítani az EU-val és Oroszországgal az Egyesült Államokkal szemben.
Mindenesetre – mint elemzésünkben megírtuk – az Egyesült Államok kihátrálása súlyos, de (egyelőre) nem végzetes csapást mért az iráni atomalkura. Az európai országok ugyanis jelezték, hogy semmi áron sem fogják veszni hagyni a megállapodást, még abban az esetben sem, ha emiatt nyíltan szembe kell menniük Washingtonnal.
Franciaország elnöke kapta idén a Charlemagne díjat. A Nagy Károly császárról elnevezett díjat minden évben annak nyújtják át Aachenben, ahol Charlemagne uralkodott, aki a legtöbbet tette az egységes Európáért. Merkel kancellár meleg szavakkal üdvözölte Emmanuel Macront, aki újra felvázolta reformterveit, melyekkel szemben „a nacionalizmus zenéje mind hangosabb Európában”. A célzás világosan Magyarországra és Lengyelországra vonatkozott.
Egységes szuverén Európára van szükség, mert
a megosztottság „olyan mint a lepra, egyre csak terjed”.
Macron nemcsak beszél a szuverén Európáról, de cselekszik is. Most Donald Trump amerikai elnök iráni döntése ellen mozgósít.
Nem vagyunk vazallusok! – hangsúlyozta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter annak kapcsán, hogy Trump megfenyegette azokat a külföldi cégeket is, melyek befektettek Iránban az atomalku aláírása után. Ez olyan nagy európai cégeket érint mint a Total olajtársaság, az Airbus repülőgépgyártó közös európai óriásvállalat és a két nagy francia autógyár a Renault és a Peugeot.
Bruno Le Maire egyeztetett amerikai kollégájával, Steven Mnuchinnel, aki pontosította Trump fenyegetését: hat személy és három cég esik az USA szankcióinak hatálya alá Iránban. Ezek a forradalmi gárda vezetői illetve a hozzájuk tartozó cégek. Akik velük kapcsolatot tartanak fenn, büntethetők lesznek az amerikai felfogás szerint. Bruno Le Maire kérte az amerikai pénzügyminisztert, hogy az európai cégeket mentesítsék a szankciók alól, vagy legalább adjanak hosszabb határidőt. Steven Mnuchin udvariasan válaszolt, de Franciaország pénzügyminisztere úgy summázta a beszélgetést, hogy nincsenek illúziói a folytatást illetően.
Épp ezért Franciaország megkezdte az offenzívát: Jean-Yves Le Drian külügyminiszter kerek-perec kijelentette, hogy Európa nem fogja megfizetni Trump döntésének az árát. A negatív következményeket máris érzékeljük – hangsúlyozta a francia diplomácia vezetője, aki a Le Parisien című lapnak nyilatkozott.
Az olaj ára megy felfelé és a feszültség egyre fokozódik a térségben.
Jean-Yves Le Drian arra a légi háborúra célzott, mely Szíria felett zajlott Izrael és Irán között.
Párizsban nem lepődtek meg Trump döntésen, hiszen Macron elnök nemrég Washingtonban járt. Onnan azzal jött vissza: az USA valószínűleg kilép az iráni atomalkuból. Macron szerint ebben a helyzetben a közös európai fellépés a megoldás. Ennek megfelelően tanácskozásokat szerveznek a német és a brit külügy- illetve pénzügyminiszterek számára, hogy közös álláspontot dolgozzanak ki Trump szankciói ellen. (Franciaország, Nagy Britannia és Németország az a három EU tagállam, mely az USA-hoz, Oroszországhoz és Kínához hasonlóan aláírta az iráni atomegyezményt 2015-ben.)
A válaszcsapásra Párizsnak három konkrét ellenterve van – mondta Bruno Le Maire. Az első az, hogy
felmelegítik azt az EU-s törvényt, mely lehetővé teszi az amerikai szankciók elkerülését.
Ezt a kubai embargó elkerülésére fogadták el, de sohasem alkalmazták. Most Franciaország szerint itt az idő. A másik Macron elnök kedvenc ideája, a pénzügyi függetlenség az Egyesült Államoktól. Lehet ez Európai Valutaalap vagy bármi más, a cél az, hogy az EU megnövelje pénzügyi szuverenitását. A harmadik ellenterv az amerikai cégek európai ügyködésének alaposabb vizsgálata. Ennek is van előzménye, hiszen az Apple milliárdos adóhátralékot kényszerül befizetni, és a Google is hatalmas büntetést kapott Brüsszelben.
Az amerikai szankciókra válaszul nekünk is hasonlóképp kell cselekednünk – hangsúlyozta Franciaország pénzügyminisztere.
Putyin elnökkel együtt vett részt a Győzelem napi ünnepségeken Moszkvában Izrael miniszterelnöke. Benjamin Netanjahu egy nappal azután érkezett Oroszországba, hogy Trump elnök felmondta a nukleáris egyezményt Iránnal.
„73 évvel a náci Németország legyőzése után van egy állam, mely tagadja a zsidók jogát az önálló államra!”- jelentette ki Netanjahu, akinek az ősei Oroszországból érkeztek Palesztinába, ahol azután 70 éve megalakult az önálló Izrael állam.
Netanjahu büszkén emlékezett meg azokról a zsidó harcosokról, akik a szovjet hadseregben harcoltak a náci Németország ellen.
Izrael légiereje rendszeresen támadja Irán támaszpontjait Szíriában, melyeket orosz rakéták védelmeznek. Ezért az izraeli és az orosz katonák gondosan egyeztetnek, nehogy közvetlen konfliktusra kerüljön sor a két állam között. Az érdekellentét azonban fennáll: Oroszország Asszad elnököt támogatja Szíriában és ebben szövetségese Irán és a libanoni siita milícia, a Hezbollah. Izrael viszont esküdt ellensége Iránnak és Asszad elnök ellenfeleit támogatja Szíriában. A zűrzavaros helyzetben Netanjahu miniszterelnök igen fontosnak tartja az orosz kapcsolatot, ezért is látogat el gyakran Oroszországba.
Putyin elnök igyekszik megtalálni az egyensúlyt az Izraellel fennálló jó kapcsolat és az iráni szövetség között.
Minthogy Izrael és Irán a háború szélén áll, ezért Oroszországnak mind nehezebb megőrizni a semlegesség látszatát. Annál is inkább, mert Trump iráni döntése után minden eddiginél nagyobb a feszültség a Közel Keleten, Igaz, mind Netanjahu, mind Putyin régi motorosok – mindketten megszokták, hogy a szakadék szélén egyensúlyoznak…
Május 20-21-én tartják meg a G20 csúcstalálkozót Argentínában, és itt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tárgyalhat frissen kinevezett amerikai kollégájával, Mike Pompeóval.
Ezt maga Lavrov közölte az interfax orosz hírügynökséggel. Minthogy a két állam kapcsolatai a mélyponton vannak, ezért minden találkozó reményt nyújthat a javulásra.
Vlagyimir Putyin elnök, akit most iktattak be újabb hat évre, érvényes meghívóval rendelkezik a Fehér Házba – mondta az orosz diplomácia vezetője. Trump hívta őt meg, miután gratulált választási győzelméhez. Csak Trump ellen épp a túl szoros orosz kapcsolatai miatt folyik vizsgálat, ezért
a csúcstalálkozó időpontja teljesen bizonytalan.
A feszült közel-keleti helyzet miatt mindenképp szükség lenne amerikai-orosz eszmecserére, hiszen a két nagyhatalom vezérkari főnökei csak a konkrét katonai problémákat vitathatták meg nemrég Bakuban. Oroszország olyan rakétavédelmi rendszerrel látja el Szíriát, mely képes lelőni a támadó izraeli gépeket. Izrael hadügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy az izraeli légierő ennek ellenére folytatja a támadásokat, még akkor is, ha a rakétákat kezelő orosz személyzet is veszélybe kerülhet.
készek megdönteni Bassár el Aszad szíriai diktátor rendszerét is.
Közben Donald Trump épp készül felmondani az Iránnal megkötött atomalkut. Irán jelenleg Oroszország oldalán áll, miközben az Egyesült Államok Izraellel és Szaúd Arábiával alkot szövetséget. A két oldal között több országban rendkívül kiélezett a helyzet. Lavrov és Pompeo találkozója enyhíthetne ezen, ha valóban létrejön.
We should distinguish between legitimate criticism and stereotypes that may create a reaction, which is of concern, says Israeli Ambassador to Hungary, Yossi Amrani in an interview with FüHü. He doesn’t want to judge the anti-immigration campaign of the Hungarian government, he states: every society should decide itself whether it accepts immigrants. Yossi Amrani says that Iran is a threat and Israel will take all possible measures, „diplomatic or others”, to preempt its excessive influence in Syria. He also talks about where he sees an opportunity to develop Israeli-Hungarian economic relations.
Yossi Amrani Photo: Embassy of Israel
Last summer, the two prime ministers talked about the development of the economic relationship between the two countries. Are the results already visible?
The two prime ministers made quite a breakthrough in the relationship between the two countries on different aspects. Some aspects will take more time and more effort to accomplish. Once you decide on stronger economic cooperation, then it is about creating the conditions for it.
You see the appointment of State Secretary László Palkovics as head of the Hungarian-Israeli Joint Economic Committee. He is a doer, he has been to Israel a few times since the Prime Minister’s visit,
he is exploring different aspects of cooperation, basically scientific and technological,
translated into joint ventures.
The Committee will meet in Hungary in May. So, this is one avenue of cooperation. Last week we hosted a 3-day Israeli visit of the V4 innovation working group. This is the second round of meetings, the aim is to expose the Israeli high-tech environment to the V4 countries. Now the V4 have to conclude among themselves on the priorities. My counterparts in the Ministry of Foreign Affairs and Trade are very optimistic.
On our own, we try to encourage Israeli businessmen to explore the possibilities of investment in Hungary. We are more engaged as an embassy, there is an active economic department, which has not existed in the past. I would not say that we would see immediate results in the volume of trade, this would take more time, but on the aspect of academic, technological, scientific cooperation we definitely see the beginning.
The high-tech sector, innovation is very strong in Israel. Do you think that this will be the main focus of the cooperation?
There are different aspects. There is TEVA, it is an Israeli company, which is active in the country, though it is still undergoing certain restructuring. There is NNG, which is owned by Israelis. There are major Israeli investments in real estate development in the country.
The opportunity to invest in Hungary exists.
A government has to identify where it sees the advantage of joint cooperation, a win-win for both countries.
It can be agriculture, there is ongoing cooperation on this field, a Hungarian group is going to Israel every year, Israeli know-how is implemented in the country. There is cooperation on water management, Hungary is a leading country in that aspect.
What we see as a major aspect is safe cities, smart mobility and high-tech. That’s where you see a potential of cooperation. And cyber, whether it is civilian or any other kind of cyber use. I can’t go into specifics, because things are in the making. But there is a process, a trend, and you have to nurture and support this trend, but there is a commitment on both sides.
There has been a great emphasis on tourism in recent years, in both direction. Is it still growing?
The numbers are very high. You can never figure out the exact number of Israeli tourists, because many Israelis, once they fly to Europe, are using EU passports, many Israelis hold double citizenship. We have figures of Israelis using Israeli passports. The numbers are close to 200,000 a year.
This is a high number. Even if you don’t have the exact figures, it is enough to walk on certain places in Budapest to hear Hebrew. So
the presence of Israeli tourism is very high here,
there are some Israeli hotels in the city as well.
Photo: Embassy of Israel
I think that the future is to deploy more Israeli tourists all over in the country. Now they spend their time in Budapest, they love Budapest, they love coming here, they like eating in local restaurants – Budapest is well known. But we are now trying to expose other parts of the country. Balaton comes as a priority, but not only Balaton, there is a direct flight between Debrecen and Tel Aviv. This part of the country, Debrecen, Nyíregyháza and maybe other destinations can also be important.
The number of Wizz Air and El Al flights to Budapest is a clear indication that this is a profitable direct line between the countries and there is a demand for that. We see more Israelis visiting Hungary, ten times if not more, than Hungarians visiting Israel. Over there we should see more progress.
In recent years there were several political campaigns in Hungary that, many people said, had anti-Semitic tones. For example, the campaign against George Soros. What do you think about this?
I am very careful with the use of the word anti-Semitism. I would recommend to anyone to think in advance what it means to be an anti-Semite. For me, and this is my definition, to be an anti-Semite is to hold certain views of the Jewish people and Israel. Having a view on a certain individual like me or anyone else does not constitute anti-Semitism.
You can have your views on certain people, you can have your criticism on Israel, as long as this criticism is not accompanied by anti-Semitic tones.
For me to have anti-Semitic tones means to generalize certain prejudices and superstitions about the Jews.
What about when an MP shares a photo on which a person’s name appears on a dead pig?
I would distinguish between criticism, which is legitimate, and the use of certain images and certain stereotypes, which may create a certain reaction, which is of concern. If someone takes a photo of a Jewish person, or someone of Jewish origin, and it is not necessarily the same, it is a question of how you identify yourself, so, if someone takes a picture which is identified with a known Jew and has it with a slaughtered pig, then I would call it insensitive, bad taste, lack of proper judgment.
I would be very afraid to call it anti-Semitic, but at the same time I have to be very honest and very clear:
once those things may repeat itself and once people understand that the overtone or the general tone may be inciting against Jews and bring different terrible images from the past, then this is a real danger and real threat to the society, beyond the question of anti-Semitism.
At the end we are all supposed to be quite educated about the past, about each other.
Also, many people say that the narrative of the campaign against the asylum-seekers resembles a certain narrative from the 30s. For example, when politicians are talking about a globalist enemy that has no home, speculates with money… What do you think about this?
I would not judge the anti-immigration campaign in Hungary or in any other country. We have to be clear about the definitions. There are labor immigrants and there are human rights refugees. Once you deal with human rights refugees, then I think it is a human responsibility to provide shelter, to find a solution to the misery of people.
Israel is also facing a challenge of illegal immigration. People, who seek “shelter” there, are they prosecuted in their own country? It is not always the case. Some of them left a certain country and walked thousands of kilometers through many other countries and then they asked asylum in Israel. By international law,
you can leave your country and ask for asylum, but you have to do it in the first country of destination.
When you travel to many different countries and settle where the economic situation and the standard of living is much better, then it is a tough choice for the society whether it is willing to absorb immigrants or not. It is like asking to host someone in your home. A country is your collective home. You should be the ones to decide about absorbing others. This is not racism, this is not about immigrants, it is protecting your way of life.
In general, how do you see: is anti-Semitism a problem in today’s Hungary?
Photo: Embassy of Israel
I don’t want to talk about today’s Hungary, I think all over the world numbers and incidents show that we see the ongoing terrible face of anti-Semitism. In Hungary you see that the government is very active and very sensitive to the concerns of the Jewish community. You see the government investing in Jewish life and Jewish history.
But at the same time people have certain opinions, certain views, that’s what the public opinion polls show, which harbor certain anti-Semitism.
Jewish people are safe in this country.
But we are not yet in a world, where bigotism, xenophobia and prejudices are erased. This is the case not just in Hungary, but in many countries in Europe.
We are close to the Holocaust day in April, and you ask yourself whether the lesson has been learned in this continent. Some of the immigrants who come to Europe introduce again anti-Semitic views. This is also something to think about.
There is a vibrant Jewish cultural life in Budapest, but less so in the countryside. I know that you have visited many places in Hungary, do you think that Jewish cultural life can have a revival in the countryside as well?
I think that there can be and there should be. And I think that
the different Jewish organizations in the country should cooperate in introducing Jewish cultural life in the countryside.
If we would like to dispel certain prejudices, then it is about sharing culture, not imposing views. It is either through education, but also through cultural cooperation. In this regard, together with ZsiFi, the Jewish Film Festival, we started a joint project of a Jewish-Israeli film week. Hopefully this year we will deploy the festival in five other cities, not only in Budapest. We started last year, but it was only on a low scale. This year we have higher expectations.
We have now an exhibition of Israeli art. Any time we can, we are trying to introduce Israeli culture to the countryside, but we need partners for that. More than what we have now.
Israel condemned the Polish Holocaust-law. Are there negotiations about it, or any development?
Israel considers Poland a key strategic ally, an important country within the EU and the Visegrad Group. We have strong cooperation in different aspects. There are now certain differences between the two governments on the respective Polish law.
Regardless of the Polish sensitivity, which we recognize,
there is a need to recognize Jewish and Israeli sensitivity.
The two governments decided to form an expert’s commission from both countries. Having in mind the good cooperation, the history of the relationship between the countries, it is very important that they committed themselves and engage in open exchange of views to better understand the sensitivities. Hopefully it would provide them and us with an insight that would allow us to resolve this crisis.
When we talk about Israel it is inevitable to talk about the war that goes on in Syria. There were reports that Israel helps certain rebel groups to keep Iran as far from the border as possible. But the Syrian government seems to be more and more powerful, and this also means that Iran’s influence in Syria is getting bigger. What is Israel’s point about it? Is there a red line?
Syria is a neighboring country and a country of instability of the last 8+ years. Israel has tried its best to keep itself out of the conflict in Syria, but we have certain strategic interest, security and diplomatic interest in that country.
You may remember that
Israel is offering medical help to the victims of the Syrian civil war,
hundreds, if not thousands of Syrians have been treated in Israeli hospitals. We do not want to take an active part in the political bickering among the different groups in Syria. We are fully aware of potential consequences of future instability in the country and the disintegration of the sovereign Syrian state, but
Syria cannot be a part of a certain Iranian axis. Israel will take all possible measures, whether they are diplomatic or others, to preempt such a scenario.
We engage in close contacts with different relevant players in the Syrian conflict, to make sure that the strategic balance in the region is not being jeopardized.
Iran is a threat.
The Iranian effort to expand its influence to neighboring countries creating a certain axis to the Mediterranean is an issue of concern.
The Hezbollah also gained strength in the Syrian war, and the terror group reportedly has thousands of missiles aimed at Israel. Is an upcoming war a possibility?
I am not a prophet, and I definitely don’t want to be a prophet of wars. There is a certain military situation, a risk assessment. We discussed Iran, this is also part of the risk assessment. Israel now enjoys a very close strategic cooperation with some of its Arab neighbors. This is an important development in the strategic perspectives of Israel.
Hezbollah is there.
Some people think Hezbollah is a political power, but I don’t know any other political power in the world with such a firepower and missiles power.
The statements made by Sheikh Nasrallah, the Secretary General of Hezbollah, echo the statements coming from Iran and are about shelling Israel, putting Israel on fire and so on.
Israel is a country that takes security very seriously.
We will not let Hezbollah or anyone else undermine normal life in Israel.
And Hezbollah knows it.
Speaking of the cooperation with Arabic countries, Iran is now a common enemy of Israel and Saudi Arabia. It was reported that there had been historic talks on high levels between the countries, Israeli generals gave interviews to Saudi media…
Retired generals…
Do you think that this process can eventually lead to peace treaties as well?
I recommend a historic perspective, as we are approaching landmark dates, April 19th will be the 70th jubilee of Israel’s independence. I don’t ask you to recall 1948, or even 1967 or 1973. I would just say that Israel is a very different country in 2018. A strong country.
Photo: Embassy of Israel
The strength of a country is not measured only by its military power, it is also judged by its economic power, by its place in the international community, by its spiritual and intellectual power. In 2018 Israel is very different than the Israel I was born into.
So, this is part of the change, and the other part is the legitimacy and the acceptance Israel is gaining in its own region.
It is not the invader any more.
It is not a group of colonialists moving to the Holy Land. Israel is a player, a part of the national security in many countries in the region. And this is a very important development that we should not ignore.
The cooperation, and I would not elaborate beyond that, between Israel and neighboring countries is on security matters.
The security of Israel depends on the security and stability in other countries. But we should also say that their security and stability depends on Israel’s cooperation.
So this is a win-win.
This is the development in the last few years. Basically the roots were in the Obama administration’s policy, the Iran agreement, but mostly it is the result of the developments in the region itself. There is an understanding that through cooperation you serve your own purposes much better.
Two, two and a half years ago several experts in Israel told me that there is a ceiling of cooperation because of the Palestinian issue. They also said that it is not the most important one for other Arabic countries, however, it is a symbolic one, so, there can’t be open cooperation between Israel and Arab countries unless it is solved somehow. Do you agree? Do you think that the two-state solution is still viable?
I believe in the two-state solution, I think it is Israel’s interest. I am not sure whether the Palestinians have this idea in their mind that we should develop into two separate political sovereign entities. For Israel the two-state solution is a must. We need to find a political resolution, and I am not sure we are getting close to there. So
I believe in the two-state solution, but I don’t know whether it is feasible in the immediate future.
On the question of a ceiling to Israel’s relationship with the region… In my career I have learnt not to accept any ceilings, any limits set by certain professionals. Shimon Peres used to say that professionals are very good in analyzing the past, they are not very good in foreseeing the future. I can understand the logic of those professionals you quoted, but this was true ten years ago. And we have seen progress.
Now, the question is what we expect. Open borders? Exchange of tourists? This is not what is on the agenda. The basics of bilateral relations are on it: economic, military, strategic cooperation and the cultural, people to people relations.
By my analysis, out of the four elements we are making a huge progress in the first three. Economic cooperation: gas, electricity, water, it is happening, it is infrastructure, it is life. Without that, there is no life. Military cooperation: I should not go into any further details, but you just need to watch the news. Strategic cooperation: we have discussed that Israel is stability for many countries, their stability is Israel’s stability.
The one element that is missing is the people to people relationship.
70 years after the war of independence, with the history of the region, this is something that may develop in the future. If you explore the history of the French-German relationship, and you see the chemistry between the leaders of the two states, the cultural cooperation, then let me remind you that this was not the case till the end of World War II. The world has changed. The world can change between Israelis and Arabs as well.
I don’t believe in ceilings, I believe in interests and in Realpolitik. We live now in an era when the leaders of most Arab countries are realistic, and they see the interest of their countries.
Does the acknowledgment of Jerusalem as Israel’s capital influence this process?
No, because it is the capital of Israel. Where else is the capital of Israel? Honestly, all those people, especially Europeans who criticize President Trump and say that he has derailed the peace process or hampered stability in the region, when they go to Israel, where do they visit? Which city do they hold their meetings in? Haifa? Afula? Jerusalem, where else, it is the capital.
For some reasons it is very difficult for some countries to recognize Jerusalem. Okay. But there is no other capital.
Különbséget kell tenni a jogos kritika és az aggodalomra okot adó reakciót kiváltó sztereotípiák emlegetése között, ezt mondta Izrael magyarországi nagykövete, Yossi Amrani a Független Hírügynökségnek adott interjúban. A menekültellenes kampány hangvételét nem akarta minősíteni, azt mondta: minden országnak magának kell eldöntenie, kit fogad be. Yossi Amrani beszélt arról is, hogy Irán fenyegetést jelent és Izrael „diplomáciai vagy más eszközökkel” is megakadályozza, hogy túlzott befolyása legyen Szíriában. Azt is elmondta, hol lát lehetőséget a magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.
Yossi Amrani Fotó: Izraeli Nagykövetség
Tavaly nyáron a két miniszterelnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről beszélt. Vannak ennek már látható eredményei?
A két miniszterelnök áttörést ért el a két ország közötti kapcsolatokban, több tekintetben is. Ezek közül némelyiknek idő kell, hogy az eredmények látszódjanak. Ha valaki szorosabb gazdasági együttműködés mellett dönt, akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit.
Ennek megfelelt Palkovics László államtitkár kinevezése a Magyar-Izraeli Gazdasági Vegyes Bizottság társelnökének. Ő egy cselekvő típus, többször is járt már Izraelben a miniszterelnök látogatása óta,
az együttműködés több területét feltérképezte, főleg tudományos és technológiai területen,
ahol közös vállalkozásokat is létre lehet hozni.
A bizottság májusban Magyarországon találkozik majd. Ez az együttműködés egyik útja. A múlt héten a V4-ek innovációs munkacsoportja járt egy háromnapos tanulmányúton Izraelben. Ez már a találkozók második köre, a cél az, hogy az izraeli high-tech ipart bemutassuk a visegrádi országoknak. Most a V4-eknek maguknak kell dönteniük a prioritásokról. A partnereim a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumban nagyon optimisták.
A magunk részéről mi megpróbáljuk arra bátorítani az izraeli üzletembereket, hogy fedezzék fel a magyarországi befektetési lehetőségeket. Egyre aktívabb a nagykövetség ezen a területen, van egy gazdasági osztályunk, ami korábban nem létezett. Azt nem mondanám, hogy azonnal eredményeket látunk majd a kereskedelmi forgalomban, ehhez idő kell, de a tudományos és technológiai együttműködésnek már mindenképp látjuk a kezdeteit.
A high-tech szektor, az innováció nagyon erős Izraelben. Ez lehet az együttműködés fókuszában is?
Többféle terület van. Ott a TEVA, egy izraeli vállalat, amely aktív az országban, még ha most bizonyos átalakuláson is megy keresztül. Ott az NNG, amelynek szintén izraeli tulajdonosai vannak. Vannak komoly izraeli befektetések az ingatlanpiacon is.
Van lehetőség magyarországi befektetésekre.
Egy kormánynak azt kell felismerni, hol látja az együttműködés előnyeit, hogy win-win helyzet jöjjön létre.
Ez lehet a mezőgazdaság is, ezen a területen is van együttműködés, minden évben megy egy magyar csoport Izraelbe, az izraeli know-howt pedig alkalmazzák itt. Vízgazdálkodási együttműködés is van, ezen a területen Magyarország vezetőnek számít.
Ahol mi a legnagyobb lehetőséget látjuk, az a biztonságos városok, az intelligens mobilitás és a high-tech. Ezen a területen van együttműködési potenciál. És persze a kibernetika, akár a mindennapi használatban, akár más területen. Nem tudok részletekbe belemenni, mert ez még csak most alakul. De van egy folyamat, egy trend, amelyet ki kell használni és támogatni kell, és ehhez meg is van az elkötelezettség mindkét oldalon.
Az utóbbi időben komoly hangsúlyt fektettek a turizmusra is, ez továbbra is növekszik?
A számok nagyon magasak. Ugyan soha nem lehet pontosan tudni az izraeli turisták számát, mert sokan közülük, miután elrepülnek Európába, ott már az EU-s útlevelüket használják, sok izraeli ugyanis kettős állampolgár. Azokról az izraeliekről vannak adataink, akik izraeli útlevelet használnak. A számuk közelít az évi 200 ezerhez.
Ez egy magas szám. De még ha nincsenek is pontos adatok, elég Budapest bizonyos részein sétálni, hogy az ember héber nyelvű beszédet halljon. Tehát
nagy számban vannak itt izraeli turisták,
még izraeli hotelek is vannak a városban.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Azt gondolom, hogy a jövő az, hogy az izraeli turisták az ország más részeire is eljussanak. Most Budapesten töltik el az idejüket, szeretik Budapestet, szeretnek ide jönni, szeretnek a helyi éttermekben enni – Budapestet jól ismerik. De most azzal próbálkozunk, hogy az ország más részeit is megmutassuk. A Balaton az egyik prioritás, de emellett van közvetlen járat Debrecen és Tel Aviv között. Az országnak ez a része, Debrecen, Nyíregyháza és más úticélok is fontosak lehetnek.
A budapesti Wizz Air és El Al járatok száma egyértelmű jele annak, hogy ez egy jövedelmező útvonal, és igény van rá. Sokkal több izraeli jön Magyarországra, talán tízszer annyi, ha nem több, mint magyar Izraelbe. Ezen a téren lehetne fejlődés.
Az elmúlt években több olyan politikai kampány is volt Magyarországon, amelynek sokak szerint antiszemita felhangjai voltak, például a Soros György elleni kampány. Mit gondol erről?
Nagyon óvatos vagyok az antiszemitizmus szó használatával. Mindenkinek azt ajánlom, hogy előre gondolja meg, mint jelent, hogy valaki antiszemita. Szerintem, és ez az én saját definícióm, antiszemitának lenni annyit jelent, hogy valakinek bizonyos nézetei vannak a zsidó emberekről és Izraelről. Ha egy bizonyos egyénről gondol valamit, akár rólam, vagy bárki másról, az nem jelent antiszemitizmust.
Lehet valakinek véleménye egyes emberekről, lehet kritizálni Izraelt, egészen addig, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok.
Nekem az antiszemita hangok azt jelentik, hogy bizonyos, zsidókról szóló előítéleteket és babonákat általánosítanak.
Mi a helyzet akkor, ha egy parlamenti képviselő megoszt egy fényképet, amelyen egy ember neve egy megölt disznón tűnik fel?
Különbséget tennék jogos kritika és bizonyos képek, sztereotípiák használata között, amelyek olyan reakciót válthatnak ki, amely már aggodalomra ad okot. Ha valaki egy zsidó emberről, vagy egy zsidó származásúról, mert ez nem feltétlenül ugyanaz, attól függ, minek tekinti magát, tehát ha valaki készít egy képet, amelyet egy ismert zsidóval lehet összefüggésbe hozni, és ott van egy leölt disznó, akkor azt érzéketlenségnek, rossz ízlésnek és a megfelelő értékítélet hiányának nevezném.
Tartanék attól, hogy antiszemitának nevezzem, ugyanakkor nagyon őszintének és nagyon világosnak kell lennem:
ha ezek a dolgok megismétlődnek és az emberek úgy érzik, hogy ezek felhangja, vagy az általános hangvétel a zsidók ellen uszít, és felidéz különböző rettenetes képeket a múltból, akkor ez komoly, az antiszemitizmuson túlmutató veszély a társadalomra nézve.
Mindannyiunknak jól kellene ismernünk a múltat és egymást.
Sokan mondják azt is, hogy a menedékkérők elleni kampány hangvétele egy bizonyos 30-as évekbeli narratívára emlékeztet. Például amikor politikusok egy olyan globalista ellenségről beszélnek, amelynek nincs hazája, pénzzel spekulál… Erről mit gondol?
Nem akarom megítélni a magyarországi vagy más országbeli bevándorlásellenes kampányt. Tisztában kell lennünk a definíciókkal. Vannak gazdasági bevándorlók és emberi jogi menekültek. Amikor a menekültekről van szó, akkor humánus kötelesség menedéket biztosítani és megoldást találni más emberek szenvedésére.
Az illegális bevándorlással Izrael is küzd. Azokat az embereket, akik „menedéket” keresnek ott, üldözik a saját országukban? Ez nem minden esetben van így. Néhányan eljöttek egy bizonyos országból, több ezer kilométert mentek több másikon keresztül, és aztán menedékjogot kértek Izraelben. A nemzetközi jog szerint
bárki elhagyhatja az országát és kérhet menedéket, de csak abban az országban, ahova először megérkezik.
Ha sok más országon keresztül utazik, és ott telepedne le, ahol a gazdasági helyzet és az életszínvonal sokkal jobb, akkor a társadalom nehéz feladata eldönteni, hogy be akarja-e fogadni ezeket a bevándorlókat vagy nem. Ez olyan, mint valakit arra kérni, hogy fogadjon be mást az otthonába. Az ország egy közös otthon. Az ott lakóknak kell eldönteni, hogy befogadnak-e másokat. Ez nem rasszizmus, ez nem a bevándorlókról szól, hanem az életstílus védelméről.
Általánosságban hogy látja, az antiszemitizmus problémát jelent ma Magyarországon?
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Nem akarok a mai Magyarországról beszélni, azt gondolom, hogy a számok és incidensek az egész világon azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szörnyűsége továbbra is létezik. Magyarországon a kormány nagyon aktív és nagyon érzékeny a zsidó közösség aggodalmaira, látni azt is, hogy támogatja a zsidó életmódot és történelmet.
Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek bizonyos véleményük, nézeteik vannak, amelyek antiszemitának tekinthetők, ezt mutatják a közvélemény-kutatások.
A zsidó emberek ebben az országban biztonságban vannak.
De még nem élünk olyan világban, amelyből eltűnt a bigottság, az idegengyűlölet, az előítéletek. Ez nem csak Magyarországon van így, hanem sok más európai országban is.
Közel vagyunk az áprilisi Holokauszt Emléknaphoz, és mindenki megkérdezheti, hogy a kontinens megtanulta-e a leckét. A most Európába érkező bevándorlók egy része megint csak antiszemita nézeteket hoz magával. Ezen is el kell gondolkodni.
Budapesten pezsgő zsidó kulturális életről beszélhetünk, de ez kevésbé igaz a vidékre. Tudom, hogy Ön már az ország sok részén járt, mit gondol, vidéken is újjáéledhet a zsidó kulturális élet?
Szerintem újjáéledhet és újjá kellene élednie. Azt is gondolom, hogy
az ország különböző zsidó szervezeteinek együtt kellene működniük, hogy vidéken is legyen zsidó kulturális élet.
Ha el akarunk oszlatni bizonyos előítéleteket, akkor az a kultúra megismertetésével történhet, nem egyes nézetek másra kényszerítésével. Történhet ez az oktatáson keresztül, de a kulturális együttműködésen keresztül is. Ezért kezdtünk a ZsiFi-vel, a Zsidó Filmfesztivállal közösen egy projektet, a Zsidó-Izraeli Filmhetet. Remélhetőleg idén öt másik városban is meg tudunk ezzel jelenni, nem csak Budapesten. Tavaly kezdtük ezt, akkor még csak kisebb mértékben, de idén sokkal nagyobbak az elvárásaink.
Van egy kiállítás is, az izraeli művészetről. Amikor csak lehetőségünk van rá, meg akarjuk mutatni az izraeli kultúrát a vidéknek is, de ehhez partnerekre lenne szükség. Többre, mint amennyi most van.
Izrael elítélte a lengyel holokauszt-törvényt. Vannak erről tárgyalások, vagy bármilyen fejlemény?
Izrael számára Lengyelország egy fontos stratégiai szövetséges, fontos ország az EU-n és a visegrádi csoporton belül is. Sok területen szorosan együttműködünk. Most vannak bizonyos nézetkülönbségek a két kormány között az említett törvényről.
Eltekintve a lengyel érzékenységtől, amit elismerünk,
arra is szükség lenne, hogy elismerjék a zsidók és izraeliek érzékenységét is.
A két kormány úgy döntött, hogy létrehoz egy szakértői bizottságot, mindkét ország részvételével. A jó együttműködést és a kapcsolatok történetét észben tartva nagyon fontos, hogy elkötelezték magukat a nyílt eszmecsere mellett, hogy ezeket az érzékeny területeket jobban megértsék. Remélhetőleg ez nekik és nekünk is segít, hogy megoldhassuk ezt a válságot.
Ha Izraelről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy megemlítsük a szíriai háborút. Voltak olyan hírek, amelyek szerint Izrael egyes felkelőcsoportokat támogat, hogy Iránt olyan távol tartsa a határaitól, amennyire csak lehetséges. De a szíriai kormány egyre erősebbnek tűnik, ami azt is jelenti, hogy az iráni befolyás is nő az országban. Mit gondol Izrael erről? Van egy határ?
Szíria szomszédos ország, és több mint nyolc éve instabil. Izrael mindent megpróbált, hogy távol tartsa magát a konfliktustól, de vannak bizonyos stratégiai, biztonsági és diplomáciai érdekeink az országban.
Talán emlékszik, hogy
Izrael orvosi segítséget nyújt a szíriai háború áldozatainak,
szíriaiak százait, ha nem ezreit kezelték izraeli kórházakban. A különböző szíriai csoportok közötti politikai civakodásban nem akarunk aktív szerepet vállalni. Tökéletesen tisztában vagyunk az ország jövőbeli instabilitásának és a szuverén szíriai állam szétesésének politikai következményeivel, de
Szíria nem lehet egyfajta iráni tengely része. Izrael minden eszközzel, diplomáciaival vagy másokkal, meg fogja akadályozni, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon.
Szoros kapcsolatban vagyunk a szíriai konfliktus különböző releváns szereplőivel, hogy biztosítsuk: nem kerül veszélybe a stratégiai egyensúly a régióban.
Irán egy fenyegetés.
Aggodalomra ad okot az iráni törekvés, hogy kiterjesszék befolyásukat a szomszédos országokra és így egyfajta tengelyt hozzanak létre a Földközi-tengerig.
A Hezbollah is megerősödött a szíriai háborúban. A terrorszervezetnek jelentések szerint több ezer, Izraelre irányított rakétája van. Lehetséges egy háború a jövőben?
Nem vagyok próféta és semmiképp nem akarok a háború prófétája lenni. Van egy katonai helyzet, egy kockázatelemzés. Beszéltünk Iránról, ez is a kockázatelemzés része. Izrael most nagyon szoros stratégiai együttműködést tud folytatni néhány arab szomszédjával. Ez Izrael stratégiai kilátásait tekintve nagyon komoly fejlemény.
A Hezbollah jelen van.
Néhány ember azt gondolja, hogy a Hezbollah politikai erő, de nem tudok a világon egyetlen más politikai erőről sem, amelynek ekkora tűzereje és ennyi rakétája lenne.
Azok a kijelentések, amelyeket Naszrallah sejk, a Hezbollah főtitkára tett, Iránt visszhangozzák, és arról szólnak, hogy Izraelt le kell bombázni, tűzbe kell borítani és így tovább.
Izrael egy olyan ország, amely nagyon komolyan veszi a biztonságot.
Nem fogjuk megengedni a Hezbollahnak, vagy bárki másnak, hogy lehetetlenné tegye a normális életet Izraelben.
És ezt a Hezbollah is tudja.
Ha már az arab országokkal való együttműködésről beszélünk, Irán most közös ellensége Szaúd-Arábiának és Izraelnek. Beszéltek arról, hogy történelmi, magas szintű tárgyalások voltak a két ország között, izraeli tábornokok nyilatkoztak szaúdi médiumoknak…
Nyugalmazott tábornokok…
Mit gondol, lehet, hogy ez a folyamat esetleg békeszerződéshez is vezet majd?
Azt javaslom, hogy nézzük ezt történelmi távlatból, hiszen fontos dátum közeleg, április 19-én ünnepeljük Izrael függetlenségének 70. évfordulóját. Nem kérem, hogy gondoljon vissza 1948-ra, vagy 1967-re vagy 1973-ra. Csak annyit mondok, hogy Izrael 2018-ban egy teljesen más ország. Egy erős ország.
Fotó: Izraeli Nagykövetség
Egy ország erejét nem csak a katonai erőn lehet mérni, hanem a gazdasági erején, a nemzetközi közösségben elfoglalt helyén, a spirituális és szellemi erején is. A 2018-as Izrael egy teljesen más ország, mint amelyikben én születtem.
Ez is a változás része, és ugyancsak ennek része a legitimáció és elfogadottság, amelyet Izrael egyre inkább elnyer a saját régiójában.
Most már nem Izrael a hódító.
Már nem egy csoport gyarmatosító, aki a Szentföldre költözik. Izrael a nemzetbiztonság része a régió sok országában. És ez egy olyan fejlemény, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az Izrael és a szomszédos országok közötti együttműködés, és ezt nem fejteném ki bővebben, biztonsági területen zajlik.
Izrael biztonsága más országok biztonságán és stabilitásán múlik. De azt is el kell mondani, hogy az ő biztonságuk és stabilitásuk Izrael együttműködésén múlik.
Szóval ez egy win-win helyzet.
Ez az elmúlt évek fejleménye. A gyökerei az Obama-kormány politikájában voltak, az Iránnal kötött alkuban, de leginkább a régió saját fejlődésének az eredménye. Sokan megértették, hogy az együttműködés sokkal inkább szolgálja az ő saját érdekeiket is.
Két, két és fél évvel ezelőtt Izraelben több szakértő is azt mondta nekem, hogy van egy plafonja az együttműködésnek, a palesztin kérdés miatt. Azt is mondták, hogy bár nem ez a legfontosabb kérdés más arab országoknak, de szimbolikus ügyről van szó, és ezért addig nem lehet nyílt együttműködés Izrael és arab országok között, amíg ezt valahogy meg nem oldják. Egyetért ezzel? Mit gondol, a kétállami megoldás továbbra is lehetséges?
Én hiszek a kétállami megoldásban, szerintem ez Izrael érdeke. Abban nem vagyok biztos, hogy a palesztinoknak is az jár a fejükben, hogy két különálló, szuverén politikai egységgé kellene fejlődnünk. Izrael számára a kétállami megoldás kötelező. Politikai megoldást kell találnunk, és nem vagyok biztos benne, hogy mostanában közelebb kerülünk hozzá.
Hiszek a kétállami megoldásban, de nem tudom, hogy a közeljövőben megvalósítható-e.
Arról, hogy van-e plafonja Izrael regionális kapcsolatainak… A karrierem során azt tanultam meg, hogy ne fogadjak el semmilyen plafont, amelyet egyes szakértők állítanak fel. Simon Peresz mondta azt, hogy a szakértők nagyon jók abban, hogy a múltat elemezzék, de abban nem annyira, hogy előre lássák a jövőt. Megértem azoknak a logikáját, akiket idézett, de ez tíz éve volt igaz. És azóta láttunk fejlődést.
Most az a kérdés, mit várunk el. Nyitott határokat? Turisták látogatását? Nem erről beszélünk mostanában. A bilaterális kapcsolatok alapjairól tárgyalunk: gazdasági, katonai és stratégiai együttműködésről és kulturális, emberek közötti kapcsolatokról.
Az én értékelésem szerint a négyből három területen komoly előrelépést értünk el. A gazdasági együttműködésnél a gáz, az elektromosság, a víz területén van ilyen, ez az infrastruktúra, ez jelenti az életet. Enélkül nincs élet. A katonai együttműködésről nem kellene részletekbe belemennem, de elég, ha követik a híreket. A stratégiai együttműködéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy Izrael jelenti a stabilitást sok más országnak, az ő stabilitásuk pedig Izraelét.
Egy olyan elem van, ami hiányzik, az emberek közti kapcsolat.
70 évvel vagyunk a függetlenségi háború után, ismerve a régió történelmét, ez egy olyan dolog, ami talán a jövőben fejlődik majd. Ha megnézzük a francia-német kapcsolatokat, látjuk a kémiát a két ország vezetői között, hogy van kulturális együttműködés; de hadd emlékeztessem arra, hogy egészen a második világháború végéig nem ez volt a helyzet. A világ megváltozott. A világ az izraeliek és az arabok között is változhat.
Nem hiszek plafonokban, érdekekben és reálpolitikában hiszek. Egy olyan korban élünk, amikor a legtöbb arab ország vezetői realisták és látják a saját országuk érdekeit.
Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerése befolyásolja ezt a folyamatot?
Nem, mert ez Izrael fővárosa. Hol máshol lenne? Őszintén, mindazok, főleg európaiak, akik kritizálták Donald Trumpot és azt mondták, hogy megakasztotta a békefolyamatot és veszélybe sodorta a régió stabilitását, amikor Izraelbe mennek, hova látogatnak? Hol tartják a találkozóikat? Haifában? Afulában? Jeruzsálemben, hol máshol, hiszen ez a főváros.
Bizonyos okok miatt több országnak nagyon nehéz Jeruzsálemet elismerni fővárosnak. Rendben. De akkor sincs másik főváros.
Iránban a birkózás lényegében nemzeti sportnak számít. Ezért Teherán különösen ügyel arra, hogy ez a sportág az „ideológiát és a rendszert” szolgálja akkor is, ha ez komoly nemzetközi bonyodalmakkal jár együtt.
Az iráni Birkózó Szövetség elnöke, Raszúl Hádem lemondott, miután a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) fél évre eltiltott egy iráni sportolót és annak edzőjét, mert szándékosan elvesztett egy mérkőzést. Ugyanis tavaly novemberben Ali Reza Karimi iráni birkózó a lengyelországi U-23-as világbajnokságon azért hagyta magát megveretni az orosz Alikhan Zhabrailov által, mert a következő körben az izraeli Uri Kalasnyikov ellen kellett volna fellépnie.
Az edzői viszont ezt nem akarták, mivel tartották a hatóságok reakcióitól.
Iránban hivatalosan tilos bármiféle sportmérkőzésben részt venni a zsidó állam sportolóival,
mert ezzel szerintük „elismernék Izrael létezését”. Mivel Karimi szándékosan veszített, ezért őt „hősként” ünnepelték Iránban, még a Legfelsőbb Vezető Ali Hámenei a „palesztinok melletti szimpátia megnyilvánulásának” minősítette az esetet.
Viszont az UWW nem fogadta el ezeket az okokat és inkább Karimi eltiltása mellett döntött. Az iráni Birkózó Szövetség már eddig is kritizálta, hogy politikai okokból nem engedték versenyzőiket az izraeliek ellen pályára lépni. Az olimpiai aranyérmes Hádem mindössze két hónapig állt a szervezet élén, de már kezdettől fogva bírálta az iráni hatóságok „fundamentális hozzáállását”. Az elnök a szövetség honlapjára feltett levélben közölte, hogy „külső nyomás hatására távozik a posztjáról”. Rajta kívül a teljes tanács lemondott.
Az elmúlt években Karimin kívül más iráni birkózók sem léphettek fel izraeliek ellen. Sőt, a muszlim országok közül messze Irán vezet az „Izrael elleni sportbojkott terén”: eddig több mint harmincan – önszántukból vagy a hatóságok nyomására – megtagadták a mérkőzést vagy az indulást.
Ezek között volt dzsúdózó, egész kosárlabdázó, úszó, vívó.
2017 augusztusában az keltett nagy visszhangot a sportvilágban, amikor Teherán döntése értelmében a görög Panioniosz két légiósát, Maszud Szodzsaeit és Ehszan Haszafit kizárták a válogatottból, mert pályára léptek az izraeli Makkabi Tel-Aviv ellen az Európa Liga selejtezőjében. Emiatt nem játszhatnak az idei oroszországi világbajnokságon.
Az iráni befolyást akarják visszaszorítani. Az Aszad-rezsim sikerei és az amerikaiak csökkenő szerepvállalása miatt döntöttek így.
Harc a Golan-fennsíkon a felkelők és a kormányerők között. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Háárec számolt be arról, hogy a szíriai háború fejleményei miatt Izrael úgy döntött, hogy változtat Szíria-politikáján. Az utóbbi idők ugyanis a kormánycsapatok sikereit hozták, amelyek leginkább Damaszkusz környékén és az északi Idlíb tartományban támadják a felkelőket. Emellett a rezsim egyre több katonát küld délre is, például a Golan-fennsík környékére.
Tavaly novemberben a mérsékelt felkelőket támogató Egyesült Államok, Jordánia, valamint a rezsimet segítő Oroszország aláírt egy megállapodást, amely szerint
nem engedik, hogy Dél-Szíriára is kiterjedjenek a harcok,
és távol tartják a szintén Aszadot támogató Iránt és a síita milíciákat a térségtől. Izrael azt szerette volna, ha az irániakat és az általuk támogatott csapatokat legalább 60 kilométeres távolságra tartják a frontvonaltól, de a többiek csak öt kilométert garantáltak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irániak már most akár 20 kilométerre is megközelíthetik az izraeli határt. Az izraeli hadsereg szerint a szíriai kormánycsapatok hamarosan az egész Golan-fennsíkot megpróbálják visszaszerezni a felkelőktől. Márpedig az egész térség feletti vezető szerepre törő
Iránt Izraelben a legnagyobb ellenségnek látják.
Már csak azért is, mert Irán nem csak a szíriai rezsimet támogatja, hanem a libanoni terrorszervezetet, a Hezbollahot is (amelynek katonái pedig Aszad oldalán harcolnak).
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök (akinek korrupciós ügyeiről itt olvashat) többször bejelentette már, hogy Izrael mindent megtesz azért, hogy Irán ne növelhesse a befolyását Szíriában. Ezért is kezdett Izrael szíriai kormánycsapatokat bombázni az elmúlt hetekben, amellett, hogy a Hezbollah fegyverszállítmányait már korábban is támadta.
Járőröző izraeli katonák a Golan-fennsíkon. (MTI/EPA/Atef Szafadi)
A Golan-fennsík izraeli határhoz közeli részeit hosszú ideje a mérsékelt lázadók tartják ellenőrzésük alatt. A konfliktust talán legjobban ismerő elemző, Elizabeth Tsurkov szerint
Izrael egyre nagyobb támogatást nyújt a felkelőknek.
Erről több milícia vezetője is beszélt neki. Legalább hét olyan, mérsékelt szunnita szervezetről tud, amelyek pénzt, fegyvert és lőszert kapnak Izraeltől. A folyamat egy éve kezdődött, amikor az USA jelentősen csökkentette szíriai aktivitását.
Izrael azonban nem csak fegyvereket ad: segélyszállítmányokat küld a lázadók által ellenőrzött területeken lévő falvaknak – élelmiszert, gyógyszereket és ruhákat. Ugyanakkor Tsurkov szerint a lázadók azt várnák, hogy Izrael segít nekik megdönteni az Aszad-rezsimet, míg az izraeliek csak fel akarják tartóztatni a kormánycsapatok előrenyomulását.
A Golan-fennsík egy részét továbbra is az Iszlám Állam uralja. Állítólag az izraeliek az ellenük való harcban is segítik a felkelőket, leginkább dróntámadásokkal.
Izrael egyébként nem most kezdte támogatni a szíriai felkelőket, erről itt írtunk bővebben.
A hétvégén ismételten olyan szituáció alakult ki a Közel-Keleten, amely egy újabb háború kitörésének (rém)képével fenyegetett: egy izraeli vadászbombázó lelövése, majd azt követő megtorló akciók nemcsak a régióban, hanem a nagyhatalmak körében is komoly aggodalmakat szült. Habár szerencsére a súlyosabb összecsapások elmaradtak, Izrael esetében könnyen fordulópontot jelenthet a válság, hiszen szükségessé vált a korábbi Szíria-politikájának a felülvizsgálata.
A legutóbbi izraeli-szíriai válság azzal kezdődött, hogy február 10-én egy iráni pilóta nélküli gép berepült az izraeli légtérbe. Egy izraeli támadóhelikopter befogta a drónt és lelőtte, majd ezután az IAF (izraeli légierő) lebombázta a szíriai Palmüra mellett lévő irányítóközpontot, amelyet az irániak üzemeltettek.
Az események idővonala. A szíriai célpontokról lásd.
Utolsó csepp
A szírek – ellentétben az eddigi, hasonló izraeli katonai akcióktól – nem hagyták annyiban a dolgot: utólagos beszámolók szerint összesen húsz darab SA-5 és SA-17-es légvédelmi rakétát lőttek ki az izraeli gépekre, miután befejezték a bombázást. Az izraeli F-16-os vadászbombázó kötelék egyik gépét eltalálták, de a pilóta és a navigátor még időben katapultált. Az egyik könnyen, a másik súlyosan sérült meg, katonai helikopterrel szállították őket kórházba. Egyelőre még nem tudni, hogy miért nem vették észre a rakétát és kezdtek kitérő manőverbe.
Ez az eset alaposan felszította az indulatokat a térségben és az eredmény mindegyik felet elgondolkodtatta: az izraeliek nagyobb kockázat nélkül már nem hajthatnak végre légitámadásokat Szíria területén; Irán kétszer is meggondolja, hogy megsértse-e az izraeli légteret; a szíriai kormány pedig biztos lehet abban, hogy minden lelőtt izraeli géppel csak a saját légvédelmének puszta létezését kockáztatja. A nagyhatalmakat szintúgy kényelmetlenül érintette az incidens, különösen Oroszországot, hiszen veszélybe került minden eddig elért eredménye Szíriában.
Derült égből bomba
Habár egyelőre úgy tűnik, hogy a szokásos fenyegető és egymás megsemmisítését célul kitűző nyilatkozatokon kívül nem történt más, a kedélyek korántsem csillapodtak le. Különösen azért, mert a legfőbb kérdés azzal kapcsolatban alakult ki: vajon Izrael ezek után is folytatni fogja az eddigi gyakorlatát? Ugyanis eddig szinte nem telt el úgy hónap, hogy egy szíriai/iráni drónt ne lőttek volna le Izrael felett vagy az IAF nem hajtott volna végre bombázást az országban.
2011 óta az izraeli légierő még a legóvatosabb becslések szerint is közel 100 légitámadást hajtott végre Szíriában, és eddig nem szenvedett semmiféle komoly veszteséget, mivel a szíriai légvédelem tétlen maradt. Ez pedig egy újabb kérdést szült: mitől változtatta meg hirtelen a szíriai hadsereg a korábbi álláspontját és döntött az izraeli gép lelövése mellett? Erre állítólag az az eset szolgál magyarázatul, hogy szintén a múlt héten egy amerikai légicsapás Aszad oldalán harcoló 100 milicistával végzett.
Izrael már 2011 előtt is bombázott Szíriában. A képen a 2007-es, sokat vitatott „Gyümölcsöskert-hadművelet” látható. Az izraeli állítások szerint ugyanis egy készülő atomreaktort bombáztak le, de ezt Damaszkusz tagadta.
Az izraeli légicsapások okai elsődlegesen azok voltak, hogy az izraeli hadvezetés egyfajta „vörös vonalként” jelölte meg: Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hű kormányerők nem adhatnak át semmiféle fegyvert – pláne vegyifegyvert – a libanoni síita szervezetnek, azaz a Hezbollahnak. Amennyiben az izraeli hírszerzés tudomást szerzett egy ilyenfajta fegyverszállítmányról, akkor azonnal közbeléptek és az IAF gépei még szállítás közben lőtték ki a konvojokat.
Ugyanúgy a másik fő célkitűzést az jelentette, hogy bizonytalanná és költségessé tegyék az iráni szerepvállalást a szíriai háborúban. Teherán ugyanis már évek óta jelen van az arab országban, a Hezbollahhal, a szíriai hadsereggel, a síita milíciákkal és itt-ott az oroszokkal együttműködve harcolnak a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék egységei, illetve más szélsőséges szunnita csoportok (al-Núszra Front, Iszlám Állam – ISIS) ellen.
Csakhogy idővel az irániak száma több ezer fővel megemelkedett és már egész bázisokat építettek fel az arab országban, amelyet az izraeli vezetés nem hagyott szó nélkül: legutóbb decemberben bombáztak le egy Damaszkusz melletti iráni bázist. Ráadásul ezekkel a támadásokkal nemcsak nagy anyagi károkat okoznak az IRGC-nek, hanem minden egyes iráni halálával tovább növelik az elégedetlenséget a perzsa országban, ahol ebben az évben tüntettek már a kormány expanziós és a beavatkozós politikája ellen (is).
Ám a szíriai háborúban játszott izraeli szerepvállalás ennyiben nem merült ki ennyiben, mivel az elmúlt években több olyan esetet regisztráltak, amikor együttműködtek a fegyveres ellenzékkel. Ez elsőre furcsának tűnhet: a hivatalos magyarázat és a legtöbb szakértő szerint a légicsapásokon, a Hezbollah megerősödésének megakadályozásán, az iráni jelenlét csökkentésén, és a drúz kisebbség védelmén kívül az izraeli vezetésnek nem érdeke az Aszad-kormány megbuktatása. Egyszerűen azért, mert (már) nincs olyan szereplője a konfliktusnak, akiket Benjamin Netanjahu vezette kormány „nyugodt szívvel” támogatna, hiszen sok közöttük a szélsőséges iszlamista. Sőt, néhány „ideológiai testvérszervezetükkel” már évek óta ellen harcolnak Gázában és a Sínai-félszigeten.
Ugyanúgy néhányan rámutattak arra, hogy Aszad minden hibája ellenére egy „racionális, kiszámítható, és szekuláris” ellenfél: 1973 óta lényegében „hideg béke” van a két ország között, s dacára a határmenti konfliktusoknak, nem tört ki egy államközi konfliktus, hiszen Damaszkusz tisztában volt az IDF (izraeli hadsereg) technikai és katonai fejlettségével. Ezzel szemben az Aszad-ellen harcoló csoportok között sok olyan szervezet van, amely eleve Izrael létét sem ismeri el és a „halállistájukon” az alaviták, a síiták és a helyi keresztények után a zsidók következnek.
Ráadásul összehasonlítási alapként lehetne említeni Egyiptom példáját: amikor Mohamed Murszi vezette „mérsékelt iszlamista” erők kerültek hatalomra 2012-ben, rendkívül feszültté vált Kairó a viszonya Izraellel, amely már az 1979-es különbéke felmondásával fenyegetett. Ezért Szíriában egy rendszerváltás esetében szintén nem lehet tudni, hogy „kik kerülnének hatalomra” és miképp vélekednének az olyan kérdésről, mint a Golán-fennsík kérdése, amely a mai napig egy izraeli-szíriai különbéke legnagyobb akadálya.
Határátkelő a Golán-fennsíkon. A kép forrása: Wikimedia Commons
Kétségtelen, hogy van igazság ezekben az állításokban, de amennyiben górcső alá kerülnek az elmúlt évek eseményei, igencsak árnyalódik a kép: lehetséges, hogy a Netanjahu-kormány hivatalosan nem deklarálta (sőt, egyes esetekben bírálta) a szíriai ellenzéki csoportok külföldi támogatását, mégsem az ún. „stratégiai várakozás” volt rájuk a jellemző. Ugyanis az izraeli katonai vezetés és a titkosszolgálatok többször aktív támogatást nyújtottak a szíriai kormány ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Sőt, nem egyszer közösen indítottak katonai akciókat is. Természetesen erre azt lehetne mondani, hogy ezek csupán „ad hoc”, vagyis alkalmi jellegű kooperációk voltak és gyakorlatban semmiféle közép vagy hosszútávú izraeli stratégiát nem jelentenek, de mégis az elmúlt években túl sok hasonló – köztük nem egy nyugtalanító – eset látott napvilágot.
Fegyvertársak
Már igazából az is figyelemreméltó, hogy a február 10-i támadásokban a SOHR keresztül meg nem nevezett szíriai ellenzéki erők szolgáltattak információt az IAF-nak a célpontokról, azok bombázás utáni állapotáról és az áldozatok számáról. Az ellenzéki területen élők az interneten és a médiában mondtak köszönet az izraelieknek a határozott fellépésért, mivel legalább addig sem őket bombázták a szíriai kormányerők. Ám a legérdekesebb, hogy az amúgy egyszerre Szíria, Irán, Oroszország és a nyugati világ ellen harcoló terrorista szervezetek, mint az al-Kaidához tartozó al-Núszra Front egykori alapítója szintén
„üdvözölt minden rezsim és Irán ellen végrehajtott izraeli bombázást”
Ezek pedig ismételten felszította a vitát azzal kapcsolatban, hogy a háttérben van-e bármiféle kooperáció a felek között. Természetesen az elmúlt években Aszad és Teherán rendre megvádolta Izraelt, amiért beavatkozik a szíriai válságba és FSA csoportokat támogat, de ezekre a legtöbb helyen csak legyintettek. Azonban idővel nem egy szíriai ellenzéki parancsnok szólta el magát, miközben egyre több riport készült erről a bizonytalan „szövetségről”.
Például 2014 decemberében kiadott ENSZ-jelentés, amelyet az izraeli sajtó is átvett, szerint a Golán-fennsík közelében épített izraeli kórházakban látják el az FSA fegyvereseit. A megfigyelők több ilyen esetet is leírtak, és jelezték, hogy voltak alkalmak, amikor egészséges milicistákat láttak Izrael északi részén sétálgatni. 2017-ig összesen 3000 sebesültet – civileket és fegyvereseket egyaránt – gyógyítottak meg, és gyakran adtak fegyveres kíséretet a mentőknek, akik visszakísérték a sebesülteket a határhoz.
A VICE összefoglalója az izraeli kórházak működéséről:
Az UNDOF (az ENSZ Biztonsági Tanácsának speciális szervezete) jelentése kitér arra is, hogy nem csak „egészségügyi ellátást” biztosítottak az FSA-nak, hanem fegyvereket és lőszereket. Egy június 10-i beszámolóhoz csatolt fényképeken az látható, hogy az IDF katonái két nagy dobozt nyújtanak át az FSA harcosainak, amelyekben hadianyagok vannak, de a dobozok pontos tartama a mai napig nem ismert. Ugyanúgy a korábban említett parancsnokok arról tettek említést, hogy tankelhárító eszközöket, légvédelmi rakétákat, lőszereket és egészségügyi csomagokat kaptak az izraeliektől.
Ezen beszámolók száma pedig az elmúlt években nem csökkent: legutóbb tavaly júniusban derült ki, hogy az IDF, ha nem is az FSA egészével, hanem egyes Izrael számára „vállalható” brigádokkal tartott fenn kapcsolatokat. Többek közt a 400 főt számláló Fursan al-Joulan (Golán Lovagjai) nevű csoport, amely 2013 óta fegyvereket és havonta 5000 dollárt kap az izraeli hatóságoktól. A feladatuk pedig az volt, hogy távol tartsák a Hezbollahot és később az iráni Forradalmi Gárdát az izraeli-szíriai határtól, egyfajta „pufferzóna” (ütközési terület) létrehozva a térségben.
Újratervezés alatt
Az elmúlt napok eseményei rámutattak az izraeli beavatkozások korlátjaira és a légicsapások már nem feltétlenül jelentik a legkönnyebb utat. Azonban nemcsak a vadászbombázó elvesztése miatt mehet át gyökeresen változáson Izrael eddigi Szíria-politikája: Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter már tavaly ősszel elismerte, hogy „Aszad győzedelmesen került ki” az egész válságból, s immáron értelmetlen bárkit is támogatni. Ezért az már egyáltalán nem fenyegeti az országot, hogy Szíriában egy nyíltan iszlamista vezetés kerülhet hatalomra, amely sokkal konfrontatív politikát kezdene el folytatni. Ellenben a másik opció sem éppen egy vonzó alternatíva: a Hezbollah és az IRGC megerősödése Izrael határainál szintén vörös posztó a Netanjahu-kormány szemében.
Évtizedek óta nem látott méretű támadással válaszolt Izrael Iránnak, miután elfogtak egy, az ország területére behatoló iráni drónt. Benjámin Netanjahu figyelmeztette Iránt, hogy Izrael bármilyen támadás esetén megvédi magát.
Az eset kiváltó oka az volt, hogy Izrael területére berepült egy Szíriából indított iráni drón, amelyet egy izraeli harci helikopter lelőtt. Ezután indított támadást Izrael Szíriában található iráni célpontok ellen. Netanjahu szerint joguk és kötelességük és megvédeni magukat bármilyen fenyegetés ellen, ami az állam szuverenitását veszélyezteti – idézi a BBC.
Izrael növekvő aggodalommal figyeli az iráni befolyás növekedését Szíriában, és Netanjahu világossá tette, hogy ellenzik az Irán katonai jelenlétének kiterjesztését. Emellett viszont arról is beszélt, hogy Izrael békét szeretne.
Irán tagadja a drónnal kapcsolatos vádakat, az USA pedig úgy reagált, hogy támogatja Izraelt. Vlagyimir Putyin telefonon kereste meg Netanjahut az eset után, és figyelmeztette, hogy el kell kerülni a konfliktus eszkalálódását.
Szombaton Izrael két légicsapás-sorozattal reagált a drón elfogására. Az elsőben odaveszett egy vadászgépük, amelyet lelőtt a szíriai légvédelem, de a pilóták életben maradtak. A második támadásban Izrael beszámolója szerint sikerült jelentős kárt okozni Szíriában található iráni célpontokban, és ilyen masszív támadást nem hajtottak végre az ország ellen az 1982-es libanoni háború óta.
Veszélyes lehet, ha Izrael tovább folytatja katonai akcióit Szíriában
– figyelmeztette Vlagyimir Putyin orosz elnök Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt a támadás után.
Szíria légvédelmét egy orosz rakétarendszer látja el, ezért áll fenn az izraeli akciók során a konfliktus veszélye Izrael és Oroszország között.
Az izraeli miniszterelnök egyébként Rex Tillerson amerikai külügyminiszterrel is tárgyalt a szíriai helyzetről, amelyen Washington teljes támogatásáról biztosította Izraelt. Amúgy pedig az Egyesült Államok szövetséget szervez a Közel Keleten, amelyben Izrael és Szaúd-Arábia játssza a főszerepet. Oroszország viszont azt a szövetséget támogatja, amelyet Irán, Szíria és a libanoni Hezbollah alkot. A két szövetség többé kevésbé nyílt háborút folytat egymással Szíriában és Jemenben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
