Kezdőlap Címkék Ion Iliescu

Címke: Ion Iliescu

Ki ölette meg Ceausescut?

33 éve fogták el Románia diktátorát, akit azután feleségével együtt rövid úton kivégeztek.

“Remélem, hogy Ceausescu elvtárs még életben lesz jövő januárban, hogy folytathassuk ezt a vitát” – mondta 1989 december elején Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió kommunista pártjának utolsó főtitkára Nicolae Ceausescunak, aki szemére vetette a Szovjetunió vezetőjének, hogy hagyta megbukni az NDK-t. Ahol Drezdában egy bizonyos Putyin alezredes a KGB nevében azzal fenyegette a tüntetőket, hogy tüzet nyitnak rájuk, ha megtámadják az épületet.

Hiába telefonált Putyin idegesen Moszkvába, ott hallgatás volt a válasz.

Gorbacsov feladta a Szovjetunió kelet-európai birodalmát. Az érintett kis államokat nem kérdezte meg senki, a rendszerváltás a fejük fölött ment végbe.

Nicolae Ceausescu, akit a KGB elődje képezett ki a negyvenes évek végén a Szovjetunióban, aligha lepődhetett meg. Amikor az oroszok kivonultak a balti államokból 1941-ben akkor a velük együttműködő helyi erőket kivégezték. Nehogy az előrenyomuló nácik készséges együttműködő erőket találjanak Észtországban, Lettországban és Litvániában.

Ceausescu utódát, Iliescut is a Szovjetunióban képezték ki. A diktátor félreállította mint veszélyes vetélytársát, de nem ölette meg. Iliescu jött, látott és győzött. Átvette a fegyveres erők és főként a titkosszolgálat irányítását, amely ily módon könnyedén elkerülte a felelősségre vonást. Csak Ceausescut és nejét kellett beáldozni a nagy rendszerváltó játszmában.

“Király Károlyt lelőtték Marosvásárhelyen”

Ezt az álhírt terjesztette a Securitate 1989 decemberében, hogy kijátssza a magyar kártyát. Kovászna megye egykori kommunista párttitkára olykor még Ceausescuval is szembeszállt a magyar kisebbség érdekében. Emiatt a diktátor félreállította.

A magyar Tőkés László püspök indította el az országos tiltakozó mozgalmat Temesváron, amely a diktátor bukásához vezetett el. A magyarok és a románok összefogtak, hogy elűzzék a diktátort. A Securitate azonban éber volt: összeugrasztotta a magyarokat és a románokat Marosvásárhelyen. Sütő András író fél szemét kiütötték. A Securitate mind a Király Károlyról szóló álhírrel mind a Marosvásárhelyen kirobbantott nemzetiségi viszállyal azt kívánta igazolni: akármilyen rendszer is lesz Romániában, rá mindenképp szükség van. Ion Iliescu, Románia új erős embere mindig is tudta ezt, de nem is neki akarták ezt igazolni hanem az Egyesült Államoknak. Amely szép csendben hozzá is járult ahhoz, hogy a demokratikus Románia szó nélkül átvegye az állami terror gépezetét. Az NDK-ban a Stasit feloszlatták, Romániában ilyesmiről szó sem lehetett. Stanculescu tábornok, a katonai hírszerzés  Ceausescu által kinevezett főnöke irányította azt a különleges bíróságot, amely halálra ítélte a diktátort és nejét.

Románia a Szovjetunió szövetségeséből az USA szövetségese lett. Nem újdonság ez a román diplomácia számára. A román királyság a központi hatalmak szövetségese volt az első világháború kezdetén, ám miután az angol-francia entente nekik ígérte Erdélyt, rögtön átálltak a másik oldalra 1916-ban. Jutalmul megkapták a trianoni békét.

A második világháború idején Románia a náci Németország szövetségese volt, Antonescu marsall Hitler kedvencei közé tartozott. 1944 augusztusában a román király parancsára elfogták Antonescu marsallt miután az angol-amerikai-szovjet szövetség megígérte Romániának, hogy visszakaphatja Észak Erdélyt.

Ceausescu annak idején azt hirdette, hogy öten győztek a második világháborúban: a Szovjetunió, az USA, Nagy Britannia, Franciaország és Románia. Gorbacsovnak elég volt megállapodnia az amerikaiakkal, és Ceausescu eltűnt a süllyesztőben oly sok diktátor elődje nyomában.

Újraírni 1989-et – 2019. április

„A román jobboldal mozgolódik, s megpróbálja a belpolitikában is megsemmisíteni a politikai ellenfél hitelét és legitimitását. És eközben láthatóan örömmel fizeti meg annak árát, hogy saját hatalmi játékán keresztül új, hatékonyabb formában újjáéled az a „mély állam”, amelynek töretlen befolyása volt az ország 20. századi történelmére, s mely megakadályozta, hogy megvalósulhasson egy valódi, európai civilizációs váltás.”

Hiába a nagyszabású álmok arról, hogy Kelet-Európa államai ilyen vagy olyan formációban társítsák erejük, s hallassák nagyobb nyomatékkal hangjukat az unión belül és kívül, az efféle kísérletek – hívják ezt V4-nek, Intermariumnak vagy épp Észak-Balkáni Együttműködésnek – mindaddig csődbe jutnak, amíg ezek a népek gyakorlatilag semmit sem tudnak egymásról. Bár a környező államokban élő magyar kisebbségek hozzásegíthetnék volna például Magyarországot, hogy hitelesebb képe legyen a térségről, ez elmaradt, sőt egyre távolabb kerülünk egymástól.

Az 1989 után bejárt történelmeink is jobbára nagyon különböznek. Egyvalami van, melyben osztozik az unióhoz csatlakozott Kelet-Európa valamennyi állama: elitjének és közösségi tudatának egyre fokozódó válsága mindenütt tapasztalható.

Nem csak az érdektelenség okozza ezt, hanem a helyzetek kuszasága és a kibontakozás megjósolhatatlan, néha egészen abszurd iránya is. A napokban hozta nyilvánosságra a bukaresti katonai ügyészség, hogy hűtlenséggel, árulással és összeesküvéssel vádolja Ion Iliescut, az 1989-es úgynevezett forradalom levezénylőjét; azt az embert, aki összehangolta a fegyveres erők és a civilek azon követelését, hogy számolják fel Nicolae Ceauşescu rendszerét s állítsák Romániát egy demokratikusabb pályára.

A vádirat aprólékosan elemzi azokat az intenciókat, amelyek állítólag mozgatták a „forradalmi összeesküvést”.

Ceauşescu jó két évtizeddel 1989 előtt fordulatot hajtott végre, s a két legfontosabb erőszakszervezetet, a hadsereget és a titkosszolgálatot (Securitate) megtisztította a korábbi, nem hozzá kötődő elemektől. Iliescuék – állnak most a vádakban – reaktiválták ezeket a „sztálinista relikviákat”, akik 1989 után feltűntek az úgynevezett Nemzeti Megmentési Front élvonalában. Ezzel – sugallja az ügyészi irat –

Iliescuék ismét a szovjetekhez akarták kötni az államot, annál is inkább, mert a forradalmi napokban állandó érintkezésben állt a Nemzeti Megmentési Front és a KGB.

Ezek a gyanúsítások persze nem újkeletűek, mindössze eddig – az összeesküvés-elméletek kedvelőin túl – senki sem vette őket komolyan. És az is nóvum, hogy a katonai ügyészség adja most mindehhez a maga hivatali tekintélyét. Az is észbontó, hogy efféle vádakat Iliescuék fejére épp a Ceauşescuhoz leghűbb elit olvasott a forradalom alatt és után, annak kockázata nélkül persze, hogy rajtuk kívül azt bárki is komolyan vegye. Ugyanilyen abszurd, hogy az ügyészi dokumentum egy elszigetelt kört vádol árulással, miközben ha csekély bizonyíték is került elő az 1989-es események hátteréről, az viszont az elmúlt három évtizedben egyértelműen bebizonyosodott: a hadsereg és a Securitate erői álltak a lövöldözések mögött, melyek valamivel több, mint ezer halálos áldozatot követeltek, nem pedig a rendszer megdöntését megszervező, Iliescu által vezetett viszonylag kis, bár befolyásos csoport. A mostani ügyészi vádirat viszont nem átall szembe menni ezekkel a bizonyítékokkal és ártatlan áldozatot csinál Ceauşescuból, ugyanakkor felmenti mind a Securitatét, mind pedig a hadsereget.

Marian Lazăr katonai ügyész a hét elején már arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy tudatos provokáció volt Nicolae Ceauşescu utolsó beszédének megszakítása s a televíziós közvetítés leállítása, mely – szerinte – szintén hozzájárult a rendszer megdöntéséhez.

Akkor válnak az ügyészségi vádak igazán abszurdakká, amikor Iliescut a szovjet kapcsolat rehabilitálásával vádolják.

Iliescu és a Nemzeti Megmenti Front valóban számos óriási hibát elkövetett. És persze csak olyan erőkre támaszkodhatott, amelyeket a minden ízében megnyomorított román társadalom felkínált nekik. Igaz az is, hogy megjelent legalább három (!) egykori prominens sztálinista is a színen, viszont ők gyorsan el is tűntek. Ezzel szemben a fordulat hangadói között olyan agilis fiatalok is feltűntek, akik már egy vadonatúj generációt képviseltek – ilyen Petre Roman, aki egy ideig a kezdet miniszterelnöke is volt –, s akikről így utóbb elmondható: aligha lehetett közük a szovjetekhez, egyrészt azért, mert inkább nyugati kapcsolataik voltak a meghatározók, másrészt

Gorbacsovnak esze ágában sem volt a régi – képtelenül költséges – módon összetartani a szovjet befolyási övezetet.

A legérdekesebb nyilvánvalóan az, hogy milyen politikai csoportosulás áll a vádirat mögött és, hogy milyen politikai megrendelést teljesít a katonai ügyészség? A nyilvánvaló válasz erre az, hogy a megrendelők a magukat ma jobboldaliként definiáló politikai csoportosulások, illetve Klaus Johannis államfő. Az ennél valamelyest adekvátabb válasz: a megrendelő a szellemében és befolyásában máig élő titkosszolgálati „mély állam”, valamint e struktúra bábja, Johannis.

Pinterest, 1989. december 21, Bukarest. Ceauşescu utolsó beszédét mondja, de a tömeg belefojtja a szót. December 25-én már halott.

Magyarországgal szöges ellentétben, Romániában máig él a biztonsági szervek – elsősorban a titkosszolgálatok és a hadsereg – által átörökített struktúra. (Erről itt már írtam.) Nem személyi feltételei maradtak meg ennek, hanem inkább annak széleskörű nemzetvédelmi legitimitása. Ahogy az elvakult fideszes tömeg retteg a nemlétező migránsoktól, úgy retteg az elvakult román jobboldal a magyaroktól, hogy azok egyszer visszaveszik Erdélyt, melyet csak nemzetvédelmi eszközökkel lehet és kell megakadályozni. És bár e tekintetben Ceauşescu óta alapvető változások történtek, a rettegés megmaradt, mert jól hasznosítható a politikai identitás-teremtésben, főként a jobboldalon, de nem csak ott.

A jelenleg is kormányzó román baloldalt iszonyatos – de tegyük mindjárt hozzá: megérdemelt – csapások érint az utóbbi időben.

Pár napja függesztették fel a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagságát az Európai Parlament S&D frakciójában, nem véletlen reflexióként arra, hogy március végén az Európai Néppárt felfüggesztette a Fideszt. A román jobboldal tehát mozgolódik, s megpróbálja a belpolitikában is megsemmisíteni a politikai ellenfél hitelét és legitimitását. És eközben láthatóan örömmel fizeti meg annak árát, hogy saját hatalmi játékán keresztül új, hatékonyabb formában újjáéled az a „mély állam”, amelynek töretlen befolyása volt az ország 20. századi történelmére, s mely megakadályozta, hogy megvalósulhasson egy valódi, európai civilizációs váltás.

Most pedig a román politikai elit és részben a civil társadalom is tapsol mindennek.

Ha más okok miatt is, Magyarországon ugyanez történik, még ha itt nem is léteznek „mélyállami” struktúrák. De a Fidesz minden megmozdulása azt sugallja: van kereslet rá.

Ara-Kovács Attila

A tömeggyilkos elnök – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem ma a kávét, nincs jó kedvem: megtudtam, hogy több ezer ember halt meg annak idején minden különösebb ok nélkül, csak azért, hogy egy alkalmatlan ember politikai hatalomhoz jusson. Ne tessék most kardot rántani: nem Magyarországról beszélek, hanem Romániáról. Hát kiderült, aminek ki kellett derülnie és most már bíróság elé is áll a volt elnök, Ion Iliescu.

Bizony, akármekkora úr volt, annak már vége van: most már felelnie kell a tetteiért. Elkészült a vádirat, amely alapján bíróság elé állítják Ion Iliescu volt államfőt és két bűntársát az 1989-es rendszerváltás perében – jelentette be hétfő délelőtt Augustin Lazăr, Románia legfőbb ügyésze. Sőt, a nyomozati anyagot a katonai ügyészi részleg át is küldte a bírói testület elé, itt már mindenképpen per lesz, felelősségre vonás lesz. Akkor is, ha egy héttel ezelőtt az elsőrendű vádlott, Ion Iliescu szívpanaszokkal kórházba került – ha nekem kéne tömeggyilkosságokért felelnem, nekem is volnának szívpanaszaim.

Hogy került elő ez az ügy pont most?

Úgy hogy 2016-ben a román katonai ügyészség leporolta az 1989-es forradalom aktáit, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Romániát, amiért nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek, illetve a halálos áldozatok hozzátartozóinak. És most jutottak el a bírósági szakaszba.

Akkor először is lássuk, mi a vád?

„Szándékos katonai diverzió, tudatos rémhírkeltés miatt vesztette életét sok ember Romániában Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor 1989. december 22-i menekülési kísérlete után. Megállapították, hogy a kommunista diktátor elűzése után az állam politikai és katonai vezetését a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN) ragadta magához, amely hatalmának megőrzése és legitimálása érdekében 1142 ember halálával, illetve 3138 ember sérülésével járó fegyveres diverziót szervezett, amely bűn elévülhetetlen.

A vádhatóság szerint 1989. december 22-e és 30-a között mintegy 12 millió 600 ezer töltényt lőttek ki Romániában. Iliescut és Gelu Voican Voiculescut, a CFSN kormányfőhelyettesét – a televízió adásában és közleményeiken keresztül terjesztett – szándékos félretájékoztatással és rémhírkeltéssel, a Ceaușescu házaspár kivégzéséhez vezető diverzió megszervezésével gyanúsítja az ügyészség. Bűnvádi eljárás indult Iosif Rus, a légierő volt parancsnoka és Emil (Cico) Dumirescu, a CFSN tagja ellen is. Előbbit az otopeni-i repülőtéren egymás ellen vezényelt katonák által rendezett, 48 ember halálát okozó vérfürdő kiprovokálásával, utóbbit a televízió székházánál végrehajtott katonai diverzió megszervezésével gyanúsítják.” (Maszol)

Hát, ha még tetszenek emlékezni – meglehet, már keveseknek jut eszébe, pedig akkor mindenki lélegzetét visszafojtva figyelte a híreket, melyek nagyon gyakran egymásnak is ellentmondtak – az 1989-es forradalom tulajdonképpen a temesvári tiltakozással kezdődött. Ott bevetették a hadsereget a civil tüntetők ellen. Gyakorlatilag csatérré vált a város, a kórház harctéri sérülések százait kellett ellássa. Az akkori rádióhírek rengeteg halottról, sőt, mérgezett ivóvízről szóltak, mármint a temesvári rádió hírei. Még előző nap is beszédet mondott Ceausescu, az igaz, nem aratott osztatlan elismerést, sőt, bizony már a jó bukarestiek is szépeket kiabáltak neki, de hát mit tehetett az a sok civil ember, akiket páncélosok támadtak? – és egyszer csak, mintegy varázsütésre, mikor minden remény veszni látszott, átállt a hadsereg.

Győzelem

A bukaresti televízióban megjelent Mircea Dinescu költő pulóverben és bejelentette:

„Armata în Bucureşti e cu noi! Dictatorul a fugit! Eroicul popor român, victorios! Am învins! Am învins!”

Ami magyarul annyit tesz:

„Bukarestben a hadsereg velünk van! A diktátor elmenekült! A hős román nép győzött! Győztünk! Győztünk!”

Dehogy győztek. Az logikus lett volna. Hátra volt még a feketeleves:

Ceausescu kivégzése után azonnal kitörtek a harcok, mégpedig valamiféle – terroristákkal. Senki sem tudta, kik ők, honnét jöttek, csak valahogy mindenhol látták őket, lőtték a tömeget, a civileket, a katonákat, rejtelmes helikoptereken támadtak… foglyul egy sem esett, csak a holttestüket mutogatták időnként. Hát most a vádirat szépen tisztába teszi ezt a rejtelmet is.

„A vizsgálat megállapította, hogy a teljes katonai és politikai hatalmat közvetlenül a Ion Iliescuból, Silviu Brucanból, Victor Atanasie Stănculescu és Nicolae Militaru tábornokokból és Gelu Voican Voiculescuból álló Nemzeti Megmentési Front Tanácsa gyakorolta. Az ügyészség állítja: a bizonyítékok azt mutatják, hogy a védelmi és belügyi egységeket 1989. december 22-én 16 órától a CFSN-nek rendelték alá. A CFSN fontos politikai és katonai döntéseket hozott, amely egy előre megszervezett csoport politikai hatalomátvételét és legitimálását készítette elő. E cél elérésének érdekében december 22-ének estéjétől, a CFSN-nek alárendelt Legfelsőbb Katonai Tanács koordinálásával, diverzióval és rémhírkeltéssel, széleskörű megtévesztési akciót indítottak. (…) A négy vádlott közvetlenül is részt vett a diverzió- és rémhírkeltésben – állítja a vádhatóság. – A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a kialakított terrorista veszély általános pszichózisában egymásnak ellentmondó katonai parancsokat adtak ki, az egységek kaotikusan, egymás ellen tüzeltek, 1989. december 22. és 30. között.”

Akkor kérem, megvan, mi történt: a román hadsereg önmagával harcolt

Nem voltak semmiféle terroristák. Diverzió, dezinformáció útján a hadsereg különböző alakulatait vezényelték egymás ellen, a titokzatos helikopterek egyszerűen a román légierő 61-es boteni-i ezredének gépei voltak, amiken Iosif Rus utasítására lemázolták a felségjelet és bukaresti helyszínek fölé küldték őket, hogy fokozzák a zűrzavart. A hadsereg természetesen gondolkodás nélkül lőtt az ismeretlen deszantegységekre… Az otopeni-i repülőtérre kivezényeltek egy nemzetbiztonsági egységet, amely sikeresen tűzharcba keveredett a repteret védő katonákkal, mindkét oldalon súlyos veszteségek estek. Negyvennyolcan vesztették életüket csak ebben az egy ütközetben és nyolcan civilek voltak.

Mire volt ez jó?

Első sorban arra, hogy a hadsereg vegye át a hatalmat. Be kell látni: ahol ilyen gondok vannak, ott kell a fegyveres erő. Aztán mivel érdekes módon fénysebességgel sikerült Ceausescut kivégezni, Elenával együtt, jogszerű vizsgálat és kihallgatások nélkül, eltűnt rengeteg irat, ahol nem akartak eltűnni azok az iratok, ott leégtek az irattárak, biztos, ami biztos. Persze az első eufória után kilógott a lóláb, a nép is kezdte érezni, hogy tőle épp, csak a forradalmát lopták el, amiért sokan meg is haltak: ez vezetett a „golaniada” néven ismert mozgalomhoz a Nemzeti Megmentési Front alaposan beexponált hatalomátvétele után.

A „golan” szó románul „huligánt” jelent. Hát, a golanok mindenek voltak, csak huligánok nem: többnyire művelt, városi egyetemisták, értelmiségiek, akik elsőként vették észre, hogy itt nem forradalom zajlott le, hanem katonai puccs. Békés tüntetésbe kezdtek a bukaresti Egyetem téren emiatt, amit 1990. júniusában vérbe fojtottak a Zsil-völgy fanatikus bányászai, Miron Cozma vezetésével. Vertek azok mindenkit, aki akár csak szemüveges is volt, értelmiséginek nézett ki.

És utána sokáig megint nagyon hideg és sötét volt

Az álhírek és a pánikkeltés vezettek közvetve Marosvásárhely fekete márciusához is: nem kellett, nagyon nem kellett volna.

Igen, ezek az atrocitások is Iliescuék hatalmának kiépítését szolgálták: meglehet, mivel sosem volt még példa rá korábban, hogy Marosvásárhelyen „hivatalos” szervezés nélkül nem robbantak volna ki a nemzetiségi zavargások.

És most a dicsőséges nagyurak bíróság elé állnak

Sokáig úgy tűnt, erre nem kerül sor, de minden véget ér egyszer.

Azt nem állítanám, hogy meg fogjuk tudni valaha is a teljes igazságot, de már ez is eredmény. Ha minden kiderülne, tán még a végén nem acsarognának egymásra mindenféle ideológia vagy nacionalizmus miatt az emberek, hanem megférnének egymással békességben.

De ne legyünk idealisták, ilyen úgysem lesz.

Még a végén jó lenne az élet.

A tanulság annyi, hogy lám: nevezzük álhírnek vagy diverziónak, Iliescu és bűntársai hamis információk televíziós és rádiós terjesztése útján ragadták magukhoz a hatalmat, ez úton tartották is meg, és ezért ölettek meg sok embert.

Vigyázzanak az álhírekkel.

Meg a hataloméhes politikusokkal.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK