A helyét kereső néhai MDF, név szerint Herényi Károly folytatott kampányt még a Gyurcsány-kormány idején a „haláladónak” elnevezett örökösödési illeték megszüntetéséért. Az egyenes ági leszármazottak esetében a Bajnai-kormány idején fogadta el ezt az akkori Országgyűlés, mivel ez volt az ára annak, hogy az MDF elfogadja a kisebbségi Bajnai-kormány adótörvényét (az SZDSZ-frakció erre nem volt hajlandó).
Azután jött a Fidesz, és a fideszes parlamenti többség egymás után vette ki az örökösödési illeték hatálya alól a házastársak, szülők, örökbefogadott gyerekek, majd most a testvérek általi örökösödést is, és eltörölt mindenféle értékhatárt is. Ha előbb-utóbb Kósa Lajos – aki a legutóbbi törvényjavaslatot előterjesztette – örökli édesanyjának százmillióit, Orbán Viktor édesapjának kőbányáit, vagy akár szétírják a vagyont a testvérek között, mindezt illetékmenetesen tehetik, hiszen az ajándékozási illeték is megszűnt. Vajon nem kell-e üdvözölnünk, ha a kemény munkával létrehozott vagyont a széles családon belül illetékmenetesen lehet örökölni vagy ajándékozni?
Akkor sem értettem egyet az örökösödési illeték eltörlésével, amikor az MDF kezdeményezte, és azóta sem, most sem.
Akkor sem értenék egyet vele, ha csak bizonyos értékhatár – például 20 millió forint – alatt törölnék el, ahogy az 2009-ben történt. Az örökösödési illeték a méltányos közteherviselés egyik eszköze.
A magyar társadalomban vannak vagyonosok és vannak vagyontalanok. Vannak, akiknek sok milliárdos vagyonuk van, és vannak, akiknek csak lakásuk és autójuk. Ha valaki meghal, szerintem méltányos dolog, hogy a vagyon egy kisebb része ne a leszármazottaknak vagy más rokonnak jusson, hanem a közösség egészének, amely sok-sok szegény, vagyontalan ember támogatására, eltartására kényszerül sok-sok pénzt fordítani. Kiváltképp indokolt ez olyan időszakban, amikor a rendszerváltást követő három évtizedben végbement egyfajta eredeti tőkefelhalmozás, amikor hirtelen sokan jutottak nagy vagyonokhoz, s ebben nagy szerepe volt a véletlen mellett az öröklött vagy újonnan kiépített politikai kapcsolatoknak, s most kerül napirendre az öröklés. A vagyonosok leszármazottai akkor is sokkal jobb helyzetből indulnak neki az életnek, mint a vagyontalanoké, ágról szakadtaké. Kitartok amellett, hogy az örökség egy kis részét elvehesse az előbbiektől az állam, és odaadhassa az utóbbiaknak.
Nem csodálom, hogy a Fidesz a maga újgazdagjait mentesíti ez alól.
A Párbeszéd-frakcióval értek egyet, hiszen ők kemény nemmel szavaztak erre. Az MSZP- és DK-frakció legalább tartózkodott. Jobb lett volna, ha ők is nemmel szavaznak. Magát baloldalinak mondó párttól ez elvárható lenne.
Hogy a Jobbik (ideértve a kilépett jobbikosokat is) és az LMP a Fidesszel szavazott (már megint), nem lep meg, inkább megnyugtat.
Eddig nem volt ellenzék Balatonföldváron, most lehet: Herényi Károly indul a polgármesterségért. Függetlenként, az ellenzéki pártok többsége már jelezte, nem indít jelöltet ellene.
Megfelelő mérlegelés után úgy döntöttem, hogy élve a demokrácia legfontosabb alapintézménye adta joggal, a választás és a választhatóság jogával, az őszi önkormányzati választáson független jelöltként elindulok a polgármesteri tisztségért – jelentette be a Facebookon Herényi Károly.
Herényi a fuhu.hu-nak elmondta, hogy elsősorban civilek unszolták, biztatták. A szóbeli megállapodások alapján az ellenzéki pártok jelentősebbjei azt ígérték neki, támogatják őt, és nem indítanak ellenjelöltet. A DK-ban megkeresésünkre megerősítették, hogy Herényi mögé állnak.
Van hova fejlődnie a balatoni településnek, mert a jelenlegi fideszes polgármester úgy nyerte az előző választást, hogy nem volt ellenjelölt, a közgyűlésbe se került be ellenzéki.
Feltett szándéka Balatonföldvár lakói között az együttműködés kultúrájának erősítése, a ma országosan domináló szembenállás „kultúrája” helyett.
„Jelmondatom, amit teljesen őszinte szívvel vallok: nekem Balatonföldvár POLGÁRAI a legfontosabbak!”
A következő napokban bemutatják azoknak a képviselőjelölteket, akikkel egy csapatban indulnak a választáson.
Herényi Károly 12 éven át – 2010-ig – az MDF színeiben volt parlamenti képviselő, a frakció vezetője is. Azóta – ellentétben az MDF-esek többségével – élesen Fidesz-ellenes álláspontot foglal el nyilvános megnyilatkozásaiban.
A lassan elterebélyesedő önálló képviselői indítványok rendszere az utolsó nyolc év „politikai terméke” lett. Komoly kormányzati, költségvetési, strukturális kérdéseket, társadalompolitikai javaslatokat nyom így át a parlamenti szavazó gépezeten a Fidesz-KDNP frakciója.
A jogalkotásról szóló törvény amúgy szigorú előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, milyen egyeztetési lépéseket kellene megtennie a kormánynak, mielőtt valamilyen törvényjavaslatot előterjeszt a T. Házban. Ha a javaslatot valamelyik képviselő jegyzi, mindez megkerülhető.
A 2010-ben lett a kétharmaddal győztes Fidesz egyik kedvenc eszköze a nagy átalakítások villámgyors levezénylésére az egyéni képviselői indítvány.
Mivel nem volt szükség semmiféle előzetes egyeztetésre, az így elfogadott törvények mind idehaza, mind az Európai Unióban kényes vitákra adtak okot. Emlékezetes a médiatörvény körüli vihar, amely jól érzékeltette az ilyen felületes törvényalkotás hátulütőit. De ez akkoriban sem zavarta a kormányt. A fideszes Kósa Lajos és Rogán Antal nevéhez fűződött akkoriban a legtöbb olyan egyéni képviselői indítvány, amelyet az új parlament megszavazott. Rogán Antal javasolta a médiaszabályozás átalakítását és a válságadók kivetését javasolta, a debreceni polgármester volt az előterjesztője az önkormányzatokat érintő törvénymódosítások mellett a felkészültségétől igen messze álló büntető törvénykönyv szigorításának is.
A „fülkeforr” lendületében 2010-ben az Országgyűlés mintegy 150 törvényjavaslatot fogadott el,
közülük csaknem ugyanannyi volt a kormány által jegyzett előterjesztés, mint az egyéni képviselő indítvány. Akkoriban Kósa Lajos nevéhez 17, Rogán Antaléhoz 16 elfogadott törvényjavaslat fűződött, négynek mindketten előterjesztői voltak.
Bánki Erik 2016. márciusában azért került fókuszba, mert ő terjesztette az Országgyűlés elé a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását, amely lehetővé tette volna, hogy a jegybank 260 milliárd forint közpénzzel kistafírozott alapítványainak gazdálkodása tíz évig titkolható legyen. Az Alkotmánybíróságnak kellett tisztáznia, hogy a közpénzek felhasználását nem lehet titkosítani. 2017-ben Kósa Lajos és Halász János nyújtott be egyéni képviselői indítványt a választási eljárásról szóló törvény kapcsán, hogy megpróbáljon fellépni Simicska Lajos óriásplakátjaival szemben. Az eset azért érdekes, mert amikor 2013-ban meghozták az új választási eljárásról szóló törvényt, a szöveget úgy írták meg, hogy az az akkor még Fidesz-oligarcha Simicska plakáthelyeit hozza előnybe más választási kampánymódszerekkel szemben.
Herényi Károly, az MDF korábbi szóvivője és országgyűlési képviselője részese volt a Fiszesszel való kormányzati együttműködés gyakorlatának. Hogyan látja az egyéni indítványok szerepét a parlamenti munkában?
Egy kis visszatekintés – régen és most
Herényi Károly MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
1990 után a parlamenti munka elfogadott formája lett az egyéni képviselői indítványok gyakorlata. Nem is magával a lehetőséggel van a probléma, sokkal inkább azzal, hogy mikor és milyen célra használják. Normális esetben akkor élnek ezzel a képviselők, amikor valamilyen helyi érdek miatt szeretnének törvénymódosítást elérni.
A baj ott kezdődik, ha az ilyen egyéni képviselői indítványok túlburjánoznak a törvényalkotási folyamatban, amikor a kormány nyakra-főre bízza meg az egyes képviselőket, hogy a normál egyeztetési folyamatot kikerülve nyújtsanak be egy-egy módosítást vagy törvényjavaslatot.
Az MDF idejében milyen gyakran éltek ezzel?
1990-94 közötti időszakban még normálisan működött a parlament. Akkoriban minden olyan javaslat, amely kormányzati határkörbe tartozott, a kormány előterjesztésében került a Ház elé. Szigorúan
be is tartották az egyeztetési folyamatokat, ami persze időigényes volt, de átgondolt, a társadalom szélesebb körei számára elfogadható törvények születtek.
A jogalkotásról szóló törvény betartása csak később kezdett felhígulni. Akkoriban, amikor az MDF a Fidesszel közösen került kormányra, nem nagyon emlékszem olyan esetekre, hogy minket, MDF-eseket bíztak volna meg egyéni képviselői indítványok benyújtásával.
Akkoriban a Fidesz sem élt ezzel?
De igen. Emlékezetem szerint egyszer engem is megkértek egy ilyen indítvány benyújtására. A pártok megbízásából én voltam az Illyés Közalapítvány kurátora, ebben a tisztemben kellett benyújtanom egy indítványt, amely a Magyarok Világszövetségétől – amely akkoriban a Patrubány nevű fickó vezetésével egy igen furán viselkedő társaság volt – elvettünk 200 millió forintot és azt az Illyés Közalapítvány kapta meg.
Miért nem a kormány lépte meg ezt?
Azért, mert a kormánynak meg volt kötve a keze. A Közalapítványt az Antall-kormány hívta életre, és mint ilyenre nem terjedt ki a későbbi kormányok hatásköre. Még egy hasonló esetre emlékszem, amikor már ellenzékben voltunk. Az Egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényjavaslathoz adtam be egyéni indítvány, amely az egész MDF-frakció támogatását élvezte. Ezzel a kettős állampolgárságról szóló törvényhez kapcsolódtam volna, amit akkoriban a Fidesz nem támogatott, de nem is szavazott volna meg. Az általam jegyzett indítványban szó sem volt szavazati jogról, de
Gyurcsány még így sem támogatta, pedig ha akkor jobban átgondolja a kormány, meg lehetett volna előzni azt a bizonyos népszavazást.
Felajánlottam a miniszterelnöknek, ha ezzel az a baj, hogy az MDF adja be, elállok tőle, átengedem a javaslatot a kormánynak, csak ne legyen népszavazás az ügyben. De így sem ment bele. A többit már tudjuk, milyen hatása lett a történteknek.
Az ilyen egyéni képviselői törvényjavaslatoktól ma már messze járunk. A képviselők egy-egy javaslathoz a nevüket adják, ők csak a „keresztapák”.
Az a legnagyobb baj, hogy a javaslatot beadó képviselőknek sokszor fogalmuk sincs arról, mit tartalmaz az a papír, amit a kezükbe nyomtak. Ha megkérdeznék őket, milyen hatása lesz majd az országra annak, amit előterjesztenek, jó esetben vállat vonnak. A parlament szavazógép lett, a képviselők úgy gondolják, az a dolguk, azért fizetik őket, hogy ha kell az ilyesmihez is a nevüket adják.
Az elmúlt években 1400 politikai indíttatású koncepciós per indult Magyarországon a Nemzeti Bilincs Egyesület nyilvántartása szerint. A Fidesz–kormány által kezdeményezett leszámolási akciók megalapozottságát jelzi, hogy a másfélezer eljárásból két tucatnál kevesebb eset jutott el bírói szakaszba, jogerős ítélet pedig csak néhány született. Az egyesület vezetése felhívja a figyelmet arra, a koncepciós perek legnagyobb veszélye nem pusztán az érintettek meghurcolása, méltóságuk megtiprása, hanem az állampolgárok alkotmányos rendbe vetett bizalmának megingásával járhat. A jogbizonytalanság ugyanis azt sugallja, hogy bárki lehet az illiberális állam potenciális áldozata. Ez ellen a folyamat ellen, a dokumentálás szándékával kíván fellépni a Nemzeti Bilincs Egyesület, amelynek az elnöke, Császy Zsolt a közelmúltban kezdte meg börtönbüntetését. Az egyesület alelnöke, Herényi Károly a Független Hírügynökségnek adott interjúban emlékeztetett arra, hogy az ügyészség korábban azt ajánlotta Császy Zsoltnak, hogy tegyen terhelő vallomást Gyurcsány Ferencre, s akkor ejtik ellene a vádat.
Mielőtt Császy Zsolt megkezdte büntetésének letöltését, azt mondta, hogy ő maga politikai elítéltnek tekinti magát, még akkor is, ha emiatt sokkal szigorúbb körülmények között tartanák fogva. Bekövetkezett az, amire Császy számított?
Eddig nem volt mód meglátogatni, de a bevonulásakor egyesületünk minden tagja elkísérte. Csak annyit tudok, hogy Császy Zsolt Tökölön tölti büntetését, négyfős cellában. Ami elég ijesztően hangzik, hiszen néhány négyzetméteren nehéz lehet az együttélés, igaz, ennél zsúfoltabb zárkák is vannak. A legnagyobb probléma számára a teljes elzártság, az izoláltság, olvasnivalóhoz csak nagyon korlátozott módon jut, pedig könyvtárosként dolgozik, de az ott elérhető irodalmat már rég olvasta. Kutatni nem tud, jogi szakirodalom egyáltalán nincs, pedig készülnie kellene a per európai felülvizsgálatára. De igyekszik alkalmazkodni a körülményekhez, ami nem egyszerű. Nem jut hozzá a levelezéséhez sem, nincs elérhető internet, ilyen körülmények között csak leépülni lehet, ami aligha lehet a büntetés célja.
Lehet, hogy kifejezetten a fogoly érdeke lenne, ha politikai elítéltek társaságában töltené a büntetését, hisz akkor legalább ugyanolyan problémákkal küszködő, hasonló érdeklődésű emberek közé kerülne?
Persze, de tudomásom szerint nálunk politikai perek legfeljebb a 70-es évekig fordulhattak elő. Érdekes módon Császy nagybátyja is politikai elítélt volt az 50-es évek Magyarországán, emiatt Zsolt azt kérte a hatóságoktól, hogy a történelmi hagyományok ápolása miatt is ugyanabban a cellában raboskodhasson, amelyben rokona. De ezt nem kaphatta meg, mert őt Tökölre, rokonát pedig a váci börtönbe vitték.
Császy bevonuláskor egyébként a teljes magyar sajtó felvonult, leginkább a kormánypárti orgánumok jelentek meg nagy számban. De egykori beosztottját elkísérte Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke is, aki történetesen az ön egykori politikai ellenfele. Nem volt kínos, hogy most együtt szerepeltek?
Egyáltalán nem, mi Gyurcsány Ferenccel együtt cipeltük Császy csomagját, közben néhány szót váltottunk. Jól nem éreztük magunkat, de nem azért, mert a politikáról másként gondolkodunk, hanem, mert soha nem feltételeztük, hogy a kormányzati hatalom ellenfelei meghurcolására használná a büntetőjogot.
Pár hónapja Császy még boldog volt, hisz a vádak alól felmentették. Ezek után a Kúria – az ügyészség fellebbezésére hozott egy olyan döntést, ami korábban nem fordult elő; azonnal letöltendő szabadságvesztésre ítélte Császyt, pedig a törvény szerint legrosszabb esetben is csak megismételt eljárásra kötelezhette volna a hatóságot, ami újabb tárgyalásokkal jár. Ami újabb három év! Ehelyett azonnal börtönbe kellett vonulnia. Megdöbbentő. Ez az egész természetesen nem volt más, mint egy Gyurcsány Ferenc ellen szerveződő akció. A nyomozati eljárás során Császynak a hatóság felajánlotta, hogy, ha Gyurcsányra vall, szabadlábra helyezik. Zsolt ezt nem tette meg.
Nem is próbálták megszervezni, hogy látogathassák Császyt?
Nem akartuk elvenni a lehetőséget a családtól, a feleségtől, a közelebbi barátoktól. Azt azonban jelezni akarjuk, hogy nem hagyjuk magára, ezért rövidesen felkeresi őt Donáth László evangélikus lelkész, aki jól ismeri a politika világát. Mi az egyesület nevében a jövő év elején szeretnénk meglátogatni, mert éreznie kell, hogy ott állunk mögötte. Két levelet írt már, egyikre válaszoltam, de telefonon két alkalommal is felhívott. Érdekes módon nagyon rossz volt a vonal.
Herényi és Gyurcsány Császy Zsolt börtönbe vonulásakor. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Gondolja, hogy lehallgatják?
Ahhoz nem kell börtönben lenni, hogy a telefonbeszélgetéseket lehallgassák. Az elítélt kap egy mobilt, ami recseg-ropog, ráadásul nagyon drága a telefonálás, percenként 100 forint, és a költségeket csak a fogvatartott fizetheti, miközben nincs semmiféle jövedelme már évek óta.
Szabadságának elvesztése mellett Császy büntetése volt az is, hogy a büntetőeljárás költségeit ki kellett fizetnie, ami hozzávetőleg hétmillió forint. Ezen már túl van?
Miután Zsolt bírósági „elfoglaltságai” miatt nyolcadik éve képtelen munkát vállalni, ezért komoly teher számára a büntetés kifizetése. Érzésünk szerint a pénzbüntetést azért kapta, mert ki akarják őt nyírni. Eleinte úgy tűnt, hogy a költségek miatt el kell adni a fél házát is, ezért ügy döntöttünk, hogy segítséget kérünk a közösségi médiában.
Könnyen adtak pénzt az emberek?
Gyorsan összegyűlt a költségek fele, már hárommillió felett vagyunk. Az egyik barátom például azonnal felajánlott 250 ezer forintot. Akadt, aki tíz-húszezret utalt, de olyan is, aki csak pár száz forintot tudott nélkülözi, de segíteni akart egy bajban lévő emberen. Öröm volt látni a társadalmi szolidaritás jeleit. Miután a per az európai bíróságon, Strasbourgban folytatódik, esély látunk arra, hogy visszakapjuk a büntetés összegét, és akkor a támogatást mindenkinek visszaadjuk.
A Magyar Bilincs nevű egyesület alapító elnöke Császy Zsolt, ön pedig alelnökként végzi a teendőket. Mi lehet a társaság célja?
Politikai nézetektől függetlenül mindenki mellé odaállunk, aki ellen a hatalom politikai okokból a büntetőjog intézményeit alkalmazza. Császy bebörtönzése alkalom arra, hogy felhívjuk a közfigyelmet a Rákosi időket felidéző koncepciós perekre. Ne felejtse el, hogy a Fidesz hatalomra jutása, azaz 2010 óta több, mint 1400 politikai indíttatású büntetőjogi eljárás indult, amelyek „megalapozottságát” jelzi, hogy mindössze két tucat ügy jutott el a bírói szakaszba, elmarasztaló ítélet pedig elenyésző számban született. Egyesületünk hitvallása szerint a koncepciós perek veszélye nem csak az érintettek meghurcolása, az emberi méltóságuk sárba tiprása, hanem az, hogy kikezdi az alkotmányos jogrendbe vetett társadalmi bizalmat. A helyzetet ráadásul súlyosbítja, hogy a hatalmon lévők, vagy a hatalomhoz tartozók korrupciós ügyeivel kapcsolatban egyáltalán nem indul eljárás. Mindenki más viszont potenciális áldozat lehet, ha kritikusan viselkedik a hatalommal. Számunkra az kevéssé vigasztaló, hogy a Fidesz nem csak politikai riválisait, de egykori szövetségeseit is bíróság elé állíthatja. Erre mondják, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. Ez ellen is tiltakozni akarunk.
A kiállás, a tiltakozás lenne az egyesület programja?
A Nemzeti Bilincs Egyesület feladata, hogy a koncepciósnak tekintett perek részleteit, történetét feltárja, dokumentálja. Talán sokan emlékeznek rá, hogy 2010-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorát, Szabó Jánost irodájában tucatnyi kommandós leteperte, s bevert orral letartóztatta. A professzort ezek után – véleményünk szerint – koholt vádak alapján két évre börtönbe zárták, s megfosztották minden tudományos címétől, akadémiai tagságától. Nos, Szabó János kidolgozott egy szociológiai módszert, amivel az említett 1400 koncepciós eljárás rendszerezhetővé válik. Mi tehát dokumentálni akarjuk az illiberális demokrácia módszereit. Szerintünk ugyanis szükség van arra, hogy a jelenkor mellett az utókor is jól lássa: mit művelt a Fidesz Magyarországon a 2010-es években.
A koncepciósnak tartott perek vádlottjai teljes létszámban beléptek az egyesületbe?
A meghurcoltak közül négyen alapítottuk az egyesületet, a többiek nem csatlakoztak. Valószínű félnek, pedig van köztük egykori miniszter, pártelnök vagy polgármester. Vendégként azért eljárnak a rendezvényeinkre, de van több szimpatizánsunk: ügyész, magas rangú katonatiszt, általában értelmiségiek.
Az ön, illetve a Dávid Ibolya ellen indított per hét évig tartott, s több alkalommal ártatlannak találták. Végül megrovást kapott. Mi ennek a következménye?
Semmi. A bírói megrovás értelme, hogy elvileg bűnösnek találtak. Büntetésem viszont annyi, hogy a becsületem elvesztéséért, a meghurcolásért, illetve a megaláztatásért nem indíthatok kártérítési pert. De nem csak én vagyok ezzel így, ezért egyesületünk azt javasolja majd egy demokratikus parlamentnek – nem a mai, a Fidesz kezében lévőnek – hogy újra vezessék be az 1871-es törvény, amely büntetni engedi a bírót, ha az érvényes törvénnyel ellentétes, téves, politikai döntést hoz.
Ma büntetlenül tévedhet a bírsági szervezet?
Csak belső ellenőrzés van, de az édeskevés. Szeretnénk, ha a hülyeségeket beszélő Budai Gyula rágalmai alapján soha többé ne lehessen valakit ártatlanul elítélni. Ma viszont az történik, hogy a Kúria döntését megerősítve az Alkotmánybíróság kimondja: megengedett valakit már az elfogatás pillanatában vezetőszáron, megbilincselve elhurcolni, s közben fényképezni vagy filmezni, s azt a televízióban bemutatni. Ennek a vizuális üzenete egyértelmű: az egész ország lássa bűnösnek az így elhurcolt embert. Ezzel az ártatlanság vélelme – amely minden jogállam alapja – megszűnt létezni Magyarországon. Egyébként érdekességképpen magunkról még annyit: bennünket Dávid Ibolyával 2013-ban egyszer már felmentett, mert ártatlannak tartott a bíróság. Vasvári Csaba volt a bíró, aki az ítélet szóbeli indoklásakor azt mondta, hogy nem mi, hanem a bennünket feljelentő személyek a bűnösök. Ezt az ítéletet sikerült a magyar bírói szervezetnek visszájára fordítani. Szégyen!
Ön a kormányzati sajtó célkeresztjéből sem tud kikerülni, hisz igény szerint bírálják, néha azért, mert étrend-kiegészítőt forgalmaz, vagy a kisgazdapárt sajtójának segít, időnként pedig még Jobbikos elkötelezettséggel is vádolják.
Erre pedig csak azt tudom mondani, hogy a Versenyhivatal végre megnézhetné, hogy a magyar sajtó 80 százaléka hogyan koncentrálódhat egyetlen érdekkör, azaz Orbán Viktor kezében…
Lelkileg hogy viseli mindezt?
Játéknak tekintem ezt az egészet, tehát engem nem visel meg, de azt látom, hogy a történésekbe közben az egész társadalom belerokkan.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
