Kezdőlap Címkék Hajléktalan

Címke: hajléktalan

…megítéltek, és megítélnek

Nem voltam soha hajléktalan, de nem sokon múlott.

A napokban meghalt Sanyi bácsi, akiről írtam, hogy megjavította a vízcsináló gépünket, illetve beszerelte az újat.

Azt is odaírtam, hogy az életemnek volt egy olyan szakasza, amire nem szívesen emlékszem.

Ennek természetesen több oka van, az egyik anyagi természetű.

Meglehetősen jómódú családba születtem, ami azt jelenti, hogy a szüleimnek soha nem volt vagyona, de mindig volt pénze, és ebből nekem jutott bőven. Nálunk nem volt szokás engedélyt kérni, ha kellett valami, kivettem anyu táskájából a pénzt, és megvásároltam. Nem volt testvérem, a féltékenységet hírből sem ismertem, ha találkoztam vele, nem tudtam mit kezdeni, egyszerűen nem értettem, hiszen nekem nem volt kire irigykednem, tudtam kapni, és adni is őszintén.

Aztán felnőttem, kaptam jó néhány pofont az élettől, de volt 4 olyan év, amibe kishíján belehaltam.

Ekkor apám haldoklott, a harmadik agydaganat-eltávolító műtét után már nem tért magához, félrebeszélt, kényszeresen mozgott, az izomsorvadás fájdalmat okozott neki, agyvérzést, majd tüdőgyulladást kapott, meghalni nem bírt, élni esélye sem maradt.

Akkor még bírtuk fizetni az orvosnak a havi sok-sok pénzt, hogy bent tartsa a Margitban, normális körülmények között, aztán már nem, csődbe mentünk, mint ahogy csődbe mehet bárki, bármikor, akár a saját hibáján kívül is, a vállalkozók élete már csak ilyen.

Apám volt üzlettársa ellopta apám üzletrészét, mi gyárat építettünk, belebuktunk, elúszott mindenünk.

Elment a budai villa, a Volvók, az antik bútorok egy része, a gyár, a lakástextil bolthálózat, az árukészlet, minden.

Vidékre költöztünk, nagyanyám üres kis házába. Gyerekkoromban éltem pár évet a Balatonon, de ez egy falu volt a semmi közepén, a ház közel az állomáshoz, onnan jártak be a gyerekek iskolába, hajnali ötkor, hogy beérjenek kezdésre.

Nem volt már autónk, az ékszereinket egyesével váltottuk ételre. A vizet kikötötték, nem tudtuk fizetni, egy infralámpa volt a fűtésem, penészes a ház, folyamatosan tüdőgyulladása volt a fiamnak, és nekem, a lányom dacos lett, és hallgatag, a fiú mások házifeladatát írta meg, egy-egy szendvicsért cserébe. Anyám, apám mellé került a kórházba, az a 8 év betegség nagyon hosszú volt, közben ő maga is munkaképtelenné vált. Kapott valami nyugdíjat ugyan, most is kap, durván 140 eurót, a vendéglősöknek nem számoltak fel többet, nagy dolog volt gebinesnek lenni, amíg még lehetett.

Nekünk a sok elveszített pénzből maradt hárommillió tartozás, nem tudtuk fizetni, ennivalóra sem futotta. Krumpli volt szerencsés esetben, liszt, és néha tojás nélküli tészta, azon éltünk. A fúrt kútnak nem volt teteje, ezért beleestek az apró állatok, alkalmasint bele is rohadtak. Hálót készítettem, úgy is beleestek. Utána apám lyukas halkiemelő hálóját megvarrtam, és naponta kihalásztam a dögöket, azzal a vízzel mosakodtunk.

Mosógép kezdetben volt még, aztán elromlott, nem volt pénz javítani, kaptunk egy törött gyermekkádat, abba beleraktam a szennyest, a legolcsóbb ultrát, és tapostam, tapostam, meg tapostam. Sebes lett a lábam, kit érdekelt. Öblíteni nem lehetett rendesen, télen, nyáron a kertben száradtak a ruhák, ágyneműk, penész szagúak voltak, vagy ha néha hozott valaki gallyakat, akkor meg füst szagúak, volt egy fatüzeléses kályha, fa nem volt..

Aztán már az áramot sem tudtuk fizetni, akkor előre fizetős órát kaptunk. Anyám tett el pénzt, havi 5000 forintot áramra, annyi futotta.

Húst hónapokig nem láttunk, anyám kapott pár néma kacsát tavasszal, azokat felnevelte, akkor volt hús is. Hajnalban csalánt szedett nekik, meg ettek amit találtak, azt hiszem.

Én voltam az ivóvíz felelős, azaz kimentem a temetőbe, sok kilométerre néhány marmonkannával, mintha sírt öntözni mennék. Valójában loptam a vizet. Hazacipeltem, de soha nem szoktam hozzá ilyesmihez, azt éreztem belehalok, egyrészt a szégyenbe, másrészt az erőfeszítésbe.

Nem volt sampon, hajbalzsam, egész rövid hajat vágtam magamnak, azon nem látszott a szappan nyoma. Arckrém, kézkrém, mosogatószer? Ugyan, ultra, mindenre, és hypo,  a legolcsóbb 53 forint volt egy flakonnal.

Néha megszánta anyámat valaki, vagy egy újabb ékszert adtunk el, akkor 40 kiló krumplit húztam haza, úgy sokkal olcsóbb volt megvenni, nagyban. Elkoptak a ruháim, a látszatot tartani kellett, a gyerekekét megvarrtuk.

A férjem elment Skandináviába dolgozni, de nem kapott állást, egy évig volt távol.

Apámat kidobták a kórházból, ülve odakötötték a betegszállító Barkas üléséhez a magatehetetlen, eszméletlen testet, majd két tagbaszakadt ember rádobta az ágyra, mint egy zsák krumplit, nyilván látták a házon, hogy borravalót nemigen fognak kapni. Minden nap hypoval mostam a falat, reggelre újra penészes lett. A budai háziorvosunk kiürítette a gyógyszeres szekrényét egy nylonzacskóba, és odaadta, mondta, hogy használjam, amit csak tudok belőle.

Nem sokkal azt megelőzően operálták a szívem, még gyógyszert kellett volna szednem, de nem tudtam kiváltani, ahogy senki másét sem.

Apám hazaérkezte után lassan megtöltötte a házat a halál édeskés, mindent átitató szaga, és egészen addig benne maradt a házban, amíg ott nem hagytuk.

Akkoriban volt itt is nagy gazdasági válság, apósom elvesztette a vagyona jelentős részét, a többihez nem fért hozzá, mondhatni minden ellenünk volt.

Munka? Hát hogyne. Kerestünk, hiszen akkoriban is azt mondták a nagyokosok, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar, én akartam. Mentem a virágboltba, nem kellettem, elnézést kértek, de túl előkelő voltam nekik, szó szerint azt mondták. Mentem a boltba, sajnálkozva elutasítottak, hogy nem, egy úriasszony nem emelgethet rekeszeket, kínomban nevettem. Az önkormányzati irodai munkákért sorban álltak a csókosok, én jöttment városi voltam.

Egyszer a nagyobbik gyerek elesett. A szomszédnak volt telefonja, oda szóltak, hogy a fiam kórházban van, valószínűleg eltört a lába, menjek érte.

Egy forintunk sem volt, átmentem a szomszédba kérni vonatjegyre, a harmadik adott. Felmentem a gyerekért, nem volt eltörve, de begipszelték, a tömött vonaton ülve kísértem haza.

Hajléktalannak lenni nem munkahely kérdése, nyomorultnak lenni egy sajátos tudatállapot, amikor is a túlélés érdekében kikapcsol az ember szégyenérzete, a fájdalomérzete, a másokkal szemben egyébként érzett lojalitása, ösztönösen csak az utódait próbálja életben tartani, pont, mint az állatok, semmi különbség.

Elmentem a máltai szeretetszolgálathoz munkáért. Munkát nem tudtak adni, adtak segélycsomagot, volt benne ételkonzerv, olyat én soha nem ettem korábban, valami készétel volt benne, és egy banán, azt anyámnak adtam, ahogy apám haldoklott, vele fogyott anyám is, azt hittem egyszerre fognak elmenni.

Kaptam frivolt, az olcsó volt, és jó. Elraktam belőle minden nap, hogy majd beveszem, ha elég sok lesz, és ha a gyerekek már gimnáziumba kerülnek, bár azt hiszem elvitt volna a szívem is nemsokára.

Aztán találkoztam egy erdélyi cigányasszonnyal, nem is tudom, hogyan. Azt mondta, hogy ő lát, én meg, hogy nekem meg nincs pénzem a látását kifizetni, de nem kért pénzt, azt mondta menjünk Koreába, csak látogatóba, de menjünk, ott a megoldás kulcsa. Nevettem, hogy Budapestre sem tudok felmenni, nem Koreába, miről beszél? Csak mondogatta, hogy de szóljak a férjemnek.

Apám meghalt, a férjem dolgavégezetlen hazajött, anyám haldoklott, a gyereket megtámadták, a nagyobbik menekült ahová csak bírt.

A férjem felhívta az anyját, és kijöttünk. 3 hónapig voltunk itt, a gyerekek kettőig, mert kezdődött az iskola.

Anyósom sírva fakadt, mikor meglátott bennünket, hetekig csak ettünk, a gyerekek faltak, átölelték a rizses tálat, mint az állatok, nehogy elvegye valaki. Anyósom meg csak főzött, főzött, és főzött nekünk. Én takarítottam a házát hálából, vett ruhát a szakadtak helyett a gyerekeknek, küldött pénzt anyámnak, és csak sírt.

Aztán persze véget ért az az életszakasz is, ahogy minden véget ér egyszer, nem haltam bele, a gyerekek sem, a férjem sem, anyám sem.

Nyomai maradtak, mindenkinél más. Én azóta nem eszem meg a tésztát, és nem megyek temetőbe, európaiba soha.

Nem gondolom, hogy a budai úrilány túlélővé vált volna, egyszerűen csak korábban lett vége, mint ahogy az utolsó csepp remény is elfogyott volna, vagy a kellő számú rivotril összegyűlt volna.

Nemigen szoktam kitenni az ablakba ezt, de már nem szégyellem.

Szégyelljék azok, akik most bíróság előtt vegzálják a rákos, hajléktalan nőt, de azt is a másik szobából, mert gyávák még a szemébe nézni is.

Szégyellje magát az, aki még soha nem kényszerült ivóvizet lopni a gyerekeinek, és magának, de ítélkezik, és minősít, hogy mert büdös, és iszik. Nem akar beilleszkedni a társadalomba.

Szégyellje magát az, aki megítél bárki mást a látszat alapján, aki soha nem járt a valódi nyomor közelében sem, de ő tudja. Ugyan mit tud, ugyan honnan tudja?

Engem megítéltek, és megítélnek. Hol elkényeztetett egykének, hol sikeres üzletasszonynak, hol szerencsétlen nyomorultnak, hol halálos betegnek, hol gazdag külföldi unatkozó feleségének, aki kínjában sünnel szórakoztatja magát, de senki nem cipeli az én keresztemet, és én sem cipelem a másét.

Ha sok mindent nem is, egyet biztosan megtanultam a saját életemből, jelesül azt, hogy ne ítélkezzek. No nem azért, mert akkor engem sem ítélnek meg, ó dehogynem! Azért, mert nem tudhatom, ahogy rólam sem tudták, tudják, vagy nem hiszik el, vagy elhiszik, mellékes, azok mindig mindent tudnak, és mindig, mindent jobban, mint te, aki átélted, átéled.

Nem attól válsz hajléktalanná, hogy nincs lakásod, nem. Hajléktalannak lenni egy állapot, elsősorban mentális állapot, amiből egyedül nincs kiút, csak segítséggel, szeretettel, megértéssel, türelemmel, mások által.

Aki még bűnt is kreál a nyomorból, az gyilkos, tudatos gyilkos.

Hajléktalanok és hajlékosok

Nem szeretem a hajléktalanokat. Pontosabban: attól, hogy valaki hajléktalan, még nem lesz automatikusan szerethető. S ha már itt tartunk, be kell, hogy valljam: úgy általában a bicikliseket sem kedvelem. Vannak biciklisek, akikkel jóban vagyok, másokat meg ki nem állhatok. És így vagyok a hentesekkel, a sakkozókkal és a sárkányrepülőkkel is. Magyarokkal, németekkel, oroszokkal, olaszokkal, franciákkal.

Az, hogy valaki sárkányrepül, számomra még önmagában semmit sem jelent. Attól még az illető lehet egy agyatlan állat, vagy épp ellenkezőleg: briliáns gondolkodó, szeretetre méltó személy.

Nem hajléktalanokra és hajlékosokra osztom a világot. Konkrét emberek vannak, akik közül egyeseket kedvelek, másokat meg nem. Az agyatlan barmoktól, akik csak rombolni tudnak és pusztítani, például undorodom. Feszíthetnek bármilyen mezben, cipelhetnek magukkal akármilyen zászlót. Kivétel nélkül utálom azokat, akik úgy gondolják, hogy nekik mindig igazuk van, és ezért ők akarják megmondani, hogy másoknak mit szabad. Sőt, azt is, hogy másoknak mi a jó.

Volt már ilyen, nem kell nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk rá. Elegendő, ha kellően középkorúak vagyunk. Amikor Állam Bácsi elvtárs mondta meg, mert jobban tudta nálam, hogy nekem mi a jó. Hogy mit olvassak, milyen színdarabokat nézzek meg. Hova utazzak.

Jót akart nekem az Állam Bácsi elvtárs, mert nem szerette volna, ha olyan élmények érnének, amelyek szerinte nem tesznek jót nekem. Nem akarta az Állam Bácsi elvtárs, hogy frusztrált legyek, mert akkor nem tudok rendesen teljesíteni.

Akik kriminalizálják a hajléktalanokat, jobban tennék, ha az időjárást próbálnák megakadályozni. Nem azt, hogy essen az eső, vagy hogy süssön a Nap. Hanem hogy egyáltalán legyen időjárás. Mert majdnem mindig kiszámíthatatlan, és az esetek többségében nincs semmi értelme.

Ami azt illeti, nekem a hanyatt esés is gyanús. Ha rajtam állna, biztos, hogy nem engedélyezném. Haszon nincs rajta, esztétikailag pedig kifejezetten necces. Lehet, hogy vannak, akik szépen tudnak hanyatt esni, de én még nem láttam ilyen embert. Akiket idáig hanyatt esni láttam, magamat is beleértve, mindegyik csúnyán, nevetségesen tanyázott el a földön. Arról nem is szólva, hogy a legtöbben jól meg is ütötték magukat.

A tudomány jelenlegi állása szerint valaki nem attól lesz hajléktalan, mert fiatalon elhatározza, hogy felnőttként majd nem lesz fedél a feje fölött. Nem úgy van, hogy erre készül már gyermekkorától, képezi magát, hogy ő legyen a legjobb. Focistának készülhet az ember, orvosnak, mérnöknek úgyszintén.

Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem kell szeretnünk a hajléktalanokat. Pontosabban: azért mert valaki hajléktalan, még nem kell őt szeretni. Mint ahogyan azt sem, akinek van hajléka.

Sem ez, sem az nem érdem.

Ha valaki agyatlan, baromarcú, ráadásul tolvaj és hazudozó, na azt lehet nagyon utálni.

Akár van hajléka az illetőnek, akár nincs.

Bréking nyúz, 2018. október 15. – Tudósítás a másik valóságból

0

A kormány gondoskodik a hajléktalanokról, 9,1 milliárd forintot költ rájuk, pedig ezt a pénzt stadionokba is fektethetné. A Soros-csicskák viszont megint nem bírnak magukkal, egyszer még nagyon kihúzzák a gyufát, pedig a magyar ember a béketűréséről híres, fát lehet vágni a hátán, de ha kijön a sodrából, akkor jobb nem belegondolni, hogy mi lesz.

 

Vajna Tímea férjének a felesége megint posztolt

„Nem mindennapi fotót posztolt Instagram-oldalára a filmügyi kormánybiztos felesége, Vajna Tímea. A poszt tanúsága szerint Andy Vajna lakásán töltötte a vasárnap estét Arnold Schwarzenegger, valamint Orbán Viktor és családja is. Még közös fénykép is készült.” (Origo: Orbán Viktor a Terminátorral találkozott)

Érted jöttünk hajléktalan, nem ellened!

„A hajléktalanokról való gondoskodást, a velük való törődést nevezte a közterület-használatot érintően hétfőn életbe lépő változtatások elsődleges céljának Juhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési képviselője budapesti sajtótájékoztatóján.

A kormánypárti politikus rámutatott: szeretnék a hajléktalanokat és közrendet is védeni. Közeledik a téli időszak, és nem emberhez méltó az utcán életvitelszerűen tartózkodni. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy emberhez méltó módon körülményeket biztosítsanak a hajléktalanok számára – hangsúlyozta Juhász Hajnalka. Kiemelte: segíteni, nem pedig büntetni szeretnék ezeket az embereket.

Megerősítette, hogy a hajléktalanellátás felkészült a változásokra, több mint 19 ezer férőhely áll rendelkezésre; ágyak, tisztálkodási, mosási lehetőségek, egészségügyi szolgáltatások várják a fedél nélküli embereket. Juhász Hajnalka kitért arra is, hogy a magyar kormány 9,1 milliárd forintot biztosít idén hajléktalanellátásra. Ehhez jön még 300 millió forint a kapacitások bővítésére.

Az ellátóhelyek éjjel-nappal 24 órában állnak rendelkezésre a hajléktalan emberek számára, és a rendőrök mellett szociális munkások is segítik a fedél nélküli emberekkel való kommunikációt. A KDNP-s képviselő úgy fogalmazott: azt szeretnék, ha a hajléktalan emberek éreznék, nem hagyják magukra őket.” (Lokál: A közterületen való élet tiltásának az emberélet megmentése a célja)

Sivalkodó Soros-csicskák

A Magyar Helsinki Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítványok után a Soros-hálózat harmadik flottillája, az Amnesty International is sivalkodik a Stop Soros miatt.

Az Amnesty szerint a bevándorlásellenes intézkedéseket magába foglaló csomag, illetve annak a Büntető törvénykönyvet érintő módosítása ellentétes az Alaptörvény vonatkozó részeivel. Mint írják: az általuk jogkorlátozónak titulált törvénymódosítás homályos definíciót ad a bűncselekményre, annak gyakorlatilag bárki bármikor alanya lehet. Azt is írják: „A törvény sérti továbbá a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, mert a legsúlyosabb, büntetőjogi szankciók alkalmazását helyezi kilátásba, ezzel pedig szükségtelenül és aránytalanul beavatkozik abba, hogy ki és hogyan vehet részt a migrációról szóló demokratikus közéleti vitákban”. Feltételes konklúzióként pedig azzal riogatnak: börtönnel fenyegetik azokat, kik más véleményen vannak, mint a kormány. Azokat az embereket szankcionálják, akik – az úgymond kiszolgáltatott embereknek – segítenek. Ezért minden lehetséges fórumon tovább küzdenek a magyar kormánnyal szemben.

Visszatérve a realitás talajára: az Amnesty az egyik legfőbb közvetett és közvetlen támogatója az illegális bevándorlás propagálásának, illetve jogvédője a hazánkba érkezett migránsoknak. Mint látjuk, az összes fórumon megtámadnak egy olyan törvényjavaslatot, melyet (egy friss, demokratikusan megválasztott) parlament fogadott el. A Stop Sorosban – többek között – az szerepel, hogy büntethető kategóriába került az illegális bevándorlás szervezése. A törvény arra is ad lehetőséget, hogy a bíróság az illegális bevándorlást szervezőket kitiltsa a határ 8 kilométeres sávjából, külföldi állampolgárokat pedig kiutasítsa. (888: Már megint nyavalyognak a Soros-csicskák)

Hajléktalanítás

„Akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően – a magunk akarata szerint – a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.” Május végén mondta ezt Orbán Viktor, az Ericsson Magyarország új budapesti székháza és fejlesztési központja megnyitó ünnepségén. Tarlós István főpolgármester mától megvalósítja a miniszterelnök vízióját: hajlítani ugyan nem tud, de a hajléktalanítás elkezdődött.

Budapest utcáiról ma eltakarítják a hajléktalanokat. Szépek lesznek mostantól Budapest utcái, makulátlanul tiszták. Sehol egy szemét, a lepusztult házak újjászületnek. Azok, akik eddig az utcán éltek, feltehetőleg ezután is élnek valahol. Bizonyára lakást kapnak a fővárostól, jövedelmet, reményt egy új életre. Ezzel megszűnik Budapesten a hajléktalanság, hamarosan a szegénységet is felszámolják, nem csodálkoznánk, ha már készülne valamelyik kormányzati boszorkánykonyhában a rendelet, hogy a jövőben tilos lesz szegénynek lenni.

A hajléktalanság felszámolása után ugyanez a sors vár a kórházi várólistákra. Megszűnnek azok is, mintha sose lettek volna, és a korrupciónak is befellegzik. Ezentúl senki sem fogad el nagy értékű ajándékokat, például magánrepülőgépezést a kötélbarátjától,

A következő lépés nyilván az lesz, hogy a szerencsétlen elesettek helyett boldog, elégedett emberekkel népesítik be Budapestet. Rendes magyar emberek élnek majd a fővárosban, és idővel talán majd mindenütt Magyarországon. A rendes magyar embert onnan lehet felismerni, hogy jövedelemmel rendelkezik, rendezett körülmények között él, nem ismeri a nélkülözést, a kilátástalanságot.

A rendes magyar ember nem hülye, tudja, hogy a kormányon lévők lopnak, az országban nagy a korrupció, a vezetők és csókosaik gazdagodnak, de sajnálja Orbánt, amiért ennyi gazemberrel van körülvéve. A rendes magyar ember nem gondol bele abba, hogy Orbán maga vette körül magát ezekkel a gazemberekkel, és bár igaz, hogy ezek a mostaniak szétlopják az országot, de hát a másikak is loptak.

A rendes magyar ember bármikor, kérés nélkül is szívesen megmásítja a múltat. Úgy emlékszik, hogy az előző átkosban őt és családtagjait üldözték, a vallás be volt tiltva, és rémlik neki, hogy a pap is csak álruhában mehetett misére. A rendes magyar ember, ki van attól, hogy egy műtétre hónapokat kell várni, a kórházakban nincs kötszer, gyógyszer, a kórházi kaja ehetetlen, kevés az orvos, az ápoló, ugyanakkor nem ért egyet azokkal, akik kritizálják az egészségügyben lévő viszonyokat. A rendes magyar ember válaszol a nemzeti konzultáció kérdéseire. Nem rajzol f…t (férfi nemi szervet), p…t (női nemi szervet) a miniszterelnöknek írott levélre, nem ír neki ordenáré üzeneteket, mert rendes magyar ember tartózkodik a politikailag inkorrekt kifejezésektől és megnyilvánulásoktól.

A rendes magyar ember nem az utcán, hanem lakásban lakik, egyetért a kormánnyal, és imádkozik Orbán Viktorért.

Pár óra és jön a pihi a képviselőknek

0

Fontos, az ország, a társadalom jövőjét befolyásoló törvényekről szavaz az Országgyűlés ma, rendkívüli nyári ülésszakának zárónapján. A többi között a jövő évi költségvetésről  voksolnak, új jogszabályokat alkotnak a gyülekezési jogról és a magánélet védelméről, valamint a szabálysértési törvénybe emelik az életvitelszerű közterületi tartózkodás tilalmát.

A képviselők elsőként a 2019-es büdzséről döntenek. Mint korábbi elemzésünkben összegeztük, ha röviden kellene jellemezni, azt is mondhatnánk, hogy búcsú az álmoktól. Marad a robusztus, 4,1 százalékos növekedés, bár csökkenő ütemű, de még mindig impozáns (8,8 százalékos) béremelkedés van a tervasztalon. Az első kockázati elem a növekedési ráta, sok elemző szerint ez kissé túl ambiciózus. Valószínűleg részben erre válaszul a kormány felével megtoldja a költségvetés tartalékait. A kormány javaslatához benyújtott módosítások közül  csak olyanok kerültek végül asztalra, amelyek nem módosították a központi büdzsé hiányát az eredeti törvényjavaslathoz képest. Módosítják az adótörvényeket – itt kerül majd terítékre a cafeteria ellehetetlenítése.

A parlament ma alkothat – és a kétharmad birtokában kétségünk sincs afelől, hogy alkot is –új jogszabályokat a gyülekezési jogról és a magánélet védelméről – ez utóbbi kapcsán a FüHü sarkos álláspontot képviselve, a többi között azt írta, hogy az tovább korlátozná a sajtó szabadságát.

Ugyancsak ma szavaznak a képviselők a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről, továbbá a szabálysértési törvénybe emelheti az életvitelszerű közterületi tartózkodás tilalmát. Egy általunk megkérdezett szociális szakember szerint ezzel az ellátások önkéntességének alapelvét kellene elhajítani, Majtényi László alkotmányjogász szerint a legrosszabb lenne, ha végre is hajtanák. Hat éve elbukott egy próbálkozás, most „gránitba” vésnék.

Kivételes eljárásban fogadhatják el a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítását, amelynek hatálya a változtatással kiterjedne a személyszállító járművek jogellenes átalakítására, valamint a hivatalos személyek zaklatására. Ez utóbbi kapcsán Magyar György ügyvéd azt mondta: „ez tipikusan a rendőrállamra jellemző magatartás”. A Büntető Törvénykönyvhöz benyújtott törvénymódosítási javaslat két, vagy súlyosabb esetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné azt, aki a zaklatást hivatalos személy sérelmére, hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben követi el.

Nem kell szeretni a hajléktalanokat

Nem szeretem a hajléktalanokat. Attól, hogy valaki hajléktalan, önmagában nem szeretni való. Vannak közöttük jók és rosszak, saját erejükből lecsúszók, és mások hibájából odajutottak.

Mi, hajlékosok sem vagyunk egyformák.

És nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor egy kormány viccel az elesettekkel. Mert most ez van: szórakozik a kormány a hajléktalanokkal. Azt mondja nekik, hogy nincsenek. Legutóbb Bajkai István mondta ezt, aki országgyűlési képviselő, és akiről úgy tartják, hogy az Orbán-család ügyvédje. Bajkai úr szerint a közmunkával megszerzett jövedelem alkalmas arra, hogy valaki a minimális megélhetését biztosítsa.

Ha valaki, Bajkai úr ezt biztosan tudja.

Eltűntetné a hajléktalanokat a kormány. Nem toloncolja ki őket az országból, hajléktalan honfitársaink továbbra is itt élnek majd közöttünk, de hivatalosan nem számítanak majd hajléktalannak. Hajlékosnak sem számítanak persze: akárcsak eddig, ezután sem számítanak semminek.

A kormány nem szereti, ha a hajléktalan emberekkel Dunát lehet rekeszteni.

Szép és forradalmi tett a hajléktalanság eltörlése, sejthettük volna, hogy a mi kormányunknak, amely még a hajléktalanoknál hatalmasabb uraságokkal (lásd: Brüsszel, Soros) is szembeszegül, ez csupán egy könnyű kis ujjgyakorlat.

Lám, az oligarchákat is milyen szépen megszüntette a kormány: a fülkeforradalom dicsőséges napjaiban – emlékszik még valaki a fülkeforradalomra? – maga a miniszterelnök jelentette be, hogy elűzték az oligarchákat.

Aztán persze valahogy csak visszaszivárogtak, igaz most már másképp hívják őket. Mészáros Lőrincnek, Garancsi Istvánnak, a Nemzet Vejének. Egyedül, Csányi Sándor nem jött vissza, mert neki el sem kellett mennie.

Át kellene értelmezni a fogalmakat, mert nem csak a hajléktalanokkal van baj. El tudnánk képzelni, hogy a jövőben ne lehessen újságíró, aki alákérdez a hatalmasságoknak. Ne lehessen politikus, aki a köz vagyonának gyarapítása helyett a saját zsebét tömi tele. Ne maradhasson magas beosztásban az, aki nem üldözi, hanem pártolja, a bűnt.

A hajléktalan emberek nem attól lesznek kevesebben, ha törvénnyel megszüntetjük őket. És attól sem lesz kevesebb hajléktalan, ha az adófizetők pénzéből működtetett közmédia szemérmesen nem beszél majd a húsvétkor, karácsonykor és más sátoros ünnepeken meleg ételre várók hosszú soráról. Persze, aki akarja, a kormányt is megértheti: a Nagy Mutatványos azért veszi elő a varázsceruzáját, hogy szebb Magyarországot rajzoljon nekünk annál, mint amilyenben élünk.

„A következő lépés az lesz, hogy beleírják az alaptörvénybe: tilos betegnek lenni?”

Életszerűtlennek nevezte Iványi Gábor, az Oltalom Egyesület vezetője a Független Hírügynökségnek a Fidesz elképzelését, hogy az alaptörvényben tiltanák, hogy valaki hajléktalan legyen. Ilyenre nemzetközi példa sincs.

Minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely – ezt mondta tegnap Bajkai István fideszes képviselő, amikor bejelentette, hogy a Fidesz azt kéri a kormánytól: a most zajló alkotmánymódosítás során teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy „ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Vagyis, hogy az alaptörvényben tiltsák meg, hogy a hajléktalanok az utcán legyenek.

Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője erről azt mondta a Független Hírügynökségnek: „A következő lépés az lesz, hogy beleírják az alaptörvénybe: tilos betegnek lenni? És akkor ezzel megoldódnak az egészségügy problémái?”

Az Alaptörvényben egyébként most egy ilyen kitétel szerepel: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében,

a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti

az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”

Ez a mondat egyébként azután került az Alaptörvénybe, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Fidesz első kísérletét a hajléktalanság kriminalizálására. Akkor a szabálysértési törvénybe foglalták bele, hogy tilos „életvitelszerűen” közterületen tartózkodik, de ezt megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény módosítása után újra bekerült a szabálysértési törvénybe a tiltás. Büntetni ugyanakkor, A Város Mindenkié csoport adatai szerint, másfél éve nem büntettek senkit erre hivatkozva.

Bajkai szerint az állam és az önkormányzatok kiterjedt támogatási rendszert – például nappali és éjszakai szálláshelyeket – kínálnak, a közmunkaprogram pedig mindenki számára megnyitotta a munkavállalás lehetőségét.

Csakhogy

egy közmunkásfizetés mindössze 53 ezer forint,

ebből viszont lehetetlen megélni és még albérletet is fizetni.

Ráadásul az sem igaz, hogy van elég férőhely Magyarországon. Tavaly decemberben az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiadott egy közleményt, amely szerint országosan 9600 férőhely áll rendelkezésre, ez az úgynevezett krízisidőszakban (vagyis télen) 1500-zal bővül.

Egy márciusban ismertetett felmérés szerint viszont egy adott nap körülbelül 14 ezer hajléktalan van Magyarországon. (A megfogalmazás azért ilyen bonyolult, mert a helyzet viszonylag gyorsan változik.) Sokan közülük súlyos betegek. A felmérés alapján akkor készült egy szakértői vélemény is, amely azt mondta ki: döntő többségüknek a jelenlegitől eltérő lakhatási és szociális támogatásra van szüksége.

Iványi Gábor
MTI Fotó: Kovács Attila

Iványi Gábor szerint az sem mindegy, hogy milyen férőhelyekről van szó, hogyan számolják őket és milyen állapotban vannak. Ezek jelentős részét ugyanis

nem az állam működteti, hanem civil szervezetek.

Náluk, az Oltalom egyesületnél például mindig telt ház van, sőt, nagy hidegben sokszor a férőhelyeknél többen szeretnének bemenni hozzájuk.

Ráadásul az is fontos szempont, hogy az ilyen szállásokat este hatig el kell foglalni, vagyis ilyen esetben semmilyen esti programra, beszélgetésre nincs lehetőség – mindenki maga dönti el, hogy ezt vállalja-e.

Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója a Független Hírügynökségnek tegnap, Bajkai bejelentése után azt mondta: az is probléma a javaslattal, hogy a szociális szolgáltatások alapelve az önkéntesség, azt az érintett maga kéri vagy fogadja el – vagyis

senkit nem lehet kényszeríteni

arra, hogy bemenjen egy hajléktalanszállóra.

A nemzetközi szabályozás egyébként meglehetősen vegyes képet mutat. Több tucatnyi ország alkotmányában szerepel a méltányos lakhatáshoz való jog, de sok országban törvénnyel szabályozzák a hajléktalanok helyzetét is.

Az alkotmányban azonban sehol nem szerepel tiltás.

Belgiumban a törvény azt tiltja, hogy lakott területeken valaki sátorban aludjon, de a hatóságok általában elnézőek. Csehországban a kéregetést tiltották meg rendeletekben – a hasonló, általános tilalmat Ausztriában az alkotmánybíróság nem engedélyezte, az „üzletszerű” kéregetést viszont be lehet tiltani.

Franciaországban Nicolas Sarkozy akarta börtönbe küldeni a hajléktalanokat elnöksége idején, azonban a tiltakozás miatt le kellett tennie a tervéről. A koldulást viszont több városban tiltják. Olaszországban a városok hatáskörében vannak a döntések – több pedig úgy döntött, hogy pénzbírsággal lehet sújtani azt, aki kapualjban vagy utcai padon alszik.

Horvátországban viszont pont arról van törvény, hogy a városok kötelesek támogatni a hajléktalanokat segítő intézményeket – a kéregetést ugyanakkor sok helyen büntetik.

Az utolsó közvéleménykutatás, amely azt vizsgálta, hogy Magyarországon az emberek mit gondolnak a hajléktalanokról, egy 2013-as Medián-felmérés volt. Eszerint

a lakosság 69 százaléka úgy gondolta, hogy büntetés helyett inkább segíteni kellene a hajléktalanokat,

csak 2 százalék volt büntetéspárti, és a véleményt nem befolyásolta a pártszimpátia.

Iványi Gábor szerint egyébként a mostani javaslat vagy azt jelzi, hogy a döntéshozóknál „valami nem jól működik”, vagy pedig épp az volt a céljuk, hogy felhördülést váltsanak ki. Mint mondta, lehet, hogy egy újabb blöffről van szó, de az is lehet, hogy ez egy „újabb próbálkozás, hogy üssenek a civileken”.

A Független Hírügynökség kérdésére Iványi Gábor azt is elmondta: ennek az irgalmatlanságnak semmi köze az evangéliumi értelemben vett kereszténydemokráciához (amiről a kormány újabban beszél). Az evangélium ugyanis azt mondja: ha valakit nem tudunk meggyógyítani, akkor le kell hozzá hajolni, és segíteni kell neki, nem büntetéssel kényszeríteni valamire. Az ugyanis pont az az irány, amely ellen a Biblia küzd.

Mint mondta, az „irgalmatlanság rendszerének”, a fényűzésnek, helikopteres vadászatoknak, a „szegények szemébe nevetésnek” semmi köze Jézushoz, hiszen az ő programja az önfeláldozásról, a segítőkészségről szólt, arról, hogy „aki éhes, annak enni adunk”.

A nap kérdése: a hajléktalanok és az alaptörvény

0

Az Alaptörvényben tiltaná meg a Fidesz, hogy bárki hajléktalan legyen, erről beszélt ma Bajkai István parlamenti képviselő, mondván, van elég szálláshely mindenkinek. A Menhely Alapítvány igazgatója a Független Hírügynökségnek azt mondta: a szociális szolgáltatások önkéntesek, azok nem kényszeríthetőek ki.

Ön mit gondol? Szavazzon!

Egyetért azzal, hogy a Fidesz alkotmányellenessé tenné, hogy bárki "életvitelszerűen" az utcán éljen?

Kigyulladt egy hajléktalanszálló, tizenegyen meghaltak

0

Tizenegy ember vesztette életét egy tűzben szerda éjjel Japán északi részén egy időseket befogadó közösségi hajléktalanszálláson.

A Hokkaido szigetén, Szapporó városában lévő menedékhely összesen 16 lakójából a tűzoltóknak csak ötöt sikerült élve kihozniuk a lángoló épületből.

A tűzoltókat helyi idő szerint kevéssel éjfél előtt riasztották a szapporói pályaudvartól mintegy 1,5 kilométerre északra lévő menhelyhez, amelyet egy szegényeket és hajléktalanokat támogató helyi szervezet üzemeltetett.

71-en fagyhattak halálra 2017 végéig

0

Ősz eleje és december 31-e között hetvenegyen fagytak meg Magyarországon a Magyar Szociális Fórum (MSZF) az általa gyűjtött adatok szerint. 

2017-ben az enyhébb időjárás miatt kevesebben haltak meg a hideg miatt, mint 2016 őszén és decemberében (akkor több mint száz volt az áldozatok száma), de az MSZF értkelése szerint még így tömegesen haltak meg emberek amiatt, hogy nem volt fedél a fejük felett vagy fűtetlen helyen tartózkodtak.

A Szociális Fórum közleményében azt írja, hogy a kormány nemhogy elejét venné a halálos áldozatoknak,

“a fagyhalálról szóló adatszolgáltatás megnehezítésével igyekszik elkendőzni a szomorú valóságot”.

A kormány utasítására az Országos Rendőr-főkapitányság Hivatala többé nem adhat információt a rendkívüli kihűléses esetekről, hanem a területi rendőrkapitányságok illetékességébe utalták a fagyhalálos esetek megállapítását. Az új szabályozás hátterében az MSZF szerint az áll, hogy ne lehessen valós időben tájékozódni a történtekről, hanem csak rendkívül időigényes és aprólékos utánajárással lehessen adatokat szerezni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK