Gyurcsány Ferenc Archives › Független Hírügynökség

Képzelgés

Falusi Tamas

-

2024-10-31

Ahogy múlnak az évek, egyre biztosabban tudom, egyszer el kell gondolkodjak rajta, mi történt volna akkor, ha 2006-ban egy MSZP frakciótag (néhány MSZP frakciótag?) nem csempészi ki a Beszédet. A Beszéd, mint tudjuk, arra szolgált, hogy a sokkal inkább osztogatni szerető MSZP-s társaságot kemény megijesztéssel szorítsa rá arra, hogy a feltétlenül szükséges megszorításokat és a tervezett reformokat a Parlamentben megszavazza. A liberálisoknál ilyen gond nem jelentkezett, nem is mondott ott beszédet senki.

A rászorítás sikeres volt, a frakció a szükséges törvényeket és rendelkezéseket szó nélkül megszavazta, így az Orbán-Medgyessy-Járai trió hatalmas kártételeinek rendbe tétele elkezdődhetett. Ez a rendbetétel ugyanis a károk kialakulásában ártatlan Gyurcsányra maradt, persze azért mondható, hogy ő a főbűnös, mert ugye minek nyerte meg a választásokat. Így a „Gyurcsány a hibás” lényegű patrióta alaptétel gránitszilárdsága nem sérül.

A rendbetétel 2006. nyarán el is indult, a közben jelentkező egyetlen apró probléma csak annyi, hogy Gyurcsány saját hülyeségéből kifolyólag (bízott az övéiben, és ez nagy hiba egy politikustól, akinek senkiben sem szabad bízni, pláne nem a övéiben) a Beszéd nyilvánosságra került. Ezzel megkezdődhetett a miniszterelnök, az MSZP plusz az egész ország máig tartó, rendkívül szomorú, még ma is bizonytalan végű vesszőfutása. Akit érdekel az 1996 – 2010 közötti történet, itt meg itt, meg itt utána nézhet.

Természetesen én is ismerem a „Ha öreganyámnak áramszedője lett volna, most én lennék a villamos” jellegű gúnyolódást, mely szerint ezek a ha-val kezdődő mondatok teljesen értelmetlenek, de ennek ellenére juszt is elképzelem, hogy mi lett volna, HA.

Elvégre az Orbán stílus hatásos: ha logikátlan, ha ostobaság, ha csak kárt okoz Magyarországnak, a miniszterelnök úr akkor is dafke megcsinálja, aztán a károkat ráfogja Brüsszelre, és a magyar nép fideszes része úgy elhiszi rögtön, mint a sicc. Sőt, még ajnározza is, hogy milyen hősiesen védelmezi a „magyarokat”. Így hát, kedves polgártársaim, simán tudomásul vesszük, hogy nem ám a miniszterelnök úr önzéssel kevert ostobasága, hanem kifejezetten és név szerint Brüsszel miatt halunk éhen mindannyian (elsőnek a tanárok – a nyugdíjasok már hozzászoktak az éhezéshez).

Illetve mégse. Nem mindannyian. Lesznek kivételek, mégpedig a legmagyarabbnál is sokkal magyarabb magyarok, akikről mindenki tudja, hogy ők aztán életüket és vérüket, akár a Corvin közben is, de zabot, azt sajnos nem. A probléma folyamatosan az, hogy az életük meg a vérük most épp nem kell, a zab viszont igen, ám abból nincs egy félvékányi se, mert már rég szétosztották maguk közt. Így aztán mindig csak ígérnek. Tisztára Karinthy: „Én mindig megtartom az ígéreteimet. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. Magamnak.”

De hagyjuk a jövőt egyelőre, elég bajuk lesz azzal a gyerekeknek meg az unokáknak, térjünk vissza a „Mi lett volna, ha?” kérdésére. Csakazértis, az angyalát!

Ha a Beszéd nem kerül nyilvánosságra, nem törnek ki 2006-ben zavargások. Nem sérül meg sok rendőr és tüntető.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy szemkilövető. Ehelyett arról a politikusról mondanák, hogy agyonverető, akinek a rendőrei keze között emberek halnak meg (nem a fél szemüket lövik ki, hanem meghalnak, és nem éles, harci helyzetben, hanem letartóztatás után). A gumilövedék használatát a Gyurcsány kormány nem tiltja be, mert minek.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy hazudik, mivel a nép ezt csak onnan tudja, hogy ő maga mondta. A Beszédben. Amely nem a népnek szólt, hanem a frakciónak. Amit hazugságként esetleg rá lehetne fogni: 2006 februárjában azt válaszolta egy kérdésre, hogy „A költségvetés köszöni, jól van”, viszont ezt egyrészt februárban még mondhatta, másrészt hozzátette, hogy „Ha nem lesz jól, majd teszünk valamit”, és tényleg, a választások megnyerése után 2006 nyarán tettek is, lásd megszorítások. Az, hogy Orbán hogy áll a nyilvános, a népnek mondott, illetve a nép arcába vágott hazugsággal, a Népszava Bolgár rovatában hetente olvasható. Sok-sok éve már.
Gyurcsányról nem terjed el, hogy nála rosszabb elképzelhetetlen, így az orbáni kétharmadoknak semmi esélye sincs.
A szociális népszavazás érvénytelen lesz, a vizitdíjat bevezetik, és a befolyó összeget a terv szerint az orvosok fizetésének emelésére meg egészségügyi fejlesztésére fordítják.
A reformok Molnár Lajos vezetésével rendben folytatódnak.
A befektetők a normál üzletmenet miatt nem látják úgy, hogy a kormány annyira népszerűtlen, hogy még a jó reformterveit sem tudja végrehajtani, ezért 2008-ban a világválság kedvezőbb gazdasági környezetben és helyzetben éri a magyar gazdaságot.
A világválság miatt Gyurcsánynak 2009-ben nem kell lemondani, a szükséges megszorításokat a nép tőle is elfogadja. A megszorítások azonban, ha kisebb hatásúak is, jelentős népszerűségvesztést is okoznak.
A népszerűségvesztés okán Gyurcsány és az MSZP a 2010-es választásokat elveszíti, de Orbánnak nem lesz kétharmada.
A MANYUP kasszát Orbán lenyúlja, de kétharmad híján új Alaptörvényről szó sem lehet, és Orbánék bevezetik ugyan a rezsicsökkentés nevű ökörséget, de a nyugdíjak svájci indexálását már nem merik megszüntetni.
A Közmédia, valamint a fékek és ellensúlyok fideszes pártalakulatokká való átszervezése elmarad, az a hatalmas fideszes fölény, amely Gyurcsány totális ledegradálása és az ebből kiinduló permanens gyurcsányozás révén a valóságban létezik, képzelt esetünkben nincs. Ráadásul kétharmad sincs, ezért minden komolyabb változáshoz konszenzus kellene az ellenzékkel, az meg a saját elnyomását nem szavazza meg.
A világválság utáni gazdasági fellendülés lassúsága miatt a FIDESZ a 2014-es választásokat elveszíti.
Az új kormány a rezsicsökkentést ugyan meghagyja, de sávossá teszi, hogy ne azok kapják a legtöbb támogatást, akik a legtöbbet fogyasztanak – azaz a leggazdagabbak. Az EU pénzeket a lakások hőszigetelés kiépítésének támogatására fordítja, így az ottlakók rezsicsökkentés nélkül is jóval kevesebbet fizetnek az energiáért.
A migránsválságot az új kormány az EU-val karöltve igyekszik megoldani. Falat nem épít, helyette a szokásos módon kezeli az érkezőket, akik a befogadási irat birtokában úgyis azonnal elhagyják az országot, és tovább mennek Nyugatra. Így ugyanannyi migráns lenne nálunk ebben az esetben is, mint amennyi jelenleg ténylegesen van.
Az új kormány sokkal inkább a szociális támogatásokat fokozza, a sport jóval kevesebb létesítményhez, a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei pedig jóval kevesebb EU pénzből finanszírozott állami megrendeléshez jutnak, ráadásul lényegesen értelmesebb és az EU szabályoknak megfelelő célok vannak kitűzve, ezért az EU-nak semmiféle kifogása nincs, a pénzek rendben érkeznek, a gazdaság a világgazdasági fellendülés és az EU támogatás révén jól működik.
Az új kormány lényegesen többet, azaz GDP arányosan az EU átlagnak megfelelő összeget fordít oktatásra meg egészségügyre, mivel nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalmat épít.
A fenti okokból a 2018-as választásokon a FIDESZ ismét veszít, hiába próbál rettenetes katasztrófát vizionálni a migránshelyzetből.
Az új kormány az EU-val szövetséges politikát folytat, azaz kompromisszumokra törekszik, nem próbál ún. „magyar érdeket” védeni, amely jelenleg azonos azzal, hogy „Orbán azt csinálhat, amit akar”, és itthon jól eladható a kevésbé tájékozott és keveset gondolkodó tömegeknek. Ezért a támogatásunkkal semmi gond, és Magyarország megbecsült tagja az EU-nak (jelenleg sajnos nem annyira).
Az új kormány a COVID járványt a jóval kisebb kontraszelekció miatt lényegesen jobban kezeli, mint ahogy ez ténylegesen történt. Lásd tesztek, oltások, lélegeztetőgépek beszerzése, elkésett rendeletek meg intézkedések.

Tovább nem érdemes képzelegni. Aki arra kíváncsi, hogy az ellenzék azóta mit csinált volna másképp, az ellenzéki programokban megtalálhatja. Persze csak az óellenzéki programokban, ezért

nagy kár, hogy a magyar népnek értelmisége gondos vezetésével sikerült a teljes óellenzéket elsöpörni, és az összes szavazójukat átirányítani az újellenzékhez, amelyik jelenleg programírás helyett lavírozással foglalkozik.

Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Csak nehogy baj legyen. Handabandában viszont már felzárkózott Orbánékhoz. Az is valami.

Jelenleg itt tartunk. Azaz nem tartunk sehol. Illetve annál egy kicsivel (nagyon) lejjebb. Nagy grat minden közreműködőnek.

Érdekes lett volna, ha a teljes magyar értelmiség 2006-ben nem csatlakozik a FIDESZ-hez lelkesen, hanem rájön a beszéd lényegére, elmagyarázza a népnek, és akkor a történetünk kicsit jobban hasonlítana ahhoz, amit itt összefantáziáltam, és kevésbé a ténylegesen történtekhez. De nem így történt. (Szerintem) kár.

Gyurcsány Ferenc: a DK 2026-ban minden választókerületben állít jelöltet

FüHü

-

2024-10-19

0

Gyurcsány Ferenc: a DK 2026-ban minden választókerületben állít jelöltet

A Demokratikus Koalíció (DK) 2026 tavaszán mind a 106 egyéni választókerületben állít jelöltet – jelentette be Gyurcsány Ferenc a párt 13. születésnapját ünneplő szombati rendezvényen.

Az online közvetített eseményen az ellenzéki politikus elmondta, hogy jelöltjeiket november elejétől mutatják be, méghozzá 106 nap alatt. A pártelnök beszédében egy mozambiki írótól idézte, hogy

„amíg az oroszlánok el nem mondják saját történetüket, addig mindig a vadászok lesznek a vadásztörténetek hősei”.

Úgy fogalmazott, hogy Magyarország nagyobbik része hagyja, hogy a Fidesz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „mesélje el a mi közös történetünket”. Gyurcsány Ferenc megjegyezte, hogy a kormányfővel szembenálló világnak nincs közös története, egyúttal feltette a kérdést, hogy lesz-e saját, belülről is megélt történetük? Amíg a miniszterelnök mondja meg, hogy ki a jó magyar, mit kell gondolni hazáról, hitről, családról, szeretetről, önmagadról, a fociról, a barátodról, a szövetségesedről, azaz, hogy ki a jó és ki a rossz, addig „mi mindig vesztesek leszünk” – szögezte le.

A pártelnök „lehetetlenségnek” nevezte, hogy az Orbán Viktorral szembenállók a saját történetük elmesélését azokra próbálják bízni, akik „tegnap még Orbán történetét mesélték, írták, rendezték”.

Korábbi mondataira visszautalva úgy fogalmazott, hogy aki a vadász és az oroszlán történetében középen áll, az nem barátjuk. Hozzátette, hogy aki úgy gondolja, hogy a vadász, meg az oroszlán ebben a történetben ugyanazok a szereplők és egyformák, azoknak sem akarnak a barátai lenni, ahogy azoknak sem, akik hol az oroszlánnal, hol pedig a vadásszal, esetleg mindkettővel barátkoznak.

Ma egyetlen hiteles történet van és egyetlen hiteles mesélő, ez a Demokratikus Koalíció – foglalta össze gondolatmenetét.

A „hirtelen megtértekről” beszélve úgy fogalmazott, hogy ők már húsz éve is ellenzékiek voltak, „amikor te még nem. Mi ellenzékiek voltunk akkor is, amikor ez tönkretette a köztársaságot, amikor te segítettél neki”

– tette hozzá.

Annak a meglátásának is hangot adott, hogy 2022-ben nem azért veszítettek a parlamenti választáson, mert „együtt voltunk”, hanem azért, mert nem volt saját közös történetük. Szavai szerint ennek a nem létező közös történetnek az elmesélését is „összemaszatolta” egy hamis mesélő, „egy egykori vadászra bíztuk az oroszlánok történetének elmesélését”. Kijelentette, hogy ők oroszlánok, az ő történeteiket akkor se a vadászok meséljék el, „ha elmentek a jelmezkölcsönzőbe, és most éppen a közelgő farsangon oroszlánruhába kívánnak öltözni”.

A politikus, aki beszédében elemezte az Oroszország és Kína okozta kihívásokat, úgy látta, hogy a magyaroknak az az elsőrangú érdekük, hogy erősítsék Európa pozícióját, ugyanis Magyarország Európán keresztül tud részt venni a nagy globális küzdelemben. A pártelnök kijelentette, hogy Magyarország szuverén, de eközben feladatnak nevezte Európa szuverenitásának növelését. „Javaslom megtanulni a kettős szuverenitás igényének szövegét, mert ebben sűrítettük össze a DK e tekintetben megfogalmazott politikáját, ami a nemzet szuverenitására és Európa szuverenitására vonatkozik” – fogalmazott.

Hangot adott annak a meglátásának, hogy létre kell hozni egy új, átfogó szövetséget, amelynek Európa népei, az Egyesült Államok valamint azok az alkotmányos demokráciák lennének tagjai, amely a nyugatos világ értékei szerint rendezkedtek be.

A rendezvényen felszólalt Dobrev Klára, a DK EP-képviselője, aki az elmúlt 13 évet úgy írta le, mint egy hullámvasutazást, mert miközben elértek sikereket, kudarcokat is vallottak. A politikus azt mondta, büszke arra, hogy amikor Európában arról kellett dönteni, hogy milyen kontinenst, milyen Magyarországot, milyen világot képviselnek, akkor egyetlen egyszer sem kötöttek kompromisszumot. Annak a véleményének is hangot adott, hogy az ellenzék oldalán a DK az egyetlen olyan erő, aminek kidolgozott, kiszámolt, összerakott programja van.

Mai kérdés – Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?

FüHü

-

2024-08-14

0

Mai kérdés – Ön szerint le kell mondani az DK elnöki pozíciójától Gyurcsány Ferencnek?

“Gyurcsány Ferencnek le kell mondani a DK elnöki posztjáról. Az még belefér, hogy ő legyen a DK tiszteletbeli, örökös elnöke, de vissza kell vonulnia a napi pártpolitikától. Feri az elmúlt 35 év egyik legtehetségesebb magyar politikusa, vagy talán ő a legtehetségesebb, de vele már a DK nem nyerhet. Ezt ennyi súlyos vereséget követően neki is látnia kell. Ha nem látja, akkor elvesztette a politikai tisztánlátását, és alkalmatlan a pártvezetésre” – nyilatkozta Leel-Őssy Gábor, a Demokratikus Koalíció gyulai tagja.

This poll is no longer accepting votes

A sikerdarab (négyévente prolongálva)

Falusi Tamas

-

2024-07-03

0

Író, rendező, főszereplő Orbán Viktor. Róla aztán sok minden elmondható.

Elmondható például az, hogy néha tudatosan, néha tudatlanul, de mindenképpen sokszor hazudik (lásd Népszava, Bolgár írások).
Elmondható az, hogy a közpénzek jó részét a családjának, a barátainak és az üzletfeleinek osztja szét, és hogy a közpénzeknek egy másik jó részét szintén nem a magyar népre, hanem a kizárólag az ő és a FIDESZ népszerűsítését, valamint az ellenzék folyamatos pocskondiázását végző, kézivezérlésű médiabirodalmára fordítja (csak a közmédia 140 Mrd HUF/év).
Elmondható az, hogy 14 éves, korlátlan hatalmú uralkodása alatt csúszott le az ország gazdaságilag az EU utolsó helyére.
Elmondható az, hogy külpolitikájának „eredményeképpen” megvetett páriaként imbolygunk Európában, és már Meloni meg Le Pen sem akar velünk közösködni, ráadásul az EU a pénz folyósítását is megszüntette, amiből tulajdonképpen éltünk.
Elmondható, hogy az összes, elvileg semleges hatóságot telerakta a saját embereivel, gyakorlatilag örökre kinevezve őket, így aztán ezek a hatóságok nem az állam működését felügyelik, hanem az ellenzéket büntető és végrehajtó, a regnálók által kézi vezérléssel működtetett szervezetek.
Elmondható az, hogy a szükséges létesítmények megvalósítása és az épületszigetelési munkák el nem végzése miatt (másra kellett a pénz, na!), az energetikai függőségünk még mindig igen nagy, különösen az orosz gáztól, ami zsarolhatóvá teszi az országot.
Elmondható az, hogy a magyarországi oktatást és az egészségügyet rendőri felügyelet alá kellett helyezni, mert annyira kevés pénzt kapnak, hogy ilyen felügyelet nélkül nem működőképesek.
Elmondható az, hogy a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi nyugdíjat 10 éven keresztül lopta el a nyugdíjasoktól (hiába ment az országnak jól), és csak a 2022-es választástól megijedve hozta vissza.
Elmondható az, hogy a nyugdíjak „megvédése” csak egy szimpla szinten tartás (kizárólag az infláció kompenzálása), mert a korábbi kormányok által használt svájci indexálást (ami nem csak az inflációt kompenzálta, de használatával a nyugdíjak a bérek növekedésével párhuzamosan nőttek) azonnal megszüntette, így a nyugdíjak mára már nagyon lemaradtak a bérek mögött.
Elmondható az, hogy az általa a kampányokban aduásznak használt rezsicsökkentés csak a nagyfogyasztóknak hasznos, mert ők több engedményt kapnak általa, mint amennyit plusz adóban befizetnek, a kisfogyasztóknak viszont többletkiadás a magasabb adók miatt (valamiből az államnak fizetni kell a rezsitámogatást – ingyenebéd az államháztartásban nincs). Ezért 27 % nálunk az ÁFA. Többek között.
Elmondható az, hogy a miniszterelnök úr által sokat emlegetett, havonta és háztartásonként 181 000 forint rezsitámogatás évi ~8700 milliárdot tenne ki, közben tudjuk Vargától, hogy az általa innen-onnan összekapart pénzből fizetett éves rezsitámogatás az országnak ~1000 milliárdba kerül, azaz a számlákra írt megtakarítási adatok egy nagy átverés részei.
Elmondható az, hogy az „államot eladósító elmúltnyolcévesek” 80,6 %-os GDP arányos államháztartási hiánnyal adták át neki a kormányzást, viszont akkor, azaz 2010-ben volt még a fiókban 2700 milliárd MANYUP tőke. Ez az összeg az akkori GDP kb. 10 %-a, így a MANYUP-ot is figyelembe véve a tényleges adósság csak 70,6 % volt. Ma már nincs MANYUP, mert Orbán egyetlen laza kézmozdulattal lenyúlta, így a mai 74,3 % GDP arányos államadósság nem csökkenthető semmivel, az annyi, és kész. Mondható tehát, hogy 14 évnyi rendkívül sikeres orbáni kormányzás után a GDP arányos adósságunk 3,7 %-kal magasabb, mint a „nagy eladósító” elmúltnyolcévesek idejében volt.
Elmondható még az is, hogy a mai adósbesorolásunk az S&P hitelminősítőnél pontosan ugyanaz (BBB-), mint ami a 2010-es kormányátadáskor volt, azaz hitelképesség ügyben sem jutott az ország Orbánnal a sok pénz és segítség ellenére az égadta világon semmire.

Egyvalami nem mondható el a miniszterelnök úrról: az hogy népszerűtlen. Hogy a föntiekből ez hogy következik, az jó kérdés, de mindettől függetlenül népe szereti, és miséket mondat érte. Kell is, mert a miniszterelnök úr a legnagyobb harcos, akit a Föld hordott a hátán. Mindig megvédi a magyarok érdekeit. Olyan, mint Attila, vagy mint Árpád, vagy mint a derék Dzsingisz kán (őt ebben a mai, kipcsákos korszakban szeretjük, mert egyrészt rokon, másrészt a harci tevékenysége hasonlít kalandozó eleinkére, csak ő nem kicsiben „kalandozott”, hanem nagyban, harmadrészt meg dicsőíti őt, hogy sokszor győzött – egyszer például egy Muhi nevű falunál is). Orbán méltó utódjuk lehet.

Szóval a magyar érdek. Az az első. Például most az a magyarok legnagyobb érdeke, hogy kimaradjanak a háborúból, ugyanúgy, mint ahogy kimarad Németország, vagy kimarad Lengyelország, az Egyesült Államokról nem is beszélve. Ezek mind-mind kimaradnak, hiába háborúpártiak. A mi óriási szerencsénkre a miniszterelnök úr elintézte, hogy mi is kimaradjunk. Iderendelte Stoltenberg NATO főtitkárt, és megmondta neki, hogy mi annyira kimaradunk, hogy nagyon! És kész. Szót se többet erről! A Stoltenberg behúzta fülét-farkát, és azt mondta, persze, természetesen, miniszterelnök úr, viszonzásul csak azt a csekélységet szeretné kérni, hogy Orbán úr ne ellenezze a NATO lépéseket. Egyiket se. – Na, jól van, pupák! – veregette meg a főtitkár vállát beleegyezően a mi Orbánunk, és már el is intéződött az ügy.

Ott van aztán a még félelmetesebb ellenség, aki el akarja árasztani hazánkat feketékkel, muszlimokkal, meg mindenféle egyéb nációval, holott az a mi szuverén-privilégiumos jogunk, hogy a saját országunkat magunk árasszuk el. Kínaiakkal meg thaiföldiekkel. A mondott ellenség természetesen a nagy tőzsdecápa, aki a szegény Európai Uniót évi egymillió migránssal akarja elárasztani. Ezekből lakosságarányosan nekünk 21 000 jutna, viszont van két probléma a számítással. Egyrészt Soros egy év múlva, azaz már 2016-ban helyesbítette az egymilliót háromszázezerre (erről miniszterelnök úr és kapcsolt részei nem beszélnek, azaz ez biztosan hatalmas nagy titok!), másrészt már az első szövegben azt írta a Cápa, mindenki oda kerüljön, ahol szívesen látják, és ahová maga is szeretne menni, ugyanis szerinte ez a befogadás sine qua non-ja, azaz ami nélkül a befogadás nem működik. Ebből láthatóan Soros már 2015-ben úgy gondolta, hogy Magyarországra ne jöjjön senki, mert egyrészt ide úgysem akar jönni senki, másrészt nem látnák szívesen, azaz pont az volt Soros terve, ami Orbáné is. Migráns ide egy darab se! Sajnos a miniszterelnök úr vagy nem tud latinul, vagy ez is nagy titok, mert erről sem szokott szólni. Hogy aztán Soros terve nem is terv, csak egy javaslat, amelyet az EU nem vesz nagyon komolyan, az már a harmadik nagy titok, ugyanis nálunk a kormány és pártszócsövek mindig Soros tervet mondanak, mindig egymillió migránst emlegetnek, mindig arról beszélnek, hogy Brüsszel erőszakkal fogja őket ide telepíteni, és csak miniszterelnök úr áldozatos harcának köszönhető, hogy még nincsenek itt. Vajon miért titkok ezek, és miért nem tud róla a nép?

A miniszterelnök úr harmadik nagy harca a gyerekátoperáltatók elleni. A miniszterelnök úr a tudatlanság fegyverével küzd, 18 éves koráig a gyermek nem csak az „aberrációkról” nem tudhat (Orbánék szerint minden az, ami nem fekete-fehér), hanem arról a „normális” szexről sem, amelyet majd 18 éves kora után a miniszterelnök úr sok új magyar gyermek nemzése céljából elvár tőle. Az, hogy a gyermeki tudatlanság törvényileg kötelezővé tétele és az abortusz elleni küzdelem hogy fér össze logikailag, egyelőre kiderítetlen. Ahogy nézem, sok munka lesz vele.

Itt tarunk most. Már negyedszerre nézzük azt a darabot, amely már elsőre is dögunalmas volt, de miután a legtöbben erre váltanak jegyet, nem cserélik másik darabra, mindenkinek ezt kell néznie. A színháztető már beázik, a székek recsegnek, a szereplők kilátástalanul ágálnak a kopár színpadon, a pattogatott kukorica elfogyott, az üdítő meleg, és nincs fűtés. Jó kis szórakozás, nemdebár? És hogy miért van így?

Pár éve láttam egy riportot valamely vidéki helyszínen az ottani Józsi bácsival.

Hogy kire? Hát nézze, a Gyurcsány elvette a tizenharmadik havi nyugdíjamat, az Orbán meg adott tízezer forintot. Van még kérdés ezzel kapcsolatban?

Mint az ismert, a tizenharmadik havit nem Gyurcsány (ő a regnálása alatt végig fizette), hanem a Bajnai kormány szüntette meg a világválság miatt, de Bajnai azt mondta, ha jobb kor jön, vissza lehet adni. Addig is bevezette a nyugdíjprémium rendszert, amely adható. Ez utóbbi az a tízezer forint, amiről a Józsi bácsi beszélt. Ebből következően minden nyugdíjasnak, ha tud a fentiekről, Gyurcsányra kellett volna szavaznia. De nem tudták. Az ország döntő része nem tudta. Ahogy a rezsicsökkentésről sem tudnak sokat, azon kívül, hogy van. Pedig nincs is törvénybe írva, hogy ezekről a választóknak kötelező nem tudnia.

Ez van. És mi itt ülünk, és nézzük tovább a nézhetetlen előadást. Nem lehetne tenni valamit, tessék mondani?

Agy

Falusi Tamas

-

2024-06-20

0

Olvasgatva a nem NER-es újságokat, melyeket ismeretlen okból sokan „baloldalinak” titulálnak, a választás utáni „aferiaztánjóllebőgött” ujjongásokból, „ezmégmindigittvan” dühöngésekből, az egyéb, leginkább gúnyolódó írásokból, na meg a fideszes lapok által sugárzott eleve erőteljes Gyurcsány-utálatból egyértelműen látható, hogy hogyan lehetne Orbánt pillanatok alatt leváltani.

A módszer rendkívül egyszerű, széjjel kell küldeni a fürkészőket meg a portyázókat, akiknek egyetlen feladatuk lenne, megtalálni az Antigyurcsányt, aki a népnek való felmutatása után simán, becslésem szerint minimum hétnyolcaddal hozna bármilyen magyarországi választást.

Mégpedig

anélkül, hogy sok közpénzt kellene lopni hozzá, mellyel az egyedi és a közmédia propa… újságírói lefizethetők (a közpénzfidesz összegszerűen kábé ötvenszeresen múlja felül a dollárbaloldalt, azzal a különbséggel, hogy közpénzfideszék nem kapják a pénzt attól, akinek van, hanem maguk veszik ki a közös kasszából, és nem csak választásokkor, hanem folyamatosan),
anélkül, hogy sok influenszer beszervezése és rengeteg őt dicsőítő bejegyzés + lájkolás + megosztás kellene hozzá a közösségi oldalakon, amelyek révén tök ismeretlen emberekből lehet másfél hónap alatt országos sztárt, sőt Messiást faragni,
valamint anélkül, hogy a „programját” ismerné a nép. Nincs is neki. Ez a Messiásra is jellemző, azaz az Antigyurcsány valamiképpen szintén Messiás. A program nemléte különben is kötelező, mert Dobrev árnyékkormányának volt programja, és annak az ellentettje ugyebár a „nincs program”. Dobrev, mivel volt neki, közzé is tette, csak nem törődött vele a kutya se.

A helyzet az Antigyurcsány megtalálása után már tudományosan is egyértelmű. Az mindenki előtt ismert tény, hogy a legrosszabb rossz, aminél rosszabb már nem képzelhető el, az a -∞ (mínusz végtelen), ami pedig közismerten = Gy. Ha ennek matematikai ellenpólusát képezzük, akkor a +∞ (plusz végtelen) = Agy, vagyis az Antigyurcsány maga a szellemi abszolútum, amelynél jobb egyszerűen nem létezik, így aztán nem kérdés, hogy kire kell szavaznia mindenkinek.

A gond az, hogy az Antigyurcsányt egyelőre nem sikerült megtalálni. Már voltak jelentkezők (LMP, Momentum, MKKP), de egyik sem volt az igazi, talán mert ezek zöld, liberális, kacagtató, meg efféle köntösökben léptek színre, és mivel semelyik sem tökéletes ellentéte Gyurcsány européer szociáldemokráciájának, nem is vihették sokra. A népek nem tudják ugyan, mi az az européer szociáldemokrácia, de ha Gyurcsány a képviselője, akkor biztosan valami borzalom, hiszen a Viktor is megmondta, hogy ezek a gyurcsányisták háborúpárti, migránssimogató gyerekátoperálók, akik, mielőtt halálba küldenék fiainkat, még gyorsan eladják az országot a Soros féle fegyvergyárosoknak. Viktornak meg csak hihetünk, nem? Hiszen a nyugdíjat is megvédte, ahogyan Selmeczi azt anno világgá sikoltozta volt, sőt Rogán többször is megmondta, hogy nincs kormányzati médiabirodalom.

Az Agynak mindazzal, ami Gy, tökéletesen ellentétesnek kell lennie. A lehető legkonzervatívabb, legszuverenistább, a globalistákat a legjobban utáló, a leginkább biblikus-trianonista, az oktatásra és az egészségügyre a legkevesebbet fordító, a svájci indexálást még véletlenül sem bevezető, a legtöbb embert az út szélén hagyó, a szegénységet maximális mértékben kriminalizáló (hajléktalanok, romák, stb.), és hogy az újságíró bácsiknak is elég tétessék, akik ezzel a tulajdonsággal szokták Gyurcsányt lenézően jellemezni, a legeslegkevésbé túlmozgásos személyt kell kiválasztani. Gyakorlatilag legyen szoborszerű, az az igazi. Bájos mosollyal az arcán.

Amint a fentiekből látható, ez afféle tízzel felszorzott Orbán-Toroczkai kombó, megspékelve szent őrülettel meg merev tartással, ami így együtt sajnos túl speciális ahhoz, hogy sűrűn forduljon elő kies Hazánkban.

Csak két ember él minálunk, akik az Agy előírt tulajdonságait megközelítik. Persze csak valamennyire. Az egyik valóságos, a másik reménybeli.

Az első természetesen Orbán Viktor. Ő már tett nevezetes dolgokat az Aggyá válás érdekében. Például lenyúlta a gyakorlatilag Gyurcsány által összegyűjtött, 3000 milliárdos MANYUP kasszát, 10 éven keresztül lopta el a 13. havi nyugdíjat, amelyet Gyurcsány a regnálása alatt végig fizetett, úgy tüntette el az EU pénzeket, hogy abból nem az ország gyarapodott, hanem a rokonok, barátok, üzletfelek (lásd a 20 milliós Zuschlag és a 13 milliárdos Tiborcz ügyek ordító különbségét), az oktatásra meg az egészségügyre nagyon kevés pénzt ad, így aztán rendőri felügyelet alá kellett ezeket helyezni, hogy egyáltalán működjenek, valamint eltörölte a svájci indexálást, amely Gyurcsány alatt végig hatályban volt. Ilyen orbáni húzásokból Gyurcsány egyet sem csinált, és Dobrev sem fog csinálni soha, azaz Orbán működése az Antigyurcsány működésének sok szempontból megfelel.

Egy apró gond még akad, ezen jó irányba tett lépések ellenére Orbán sajnos nem érte el azt a szintet, amelyet az Agy ideál megkövetel, ráadásul derék miniszterelnökünk áldásos regnálása következtében Magyarország úgy lecsúszott, hogy már Bulgáriával vetélkedik az utolsó előtti helyért, ami ugyan mellékkörülmény, de sokak számára igen kellemetlen. Orbán, tehát egyelőre nem mindenkinek a legjobb jó. Őt és a környezetét persze az országos pénzhiány egyáltalán nem zavarja, ami Hatvanpusztát tekintve érthető, ugyanis neki magának mégiscsak ő a legjobb jó.

Összefoglalva: Orbán nagymértékben hasonlít az Antigyurcsányra, nem véletlen hát a sokszoros kétharmad. Azért persze fejlődnie kell. Messze még a cél, a pozitív végtelen.

A másik potenciális Agy maga a Messiás. Mivel az Agy tulajdonságait ismerjük, kimondható, hogy ha egy Messiás nálunk sikerekre vágyik, jobboldalinak kell lennie, ugyanis Gyurcsány nem az. És valóban, az aktuális Messiás tényleg jobboldali, ezért csodálatos, hogy a Fidesz szavazóbázisa gyakorlatilag intakt maradt tőle (sőt még többen is szavaztak Orbánékra, mint 2019-ben), és a mi Messiásunk jobboldalisága ellenére nem a jobboldali, hanem a baloldali pártoktól szívta el a szavazóikat. Jobban belegondolva ez persze mégsem csodálatos, mert a baloldal szavazóinak láthatólag már mindegy, kicsoda, mindegy, hogy néz ki, és mindegy, mit akar tenni, egyetlen feltételük van, ne Gyurcsány legyen. Ez esetben viszont teljesen érthetetlen, miért nem jó nekik Orbán. Az emberi értelem kifürkészhetetlen. Az értelmetlensége is.

A Messiás jövője elég bizonytalan. A mostani választáson hétszázezer szavazattal kapott ki Orbántól, és az már első ránézésre látszik, hogy ennyi szavazat, amelyet még be kellene neki más pártoktól vagy a bizonytalanoktól gyűjteni, hogy Orbánt legyőzze, nincs a rendszerben. Pláne nem lesz elég 2026-ban, mikor azok a fideszesek is elmennek szavazni, akiket a FIDESZ, a polgármester, meg az EP nem érdekel, mert ők csak Viktorra szavaznak, senki és semmi másra, azaz a Messiásnak a győzelemhez még több szavazó kellene. Így a győzelme gyakorlatilag reménytelen… hacsak nem gondolunk arra: lehet, hogy nem is akar győzni? Mert ő a FIDESZ tartaléka?

A FIDESZ komoly magja tudja, hogy a mostanra már teljesen elszabadult miniszterelnöki hajóágyúval nehezen jut vissza a mérvadó Európába, azaz a Néppártba, így a TISZA menekülési útvonal lehet nekik, ha a FIDESZ Orbán miatt komolyabban kezdene erodálódni. Félnivalójuk a hazai óellenzéktől, azaz az européer szociáldemokráciától nincs, azokat a szerencsétleneket derék népünk jóvoltából a Messiás úgy söpri el, mint a förgeteg!

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarországon csak az Antigyurcsány típusú vezetőre vevő a nép. Jelenleg az Agy ideált leginkább megközelítő Orbán-Magyar duó az első helyért vetélkedik. Jeleztük már a kételyt: lehet, hogy ez nem is vetélkedés, hanem elmés együttműködés (lásd Szentkirályi – Vitézy). Hogy melyik, az előbb-utóbb kiderül.

Van még sokaknak egy sánta reménye: a nem fideszes tábor összes szavazója a Messiás zászlója alatt egyesül, akiről csak két dolgot nem tudunk: hogy kicsoda, és hogy mit akar. Bár ez sem új, mert a 2022-es választáson láttunk már ilyet. MZP-ről sem tudtuk, hogy kicsoda, és hogy mit akar. Aztán megtudtuk. Az eredmény még a Holdról is látszott. Mellesleg, ha a Messiás így nyerne, akkor újból kialakul az „Egy a tábor egy a zászló” központosított hatalmi szituáció, ami pont ugyanannyira veszélyes, mint a mostani NER.

Választási érdekesség, hogy sok főfoglalkozású tutimondó azt üvöltözi a nagy magyar médiafronton, hogy Karácsonynak nem lett volna szabad Dobrevékkel szövetkeznie, mert íme, Dobrev riasztó hatása miatt csak épphogy tudott nyerni. Kérdés persze, hogy ha Karácsony nem áll össze a DK-val, és csak a Párbeszéddel indul, azaz a DK szavazói nem rá, hanem a saját jelöltjükre szavaznak, vajon hány voksot tudott volna összeszedni?

Na? Ki tudja? Szabad a pálya, emberek.

A Szekta

Falusi Tamas

-

2024-04-08

0

Végre van valamivel elbüszkélkednünk. Létezik Magyarországon egy hatalmas létszámú hívőcsoport, amelyik egy kérdést illetően abszolút homogén véleménnyel bír. Ettől a véleménytől eltéríteni őket nem lehet, hajlandók Pokolra menni, ha meg kell védeni az álláspontjukat, és félelmetes jellemzőjük, hogy kb. az ország 85 – 86 százaléka tartozik ide, azaz, ha erről a kérdésről kell szavazni, a végeredmény tán még a Nemzeti Konzultációt is lepipálná, de Putyin szegényes választási győzelmeit biztosan.

A szektának nincsenek papjai, nincsen semmiféle ideológiája, se újságja, se honlapja, se szervezete, de még csak egy árva postacíme se, ahová írni lehetne nekik. Azt ugyebár mondanom sem kell, hogy a szektának nincs imádható, földöntúli istene sem, kizárólag egy, azaz egy darab Antikrisztussal büszkélkedhet, akit úgy hívnak, hogy Gyurcsány Ferenc. De az aztán valódi Antikrisztus, az angyalát! Lehet mondani!

Ez a Gyurcsány nevű már fiatal korában gyalázatos ténykedést folytatott

„1981-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ főiskolai bizottságának tagja lett. Később KISZ-titkárnak is megválasztották, ami jól fizető állást jelentett számára (Hoppá! Jól fizető! Hoppá!). 1984 és 1988 között a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, majd 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett. 1989-ben a KISZ jogutódjának, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek (DEMISZ) az alelnöke volt, a szervezetben a radikálisabb, reformer vonalat képviselte. Két hónap után kilépett a DEMISZ-ből, és kb. harminc társával megalakították az Új nemzedék nevű ifjúsági szervezetet, melynek elnöke lett. A szervezet rövid ideig állt fenn, majd szinte észrevétlenül szűnt meg. Ezzel jó időre véget ért politikai pályafutása.”

A szekta úgy tudja, az Antikrisztus vérkommunista beállítottsága minden élőlényre életveszélyes

Öt évre rá self made businessman-ként lenyúlta a MOTIM-ot az államtól, hajszálpontosan ugyanúgy, ahogy Csányi az OTP-t, meg Széles az Ikarus-t, satöbbi, satöbbi, és ezzel az üzlettel ugyan mindenki jól járt (az állam, a Gyurcsánynak kölcsönt adó bank, a MOTIM vezetés, a MOTIM dolgozók, az ország), de sajnos Gyurcsány is jól járt, és ez több mint bűn: hiba. Persze csak nála. Emlékszem egy másik üzletre, melyben a Mátrai Erőmű az államnak 6 milliárdért nem kellett, és hagyta, hogy Mészáros vegye meg, aki ezután kiszippantott belőle 11 milliárdnyi osztalékot, majd ismét felkínálta az államnak. Az állam úgy döntött, hogy most már kell neki, és fizetett is érte Mészárosnak 17 milliárdot. Mészáros ugyan Gyurcsányhoz hasonlóan jól járt, de mégsem lett ebből meghurcoltatás. Talán az az oka, hogy az állam, azaz az adófizetők ezúttal rosszul jártak, sőt igencsak rosszul. És az nem dehonesztálja, hanem feldicsőíti Mészáros Lőrincet, a nagy üzletembert, akinek sok milliárddal sikerült átvernie az államot.

A szekta úgy tudja, Gyurcsány a MOTIM-ot lopta

Újabb kilenc év elteltével következett be a szekta szerint Magyarország legnagyobb tragédiája: Gyurcsány 2004-ben miniszterelnök lett. Elődjei közül Orbán a teljesen eszetlen minimálbér emeléssel (utolérjük Ausztriát – hehe) gazdasági szakadékba lökte az országot, így a Bokros-Surányi duó által elért éltanulóságnak annyi lett. Az utána következő Medgyessy a károk csökkentése érdekében megemelte az állami alkalmazottak meg a nyugdíjasok jövedelmét, hogy az egyensúly helyreálljon, ám mikor bokrosi mintára el akarta inflálni a forintot, hogy a gazdaság ismét növekedni kezdjen, az Orbán kinevezte Járai bankelnök úgy keresztbe verte szegény 206-ost, hogy kifeküdt. Ő is, de főleg az ország. 12 %-os kamat, bivalyerős forint, egyre zuhanó gazdaság, na, ezt kapta az új miniszterelnök 2004-ben a nyakába.

A szekta természetesen úgy tudja, a katasztrofális helyzet nem az Orbán-Medgyessy-Járai trió, hanem Gyurcsány bűne. Gyurcsány 2003-ig ott sem volt ugyan, de a szekta valamiért mégis úgy tudja.

Egy miniszterelnöknek kötelességei vannak, így miniszterelnök lévén neki kellett a helyzetet konszolidálnia, rendbe rakni a gazdaságot. Dicséretére legyen mondva, megtette. A világválság kitörése előtt a magyar gazdaság a következő helyzetben volt: A GDP növekedése 2004. augusztusa és 2008. augusztusa között kb. 17 %. A bruttó(!) GDP arányos adósság növekedése 58 %-ról 67 %-ra = 9 %. Volt 13. havi fizetés, 13. havi nyugdíj, a várható éves hiány 2008. augusztusában 3 %, a CHF 168 forintot ért, az oktatásra és az egészségügyre többet költöttek GDP arányosan, mint ma, a MANYUP-ot nemhogy nem nyúlták le, de még évente növekedett is (a nyugdíjtőke kb. 90 %-át a Gyurcsány kormányok gyűjtötték össze), és két fokozattal jobb adóskategóriában voltunk (BBB+), mint ma (BBB-). Mindezt komoly EU pénzek nélkül, mert az EU-s pénzeket ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a pénz 95 %-a már 2010. után, azaz Orbánékhoz érkezett.

A szekta persze úgy tudja, a világválságot Gyurcsány robbantotta ki, a világválság okozta akkori adósságnövekedés tehát szintén Gyurcsány miatt van.

Egyébként a mai adósságunk az eltelt 13 év után nem sokkal kisebb a 2010-es csúcsnál (válság inkluzíve): akkor 80,6 %, most 73,5 %.

Az, hogy Gyurcsány csődbe vitte az országot, nem kérdés. Hát persze, hogy csődbe vitte. Ezt erősítgette Szijjártó és Kósa is a 2010-es választások után, mégpedig (amennyi eszük van) nyilvánosan, mire a forint akkorát zuhant, mint egy ólajtó. A devizahiteleseknek annyi lett. Ezt követte Selmeczi vészsikolya, hogy meg kell védeni a nyugdíjasok pénzét a gaz pénztáraktól, amely védelmet az új miniszterelnök biztosította is, mivel úgy lenyúlta a közel 3000 milliárdos MANYUP-ot, hogy azóta sem találja senki.

A szektát ez egyáltalán nem érdekli. Csak Gyurcsány gonosztettei.

Gyurcsány a fenti szörnyűségeken kívül még hazudott is. Az, hogy mit, máig nem ismert. Általában egy 2006. februári interjúra szoktak hivatkozni, mikor egy kérdésre azt mondta, a gazdaság köszöni, jól van, de ez nem valami nagy hazugság, mert februárban még nyugodtan mondhatta. Az persze teljesen ismeretlen a magyar nép előtt, hogy hozzáfűzte:

„Ha nem lenne jól, majd teszünk valamit.”

És bizony tettek, mert a választások megnyerése után rögtön megszorításokat vezettek be, amelyek olyan javulást hoztak, hogy a világválság kitörése előtt a magyar gazdaság egészen jó állapotban volt (lásd fentebb). Mások szerint ők nem konkrét hazugságot értenek az alatt, hogy Gyurcsány hazudott, hanem azt, hogy eltitkolta, ha nyernek, megszorításokat vezetnek be. Érdekes érvelés, pláne, ha tudjuk, hogy a választások előtt Antall „eltitkolta” a várható gazdasági zuhanást, Horn „eltitkolta” a Bokros csomagot, Orbán meg „eltitkolta” a MANYUP lenyúlását, mert ez utóbbiakon nem kérte, nem kéri, és nem is fogja számon kérni senki a választások előtti eltitkolásokat. Csakis Gyurcsányon.

A szekta szerint ez így helyes

Van még ugyebár a szemkilövetés. A dolog érdekessége, Gyurcsány regnálása alatt nincs tudomásunk rendőrök keze között halottakról, Orbán regnálása alatt meg többről is, ugyanakkor utóbbiak közül egyik sem harcban, kockakövek és Molotov koktélok záporában történt, hanem mind konszolidált körülmények között, amikor rendőrök nem sérültek meg. A dolgok következményeképpen Gyurcsány kapott jelzőt emiatt, Orbán viszont nem. Tőle elfogadjuk, őt nem bántjuk emiatt, hiába sokkal súlyosabb és igazságtalanabb a tett. Hogy mi a szekta véleménye, azt mindenki találja ki maga.

Sokan nagyon örülnek a szektának, hiszen így sohasem lesz összefogás, azaz Orbán Viktor örökkön örökké miniszterelnök marad. Ámen. Az összefogás azért lehetetlen, mert önző okokból majdnem minden párt úgy kezdi, hogy

Gyurcsánnyal nem, nem, soha!

Hátha így több szavazatot kap.

Magyar Péter is így kezdte. Ő azt mondta, hogy Gyurcsány a NER egyik pillére. Azt, hogy mit kap érte Gyurcsány Orbántól cserébe, azaz megéri-e ez neki, nem mondta, és nagy szerencséjére nem is kérdezték tőle, mert elég nehéz lett volna bármit válaszolni rá.

Lényeg, hogy ő népszerűbb legyen, és így népszerűbb is lesz, az halálbiztos, mert a szekta nagy erő, és mindig lehet rá számítani.

Gyurcsány sajnos visszaírt. Ő nem támogatója a NER-nek, mint Magyar volt, és nem is köpönyegforgató, mint Magyar lett, ne próbálják kollaborálással vádolni! Így elkövette a nagy bűnt, mert, ahogy egyik derék ismerősöm mondta,

„Nem megsértődni kellett volna neki, hanem csöndben maradni, és dolgozni az összefogáson!”

Aha. Maul halten, und weiter dienen. A szekta kiválóan működik. Az, hogy működése gyakorlatilag ellehetetleníti a kormányváltást, csak elhanyagolható, mellékes következmény, kit érdekel, ha lehet gyurcsányozni egy jóízűt? Ugye?

Messiás

Falusi Tamas

-

2024-04-05

0

A Messiásban az a jó, hogy nekünk nem kell csinálni semmit. Elég, ha várjuk. Vagy a parton üldögélve, ha az a közvélekedés, hogy hajóval jön, vagy még a partig sem kell elmennünk, ha úgy gondoljuk, hogy egyszer csak szelek szárnyán vagy időgéppel itt terem. Van olyan vélekedés is, hogy közülünk az egyik derék magyar vagy Magyar egyszer csak szárba szökken itt a Kárpát medence kellős közepén, és akkor hipp-hopp, ő lesz nálunk a Messiás.

Nekünk, szegény magyaroknak jó ideje nem volt Messiásunk. Még a leginkább annak ígérkezőkről is hamar kiderült az évszázadok során, hogy nem azok, így estünk csöbörből vödörbe meg vicaverza többször is, míg végre aztán megérkezett a két Messiás. Egyrészt Reagan, aki a csillagháborús programmal gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetuniót, másrészt Gorbacsov, aki hagyta magát térdre kényszeríteni, mert volt annyi esze, hogy így sarokba szorítva inkább megadja magát, mintsem hogy kirobbantsa a harmadik, immár nukleáris világháborút. Putyinról még nem tudjuk, hogy van-e annyi esze, ám a tetteit figyelve nagy valószínűséggel nincs. Ezért kizárólag abban reménykedhetünk, hogy még mielőtt megnyomná a piros gombot, szerencsétlen módon kiesik valamilyen ablakon (a körötte lévőknek csak van valamennyi eszük, nem?).

Reagan és Gorbacsov sok országnak lettek így a Messiásai, akiknek elhozták… na, nem a jólétet, hanem annak a lehetőségét, amellyel aztán mindenki annyira élhetett, amennyire saját képességéből tellett neki. Érdekes módon a népeket nem a Megváltás érdekli, amely a Messiás fő feladata, sokkal inkább a Jólét, ezért, ha bűnöznek, titokban bűnöznek, mert úgy ugyan Pokolra kerül az ember (Isten szeme mindent lát), de legalább itt a Földön addig is elvan remekül. Ezért szinte senkisem az igazi Messiást várja, hanem inkább azt, aki a bűnmegváltás = a Paradicsomba kerülés helyett a sorsunk jobbra fordulását ígéri, mégpedig igen! Itt! A Siralomvölgyben! A Próba színhelyén, ahol világosan megmutatkozik, ki az, aki a mindenkit érő számtalan csapás hatására megrendül-e hitében, és ki az, aki nem. Az Urat illetően nyilvánvaló, hogy a kettes típusú, jólétet hozó Messiás nem tetszik neki, mert az ahelyett, hogy a hitet erősítené, a földi csapások számát és nagyságát mérsékli, még akár nullára is, így a Próba nem igazán működik.

A legeslegújabb kor első kettes típusú Messiása nálunk Antall volt, de hiába hitte azt az ország (mert azt hitte ám), hogy majd gombnyomásra érkezik a kapitalista Kánaán, 45 év hordalékát az első miniszterelnöknek meg az utódjának nem sikerült elpucolnia. Le is váltotta a nép az MDF-et a második kettes típusú Messiásra, azaz Hornra, erősen bizakodva abban, hogy újra lesz háromhatvanas kenyér. Nem lett. Sőt ellenkezőleg. Jött a Bokros csomag. Ezután Magyarországon a csalódások miatt Messiás nélküli élet folyt egy darabig, míg nem az egyik miniszterelnökünkről sikerült a néppel elhitetni, hogy az ördögnél minimum 17,2 %-kal rosszabb. Aki kíváncsi az akkori eseményekre itt, itt és itt utána nézhet.

A Gy.F. nevű miniszterelnök rosszasági faktorát tekinve az új Messiással szemben nem volt semmilyen követelmény, azaz bárki és bármilyen lehetett, akár maga az ördög is, ha erre vállalkozik. 2010-ben nagy hozsanna közepette meg is érkezett az ország harmadik kettes típusú Messiása (O.V.), akit főleg a magyar értelmiség várt rajongva, és nagyon szurkolt a kétharmadának. Hogy miért, azt tőlük kell megkérdezni. Ugyan hamar kiderült róla, hogy az ördögöt tekintve az ő rosszabbsági faktora 68,2 % (> 17,2 %), de a nép nagy része erről máig nem tud, és úgy adja neki egymás után a kétharmadokat, mintha tényleg ő lenne a Messiás. Pedig dehogy.

Regnálása alatt az előző kormányok (főleg Gy.F.) által gyűjtögetett MANYUP vagyon nemhogy évente bővült volna, mint korábban, hanem teljesen elveszett. A nyugdíjasok illetményének svájci indexálását megszüntette, azaz a bérekhez képest a nyugdíjak nagyon lemaradtak. Az EU által évente küldött ezerakárhány milliárd ellenére nem hogy az osztrákokat, vagy legalább a cseheket utolértük volna, de Románia ért utol minket, és részben le is hagyott. Rosszul kezeltük a COVID-ot. Európában a legrosszabbul az inflációt. Energiakitettségünk (házszigetelések elmaradása, földgáz- és áramimport) sajnos magas szintű. Szinte minden szövetségesünkkel összevesztünk. Ma az S&P adósminősítésünk azonos azzal, amilyen 2010-ben, az állítólagos államcsőd idején volt (BBB-). A svájci frank a 2010-es 200 forint helyett ma 398 forinton tartózkodik. Jelenleg kevesebbet költünk GDP arányosan oktatásra és egészségügyre, mint 2010-ben, nem véletlen, hogy mindkettő rendőri felügyelet alatt áll, különben személyileg és anyagilag szétesne (már látszanak az előjelei). Érdekes lenne, ha mindezt megtudná a nép, de ahhoz sokszor és sok újságban kellene megírni (amire a független média nem hajlandó), és a hatás még erősebb lenne, ha azt is megtudnák az emberek, hogy az ellenzék hogyan csinálná jobban (ezt sem írja meg a független média, pedig az ellenzéki program rendelkezésére áll). Így aztán az ellenzék helyzete immár nem kicsit, hanem teljesen reménytelen.

Itt tartunk ma. Nem csoda, hogy sokan vannak, akik várják a változást. Akik értelmileg várják, azok tudják, hogy egy ellenzékünk van, amelyet még több részre szabdalni hülyeség, akik viszont érzelmileg szeretnének kormányváltozást, azok szentül hiszik, hogy van egy másik ellenzék is, amelyik szép, jó, okos és becsületes, sőt „hiteles” is (hogy mitől az kérdés), csak még nem jött elő. Arról, hogy hol lapulhat ennyi ideig, nagyon hallgat az érzelmi ellenzékiség, mert úgysem tudnák megválaszolni. De semmi vész, mondják, mikor majd eljő a Messiás, eljő vele az új ellenzék, és eljő az új szavazótábor is… illetve bocs, az nem jő el, azt a Messiás csak a meglévő szavazókból tudja összegyűjteni. Vagy a fideszes szavazókból, vagy az ellenzéki szavazókból, vagy a bizonytalanokból. Már csak neki kell eljönnie.

Mi, akik kormányváltást szeretnénk, nemrég szerencsés helyzetbe kerültünk, ugyanis hirtelen-váratlanul úgy eljött hozzánk megint a Messiás, hogy jobban se kell. Igen jól választotta meg a pillanatot. Amikor úgy látszott, hogy egy nagy botrány után Orbán kezd újra magára találni, és az ellenzéki szavazók teljesen elkeseredtek, hogy megint nem lesz reményükből semmi, akkor állt ki M.P. a placcra, zsebében az aduásszal, amelyet biztos, ami biztos alapon titokban vett föl kazettára, és melyből világosan meghallgatható, amit tudott mindenki eddig is, és aminek pont úgy nem lesz hatása, ahogy a nagy botránynak se volt.

Az ilyen bizonyíték sajnos nem győz meg semmiről senkit, mert a FIDESZ szavazókat úgysem lehet meggyőzni, az ellenzéki szavazók a kazettán hallhatókról már rég meg vannak győzve, a bizonytalanok meg tudnak róla, sőt még sokkal különbekről, mégis bizonytalanok voltak, vannak és lesznek. Ebből következően az első és a harmadik táborból senki nem fog a Magyar Messiás csapatába igazolni, a másodikból igen (a médiafelhajtástól függő mennyiségben), de az meg pont nem kellene. Így ugyanis legfeljebb az történik, hogy az ellenzéki szavazótábor tovább oszlik, ha még nem oszlott volna elég felé. A helyzet csak akkor lenne jobb, ha a teljes ellenzéki szavazótábor felsorakozna mögötte, és akkor egy az egy ellen lehetne Orbánnal megmérkőzni, de erre a felsorakoztatásra nagyon sokan alkalmatlanok. Ahogy a mi Messiásunk szintén.

Először is haszonlesőként indult, mert ha valaki azt mondaná, hogy a nagy állami cégek vezetőségébe a saját érdemei révén került be, azt nyugodtan körbe lehet röhögni. Ahogy Kubatov úr megjegyezte volt, ő csak egy futballistafeleség… illetve hát futballistaférj. Ráadásul áruló is, aki jóelőre biztosította magát mindenféle titkos hangfelvételekkel, ebből következően nem fog bízni benne senki, szövetkezni nem tud senkivel.

Kellemetlen indulás, ha megjegyezhetem. A második gond, hogy a politikában se tapasztalatai se ismeretei nincsenek, bár ez gondnak nem akkora, mert a sok tapasztalt politikus ellenére rengeteg a hülyeség.

A harmadik gond viszont komoly, hiszen ő nem bírt egy ötfős családdal, mit csinálna akkor egy ekkora káosz közepén, mint kies hazánk jelenleg, ahol mindenki mindenkivel perben-haragban áll, ha nem is éjjel-nappal, de időszakonként biztosan. És ha még hozzátesszük, hogy a házasságban ő volt az agresszívebb, egyértelmű, hogy a Magyar Péter nevű, self made Messiásnak inkább a ketrecharc javasolható, mintsem a sok kompromisszumot igénylő politika. Orbán is elképesztően kezelhetetlen, de ő azért néha engedett (meglátván a vis maiort).

A fentiek alapján mondható, hogy a mi Messiásunk nem is Messiás, így kizárólag a médián múlik, mennyire fújja föl a dolgot, és hány szerencsétlennel hiteti el a választásokig, hogy ebből még lehet valami. Nagy fölfújás esetén M.P. a M. megcsíphet az ellenzéki szavazatokból úgy 20 százalékot, ami az összes szavazót tekintve kábé 8 százalék, azaz gyakorlatilag a Momentum szintje.

Nem valami sok. Az eredmény annyi, hogy egyre többen vannak, és egyre törpébbek a törpék. Orbán meg röhög.

Kell ez nekünk, tessék mondani?

(* Szerkesztőségünk nem feltétlenül azonosul a szerző véleményével.)

A nagy hajó

Falusi Tamas

-

2024-03-28

0

Amint a régi történetből ismert, valaha egyszer, még a felfedezések korában volt egy kis sziget a távoli óceánon, amelyen bennszülöttek éltek. Vadászgattak, halászgattak, hetente meghallgatták a sámánt, aki elmondta nekik, mi jó, mi rossz, béke volt a szigeten és nyugalom, mert nem tudott róluk senki.

Egyszer azonban a kis öbölbe eltévedt hajó érkezett, amelynek fogytán volt már a vízkészlete. A furán világos bőrű, bozontos arcú emberek kieveztek a partra, és addig mutogattak, amíg a bennszülöttek meg nem értették, hogy víz kell nekik. Hoztak is a patakból vizet a jövevények hordójába, amíg az meg nem telt, azok pedig gálánsan fizettek érte, adtak a helyieknek nagyon mutatós törött zsilettpengéket (a kapitányuk borotválkozott), színes üvegcserepeket, de még egy ollót is, amellyel már nem lehetett ugyan vágni, mert ki volt csorbulva, de rendkívül értékesnek tűnt a helyieknek, ezért kiváló tisztelettel helyezték el a sámán kunyhójában a szent ereklyék közé. Aztán a hajó elment.

A bennszülöttek attól kezdve már nem vadászgattak, nem is halászgattak, sőt nem csináltak semmit azon kívül, hogy kiültek a partra, és várták a nagy hajót, amelyik majd rendkívül fontos dolgokat hoz nekik, úgymint törött zsilettpengéket, színes üvegcserepeket, esetleg még egy ollót is, mert a korábbit a vásott csemeték elcsenték a sámán kunyhójából, hogy játsszanak vele, de a nagy játék közben úgy elveszett, hogy jobban se kell. Ez a parton üldögélős életmód sajnos nem használt a kis közösségnek, így aztán a következő nagy hajó már csak egy kihalt faluhoz érkezett a parton, melynek kunyhóit az enyészet rágta szét. A kutatók megtalálták a zsilettpengéket, az üvegcserepeket, sőt még a csorba ollót is, és némi gondolkodás után arra jutottak, hogy ha az emberek nem csinálnak semmit, csak várják a nagy hajót, akkor ne csodálkozzanak, ha az rosszat tesz nem csak az egyéni egészségnek, de a csapatnak is.

Na, így vagyok én a magyar, médiafelülettel bíró értelmiséggel. A nagyobbik részét jól tartják közpénzen (ők már nem is igazán értelmiségiek, jóval inkább bértollnokok), a másik, lényegesen kisebb része meg ott ül a parton.

Néhánynak maga ácsolta piedesztálja van egy nagy táblával az oldalán, amelyre azt írták, hogy ”Morál” (az értelmiség ismer idegen nyelveket). Szomorúan nézem, ahogy bámulják a vizet, és várják a nagy hajót. Néha elmondják/megírják, hogy minden rossz, és hogy jöhetnének már, mely nagyszerű elmondásokért valamint megírásokért a falulakók úgy-ahogy eltartják őket. Én ugyan csápolok meg ugrándozom, próbálok csinálni valamit, hogy a helyzet szörnyűsége érthető legyen az egyszerűbb embereknek is, és megváltozzon a gondolkodásuk, de az ordítozásom néhány társaméval együtt azonnal elhal a nagy hangzavarban. Mindig rá kell jönnöm, hogy az ellenzéki pártok, nagyobb független lapok meg egyéb ilyen közösségek, teljesen zártak, oda idegennek belépni tilos, tanács meg segítség fölösleges, mert bőven elég az az észmennyiség, amely már belül van nekik (hát hiszen az is szinte szétfeszíti őket, nem igaz?), ezért nincs szükségük magukon kívül senkire. Igaz, a „Minden rossz” meg a „Jöhetnének már” megírásához nem szükséges emeletes tudomány. Kár, hogy ennek a taktikának, sőt stratégiának az eredménye immár 14 éve nulla. Zérus. Semmise.

A helyzet érdekessége, hogy a derék parton üldögélők nem is hiába várják a nagy hajót. Az első 2009-ben érkezett, úgy hívták, hogy LMP, de sajnos törött zsilettpengéken meg színes üvegcserepeken kívül mást nemigen hozott, tekintve, hogy a 2010-es, a 2014-es és a 2018-as választásokon elért eredménye mindhárom esetben egyaránt 4%, és a 2022-es eredményhez sem járulhattak hozzá sokkal többel. Az emberek nem tolongtak, hogy rájuk szavazzanak, pedig a terv szerint annyira Orbán- és egyben Gyurcsánymentes párt, hogy azt már fokozni nem lehet.

A következő nagy hajó egy magányos ember, név szerint Márki-Zay. Ő kívülről érkezett, ugyanis a közvélekedés a közvélekedést irányító értelmiség jóvoltából az volt (még ma is az, sőt félek tőle, sokáig az lesz), hogy a meglévő ellenzéki pártokkal „úgysem lehet”, és ez a közvélekedés el is intézte, hogy MZP legyen a miniszterelnök-jelölt, aki mögé, mást nem tehettek, az Összefogás összes pártja felsorakozott. Ezzel az ideális felállással lett a bukás akkora, mint egy toronyház, illetve hát a kérdés kiemelkedő szakértője szerint olyan FIDESZ győzelem, amely még a Holdról is látszik. Nem óhajtanék ismét visszatérni az új hajó által hozottak törött zsilettpenge/színes üvegcserép hasonlatához, de nem tehetek mást, ugyanis ezúttal sem futotta többre. MZP rutintalanságát tetézte a felfokozott és túlzott önbizalom is, amennyiben egyszerre akarta mind a kormányzó pártokat, mind az ellenzéket leváltani, ami az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, ami a szavazati arányokon világosan látható.

Ekkora pofon után nehéz az újrakezdés az ellenzéknek, pláne, hogy nincs pénz, csak abajgatás, és ha volna, azt is elveszik. Tetézi még a bajt, hogy az ellenzék miniszterelnök jelöltje az amerikai ismerősei révén aránylag sok pénzt szerzett a kampányra, mégpedig 4 milliárd forintnyi dollárt, amely összeg persze eltörpül az MTVA 150 milliárd per év és a Rogán csapat propagandára költött 45 milliárd per év közpénz summái mellett. A 4 milliárd elköltésének eredménye nem lett, viszont fegyvert adott a FIDESZ kezébe, így most mehet a dollárbaloldalazós hazugságcunami akár fénysebességgel is, miközben a majd 200(!) milliárdnyi közpénzből(!) való FIDESZ kampányolásról iszonyúan nagy a kuss. A nép szívesen adja pénzét, hogy abból jól megfizessék azokat, akik programszerűen hülyítik őket.

És most nagy hajóból megérkezett a harmadik. A Magyar Péter nevű, uraságoktól levetett, ám alig használt bárka. Róla tudni kell, hogy semmiféle politikai teljesítménye nincs, programja sincs, csapata sincs, ami tőle reálisan várható az megint csak a törött zsilettpenge – színes üvegcserép kombó, na, talán egy csorba ollóval megfejelve. Ám ha ő jött, akkor ő jött, hajóból válogatni nem lehet. Egyelőre az érdekesség szele dagasztja a vitorláját, amely azonban csalfa tündér, csapongva fúj mindenfelé, és pár nap alatt könnyen megváltozik. Ő is rátett egy lapáttal, beígérve félelmetes bizonyítékokat, mert igaz ugyan, hogy Orbánék simliskedéseinek 98 százaléka látszik, teljesen nyíltan csinálják, az senkit nem érdekel, attól még a választó bőven rászavaz, vagy az ellenzékre nem (ami gyakorlatilag ugyanaz), arra viszont mindenki kíváncsi, mi lehet az a 2 százalék? Juj de izgi, nemde, Józsikám? Hátha kiderül a nagy titok: Orbán nem kísérte át az öreg nénit az úton. Tejézusmária! Hogy közben egy teljes országot tesz tönkre, és még nem is fejezte be, az ki a francot érdekel?

Ez van tisztelt Hölgyek és Urak. Tovább várjuk a nagy hajót.

Nem bízunk sem Orbánban, sem Gyurcsányban, amit könnyen meg lehet érteni, mert Orbánnál látjuk, hogy mit csinál, Gyurcsányról meg tudjuk.

Igaz, hogy csak hazugságokat tudunk róla, de az elég, hogy ne bízzunk benne. A leginkább érdekes, hogy még a nem a NER szolgálatában álló értelmiségiek is csak ezeket a hazugságokat ismerik. Ha valakit érdekel a történet, itt, itt és itt elolvashatja.

Szóval várunk. A nagy várakozásban sajnos a klímaváltozás okán előbb-utóbb elsüllyed a sziget, közben az Orbán kormány és a cselédség folyamatosan rugdossa éppen azokat, akik kívülről jövő nagy hajóként (neve Brüsszel, színe tarka) segíthetnének rajtunk, de mi ezt nem hagyjuk nekik.

Főleg az értelmiség tétlensége dühítő, hiszen pont ők azok, akiket az a költő, valami Petőfi, ha jól tudom, lángoszlopoknak nevezett ki. Ők lennének hivatottak elintézni, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán, ám a szellem napvilága helyett a FIDESZ rezsicsökkentés ragyogja be a házakat, de főleg a házakban lakó választók arcát, mert nem világosítja föl őket senki. Hacsak nem arról, hogy az ellenzék is ócska. Ez a Gyurcsányról „tudottakkal” együtt elég is a permanensen ismétlődő Orbán kétharmadokhoz.

Sic itur ad olympia Budapest. Orbán mennybemenetele. Nem kéne mégis tenni valamit?

Sározás

Falusi Tamas

-

2024-02-13

0

Azt írja Orbán Balázs András magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, a miniszterelnök politikai igazgatója, egyben Magyarország 33. legbefolyásosabb embere a Mandiner idézte Facebook-on, hogy: „Karácsony Gergely volt tanácsadója egy svéd lapban sározza Magyarországot!”

A Magyar Nemzet szerint ugyanazt írja, „uszít Magyarország ellen”, de ez nem ellentmondás, mert Orbán Balázs szövegében ez is benne van. Sároznak minket, és uszítanak ellenünk. Az EU-t uszítják természetesen.

Hogy ki? Jelen esetünkben Karácsony volt tanácsadója (2019 október – 2022 szeptember között), mégpedig az a Korányi Dávid, aki ráadásul a Soroshoz (ki máshoz?) köthető Action for Democracy elnöke. Sokszor megírták róla a NER lapok, hogy 2021-ben kiköltözött New Yorkba, ahol luxuskörülmények között él a 900 000 forintos tanácsadói fizetéséből, mert csak a luxuslakás havi bérleti díja 2 000 000 forintnak megfelelő dollár, így aztán dicsérheti Karácsony, hogy Budapest ma egy széles körű nemzetközi nagyvárosi koalíció motorja, és ebben Korányi Dávid munkája vastagon benne van, tudjuk mi már nagyon jól, hogy ez az alak kicsoda! És ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Gyurcsány-fióka, akkor tisztán látható, hogy ki áll előttünk: egy tipikus áruló.

Csak a hecc kedvéért megemlíthető még, hogy Orbán Balázs a Matthias Corvinus Collegium alapítvány élén 1 millió 900 ezer forintot keres, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanácsadó testületében havi 541 ezer forint a juttatása, politikai igazgatóként pedig Orbán Viktor állapíthatja meg a fizetését, amely így titkos, de a rossznyelvek szerint 1,5 – 2 millióra tehető. Visszafogottan számolva szumma 3 941 000 HUF/hó. Két New York-i luxuslakás.

A témára térve a svéd lap az europaportalen, melyben az áruló a következőket írja:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta tesztelte az EU és a NATO tűréshatárait. Az Európai Tanács különböző ülésein tanúsított pávatánca, és végül az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomag szándékos késleltetése frusztrálta az EU vezetőit, egyben elszigetelte a miniszterelnököt.

Az EU-ra jellemző, hogy több mint egy évtizedig halogatta az Orbán egyre autokratikusabb magatartása elleni fellépést. Az EU-nak abba kellene hagynia, hogy engedjen Orbán zsarolásának. Ennek megvannak az eszközei.

A múlt heti újabb erődemonstráció során Orbán végül feladta az ellenkezést, és jóváhagyta az Ukrajnának szánt pénzügyi csomagot. A trükkök ellenére jóformán minden igényét illetően engednie kellett.

Nagy kérdés, hogy megvalósulnak-e az igazságszolgáltatási reformok, amelyeket Orbán vonakodva fogadott el a befagyott uniós források felszabadítása érdekében.

Javasolható, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a magyar emberekhez, vállalkozásokhoz és önkormányzatokhoz kell juttatni. Kormányának megkerülése megfoszthatja Orbánt attól a lehetőségtől, hogy önmagát és a magyar nemzetet áldozatként ábrázolja.

Végezetül pedig egyértelműen le kell tenni az asztalra a 7. cikkely beidézését, amely megfosztaná Orbánt szavazati jogától. Orbán zsarolására határozott válaszra van szükség, olyan jogi mechanizmusokon keresztül, amelyek támogatják az uniós értékeket és támogatják az Orbán-rezsim alatt szenvedőket. Ez mind az EU, mind pedig Magyarország nemzeti érdeke.

A fentieket elolvasva megállapítható, hogy csak egy helyen van szó Magyarországról, mégpedig a svéd NATO csatlakozás ratifikálásának témájában: „Orbán Magyarországa lett az utolsó tagállam, amely még nem ratifikálta Svédország kérelmét…”, a többi helyeken csak Orbán Viktor szerepel. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat most Magyarország sározása, vagy uszítás Magyarország ellen, de nagyon úgy tűnik, hogy Magyarország címszó alatt itt sem az ország, hanem az államapparátus értendő, még tovább szűkítve a kormány, végeredményben pedig szegény miniszterelnök úr, akit valóban sároz, és aki ellen valóban uszít ez a pernahajder. Mégpedig az írás elejétől a végéig. Magyarország szerencsétlensége az, hogy, mint tudjuk, „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (népszavazás) gyakorolja”, azaz Orbán Viktor tényleg maga Magyarország. Egy személyben (ezt már ő intézte el). Ha tehát valami hülyeséget csinál, akkor azt mi csináljuk, ha elbarmol valamit, akkor azt mi barmoltuk el, és ha megsérti a fél világot, akkor a fél világ ránk fog haragudni. Úgy kell nekünk, miért nem olyat választottunk, aki ódzkodik az efféléktől.

A teljes cikket tekintve rendkívül nagy probléma Orbán Balázs úr számára, hogy Korányi leginkább tényeket fogalmaz meg, amelyeket egy politikai igazgatónak minimum konkrétan cáfolni kéne, ahelyett, hogy minősítgeti, de ezt sajnos vagy feledékenységből, vagy érvhiány miatt nem tette meg. Persze azért mondott valamit konkrét cáfolat helyett, mégpedig a következőket:

„A hazánk elleni baloldali uszítás már nem újdonság számunkra, de Korányi svéd lapban megjelent írása ez alkalommal is felfedi, hogy valójában korántsem Magyarország érdekeit tartják szem előtt. Az írás arra hivatkozik, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés nemzeti érdeke az EU-nak (sic!) és Magyarországnak. Nos, számunkra is fontos a nemzeti érdek, de nem az EU-é, hanem Magyarországé.”

Négyszer Magyarország, egyszer sem Orbán Viktor. Nos, ebből is az következik, hogy Orbán Viktor abszolút egyenlő Magyarországgal, aki őt bántja, az Magyarországot bántja. El a kezekkel Orbán Viktortól… illetve Magyarországtól! Szemét baloldali uszítók, akiknek az EU a láncos kutyája, azt szabadítják ránk állandóan. Orbán Balázs szövegéből következően, amit Korányi írt az igaz, hiszen nem tudja cáfolni. De rossz. Orbán Viktornak… illetve Magyarországnak. Is. És mi, választók tehetünk róla, hogy ő a miniszterelnök. Hát nem röhej?

Szijjártó is megnyilatkozott a minap, mégpedig Amerikában a Harvard Egyetem panelbeszélgetésén. Megismételte azt, amit idehaza is harsognak potentátjaink: a múltkori Európa Tanács csúcson az Ukrajna 50 milliárd eurójáról tartott szavazáson úgy vesztettünk, hogy győztünk, továbbá közölte, hogy meg vagyunk sértődve, mert a svéd miniszterelnök nem jön ide pitizni, hogy írjuk már alá a csatlakozását, pedig az Orbánnak… illetve Magyarországnak fontos (attól hízik a máj), és mondott még több akármi között két érdekeset is:

„Gyakran előfordul, hogy a kormány felvet egy fontos ügyet, és a többiek úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, ami jól mutatja, hogy az utóbbi években már nincs valódi tere az ésszerű párbeszédnek a stratégiai kérdésekről, és a helyzet folyamatosan romlik. Ha előterjesztünk egy ilyen igényt, akkor nem az a válasz, hogy vitassuk meg, tanulmányozzuk, hogyan találhatunk megoldást, hanem Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek bélyegeznek bennünket.”

Sajnos Szijjártó nem veszi észre, hogy a 2*2 = 4-ről hülyeség közölni Magyarország elképzelését arról, hogy az szerintünk öt, és kérjük a többi 26 tagállamot, hogy vitassuk már meg, hogy mennyi, mert tényekről nem célszerű vitatkozni, ugyanis csak az idő megy vele. Pláne, ha Magyarországnak nincsenek valós érvei. Mert nincsenek. Általában ostobaságok, légből kapott dolgok meg homályos elképzelések, melyek sajnos gyakran egyeznek Putyin elképzeléseivel. Ne csodálkozzunk hát, ha Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek „bélyegeznek bennünket”, bármennyire nehezményezi is a derék külügyér.

„A kormány mindig is őszinte volt a stratégiájával és céljaival kapcsolatban, ami az országban uralkodó egyedülálló politikai stabilitás révén lehetséges. Így megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, amit teszünk, és azt tegyük, amit mondunk.

Megengedhetjük. De meg ám! Ennek az utóbbi mondatnak ellentmondanak ugyan a „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” (Orbán V.), a „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok (Orbán V.) és a „Nem mi leszünk az utolsók, akik megszavazzák Svédország NATO csatlakozását (Orbán V.) kijelentések, sőt erősen ellentmondanak, de Szijjártó biztos zavarban volt, ezért hazudott.

Na, kérem, hát ilyen Orbán meg Szijjártó félék vezetnek minket. Hogy minknél fogva, azt mindenki döntse el maga.

Ennél még ez az ellenzék is jobb!

Észjárás

Falusi Tamas

-

2024-02-04

0

Úr ír, olvasó olvas. Például a Csépányi nevű ember írását, és nem akárhol ám, hanem a Magyar Nemzetben. Ez természetesen a Hírstarton is kiemelt véleménycikk, ahogy az náluk megszokott.

A derék Csépányi először Zalatnay Saroltát idézi:

„Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni.”

Aztán az alábbi mondatokat a „Gyurcsány emberei” által írt szövegből:

„A nyugdíjjal kapcsolatos mondandója több szempontból is érdekes. Az énekesnő pár éve aláírta a Fidesz Gyurcsány-ellenes petícióját, de azért a Fideszt dicsőítő mondatai mellett megjegyezte: attól még lehet valaki jó zenész, hogy baloldali. Zalatnay korábban azt is elárulta, hogy fiatalként tegező viszonyban volt Orbán Viktorral, már akkor is nagyon tisztelte őt, kora Petőfijeként írta le. Vajon a »költőhöz« is eljut a hír, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak?”

Végül a fentiekből arra a következtetésre jut, hogy (nagybetűs cím!):

„Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”.

Bizony! Arra a következtetésre. Ha hiszik, ha nem.

Mint az ismeretes, Orbán miniszterelnök úr mondotta volt, „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”, mivel pedig Csépányi úr gondolkodása hajszálpontosan azonos a miniszterelnök úréval (meg is bánná, ha nem lenne az!), az ő írása szintúgy a hullámverésben való navigálás része. A fentiek alapján néhány olvasó meg kell állapítsa, az ilyen észjárás a mások (gyakorlatilag a nemmagyarok, azaz pl. jelen sorok írója) számára valóban követhetetlen. Ennyire hülyének nézni az olvasót, ahhoz igencsak speciális észjárás kell, mert ez már nem a Mari nénik és Józsi bácsik szintje, hanem a röfiké.

A gondolkodási követhetetlenség persze több dolgot jelenthet. Van ugyebár ennek révén a fölény a többiekkel szemben, melyre jó példa Nándorfehérvár ostroma. Mikor Kapisztrán mintegy harmincezer fős, szedett-vedett keresztes seregével Hunyadi figyelmeztetése ellenére átkelt a Száván, és kereszttel a kezében, egyházi énekeket zengve megindult a törökök felé, II Mehmed hetykén lovára pattant, hogy könnyed csapással elsöpörje őket. A szultán úgy vélte, Hunyadi a mészárlást majd a várból nézi végig, de János másképp gondolkodott, ugyanis látván, hogy a reguláris harcosok zöme elment a szultánnal, párezer nehézlovassal kirontva elfoglalta az őrizetlenül hagyott ágyúkat és a törökökre irányítva hátulról lövetni kezdte őket. Kapisztránék örvendezve látták, hogy (nyilván a kereszt és az éneklés együttes hatására) úgy hullott előttük az ellenség, mint az őszi légy, és Hunyadiék nagy győzelmet aratva megvédték a várost.

Van aztán a követhetetlenségnek jóval kevésbé pozitív esete is, mely esetben a delikvens gondolkodása logikátlan, emiatt nem tudja követni a többi. Ilyen volt például az, mikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök körömszakadtáig harcolt azért, hogy az Európai Unió nehogy hozzájusson közös hitel révén 50 milliárd euróhoz, amelyből Ukrajnát tervezte négy éven keresztül támogatni. Jó, persze, ez nem harc volt, hanem vétóval való fenyegetődzés, ugyanis Orbán amiatt vetette be a múltkor a végső fegyvert, hogy a Magyarországnak ítélt, de az EU által megkövetelt úri viselkedéstől való nagymértékű eltérés miatt visszatartott összeget nehogy már Ukrajnának adják! Hiszen az nekünk jár!

Az Európa Tanácsnak igencsak nehéz dolga volt, mert egy követhetetlen észjárású miniszterelnöknek kellett elmagyarázniuk: pont amiatt szükséges ez a külön pénz az EU-nak, hogy a már rendelkezésre álló támogatásokat ne kelljen megkurtítani. Például Magyarország esetében sem, ugyanis az EU még mindig nem tett le arról az immár rendkívül halvány reményéről, hogy a páva abbahagyja a táncolást, teljesíti az EU által előírt 27 pontot, és akkor utalható a pénz. Még szerencse, hogy ez az eset már múlt idő, mert vagy felfogta Orbán, hogy eddig egy Magyarországnak is káros hülyeség mellett kardoskodott, és a szavazásra abbahagyta, vagy nem fogta ugyan fel, de a többiek azt mondták neki, megint kizavarják a folyosóra, ha tovább renitenskedik. A pávatánc abbahagyása és a 27 pont teljesítése lenne a következő lépés, és akkor megkapnánk a pénzt, de az az észjárás… hát én nem tudom…

Az észjárásnak abban is nagy szerepe van, hogy az ilyetén „országnavigálásból” (amelynek eredményeképpen immár Bulgáriával megy a küzdelem az utolsó előtti helyért) mit fog föl a nép. Illetve hát a népek. Magyarországon ugyanis kétfajta nép él, a hithűek meg a bizonytalanok. Előbbiek szintén két részre oszlanak, az Orbán-hitűekre és az Ellenzék-hitűekre, ahogy persze az utóbbiak is, mivel egy részük azért bizonytalan, mert nem érti a dolgokat, a másik részük meg azért, mert érti. Utóbbiak a zsűri, amely elég nagy létszámú (a magyar értelmiség jó része ide tartozik), és nem azzal foglalkozik, hogy eligazítsa a népet, melyik a kevésbé rossz, hanem azzal, hogy bemutassa szellemi fölényét, azaz a zsüritagok mindkettőről megírják, kijelentik, sőt megmagyarázzák, hogy rossz. Így „A másik sem lenne jobb” elv érvényesülésének semmilyen korlátja nincs.

A fentiek alapján a jelenlegi rendszer szavazás révén nem változtatható meg, amit gyakorlatilag mindenki tud. Ezért tervez például a miniszterelnök 2034-ig, amikor majd már minden magyarnak jó lesz, és ahogy Örkény megjósolta „Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…” (Itt egy csúnya szó következik.)”

Azt a pár évet guggolva is kibírjuk. És hogy lélekben addig jó legyen nekünk, arra a célra az újabb és újabb győzelmi jelentések szolgálnak, amelyek akármekkora miniszterelnöki kudarcból is képesek hatalmas sikert kreálni.

Orbán:

„Kiharcoltuk! A magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak! A háborúban nem veszünk részt, fegyvert nem küldünk, továbbra is a béke pártján állunk!”

Szijjártó:

„Nagy magyar siker született az Európai Unió előző napi csúcstalálkozóján, a kormánynak minden egyes célkitűzését sikerült érvényesítenie.”

Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, éneklik valakik valahol, talán az Operában, és Szelim ugyan összeomlik a végén, de nemes lelkét kórus dicséri, ahogy kéretik a miniszterelnök úr nemes lelkét is kórusként dicsérni, pláne, hogy ő még csak össze sem omlott, sőt igen jó erőben van.

A gyanakvó elme azért néha mégis fölveti a kérdést: nem lenne jobb az országnak a mások által is követhető észjárású navigálás, a követhetetlent meg hagyjuk meg a Nobel-díjasoknak? Igaz, ahhoz kormányt kéne váltani.

Címke: Gyurcsány Ferenc

A Demokratikus Koalíció (DK) 2026 tavaszán mind a 106 egyéni választókerületben állít jelöltet – jelentette be Gyurcsány Ferenc a párt 13. születésnapját ünneplő szombati rendezvényen.

A pártelnök „lehetetlenségnek” nevezte, hogy az Orbán Viktorral szembenállók a saját történetük elmesélését azokra próbálják bízni, akik „tegnap még Orbán történetét mesélték, írták, rendezték”.

A „hirtelen megtértekről” beszélve úgy fogalmazott, hogy ők már húsz éve is ellenzékiek voltak, „amikor te még nem. Mi ellenzékiek voltunk akkor is, amikor ez tönkretette a köztársaságot, amikor te segítettél neki”

Író, rendező, főszereplő Orbán Viktor. Róla aztán sok minden elmondható.

Ez a Gyurcsány nevű már fiatal korában gyalázatos ténykedést folytatott

A szekta úgy tudja, az Antikrisztus vérkommunista beállítottsága minden élőlényre életveszélyes

A szekta úgy tudja, Gyurcsány a MOTIM-ot lopta

A szekta természetesen úgy tudja, a katasztrofális helyzet nem az Orbán-Medgyessy-Járai trió, hanem Gyurcsány bűne. Gyurcsány 2003-ig ott sem volt ugyan, de a szekta valamiért mégis úgy tudja.

A szektát ez egyáltalán nem érdekli. Csak Gyurcsány gonosztettei.

A szekta szerint ez így helyes

Magyar Péter is így kezdte. Ő azt mondta, hogy Gyurcsány a NER egyik pillére. Azt, hogy mit kap érte Gyurcsány Orbántól cserébe, azaz megéri-e ez neki, nem mondta, és nagy szerencséjére nem is kérdezték tőle, mert elég nehéz lett volna bármit válaszolni rá.

Nem bízunk sem Orbánban, sem Gyurcsányban, amit könnyen meg lehet érteni, mert Orbánnál látjuk, hogy mit csinál, Gyurcsányról meg tudjuk.

Úr ír, olvasó olvas. Például a Csépányi nevű ember írását, és nem akárhol ám, hanem a Magyar Nemzetben. Ez természetesen a Hírstarton is kiemelt véleménycikk, ahogy az náluk megszokott.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA