Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője, akit ugye a kormányzat nemzetbiztonsági tényezőként tart számon, az október 23-i kudarc után november 18-ára hirdetett meg egy nagygyűlést, ahova azokat a polgárokat várja el, akik változást akarnak. Szeretné, ha választókból végre összeállna az az eddig önmagát megszervezni képtelen többség, amely legyőzheti a legszervezettebb kisebbséget, a Fideszt. Ennek érdekében akciósorozatot is meg fog hirdetni hamarosan, és miután a kormányzó párt deklarálta, hogy nem hajlandó foglalkozni a kilenc párt által aláírt választási törvénytervezettel, így minden joga megvan arra, hogy a résztvevők erőszakmentes ellenállással kényszerítsék ki akaratukat. A civil aktivista azt is elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy ő nem egyéni játékos, közösségekben gondolkodott mindig.
Mondhatjuk, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek?
…Tényleg gondolkodom a válaszon… Én minden kritikára nyitott vagyok, ami a tevékenységemre vonatkozik. Tudom, hogy még mindig az október 23-i tüntetés lemondásáról beszél, én azonban most is azt mondom, hogy egy olyan helyzetben, amikor az időjárással kapcsolatban csak rossz hírek érkeztek, piros riasztást adtak ki, ez volt az egyetlen helyes döntés. A legfontosabb viszont az, hogy a célokról nem mondtam le, szeretnék a választókkal egy olyan platformot kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy ezek a választópolgárok végre egymásra találjanak, illetve találjanak maguknak egy olyan képviseletet, amelyik képes elhozni a változást 2018-ra.
Igen ám, de ma Magyarországon minden az ellen hat, amiről ön beszél. Van egy monolit hatalom, amely minden fontos pozíciót birtokol, vele szemben egy széteső ellenzék, és ugyancsak a széthullás jeleit mutató civil mozgalom…
Ez igaz, de amit említ, az csak aláhúzza a törekvéseinket, itt ugyanis a szervezettség hiánya miatt nem lehet előbbre lépni. Az látszik, hogy a Fidesz a legszervezettebb kisebbség a politikai palettán, vele szemben ott van egy önmagát megszervezni képtelen többség. Szükség van szervező erőre, különben ott találjuk magunkat megint, szemben a kétharmados Fidesz többséggel.
Ön mindig nagy lendülettel vág bele különböző akciók megszervezésébe, aztán ezek valahogy rendre félremennek, vagy folytatás nélkül maradnak. Nem fogalmazódott meg még önben, hogy jobb lenne ezt az egészet abbahagyni?
Mindenki, akik Magyarországon megpróbál valamit tenni a Fidesz túlhatalma ellen, eljut arra a fokra, remélem csak átmenetileg, hogy elkeseredik, és felteszi magának a kérdést: van-e értelme. Ez természetes folyamat, de aztán újra erősebbé válik az az érzés, hogy szükség van megpróbálni hatni az emberekre, azokra, akik tudják, hogy tenni kellene valamit, de elkeseredettek, mert egyedül vannak, Don Quijote-i magányban léteznek. A politikát közösségekben kell művelni, és ha megtaláljuk ezeket a közösségeket, és ezek szolidaritást vállalnak egymás iránt, akkor már nem arról fogunk beszélni, hogy mit nem lehet megtenni, hanem arról, hogy ezek a közösségek milyen politikai víziót tudnak felkínálni a magyar társadalom számára.
Eddig is voltak ilyen folyamatok, létrejöttek ilyen közösségek, hogy azután mindig meg is szűnjenek…
Így van, és ez elsősorban azért van így, mert rettenetesen nehéz egy olyan társadalomban, ahol szinte alig van tapasztalat arról, miként is kell működtetni az ilyen közösségeket; nincsenek pártok, amelyek ténylegesen a tagság által szerveződnek, nincsenek szakszervezetek, amelyeknek jelentős létszámú tagságuk lenne, és azon keresztül gyakorolnák az érdekvédelmi munkát, nincsenek olyan mozgalmak, amelyek valódi tömeggel a hátuk mögött küzdenének a célkitűzéseikért. Szóval nincs meg a megfelelő politikai kultúra, ezért nagyon nehéz újra és újra a nulláról indulni és felépíteni valamit. Vagyis azt állítom, hogy szükségszerű az adott körülmények között a beomlásuk. Épp azt próbálja most a Közös Ország Mozgalom, hogy a változásban érdekelt erők számára olyan platformot hozzon létre, ahol az eddig izoláltan működő részecskék kezdjenek el közösen dolgozni, szolidaritást vállalni egymás iránt. Higgyék el: így van esély a 2018-as változásokra.
Amit eddig tettek, és talán eredményként könyvelnek, mások azt is erősen vitatják. A választási törvény megváltoztatására létrehozott agorára gondolok, amelyet egyesek kifejezetten káros kezdeményezésnek tartanak, azt állítják: felesleges volt, még akkor is, ha a résztvevő pártok részéről megegyezéssel zárult, mert félrevitt, rossz látszatot keltett, ráadásul a Fidesz úgy is félresöpri, hiába állnak elő a törvénytervezettel.
Lehet, hogy így van, de gondoljon arra, hogy a Kincses Gyula féle egészségügyi reformprogram mellett szinte semmi olyan téma nem volt, amiben ezek az ellenzéki pártok közösséget tudtak volna vállalni. Szerintem ebből a szempontból ez jelentős előrelépés. Ha pedig el is fogadnák a törvényt, máris igazságosabb lenne a rendszer, nem lehetne a szavazatok negyven százalékával a mandátumok hatvan százalékát besöpörni. Szerintem tehát az aláírt dokumentum jelentős, de persze csak az első lépés volt. Ha október 23-án az ellenzéki pártok közösen kiálltak volna az ügy mellett, ma teljesen más lenne az egésznek az optikája. Ez most egy banánhéjon csúszott el, de nem szabad feladni azt, hogy bármilyen ideológiai, tartalmi különbségek húzódnak az ellenzéki pártok között, lehetséges olyan közös pont, ami reálissá teszi a jövő áprilisi sikeres szereplést.
Mit nevez ön banánhéjnak?
Nem tudom igazán megmondani, csak azt érzem, hogy nagyon kevésen múlt a közös fellépés.
Mi a magyarázata annak, hogy a civilmozgalmak, már ha éppen vannak, valamint a pártok, folyamatosan párhuzamos pályán mozognak, és képtelenek egymásra találni?
Kétségtelen, hogy így van, és ez rendkívül deprimáló helyzet. Éppen ezért szeretnénk november 18-án egy olyan választási nagygyűlést tartani, ahol ezeket a civilszervezeteket, mozgalmakat és a pártokat is elvárjuk, de alapvetően a választókra számítunk, mindazokra, akik a változásban reménykednek, és keresik azokat a közösségeket, formációkat, ahova felcsatlakozhatnak. A választókból így létrejövő közösségeknek kell most jelzést adniuk a pártoknak: itt vagyunk, ezt akarjuk, legyetek kedvesek foglalkozzatok ezekkel a kérdésekkel. A pártok egyébként arra szoktak panaszkodni, hogy mennyire elidegenedtek a társadalom tagjai tőlük, nos, most megfordítjuk a folyamatot, és létrehozunk egy olyan platformot, amiből ők nyereséggel tudnak kijönni.
Hogy fog kinézni ez a választási nagygyűlés?
Elmondjuk majd azt a folyamatot, amely szerintünk elvezethet a sikerhez; milyen fórumokat, milyen akciókat szervezünk, egyáltalán miként épül fel program alapon az áprilisig terjedő idő. Igenis: fel fogjuk mutatni azt, hogy van lehetőség a változásra és nem kell lemondani a 2018-as váltásról. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, fogalmazhatok úgy is, hogy hegymenet lesz, de most kell nekivágni, mert ha nem tesszük meg, szinte önként adjuk át a hatalmat a Fidesznek.
Ha jól értem, akkor most ön a választókat le akarja választani a pártokról?
Bizonyos értelemben igen. Össze akarom hozni a változást akaró polgárokat azokkal a pártokkal, amelyek ennek a változásnak az eszközei lehetnek. Ha ebben sikeresek vagyunk, akkor létrejöhet egy olyan együttműködés az állampolgárok és a pártok között, amely elvezet a kitűzött célhoz.
A pártokat hogyan tudja egymáshoz közelíteni?
Ezek a pártok bele vannak szorítva egy sor kényszerhelyzetbe. Például a parlamenti működésbe. De vajon az eddigi házszabály alapján hány törvényjavaslatukat fogadta el az országgyűlés? Egyet sem. Látni kell azt, hogy a parlamenti munka teljesen kiüresedett; az ellenzék lényegében semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni a jelenlegi rendszerben.
Ön folyamatosan arról beszél, miként lehetséges egy teljes összefogás, amely összefogásnak éppen ön lenne a kovásza. Hogyan?
Először is: nem a 2014-es összefogást kell megismételni, mert azt láttuk, hogy hova vezetett. A legfontosabb az, hogy az egyéni választókörzetekben megfelelő számban sikerüljön nyerni. Márpedig, ha az ellenzék felelősen gondolkodik, felmérik, mik a lehetőségek, – és ettől még a listán mindenki azt valósít meg, amit akar, építhet saját arcélet -, akkor esély kínálkozik a Fidesz legyőzésére. Az egyéni körzetekben más logika szerint választanak az emberek, mint listán, ezért kell megtalálni azt az egy jó jelöltet, aki eredményes lehet a Fidesszel szemben. És erre meg lehet tanítani a választót: a világnézeti szempontjait érvényesítse a listán, az egyéni körzetben pedig figyeljen az egyetlen igazi ellenzéki jelöltre. Nem igaz az az állítás, hogy a pártok egymással való vetélkedése az egyéni körzetekben javította volna az adott pártok pozícióját, 2014 megmutatta, hogy pont az ellenkezője az igaz. Azt a választást nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék elveszítette. Nem kellene ezt most 2018-ban újra eljátszani.
Ön jelentős energiákat fordít arra, hogy különböző akciókkal előbbre vigye az ellenzék ügyét. Egyelőre annyit ért el, hogy a kormányzat nemzetbiztonsági kockázatként nevezte meg önt. Ez hátráltatja az ön munkáját, vagy épp ellenkezőleg, segít abban, hogy nagyobb figyelmet kapjon?
A Fidesz ugye arra törekszik, hogy diszkreditáljon, olyan színben tüntessen fel, mintha felforgatnám a társadalmat, megmozdítanám a hegyeket. Pedig nyilván nem rendelkezem ilyen képességekkel, nem tudom elhordani a vállamon a Gellért-hegyet, nem tudom visszafordítani a Dunát. Ezek a támadások annyiban ártalmasok, hogy azt a képzetet keltik a választóban, hogy egy-egy ember képes lehet komoly akadályokat gördíteni, miközben én pont azt hangsúlyozom, hogy a politika közösségi feladat. Ezért építek most platformot, és próbálok közösséget teremteni. A Fidesz pontosan ezt akarja: egy-egy szereplőre fókuszáltatni a figyelmet, márpedig az a szereplő előbb vagy utóbb hibázni fog, elfárad, és az így bekövetkező krach minden reménykedést kiolt a választókból. Ezért kell elmondani az embereknek, hogy ne egyéni hősöket keressenek, hanem saját magukban képezzék meg a változást.
A Fidesz és Orbán Viktor folyamatosan forró őszről beszélt, ennek a kommunikációnak a részeként jelent meg hármójuk neve – ön mellett Vágó Gáboré és Schilling Árpádé -, mint kockázati tényezők. Viszont eleddig semmi nem történt, a forradalom ünnepe is lezajlott, ott is inkább ellenzékieket vertek meg, mint sem bármi atrocitás érte volna a kormánypártiakat. Akkor most mi lesz ennek a folytatása?
Mi mindig abban gondolkodtunk, hogy józan, racionális, felelős magatartással menjünk szembe a hatalommal.
Ezt nem az ön akcionista hajlama cáfolja leginkább?
Nem hiszem. Hogy újra a választási törvényjavaslatunkra térjek rá: miután Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője deklarálta, hogy semmilyen módon nem fognak reagálni a mi előterjesztésünkre, ezzel azt is jelezte: nincs szándéka elfogadni a társadalmi akaratot. Innen kezdve nekünk minden jogunk megvan az erőszakmentes ellenállásra. Tehát mi erre készülünk: az erőszakmentes ellenállásra és annak a platformnak a létrehozására, amelyben összetömörítjük a változást akaró polgárokat a politikai szervezetekkel.
Vannak már konkrét formái az ellenállásnak?
Vannak, és hamarosan tájékoztatjuk róla a közvéleményt. Annyit már most elárulhatok, hogy a rendezvény 12 órakor lesz november 18-án, a Gödör Klubban, a felszólalók névsorát és a további menetrendet pedig a jövő héten ismertetjük.
Elég lefutottnak tűnik a vasárnapi németországi parlamenti választás. És nem csupán amiatt, mert Orbán Viktor egy halk, Lázár János meg egy hangos imát mondana a jelenlegi kancellár asszonyért. Végsősorban a tét a következő: a biztos befutó Merkel kivel fog koalícióra lépni.
