“Amikor Moszkva rakétákat lő ki Kijevre, még játszóterekre is, akkor a magyar külügyminiszter sajtótájékoztatót tart a Gazprom központjában. Ez érint engem” – nyilatkozta a brüsszeli Politiconak az Egyesült Államok budapesti nagykövete. David Pressman így külföldi ellenséggé vált Magyarországon – írja az amerikai tulajdonban levő brüsszeli lap.
Korábban az USA az épp a Fehér Házban ülő elnök barátait és politikai támogatóit küldte Budapestre nagykövetnek hiszen nem voltak különösebben nagy problémák. NATO szövetséges államba az USA általában akkor küld profi diplomatát amikor baj van. Ilyen volt például Portugália esete, ahol az USA megítélése szerint kommunista hatalomátvétel fenyegetett a szegfűs forradalom idején a hetvenes évek közepén. Odaküldték nagykövetnek Frank Carluccit, a CIA igazgató helyettesét, aki csendben cselekedett. A kommunista hatalomátvételt megakadályozták.
Goodfriend ügyvivő is hasonló feladattal érkezett Budapestre, de ő csak második ember volt a nagykövetségen. Pressman viszont nagykövet. Ráadásul az LMBTQ jogok ismert harcosa. Orbán Viktor azért találta ki az LMBTQ törvényt, hogy e mögé bújjon amikor az Európai Unió a kínos korrupciós ügyeket firtatja. A Biden adminisztráció kihasználta ezt, és az LMBTQ jogok harcosát küldte Budapestre. Vajon milyen megbízással?
Diplomatát várunk nem helytartót
Így nyilatkozott Szijjártó Péter az új amerikai nagykövetről. Orbán egyáltalán nem titkolja, hogy Biden elnök ellenfelének, Donald Trumpnak szurkol.
“Most nagyon nagy a tét, nem lehet fenntartani a pártosságnak ezt a szintjét”
– hangsúlyozza Pressman nagykövet.
“Ha a magyar sajtó átveszi az őrült moszkvai propagandát, akkor ezt szóvá tesszük” – fejtegeti a nagykövet. Aki hangsúlyozza: “mindeközben nem az a célom, hogy távolabb kerüljünk hanem épp ellenkezőleg szeretném, ha közelebb kerülnénk egymáshoz a magyar vezetőkkel”.
A kormánypárti sajtó egyelőre célpontnak tekinti az USA nagykövetet, különösen azután, hogy az két magyar bírót fogadott. Pressman nagykövet a maga módján válaszolt: képet közölt arról, hogy a Fidesz ifjú politikusa, Orbán Viktor vígan társalog az USA Legfelső Bíróságának egyik tagjával, Anthony Kennedyvel.
Hogy fogadja a kormánypárti sajtó támadásait Pressman nagykövet? “Ez nem személyes ügy. Én az Egyesült Államokat képviselem. Nem szokásos ilyen helyzetbe kerülni egy szövetséges országban. Ezt nagyonis komolyan veszem” – nyilatkozta az USA nagykövete a Politiconak.
„Valóban elvittem André Goodfriendet a nagykövetségre és bemutattam őt Szemerkényi nagykövet asszonynak. Nem gondolom, hogy sokkoltam volna vagy, hogy barátságtalan lépésként értékelte volna.” Frank Csongos, azaz Csongos Ferenc, a hatvanas évek óta Amerikában élő újságíró (UPI, Szabad Európa Rádió) mondta el ezt a történetet a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Csongos a Trump-kormányzatról, Magyarország amerikai megítéléséről és a Soros ellenes kampányról is beszélt.
Mi történik Amerikában? Te hogy látod: az amerikai demokrácia elég erős ahhoz, hogy túlélje a Trump-korszakot?
Véleményem szerint Amerika elég erős ahhoz, hogy túlélje a jelenlegi helyzetet. Megbirkózott már ennél nagyobb kihívásokkal is. Ide tartozik a rabszolgatartás, a polgárháború, egyes polgári jogok felfüggesztése a két világháború között, beleértve a japán származású amerikai állampolgárok internálását a negyvenes évek elején, a McCarthy-korszak… Ahogyan egykor a középnyugati Indiana állam volt kormányzója mondta: Amerika története, minden tökéletlenségével, az emberi szabadság rendületlen bővítéséről szól.
Ami Trump elnököt illeti, nyugtalanítónak tartom a média elleni támadásait. Az elnök azt mondta, hogy a hamis média („Fake Media”) a nép ellensége és háborúban áll az országgal. Erre válaszolta a Washington Post főszerkesztője, Marty Baron: Mi nem háborúzunk, csupán dolgozunk.
Az amerikai média nagy része kritikus Donald Trumppal szemben, de vannak Trump-párti médiumok is (Fox). Az amerikaiak többsége még mindig a televízióknak hisz, vagy az internet átvette a vezetést?
Az idősebb generáció még mindig újságot olvas; a New York Timest, a Washington Postot, a Wall Street Journalt és más lapokat. Ezek azok az újságok, amelyek breaking news-t közölnek, azaz pénzt és időt nem kímélve oknyomozást folytatnak. E sztorik közül azután sok vezető anyag lesz a televíziós híradásokban. A fiatalabb korosztály az internetet használja.
Mint a hajdani UPI és a Szabad Európa Rádió szerkesztője, szerkesztőségvezetője, annak idején volt alkalmad közelebbről is látni a washingtoni „boszorkánykonyhát”. Történt-e változás ezen a téren is, Trump elnöksége alatt?
Mint a United Press International külpolitikai riportere (a hírügynökségi pályafutásom vége felé a washingtoni irodát vezettem) abban a szerencsében volt részem, hogy a Kremlben lehettem, amikor Jelcin bejelentette a Szovjetunió végét; Albániában részt vettem James Baker külügyminiszter történelmi jelentőségű látogatásán; szemtanúja voltam a közel-keleti béketárgyalásoknak a terepen és a Fehér Házban, a Pentagonban és a külügyminisztériumban egyaránt, méghozzá az idősebb Bush elnöksége alatti Öböl-háború idején.
A Szabad Európa/Szabadság Rádió szerkesztőjeként, majd washingtoni főnökeként a napi sajtótájékoztatókról tudósítottam a Fehér Házból és a State Departmentből. A SZER interjút készített annak idején George W. Bush elnökkel is.
Semmi sem változott. A sajtótájékoztatók ugyanolyanok maradtak a Trump-kormányzat alatt is. Igaz, főleg a külügyminisztériumban, már nem olyan gyakoriak. És a Fehér Házból tudósító riporterek, úgy tűnik, szkeptikusabbak a kormányzat irányvonalával szemben. A „hazugság” kifejezést – amely nem éppen kellemes jelző, amikor ezzel az Amerikai Egyesült Államok elnökét illetik – gyakrabban használja sajtó.
Tudtommal rendszeresen meghívást kaptál a washingtoni magyar nagykövetségre a nemzeti ünnepek alkalmából rendezendő fogadásokra. Egyszer a volt budapesti amerikai ügyvivő, Goodfriend társaságában mentél el. (Goodfriend a közismert kitiltási botrány idején volt Magyarországon). Az akkori magyar nagykövet, Szemerkényi Réka ehhez mit szólt?
Valamikor a UPI Pittsburgh-i irodavezetője voltam. 1981-ben, a Reagan-kormányzat első évében, sikerült a hírügynökség tekintélyes washingtoni szerkesztőségébe kerülnöm. 35 éven keresztül kaptam meghívást a Magyar Nagykövetségtől a nemzeti ünnepek alkalmával. Ilyenkor vihetünk magunkkal egy vendéget. És igen, valóban én elvittem André Goodfriendet a nagykövetségre és bemutattam őt Szemerkényi nagykövet asszonynak: „Please, meet my good friend, Mr. Goodfriend.” Nem gondolom, hogy sokkoltam volna vagy, hogy barátságtalan lépésként értékelte volna. De ki tudja? Tény, hogy több mint három és fél évtized után először, az idén március 15-én már nem kaptam meghívást. Lehet, hogy csak gondatlanságból. Annyit megjegyeznék, hogy soha egyetlen magyar politikust sem támogattam vagy támadtam. Egész életemben hírügynökségi riporter, szerkesztő, főszerkesztő voltam. Ami annyit jelent: vélemény mellőzve. Csak a tények.
Értik Amerikában, hogy mi történik Magyarországon? Azok a kivándorolt magyarok, akikkel találkozol, mit szólnak?
Ebben nem vagyok biztos. Egyik amerikai barátom (jeles újságíró, a régió szakértője) azt mondta: „Büszkén támogattuk Magyarországot és a magyarokat főleg az 1956-os forradalom után. Most azonban már nem annyira, a magyar miniszterelnök illiberális politikája miatt”.
Egy másik barátom, történész pedig így vélekedett: „Többé már nem vagyok büszke arra, hogy amerikai magyar vagyok. Sajnos, ebben a pillanatban, már arra sem vagyok büszke, hogy amerikai vagyok”.
Lehet-e a State Departmentnek más politikája, például Magyarországgal szemben, mint a Fehér Háznak?
Természetesen. A külügyminisztériumban karrier diplomaták vannak. Intézményes háttérrel. Viszont a Fehér Ház mondja meg a tutit. A külügyminiszter pedig végrehajtja azt.
A magyarországi Soros-ellenes kampányt hogyan értékelik Amerikában? Mint az antiszemitizmus példáját?
Ez egy összetett helyzet. Nézzünk vele szembe. Az Orbán-kormány támogatta a magyarországi zsidók kulturális és vallási törekvéseit. Ezzel egyidejűleg, megszólalt a vészcsengő a magyarországi antiszemitizmus miatt, főleg vidéken.
A zsidó közösségnek, főleg az utóbbi 200 évben nagyon fontos szerepe volt a magyar kulturális, társadalmi, kereskedelmi, gazdasági fejlődésében. A haladás motorja és az egész magyar nemzet jólétének támogatója.
És ami Sorost illeti. Szerencsétlennek tartom, hogy őt választották a támadások célpontjának. Pedig az utóbbi három évtizedben nagyon is szolgálta a magyar ügyet.
Három és fél évvel ezelőtt, 2014. október 17-én robbant ki az úgynevezett kitiltási botrány. Nem arról a mostani botrányról van szó, amelyről a Független Hírügynökség a napokban elsőként számolt be, s mely szerint Orbán Viktort és családjának több tagját, kormánytagokat és más politikusokat kitilthatnak az Egyesült Államokból, hanem arról, amikor hat magas tisztséget betöltő magyar állampolgárt kitiltottak az USA-ból. Sajtóhírek szerint Orbán Viktor nagyon mérges lett, amikor tudomást szerzett az ügyről, elsősorban azt nehezményezte, hogy neki nem szóltak előre, és úgyszólván az újságokból kellett megtudnia, hogy mi történt.
A kitiltásról diplomáciai úton tájékoztatták a magyar külügyminisztériumot is. Négy nappal később André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője elmondta, hogy az Egyesült Államok nem ad semmilyen konkrét információt a kitiltott személyekről a sajtónak, de a magyar kormánynak sem. Október 27-én Rogán Antal bejelentette, hogy politikai szereplőket, kormánytagokat nem érint az amerikai beutazási tilalom.
S bár sok részlet homályos volt, a botrány egyre nőtt, és mindenki azt találgatta, kik lehetnek a kitiltottak között. A legtöbben Vida Ildikóra, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökére gondoltak, akiről köztudott, hogy az akkor még a miniszterelnökkel baráti viszonyban lévő Simicska Lajos embere. Idővel újabb nevek is előkerültek, elsősorban a titokzatos
Habony Árpád, Giró-Szász András, Heim Péter, Seszták Miklós és Lázár János.
Orbán Viktor konkrétumokat követelt az amerikaiaktól, ám azt a választ kapta, hogy az érintetteket értesítették, ha ők akarják, nyilvánosságra hozhatják, hogy rajta vannak a kitiltottak listáján.
Ugyanakkor a 444.hu arról írt, hogy értesüléseik szerint a magyar kormányhoz közel álló, illetve a kormánynak közvetlenül is dolgozó személyek több esetben is megpróbáltak kenőpénzt szerezni amerikai nagyvállalatoktól, az Index pedig megtudta, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén már nyáron foglalkoztak egy ilyen korrupciós kísérlettel. Az egyik cég bejelentése szerint „vizsgálták egy kormány-közeli szervezet szerepét az ügyben, és az esetről Washingtont is tájékoztatták.”
Habony Árpád, aki Orbán Viktor megfogalmazása szerint „nem szerepel a kormány fizetési listáján”, de gyakran megfordult a miniszterelnök és más kormánytagok környezetében, egy internetre föltett, washingtoni fotóval próbálta igazolni, hogy nincs kitiltva az USA-ból.
Ugyancsak érdekes fejlemény volt, hogy
Vida Ildikó, a NAV elnöke a ferihegyi repülőtéren összetalálkozott egy magyar tévéstábbal.
Amikor megkérdezték, hogy hova utazik, Vida Ildikó nem válaszolt. Vida Ildikó hivatali főnöke, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter utóbb azt nyilatkozta, hogy az elnökasszony „rendes évi szabadságát tölti”.
2014 novemberében Vida Ildikó bejelentette, hogy belépése az Amerikai Egyesült Államokba nemkívánatosnak minősül, s elismerte, hogy erről hivatalosan is értesítették. A NAV elnöke ugyanakkor ártatlannak mondta magát, és azt mondta: „semmilyen korrupciós ügynek nem voltam és nem vagyok a részese”.
2014. november 10-én Vida Ildikó, Futó Barnabás ügyvéd, valamint egy Hír TV-s stáb társaságában elment az amerikai nagykövetségre, hogy tájékozódjon, valójában miért is vált nemkívánatos személlyé az Egyesült Államokban.
Nem messze az amerikai követségtől, összetalálkoztak André Goodfriend amerikai ügyvivővel. Vida Ildikó ekkor ejtette ki a száján az elhíresült, és azóta sokat idézett, a NAV elnökének angol nyelvtudására nem jó fényt vető mondatot:
Tolmácsot kérek!
Goodfriend beinvitálta őket a követségre, majd megbeszélésük után Vida Ildikó azt nyilatkozta, hogy semmiféle bizonyítékot nem adtak át neki. Ugyanerről a találkozóról André Goodfriend annyit közölt, hogy „különböző helyekről kapta a korrupcióval kapcsolatos információkat, többek között Horváth Andrástól, a NAV volt dolgozójától is”, akivel személyesen is találkozott.
November 14-én Orbán Viktor, aki végig igyekezett magát távol tartani az ügytől, bejelentette: Vida Ildikó az állásával játszik, ha nem perel be mindenkit, aki a valóságnak nem megfelelő állításokat tett vagy tesz a jövőben.
A helyzet nem javult, sőt, egyre inkább elmérgesedett és André Goodfriend decemberben már konkrét bűncselekmény végrehajtásával vádolta Vida Ildikót.
Az amerikai nagykövetség 2014. december 10-én egy rövid videóban konkrét példákat tett közzé, hogy mivel vádolhatják a kitiltott személyeket. „Rendőrök, akik kenőpénzt követelnek a bűncselekmények áldozataitól. Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák. Ez mind példa a korrupcióra, mely aláássa az állampolgárok hitét a kormányukban, táplálja a szervezett bűnözést és a terrorizmust, valamint rontja a gazdasági versenyt.”
Egy nappal később Vida Ildikó teljesítette a miniszterelnök kérését, és feljelentést tett „nem meghatározott személy” ellen. (A Központi Nyomozó Főügyészségen nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt, a Fővárosi Törvényszéken pedig jó hírnév megsértése miatt jelentette fel André Goodfriendet.)
Nem sokkal ezután a kormányhoz közeli sajtóban valóságos hadjárat indult André Goodfriend ellen, majd elterjedt, hogy Goodfriend hamarosan távozik Magyarországról. Az amerikaiak nem nyilatkoztak, maga az érintett többször is elmondta, hogy szeretné kitölteni a hivatali idejét.
2015. február 11-én a Nol.hu azt írta, hogy információik szerint hamarosan távozik Budapestről André Goodfriend. A portál értesülését a követség is megerősítette. Az internetes portál értesülései szerint a döntés hátterében családi okok állnak, és nincs köze ahhoz, hogy az ügyvivő konfliktusba került a magyar kormánnyal.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
