Kezdőlap Címkék Fogyasztás

Címke: fogyasztás

Németországban legális lesz a marihuána, de…

Február végén elfogadta a Bundestag a törvényt a marihuána termesztésének és fogyasztásának legalizálásáról persze a törvényes keretek között. A törvény áprilisban elvben hatályba léphet, de vannak aggályok. Ezért még mindenki nagyon óvatos a marihuána fogyasztók és termesztők között.

Három marihuána növényt termeszthet egy felnőtt legálisan, ahol 50 grammot tarthat otthon és 25 gramm lehet nála. A marihuána biznisz beindult, és már lehet látni, hogy kik lesznek a nyertesek és a vesztesek – írja a közszolgálati Deutsche Welle. Az újságíró megkérdezett egy vállalkozót, aki korábban két évet töltött börtönben a marihuána termesztése és terjesztése miatt. Most viszont már sikeres üzletember, akinek két boltja is van, melyek üzleti forgalma valamivel meghaladta a kétmillió eurót tavaly, és idén 3-4 millió euróra számít.

“Jelen pillanatban mindkét boltunk tele van rendelésekkel” – büszkélkedik a tulaj.

Azok viszont, akik arra számítottak, hogy a marihuána  termesztést teljes mértékben legalizálni fogják, pofára estek hiszen a korlátok nagyon is szorosak. Azért persze nagyon sajnálni őket nem kell: egy ilyen nagyvállalkozót meginterjúvolt a Deutsche Welle, és kiderült, hogy tavaly az év első kilenc hónapjában az üzleti forgalmuk meghaladta a 17 millió eurót.

Eddig orvosi receptre lehetett marihuánát vásárolni, de most már sokan hozzájuthatnak anélkül is. Ezért azok a cégek, melyek eddig orvosi célra termesztették a marihuánát, nagyon jól járhatnak.

Jelenleg 200 ezer páciens kapja receptre a marihuánát, és ez a piac dinamikusan növekedhet, ha életbe lép a törvény. A piaci forgalom 200 millió euró, de ez minden bizonnyal komoly növekedésre számíthat.

Harc a feketepiac ellen

“Két célunk van ezzel a törvénnyel:  le akarunk sújtani a marihuána fekete piacára, és ezzel párhuzamosan fokozni kívánjuk a gyerekek és fiatalok védelmét” – hangsúlyozta Karl Lauterbach egészségügyi miniszter, aki rámutatott:

”nem dughatjuk homokba a fejünket. Körülbelül 7 millió német fogyaszt többé vagy kevésbé rendszeresen marihuánát.”

A 18 éven aluliak számára a fogyasztás továbbra is tilos, aki nekik ad el marihuánát, az bűncselekményt követ el.

Karl Lauterbach egészségügyi miniszter hangsúlyozta:

”az iskolák és más oktatási intézmények 100 méteres körzetében tilos továbbra is a marihuána terjesztése illetve fogyasztása.”

Az Európai Unión belül Németország a harmadik állam, mely legalizálja a marihuánát, eddig csak Máltán és Luxemburgban volt törvényes a marihuána termesztése, terjesztése és fogyasztása.

A magyarok fogyasztása a legkisebb az Európai Unióban

A Magyar Nemzeti Bank megállapította, hogy nálunk a legkisebb fogyasztás az Unióban. Mindezt az a Matolcsy György jelentette ki, aki néhány évvel ezelőtt még azt jósolta, hogy az évtized végén megközelítjük az osztrák életszínvonalat. Ehelyett az történt, hogy 2023-ban még a bolgárok is megelőztek bennünket.

A nemzeti együttműködés rendszerének teljes gazdasági csődje: a Nemzeti Bank is kénytelen megállapítani, hogy a felzárkózás nem sikerült, ellenben visszaestünk az utolsó helyre abban az Európai Unióban, amely maga is gyengén muzsikált az elmúlt időszakban, és a kilátásai sem jók.

Nagy Márton: 6-8 év kell amíg kilábalunk a válságból

A nemzetgazdasági miniszter, akire Orbán Viktor rábízta a gazdaságpolitika irányítását ezzel a nem épp optimista jövő képpel lepte meg a kereskedelmi kamara közgyűlését, ahol Orbán Viktor is felszólalt. A miniszterelnök ugyan kincstári optimizmust emlegetett, de semmi biztatót sem tudott mondani. Korábban nem sokkal a megnyert 2022-es választások után már elszólta magát amikor kijelentette: hét szűk esztendőre számít. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ugyanezt ismételte meg két év késéssel.

Hogy lehet fenntartani a nemzeti együttműködés rendszerét ilyen gyenge gazdasági teljesítménnyel? Ez Orbán Viktor igazi dilemmája, de amíg senki más nem kínál valamiféle működőképes alternatívát, addig maradhat “a cifra nyomorúság” – a nemzeti színű zászlóval átkötött stagnálás.

Orbán érvelhet azzal, hogy a káosz az alternatíva, a problémák megoldására nemcsak neki, de senki másnak sincsen ésszerű javaslata. Miközben a nemzeti együttműködés rendszere csendben agonizál, a hatalomhű rokonok, barátok és üzletfelek tovább gyarapodnak,

a nép pedig “oly boldog mint a barom, melyet igába hajt”

– írta Arany János. Majd egy másik költő, József Attila  ugyanerről a korról :” kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk…”

Kínában nem az árak növekedése hanem a csökkenése okoz gondot

Július 0,3%-kal csökkent az árindex a tavalyi évhez képest, és ez komoly aggodalmat válthat ki nemcsak Pekingben, de az egész globális gazdaságban, mert a belső kereslet stagnálása  a világ második legnagyobb gazdaságában visszaeséshez vezethet a világkereskedelemben is.

“Nincs csodaszer a defláció ellen, de én azt tanácsolnám a kínai kormánynak, hogy növelje a kiadásait és csökkentse az adókat. A pekingi jegybanknak pedig laza pénzügyi politikát javasolnék” – nyilatkozta a BBC-nek az EFG vagyonkezelő szakértője. Daniel Murray utalt arra, hogy távolról sem csak a defláció okoz gondot a pekingi vezetésnek hanem az is, hogy a pandémia után nem indult be igazán a kínai gazdaság. A növekedési mutatók gyengék, a nemrég közzétett export adatok siralmasak.

Miért alakult ki defláció az 1,4 milliárd lakosú országban miközben Észak Amerikában vagy Európában a pandémia után az infláció erősödött fel?

Kínában, ahol jóval szigorúbb korlátozások voltak a Covid járvány idején mint a világ más részein, egészen másképp reagált a lakosság a változásokra mint külföldön. Mindenki nagyon visszafogta a fogyasztását, ezért a defláció már 2021-ben megjelent a pandémia kellős közepén.

A járvány után óriási ugrást észleltek a keresletben Európában és Észak Amerikában, de Kínában nem.

“A defláció aggodalomra ad okot, mert azt mutatja, hogy Kínában gyenge a kereslet míg a világ más részeiben, és különösen Nyugaton fellendülés következett be. Ez nem jó hír Kínának hiszen az adósságteher nehezebb lesz” – hangsúlyozza a Hongkongi tudományos és műszaki egyetem tanára. Alicia García-Herrero arra is rámutatott, hogy a világ viszont profitálhat az áresésből Kínában hiszen a kínaiak a globális gazdaság legnagyobb exportőrei.

Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak, melynek inflációja csökkenhet a kínai defláció következtében. Más oldalról persze kedvezőtlen hatása is lehet azokra a nyugati cégekre nézve amelyek egyik legfőbb export piaca Kína volt hiszen a kereslet csökkenése miatt náluk felmerülhet az, hogy vissza kell fogni a fejlesztéseket.

Pang a kínai külkereskedelem

Kína dinamikus fejlődésének motorja az export volt évtizedeken át, ezért igen rossz hírnek számít az a nemrég közzétett adat, mely szerint az export 14,5%-kal csökkent júliusban!

Az import is visszaesett 12,4%-kal. Ilyen számokhoz nem szoktak hozzá Pekingben különösen, hogy tavaly ilyenkor még érvényben volt a zérótolerancia politikája vagyis az egész kínai gazdaság csak félgőzzel működött. Épp ezért Pekingben dinamikus növekedést vártak, ehelyett csúnya csökkenés következett. Ráadásul lehet, hogy a valóság ennél még kínosabb, mert a statisztikai hivatal igyekszik olyan számokat produkálni, melyek egybevágnak a hatalom elvárásaival.

A pekingi kormány tisztában van a helyzettel, de egyelőre nem nagyon tudja, hogy mihez kezdjen.

“A kínai kormánynak el kell érnie, hogy a magánszektor merjen beruházni, a lakosság pedig ne spóroljon hanem kezdjen el költeni” – nyilatkozta a BBC gazdasági rovatának Eswar Prasad, a Cornell egyetem professzora, aki más szakértőkhöz hasonlóan azt javasolja a pekingi kormánynak, hogy lásson hozzá a gazdaság ösztönzéséhez, és mindenekelőtt csökkentse az adókat.

Mit mond Peking?

A China Daily egyrészt kiemeli, hogy a globális gazdaságban a kínai külkereskedelemnek óriási szerepe van: 3270 milliárd dollár az év első hét hónapjában. Júliusban viszont jelentős a csökkenés – ismerte el a Vámhivatal szóvivője. Mit lehet tenni az export fellendítése érdekében? A pekingi Makroökonómiai Kutatóintézet  szakértője praktikus döntéseket javasol: “Az árfolyamváltozások kockázatának csökkentésére szolgáltató rendszert kellene kialakítani, mérsékelni kellene az export adóját, és megnövelhető az exporthitelek biztosításának lehetősége is.  A vámhivatalok is dolgozhatnának sokkal tempósabban, hogy segítsék az exportot.”

Li Tavej szakértő elsősorban abban látja a problémát, hogy

a globális gazdaságban stagnál a kereslet, ezért gyengélkedik a kínai export.

A szakértő szerint olyan területekre kell koncentrálni az exportot, ahol dinamikus a kereslet a globális gazdaságban, mint például a napelemek, lítium akkumulátorok, elektromos járművek stb.”

A Global Times az amerikai szankciókat is hibáztatja a gyenge export adatokért, amelyek már harmadik hónapja ilyen gyengék.

Pekingben a jüan leértékelésével próbálják meg ösztönözni az exportot, de ez egyelőre nem jött be – ismeri el a China Daily. A szakértők azt tanácsolják a pekingi vezetésnek, hogy az exportot Európából és Észak Amerikából irányítsa át a világ más részeire mindenekelőtt Délkelet Ázsiába és az Új Selyemút programban résztvevő más országokba. Ebben a két országcsoportban – ha szerény mértékben is – de növekedett a kínai export.

Hogy élik meg ezt a helyzetet az exportból élő kínai vállalatok? Rosszul.

”Az elmúlt nyolc hónapban bejártam a világot, hogy export piacot találják a cégnek. A fejlett országokban azt tapasztaltam, hogy nincs igazán kereslet. Ezért most a fejlődő világban próbálkozunk” – nyilatkozta a China Dailynek egy nagy textilgyár főnöke Csiangszu tartományban.

Ropogós friss populizmus eladó – csak tessék!

0

A nacionalista populizmus nemzeti szuvenír-bolt, folklorizált giccsek tárháza, termékei hazavihetők és még sokáig elállnak csipkés tévén, poros falipolcon és fényes vitrinben is, csak megenni nem lehet őket, csak meleget nem adnak, sőt bölcsebbé sem tesz a nemzetiszínre pingált, apró nippek társasága.

„Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs.” Baudrillard

Amikor a fogyasztás kultúráját, mint a későmodern kapitalizmus globális jelenségét tettük minden lehetséges cél- és értékrendszer keretévé, egyszerűbben fogalmazva, olyan életmóddá, melyben mindenki megtalálhatja élete értelmét, mintegy bekódoltuk azt is, ami a tapasztalható politikai fejlemények lényegét adja. Azt hiszem a fogyasztás kultúrájára való rátérés a román rendszerváltás kezdeti sikerének, vonzerejének, és azután kudarcának központi fogalma lehetne. Az átmenet, a hiány, a visszafogott, sőt tiltott és elítélt fogyasztói társadalom értékeinek elutasításáról, egy hedonisztikusan és hisztérikusan fogyasztói logikát követő állapotba való gyors áttérést jelentette. Nem a demokrácia eszméi és nem is a pluralizmus és szabadságjogok vonzalma mozgatta az átmenet aktorait, hanem a fogyasztás ígérete. És hogy pontosan értsük, nem a jólét – hiszen az átfogóbb és nem csak fogyasztás alapú, hanem az élet szinte minden területére kiterjedő kategória, ugyanakkor közösségi is, hiszen másokkal együtt gyakorolható – hanem a végeláthatatlan és frenetikus fogyasztás. Az egyéni alapú konzumerizmus, magyarán a végre „egyszer jóllakni” – amolyan Móriczosan halálra zabálva magunkat – erkölcse uralta és uralja átmeneti társadalmunkat.  A régióban zajlott átalakulások így leginkább a „fogyasztói forradalom” fogalmával jellemezhetők, egy olyanfajta ethosszal, mely fogyasztható cikkekben, egyéni fogyasztók és legfennebb fogyasztói szubkultúrák vetélkedésében méri a haladást: az vagy, amit fogyasztasz, még inkább amit szemkidülledve felzabálsz, pillanatok alatt elnyűsz, és szemétre küldesz. Ráadásul a régió sajátossága, hogy sokan, túlságosan is sokan – a szegénységben és mélyszegénységben élők – valóban csak a fogyasztás illúzióját kapják, ahogy azt Baudrillard szellemesen/cinikusan jelzi. Ők nem is a reklámokban ígért árukat és szolgáltatásokat, csupán a reklámot fogyasztják, abban az illúzióban élve, hogy ezzel a gesztussal csatlakoznak a „gazdagok világához”, azokhoz, „akik bármit megengedhetnek maguknak” fölzabálni, elhasználni, hanyag gesztussal szemétre vetni.

Nem vagyok a fogyasztás ellensége, és ennyiben a mértékkel, de nem kizárólagos jelleggel való fogyasztási kultúrát (akár mint a valós- és szimbolikus tőke meglétét fölmutató jelt, presztízsfogyasztást) is elfogadom/gyakorolom, csakhogy. Azért e hosszúra nyúlt bevezetés, mert azt hiszem a demagóg szövegekre és összeesküvés-elméletekre alapozott populizmus a legmenőbb politikai kommunikációs termék, melyet e századelő kitermelt, elfogadása, sőt az igény rá, egyértelműen következik a fogyasztói kultúra, és ethosz sajátosságaiból. A populizmus ugyanis ugyanazokat a fogyasztási cikkeket, pontosabban illúziókat reklámozza, csomagolja fényes staniolba, helyezi fényes kirakatokba és árulja, mint a bármely területén eladó kereskedők teszik. Alig is tűnik föl, hogy az eladásra kínált lufik és kütyük között a polcról éppen a politikust tesszük bevásárlószekerünkbe és – bár sorsoláson résztvevő kasszablokkot és garancialevelet nem kapunk hozzá – azután jóízzel fogyasztjuk szövegeit, ha megkopnak szemétre velük, újat veszünk jövő karácsonyra belőlük, gondolhatjuk. A politikust és diskurzusát, nemcsak úgy árulják, mint mosóport teszik, hanem a politikus már maga a (fékezett habzású, vagy sem) mosópor, vagy legalábbis annak ígérete, egy választható, megvehető áru. A politikai mezőny, másképpen a mediatikus tér, melyben az áru-politikusok „vásárolhatók meg”, mégpedig mindenféle ízlésnek és bugyelárisnak megfelelően, a potenciális illúziók és hiúságok kicsiny boltjai.

Ha a populizmust, annak főként nacionalista változatát, mely egyre inkább eluralkodik nemcsak a széleken, hanem a liberális demokráciák magországaiban is egyre erősebb (az USA-ban már hatalmon van, de ott bábáskodott a brexitnél és erős pártokat mozgat a politikai nyugat szinte minden országában) tényező, áruként – a politikai kommunikáció sajátos termékeként – vizsgáljuk, megérthetjük sikerét. A populizmus, a populista politikus, mint beszélő doboz, olyan termék, mely a vásárlót dicséri, úgy tesz, mintha kiválasztásával a vásárló/szavazó folyton bölcsességéről tenne tanúbizonyságot. Mindegy is, hogy a nacionalista, populista, demagóg szövegek, vagy összeesküvés-elméletek, mely részét választja a polgár, a populista politikus úgy tesz, mint a jó pincér és mindenre azt mondja: nagyszerű választás (what a wonderful choice). A populizmus ígérete az instant „boldogság”, rögtön és minden erőfeszítés nélkül jól lakat, hozzákapcsol a virtuális – választásokkor valóban – többséghez (főként nemzetként meghatározott többséghez: „a nemzet nem lehet ellenzékben” – mondta híres-neves populistánk). A populista politika, olyan, mint egy nagyáruház, minden megtalálható benne cipőfűzőtől, lapostévén át, fűig és fáig, melynek nem tud ellenállni a mindenevő vásárló. Megférnek benne egymásnak homlokegyenest ellentmondó gondolatok és filozófiák, hiszen azok nem bántják egymást a polcon diszkrét kis dobozokban, fedeles tégelyekben, jól zárt üvegcsékben. Szépen kivilágított szupermarket a populizmus háza, csakhogy benne is mindennek ára van, és Black Friday sincs minden nap. Éber őrök állják el a bejáratot az egyébként lelkes pénztelenek előtt, akik így csak a vásárlás illúziójával távoznak. De sebaj, mert a karizmatikus üzletvezető (a sokat idealizált manager) imádata bódítja a kispénzűt is, miközben a gazdagok és kiváltságosak jól bevásárolnak közvagyonból, közpénzből. A populizmus az „egyszerűek” ópiuma, olyanoké, akik nem szemüknek és nem is eszüknek, csak érzelmeiknek, benyomásaiknak, besulykolt ősképeiknek hisznek, annak amit vezérük „megtestesít”. Kiváló fogyasztói az illúzióknak, reklámot esznek és azzal is álmodnak, mondjuk ki: ideális vevők, imádják, ha megvezetik őket, nem is várnak mást.

A nacionalista populizmus nemzeti szuvenír-bolt, folklorizált giccsek tárháza, termékei hazavihetők és még sokáig elállnak csipkés tévén, poros falipolcon és fényes vitrinben is, csak megenni nem lehet őket, csak meleget nem adnak, sőt bölcsebbé sem tesz a nemzetiszínre pingált, apró nippek társasága.

Magyari Nándor László

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK