Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Doktor Rétvári

Falusi Tamas
-
0
Doktor Rétvári

Most már 2000 milliárd forinttal több az egészségügyi kassza, mint 2010-ben volt. Ebből jut fejlesztésekre és akár béremelésekre is – mondja a belügyminisztériumi államtitkár úr. Az ilyen furmányos csúsztatás után némileg az úr jelző erős túlzásnak tűnik.

Na, kérem, hát ez már igen! Mivel tudjuk, hogy 2010-ben a GDP 27485 milliárd volt (minden érték forintban), és az egészségügyre ebből 4,5 %-ot fordított a kormány, az éves egészségügyi kiadások 1237 milliárdos összegre rúgtak akkoron. Jelenleg tehát az államtitkár úr szerint a plusz 2000 milliárddal az egészségügyi kasszában 3237 millárdnak kell lennie, ami több mint a duplája a 2010-es összegnek. Abból meg aztán telhetne bőségesen.

Ez eddig rendben is lenne, ha pár másik szám nem tolakodna ide. Az egyik hogy idén

a GDP összege 79160 milliárd HUF, a 2010 óta összesített infláció meg 113 %, azaz a mostani GDP értéke 2010-es árakon csak 37194 milliárd. A GDP tehát a 2010-es 27485 milliárd óta 35 %-ot növekedett, aminek az átlaga 2,7 %/év.

Nem valami sok (Románia már előttünk), de még rosszabb lenne, ha figyelembe vettük volna azt is, hogy a viszonyításként használt évben, azaz 2010-ben a válság miatt a GDP közel 7 %-ot csökkent, ám miután az Orbán korszak sem válságmentes, ettől nagyvonalúan eltekintünk.

További kellemetlen szám, hogy 2010-ben az egészségügyre az állam a GDP 4,5 %-át költötte, idén meg csak a 3,6 %-át.

A 2010-es érték tehát 1237 milliárd, a 2023-as érték meg 2850 milliárd, azaz a különbség sajnos nem teszi ki a Rétvári úr által bemondott 2000 milliárdot, hanem csak 1613 milliárdot.

Az is szép, mondaná az egyszeri választó – ha nem lett volna infláció. De mivel volt (az államtitkár úr hiába tett úgy, mintha nem lett volna), ezért a 2010-es 1237 milliárdot nem az előbb számolt 2850 milliárddal, hanem

az inflációval módosított 1339 milliárddal kell összehasonlítani, azaz az egészségügyi kassza növekménye nem 2000, de még csak nem is 1613, hanem 102 milliárd. Azaz az emelkedés a GDP 0,27 %-a. Nem évente, hanem 2010. óta összesen.

Még mindig jól állunk, mondhatná az egyszeri választó, hiszen az összeg a 13 évnyi Orbán regnálás alatt ezzel a 102 milliárddal mégiscsak növekedett. Igaz, mondjuk ravaszul somolyogva, viszont, emeljük föl a mutatóujjunkat, ha megnézzük, hogy a GDP ezen időszak alatt 35 %-kal nőtt, akkor látható, hogy az egészségügy jócskán veszített a súlyából a többi ágazathoz képest. Kevesebb a fizetés, kevesebb a felújítás, kevesebb minden, mint amennyi az ágazatban lehetne, azaz

a 13 év során az egészségüggyel együtt két csoport járt rosszul: az ott dolgozók meg a betegek.

Lehet persze, hogy ha a Pázmány jogi karán több matekot tanítottak volna, az államtitkár úr nem megy bele ilyen zavaros ügyekbe, ahol csak veszíthet a FIDESZ, ez nem igaz! Ugyanis az a választótömeg, akiket Rétvári megcélzott ezzel, szintúgy nem értenek hozzá. Így inkább elhiszik. És miután más információjuk nincsen, mert honnan is lenne, hiába látják azt, hogy az egészségügy hogyan vegetál, és hogy a COVID járvány is inkább a haszonlesők vagyonát gyarapította, mintsem a polgárok egészségi állapotát javította volna, nem a szemüknek fognak hinni, hanem Rétvárinak.

Megjegyzendő, hogy az oktatás még rosszabb helyzetben van, mert a részesedése a GDP-ből 5,8 %-ról 3,6 %-ra esett, nem csoda, hogy mind az egészségügy, mind az oktatásügy rendőri felügyelet alatt áll, mert a fizetések mint a kutya vacsorája, a parancs viszont parancs!

Azt követni kell! Ezzel a Pintér féle parancsuralmi vezetéssel tán még elbotorkál a két nagy ágazat egy darabig.

Hogy aztán mi lesz, azt nem tudja senki

Az államtitkár úr persze szorgalmas ember, megfogalmazott még mást is, a szakmájába sokkal jobban illeszkedő dolgokat. Ezért is javasolnám, hagyjuk a számok zavaros világát, próbáljunk inkább a hozzá méltó kérdésekben elmerülni, melyeket nyilván uralni tud.

Legutóbb Bedő Dávid momentumos politikus egy hír alapján tett fel kérdést a miniszterelnöknek, mely rendőrségi hír szerint a minap Szentendréig üldöztek egy embercsempészt, aki Szlovákiába vitt volna migránsokat. A képviselő úr információi szerint mióta a kormány több száz embercsempészt szabadon engedett, ugrásszerűen megszaporodtak az ilyen esetek, ezért írásbeli kérdésében leginkább a miniszterelnök személyes felelősségét firtatta, valamint azt kérdezte tőle, tud-e Orbán Viktor arra garanciát adni, hogy nem fordul elő többé ilyen eset.

Mint látható, a kérdés nem Rétvárinak szólt, de a kérdésre Orbán Viktor miniszterelnök helyett Pintér Sándor belügyminiszter megbízásából Rétvári úr válaszolt. A lényegi válasz három bekezdésből áll:

  • az első részben Fekete-Győrtől és Donáth Annától idéz, akik szerint a menekültek országok közötti elosztási rendszerében befogadóként nekünk is részt kell venni,
  • a második részben felsorolja, hogy kik azok a hazaáruló magyar képviselők, akik ezt Brüsszelben megszavazták,
  • a harmadik rész pedig ideidézve:

A Magyar Kormány továbbra is a magyar emberek döntését képviseli, hiszen Magyarország a magyaroké. Nem hagyjuk, hogy Brüsszel bevándorló országot csináljon Magyarországból!

Figyelmen kívül hagyva az ellenzékre vonatkozó szokvány hazaárulós passzusokat, valamint azt, hogy a kérdésre Rétvári nem válaszolt (uralja a témát, mi?), azaz csak a harmadik részt vizsgálva kijelenthető, hogy az első mondatának fura az eleje. Nem tudjuk ugyanis, hogy az államtitkár úr mire gondol, mikor azt írja, hogy:

„A Magyar Kormány továbbra is a magyar emberek döntését képviseli.”  A kérdés ilyenkor az, honnan ismert neki, hogy mi a magyar emberek döntése?

Volt ugyan egy 12 kérdéses nemzeti konzultációs kérdőív még 2015-ben, melyet 1 058 227 ember küldött vissza a válaszokkal, de a magyar választópolgárok száma 8 millió fölötti, azaz ez a konzultáció semmiképpen sem nevezhető a magyar emberek döntésének, még akkor sem, ha a „Vissza kell fordítani az illegális bevándorlót?” kérdésre száz százalékos lett volna az „igen” válaszok aránya a 86,1 % helyett.

Esetleg azt nevezi Rétvári úr a magyar emberek döntésének, hogy 2022-ben a magyar emberek úgy döntöttek, ismét kétharmadot adnak a FIDESZ-nek, hogy döntsön helyettük, aztán a magyar emberek döntése majd mindig az lesz, ami a FIDESZ döntése? Ebben már van valami, ugyanis ezzel az érveléssel a Magyar Kormány tényleg a magyar emberek döntését képviseli, amely a saját döntésével, mit tesz isten, azonos. Tekintettel még arra, hogy a FIDESZ egyszemélyes párt, azaz a döntése mindig megegyezik Orbán Viktoréval, elég megkérdezni őt, aztán a magyar emberek döntése az lesz, amit majd ő mond.

Migránsügyben egyébként az EU a humanitást szem előtt tartva egyidejűleg bajba jutott tagállamainak is segíteni akar, és úgy tervezi, hogy onnan, ahová sok migráns érkezett, ezek egy részét átirányítja azokba az országokba, ahová kevés, hogy az eljárást ott folytassák le. Az eljárás befejeztéig természetesen egyben kell tartani őket (gettó), hiszen még nincs engedélyük belépni és szabadon mozogni az EU-ban, valamint az élelmezésüket is meg kell oldani az eljárás időtartama alatt. Miután az eljárás befejeződik, aki nem kap engedélyt, azt kiutasítjuk, aki meg igen, az, ha nálunk kapta is meg az engedélyét, úgy elmegy nyugatra, mintha sohasem lett volna itt. Ránk kb. úgy 6000 ember jutna, egy ekkora migránstelepet kellene nekünk építeni. Nem lenne mindig tele.

Sajnos van egy olyan speciális észjárású embercsoport, amely egy miattuk szerencsétlen ország kormányaként tetszeleg, de segíteni a szövetségeseinek a migránsok rá eső részének átvételével nem akar (sőt fizetni sem, amivel a fenti munka megspórolható), mert mintha azt hinné, hogy aki migránst valahova átirányítanak, annak élete végéig ott is kell maradnia, és erre a fogadó országnak kényszeríteni kell őket. Lásd:

„Nem hagyjuk, hogy Brüsszel bevándorló országot csináljon Magyarországból!”

Hogy ezt az emeletes ostobaságot honnan veszik, azt egyszer valakinek végre meg kéne kérdezni tőlük (ha tényleg így lenne, a schengeni határoknak annyi). Igaz, Pártunk és Kormányunk ugyanezt hitte már 2015-ben is, mikor 1296 darab migráns eljárását kellett volna lefolytatnunk, de kézzel-lábbal küzdöttünk ellene, nehogy má’ itt maradjanak, és mivel Orbán makacs ember, amit egyszer úgy hitt, annál nem az a kérdés, hogy tényleg úgy van-e, hanem hogy miért tér el a valóság még mindig attól, ahogy ő diktálta… vagy ők tisztában vannak vele, hogy amit mondanak az marhaság, és ez csak megint a jónép átverése?

Rétvári úr persze nem önállóan írja meg amit mond, mások tudják mit kell gondolnia. Lehet persze, hogy nem tetszik neki, de ezért kapja a fizetését. És a Rétvárik nincsenek ám kevesen!

Kontraszt

Falusi Tamas
-
0
Kontraszt

Noha Karácsony Gergely súlyos pénzhiányt emlegetve jelentette be, hogy a Budapesti Közlekedési Központ szeptembertől 28 százalékkal emeli a vonaljegyek árát, lapunk úgy tudja, a főpolgármester saját döntési jogkörében eljárva, mesés prémiumokat hagyott jóvá a BKK, illetve a BKV vezető tisztségviselői számára, a jutalmak egyes vezetők esetében közel tízmillió forintra rúgnak…

A BKK, illetve a BKV felsővezetői tehát összesen 65 millió forint prémiumot vehetnek fel, a kifizetések az adott társaság költségvetését terhelik.

Hát, mit is mondhatnánk erre? Nagyon-nagyon csúnya dolog ez, a főváros pénzét így szétosztogatni, mikor meg közben megemelték a vonaljegyek árát, hogy a szegény nép többet fizessen, ha utazni akar!

Mentségükre legyen mondva, 10 éve nem emeltek, ami a Tarlós korszakban az elhanyagolható inflációt tekintve normális is, viszont a Karácsony korszak inflációját illetően 350 forintról nem 450 forintra kellett volna emelni a vonaljegy árát, hanem úgy 600 forintra. Az inflációhoz Karácsonyéknak semmi köze sincs azon kívül, hogy sújtja őket. Ennek ellenére csak a vonaljegyek árát emelték, a nagyobb bevételt jelentő bérletárakat nem, még Orbán ravaszul kitalált pénzelvonási sallereinek ellenére sem, amelyek messze több bevételtől fosztották meg a fővárost, mint amennyi állítólag nem lekötött, hanem szabadon felhasználható tartalékot hagyott Tarlós a kasszában anno. Ha ugyan egyáltalán.

Mivel a vonaljegy eladásból származó plusz bevételt átlagosan havi 200 millióra becsülik, a teljes jegy- és bérlet eladásból származó éves bevétel meg körülbelül 56 milliárd forint, a vonaljegyesek eddig a bevétel 12 %-át adták, mostantól meg 15 %-át. A 85 % bevételt biztosító bérletesek utazása tehát nemhogy az inflációval drágult volna, de egy fillérrel sem. A teljes áremelés az összes jegy- és bérleteladási bevételre vetítve 4,2 %, amit ne is próbájon meg senki az utóbbi három év alatt összegződő infláció százalékos értékével összevetni.

Karácsony ugyanakkor viszont osztogat. 65 milliót összesen. A lap természetesen „úgy tudja”, a főpolgármester saját hatáskörben intézkedett, azaz úgy szórt szét milliókat, ahogy Orbán szokott milliárdokat.

Utóbbit illetően emlékezetes például, hogy a magyar államnak 2018-ban nem kellett az RWE tulajdonú Mátrai Erőmű 5,9 milliárdért, kellett viszont a Mészáros Lőrinc tulajdonú Mátrai Erőmű 2019-ben 17,4 milliárdért. Igaz biztos azért tetszett akkor már jobban az államnak, mert időközben Mészáros 11,2 milliárd jutalék kivételével pénzügyileg megkarcsúsította. 11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros nyeresége az üzleten, arról nem is beszélve, hogy az Erőmű csak vitte a pénzt, direkt jól jött neki, hogy az állam megvette tőle. Azt, hogy az állam vesztesége mennyi, azt mindenki számolja ki maga.

Az érdekesség kedvéért az Orbán-Karácsony arány: 22700/65

A történteket illetően mondható, hogy elvileg minden „osztogatás” csúnya dolog, ez az Orbán féle viszont a népnek a választásokon kinyilvánított véleménye szerint nem az. Már 13 éve nem.

A Karácsony féle osztogatás csúnyasági faktorát csökkenti valamennyire, hogy Karácsony nem egészen saját hatáskörben intézkedett.

Egyrészt a vezetők a számukra kiírt feladatokat teljesítették, anélkül nincs hatáskör, se saját, se más, másrészt a prémiumokat Wintermantel, azaz a FIDESZ is megszavazta.

A munkabér ráadásul nem üzleti haszon, hanem a munkaerő megfizetése.

Ezért kellett odaírni a derék skriblernek, hogy „lapunk úgy tudja”, mivel ezen trükkel sikerült a nép tagjainak jó részét Karácsonyra uszítani, mégpedig anélkül, hogy hazudott volna. A választópolgár persze, aki a lapot olvassa, a „lapunk úgy tudja” kitételt simán átugorja, a további információknak nem akar utána menni, de ha utána menne is, úgysem hiszi el, mert Karácsony közismerten Gyurcsány fióka, Gyurcsányról meg tudja, amit tud. Ha rosszul tudja, az is tudás, nem igaz?

A fővárosi közlekedési vállalat éves költségvetése körülbelül 200 milliárd. Ebből kell fizetni azt a 65 milliót, amennyit a vezetők prémiumként fölvettek, azaz a vállalat költségeinek ez az összesített prémium a 325 milliomod része. Nem mondhatjuk, hogy ezen múlna a működés.

És akkor most azért, hogy a jelen írás címe érthető legyen, egy másik hír egy másik lapból:

„570 millió forintot ad a kormány a szlovén másodosztályban szereplő Nogometno Društvo Lendava 1903, ismertebb nevén NK Nafta 1903 focicsapatának, egész pontosan a futballakadémiájának fejlesztésére. Maga a kormányhatározat egy hét évvel korábbi kormányhatározat mellékletét váltja fel, amely száznál is több támogatandó határon túli ingatlanberuházást sorolt fel. Ez most csak pár tétellel bővült, ezek egyike a muravidéki futballakadémia. A kormányhatározat szerint a klubnak támogatási szerződést kell kötnie a Bethlen Gábor Alappal, ezután egy összegben megkaphatja az 570 millió forintos támogatást. A csapat bő, 32-es keretében öt magyar játékos szerepel, az elnöke pedig Mészáros Lőrinc emberének számító Végh Gábor, aki Magyarországon is klubelnök, mégpedig az NB I-es ZTE-t vezeti.”

Szlovén másodosztály. Láthatóan sokkal többet ér nekünk, mit a BKK + BKV teljes vezetősége. 8,77-szer többet.

Nyilván ez magyar érdek. Az az első Orbánéknak, nem?

Végjáték (a „Lefelé a lejtőn” folytatása)

Falusi Tamas
-
0
Végjáték (a „Lefelé a lejtőn” folytatása)

Amint az az előző írásokból látható, az ország a 2008-as világválság kezdetéhez eléggé megtépázva érkezett. Leginkább politikailag. A demokrácia ugyan normálisan működött, mert egyik fék vagy ellensúly sem volt a kormány által lenyúlva.

Az akkori tolvajok ellen szabályos eljárás folyt, és kaptak börtönbüntetést is, hiába voltak körön belül (pl. Zuschlag 20 milliója), nem úgy mint a 2010. utáni időszakban, mikor a kiválasztottak szabadon távozhattak a pénzzel együtt (pl. Tiborcz 13 milliárdja), és az MTVA sem üvöltötte éjjel-nappal minden csatornán és vonalon, hogy Gyurcsányék milyen szépek és a FIDESZ milyen randa, mert akkor még nem degradálták a közmédiát közpénzből működtetett pártmédiává, de a nép minden itt felsorolt demokratikus normalitás ellenére úgy tudta, hogy Gyurcsány maga az ördög. Erős tudása volt ez a népnek, ami onnan látszik, hogy ma sem tudja másként.

A dolog érdekessége, hogy ezt az ördög mivoltot a nép magától az ördögtől tudja, és akkor hiába nem támasztják alá a tények se azt, hogy hazudott, se azt, hogy elszúrta, az ördög beismerő vallomása minden kételyt elsöpör. Erősebb, mint a tények. Elvégre ő mondta, nem?

További fura jelenség, hogy a nép szó nélkül fogadja el igaznak pont az általa hazudósnak minősített Gyurcsány állításait

(melyet zárt körben, belső használatra, és nem is a népnek mondott), ám a népet illetően jobb, ha semmin sem csodálkozunk.

Az ugyanerre az ördögös álláspontra jutó értelmiségen már annál inkább. De ez van. Kis ország vagyunk, nincs másik értelmiségünk. Nem tudjuk őket leváltani, ahogy az ellenzékből sem létezik másik. Ez alól a FIDESZ kivétel, ők ugyanis bármikor tudnak egyharmadnyi szavazóból kétharmados győzelmet csinálni. Ezért érthetetlen sokak sóhajtozása, hogy sajnos Orbán leválthatatlan, de ez náluk csak a munkából való kiszállás indoka, azaz emberi lustaság, amin változtatni nem lehet.

Szerencsére az elmútnyócéveseknél a gazdaságban kisebb volt a gond. Bár Gyurcsánynak és az MSZP-nek nem adatott meg a négyéves zavartalan kormányzás, de még egy féléves sem, azért kézben tartották a dolgokat. Azt illetően, hogy mire jutott az ország Medgyessyvel és Gyurcsánnyal a világválság kitöréséig, az alábbiak mondhatók:

  • A GDP növekedése 2002. áprilisa és 2008. augusztusa között kb. 20 %.

Itt meg kell jegyezni, hogy az esztelen minimálbér duplázás miatt a tőke beáramlás drasztikusan visszaesett, azaz a növekedési érték bőven magasabb is lehetett volna, ha Orbán a dilettáns kezével nem nyúl bele a gazdaságba. Pláne, ha nem így.

  • A bruttó GDP arányos adósság hat év alatt 55 %-ról 66 %-ra nőtt. A növekedés 11%.

Ez nem meglepetés annak, aki tudja, hogy akkoron a GDP-hez viszonyítva nagyobbak voltak a jóléti kiadások, mégpedig nem is kevéssel:

2010-ben még a GDP 30,7%-a; ma, 2023-ban már csak a GDP 24,3%-a;

Ezen belül az oktatásra költött pénz akkor 5,8%, ma 3,6%, az egészségügyre akkor 4,5%, ma 3,6%, a nyugdíjakra akkor 10,1% (svájci indexálás, 13. havi nyugdíj rendszeres kifizetése), ma 7,1%, a család és gyermektámogatásra akkor 2%, ma 1,2%.

Egyedül az egyéb szociális támogatások nőttek meg mára a 2010-es 0,9%-ról 2,6%-ra.

Ha a legutóbbi esetében valaki a rezsicsökkentésre gondol, igaza van. Ezzel a speciális rendszerrel az állam azokat támogatja leginkább, akik a legtöbbet fogyasztanak, azaz a legkevésbé szorulnak rá. Például a faluvégi Mari néni, akihez se a gáz, se a víz, se a villany nincs bevezetve, semmit sem kap, bár ÁFÁ-t ő is fizet, ráadásul a rezsicsökkentés nem takarékosságra, hanem pazarlásra ösztönöz, plusz belezavar a piaci folyamatokba. Ezektől az apróságoktól eltekintve a nagy FIDESZ találmány kiválóan működik.

A fentiekből látható, hogy akkoriban még a rászorulókat támogatták, ma már a gazdagokat valamint a tehetőseket. Hogy ki lett így az út szélén hagyva, azt mindenki döntse el maga.

Az akkori adósság növekedésébe belejátszott még egy, a jövőt tekintve pozitív folyamat is: a MANYUP tőke Gyurcsányék általi állandó kiegészítése. Össze is gyűjtöttek a leendő nyugdíjasoknak 2700 milliárdot, melyet Orbán lazán zsebre tett, így aztán immár 13 éve befizetni sem kell semmit neki. Egy kiadással kevesebb, amely Gyurcsányéknál növelte a veszteséget.

  • A vizsgált időszakban a Medgyessy – Gyurcsány – Bajnai kormányok komoly EU pénzek nélkül működtek, mert azt, hogy mennyit kapunk, ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a még a 2010. előtti EU pénz nagy része is Orbánékhoz érkezett. Hogy aztán a kormányváltást követően milyen bőven ömlött hozzánk szintén Orbánékat támogatva, azt már mindenki ismeri.
  • A várható éves hiány 2008. augusztusában 3% volt, a CHF 168 forintot ért (hol vagyunk már attól), és nem voltunk bóvli kategóriában (S&P szerint akkor: BBB-; ma is pont ott vagyunk).

A fentiekből megállapítható, hogy ha a világválság hatásait nem kenjük Gyurcsányékra, akkor mennyire sikerült elszúrniuk. A válasz egyértelmű: semennyire.

Miután bajból sosem elég, 2008. őszén Amerikából jött a nagy pofon. A világválság idején és miatt a bruttó adósságállományunk 15%-kal nőtt. Ebből 7 % a GDP csökkenés, 3% a forint erőteljes romlása, 3,5% pedig a kincstári tartalékképzés miatt. Ha ehhez hozzávesszük az önkormányzatok külföldi hitelből történő 1,5 %-os eladósodását, már ott is vagyunk.

Az első két tételről a kormányzat nem tehet. A harmadik csak névleg növeli az adósságot, mivel a pénz ténylegesen megvan, ugyanis az IMF alacsony kamatozású hitelének egyharmadát az MNB-be tettük tartaléknak, egyharmadával magasabb kamatú hiteleket váltottunk ki, azaz az adóshelyzetünk javult, egyharmadát meg fel sem vettük.

Az MNB devizatartaléka ezzel 38 milliárd EUR értékre nőtt (kb. a GDP 22 – 23%-a), ami a befektetőket megnyugtatta, stabilizálván az állam pénzügyi helyzetét. Ezt kapta Orbán örökségül Gyurcsányéktól. Plusz a MANYUP vagyont.

Az IMF természetesen intézkedéseket várt a hitelért cserébe. Ezt Gyurcsány már nem akarta végrehajtani, és nem is lett volna szerencsés, ha ő hajtja végre, így aztán lemondott, jött Oszkó meg Bajnai, akik a „megszorításokkal” egyenesbe hozták az ország szekerét. Ez lett a vég. A nagy befejezés.

Utána már nem kellett sokáig várni. Az isteni kegyelem jóvoltából győzött Orbán mindenki nagy-nagy örömére, és hogy az öröm még nagyobb legyen, kétharmadot kapott.

Azt, hogy mire használta korlátlan hataimát mostanáig, az ország száz százaléka látja, de csak kis százaléka látja át. Úgy értőlegesen. Ha valami nem tetszene a népnek, és sokan kezdenének nyűgösködni, a GY.F. nevű sötét árny (ahogy eddig többször) a FIDESZ cilinderből rögtön előrántható, akkor a kis százalék kivételével mindenki reszketni kezd, és azt kérdezi, hol lehet Orbánra leszavazni. Az elefánt olyan, hálaisten, amit megtanult, azt nem felejti el.

Más magyarázatot nem mond neki senki. Miért kéne a népet megzavarni, elég a meglévő tudomány.

Hááát… 2036-ig biztosan.

„A harminchatodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” Tus.

Tudás

Falusi Tamas
-
0
Tudás

Ahogy azt Einstein mondotta volt: „A világon két dolog végtelen, a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok biztos”.

Hááát… van ebben valami. Újabb és újabb bizonyítékok bukkannak elő napi rendszerességgel, hogy nagyrészt nem ismerjük a tényeket, amit tudunk, azt is rosszul tudjuk, ám ha jól tudjuk, akkor is rossz következtetéseket vonunk le belőle. Itt van például az a derék nyugdíjas, akit valamely faluban megkérdezett a stáb, hogy kire fog szavazni, mire ő angyali mosollyal oktatta ki őket, hogy hát a Gyurcsány elvette tőle a 13. havi nyugdíját, az Orbán meg adott neki tízezer forintot, hát mégis kire tetszenek gondolni, kérem?

Nyilván sohasem hallott arról, hogy ki vezette be a 13. havi nyugdíj intézményét (Medgyessy), ki nem szavazta meg (FIDESZ), ki fizette regnálása alatt végig (Gyurcsány), ki rendelte el szüneteltetni, mondván, jelenleg válság van (Bajnai), ki vezette be a nyugdíjprémiumot, hogy valamit mégis kapjanak a nyugdíjasok (Bajnai), ki mondta azt, hogy ha jobb idők jönnek, a 13. havi azonnal visszavezethető (Bajnai), és ki NEM fizette a jobb idők ellenére tíz évig, hiába ömlöttek az EU pénzek, és hiába ment jól a világgazdaság jóvoltából a magyar gazdaságnak is (Orbán), hogy a svájci indexálás eltörléséről (Orbán) már ne is beszéljünk. Azért ne, mert az emberek nagy többsége úgysem tudja, hogy az micsoda.

A téma további ragozását hanyagolva a lényeg annyi, a derék nyugdíjasnak és sok társának a tudatlanság vezérelte szavazataival sikerült mindenféle szempontból jól orrba vernie nem csak a gonosz libsibolsikat, hanem saját magukkal együtt a nem tűzközeli FIDESZ szavazókat és úgy mellékesen az országot is.

A fenti példa persze rossz. Nyilván nem a szegény nyugdíjasnak kell utána járni, hogy hogyan is van ez, hanem okos embereknek fel kell őt, illetve őket világosítani. Igen nagy kár, hogy az erre alkalmas okos emberek, ezt nem vállalják. Egyre többen szállnak ki a buliból, mondván, az értelmiségi az nem versenyző, hanem zsűritag, aki elvárja, hogy csinálja más, aztán majd ő megmondja hogy az jó-e, avagy rossz. Győzve győz a győzhetetlen, győzedelmes magyar ész. Az értelmiségünkről mostanában csupa jó hír érkezik, most kaptunk két Nobel díjat, lehet büszkélkedni, és különben is az itthon maradottak vagy százezerszer megírták már, hogy Orbán rossz. Mit akarunk még tőlük, tessék mondani?

A jelenlegi helyzetet tekintve mi egy speciális nép vagyunk, egy olyan nemzetállam, amely most már inkább személyállam, azaz ha valaki a magyar nép szavazataival négyszer is diktátornak megválasztott személyt kritizálja, az a magyarokat bántja. A nemzetet bántja. Sőt, a hazát bántja. Így aztán, ha külföldi az illető, akkor ellenség, ha itthoni, akkor hazaáruló.

Általánosságban mondhatjuk, hogy a nemzetállam sokkal inkább személyes ügy, mint a demokrácia, mert az előbbiben az adott személynek, bármi történik, van mire hivatkozni, az utóbbiban meg még adott személy sincsen, nem hogy hivatkozás.

A demokráciák inkább csapatjátékosok, azaz úgy tudnak szövetségbe tömörülni, hogy az működőképes, a nemzetállamok meg nem. Utóbbit nem csodálom, szegény nemzetállamokat ugyanis mindenki bántja, és nem adják meg nekik a kellő tiszteletet (pl. Magyarország), vagy mindenki bántani akarja őket, és így megelőző csapásokra kényszerülnek, melyeket tisztán önvédelemből meg kell lépniük.

Ilyen például Oroszország, amely máig küzd a fasiszták ellen, akárhol lennének is, most éppen Ukrajnában, melynek ukrán lakossága Putyin és Lavrov szíves közlése értelmében külföldi fasiszták által támogatott belföldi fasisztákból áll. Ebből a szövegből az orosz nép a 80 éve beléjük vésődött emlékek alapján pontosan tudja, kit kell támogatni az utolsó leheletig.

Vannak persze kevésbé egyszerű működésű országok is. Például Nagy-Britannia, amelyről azt hinné az ember, annál nagyobb demokrácia nincsen, hiszen nagyon régóta élnek együtt békésen angolok, skótok, velsziek és írek, de mikor rádöbben, hogy ha saját labdarúgó bajnokságaik is vannak, a király ugyanaz, és hogy a hajdani közös (brit) gyarmataik népeivel mind a négy nemzet ugyanúgy bánt, akkor egyértelmű lesz, hogy ők már igazából nemzetállam. Náluk a nemzeti érzés a brit. Ezért lehetett őket rávenni a Brexitre is a nemzeti érzést hivatkozásként használva, és ezért lett hajdan nagyon népszerű Thatcher a Falkland szigetek megvédésével. Az mégiscsak igazi brit tulajdon, nem igaz? Nem sok, de legalább a miénk, mondják egyöntetűen a skótok, írek, angolok meg velsziek.

A nemzetállam mindig konzervatív.

Rend, vallás, hierarchia, utóbbi végleges jelleggel, aki kilóg a sorból, az megnézheti magát. A gondolkodás általában ellenjavallt, azzal csak idegesíti az ember a környezetét, a konzervatív ember tehát nem gondolkodik, hanem tud. Pont ugyanazt tudja, mint a másik konzervatív ember, hiszen ugyanonnan tanulta, ahonnan apái, nagyapái meg dédapái is, és ez a tudás már kétezer év óta változatlan. Ennek a tudásnak fontos része, hogy Isten kétfajta embert teremtett (nem többet), mégpedig nem egyszerre, hanem egymás után. A konzervatív ember tévéje tehát a mostanában divatozó szivárványszínűtől eltérően maradt fekete-fehér, ahol a sorrend is fontos, azaz a macsó fekete dominál. Az utóbbi tudás már jó ideje erodálódik (a szebbik nem – ha még szabad ezt mondani – hatásosan erodálja), de az előbbi konzervatív álláspont módosítási próbálkozásai még nagy ellenállásba ütköznek. A szivárvány nemkívánatos.

Az ember agya, többi szerveinek működése, tesztoszteron meg ösztrogén szintjének változási lehetőségei és a magzati fejlődés folyamata bőven van annyira bonyolult, hogy már a születéskor sokfajta típus jöhessen létre: kékszemű vagy barnaszemű, magas vagy alacsony, jobbkezes vagy balkezes, pszichopata vagy filantróp, flegmatikus, szangvinikus, melankolikus, kolerikus, satöbbi. A konzervatívok szerint persze minden csak nevelés kérdése, ugyanis szerintük a születettek mind egyformák (kivéve a férfi-nő különbséget), és a nevelés határozza meg, hogy mi lesz belőlük. Ez a szemlélet szükséges ahhoz, hogy a szülő korlátlan hatalmat kapjon a gyerek felett, a fizikai erőszakot is beleértve. Ha valaki eltér az előírástól, a konzervatív ember tudja, hogy az a szülők hibája, hiszen félrenevelték. A születéskor már a hülyék által is láthatóan férfi és a láthatóan nő meg kell majd feleljen a férfiakra és nőkre vonatkozó társadalmi elvárásoknak (gender), amiről helyes neveléssel a szülőknek kell gondoskodni. Ezért nagyon fontos a konzervatív gondolkodásban a család, mivel ez az erőszakszervezet biztosítja a konzervatív gondolat folytonosságát.

Ha valaki el merné árulni a gyermeknek, hogy vannak eltérések, az propaganda, hiszen ebből a tudásból akár kedvet is kaphat a nemváltoztatáshoz vagy a homoszexualitáshoz, és jó szülei összes nevelési erőfeszítése kárba vész. Jobb országokban törvényileg tiltják az erre vonatkozó ismeretek gyermekeknek való továbbadását egészen 18 éves gyermekkorig, hogy még véletlenül se vegyen rossz irányt az épp bimbózó élet. Az a szerencsétlen dolog, hogy 13–14 éves korában mégiscsak találkozzon a mássággal, sajnos megakadályozhatatlan, de a nevelés feladata, hogy beléjük verje a tudást, miszerint az rossz, és irtani, de minimum utálni kell, így a rossz csillagzat alatt születettek sorsa a titkolás, a rettegés attól, mi lesz, ha kiderül, ha pedig kiderül, a megvetettség, az utálat és a kirekesztés. Amennyiben úgy akarnak élni, hogy a nemiségük és a nemi irányultságuk teljesen közömbös legyen a többiek számára, azért harcolniuk kell. Felvilágosítással. Főleg a gyermekeket illetően.  Ami viszont propaganda és büntetendő. Itt zárul be a csapda, amely biztosítja a konzervatív gondolat folytonosságát.

A konzervatívoknak, pláne ha konzervatívok voksaiért küzdenek, bizonyítaniuk kell konzervatívságukat. Ezt tette Rishi Sunak is, mivel kijelentette, az ő és pártja vezetésének felfogásában „a férfi, az férfi, a nő pedig nő”. A brit miniszterelnök meg is indokolta, hogy miért gondolja így: mert ezt diktálja a józan ész. Sunak mondatait egyöntetű tetszésnyilvánítás és vastaps fogadta a közönség soraiból. De Sunak itt nem állt meg, és arra is felhívta a figyelmet, hogy „Ne engedjünk annak a nyomásnak, hogy az emberek szabadon eldönthetik, milyen neműek akarnak lenni. Nem dönthetik el, mert a férfi, az férfi, a nő pedig nő”. Sajnos a valahai világbirodalom miniszterelnöke elfelejtette közölni, hogy ha mégis „engednének a nyomásnak”, annak azon túlmenően, hogy a szabadon eldöntők sokkal jobban éreznék magukat, és sokkal hasznosabb tagjai lehetnének a társadalomnak, milyen negatív hatása lenne bárkire a többiek közül.

A józan észre való hivatkozás (= „A józan ész az a bonyolultsági szint, amelyet még fel tudok fogni”) viszont tökéletesen megfelel a konzervatív gondolkodásnak, így várható, hogy Sunak újraválasztása akadálytalanul fog lezajlani.

Ami ebben a történetben érthetetlen, az a Tudomány. A nagybetűs. Rendkívüli módon hasonlít ugyanis a mondabeli strucchoz. A brit is, a magyar is, meg a többi szintúgy.

Nincs mondanivaló, tisztelt Doktorok?

Kíváncsiság

Falusi Tamas
-
0
Kíváncsiság

A helyzet, mint mindig, nagyon egyszerű. Vagyunk mi, és vannak még a mások. Azok a mások, akik az országvezetéshez nem értő (itt jelzők következnének, de nem írom le őket) magyar miniszterelnököt immár 13 éve pozícióban tartják, sok kárt okozva ezzel nem csak nekünk, de az országnak is.

A szomorú helyzet az, hogy jelenleg Romániával meg Bulgáriával vetélkedünk a jobb helyekért, a szövetségeseinkkel haragban vagyunk, a reálbérek csökkennek, az inflációnk fölényesen Európa-bajnok, az euró a 2010. júliusi 286 forint helyett ma 390 forintot ér, az adósságállományunk a 2010-es válság csúcsán 80 % volt GDP arányosan, ma ez 75 %, az S&P hitelminősítő szerint pedig jelenleg ugyanabban a kategóriában vagyunk, mint 2010-ben a válság kellős közepén, Gyurcsány Ferenc lemondásakor (BBB-).

Mindezt a lecsúszást úgy sikerült a regnálóknak összehozni, hogy ömlöttek az EU pénzek, Orbánéknak nem kellett évente kipótolni a magánnyugdíj pénztárak befizetéseit, mint Gyurcsányéknak, sőt zsebre rakták a teljes kasszát, mind a 2700 milliárdot, 10 évig nem fizették a 13. havi nyugdíjat, amit Gyurcsányék minden évben megküldtek a nyugdíjasoknak rendesen (csak Bajnai nem fizette – egyszer, 2010-ben), a világgazdaság 10 évig szárnyalt de minket tekintve mindhiába, ráadásul politikailag abszolút nyugodt körülményeket kapott Orbán a kormányzáshoz (semmi szociális népszavazás meg zavargások), sőt négyszer kétharmadot is. És a gazdaságban mégsem sikerült.

Politikailag viszont igen.

Az első kétharmadot Orbán csillogó eszű értelmiségünk jóvoltából kapta, utána meg már a kétharmad birtokában maga is el tudta intézni a folytatást.

Csak hívószó kérdése a győzelem, például zemútnyócév, rezsi, migráns, gender, háborúpárti, halálbaküldő, meg efféle könnyen érthető dolog. Mostanában persze inkább a „nyugdíjmegvédés” meg a „dollárbaloldal” dívik, és mivel a FIDESZ féle éjjel-nappal sulykolásos, itt-ott hazudozós módszerével nem áll szemben legalább ugyanannyi értő magyarázat, a siker valószínűleg borítékolható.

A témára térve a kérdés egyszerű: hogyan gondolkodnak a mások? Azok a mások, akik abban különböznek tőlem, hogy elkötelezett hívei a NER-nek, folyamatosan dicsérik a miniszterelnök balfogásait és szidják az ellentábort, hogy az egyszerű emberek is tudják, választáskor melyik rubrikát kell beikszelniük.

Végigfutva a véleményrovatokat, rögtön adódik a cím: „Akik mindig a másik oldalra állnak”.

Szerző sértődött felháborodásának oka egy EU képviselőnk, aki „Montrealban született” (már rossz a helyzet, tudjuk ám, milyenek a globálgenderista kanadaiak!), de ez nem elég neki, még be is mutatja, mit vásárol Brüsszelben, mint háziasszony, és mivel a hozzászólók feltételezték, hogy csal, utólag a számlát is bemásolta, melyen rajta van az összes tétel (tészta, olaj, paradicsom, kenyér, hagyma, tej, tojás, szőlő), mindez összesen 12,07 euróért (< 5000 HUF). Magyarán: facebook követői elé tárta a nagy magyar inflációt, melynek köszönhetően Brüsszelben sem drágább az élelmiszer, mint nálunk, noha arrafelé lényegesen többet keresnek az emberek.

A képviselő ezen tevékenységét racionálisan értékelve arra juthatunk, a szokvány ellenzéki tevékenységet végezte el, méghozzá úrinőként, mert nem gátlástalanul szidta a regnálókat, sőt nem is csak vádolta őket, hanem bizonyította azt a tényt, hogy a belga inflációnál a mienk jóval magasabb.

Na de ezt csak én gondolom így. A mások, például az írás Szerzője egészen más eredményre jut:

  • „Kevés szánalmasabb van annál, mint amikor valaki elárulja a sajátjait.”

A helyzet az, hogy a képviselő asszony valóban hibázott, mert elárulta a FIDESZ szavazóknak, hogy nálunk nagy az infláció. Ők eddig jobban hittek Orbánnak, mint a szemüknek, de itt láthatóvá vált, hogy a szankciók és a háború hatásainak kitett, területileg kisebb, de lakosságszámban hasonló ország, mely nem is a mezőgazdaságáról híres, az ottani fizetésekhez képest olcsó élelmiszerválasztékot tud biztosítani a lakosainak. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy mi mentesülünk az olaj és gáz szankcióktól, ők pedig nem (tény), és hogy Orbán jóvoltából mi „kimaradtunk” a háborúból (miniszterelnök úr szíves közlése), ők pedig nem, akkor nem hogy pityeregni, hanem még akár zokogni is támadhatna kedvünk ekkora hazai dilettantizmus láttán.

A helyzet továbbá az, hogy a képviselőasszony nem a sajátjait árulta el, hanem a sajátjainak (magyar nép) árulta el, hogy mi van. Az eláruláshoz ennek semmi köze sincs, mert Orbán ugyan szintén a magyar kultúra és hely szülötte, de ez nem jelenti azt, hogy csak dicséret illetheti, bírálat meg nem. Az a Jóisten privilégiuma, ha Szerző esetleg nem tudta volna, még Madách is gondosan megírta, nehogy elfelejtse valaki.

  • „Nálunk egész pártok, mozgalmak és (művészi) életművek épülnek az öngyűlöletre. Tobzódnak benne, mennyire utálják azt a nemzetet, vallást, közösséget, kultúrát, amihez tartoznak.”

Szerző így lép tovább, kiterjesztve az árulást szélesebb körre is, melynek forrása a gyűlölet. Hogy ez a kis facebook filmből hogyan következik, azt tőle kell megkérdezni. A válasz persze már előre ismert: sokan kritizálják nálunk Orbánt (nem a magyarokat!), és szerinte aki Orbánt kritizálja, az a „fajtáját” kritizálja, tehát áruló. Sőt, gyűlöletből fakadóan az, ezért a kritikája még csak nem is jogos! Ráadásnak azt is állítja Szerző, hogy a gyűlölködő tobzódók ugyanahhoz a valláshoz tartoznak, mint a szegény gyűlölt megbíráltak (Orbán inkluzíve). Biztos nem hallott még a szekularizációról. Van ilyen.

  • „Ellenzéki publicisták örömködnek azon, hogy nem vagyunk eléggé keresztények vagy hogy fogynak a határon túli magyarok”

Az a baj, hogy noha ilyen tudósítást sokat láttam (ugyanis ezek tények), de örömködést még nem tapasztaltam. Szerző nyilván annyira begorombult, hogy túlreagál, és már a tények közlése is zavarja, tehát kikel ellene. Gondolom, az lenne jó neki, ha számára csak jó híreket közölne a sajtó. Örömmel jelenthetem, hogy kívánsága máris teljesült, elég annyit tennie, hogy NER sajtóterméken kívül mást nem olvas.

  • „…hazai politikusok játsszák át az olimpiát Párizsnak, mert több közösséget éreznek a franciákkal, mint velünk.”

Ez speciel igaz, mert Orbán a Momentum által indított népszavazási kezdeményezéstől be… illetve meghőkölve tényleg visszavonta a magyar pályázatot (Tarlósnak, hiába Budapest főpolgármestere, Orbán ellenében szava sem volt soha). Hogy a miniszterelnök úr tényleg több közösséget érez-e a franciákkal, mint velünk, és ezért játszotta át nekik az olimpiát, tőle kell megkérdezni.

  • „Férfi és nő frigyéből születettek kardoskodnak eme felállás avíttsága mellett…”

Túllépve azon, hogy a születés nem férfi és nő frigyéből történik, fel kell világosítani Szerzőt arról is, hogy ami miatt az Alaptörvényt tették röhejessé nagyjaink „Az apa férfi. Az anya nő.” belefoglalással, az a következő:

„Ha egy férfiként élő nő teherbe esik (végül is lehetséges, ha még nem operálták át), ugyanazon terhesjogok illetik meg, mint a nőként élő terhes nőket”.

Aki szerint ez azt jelenti, hogy szülhessenek férfiak is, igen alacsony IQ-t birtokolhat. Persze arrafelé, ahol ezt olvasták ki belőle, bőven akad ilyen.

  • „…kihordott terhességből világra jöttek küzdenek az abortusz jogáért.”

Ezek szerint a megszületettek elvesztik jogukat, hogy a nem kívánt terhesség bekövetkezte esetén (amíg a magzatnak nincs agyműködése) abortusszal védekezzenek. Ezt csak a meg nem születettek tehetik. Hasonlóan, mint hogy csak féllábúak lobbizhatnak olcsó tolószékért, a többieknél az ilyen lobbizás kifacsarodott gondolkodásra vall.

  • Szerző az írást gyakorlati példákkal zárja le. Először oda jut, hogy ha ezek a gyűlölködők a hazájukat (= Orbán), a magyarságukat (= Orbán) és a kultúrájukat (= Orbán) gyűlölik, akkor nyilván a másságot imádják. Mégpedig nyilván mindenféle másságot. Hogy ezt a rémísztően ostoba „következtetést” honnan veszi, az rejtély, mindenesetre az elmeszüleményét két példán mutatja be:
    1. Ausztráliában a szarkák veszélyt látnak az emberekben, ezért megtámadják őket. Szerző véleménye szerint Cseh Katalin és elvbarátai biztosan a madarak mellé állnának, és akkor „lobbizhatnának némi fegyverszállítás ügyében, vagy átadhatnák a legmodernebb technikákat a szarkáknak.”, mely utóbbi két javaslat eléggé kínos utalás Ukrajnára, bemutatva, hogy a gúnyolódás irányából következően Szerző a háborút tekintve inkább a tömeggyilkos pszichopata vezette agresszort favorizálja, mert az ő gondolkodása nem kifacsarodott.
    2. A Mexikóban bemutatott, egyébként elég gyönge alienes világátverési kísérletből kiindulva kijelenti, hogy:

„Ha Cseh Katalin választhatna, hogy ezen az élhetetlen, unalmas és bosszantó Földön kelljen élnie vagy inkább az Alfa Centauri valamelyik bolygóján, hát nem kétséges, hogy a mexikói kis múmiák távoli hazáját választaná. És ebben a döntésében kivételesen teljes szívvel tudnánk támogatni.”

Szerző a nemzetállamból láthatóan már kilépett, és immár a (fideszesnek borzalmas még kimondani is) globális értékek szeretetét kéri számon a képviselőasszonyon, ami után Cseh Katalinék részéről már csak a Tejútrendszer utálatból való elhagyása következhet, de szerencsére idáig már nem jutunk. A cikk a támogatás felajánlásával véget ér.

Ja az Alfa Centaurinál találtak ugyan valamit, de még nem dőlt el, hogy bolygó-e vagy mérési hiba.

Az utolsó mondat pontosan mutatja, hogy (az értelmi értékelést a fentebb írtakra hagyva) Szerző érzelmileg „teljes szívvel” milyen szinten áll.

Cseh Katalinnak és elvbarátainak gyűlölködése ehhez képest smafu.

És hogy mit tudtam meg ebből a mások gondolkodását illetően? Nem sokat, de az is elég belőle.

Beavatkozás

Falusi Tamas
-
0
Beavatkozás

Közismert, hogy a demokráciákban a nép a hatalmat leginkább választott képviselői által gyakorolja. A képviselők tehát a nép alkalmazottjai (minister = szolga), akik fizetést kapnak azért, hogy a kormányzás súlyos gondját a nép válláról levegyék.

A demokratikus Parlamentekben a többség dönt, amely döntést aztán a hivatalnoksereg hajtja végre. A kormányzó párt által benyújtott javaslatokat az ellenzék nyilvánosan és érvekkel kritizálja, aminek alapján (ha a többség úgy véli) módosíthatók, és a parlamenti döntést pártoktól független szervek sok szempont alapján vigyázzák, hogy az minden tekintetben megfelelő legyen.

A választásokon sokfajta párt küzd a hatalomért, de általában van két nagyobb csoport, melyek váltógazdálkodást folytatnak – kivéve, ha történik valami, mint például Magyarországon, ahol 17 éve egy (vagy több) átkozott személy kicsempészett egy belső használatra készült beszédet, amelynek nyilvánosságra hozása után elszabadult a pokol. Kellett hozzá persze az akkori ellenzék, azaz a mai hatalom befeketítő és lázító tehetsége is, így a következő választásra sikerült nekik összehozni a kétharmados fölényt. Ez a fölény immár 13 éve határozza meg az ország sorsát, és ahogy most kinéz, fogja is még egy darabig. Lévén a fölényben lévők pártja egyszemélyes, az az egy személy immár sok éve Magyarország demokratikus módon megválasztott diktátora.

Megjegyzendő, hogy a párt korábban kétszemélyesként működött, lásd pl. XIII. Lajos és Richelieu, de pár évvel a nagy győzelem után a sokkal népszerűbb simán kinyírta a sokkal okosabbat, akinek belső hatalmát köszönheti.

A diktátorság nagy előnye, hogy az ember saját országát illető elképzeléseit akadálytalanul valósíthatja meg, és ha az ország arculatát és berendezkedését tekintve a XX. század első felére, azaz a kormányzóval sújtott királyságra, erkölcsiségét tekintve meg a középkori merev vallásosságra akarja formálni, hát akkor arra. A diktátori hatalommal minden ellenállás letörhető. Ezért ilyesféle most az államunk.

Diktátor regnálása esetén a hepciáskodók összes pénzét le lehet nyúlni, minden kommunikációs eszköztől meg lehet őket fosztani, rájuk lehet uszítani a kormányzó párt által elfoglalt fékeket és az ellensúlyokat (NAV, ÁSZ, Ügyészség, stb.). Hogy nem jön értük a fekete autó, csak annak köszönhető, hogy az EU-ba ugyan sokfajta módon belerúgtunk már, de teljes erőből és célzottan kényes helyre mégsem javasolt. Persze még öt-hat év diktátorkodás, vagy pláne az ország EU-ból való kiléptetése változtathat a helyzeten: mondjuk, hogy ha a fontos döntési mechanizmusokból ki tudna pöckölni minket. Akkor lenne az, hogy a diktátor nemzeti öntudatával sértődötten kilépne, és a 93 ezer négyzetkilométeren korláttalanná válhatna hatalma.

Mint az a fentiekből látható, a diktátorságnak országon belül nincsenek határai.

Ez az értelmisége által jól tájékoztatott magyar népnek köszönhető, mert ő biztosítja a kétharmadot választásról választásra derék és megbecsült diktátorának. Abszolúte demokratikusan.

Sajnos külföldiekkel szemben a diktátor nem tehet meg mindent, de azért a miénk megpróbálja. Ő még akkor is küzdött a szovjet csapatok távozásáért, mikor már két hónapja folyamatban volt kivonulásuk. Nyilván az általa később eltaposott okosember mondta neki, hogy ezt tegye, mert így majd azt hiszik, hogy ő zavarta ki a ruszkikat – és valóban, így is lett. Ez pont olyan, mint az infláció nyakon ragadása, és annak fejszével való csapdosása, míg össze nem megy kicsire a nyomorult. Ebben annyi igazság van, hogy a mi inflációcskánkat döntő részben Orbán növesztette hatalmasra, tehát van miből csökkennie. Mármint magától. Nem kell ahhoz semmiféle diktátori közreműködés.

A nagy győzelmek után az itthoni sikerekre alapozva kezdett szkanderozásba később a miniszterelnök külföldön is. Először a Néppárttal (sima vereség, még ha a 85. percben ő vonult is le a pályáról, hogy ne látszódjon annak), a norvégokkal (6:0 oda, egy vasat sem kaptunk, és nem is fogunk kapni), a V4-et sikerült szétrobbantani, az Egyesült Államok kormányával rossz viszonyban vagyunk. Jelenleg folyik a svédeket szívatása, a svédek nem átallnak rólunk hazudni.

Még szerencse, hogy a diktátor úr csapata keményen megmondta nekik, hogy nálunk nincsen semmiféle diktatúra.

A sor folytatható. Legfőbb szövetségesünket illetően annyi vétóval fenyegetőzött, meg annyit cselezgetett (ezeket pávatáncnak hívja), hogy az EU-t tekintve oda a pénz és a tisztelet, mivel pedig a magyar nép szabad akarata szerint Magyarország személyesen ő maga, ezért a miénknek is annyi. Mind a pénzünknek, mind a tiszteletnek.

A szövetségesek közt sokan azt szeretnék, ha mások kormányoznák az országot, ugyanis a Nyugat egy ilyen rút szibarita váz, imád nyugodtan és simán működni, józan kompromisszumokkal, mindenfajta gáncsoskodás nélkül.

Természetesen csak rajtunk kívül szeretnék azt. Mi ugyanis sokadszor választjuk meg kedvenc diktátorunkat, akár a Mindenség ellenében is. Meg is lett az eredménye, megint az egész világ minket bánt, ahogy a besenyők óta szinte folyamatosan, én nem is tudom, mi lenne velünk, ha a miniszterelnök úr nem védené a magyar érdekeket éjt nappallá téve.

Most például a beavatkozástól fog megvédeni. Eddig a tudjukkik bármikor küldhettek ide hatalmas összeget, például Márki-Zay részére négymilliárdot, ami kiteszi a kormány által FIDESZ propagandára fordított közpénznek tán még a 2 (kettő) százalékát is! Hoppá! Kettő százalék! Az már aztán valami!

Ebből a két százalékból a dollárbaloldalt megválasztva és azt manipulálva söpörhették volna félre a Magyar Érdeket!

Persze csak volna, mert a magyar nép tudta, mi a kötelessége és újból kétharmadot adott kedvenc diktátorának, így aztán nem is érkeznek Luhanszkból rossz hírek halálba küldött fiainkról, gyermekeink genderügyben továbbra is a teljes tudatlanság biztonságát élvezik egészen 18 éves korig, és nem jön ide egy migráns sem, maximum annyi időre, amígIMF átszeli az országot. A többi legyen az osztrákok gondja, akik szerint a migránsok 80 százaléka tőlünk érkezik.

Igaz, az EU által demokráciaügyben megküldött, 27 pontba foglalt követelményrendszerről nagy a csönd, de biztosak lehetünk benne, hogy ha ez van, akkor ez a csönd a magyar érdek, és hogy ez a miniszterelnök úr érdekével száz százalékban egyezik, az nem a véletlen műve, miután ő Magyarország. És a magyarok is. Személyesen.

Általánosságban még elmondható, hogy a külföldi beavatkozásnak nagy hagyományai vannak minálunk, emlékezhetünk például az IMF beavatkozásra, mikor cselesen kedvező kölcsönt adtak nekünk, amelynek egyharmadát korábban felvett magasabb kamatú kölcsönök kiváltására fordítottuk, így a költségvetés terhelése csökkent, egyharmadát az MNB-be tettük devizatartaléknak, egyharmadát meg fel sem vettük. Ez még az átkozott gyurcsányi korszakban történt, könnyen elképzelhető, miket kértek ezért cserébe! Tudni nem tudjuk ugyan, de elképzelhető. Szerencsére a diktátor… illetve hát a miniszterelnök úr a győzelem után gyorsan észrevette, hogy ez a magyar érdek arculcsapása, és úgy kirúgta innen őket, mint a sicc. Alacsony kamatok? Még csak az kéne! Ott van aztán az a beavatkozás, hogy külföldi, nem itt élő emberek tömegesen vehetnek részt a magyarországi szavazásokon… illetve bocs, az nem az. Az jó beavatkozás.

A fentiek fényében nem csoda, hogy a miniszterelnök úrnak ébernek kell lennie. Ezért készítenek elő most egy törvényt, hogy külföldről semmilyen szervezet ne kaphasson egy vasat se, mert még a végén az ellenzéket támogatná, ami megengedhetetlen. Legyen elég, hogy a magyar államkincstár a százmilliárdokkal a FIDESZ-t támogatja, az ugyanis magyar érdek, és különben is nem a külföld avatkozik be propagandisztikus, elfogult hangvételben a választásokba, hanem az MTVA, a Rogán féle levelező és plakát egylet, a CÖF, a Megafon meg a komplett NER sajtó, melyek tisztán magyar érdekeltségek ugyebár. Így már minden rendben, gondolhatja derék népünk, mert más információja nincs, így a diktátor úr 2026-ban remélhetőleg újabb kétharmadot kap.

A jelenlegi ellenzéknek a zemútnyócéves időszakban, mikor még ők kormányoztak, nem volt hatalma a fékek és ellensúlyok felett, nem állította saját szolgálatába a közmédiát, nem veszett össze minden szövetségesünkkel, és ha ők lennének hatalmon, már rég itt lenne a Norvég Alap pénze meg az EU pénz is, a többiről nem is beszélve. De az nem volt jó nekünk. És ma sem az.

Karakán egy nép vagyunk. Vagy dafke?

Magyarázat

Falusi Tamas
-
0
Magyarázat

A FIDESZ magyarázatot vár. Fölsorolni is hosszú a lista. Napéldául Karácsonytól, Márki-Zaytól, a norvégoktól, a svédektől, az EU-tól, az ukránoktól, a TESCO-tól, meg az összes „estébétől”, egyedül talán a Jóisten az, akitől nem merik. Mármint várni a magyarázatot. Megelégszenek azzal, hogy az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Ámen.

Mint naponta tapasztaljuk, ez a magyarázat igény folyamatos, mert Orbán szócsövei váltott műszakokban tesznek róla, hogy az legyen. Arról, hogy 2023. szeptember 22. se múljon el nélküle, magától értetődőn a FIDESZ gondoskodott. Ezért került fel a FIDESZ facebook oldalára Wintermantel Zsolt vitriolba mártott videója, melyben a derék ember, a közvagyon civilben is megvesztegethetetlen őre ismételten és újból magyarázatot vár.

A kormánypárti politikus a budapesti Fidesz Facebook-oldalára pénteken feltöltött videóban a főpolgármesternek üzent, azt kérdezve tőle, nem gondolja-e, hogy a „pénzmosás klasszikus esete” Karácsony Gergely mozgalmának a finanszírozási ügye. Szerinte Karácsony sunyít és lapít a hatalmas botránnyal kapcsolatban, pedig válaszokat kellene adnia a főpolgármesternek.

„Főpolgármester úr, honnan van a pénz?” – tette fel a kérdést, aki szerint Karácsony Gergelynek tudnia kell, hogy a „friss, ropogós”, sorszám szerint folytonosan kötegelt 50 és 100 eurós csomagokban bankba befizetett pénz valójában nem sok embertől származó mikroadomány, hanem máshonnan származik.


Ezt mondta maga  fedhetetlenség – habár az újpestiek azonnal a zsebükhöz kapnak, hogy megvan e a pénztárcájuk -, a Wintermantel név hallatán.

Ha mostan mi, egyszerű választópolgárok komolyan vennénk ezt a vádközlést meg válaszvárást, és gondosan körbejárnánk a témát, a következő eredményre juthatunk:

  • Az 99 Mozgalom egyesület számláját vizsgálva a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Információs Központ (NIK) azt találta, hogy 2021. augusztus vége és 2022 szeptembere között 19 részletben, összesen 506 millió forintot fizetett be Perjés Gábor, a Párbeszéd II. kerületi önkormányzati képviselője, az egyesület ügyvezető igazgatója. A befizetések jelentős része valutában történt: 917 ezer eurót és 3900 angol fontot tett Perjés a bankszámlára.

Ezzel a résszel láthatóan semmi gond, mert ha lett volna akár a legparányibb is, Rogán nyilván intézkedik. De nem intézkedett.

  • Mivel a FIDESZ kénytelen volt tudomásul venni, hogy az adománygyűjtés szabályosan történt, mással próbálkozott. Ki akarta használni azt, hogy az emberek döntő része kíváncsi, nem szereti, ha másnak hozzá képest túl sok pénze van, és az általa elképzelhető összeg felső határa kb. a lottó öttalálatos. Ezért hagyja őket hidegen az MTVA nevű, mára FIDESZ propagandamédiává süllyedt konglomerátum közpénzből, azaz az ő pénzükből finanszírozott 130 milliárdja, mert az nekik felfoghatatlan és érzékelhetetlen. Ezért beszél Karácsony is csak a fideszes törpéknek – Mediaworks, Megafon – kiosztott nyolcmilliárdról.

A 130 milliárddal ellentétben az ötszázmillió forint már egészen más. Az az egyszerű embereknek is felfogható, és ami a fő: irigyelhető. El is kezdenek rögtön gondolkozni a polgárok, vajon ki volt az, aki ilyen sokat adott neki? Így aztán a FIDESZ követelhette a „magyarázatot”.

Az összegre sajnos a csóró ellenzéki pártok is felkapták a fejüket (500 millió az 500 millió!), és ők is elkezdtek magyarázatot várni. Ennél rosszabbat nem is csinálhattak volna, de, mint tudjuk, ott sem mindenki akadémikus.

Kérdés: milyen magyarázatról lenne szó? Ha a vonatkozó törvényeket tekintjük, Karácsony egyáltalán nem köteles senkinek sem beszámolni az adományról, teljesen mindegy, hogy forintban adják, vagy valutában, hogy ki adta a pénzt, és hogy mennyit adott, akárhány magyarázatot váró is áll sorba az ajtaja előtt. Így aztán, mivel jogilag nem tudtak mit csinálni,

a FIDESZ megpróbálta a szokásos technikát, azaz azt, hogy politikai síkra terelje az ügyet, ahol szabadon handabandázhat, mert igazolni, bizonyítani, megindokolni mit sem kell nekik.

Nem hivatkoztak hát semmire (nem is hivatkozhattak volna), azaz nem jogi, hanem politikai alapon mondták el mindenütt és sokszor, hogy magyarázatot várnak. Az átlagpolgár nem tudja, hogy Karácsony nem köteles magyarázni semmit, csak azt látja, hogy noha a FIDESZ erre kéri, mégsem magyaráz. Tehát bűnös a „Nyilván titkol valamit” elv alapján.

A terelés a lángelmés terv ellenére mégsem lett igazán sikeres. A FIDESZ belátta, hogy tovább kell fokozni a rendkívül pofátlan viselkedést, amelytől bárki képéről lesülne a bőr. Az övékről viszont nem.

  • A következő lépés az lett, hogy valaki szólt az OTP-nek. A párt és a bank vezérlő óriásai leginkább a Puskás díszpáholyában szoktak nyakukban sállal kommunikálni, de ezúttal – nem lévén meccs – nyilván telefonon ment ki a parancs: Karácsonyt föl kell jelenteni. Az OTP, ahová Perjés Gábor a Karácsonyt támogató 99 Mozgalom számlájára a támogatást befizette, gyorsan előkapta az egy évvel ezelőtti jegyzőkönyveket (mely jegyzőkönyvek szerint Perjésék az adománygyűjtő ládákat felnyitották, összeszámolták az adományt, majd bevitték a bankba), és azok alapján a szorgos munkatársaknak a következő „levezetést” sikerült összehoznia:
    1. a befizetett pénz nem látszott használtnak, mert a bankjegyek frissek és ropogósak voltak,
    2. a döntő többségükben 50 és 100 eurós címletű bankjegyek több esetben egymás utáni sorszámúak és összetapadtak.
    3. Következtetés: tehát nem is a gyűjtőládába dobták a pénzt, hanem kötegekben adták át az adományozók Perjésnek. Azaz „felmerül a gyanú”, hogy a jegyzőkönyvek „a ládafelnyitást illetően hazugságokat tartalmaznak”.

A NER sajtó természetesen teljes erővel ragozta/ragozza a „súlyos vádat”, miszerint Perjés (ő a számlakezelő) „beismerte”, a befizetést, ami hasonló ahhoz, hogy Orbán Viktor beismerte, ő a miniszterelnök, de főleg a bankjegyek makulátlan állapotát hangsúlyozzák, melyre ilyen hosszú idő után is tisztán emlékeznek az OTP okos munkatársai.

Ez rendben is lenne, a probléma legföljebb annyi, hogy a fenti a vádat akár egy ügyvédbojtár simán zúzza porrá, mert ha a támogatók kötegelten veszik is ki a pénzt a bankból, a szalagot levéve a köteget bármikor szétbonthatják annyi részre, hogy az immár kisebb csomagok beférjenek a gyűjtőláda bedobó résén, aztán így dobálják be ezeket. A bankjegyek a láda felnyitásakor valóban újak (eredetileg is azok voltak), sorszámozásuk sok esetben egymás utáni, és lesznek olyanok is, amelyek össze vannak tapadva, mégis igaz a gyűjtőláda kinyitásakor felvett jegyzőkönyv.

Megjegyzendő még, hogy

a támogatók nagy valószínűséggel azért készpénzben támogatják az ellenzéki Karácsonyt, mert nem szeretnék, ha erről bárki tudna, ami elég rossz fényt vet a hazai demokrácia állapotára.

Az, hogy mennyi fér be egy 30*30*30 cm méretű gyűjtőládába, egyszerű számítással meghatározható. Ha egy bankjegy térfogata 5 cm3, akkor a ládát dugig pakolva 5400 db bankjegy fér bele, ami 50 eurós (= 18.500 forint) bankjegyek esetében 99.900.000 forint, 100 eurós (= 37.000 forint) bankjegyek esetében pedig 189.800.000 forint. Az 506.000.000 forint befizetése 19 részletben történt, egy részlet tehát átlagosan 26.631.579 forint, ami jóval kisebb akár a 99.900.000 forintos összegnél is (50 eurós bankjegyek), de a 189.800.000 forintnál (100 eurós bankjegyek) meg aztán pláne. Aki azzal próbál operálni, hogy a befizetett összeg nem fér bele a ládába, nem a legjobb bizonyítványt állítja ki a saját IQ-járól.

Megállapítható tehát, hogy Karácsonytól az üggyel kapcsolatban „magyarázatot várni” éppen akkora ostobaság, mint (az amúgy sem különösen lényeges) jegyzőkönyvek érvényességében kételkedni.

A FIDESZ természetesen nem nyugszik. Most azzal állt elő, hogy pénzmosás céljából folyatták át a 99 Mozgalmon a pénzt, és persze magyarázatot vár az ügyben.

Mint az köztudott, az 506 milliónyi adomány teljes egészében a DatAdat Kft-nél landolt, a 99 Mozgalom ezzel fizette ki a szolgálataikat, azaz a nyomozó hatóságoknak egyszerű a dolga: meg kell vizsgálniuk, hogy kapott-e a DatAdat valahonnan ellenőrizetlenül, zsebbe pénzt, amelyet ezen az úton tett legális bevétellé. Az eljárással egyetlen probléma van: Karácsonynak és a 99 Mozgalomnak semmi köze az egészhez, azaz a FIDESZ ritka pofátlan vádaskodása őket ebben az ügyben nem érinti őket, még ha pénzmosás volt, akkor sem.

Bizonyíték tehát semmi, viszont a mindenhol másutt biztosan kiröhögött tamtamverés nálunk mégis eredményes lehet, mert

a FIDESZ a jónép hülyítésében elképesztően hatékony.

Ezt segíti hatalmas médiafölénye, korlátlan hozzáférése a közpénzekhez, valamint a független média passzivitása, így a regnáló párt Orbánnal az élen biztosítani tudja, hogy a választók neki higgyenek, és ne a szemüknek.

Előbb-utóbb tenni kell valamit, mert ennél a pofátlan és rossz „országvezetésnél” az ellenzék csak jobb lehet.

A haza meg az ő szeretete

Falusi Tamas
-
0
A haza meg az ő szeretete

Az az igazság, hogy Svédországnak rossz a véleménye. Ezt a svéd politikusok többször ki is fejtették, sőt náluk iskolában is tanítják, hogy a tanulóifjúságnak szintén rossz legyen. Mármint a véleménye.

Hogy kiről vagy miről negatív az a vélemény, annak meghatározása rém egyszerű. A magyar kormány és a FIDESZ részéről nyilatkozók azt mondják, hogy Magyarországról vannak a svédek rossz véleménnyel, és ebben igazuk is van, mert jelenleg Orbán Viktor maga Magyarország egyedül. Azaz ha arról alkot véleményt a külföld, hogy ő mennyire katasztrofális politikát folytat itthon is meg külföldön is, akkor az egyben vélemény Magyarországról.

Orbán nem puccsista. Nem katonai erővel ragadta meg a hatalmat, azt ugyanis mi adtuk neki.

Az a viselkedés, hogy ő ezt maximálisan és a lehető legönzőbb módon, a még nagyobb hatalom és a még több pénz megszerzése érdekében használja ki, lehet, hogy erkölcsileg csúnya, de jogilag nem kérdőjelezhető meg.

Mint az a tanulmányainkból ismeretes, diktátort a rómaiak akkor neveztek ki, mikor az országot veszély fenyegette. Akit kineveztek, az teljhatalmat kapott, így a demokráciákban szokásos, vitákkal tarkított, időben elnyúlt hercehurca helyett a helyzet megkövetelte módon, azaz gyorsan és hatékonyan tudott dönteni. Magyarország népe is ilyen szörnyű vészhelyzetbe került 2010-ben, ugyanis a vérig sértett és ezért rendkívül dühös értelmisége oldaltól és pártoktól függetlenül, teljesen egységesen azt mondta neki, hogy hatalmas a baj, mert egy ember, egy volt miniszterelnök, aki megbukott, lemondott, nem volt már senki, még a besenyőknél is veszélyesebb az országra nézve! Akkoriban a sajtó nagy része még nem a FIDESZ, hanem az értelmiség kezében volt, így aztán a jónép a sajtó által meggyőzve követte az útmutatást, és az akkori ellenzéket kétharmaddal megszavazva leváltotta a Bajnai kormányt.

Sok értelmiségi még örült is Orbán kétharmadának, amellyel sikerült korlátlan hatalmú diktátorrá választani. Ez mutatja, hogy derék értelmiségünk mennyit ért a politikához.

Na, ez van most. Azóta is. Tizenhárom éve. És az országnak még mindig nem elég.

A fentiek alapján (Orbán=Magyarország) egyértelműen kijelenthető, hogy a svédek Orbánt támadva az országot támadják. Ez még nem lenne gond, de a kritikájukat ki is mondják, sőt az iskolásoknak még tanítják is, ami nagyjaink (= FIDESZ vezetők és beosztottak) szerint a legnagyobb tiszteletlenség Orbánnal, illetve hát Magyarországgal szemben, mivel amit a svédek mondanak, szerintük nem igaz.

A svéd tiszteletlenség elleni harcba beszállt Orbán Balázs, Szijjártó, Kövér meg persze a komplett NER média, és bizony kössék föl a gatyát a svédek, ha egy ilyen agytröszttel akarnak ujjat húzni!

A miniszterelnök természetesen távol tartotta magát a kicsinyes vitától (nem akart odáig süllyedni), ahogy ahhoz sincs semmi köze, hogy a svéd NATO csatlakozást a Parlament még nem szavazta meg.

Hogy miért nem, arra Magyarországnak nagyon jó okai vannak. Orbán Balázs például előásott olyan régi szövegeket, melyek szerint a ma regnáló svéd politikusok korábban néhány, nekik nagyon nem tetsző orbáni intézkedés hatására Magyarország elleni lépéseket javasoltak, de a kijelentéseik idején még csak a pártjukat képviselték, nem a kormányt (nem voltak hatalmon), azaz az általuk mondottak esetében hivatalos svéd álláspontról nem beszélhetünk.

Amit pedig a hivatalos államközi kapcsolatokban nem kompetens emberek mit mondanak, az szigorúan magánvélemény, tehát nem „Svédország”, még csak nem is a „svédek”, hanem X., Y.  meg Z. mondta, amit mondott.

Nagy kár, hogy ez nem jutott el a stratégiai államtitkár úr tudatáig, különben visszafogottabban oktatta volna ki a svédeket, hiszen ő biztosan tudja, mi a különbség egy magánvélemény és egy kormány állásfoglalása közt. Legalábbis feltételezem, hogy tudja… habár a mai magyar kormány környékén szokásos kontraszelekciót figyelve az is lehet, hogy tévedek.

Szijjártó úr egy másik témát homloktérbe rántva gondolta visszaverni az aljas támadást. Megírta svéd kollégájának, hogy a magyar parlament képviselői demokratikus versenyben szerezték mandátumukat, az életszínvonal javításán dolgoztak választókerületeikben, ennek eredményeként pedig sokan közöttük négyszer, ötször, sőt hatszor is megkapták az emberek támogatását.

Az embereknek kiosztott ennyi jótétemény után nem csoda, hogy megkapták. Kissé zavarja ugyan a demokratikusversenyes képet a fideszes médiafölény révén elkövetett néhány karaktergyilkosság, de hát miért nem írta meg a független sajtó, hogy fideszék hazudnak, mert például MZP ugyan, ha a NATO kéri, tényleg vágóhídra küldené fiainkat, de Orbán pont úgy és pont ugyanoda, ha a NATO kéri, mert mi NATO tag vagyunk (egyébként a független sajtó ezt a hazugságcáfolatot tényleg nem írta meg. Ott hagyta MZP-t, ahová lökték).

A fentiek fényében a „demokratikus verseny” kifejezés elég hülyén hangzik, pláne, hogy fideszék például évi 130 milliárd közpénzzel fizetik meg, hogy az MTVA pártsajtóként működve karaktergyilkoljon.

A Rogán féle, Miniszterelnökségnek nevezett propagandacsapat visszafogottabb költségvetésű, csak évi 42–44 milliárd közpénzt kap (óriásplakátozás, levelezés), bár az sem kevés, ahogy a baráti sajtónak kiosztott, állami vállalatok által közpénzből fizetett hirdetések bevétele sem. Megemlíthető még, hogy azok a területek, ahol fideszes képviselő dolgozik az életszínvonal javításon, valahogy jóval több közpénzt kapnak az államtól, mint ahol a képviselő nem fideszes, az pedig, hogy ez utóbbit nyíltan hangoztatják („Ha nem fideszesre szavaztok, leshetitek a támogatást”), már csak hab a még a Holdról is, de Svédországból pláne antidemokratikusnak látszó tortán.

És akkor a magyar parlament elnöke. Rendkívül felelősségteljes munka, elképesztő IQ-t igényel, például összehívni az országgyűlést, megadni a szót, kiosztani a pénzbüntetéseket, meg ilyesféle, nem képes azt általlátni akárki. A mai FIDESZ tulajdonképpeni megteremtője, a messze legokosabb közülük, azaz Simicska el se vállalta volna. Így aztán,

ha Kövér megszólal, elnémul a kecskeméti öregtemplom nagyharangja is.

Álláspontja sziklaszilárd. Talapzata az Ószövetség a maga állandóan haragvó, semmit meg nem bocsátó, hetedíziglen büntető istenével, akinél a totális önfeladás a minimum, és minden engedetlen olyan büntetést kap, hogy attól koldul, de nem a Pokolban ám (persze ott is), hanem még itt a Földön, a renitens mindenit!

Az Úr azt üzente, hogy egyrészt férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak, mert utálatosság az, másrészt azt, hogy aki csak egyet is elkövet az utálatosságok közül, azt ki kell irtani. Mózes harmadik könyve, tizennyolc: huszonkettő, meg tizennyolc: huszonkilenc, ezt sokan tudják A Könyv nélkül. Például Újságíró, aki a riportot készíti Kövérrel, és ugyan fogalma sincs a transzneműségről, de a bibliai előírás szerint utálja a „ratyikat”.

Kövér rendkívül becsületes, ami a szívén, az a száján:

„Amit csinálnak a svédek a saját hazájukkal, vagy azzal az országgal, amit rájuk bízott a Jóisten valaha, abból egyenesen következtethető az, hogy ők nem szeretik a hazájukat, sőt szabályosan gyűlölik, mert hogyha nem gyűlölnék, akkor nem tennék tönkre… Nem hiszem, hogy nekünk egy olyan idézőjelbe tett szövetségesre szükségünk van, amely a saját hazájára is köp, nemhogy ránk.”

Hát ja. Aki nem pontosan azt csinálja a hazájával, amit a Jóisten földi számonkérő széke, azaz Kövér László hitbuzgásában elvár tőle, az köpködős hazagyűlülő. Mivel pedig Kövér nem akárki, következésképpen ez a magyar kormány hivatalos álláspontja is, azaz nyilvánosan sértegeti a svédeket. Nem is akárhogy. Nem csodálnám, ha ezek után a svédek visszavonnák a NATO-ba történt jelentkezésüket, mert egy olyan országgal, amely antidemokratikus is, meg ez a véleménye róluk, szövetkezzen a jófranc, de nem ők.

Kötcse 2023.

Falusi Tamas
-
0
Kötcse 2023.

Amikor Dobrev Klára családi nyaralójukból a kalocsai Paprikafesztiválra igyekezve elhajtott a kötcsei Kúria előtt, láthatta, sőt akár számba is vehette az ország színe-javát, ahogy érkeznek az Aktuális Kinyilatkoztatás helyszínére meghallgatni a Víziós Embert.

A Víziós Ember, aki majd megmondja nekik, hogy egyrészt mi lesz (jóslat), másrészt mi legyen (parancs). Ő ugyanis a hívők közfelfogása szerint ellát Krakkóig, ha lángol, ha nem, a többiek meg még az orrukig se. Utóbbi megállapítás igazságtartalmában nincs okunk kételkedni, előbbi meg kézenfekvő evidencia.

Ez az úgynevezett piknik a szokásos éves úrfelmutatások egyike, (ilyen például a tusványosi gyülekezde is), ahol az Úr felmutatja magát, learatja a tapsokat, aztán megnyugodva hazamegy. Újabb pár hónapig nem kell beszédet írni.

Az árnyékkormány miniszterelnöke, egyben az ördög felesége persze elhajtás közben nem vett számba senkit, ismeri őket, mint a rossz pénzt, és azt is tudja, hogy „az ország színe-java” kifejezés a besöpört jövedelmeikre jellemző, nem pedig az ország állapotára, melyet elvileg ők kormányoznak. Az állapot ugyanis eléggé lehangoló, ebből következően óriási baj, ha tényleg ez a tehetségtelen gárda lenne az ország színe-java. Hál’isten nem az, hiába hazudozzák sokan. Van jobb!

A Főnök beszéde nem nyilvános. Természetesen ez csak egy trükk, hogy egyrészt a közzététel helyetti, gondosan megtervezett kiszivárogtatás titokzatosabbá és fontosabbá tegye a mondottakat, mert az mindig használ a szövegnek, pláne benne rejtező ostobaságok esetén, másrészt, ha valaki rámutatna az ostobaságra, lehet mondani, hogy nem pontos az idézet. Ő nem is ezt mondta. De nem ám!

Az infó csepegtetés jelenleg teljes erővel folyik. Amit mostanáig sikerült kiszivárogtatni:

  • A miniszterelnök módosította nyugdíjba vonulásának évét, ami eddig 2030. volt, most 2034 lett. Indok: a COVID és a háború „négy évet elvett tőlük”.

Ebből a közlésből több dolog következik. Orbán egyrészt biztos benne, hogy mostantól örökké FIDESZ kétharmad lesz, azaz, ha akarja, haláláig miniszterelnök maradhat, másrészt a kudarcos évek miatt (mely kudarcossághoz neki természetesen semmi köze sincs) kárpótolni akarja magát négy szép, diadalmas évvel – illetve szerintem inkább hattal, mert a budapesti olimpiát 2036-ra tervezi. Ha a plusz négy év megvan, a még plusz kettő nem fog zavarni senkit. Nehogy már más nyissa meg!

  • A miniszterelnök a gazdasági nehézségeket jelölte meg a Fidesz népszerűségvesztésének fő okaiként, mint mondta, „a társadalom nem ehhez szokott hozzá, hanem a folyamatos növekedéshez”.

Ja. Hozzászokott. A Bajnai által rendbe tett országhoz, a Gyurcsány által összegyűjtött MANYUP 2700 milliárdjának lenyúlásához és szétosztásához, a 2010. utáni világgazdasági fellendüléshez, ami a magyar gazdaság multijait folyamatosan támogatta, az állandóan érkező EU pénzekhez, és a mindezekből következő „folyamatos növekedéshez”, amivel csak egy baj van: a többiek még jobban növekedtek, azaz mára a sereghajtó csoport (Románia, Bulgária, Magyarország) tagja lettünk, amiről persze a nagyközönség nem tud. Persze 2,7 millióan el se hinnék, még ha mondanák is nekik, de nem is mondja senki. A többieknek sem.

  • Orbán szerint vezető pozíciójukhoz az is hozzájárul, hogy gyenge az ellenzék, valamint állítása szerint nem voltak az embereket érintő megszorítások.

Ez így igaz. Legalábbis az első állítást illetően, mert a második a szokott füllentés, ami mellett lazán elsiklik a hallgatóság meg az olvasótábor is. Az ellenzék gyöngeségét illetően ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azon maga az ellenzék nem tud változtatni, mert a bizonytalanok nekik nem hisznek. Segíteni kellene nekik, elmondani/megírni, hogy ők jobbak lennének, és hogy hogyan lennének jobbak, de sajnos, mint az már sok éve látható, ilyen segítség nincs. Ennek fényében jogosnak tűnik Orbán hosszútávú tervezése.

  • A miniszterelnök ismét elmondta, hogy komoly veszélyt lát Európa iszlamizációjában, és úgy gondolja, hogy belátható időn belül Nyugatról keresztény közösségek fognak Magyarországra menekülni emiatt.

Volt egyszer egy ember, valami francia, aki a XVIII. században kiszámolta, hogy Párizs utcáit 100 év múlva két méter magasan fogja lótrágya borítani (ő is tovább húzta a görbét). Nincs ezzel a tovább húzott muzulmános görbével sem gond, szegény idemenekülők majd azokban a házakban fognak lakni, amelyeket a Nyugatra távozó magyarok hagynak itt üresen.

  • A miniszterelnök azt akarja, hogy Magyarország nagy, erős és gazdag legyen, és mindenki tiszteljen minket (azt akarja! Fantasztikus!).

Ehhez van neki egy 15 pontos terve, amelyik a következő hét pontból áll:

  • a demográfiai fordulat elérése

Jutalmazással nem lehet elérni, csak kemény büntetőintézkedésekkel. Börtönnel való fenyegetés 3 gyermek alatt, sokmilliós pénzbüntetések, satöbbi. Aztán, ha sikerül, Magyarország lakossága 2100-ban is 10 milliós lesz, a lepusztuló Németországé meg megfeleződve 40 milliós. És akkor mi van?

  • A munkaalapú gazdaság létrehozása

Szerintem már létrehoztuk. A tudásalapú jobb lett volna, mint a multik gyáraiban való gürizés, de ha ez a vízió…

  • Hitelfelvételek helyett hitelezővé és modern ipari nemzetté kell válni

Tényleg? Aszta! Hogy erre még nem gondolt senki…

  • A magyar vállalkozóknak külföldön is be kell fektetni, a profitot pedig haza kell hozni

Ahhoz magyar vállalkozó kéne. Na, pont azt nem sikerült kinevelni. Sőt, ellenkezőleg! Antivállalkozók gazdagodnak tömegesen.

  • A hadseregfejlesztés

Úgy gondolja a miniszterelnök, hogy ettől leszünk erősek? És akkor majd mindenki tisztel minket, mert különben odapörkölünk, mint Putyin?

  • A digitális állampolgárság bevezetése

„A digitális állampolgárság egy olyan – a digitális és online világban járatos, az abban megjelenő információkat kritikusan szemlélő, konstruktívan továbbgondoló, produktívan kezelő személy jellemzőire utal, aki képes eredményesen, és a közösség számára is értékteremtően végezni a mindennapi tevékenységét.”

Hát, az jó lenne, csak az a baj, hogy ha az ilyen magyar állampolgárok száma túllép egy adott (nem is nagyon magas) létszámot, akkor Orbánnak meg a FIDESZ-nek többé itt nincs esélye. Szerintem nem gondolja ő ezt komolyan.

  • Energetikai önellátás, ennek része, hogy Paks orosz helyett francia üzemanyaggal menjen.

Ezt nyilván mondta neki valaki. Jelenleg Magyarország nem képes önellátásra (nem csak gázból és olajból, hanem villamos energiából is importra szorul), és ha beindulnak az energiafaló akkugyárak, akkor még rosszabb lesz a helyzet, ezért Paks II. késése miatt két nagy erőművet (1000 + 1600 MW) kell építenünk, azok pedig mással nem működhetnek, csak a Déli Áramlat nevű csővezetéken jövő orosz gázzal (a kazah gáz is gyakorlatilag az). Ezért kell állandóan gazsulálnunk Putyinnak, aki a gázt, meg Erdogánnak aki a csővezetéket tulajdonolja. A többi energetikai kérdés kevésbé lényeges.

A fenti eszmefuttatásból azt, hogy erősek leszünk meg gazdagok, még csak-csak értem, de hogy hogyan leszünk nagyok, az igencsak kérdéses. A felfejlesztett hadsereggel visszafoglalunk a szomszédoktól valamit? Vagy mindent? Ezt takarja a nemzetegyesítés?

Ahogy a leírtakból látható nem egyszerű a helyzet. Mondhatni, rossz. Hogy ennek ellenére Orbánék népszerűsége nem csökken, azzal a hazáját féltő, médiabirtokos magyar értelmiségnek előbb-utóbb kell valamit kezdeni. Javasolnám, hogy minél hamarabb.

Egyelőre nem látszik jele.

Fanyalgás helyett

Falusi Tamas
-
0
Fanyalgás helyett

A leghalványabb információ sincs arról, hogy ha a magyar médiát fideszes és nemfideszes részre bontva vizsgáljuk, akkor az előbbiben dolgozó sajtómunkások, meghívott riportalanyok, vendégszerzők, FIDESZ holdudvarba tartozók és egyéb ottlihegők közül pontosan hányan voltak azok, akik legalább egyszer a nyilvánosság előtt, azaz a médiában közölve véleményüket bármelyik (ismétlem: bármelyik) FIDESZ húzáson fanyalogtak volna.

A „fanyalog” magyar ige, jelentése a magyar nyelv értelmező szótára szerint:

„Nemtetszését, kedvetlenségét, kényeskedve nyilvánítja”.

Persze, ha nem is tudjuk, tisztában lehetünk vele, hogy az ilyen renitensek megszámlálásához legfeljebb egy kéz szükségeltetik. Ha ugyan egyáltalán.

Arrafelé meg, mindenfelől sugárzik a hit. Van glória. Van fegyelem. És persze van az a pénz.

Csak az MTVA 130 milliárd, a mi adónkból, természetesen, mert az nem is kerülhetne jobb helyre, mint a pártmédiummá degradált, a FIDESZ újbóli kétharmadáért maximális erőbedobással robotoló, „köztévé”-nek csúfolt konglomerátumhoz. Ehhez hozzájön a Rogán féle Miniszterelnöki Iroda, amely évi 44 milliárdért „kommunikál” a polgárokkal, és van még néhány állami vállalat, melyek a baráti lapokban bőkezűen reklámoznak, hogy a baráti lapok ne felejtsék el, hogy mi a feladat. A fentieket összegezve közel 200 milliárd HUF fordítódik FIDESZ pártpropagandára. Kétszázmilliárd. Közpénz. Évente.

Ebbe láthatóan mindenki belenyugodott. A médiában csak az ellenzékhez érkező pár milliárd forintnyi magánadomány cincálása folyik (MZP, Karácsony), a fentebb leírt, 200 milliárd közpénzről viszont igen nagy a csönd, éspedig nem csak a lakájsajtóban, hanem mindenütt. Akkora, hogy a két méteres hóval borított nagy orosz tajga bármelyik téli éjszakája, a Twisted Sisters koncert hozzá képest – pedig az olvasók számára érdekes és az ellenzéknek sokat segítő húzás lenne -, sok lapban meg sok írásban szembe állítani a 200 milliárdnyi közpénzt a néhány milliárd magánpénzzel, amelyről (tökmindegy mikor jött, kitől, és milyen pénznemben) senki nem tartozik beszámolni. Senkinek.

Kéne ilyen okos írásokból vagy nyolcvan-száz. Minden nemfideszes lapban többször is. De nincs. Semennyi sincs. Mondhatni egy se.

A nemfideszes médiában se pénz, se hit, se fegyelem, nagy a liberális összevisszaság, így aztán szerzőinek permanens fanyalgása magától értetődik. A két propagandarendszer méretét és működését összehasonlítva egyértelmű, hogy akármit barmol el Orbán, valamint akármennyire, az ellenzék népszerűsége pont úgy nem nő, ahogy a FIDESZ-é sem csökken emiatt. Az ország választópolgárainak döntő része elkönyvelte, hogy a másik sem lenne jobb, ezért a FIDESZ-re szavaz, a maradék meg el se megy. Szerintük nincs mit tenni, mert nem is lehet, de nem is kell, sőt nem is szabad, mert

 „A másik sem lenne jobb”

csodamondatból következően ez a mostani a lehetséges világok legjobbika, ahogy azt hajdan Pangloss mester megállapította volt. Minden változtatás csak rontana rajta. Punktum.

Néhányunk szerint ez nem igaz. Nagyon nem, sőt rettenetesen nem. Szerintünk ordas hazugság, hogy a másik nem lenne jobb. Ugyanakkor azt is látható, hogy nem csak az ellenzék süllyed minden szempontból egyre lejjebb, hanem az egész ország teljes lakosságával együtt (kivéve a Hatvanpusztán és környékén élők), még a mezei fideszhívőknek is elemi érdeke az országra nézve rendkívül káros egyszemélyi vezető leváltása (a permanensen gazdagodóknak persze nem).

A leváltási lehetőség vizsgálatához az alábbiakból lehet és kell kiindulni:

  • másik ellenzéke az országnak nincs, és nem is lesz. Aki tehát le akarná Orbánt váltani, csak a maiakkal teheti meg. Aki másra vár, az a jelenlegi helyzetbe belenyugodott, azaz Orbán szekerét tolja.
  • Az ellenzék sok-sok minőségi problémája ellenére minden téren messze jobb lenne, mint a mostani egyszemélyes rémálom, ezért nem számít, hogy kinek mi nem tetszik bennük, mert a győzelmük segítése ellen nincs racionális érv. A nemtetszések kinyilvánítását (fanyalgás) az új kormány megalakulásáig fel kell függeszteni. Aki nem teszi, ha akarja, ha nem, Orbánnak segít. A kormányváltásra a legveszélyesebb a fölényes, mindenkit lenéző értelmiségi az „Egyformák ezek” attitűddel, mert az nem csak képtelen észrevenni, mit beszél, de még terjeszti is.
  • Az nem kérdés, hogy a polgárháború esélye nulla, valamint az sem, hogy az EU meg a NATO nem fog tankokat küldeni, tehát az ország számára rendkívül hátrányossá vált egyszemélyi vezető eltávolítása csak és kizárólag valamelyik választáson történhet. Akik abban reménykednek, hogy majd kitör az elemi felháborodás, és elsöpri Orbánt, azoknak fogalmuk sincsen mi az a „forradalmi helyzet”, amely szükséges a robbanáshoz. Végeláthatatlan messzeségben vagyunk tőle. A Stockholm szindróma, melyet az életösztön diktál, mindennel megalkuvóvá teszi az embert, ha van mit veszteni, és bizony van ám, mert a „A proletárok (dolgozók) csak láncaikat veszthetik” helyzetet a technika és a társadalmak fejlődése révén régen túlhaladtuk. Marxon ma már mindenki csak mosolyogna az EU-ban.
  • Az ellenzéki győzelemhez 3,1 millió ellenzéki szavazó kell, mert Orbánék legjobb esetben 3 millió szavazót tudhatnak maguk mögött (fideszesek + az ellenzék ellen hergelt bizonytalanok).

Ebből ellenzéki összefogás esetén 1,4 millió eleve adott (őket nem kell győzködni, mert mindig az ellenzék általuk preferált pártjára szavaznak, ha pedig Összefogás van, akkor arra).

A 2,7 millió hithű fideszessel nincs értelme foglalkozni (ők mindig a FIDESZ-re szavaznak).

A győzelemhez tehát a bizonytalanok egy részének megnyerése szükséges, akik négyévente eldöntik a választásokat. Tőlük kell 1,7 millió szavazat. Ha az ellenzékről terjesztett hazugságokat a kampány során sikerül megfelelően cáfolni, 1,5 millió is elég.

  • Egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok az agitációhoz önmagukban nagyon kevesek, mert a kormányalakításukhoz a bizonytalan szavazók meggyőzése szükséges, és azt maguk a pártok nem tudják végrehajtani, ugyanis a bizonytalanok nem hisznek nekik. Oka a gyanakvó emberi természet, amely biztos benne, hogy ha őt egy párt próbálná agitálni, az hazabeszél. Azaz hazudik. Aki ezt bizonytalan választói viselkedést nem érti meg, és az agitációs munkát a fotelban üldögélve továbbra is csak az ellenzéktől várja, azzal nem lehet mit kezdeni. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy eggyel megint kevesebben vagyunk.

Az agitációban tehát mások kell játsszák a főszerepet. A pártok a feltétlenül(!) szükséges összefogás után a közös programot adják agitációhoz, amelyből kiviláglik, hogy miért rossz, ahogy a most regnálók csinálják, ehelyett ők hogyan csinálnák, és hogy az miért lenne jobb.

  • Abszolút biztos, hogy a jelenlegi kormánypártok félelmetes fölényben lévő médiaserege ott feketíti majd be az ellenzéket ahol csak bírja, és ha nem elég a feketítő muníció, rengeteget fog hazudni is. Ezeket a vádakat, akár igazak, akár nem, szigorúan tilos válasz nélkül hagyni! Az ellenzéki pártok által mindegyikre közösen kidolgozott, konkrét és kemény válaszokat folyamatosan terjeszteni kell, minél több írásban és nyilatkozatban. Egyszer nem elég, mivel a regnálók is sokszor fogják ismételni ezeket.
  • Nem vitás, hogy a fentebb leírt agitációhoz a kis, pártos ellenzéki médiumok munkája, még ha éjt nappallá téve dolgoznak is, nagyon kevés. A NER média aránya (MTVA inkluzíve) kb. 70%, az ellenzéki média kb. 5 %, a maradék 25 %-ot képviselik az ún. független lapok (Népszava, 444.hu, ÉS, telex, 24.hu, stb.), melyek folyamatos és céltudatos agitációja elengedhetetlen Orbán leváltásához. Amennyiben az ellenzék nem tudja őket megnyerni a küzdelemhez (azaz a fenti médiumokat nem érdekli, hogy ki van hatalmon, maradnak továbbra is kívülállók, akik mindent bírálnak, ami nem tetszik nekik, aztán részükről annyi), akkor a leváltás tényleg reménytelen. Persze aki eleve föladja a meggyőzésüket, és maga is reménytelenséget sugároz, mondván, a nagy függetlenek úgysem fognak segíteni, arra is megvan a jelzőm, de inkább nem írom le. Ezek a szerencsétlenek sokat tudnak rontani az ellenzék amúgy sem rózsás helyzetén.
  • További fontos feladat hárul az egész országban mindenütt a helyi ellenzékiekre (akár hivatásos aktivisták, akár egyszerű szavazók), akik a pártok által összeállított és az ellenzéki PLUSZ a független lapok által sokszor megírt programokat figyelik, olvassák, terjesztik, a hazugságokat cáfolják, és elmagyarázzák a megnyerhető bizonytalanoknak, hogy az ellenzék miért és hogyan lenne jobb, valamint hogy az ellenzékről terjesztett vádak miért hamisak és hazugok. Ez minden ellenzéki szavazót érint, mindenki munkája fontos, mert a cél csak akkor érhető el. A meggyőzéshez a muníciót a pártok és értelmiségi holdudvaruk adja a programpontok, a magyarázatok és az ellenzéket ért vádak visszautasításainak kidolgozásával, melyeket a nagy független lapok az olvasókhoz közvetítenek. Az önkétes aktivisták nem várnak arra hogy Dobrev vagy más ellenzéki politikus évenként egyszer odamenjen, és tartson egy 25 fős nagygyűlést, hanem folyamatos agitációval igyekeznek megnyerni a köröttük található bizonytalanokat (szomszéd, rokon, ismerős, stb.). A fideszeseket hanyagolják, az ő meggyőzésük úgyis lehetetlen.

Mint az a több mint egy évtized során végképp bebizonyosodott, Orbán kritizálása nem vezet sehova, mivel „A másik sem lenne jobb”, azaz Orbán bármi (bármi!) rosszat megtehet anélkül, hogy csökkenne a népszerűsége vagy nőne az ellenzéké.

A fentebb leírt taktika (annak bizonyítása, hogy a másik igenis jobb lenne!) nélkül tehát az ellenzék nem győzhet.

A győzelemhez feltétlenül szükség van az összes összefogni képes pártra. A programalkotó és az ellenzéket ért vádakat cáfoló munkára, szükség van a holdudvar értelmiségének minden szellemi erővel való segítésére a program kidolgozásnál, valamint folyamatosan és sokszor ismertető munkájára (véleménycikkeket, publicisztikákat is beleértve). Nem feledkezhetnek meg az ország egész területén a helyi ellenzéki választók közös agitációs munkájára, meggyőzni a bizonytalanokat is a szavazásra. Ha ezen feltételek bármelyike hiányzik, a hatalmas anyagi és médiafölényben lévő Orbán ismét győzni fog.

Amennyiben valaki ezt akarja, kiszállhat.

1...567...836. oldal a 83-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség