Kezdőlap Címkék Eximbank

Címke: Eximbank

Zsebtolvaj a gengszterek között – Déli kávé Szele Tamással

Kávésleány, aranyvirág, ide a legjobbik teát, ma Kínáról lesz szó. Mint már annyiszor, sóhajt a tapasztalt olvasó, de sajnos muszáj foglalkoznunk a kérdéssel, ha Magyarország épp most tervez felvenni legalább hétszázötven milliárd forint értékű kölcsönt (bővebben nem részletezték, milyen valutában és mennyi is lesz a végösszeg) egy voltaképpen felesleges vasútvonalra.

Mert a Budapest-Belgrád vonal – mint azt korábban elemeztük is volt – nem ér ennyit. Jóval kevesebbet sem érne, sőt, már most is van vasúti összeköttetés a két főváros között, csak azon – a pálya állapota miatt – nem képesek végigsuhanni óránként százhatvan kilométeres sebességgel a gyorstehervonatok. Mondjuk eleven ember nem érti, miért fontos ez a sebesség teherszállítmányok esetében, ugyanis ha nem friss osztrigát akarnak hozni vele az Adriáról, akkor értelmetlen – és a beruházást támogató, sőt, szorgalmazó és az annak költségeit meghitelező Kína árui meg távolról sem romlandóak. Illetve, hajlamosak el- de nem hajlamosak megromlani.

De hát akkor miért ennyire fontos ez a vonal? Miért kellett Orbán Viktornak sokadjára is Pekingbe utaznia, miért a kormánymédia zajos ünneplése annak alkalmából, hogy sikerült belépnünk Kína adósainak hosszú és nem feltétlenül exkluzív klubjába?

Hát kérem, egy kölcsönben nem az az üzlet, hogy adják, az sem, hogy kapják, az viszonylag átlátható dolog: egy kölcsönben, közbeszerzésben, pályázatban, tenderben mindig az az üzlet, mennyi esik le belőle azoknak, akik körülötte sürgölődnek. Ha kicsi az összege, kevés, ha nagy, akkor sok, ha ilyen óriási, akkor rengeteg.

Egyszóval pillanatig ne higgyük, hogy Orbán Viktor és köre, különös tekintettel Mészáros Lőrincre ezt ingyen, szívjóságból csinálja, és nem éri meg nekik nagyon.

Dehogynem.

Pont ugyanolyan üzlet ez, mint akármelyik stadionépítés vagy más beruházás: azzal a különbséggel, hogy – ha meg tetszenek figyelni – egyre nő a tét manapság. A vizes VB még olyan két-háromszázmilliárd közötti összegbe került a végére (pontos adatunk nincs, ugyanis államtitok), a Puskás stadion költségvetése most olyan 190-200 milliárd forint. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, az Arsenal londoni pályája alig kisebb, sokkal magasabb telekárak mellett, drágább munkabérekkel épült és mégis olcsóbb. Ja, de az Londonban van. A lisszaboni Luz stadion, a Benfica otthona, ami a 65 ezres befogadóképességével majdnem pontosan akkora, mint a tervezett Új Puskás Stadion 2003-ban, vagyis 14 éve készült el, az infláció mégsem lehet akkora, hogy ne tűnjön fel az árkülönbség: a Luz ugyanis 118,7 millió euróba került, szemben az Új Puskás Stadion most elfogadott 618 millió eurós költségvetésével. Ja, de Lisszabonban…

Egyszóval, nő az étvágy és ezzel nőnek a tétek is.

Miért nő a kormányközeli üzleti körök étvágya?

Főleg azért, mert tudják, hogy nemsokára jön a hét szűk esztendő. Jövőre már elapadnak az Európai Unióból mostanáig nyakló nélkül folyósított kohéziós alapok, ha nincs szerencsénk és a hetes cikkelyt időben alkalmazzák Magyarország ellen, az Unió költségvetésébe sem lesz érdemi beleszólásunk (és ha nem alkalmazzák, akkor is attól függ, mennyi, hogy melyik frakcióhoz csatlakozik a magyar kormánypárt), közben még felállhat a Manfred Weber által szorgalmazott bizottság is, amely az uniós pénzek költését ellenőrzi, és ha feláll, nekünk végünk. Ahogy mi kitapsoltuk azokat az ablakon, még az is lehet, hogy meg kell adni őket.

Szóval Brüsszelből már nagy összegekre, akkorákra mint eddig, nem lehet számítani.

Moszkvából sem biztos: nézetem az, hogy Oroszországnak mi sokkal többet érünk, ha kívül vagyunk a föderációjukon, nem akarnak minket felvásárolni kilóra, semmink nincs, ami kéne nekik – számukra sokkal jobban megfelel, hogy ütközőzóna legyünk a határaik mentén, ország, amiben állandó a káosz és a konfliktus, felvonulási terep szükség esetén a csapatok számára és trójai faló az Európai Unióban – nem, Moszkva nem fog nekünk hatalmas, akár korlátlan hiteleket nyújtani. Nincs miért tegye.

Akkor… még kitől lehet pénzt kérni? Mert a magyar gazdaság még a korábbi sikításokat sem fedezte volna, annyi nyereséget nem termel (sőt, alig termel valamennyit), most már csak két kérdés merül fel, éspedig azok, hogy miből fogjuk egyáltalán fenntartani a gazdaságunkat, biztosítani a munkavállalók létét és a politikai-gazdasági vezető réteg jólétét?

Tehát: mit fog enni a jónép és miből dőzsölnek majd a nagyurak?

Pénz kell, a föld fenekéből is.

Pláne az emelkedő tétű sikkasztások világában, ahol mindenki úgy emeli az árakat, mintha nem volna holnap – hát, hiszen épp azért emelkednek az összegek, mert mindenki tudja, hogy lesz, csak az a holnap nagyon szegény is lehet.

Ezért kellett körbeudvarolni Pekingben Hszi Csin-pinget – habár maga a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházása irgalmatlanul túl van árazva, az „Egy öv, egy út” program teljes költségéhez mérten még így is villamospénz.

Orbán Viktor kilenc hosszú éve ostromolja Kínát, most végre elérte a célt: tartozhatunk nekik.

Persze, nem árt, ha tudjuk: a beruházás abból áll, hogy a kínai állam hitelt nyújt az ottani Eximbankon keresztül a magyar államnak, az továbbadja ezt a pénzt a háromtagú konzorciumnak (mely három tagból az egyik magyar vállalkozás, Mészáros mester tulajdonában), ők megépítik a vasutat, aztán annak a nyereségéből visszafizetik a magyar államnak az adósságukat, az meg továbbítja a kínaiaknak.

Azért ez már nem bátor, hanem sokkal inkább vakmerő vállalkozás, olyan beruházás esetében, ami szakértők számításai szerint is minimum nyolcvanhárom, maximum kétezernégyszáz év alatt térülne meg. Főleg, mert a hitel futamideje nem ennyi, sőt: már 2020 táján el kéne kezdeni törleszteni információink szerint.

Na, és ha nem fizetünk, akkor mi lesz? Benéz a ló az ablakon?

Be, de mondjuk sokkal fájóbb lesz az, hogy a tartozás fejében elveszik az egész vasutat, mindenestől, mondjuk kilencvenkilenc évre a kínai állam tulajdonába kerül – ugyanez történt a Srí Lanka-i Hambantota kikötővel, ugyanez a lusakai repülőtérrel, egy dzsibuti kikötővel is és ez várható a kenyai vasútvonalak egyikével kapcsolatban szintén.

Jogilag támadhatatlan ezeknek a kisajátítása, habár… szóval Kína az első ópiumháború óta előszeretettel hivatkozik a vele kötött „egyenlőtlen szerződésekre” (tényleg azok voltak, különben), csak ezek az eljárások még sokkal egyenlőtlenebbek. Még a Srí Lanka-i Hambantota kikötő kilencvenkilenc éves haszonbérletét is a Hong Kongról szóló régi szerződésből vették.

De miért jó ez Kínának?

Könnyű volna azt mondani, hogy terjeszkedik és gazdaságilag gyarmatosítani akarja a világot, egyszerű válasz volna, de nem egészen és nem csak ennyiről van szó.

Sokkal inkább arról, hogy a kínai gazdaság sem az a fékezhetetlen rakéta már, aminek korábban tűnt. Még mindig növekedést produkál, hogyne, de már nem olyan ugrásszerű mértékben – azért azt sem feledjük, hogy korábban a vízibivalytól és a rizsföldektől kellett eljussanak a felhőkarcolókig, most már a felhőkarcolók világában élnek, innét már nehéz látványosat ugrani. Tehát az „Egy öv, egy út” programnak fontos célja a kínai ipari kapacitásfelesleg lekötése, a pénzügyi tőkefelesleg lekötése, a nyugat-kínai tartományok fejlesztése éppúgy, mint Kína geopolitikai hátrányainak csökkentése – hiszen azért eléggé sokat ártott a hatalmas birodalomnak a bezárkózás a Ming-dinasztia korától majdnem mostanáig – és hát a gazdasági terjeszkedéssel valóban együtt jár a politikai befolyásszerzés is. Még csak azt sem mondanám, hogy olyan nagyon berzenkednek Pekingben a befolyás gondolatától – de alapvetően gazdaságiak a céljaik.

Meg nem rövid távra terveznek.

Akkor hiba volt kölcsönt kérni és kapni tőlük?

Nagyon nagy hiba, ugyanis a kínai üzletember nem ismer tréfát, ahogy a kínai állam sem.

Ha pénzről van szó, kemények, mint a vídia és minden áron megvédik az érdekeiket, behajtják a tartozást.

Az ideológia nem győzi meg őket, erre bizonyíték az is, hogy mostanáig Magyarország nem kapott hitelt – a kínai üzleti mentalitás egyszerűen komolytalannak találta a magyar hozzáállást. Hogy most mi változott, miért adtak mégis, azt nem tudni: valószínűleg túl nagy haszonnal kecsegtet a tranzakció, vállalták a kockázatot.

Kockázatot, ami valójában nincs: mindenki látja, mi várható. A vasút megépül majd, ellopnak belőle egyes körök mindent, ami ellopható, aztán üzemel is majd, valószínűleg nagyon veszteségesen, végül a kínaiaké lesz, és megindul rajta a valódi forgalom (a Srí Lanka-i kikötőt úgy szerezték meg, hogy kitiltották belőle a kínai teherhajókat, így aztán heti egy hajót fogadott, míg gazdát vagyis bérlőt nem cserélt, most már nyüzsög a forgalomtól).

Ezek szerint hiba Kínával üzletelni?

Dehogy hiba, sőt, elkerülhetetlenül szükséges ma már – csak tudni kell, hogy nem viccelnek, ha pénzről van szó és ismétlem, nem ismernek sem tréfát sem kíméletet.

De kereskedni velük nem csak szükséges volna, hanem elkerülhetetlen is.

Csak ez már nem kereskedelem a szó klasszikus értelmében véve, és erre a  magyar kormány bohém gondolkodású felelősei is rá fognak jönni.

De előtte még kidobunk az ablakon tengernyi pénzt.

Egyelőre az várható, hogy pár évig imádni fogjuk Kínát, a csapból is a kínai kultúra jön majd, míg el nem kell majd kezdeni törleszteni, akkortól nagy ellenségünk lesz majd.

Pedig hát sem nem barát, sem nem ellenség, csak üzletfél. Akivel egy nagyon rossz üzletet kötöttünk.

Így jár, kérem, a kis zsebtolvaj, ha a nagy gengszterekkel akar üzletelni…

Külköltekezések

Kérem, ha már itt van ez a ghánai ügy, illetve nem egy van, hanem több is, akkor ezzel kapcsolatban hadd nyugtassam meg a kedves közönséget, úgy általában. Az ugyanis a helyzet, hogy amint felröppen a hír, miszerint Magyarország kormánya nagyobb összegű külföldi beruházásba kezd, felhorgad a magyar választó vére és elkezdi mélyen, keserűen gyűlölni – a célországot, annak minden polgárával együtt.

Akik azért többnyire nem tehetnek arról, hogy a mi gazembereink üzletelnek az ő gazembereikkel. Most éppen Ghána a harag tárgya, korábban Mexikó volt, azelőtt Vietnám, még azelőtt Irán, még azelőtt… nem érdemes visszamennünk a másfél-két évvel ezelőtti, földtörténeti korokba, lássuk, most mi a baj?

Első sorban az, hogy idén január harmincadikán felröppent a hír, miszerint Magyarország egy 70 millió dolláros (19,5 milliárd forintos) beruházással beszáll egy ghánai gázerőmű felépítésébe. Ezt több ghánai újság beszámolója szerint az ottani magyar nagykövet, Szabó András jelentette be. Az 1 milliárd dollárosra tervezett Bridge Power nevű, olajjal és gázzal vegyesen működő hőerőmű egy közel 200 ezer lakosú óceánparti városban, Temában épül fel. Ez a 28 milliós Ghána második legnagyobb erőműve lesz. A magyar nagykövetség közölte: a beruházást a GE magyarországi leányvállalatának turbináival szerelik fel. A követség szerint ezen kívül Magyarország több millió dollár értékben szállít majd eszközöket a projekt második szakaszához.

Vérlázító, mondja a polgár, a mi pénzünkön?

Jogilag nem, ugyanis az Eximbank közleményt adott ki az ügyben:

„A magyar állam támogatást nem nyújtott sem az exportőr sem a vevő részére. Az Eximbank természetesen minden olyan exportügyletben, amely megfelel a nemzetközi és hazai szabályozásnak szívesen megvizsgálja a hitelnyújtási lehetőséget. Az exporthitelezés segíti a magyar gazdaság növekedését, munkahelyek megtartását és létrehozását.”

Akkor nem az állam, bár az Eximbank majd – mint látni fogjuk – más hasonló ügyekben is érintett volt, egyiket-másikat még meg is mentette. No, de ha nem az állam pénze, vagyis nem a miénk, akkor nincs baj, ugye? Dehogy nincs: tegnap is hír érkezett Ghánából, most szennyvíztisztító telepet építünk!

„Magyar technológiával épül szennyvíztisztító-telep és épülhetnek készházak Ghánában. Erről Joó István, a külgazdasági és külügyminisztérium helyettes államtitkára számolt be kedden telefonon a ghánai fővárosból az MTI-nek.

A nyugat-afrikai ország második legnagyobb városában, a mintegy kétmillió lakosú Kumasiban tették le hétfőn egy 10 millió euró értékű szennyvíztisztító-komplexum alapkövét. Fekete-Afrikában ez az első vízgazdálkodási projekt, amelyet az Eximbank finanszíroz. A telepet a Pureco Kft. tervezte és építi meg. Ez jelentős siker Magyarország számára, mert a ghánai befektetők meglehetősen erős versenyben választottak végül magyar technológiát – mondta Joó István.

Az üzem több mint 100 ezer ember életminőségének javításához fog hozzájárulni 2020 közepétől, és a cég tárgyalásokat kezdett a ghánai féllel további szennyvíztisztító-telepek építéséről – tette hozzá a helyettes államtitkár.” (MTI)

Akkor ez megint nem közpénz, hanem eximbankos,

bár nem árt, ha tudjuk, hogy az Eximbank tulajdonosa száz százalékban a magyar állam – ugyanakkor üzleti alapú vállalkozás, de állami tulajdonban. A honlapja szerint:

„A Magyar Export-Import Bank Zártkörű Részvénytársaság (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörű Részvénytársaság (MEHIB) célja, hogy a magyar exportőrök számára hatékony finanszírozási és biztosítási konstrukciókat szolgáltasson. Az Eximbank és a MEHIB küldetése, hogy gazdaságpolitikai ösztönző eszközként támogassa a hazai exportáló vállalkozásokat, elősegítve a munkahelyek megőrzését, a foglalkoztatás növekedését és a magyar exportkapacitások bővülését. Az állami tulajdonban lévő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt álló Eximbank és MEHIB látják el Magyarországon az exporthitel-ügynökségi feladatokat, melyet OECD és uniós keretek szabályoznak, azzal az alapvető célkitűzéssel, hogy elősegítsék a magyar áruk és szolgáltatások külpiacokon történő értékesítését. Az integrált keretek között működő bank és biztosító a feladatát közös szervezetben és megjelenéssel, EXIM elnevezéssel végzi.”

Jogilag ez rendben van – de hol is találkoztam már a nevükkel?

Igen, a Fülöp-szigetek! Az bizony érdekes volt…

Történt pedig, még 2017 körül, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnámmal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns.

És itt evezünk át már nem eximbankos vizekre: ott van a vietnámi rákkórház esete.

Még a Bajnai-kormány kötött 2009-ben egy megállapodást egy ötszáz ágyas onkológiai kórház építéséről az 1,2 millió lakosú Can Thoban, a Mekong deltájában. Ezt azonban segélyhitelből finanszírozták volna, amit azért vissza kell fizetni, mármint mi hiteleztünk volna Vietnámnak. Nem is kevés segélyhitelből: húszmilliárd forintra rúgott a summa. Na ezt a projektet futtatta sajátjaként 2010 után az Orbán-kormány, bár nem sok sikerrel: 2012-ben ugyan pályázatot nyert egy cég a Can Tho városában tervezett beruházás teljes körű lebonyolítására, ám a pályázatot érvénytelenítették, és ezzel az ügy évekre le is került a napirendről. A pályázat indítása körül is volt jó néhány furcsaság. A beruházás mérete és nemzetközi jelentősége ellenére kizárólag a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara internetes oldalán közöltek a tenderről egy rövid közleményt… Békés megyének bizonyára különös affinitása van a Mekong deltájához.

Ezek után Orbán Viktor miniszterelnök 2017 szeptember 25-én bejelentette, hogy Magyarország kórházat épít Vietnamban. Nem, nem egy másikat. Ugyanazt! Amit egyszer már nem építettünk meg. Hát, a Mekongnak tényleg mindegy, hogy hány kórházat nem építünk a deltájában.

Kis kórház a nagy Mekong mentében, óh, mi drága e kórházacska nékem!

Tényleg drága: húszmilliárd forint kihelyezésébe kerül, most már másodszor. Na mármost, ha hiszik, ha nem: a Nhan Dan Online beszámolója szerint ennek a kórháznak viszont már lerakták az alapkövét! Éspedig tavaly, október tizenegyedikén. Az alapkő feltételezhetően azonnal elsüllyedt, ugyanis Can Tho teljes, millió fölötti lakosságú városa cölöpökre épült, a mocsaras talaj miatt, mint egy indokínai Velence, de megvan az az alapkő, ha a dágványban elmerülve is.

Ehhez az esethez hasonlít a mexikói templomfelújítások ügye is

Ott kétmilliárd forint kihelyezése homályos. Az iráni busztenderről és a 25 megawattos atomerőművekről már nincs is terjedelmem szólni, de hát ezer és egy ilyen történet gyűlik fel az újságíró tarsolyában… Én már csak egyvalamit nem értek.

De azt nagyon nem.

Ha Budapesten elindul egy állami beruházás, akkor jó eséllyel minden tapasztaltabb ember tudja, mennyit fognak belőle elsikkasztani, mennyivel lépik túl az előirányzott keretet, és mennyit fog késni az átadás. Ahogyan azt is tudjuk, hogy egy stadion egyenlő tízmilliárd forint, ez már mértékegység, mint az ógörögöknél, csak azok távolságot mértek stadionban, mi kiadást.

De ha ezt ilyen jól tudjuk, ha látjuk, hogy ez a rezsim itthon mindent ellop, ami nincs kellőképpen lebetonozva és/vagy odahegesztve, honnan vesszük, hogy mikor átlépi a magyar határt, megszállja őket a Szentlélek és hirtelen minden vörös centet arra költenek, amit ígértek?

Nem lenne különös, meglepő és abszurd?

Dehogynem. Hihetetlen is volna.

Szóval hagyjuk csak a külföldiek elleni gyűlölködést, rendszerint nem látnak azok egy vasat sem ezekből a pénzekből, vagy maximum a tíz százalékát, azt is csak az ottani cégek, azt is csak a látszat kedvéért. És ha nagyon muszáj mutatni nekik valamit.

Tőlünk tűnik el a befektetett pénz, igen. De náluk nem jelenik meg, ne a népet utáljuk, hanem a politikusaikat. Amelyek pont úgy lopnak, mint a mieink.

Mészároshoz vezényelhetik Vajna ebül szerzett jószágát

Sajtóhírek szerint elvehetik Andy Vajnától a TV2-.t és hozzácsatolják Mészáros Lőrinc médiabirodalmához. Nem teljesít jól a TV2, s bár a bevételei magasabbak, mint a konkurens RTL Klubé, a vállalkozás mégis veszteséges. Magasak a költségei Vajna András tévéjének, innen jön a veszteség.

Pedig annak idején, bő két kévvel ezelőtt, annyira akarta Vajna azt a tévét, hogy meg is szerezte.

Már nagyon kellett neki. Belegondolt, hogy maholnap betölti a sokadik életévét, és még soha sem volt saját tévéje. Férfiemberrel gyakorta előfordul, hogy nagyot álmodik. Akkorát, amekkorát ébren sosem merne. Van, aki menő futballista, mielőtt felébred, mások méregdrága sportkocsi volánjánál ülnek.

Aztán mindnek beleér a keze a bilibe.

Vajnának a tévé kellett, erről álmodott, ki tudja mióta. Ő maga mondta ezt, amikor bejelentette, hogy megvette a TV2-t.

Csak hát nem volt neki elég pénze. Hiába volt neki sok a kaszinókból, az sem volt elég. Sokba kerül egy tévé, nagyon megkérik az árát.

Ezért kellett a vásárláshoz a kölcsön. Sok milliárd jó magyar forint.

De gond egy szál se, kapott Vajna pénzt az Eximbanktól. Mely bankot azért hozták létre az adófizetők pénzéből, hogy a magyar exportot és importot támogassa. A Vajna által megtulajdonolt tévé ugyan se nem import, se nem export, de mégis kapott tőlük néhány milliárdot. Biztosan mindenki kap, aki kér, elég bemenni a bankba és annyit mondani, hogy veszteséges tévét szeretnék vásárolni.

De ekkor még mindig nem volt elég a Vajna pénze, veszni látszott a nagy álom. Hüpp. Mi lesz, ha nem lesz tévé? Hüpp megint.

Öröm az ürömben, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott közel a segítség. Vajnára rátalált az OTP. Vagy fordítva, nem tudjuk. Nem voltunk ott a rátalálásnál, csak a tényt vagyunk képesek rögzíteni. Az OTP is adott neki néhány milliárdot, mert jó befektetésnek látta, amikor Vajna mondta neki, hogy a tévé veszteséges. Pedig, nem is kellett volna mondani, tudta ezt magától is az OTP. Mindenki tudta, mégis adtak.

Azt remélték, hogy Vajna majd nyereségessé varázsolja a tévét. Hogyan? Legyen az ő titka. Meg azoké, akiknek vannak erről sejtéseik. Vagy, teszem azt, tudomásuk.

Mi leginkább arra tippelünk, hogy bár Vajna nem varázsló, de azért, mint sokan mások a magyar közéletben, ő is tud néhány trükköt. Nem nagy cselek ezek, inkább amolyan földszintes magyar ügyeskedések, de nálunk elmegy ez is. Ennél kifinomultabb, rafináltabb megoldásokra a magyar ugaron nincs szükség, a pengés foci a mi talajunkon meghalna a szépségben.

Azt találták ki az erre szakosodott illetők, hogy majd a kormány hirdet Vajna tévéjében. Nem keveset, sokat. És akkor Vajnának nem lesz gond visszafizetni a pénzt a bankoknak, meg még marad is neki valamennyi.

Így aztán mindenki jól jár.

Kivéve mi, magyar adófizetők. De ez persze nettó demagógia, mert valójában mi is jól járunk. Közénk is lövethetne ugyanis Vajna, de hál’ istennek, őt nem olyan fából faragták: igazi sorozatok helyett tévésorozatokkal is beéri.

Most, a hírek szerint, elhajtják tőle az ebül szerzett jószágot. Mészáros Lőrincé lesz ez is, mint annyi más ebben az országban.

Magyar-kínai két jó barát

0

Példátlanul sikeresnek nevezte a magyar-kínai tárgyalásokat Orbán Viktor, Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közösen tett sajtónyilatkozatában. A vendég a többi között méltatta a 16+1 találkozót. 

 

„Két nehéz napon vagyunk túl: 16 miniszterelnököt és Kína miniszterelnökét láttuk vendégül. Magyarország számára fontos két nap volt. Ma voltak a kétoldalú tárgyalások. Példátlanul sikeres tárgyalások vannak mögöttünk. Az eddigi együttműködést sikerül megerősíteni, a korábban elhatározott projekteket a döntő pontokon átsegítettük, s megindítottuk az előttünk álló évek kétoldalú együttműködése előtt. Távlatok is vannak előttünk.” – így összegzett Orbán Viktor magyar kormányfő a kétoldalú tárgyalások után, a kínai miniszterelnökkel közösen tett nyilatkozatában.

Konkrét megállapodásokat is sorolt, köztük a magyar agrárexportot segítő mezőgazdaságit, az Eximbank 500 millió dolláros hitelkerethez jutásáról,  valamint a Borsodchem 217 millió dolláros beruházási hiteléről szólü megállapodást, továbbá azt, amely 20 millió dolláros fejlesztést tesz lehetővé a komáromi kínai elektromos buszgyártónál.

Li Ko-csiang hosszan beszélt a 16+1 találkozóról, amit rendkívül sikeresnek mondott. “Elfogadtuk a budapesti irányelveket – emlékeztetett, hozzátéve: az együttműködés rendkívül jó Kína és Közép-Kelet-Európa között. „Örülök, hogy ismét ide látogathattam” – közölte,

dicsérve Magyarországot és a gazdasági eredményeket, bár ennek kapcsán hosszabban beszélt a kínai növekedésről és eredményekről, amit hazája méretével is magyarázott.

A két ország együttműködése mellett szállt síkra, kiemelve a kereskedelmi forgalmi adatokat. A kínai befektetésekről szólva megemlítette, hogy a térségbe irányuló befektetések harmada már ma is Magyarországra érkezik. „Lenyűgöző dolgot láttam két üzletember írt alá megállapodást, s lehetett látni, hogy kínai cégek már megvetették a lábukat. Ez mindkét fél számára győztes helyzet” – húzta alá.

Pénzügyi csúcs

A mai nap történése az is, hogy megnyílt az Ázsiai Pénzügyi Együttműködési Szövetség (AFCA) kétnapos pénzügyi csúcstalálkozója. Orbán Viktor a többi között arról beszélt, hogy Kína gazdasága rohamosan nő, aminek óriási lesz az importigénye, és a kínai termelési kapacitások kihelyezésére is szükség lesz a jövőben. Az ázsiai országgal való együttműködésért a közép-európai országok között Magyarország helyzete a legjobb, hiszen régiós viszonylatban a legtöbb export innen irányul Kínába, a legtöbb beruházás Kínából pedig ide érkezik –mondta, hozzátéve: alacsonyak az adókulcsok és

az ideológia helyett józan észre épül a gazdaságpolitika,

a földrajzi elhelyezkedés kedvező és a két ország kölcsönösen tiszteli egymást.

Az AFCA létrehozására a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang tett javaslatot tavaly márciusban, a gazdasági és pénzügyi együttműködésre vonatkozó párbeszéd felgyorsítása érdekében.

Megállapodások

Több megállapodást is kötöttek a Kína és a 16 közép-kelet-európai ország gazdasági és kereskedelmi fórumán. Ezek egyikek arról intézkedik, hogy a Kínai Beruházási Bank durván kétmilliárd eurónak megfelelő összeget biztosít a Kína és a 16 ország által a stratégiai projektek finanszírozására hétfőn létrehozott bankközi szövetség számára. Ezzel együtt elindul Kína, valamint a közép-kelet-európai országok befektetési együttműködését segítő alap tevékenységének második szakasza is, amelynek keretében egymilliárd eurót szánnak a térség beruházásaira.

Kétoldalú megállapodások is születtek, a többi között Kína és Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Lengyelország, Észtország, Szlovénia szervezetei, intézményei között.

Nem mind arany, ami fénylik…

Odze György író, a volt pekingi magyar diplomata a FüHü-nek nyilatkozva a következőképen értékelt:

Mindez azt mutatja, hogy erős aszimmetria van a 16+1-ek itteni csúcstalálkozójának tényleges súlya, illetve aközött, ahogy ezt a hazai sajtó tálalja. Ennek különös kísérőjelensége, hogy a 16 közép- és kelet-európai vezetőnek még a nevét se igen hallani -olvasni (legfeljebb a keddi kétoldalú, protokolláris beszélgetések miatt). Odze szerint ezen túlmenően a kínai-magyar gazdasági egyeztetés, különösen a Budapest-Belgrád-vasútvonal kiépítése erősen „túltálalt” a realitáshoz képest. (Ennek felére most jelent meg a tender.)

Egy jó hír a hétvégére

0

Jó hír a magyar gazdaságpolitika irányítóinak: a három nagy hitelminősítő közül immár a második is az eddigi stabilról pozitívra módosította a magyar államadósságot. A Fitch mostani lépésének az indokai között szerepel, hogy az idei zsinórban a hatodik olyan év lesz, amikor csökken a magyar államadósság.

A hosszú lejáratú, mind devizában, mind forintban denominált magyar államkötvények kilátásainak javítása arra utal, hogy lehetőség látszik a felminősítésre. Jelenleg a magyar államadósság besorolása BBB mínusz, ami már befektetésre ajánlott kategória, és a többi között az a haszna, hogy

a magyar államot jó adósnak tartják a nemzetközi pénzpiacokon,

és elvben olcsóbban tud hitelhez jutni. Immár mind a három nagy hitelminősítőnél ebbe a kategóriába tartozik Magyarország: a Standard & Poor’s-nál is pozitív kilátással, a Moody’-snál azonban csak stabillal.

Az idén már nem várható változás – legalábbis az előre meghirdetett program nem tartalmaz magyar felülvizsgálatot (attól meg mentsen meg minket az ég, hogy hirtelen, programon kívül kerüljön napirendre a magyar államadósság, hiszen az valami nagy buktát feltételezne, amire szerencsére semmi jel nem utal).

Ami a Fitch mostani döntését illeti: a hitelminősítő értékelése a többi között azt hangsúlyozza, hogy a várakozás szerint a GDP-hez mért magyar államadósság-ráta az idei esztendő végére 72 százalékra csökken az egy évvel korábbi 74 százalékról. A cég előrejelzése szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2019-re 69 százalékig mérséklődik. A Fitch ugyanakkor megjegyzi, hogy

az általa “BBB” kategóriásként nyilvántartott többi szuverén adós mediánértéke 42 százalék

– idézi az MTI londoni tudósítója. A külföldi befektetők augusztusban az államadósság 38 százalékát birtokolták a 2014-ben mért 56 százalék helyett. Emellett markánsan javult a magyar gazdaság nettó külső adóspozíciója (NXD) is.

Megjegyzendő, hogy a a Fitch nem vette figyelembe az Európai Unió és Magyarország közötti, az Eximbankot érintő elszámolási vitát. Pedig mint a FüHü is megírta, nehézségeket okozhat a kormány, de a gazdaság egésze számára is, hogy az Eurostat javaslatára az EU intézményrendszeréhez tartozó Monetáris, Pénzügyi és Fizetésimérleg-statisztikák Bizottsága (CMFB) javasolta a magyar Eximbank kormányzati szektorba sorolását. Ez annyit jelent, hogy az ott felmerülő tételek beletartoznak a költségvetés egészébe, és így az államadósság 74 helyett akár 76 százalékpontra is emelkedne.

A Fitch megítélése szerint a választásokhoz köthető nagyobb költségvetési elcsúszások kockázata korlátozott, tekintettel az erőteljes makrogazdasági környezetre és a kormánypárt jelentős politikai támogatottságára.

A felmérések a Fidesz választási győzelmére utalnak, és ez gazdaságpolitikai folyamatosságot jelentene a választások utáni időszakban. A Fidesz előnyére szolgál a kedvező gazdasági környezet és az ellenzék gyengesége is.

Magyarország és az EU között ugyanakkor feszültségek vannak, és ha az Európai Unióval fennálló viszony komoly mértékben romlana, annak potenciálisan kedvezőtlen következményei lehetnének a gazdaság kilátásaira és közfinanszírozásra közép- és hosszú távon – áll a Fitch elemzésében.

Fotó: Wikimedia Commons

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter sietett közleményt kiadni, amelyben azt írja: Magyarország jó úton jár, és ezt a piaci szereplők, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek mellett már a hitelminősítők is megerősítik. Rendkívül kedvező, hogy az államadósság hét éve csökken, az éves deficit pedig 2 százalék körüli és – mint a hitelminősítő is kiemelte – a foglalkoztatás is bővül, áll a közleményben.

Ma még lesz ülés a Parlamentben

0

A héten véget ér az Országgyűlés aktuális ülése. A múlt héten kezdődött parlamenti ülésszak utolsó, ötödik napján, kedden délelőtt 11-kor napirend előtti felszólalások azonnali kérdések, majd napirend utáni kérdések szerepelnek a programba.

A parlament honlapján elérhető információk alapján ezúttal is akár több mint húsz kérdés hangozhat el – összegez az MTI.

A kormánypárti padsorokból a fideszes Gyopáros Alpár arra vár választ a Miniszterelnökséget vezető minisztertől, hogy az Európai Bizottság mikor indít saját maga ellen kötelezettségszegési eljárást.

Ellenzéki oldalról a szocialista Kiss László azt kérdezi a nemzeti fejlesztési minisztertől, hogy milyen okból marad el az 1-es villamos meghosszabbítása.

A Jobbik nevében Hegedűs Lorántné a nemzetgazdasági miniszterhez fordulva kér tájékoztatást: támogatja-e a kormány a diplomás bérminimum bevezetését,.

Az LMP-s Demeter Márta külgazdasági és külügyminiszternek szánt kérdésének a címe: „Hogyan varázsolja el a közpénzt az Eximbank?”.

Sokat árt(hat) az Eximbank-ügy

Sok szempontból árthat Magyarországnak, ha az Európai Unóban az a döntés születik, hogy az Eximbank Zrt. adóssága beletartozik az államadósságba, megemelve azt mintegy 2 százalékponttal. Nem először fordul elő ilyen trükközés.

Nehézségeket okozhat a kormány, de a gazdaság egésze számára is, hogy az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) a javaslatára az EU intézményrendszeréhez tartozó Monetáris, Pénzügyi és Fizetésimérleg-statisztikák Bizottsága (CMFB) javasolta a magyar Eximbank kormányzati szektorba sorolását. Ez annyit jelent, hogy az ott felmerülő tételek beletartoznak a költségvetés egészébe, s így az államadósság 74 helyett akár 76 százalékpontra is emelkedne.

A kormány számára azért is kínos az ügy, mert elveszítheti a maga által sugallt nimbuszát, amely szerint – szemben az elődjeivel – trükkök nélkül is képes volt csökkenteni és elfogadhatóbb szinten tartani az államadósságot. Ráadásul – ahogy a portfolio.hu elemzése  írja: „az átsorolás első évétől kezdődően ugyanis egy szintugrást eredményezne a bruttó adósságszámokban ez a “művelet” és a mérleg folyamatos felduzzadása (ami egyébként a bank stratégiájának következménye) szintén tovább növelné az államadósságot”.

A gazdaság pedig azért szenvedhet kárt, mert a hiány emelkedése kihathat a gazdaság milyenségének a megítélésére is, s ez – ha a hitelminősítők és  a befektetők is így látják majd – konkrét lépésekben, s végső soron számszerűsíthető károkban ölthet esetleg testet. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője hétfőn az M1 aktuális csatornán mindazonáltal azt is mondta, hogy más országokkal is zajlott már hasonló vizsgálat, ám nálunk „a 74 százalék államadósság rátánál érzékenyebb a kérdés, de összességében nem ront akkorát a besorolás változása a magyar mutatón, hogy megtörjön az államadósság csökkenő trendje”.

Az Eximbank kérdése kényes amiatt is, mert az eredetileg a magyar exportőrök pozícióját, nemzetközi szinten szabályozottan államilag megtámasztott  hitelekkel és hitelbiztosításokkal segíteni hivatott export-import bank az egymást követő Orbán-kormányok alatt furcsa hitelezési politikába fogott. A tűzhöz közel állók olyan projektjeit finanszírozta és finanszírozza,  amelyekre nehezen lehetne rásütni, hogy a magyar külkereskedelmi expanzió érdekeit szolgálnák. Például az Index korábbi írása szerint: „…Garancsi István Kopaszi gáti fejlesztéséhez ingatlanfejlesztéséhez például 16,17 milliárd forintot, Andy Vajnának a Tv2 megvásárlásához 13,3 milliárd forintot hitelezett. A Mészáros Lőrinchez köthető cégek is kaptak nagy hiteleket a banktól, a Hunguest Hotelt 35,53 milliárd forinttal, a Mészáros tulajdonában lévő Opimus Grouphoz tartozó Wamsler SE tűzhelygyárat 933 millió forinttal segítette ki. „

Nem az első ilyen eset

Hasonló trükközéskor a Fidesz ennél sokkal finnyásabb volt: emlékszünk még, amikor – 2005-ben – a Fideszhez közel álló akkori jegybank vezetése, jelesül annak egyik alelnöke, Szapáry György egy, az uniós pénzügyminiszterek egyik ülését előkészíteni hivatott tanácskozáson (a korabeli sajtó megfogalmazása szerint) “kételyeinek adott hangot az autópálya-finanszírozás elszámolásával kapcsolatban. Akkor annyi történt, hogy a kormány ki akarta venni az autópálya-építési költségeket az államháztartásból, így csökkentve a hiányt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!