Ezt hangsúlyozta az Európai Központi Bank elnöke, amikor diákokkal találkozott Dublinban. Mario Draghi kiemelte, hogy majdnem minden ötödik fiatalember munkanélküli az Európai Unióban, és ez rossz hatással van a társadalmi kohézióra és a gazdaság megújulására.
Különösen kedvezőtlen a helyzet a dél-európai országokban. Az Európai Unióban általában kétszer magasabb a munkanélküliség a fiatalok között, mint az idősebb generációk esetében.
Hiába csökken a fiatalok munkanélkülisége, nem elég gyorsan.
Spanyolországban és Görögországban a 24 év alatti fiatalok 40 százaléka van munka nélkül. Olaszországban is jóval 30 százalék felett van ez az arány – mutatott rá az Európai Központi Bank elnöke, aki ezúttal nem a pénzügyekről, hanem azok társadalmi hatásáról beszélt Dublinban.
A ThyssenKrupp német acél- és gépipari társaság fiatal dolgozója tüntet a tervezett elbocsátások Bochumban, szeptember 22-én. A ThyssenKrupp bejelentette, hogy összevonja európai acélipari tevékenységét az indiai Tata Steellel. Az új cég székhelyét Hollandiába helyeznék át, ami a 27 ezer embert foglalkoztató ThyssenKrupp kétezer, gyártósoron dolgozó munkatársának elbocsátásával járna, és ugyanennyi alkalmazottal csökkentenék a menedzsmentet is. (MTI/EPA/Friedemann Vogel)
„A fiatalokat kell támogatni és nem a régi elavult szakmákat védelmezni”- mondta Mario Draghi arról, hogy hogyan lehetne csökkenteni a fiatalok munkanélküliségét. Szerinte az Európai Uniónak többet kellene tennie az oktatás fejlesztése érdekében is. Főként az átképzésre kellene koncentrálni, hogy a megszűnő munkahelyekről kikerülő emberek könnyebben találjanak munkát olyan helyeken, ahol korszerű termékeket állítanak elő.
A fiatalokat buzdítani kell az önálló vállalkozásra is.
Ha ezek sikeresek, akkor új embereket vesznek fel, akik többnyire maguk is fiatalok. Ha viszont a fiatal nemzedék túlságosan sokáig várakozik a munkára, akkor az újítási kedv csökkenésére lehet számítani a cégeknél, amelyek így veszíthetnek a versenyképességükből. A dinamikus cégeknek tehát érdekük a fiatalok alkalmazása, mert azok az újításokkal sokat segíthetnek a versenyképesség erősítésében a globális piacon.
Az eddigi szokásoknak megfelelően Jean-Claude Juncker Európai Parlamentben tartott beszédét vita követte, de sokkal enyhébb és rövidebb diskurzus zajlott, mint eddig. Azonban most sem maradhatott el, hogy egyes uniós képviselők pár mondat erejéig kitérjenek Magyarországra és Orbán Viktorra is.
Annak ellenére, hogy Jean-Claude Juncker az Európai Unió helyzetéről szóló Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elhangzott szerda reggeli beszédében közvetve vagy közvetlenül többször is emlegette Magyarországot, a magyar kormányt érintő konkrét bírálatok nem hangzottak el. Egyedül csak az Európai Unió elnökének helyzetértékelő beszéde után foglalkoztak Orbán Viktorral, de még akkor is sokkal lanyhább kritikákat fogalmaztak meg vele szemben, legalábbis az elmúlt években megszokott parlamenti vitákhoz képest.
Fotó: Wikimedia Commons (Martin Kraft)
Természetesen ismét Guy Verhofstadt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért vezetője volt a magyar kormánnyal szembeni támadások fő zászlóhordozója. Miután megdicsérte Juncker beszédét, azonnal az Európai Unióval szkeptikus és szélsőjobboldali politikusok elleni támadásba kezdett. Szerinte sok dologban pozitív változás történt, hiszen a 2016-ban és 2017-ben tartott nyugat-európai választásokon nem a bevándorlóellenes és populista politikusok győztek, mint a holland Geert Wilders, a francia Marine Le Pen vagy az osztrák Norbert Hofer, hanem az Európa-párti erők. A választási vereségeik után hirtelen békülékeny hangnemet ütöttek meg Brüsszel irányába, mivel belátták, hogy az Unió szidásával aligha képesek újabb szavazatokat szerezni.
Azonban Verhofstadt még Orbán Viktorral kapcsolatban is sokkal enyhébben fogalmazott. Igaz, ismét előjött, hogy „Lengyelországon és Magyarországon bizonyos hatalmi csoportok igyekeznek kisajátítani maguknak a hatalmat”, vagy „Orbán Putyin orosz elnökkel együtt közösen próbálják aláásni az európai demokráciát és jogállamiságot, ami ellen nemcsak védekezniük kell, hanem ellentámadást indítaniuk”. Ennek ellenére Orbán az egyik rádióinterjújában megerősítette, hogy nem akar kilépni az Európai Unióból és a többi európai populista politikus hasonlóan meg akarja szerezni az EU-pártibb magyar szavazók szavazatait is a következő választáson. Örömmel konstatálta:
„Azt mondhatjuk, mindenki észhez tért”
Verhofstadt csak ennyit mondott Magyarországról, a beszéde többi részében a „döglött dublini rendszer” alternatívájáról, a transznacionális unió választási listák létrehozásáról tett említést, valamint egyetértett Juncker azon szavaival, hogy a „háborúnak még nincs vége”, folytatni kell az Európai Unió megerősítését.
Fotó: Flickr.
Ugyanúgy Nigel Farage, a brit Függetlenség Párt vezetője, akivel kapcsolatban Verhofstadt megjegyezte, hogy rajta kívül mindenki Európa oldalán áll, szintén sokkal kevesebbet beszélt. Mindössze négy-öt percben reagált Juncker szavaira, pedig az EB elnöke a helyzetértékelő beszédében nem egyszer tért ki a Brexitre. A politikus szerint a britek döntésében semmi meglepő nincs, mivel szavai szerint
„ahogyan az Európai Unió a lengyeleket és a magyarokat fenyegeti, valójában a Szovjetunióra emlékeztet”
A többi felszólaló uniós képviselő, mint az olasz Gianni Pittella, a belga Philippe Lamberts, vagy az észt Matti Maasikas, aki jelenleg az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, Juncker egyes megállapításait örömmel fogadta, másokat elítélte, de lényegében egyetértettek az EB elnökének szavaival és az EU jövőbeli célkitűzéseivel. Az Oroszországgal és más keleti rezsimekkel szemben bevezetett uniós szankciókat támogatták, ahogyan a Keleti Partnerség bővítését és az Ukrajnával való viszony javítását; a környezetvédelmi előírások szigorítását követelték, közös harcot hirdettek a kiberbűnözés ellen; vagy az Ausztriával és Új-Zélanddal folyatott szabadkereskedelmi tárgyalások nyilvánossá tételét kérték.
Egyedül Harald Vilimsky, a Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport alelnöke és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) tagja bírálta rendkívül élesen Junckert, elsősorban annak migrációval kapcsolatos kijelentései miatt. Vilimsky szerint ugyanis az EB elnökének a célja, hogy az EU-ban minden belső határ megszűnjön, ezáltal könnyebbé váljon Afrikából és az arab országokból érkező százezrek befogadása. „Európa biztonságára nézve egyértelmű veszélyt jelenetnek a migránsok” – szögezte le a képviselő, miközben több autonómiát és semlegességet követelt Brüsszeltől.
Tíz éve kezdődött a pénzügyi világválság, amelynek nyomán az Európai Unió hat évtizedes történelmének legsúlyosabb recessziójába zuhant. Az EU kilábalt már a bajokból, a magyar gazdaság is talpra állt, ám máig tartó hatásai gyökeresen átalakították az országot.
A pénzügyi válság indulása Európában tíz évvel ezelőttre (egészen konkrétan 2007. augusztus 9-én) datálható: a BNP Paribas a nagyobb bankok közül elsőként arra kényszerült, hogy elismerje az amerikai másodrendű jelzáloghitel-piacoknak való kitettsége következményeit, és befagyassza az érintett pénzeszközöket.
Azt ezt követő években az eredetileg pénzügyi jellegű válság átgyűrűzött a bankszektorra és az államadóságra, majd pedig a reálgazdaságban is éreztetni kezdte hatásait – összegzi röviden az Európai Bizottság közleménye.
Néhány lépés
A válság nem Európában kezdődött, mégis az EU intézményeinek és a tagállamoknak kellett fellépniük hatásainak mérséklése, a gazdasági és monetáris unió eredeti felépítésében rejlő buktatók kiküszöbölése érdekében. Az azóta eltelt időben pedig számos eredményt láthattunk:
az euróövezethez tartozó tagállamok száma 12-ről 19-re nőtt, és az euró a világ második legfontosabb valutájává vált.
A pénzügyi segítségben részesített 8 EU-tagállam közül – köztük volt Magyarország is – már csak Görögországgal kapcsolatban folyik támogatási program, és az is várhatóan 2018 közepén befejeződik.
Már csak három tagállam tartozik a Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágához, azaz folyik ellene az úgynevezett túlzotthiány-eljárás, annak ellenére, hogy a válság tetőfokán még 24 tagállam volt ilyen helyzetben. Magyarországnak innen is sikerült kiverekednie magát.
A válságkezelő lépések ezek voltak: A pénzügyi szektor szabályozása; új közös intézményi és jogi keretek megszilárdítása; az euróövezet pénzügyi tűzfalának létrehozása; a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok támogatása; a tagállami államháztartások javítása; strukturális reformok; beruházásösztönzés; a bankszektor felügyeletének javítása; a pénzügyi intézmények kihívás-kezelési képességének javítása; válságkezelő és megelőző új eszközrendszer kialakítása
Eredmények
A határozott fellépés megtette hatását:
az EU gazdasága immár öt éve folyamatosan nő
– írja a Bizottság közleménye, sorolva az eredményeket: a munkanélküliség 2008 óta nem látott mértékűre csökkent, a bankok megerősödtek, a beruházási kedv élénkül, és az államháztartások állapota is javult.
Ugyanakkor vannak még teendők bőven, egyebek között a foglalkoztatással, a gazdasági növekedéssel és a társadalmi igazságossággal kapcsolatban. Nem véletlenül mondta Pierre Moscovici, gazdaságért, és az adó- és vámügyért felelős biztos:
„A világválság kezdete után tíz évvel az európai gazdaság fellendülése szilárdabbá, szélesebb körűvé vált.”
Ám figyelmeztetett arra is, hogy „Ki kell használnunk ezt a lendületet arra, hogy befejezzük gazdasági és monetáris uniónk reformját. A múlt öröksége nem fordul jóra minden elemében magától. Azt tapasztaltuk, hogy
a tagállamokon belül és a tagállamok között nőttek a társadalmi és gazdasági különbségek.
Nagyon fontos, hogy munkánk hosszú távon valóban elősegítse gazdaságaink tartós közeledését.”
A magyar évtized
Magyarországon is gyorsan erodálódott a helyzet, olyannyira, hogy 2008 őszén kénytelen volt az ország vezetése megoldás után nézni. Néhány nap alatt, a legnagyobb titokban tárgyalták ki a megállapodást egy hitelről a nemzetközi szervezetekkel, majd novemberében – rekordidő, szűk egy hónap alatt – született meg a magyar hitelkérelem pozitív elbírálása a kölcsönt biztosítók részéről.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 17 hónapra szóló, mintegy 12,3 milliárd eurós készenléti hitelt adott Magyarország számára. Ez egy csomag része volt: ugyanis a Világbank (1 milliárd eurót) és az Európai Bizottság (6,5 milliárd eurót) is beletette a magáét a keretbe, amelynek végül nem is hívtuk le a teljes összegét (két év alatt valamivel többet, mint 14 milliárd eurónyit).
A kölcsön utolsó részletét tavaly tavasszal fizettük vissza.
És hogy hol tartunk ma? Plasztikusan mutatja az elérteket, hogy mind a három nagy hitelminősítő – évekig tartó mélyrepülés után – ismét befektetésre ajánlja a magyar állampapírokat, és a piacok megítélése is kedvező.
Vagy vegyük az IMF legfrissebb országértékelésének (az úgynevezett IV. cikkely szerinti konzultáció) összegzését. Az idén májusban a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet a következőképpen írt a magyar gazdaságról: Magyarországnak sikerült több egymást követő évben magas növekedést produkálni az államadósság csökkentése mellett. A növekedés gyorsulása az uniós forrásoknak, a kedvező külső körülményeknek (alacsony kamat és nyersanyagárak, erőteljes exportnövekedés) köszönhető, ami párosult alkalmazkodó monetáris és fiskális politikával. Ugyanakkor a magánszektor erőteljes fogyasztása és a gazdasági növekedés átmenetileg lelassult 2016-ban, elsősorban a beruházások visszaesése miatt, ami az uniós források beáramlásának lassulására vezethető vissza. A munkanélküliség folyamatosan csökkent.
A megtett utat és annak jelenlegi állomását a GDP alakulását mutató grafikon is mutatja:
Sok szempontból árthat Magyarországnak, ha az Európai Unóban az a döntés születik, hogy az Eximbank Zrt. adóssága beletartozik az államadósságba, megemelve azt mintegy 2 százalékponttal. Nem először fordul elő ilyen trükközés.
Nehézségeket okozhat a kormány, de a gazdaság egésze számára is, hogy az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) a javaslatára az EU intézményrendszeréhez tartozó Monetáris, Pénzügyi és Fizetésimérleg-statisztikák Bizottsága (CMFB) javasolta a magyar Eximbank kormányzati szektorba sorolását. Ez annyit jelent, hogy az ott felmerülő tételek beletartoznak a költségvetés egészébe, s így az államadósság 74 helyett akár 76 százalékpontra is emelkedne.
A kormány számára azért is kínos az ügy, mert elveszítheti a maga által sugallt nimbuszát, amely szerint – szemben az elődjeivel – trükkök nélkül is képes volt csökkenteni és elfogadhatóbb szinten tartani az államadósságot. Ráadásul – ahogy a portfolio.hu elemzése írja: „az átsorolás első évétől kezdődően ugyanis egy szintugrást eredményezne a bruttó adósságszámokban ez a „művelet” és a mérleg folyamatos felduzzadása (ami egyébként a bank stratégiájának következménye) szintén tovább növelné az államadósságot”.
A gazdaság pedig azért szenvedhet kárt, mert a hiány emelkedése kihathat a gazdaság milyenségének a megítélésére is, s ez – ha a hitelminősítők és a befektetők is így látják majd – konkrét lépésekben, s végső soron számszerűsíthető károkban ölthet esetleg testet. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője hétfőn az M1 aktuális csatornán mindazonáltal azt is mondta, hogy más országokkal is zajlott már hasonló vizsgálat, ám nálunk „a 74 százalék államadósság rátánál érzékenyebb a kérdés, de összességében nem ront akkorát a besorolás változása a magyar mutatón, hogy megtörjön az államadósság csökkenő trendje”.
Az Eximbank kérdése kényes amiatt is, mert az eredetileg a magyar exportőrök pozícióját, nemzetközi szinten szabályozottan államilag megtámasztott hitelekkel és hitelbiztosításokkal segíteni hivatott export-import bank az egymást követő Orbán-kormányok alatt furcsa hitelezési politikába fogott. A tűzhöz közel állók olyan projektjeit finanszírozta és finanszírozza, amelyekre nehezen lehetne rásütni, hogy a magyar külkereskedelmi expanzió érdekeit szolgálnák. Például az Index korábbi írása szerint: „…Garancsi István Kopaszi gáti fejlesztéséhez ingatlanfejlesztéséhez például 16,17 milliárd forintot, Andy Vajnának a Tv2 megvásárlásához 13,3 milliárd forintot hitelezett. A Mészáros Lőrinchez köthető cégek is kaptak nagy hiteleket a banktól, a Hunguest Hotelt 35,53 milliárd forinttal, a Mészáros tulajdonában lévő Opimus Grouphoz tartozó Wamsler SE tűzhelygyárat 933 millió forinttal segítette ki. „
Nem az első ilyen eset
Hasonló trükközéskor a Fidesz ennél sokkal finnyásabb volt: emlékszünk még, amikor – 2005-ben – a Fideszhez közel álló akkori jegybank vezetése, jelesül annak egyik alelnöke, Szapáry György egy, az uniós pénzügyminiszterek egyik ülését előkészíteni hivatott tanácskozáson (a korabeli sajtó megfogalmazása szerint) “kételyeinek adott hangot az autópálya-finanszírozás elszámolásával kapcsolatban. Akkor annyi történt, hogy a kormány ki akarta venni az autópálya-építési költségeket az államháztartásból, így csökkentve a hiányt.
Érezhetően kedvezőbbnek ítélik a magyarok a nemzetgazdaság helyzetét most, mint egy fél évvel korábban tették. Ez azonban nem magyar sajátosság: az Európai Unió legtöbb tagállamára jellemző ez a trend – derül ki a Eurobarometer legfrissebb, a héten Brüsszelben közzétett felméréséből.
A magyarok 41 százaléka jónak ítéli meg a nemzetgazdaság helyzetét, ráadásul fél év alatt 11 százalékponttal többen nyilatkoztak így a kérdésről. Ezzel együtt sem kerültek ők többségbe: szintén 11 százalékponttal csökkenve ugyan, de még mindig 56 százalék látja rossznak a gazdaságot. (A megkérdezettek 1 százaléka nem nyilvánított véleményt.)
A jelentős véleményváltozás ellenére a magyarok még nem érik el az EU-28 46 százalékos átlagát, ami a Eurobarometer legutóbbi, tavaly őszi felmérése óta 5 százalékponttal nőtt. Az arány egyébként az elmúlt években jelentősen nőtt: +20 ponttal 2013 tavasza óta, illetve +26 ponttal 2009 tavasza óta.
Nagyok a különbségek
Jóllehet változatlanul nagyok a tagállamok közötti különbségek, a nemzeti gazdaságok helyzetének pozitív értékelése egyre nagyobb teret nyer 22 tagállamban, különösen Finnországban (59%, +19 százalékpont), Portugáliában (33%, +18 százalékpont), Belgiumban (60%, +11 százalékpont) és Magyarországon (41%, +11 százalékpont). A tagállamok közötti szakadékot mutatja, hogy a saját nemzeti gazdaság helyzetét az Unióban a legnagyobb arányban jónak ítélő Hollandia (91 százalék), Németország (90 százalék) és Svédország (88 százalék) vezette csoporttal szemben a lista legalján található Görögországban csak a megkérdezettek 2, Horvátországban 12, Olaszországban pedig 13 százalék nyilatkozott pozitívan.
A trend Európa-szerte felfelé ívelő: az idei májusi felmérést megelőző legutóbbi, tavaly őszi kutatás között eltelt időben 22 tagállamban jó irányban változott a megítélés.
Nő a derűlátás
Az európaiak szerint jó irányban halad a gazdaság: arra a kérdésre, hogy mit vár az elkövetkező 12 hónapban, a válaszadók 26 százaléka a „javulást” rubrikát húzta be, ami 4 százalékponttal meghaladja a fél évvel ezelőtti adatot, s ma már a romlást várók táborát is, amelynek tagjai 5 százalékponttal kevesebben lettek, s 21 százalékos arányt képviselnek.
Nemzeti szinten a gazdasági helyzet, amelyet 2011 őszén nemzeti szinten a legfőbb gondnak értékeltek, most az ötödik helyre került (16%, –3 százalékpont). 2017. májusában a legnagyobb gondnak a munkanélküliséget (29%, –2 százalékpont) és a bevándorlást tekintik az emberek (22%, –4 százalékpont), bár mind a kettőt egyre csökkenő mértékben. Az egészségügy és a szociális biztonság most a harmadik helyen áll (20%, +2 százalékpont), majd a terrorizmus következik, jelentős növekedést mutatva (19%, +5 százalékpont).
Ez foglalkoztatja a magyarokat
Ha górcső alá vesszük a részletes kérdésekre adott részletes adatokat, akkor azt látjuk, hogy a magyar válaszok eléggé jelentősen eltérnek az európai átlagválaszoktól. S tegyük hozz: eltérnek attól is, amit itthon immár évek óta igyekeznek belénk sulykolni. Minden további helyett érdemes a mellékelt táblázatot megvizsgálni.
Foglalkoztatás – túl a válságon?
Az európaiaknak közel a fele – 47 százaléka – szerint a foglalkoztatási válság már elérte a csúcsot, ám 40 százalék még a helyzet további romlására számít. Ezzel együtt is kedvező a trend, már csak azért is, mert a 2009 óta feltett kérdésre most válaszoltak legtöbben optimistán a kérdésre.
A tagországok 21 százalékában vannak többségben a derűlátók, akik között a legnagyobb arányban a dánok (80 százalék), a hollandok (77 százlék) és az írek (szintén 77 százalék) találhatók. A legkevésbé optimistáknak a görögök (70 százalék szerint „a legrosszabb még hátravan”), a lettek (56 százalék) és a belgák (51 százalék) vélekedtek így. Magyarország az ötödik a sorban azok között, akik szerint túl vagyunk a nehezén a foglalkoztatásban: a válaszadók 62 százaléka véli ezt (11 százalékponttal többen, mint fél éve), szemben a 26 százalékkal, aki szerint még hátravan a feketeleves. Érdekes módon nálunk igen nagy azoknak az aránya (12 százalék), akik nem tudtak vagy nem akartak erre a kérdésre válaszolni.
A felmérés, s külön a magyar eredmények itt találhatók.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
