Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki elszigetelődött az EU-ban és nincs túl jóban Angela Merkel német kancellárral sem, most a Länderek vagyis a tartományok segítségével kíván magának szövetségeseket szerezni az EU legbefolyásosabb államában, Németországban – írja a Politico.
„Kis ország vagyunk, de azt akarjuk, hogy Németország tiszteletet tanúsítson irántunk.
Mi nem német pénzből akarjuk felépíteni a magyar gazdaságot. Egyszerűen csak üzleti alapon akarunk kapcsolatban lenni Németországgal”
– nyilatkozta Orbán Viktor a Neue Passauer Pressenek. Mindez része annak a mosolyoffenzívának, amelyet a magyar kormányfő azt követően indított, hogy Brüsszel kilátásba helyezte a hetes cikkely alkalmazását, amely elvben lehetővé tenné Magyarország kizárását az Európai Unióból. Ennek nyilvánvalóan minimális az esélye, hiszen ezt minden tagállamnak meg kellene szavaznia, ugyanakkor olyan fenyegetést jelent, amelyet komolyan vesznek Orbán környezetében. Ahol az sem maradt észrevétlen, hogy
az idén nem volt magyar-német éves találkozó, holott 1990 óta mindig sor került erre, hiszen Németország Magyarország legfontosabb partnere az Unióban.
A menekültkérdésben azonban Orbán Viktor látványosan szembekerült Angela Merkellel, aki ezt nyilvánvalóan nem felejtette el.
Ezért a magyar miniszterelnök azokkal a német tartományokkal erősítette meg a kapcsolatát, amelyek maguk is kritikusan álltak hozzá a bevándorlás kérdéséhez.
Elsősorban Bajorországról van szó: Orbán viszonya mindig is kiváló volt a Merkeltől általában jobbra álló CSU vezérkarával. Ezenkívül Szászország, Szászország-Anhalt, Baden-Württemberg és Hessen tartományok vezetői vendégeskedtek Budapesten vagy fogadtak magasrangú magyar vezetőt a közelmúltban.
„Mi nem akarunk beavatkozni a német belpolitikába” –mondta Orbán képmutatóan Münchenben. Magyarországon viszont a kormánypárti sajtó érezhetően a menekültkérdésben kritikus pártokat támogatta a választások előtt, beleértve az Alternative für Deutschland szélsőjobb szervezetet.
A kormányalakítással küszködő Merkelnek jelenleg persze a kisebb gondja is nagyobb Orbánnál, de az új német kormánynak mindenképp számolnia kell vele.
Persze a magyar miniszterelnök pragmatikus: tudja, hogy a magyar gazdaság lényegében Németországtól függ:
a kereskedelem egynegyede ezzel az állammal folyik. Tavaly 46,7 milliárd eurót tett ki a forgalom. A magyar kormányfő szinte mindig megjelenik, amikor egy új német gyárat avatnak fel Magyarországon. Orbán arra törekszik, hogy a tartományokon keresztül befolyásolja Németország politikáját, amelyről tudja, hogy meghatározó jelentőségű az egész EU és persze Magyarország számára is.
Philippe Lamberts európai parlamenti képviselő, a Zöldek képviselőcsoportjának társelnöke egyetért azzal, hogy szankciók sújtsák azon tagállamokat, amelyek nem akarnak részt venni egy kötelező európai uniós menekültügyi rendszerben.
AZ M1-nek adott interjúban arról beszélt: megdöbbentőnek tartotta, hogy a Európai Tanács mindeddig képtelen volt egyetértésre jutni és dönteni az elmúlt időszakban működésképtelenné vált dublini rendszerről, miközben egyes országokban az unió külső határain, elsősorban Máltán, Olaszországban, Görögországban és Bulgáriában teljességgel elviselhetetlenné vált a helyzet. Szerinte
fontos lenne, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, amely a menekültek fogadásának terheit egyenletesebben, igazságosabban teríti szét az uniós tagállamok között.
Azt is mondta: Magyarország is nagy nyomásnak volt kitéve, és nem volt jó, hogy egyedül maradt. Szerinte ha az egyezség alapja a terhek igazságosabb elosztása, akkor
nem lehetnek a rendszerben potyautasok,
de azt elképzelhetőnek tartaná, hogy aki akar, vállaljon többet a szükséges minimumnál, de mindenképpen lennie kell egy minimumnak, ami mindenki számára kötelező.
Philippe Lamberts kérdésre válaszolva „teljesen egyértelműnek” nevezte, hogy
uniós pénzek megvonásával büntessék azokat a tagállamokat, amelyek nem vennének részt egy ilyen rendszerben.
„Ha valaki nem tartja tiszteletben az uniós törvényeket, akkor jönnek a szankciók. Erre ott vannak a kötelezettségszegési eljárások” – mondta, majd arról beszélt, hogy az unió tagjának lenni nem azt jelenti, hogy „szemezgetni lehet, mit akarok betartani, és mit nem”. Az a benyomása a magyar vezetőkről, hogy ők az Európai Unió tagjai akarnak lenni, „de akkor
az egész csomagot el kell fogadni, és nem csak azt, ami tetszik”.
Arra a felvetésre, hogy néhány kormány, köztük a magyar is, úgy véli, hogy a menekültek elosztását szolgáló minden állandó mechanizmus valójában ösztönözné a migrációt, meghívóként lenne értelmezhető, ezért nem szabad elfogadni, azt mondta: tény, hogy ha valaki menekült, akkor egy elviselhetetlen helyzettől igyekszik megszabadulni, tehát
ez nem meghívás kérdése, hanem kényszerhelyzet.
Beszélt arról is, hogy az Európai Unió az értékek közössége, és ezen értékek között ott van az emberi jogok tisztelete, hogy befogadjuk azokat, akik szükséget szenvednek, és ez nem választható, mert az európai jogrendszer része. Azt mondta: „amikor valaki csatlakozik az unióhoz, tudja, hogy milyen klubba lép be. Senki nem kényszerített arra egy országot sem, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz”. A genfi konvenció betartása minden egyes uniós tag kötelezettsége.
Azt is mondta, jó lenne, ha az európai döntéshozatalban jobban figyelembe vennék azoknak az országoknak a történelmét, amelyek évtizedeken át szovjet uralom alatt éltek, és Magyarországot és Lengyelországot ne mindig „rosszfiúnak” tartsák, hanem legyenek ott a döntéshozatal központjában. Magyarországtól konstruktívabb hozzáállást, a nyugati tagállamok részéről pedig kevesebb támadást vár el.
Erről a két kontinens vezetői az Elefántcsontparton tartott csúcstalálkozón döntöttek.
A kétnapos tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozatban több mint 80 ország vezetői értettek egyet abban, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést kulcsfontosságú kérdésekben, így
a migráció, a biztonság, a beruházások, az oktatás és a fenntartható fejlődés
területén.
„Soha nem voltunk ennyire egymásra utaltak. Soha nem voltunk rákényszerülve arra, hogy ilyen sürgősen lépjünk fel” – mondta a találkozó házigazdája, Alassane Ouattara elefántcsontparti elnök.
„A két kontinens történelme és földrajzi helyzete következtében egymástól függ, és kölcsönös akaratunk, hogy mindkét fél számára előnyös partnerség keretében fejlesszük a gazdasági kapcsolatokat” – mondta Alpha Condé guineai elnök, az AU elnöke.
Az uniós és afrikai vezetők
megállapodtak egy kimenekítési tervben,
amelynek segítségével a menedékkérőket visszavihetik országukba Líbiából, az Afrikából Európába vezető útvonal fő tranzitállomásáról.
Fajez Szerradzs, a nemzetközileg elismert líbiai kormány vezetője beleegyezett, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkatársai belépjenek a líbiai befogadó központokba, hogy segítsék a menekültek hazajutását.
A megállapodás azután jött létre, hogy sürgősséggel tanácskozást tartottak a líbiai rabszolgapiacokról.
Az emberkereskedők kezébe kerülő menedékkérők sorsa volt az fő témája a tanácskozásnak,
amelyen eredetileg az afrikai fiatalság fejlődését kívánták megvitatni.
Az abidjani csúcstalálkozón Európa 28 és Afrika 55 országának vezetői vettek részt, köztük Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök. Magyarországot Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter képviselte.
Az EuroNews portál terjedelmes cikkben ismertette Magyarország és az EU viszonyának jelenlegi helyzetét, orosz nyelvű kiadásában cikket közölt Magyarország jobbra csúszásáról és ugyancsak nagy terjedelemben közölte egy vita ismertetését, amelyen Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője találkozott a portál felkérésére Judith Sargentini, az EP holland képviselőjével, az Európai Parlament jelentéstevőjével az európai értékek magyarországi megsértésével kapcsolatban folyó vizsgálatban.
Az első kérdés az volt, hogy Orbán Viktor és Az Erő és Elszántság szervezet retorikája erősen hajaz egymásra, vajon ez azt jelenti-e, hogy elmosódóban van a határ a Fidesz és a szélsőjobb között? Schöpflin szerint ez egyáltalán nem jelenti ezt, csak Orbán Viktor ellenfelei állítják ezt vagy 25 éve, és persze rárepül a nyugati sajtó. Schöpflin azt mondta, a menekültáradat azért csökkent, mert Magyarország kerítést épített, és hangsúlyozta, hogy a muzulmánok nagy tömegű magyarországi letelepedése elfogadhatatlan neki, mind a magyar közvélemény túlnyomó többsége számára, ezért ennek eldöntése demokratikus választás tárgya. Magyarország jobbra csúszik, mindazzal, ami ehhez tartozik, vagyis az alapvető szabadságjogok megsértésével, a szexuális, etnikai stb. kisebbségek diszkriminálásával – állapította meg a vitavezető, a portál egyik munkatársa, és azt kérdezte Sargentinitől, hogy ezt vizsgálja-e? A jelentéstevő azt mondta: számos olyan ügyet vizsgálnak, amely a jog uralmának megsértését sejteti. „Ide tartozhat a felsőoktatási törvény, vagy ahogyan Magyarország nem fogadja el a migrációval kapcsolatos európai szabályozást, hogy mi a helyzet a szólásszabadság terén, hogy miért zárnak be újságokat, vagyis hogy ha a jog uralmáról és a demokráciáról van szó, látunk-e rendszerszerű romlást Magyarországon” – mondta a jelentéstevő. Schöpflin kifejtette: nagyon örül a vizsgálatnak, amely várhatóan radikális eredményre jut, és így remekül illik a jövő évi választások előtti kampányba, egyebekben pedig azt demonstrálja, hogy a 7. cikkely meglehetősen használhatatlan. Arra a kérdésre, hogy Magyarország miért akar az EU tagja maradni, miközben Orbán Viktor beszédeiből ítélve ki nem állhatja azt, Schöpflin azt mondta: a tagsággal Magyarország egy biztonsági és egyebeket nyújtó szervezeten belül van, és ez a javára válik, akkor is, ha komoly nézeteltérések vannak az európai család tagjai között, amelyeket a Nyugat nem ismer fel. „Soha nem fogjuk Közép-Európát nyugati országokká tenni, és a Nyugat nem fogadja el nagyon eltérő európai múltunkat. Arra gondolok, hogy a nyugati államok – talán Svájc kivételével – mind gyarmattartók voltak, és nem ismerik el, hogy Magyarország három birodalom része volt, és nem terheli a gyarmattartással kapcsolatos bűntudat. Nem azt mondom, hogy Sargentini képviselő nyugat-európai értékek tiszteletben tartását vizsgálja, hanem hogy minden országnak megvan a maga interpretációja, nem lehet egyszerűen homogenizálni az egészet, hacsak nem vezetnek be lenini típusú európai rendszert, ez pedig nem fog bekövetkezni”. Schöpflin György a továbbiakban egyebek között azt fejtegette, hogy Közép-Európa hangját nem hallják meg az unióban, pedig ahhoz, hogy valaki megértse, mi történik itt, meg kell hallgatni azoknak a véleményét is, akiket nem szeretnek. És ha a jog uralmáról van szó, akkor azt az egész EU-ban egyenlően kell vizsgálni, hiszen sok helyen vannak problémák – mondta a képviselő, és felsorolt ilyeneket. Sargentini felajánlotta, hogy Schöpflinnel közösen kész vizsgálni a máshol jelentkező gondokat, mert azokat is napirenden kell tartani, de most arról van szó, hogy szabadon meg kell vitatni, mi megy rossz úton Magyarországon, és nem elég kifogás arra mutogatni, hogy másutt is vannak gondok. Végül erre a Fidesz EP-képviselője azt válaszolta: csak azt akarta mondani, hogy ha a készülő jelentést komolyan akarják venni, akkor el kell fogadni, hogy van egy közös európai jogi tér, és nem szabad kettős mércét alkalmazni, mert jelenleg ez történik. „Tehát ne csodálkozzon, ha az emberek azt mondják, hogy ez politikai döntés, hogy fogást találjanak Magyarországon, nem pedig jogi, vagy igazságszolgáltatási ügy, és nincs köze a jog uralmához, hanem a jog uralmát eszközként használják a Fidesz-kormány elleni támadásra” – mondta Schöpflin.
Kétnapos Európa-Afrika csúcsot tartanak Abidjanban. Elefántcsontpart gazdasági fővárosában az EU és az Afrikai Egységszervezet vezetői találkoznak, hogy megvitassák a partnerkapcsolatot.
Az EU 2015-ben a máltai csúcstalálkozó alkalmából ajánlott fel 1,8 milliárd eurót az afrikai államoknak, hogy fejlesszék az országok gazdaságát és akadályozzák meg a migráns áramlást Európa felé. Ez tulajdonképp ugyanolyan megállapodás mint Törökország esetében, de kevésbé konkrét. Ezért nem is állt le a migránsok tömeges áramlása Európa felé.
Minthogy Líbia volt az afrikai kivándorlók célpontja, ezért az olasz kormány líbiai milíciákkal állapodott meg arról, hogy állítsák meg a migránsokat. Ez többé-kevésbé meg is történt: csökkent az Európába érkező migránsok száma, de Líbiában lehetetlen állapotok alakultak ki. A CNN riportot közölt egy rabszolga piacról, ahol migránsokat adtak és vettek. Ezt mindenki elítélte, de a migráns probléma megoldása továbbra is várat magára.
Az afrikai államok sokkal több pénzt akarnak, de az EU tagállamok lelkesedése visszafogott.
Brüsszelben arra mutatnak rá, hogy Európából érkezik a legtöbb segély Afrikába – 21 milliárd euró- , és európai országok a legnagyobb befektetők is – 32 milliárd euró. Vagyis továbbra is az EU az afrikai országok legfontosabb gazdasági partnere bár Kína nyomul előre ezen a téren is. Peking azonban csakis a gazdasági érdekeit követi és nincsenek politikai feltételei. Brüsszelnek viszont vannak: egyrészt
kifogásolják a demokrácia megsértését sok afrikai államban, az általános korrupciót
és azt, hogy továbbra is migránsok ezrei kelnek útra naponta Európa felé.
A migránsok döntő többsége gazdasági menekült. Őket kiutasítják Európából, de Afrikában nem fogadják vissza a saját polgáraikat. Ezért Brüsszel álláspontja világos: a migráns probléma rendezéséhez van kötve a pénzügyi segély. Csakhogy a migráns problémát nem lehet rendezni annyi pénzből, amennyit az EU erre előirányoz. Az afrikai államok vezetői joggal mutatnak rá, hogy erre sok 10 milliárd euró kellene, mert a gazdasági elmaradottság mértéke hihetetlenül nagy, és ráadásul a szakadék egyre növekszik Európa és Afrika között. Van tehát miről tárgyalni Abidjanban két napon át az európai-afrikai csúcsértekezleten.
Évekig nem várható komoly előrelépés a kelet-ukrajnai konfliktusban, erről beszéltek szakértők a Friedrich Ebert Alapítvány és a CEU Európai Szomszédsági Tanulmányok Központjának közös konferenciáján, Budapesten. Egyrészt azért, mert jövőre várhatóan újraválasztják Putyint, és az orosz külpolitikában az elnök hozza a döntéseket. Másrészt azért, mert 2019-ben Ukrajnában is elnökválasztás lesz, és Putyin nem akar Porosenko ukrán elnöknek ajándékot adni. Pedig az oroszok és az EU közti kapcsolatok javításának az ukrán konfliktus a kulcsa.
Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia Helyzetelemző Központjának és a Stratégiai Kutatóközpontnak osztályvezetője, aki néhány hete interjút is adott a Független Hírügynökségnek, arról beszélt, Oroszországban az elnök szerepe meghatározó a külpolitikában. Ő jelöli ki a stratégiai célokat, és azt is, hogyan kell ezeket végrehajtani.
Oroszországban jövőre elnökválasztást tartanak, de
Vlagyimir Putyin minden valószínűség szerint hivatalban marad.
Így aztán valamennyire kiszámítható, mi következhet, ahogy Szergej Utkin fogalmazott: róla legalább lehet tudni, hogy milyen egyezményekre hajlandó és milyenekre nem. Utkin szerint minden bizonnyal kemény marad a Nyugattal szemben – ő és tanácsadói ugyanis azt hiszik, hogy ha nem azok, akkor a Nyugat könnyen manipulálja őket.
A kapcsolatok fejlődési lehetősége viszont korlátozott:
nem lehet elfelejteni az elmúlt évek konfliktusait.
Ugyanakkor Oroszország nem csak Nyugatra néz: Szergej Utkin szerint a következő években valószínűleg az ázsiai országokkal való kapcsolatokat akarja inkább megerősíteni: nem csak Kínával, hanem több másik országgal is.
Ahogy fogalmazott a nyugati kapcsolatokról két forgatókönyv van: az egyik szerint 10-15 év múlva is ugyanazokkal a problémákkal fognak küzdeni, a másik szerint viszont a világ rendkívül gyorsan változik, így az országok közti kapcsolatok is, és egyre kevesebb értelme van régi, örökölt konfliktusokra koncentrálni, nem lehet azokat a külpolitika fókuszába állítani, mert az gazdasági veszteségekkel jár. Szerinte
nem lesz egyszerű túllépni a konfliktusokon, de meg kell ezt tenni, mert mindkét félnek előnyös lenne.
Arról is beszélt, hogy Oroszországban sokan versenynek tekintik az orosz-európai kapcsolatokat, zéró összegű játszmának, vagyis olyannak, amelyben az egyik fél nyeresége a másik valamilyen szintű vereségével jár.
Rácz András, a Pázmány Péter Egyetem docense arról beszélt, hogy meglátása szerint az orosz-uniós kapcsolatokat meghatározó kelet-ukrajnai konfliktusban
többször is változott az oroszok álláspontja az elmúlt években.
Az első forgatókönyv az volt, hogy térjen vissza Viktor Janukovics, a második, hogy ismétlődjön meg a krími forgatókönyv, a harmadik, hogy jöjjenek létre kvázi-független államok, a negyedik pedig az, hogy maradjon egy újabb befagyott konfliktus, limitált háború a térségben, ami gyengíti Ukrajnát.
Oroszbarát szakadár fegyveresek a kelet-ukrajnai Luhanszkban Fotó: MTI/EPA/Alekszandr Jermocsenko
Szerinte idén szeptembertől újabb változás látszik: ennek jele Putyin javaslata, hogy jöjjenek ENSZ-békefenntartók, majd egy újabb, hogy cseréljenek foglyokat.
Ugyanakkor
a Krím kérdésében nincs semmi fejlemény,
így viszont kérdés, hogy mi lesz a szankciókkal, hajlandó-e a Nyugat bármilyen engedményre, ha az oroszok csak Kelet-Ukrajnában tesznek lépéseket.
Rácz András arról is beszélt, hogy az orosz elnökválasztásig valószínűleg semmi nem történik, ráadásul aztán 2019-ben Ukrajnában is elnökválasztás lesz – ezt pedig az oroszok szinte biztosan megvárják, mielőtt bármit is lépnének. Ahogy a szakértő fogalmazott:
Putyin nem akar ajándékot adni Porosenkónak.
Bárhogy is alakuljon a helyzet, egy probléma mindenképp marad: a háború után újjá is kéne építeni a területet, mert hatalmas a pusztítás – több milliárd dollár kell ehhez, 1,5 és 15 milliárd dollár közötti becslések vannak. Ennek kifizetéséhez pedig komoly nemzetközi segítség kell, amiből az oroszokat sem lehet kihagyni.
Samuel Greene, a londoni Királyi Oroszország Intézet igazgatója szerint márciusban valóban újraválasztják majd Putyint, utána viszont
kezdődik a verseny, hogy ki lehet az utódja,
mert 2024-ben nem indulhat megint, ez is befolyásolhatja a Nyugattal való kapcsolatokat. A külpolitikában szerinte nem nagyon várható változás. Beszélt arról is, hogy Oroszország ugyan kijött a recesszióból, elkezdett nőni a gazdaság, de ez nem fenntartható, szükség lenne forrásokra, befektetésekre, kedvező hitelekre. Ezért a következő években az várható, hogy megoldásokat próbálnak keresni, hogy megszabaduljanak a szankcióktól.
Samuel Greene szerint fontos az Amerikával való viszony is, a Trump-kormány nem tehet komoly engedményeket az oroszoknak, nincs abban a helyzetben, de ha más kormány lesz, annak sem lesz nagy mozgástere az oroszokkal való kapcsolatok terén.
Deák András György, az Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének kutatója Oroszország keleti kapcsolatairól, elsősorban az Eurázsiai Gazdasági Unióról beszélt (amelynek öt tagja van: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán). Szerinte
a szövetséget ahhoz az állapothoz lehet hasonlítani, ahol az európai integráció a nyolcvanas évek elején állt,
közös, de nem egységes piacról lehet beszélni.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a volt szovjet tagországok egymás közti kereskedelme, bár továbbra is jelentős, de folyamatosan csökken. Ezekben az országokban viszont a külföldön dolgozók által hazaküldött pénznek fontos szerepe van a gazdaságban – Oroszország az öt, legtöbb bevándorlót vonzó ország közé tartozik.
Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök Fotó: MTI/EPA pool/Kreml/Szputnyik/Konsztantyin Zavrazsin
Beszélt a Kelet-Ázsiával és a csendes-óceáni térséggel való kapcsolatokról is, amelyek egyre fontosabbak. Szerinte Oroszország megpróbálja többoldalúvá tenni a kínai-kelet-ázsiai kapcsolatokat, mert most kicsit egyoldalúak – a kínaiak például sokat fektetnek be Oroszországban, fordítva viszont ez egyelőre nem igaz. Szerinte az is kérdés:
marad-e csak gazdasági orientációjú ez a keleti fordulat, vagy túlmegy ezen.
Tony van der Togt, a holland Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója annyit tett ehhez hozzá, hogy az eurázsiai unió gyenge intézményrendszere és a tagországok eltérő érdeke megnehezíti a szorosabb együttműködést. Ahogy mondta
van olyan vélemény is, hogy az EU Moszkvába vezető útja Pekingen keresztül vezet.
Abban mindegyik kutató egyetértett, hogy a mostani környezetet szerencsétlennek és sokszor kiszámíthatatlannak lehet leírni, és rengeteg a kihívás, de azokra lehetne válaszokat találni.
Valószínűleg a nemzeti konzultációt, amelynek sikerességét az ellenzék kétségbe vonja, szeretnék egy újabb kommunikációs akcióval erősíteni. Az sem zavaró tényező, hogy a „kezdeményezés” indoklásának igazságtartalma igencsak foghíjas.
A Fidesz-frakció kezdeményezni fogja hétfőn, hogy az Országgyűlés vegye napirendre azt az európai parlamenti (EP-) határozatot, amely gyakorlatilag a „Soros-terv” több pontjának végrehajtását vetíti előre – mondta Halász János, a frakció szóvivője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Halász János úgy fogalmazott: az Európai Parlamentben már elfogadtak egy „minden eddiginél veszélyesebb, migránspárti” határozatot, amelyben benne van egyebek mellett a kötelező, felső korlát nélküli betelepítési kvóta, az Európai Unióba belépő migránsok automatikus elosztása és a családegyesítések felgyorsítása.
Olyan dolgok szerepelnek ebben a határozatban, amelyeket nem hagyhat szó nélkül Magyarország sem – mondta Halász János. Ezért kérik, hogy a parlament is tárgyaljon erről, így minden képviselő állást foglalhat az EP-határozatról.
Az EP plenáris ülése múlt csütörtökön hagyta jóvá a parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) által a dublini szabályozás reformtervezetéről októberben elfogadott tárgyalási mandátumot, így ennek alapján kezdődhetnek majd meg az intézményközi egyeztetések, amint a tagállami kormányokat tömörítő tanács is kialakítja az álláspontját.
Miről is van szó?
A dublini rendszer alapelve, hogy a menedékkérővel elsősorban ott kell foglalkozni, ahol először belépett az EU területére. Az Európai Bizottság által javasolt új rendelet nem szakítana alapvetően ezzel az elvvel – az olaszok ezt sérelmezik is –, de a legújabb változatban már szerepel egy úgynevezett korrekciós elosztási mechanizmus is – ez az, amit a magyar kormány „kötelező kvótaként” emleget.
Az egyes országok népessége, gazdasági fejlettsége és a befogadott menekültek száma alapján képeznek egy úgynevezett referenciakulcsot. Ha egy országban a menedékkérők száma meghaladná ennek 150 százalékát, életbe lépne a mechanizmus, ami alapján áthelyeznék őket oda, ahol kevesebben vannak.
Habár mi magyarok ismerjük és tudjuk, mégis mellbevágó az a lesújtó kép, amelyet egy most közzétett uniós jelentés fest. A többi között az alulfinanszírozottság, az esélyegyenlőtlenség, a megelőzés siralmas helyzete az, amire rámutat a részletes, adatokkal, tényekkel alátámasztott jelentés.
Az egészségügyi rendszer folyamatos alulfinanszírozottságának a kezelése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a teljes népesség számára javuljon a jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés Magyarországon. Az alapellátás megerősítése, valamint a megelőzés a legfőbb kihívás a népesség egészségi állapotának javítása és az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A többi között között ezt állapítja meg az Európai Unió és az OECD által Magyarországról készített egészségügyi profi, amely felrója hogy
Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadás az uniós átlag fele.
Forrás: EU és OECD
2015-ben Magyarország – vásárlóerőparitáson – fejenként 1428 eurót költött az egészségügyre, s a GDP egészségügyi kiadásokra fordított része mindössze 7,2% volt, ami nem éri el a 2005-ös 8,0%-ot, és sokkal alacsonyabb, mint a 9,9%-os uniós átlag. Az elemzés hozzáteszi hogy az elmúlt évtizedben az egy főre jutó egészségügyi kiadás lassú növekedése leginkább a közkiadások szigorú fékentartásának volt köszönhető.
Az egészségügyi kiadásban vállalt állami részesedés 2005. és 2015. között négy százalékponttal 67%-ra csökkent, ma pedig a hatodik legalacsonyabb az EU-n belül.
Az egészségügyi kiadás fennmaradó harmadát a háztartások főként zsebből fizetik (közvetlen lakossági hozzájárulás).
A jelentés az egészségügy hatékonyságáról azt állapítja meg, hogy a bizonyos területeken megfigyelt csökkenések ellenére Magyarország
az egyik olyan uniós ország, ahol a legmagasabb a gyógyítással egyébként elkerülhető halálozások arányszáma,
ami azt jelzi, hogy bőven van javítanivaló a hatásos egészségügyi ellátáshoz való időbeni hozzáférés terén életveszélyes állapotok esetén.
Ami az ellátáshoz való hozzáférést illeti: az esélyegyenlőséget akadályozza a zsebből fizetett kiadások (közvetlen lakossági hozzájárulás) magas szintje. Viszonylag nagyszámú alacsony jövedelmű magyar háztartás számol be kielégítetlen egészségügyi szükségletekről.
Az Európai Bizottság ma tette közzé a 28 tagállam egészségügyi elemzését és az azokat kísérő országspecifikus jelentéseket, amelyek mélyreható elemzést nyújtanak az uniós tagállamok egészségügyi rendszereiről. A lakosság egészségi állapotával és számos fontos kockázati tényezővel foglalkoznak, emellett pedig megvizsgálják az egészségügyi rendszer hatékonyságát, hozzáférhetőségét és rugalmasságát minden uniós országban. A Magyarország-jelentés itt olvasható.
A következő lépések
A jelentéseket megkapják az uniós tagállamok egészségügyi minisztériumai, majd a nemzeti hatóságok az OECD szakembereivel és az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontjának szakértőivel is megvitathatják azokat. Ezek az önkéntes eszmecseréka jövő év elejétől indulnak, lehetőséget nyújtanak a minisztériumoknak arra, hogy megbeszéljék egymással a főbb kihívásokat, és együttesen megfelelő szakpolitikai válaszokat dolgozzanak ki.
Az átfogó és a különböző adottságokat tekintetbe vevő elemzések hiánya már régóta lényeges akadályt jelent az egészségpolitikai döntéshozók számára. Ezért a hiányzó ismeretek pótlása érdekében a Bizottság ebben a hónapban lezárta az Egészségügyi helyzet az Európai Unióban elnevezésű kezdeményezés első kétéves szakaszát – emlékeztet a brüsszeli közlemény, amelynek főbb megállapításai a következők:
Kiegyensúlyozottabbá kell tenni a megelőzéssel kapcsolatos beruházásokat és mérsékelni kell a hozzáférésben meglévő egyenlőtlenségeket;
Szilárd alapellátási rendszert kell kialakítani, hogy a betegek ne a sürgősségi osztályokat terheljék (ma a nem megfelelő alapellátás miatt a betegek 27%-a a sürgősségi osztályt keresi fel);
Integrált ellátást kell kialakítani;
Proaktív egészségügyi munkaerő-tervezés és -előrejelzés kell;
Az Európai Unió 28 tagállamának és három központi intézményének vezetői pénteki göteborgi találkozójukon ünnepélyesen aláírták a szociális jogok európai pillérét létrehozó nyilatkozatot. A dokumentumban 20 kulcsfontosságú elvet és jogot határoztak meg a méltányos alapon és jól működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alátámasztására.
A szociális jogok európai pillérét létrehozó nyilatkozat aláírása után az Európai Bizottságot vezető Jean-Claude Juncker hangsúlyozta: a nyilatkozat nem maradhat „jámbor kívánságok” megfoghatatlan halmaza, hanem mielőbb akcióterv formáját kell öltenie. Leszögezte: az EU a hitelességével játszik, ha nem tartja magát a pillér szellemiségéhez.
A nyilatkozatot az Európai Unió Tanácsának részéről a soros elnöki tisztséget betöltő Észtország kormányfője, Jüri Ratas, az Európai Parlament részéről annak elnöke, Antonio Tajani, míg az Európai Bizottság részéről Jean-Claude Juncker írta alá.
A szociális pillér 20 alapelvet és jogot rögzít három kategóriában: egyenlő lehetőségek és a munkaerőpiachoz való szabad hozzáférés biztosítása, dinamikus munkaerőpiacok és tisztességes munkafeltételek, illetve szociális védelem, támogatás és integráció. A húsz pont között szerepel a minőségi oktatás, a nemek közötti egyenlőség, az egyenlő lehetőségek és a munkavállalás aktív támogatásának biztosítása. Emellett a nyilatkozat érinti a biztonságos és rugalmas munkakörnyezet, a tisztességes bérek, az alkalmazás feltételeinek megismerése és az elbocsátás esetére vonatkozó védelem témakörét is. Egyúttal rögzíti a társadalom védtelen tagjai, köztük a munkanélküliek, hajléktalanok, fogyatékosok, családok és idősek alapjogait, és biztosítja az egészségügyhöz, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségét.
A szociális jogok európai pillérének szellemében történő törvényalkotást az EU a tagállamokra bízza. Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a jövőben célzott ajánlásaival támogatja az európai társadalmi összetartás erősítését.
Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) elnöke arról ír, hogy az Európai Unió egy hadseregnyi ellenőrt küld Budapestre, hogy évekre visszamenőleg megvizsgálják, mire költötte a magyar kormány a „hanyatló nyugat” adófizetőinek pénzét.
„Erre jött rá az Európai Bizottság. Nos, mi ezt már igen régóta tudjuk. Gyanítom, hogy Brüsszel is régóta tudja, csak hát jogállamban (ilyen az Európai Unió, nem Magyarország), a hivatalok malmai lassan őrölnek.
Össze kell szedni a bizonyítékokat, alaposan fel kell készülni az ellenőrzésre.
Na, most az EU elkészült. Budapestre küld egy hadseregnyi ellenőrt, hogy évekre visszamenően megvizsgáljanak csaknem minden, legalább részben a „hanyatló nyugat” adófizetőinek pénzéből fedezett projektet, közbeszerzési eljárást.
A Fidesz önkényuralom megszokott pökhendi módján igyekszik lekicsinyelni ezt a lépést. Pedig ezúttal jeges kéz markolt a szívükbe. Egyre fokozódik a rémület.
A Fidesznek eddig jól kimódolt terve volt a hatalom és a pénz együttes kisajátítására. Loptak reggel, délben és este, minden hullámhosszon. De ezt nem lehetett kideríteni, feltárni, mert megszüntették a tisztakezű és független ügyészséget és a sajtószabadságot. Erre pontosan azért volt szükség, hogy a Fidesz-bűnszövetkezet garázdálkodásaira sohase derülhessen fény.
Hát, most baj van, fiúk. Arra nem gondoltatok, hogy az általatok papírtigrisnek tekintett EU egyszer megelégeli sorozatos lopásaitokat, hazudozásaitokat? A magyar népnek be tudtátok fogni a száját, de Európának nem. (Miért nem léptetek ki az EU-ból?)
Még egy baj van. Az EU pénze nélkül a Fidesz-hatalom egyetlen napig sem életképes.
Idén már több mint ezermilliárd forintot sikerült projektekre elkölteni, mert a hazai költségvetés ezt megelőlegezte. Igen ám, de abban a reményben, hogy ez az összeg hamarosan befolyik az EU kasszájából, így nem lesz belőle hazai költségvetési hiány.
Hát most az lesz. Minden valószínűség szerint az elköltött összeg töredékét kapja vissza a magyar államháztartás. A fideszes rablóbandának ezzel sikerül megduplázni a magyar költségvetés 2017-es hiányát.
Ha erre rájön a nemzetközi tőkepiac, akkor baj lesz.
Elhiszem, hogy tele a gatya. A játéknak vége lesz hamarosan.” – írja közleményében Bokros Lajos.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A jelentés az egészségügy hatékonyságáról azt állapítja meg, hogy a bizonyos területeken megfigyelt csökkenések ellenére Magyarország
Ami az ellátáshoz való hozzáférést illeti: az esélyegyenlőséget akadályozza a zsebből fizetett kiadások (közvetlen lakossági hozzájárulás) magas szintje. Viszonylag nagyszámú alacsony jövedelmű magyar háztartás számol be kielégítetlen egészségügyi szükségletekről.
