Kezdőlap Címkék Elek István

Címke: Elek István

Márki Zay Péter: Meg kell változtatnunk a Magyarországon ma uralkodó politikai kultúrát

Vasárnap alakult meg Márki-Zay Péter vezetésével a Mindenki Magyarországa mozgalom, melynek fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egyetlen hiteles polgármester-jelölt, és az őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát. A Mozgalom alapítói – Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos, Ábrahám Júlia, Bod Péter Ákos, Elek István, Kaltenbach Jenő, Kész Zoltán, Lengyel Róbert, Lukácsi Katalin, Magyar György, Mellár Tamás, Üveges Gábor – főként a jelenlegi politikai paletta jobbközép oldaláról ismert közéleti emberek, de vannak mások is az elnökségben. A mozgalom alapítójával, Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterrel beszélgettünk.

 

A Facebookon azt írta, hogy a mozgalom fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen hiteles polgármester-jelöltek győzzenek. Ehhez azonban nagyon komoly országos csapatot kell építeni, lát-e erre esélyt, milyen terveik vannak erre?

Folyamatosan bővül a csapat, csak a mai napon két olyan polgármester jelentkezett, akik eddig nem voltak benne a mozgalomban.

Azt is írta, hogy az állampártot csak összefogással lehet legyőzni. Kikkel szeretne összefogni és kikkel nem? Vannak-e olyan ellenzéki pártok, amelyeket kihagyna az összefogásból?

Nincs olyan ellenzéki párt, akiket kihagynánk ebből az összefogásból A lényeg a hitelesség, a tisztesség, vagyis olyan erők együttműködését szorgalmazzuk, akik érdekeltek abban, hogy leváltsák ezt a kormányt. Elvileg még a Fideszt is el tudnám képzelni ebben a mozgalomban, persze, csak akkor, ha nem olyan, amilyen most. Persze ez csak egy elméleti feltételezés, hiszen a mi mozgalmunk épp azért jött létre, hogy leváltsuk azt a politikai kultúrát, amelyet a Fidesz képvisel.

A mozgalom tagjai zömmel jobbközépre sorolhatók. A mozgalommal a magyar demokratikus jobboldal gyengeségén, szinte a hiányán akarnak változtatni?

Azt kellett felismernünk, hogy a jobbközépen nagyon sok olyan tisztességes, mérsékelt ember van, akik most elárvultnak érzik magukat, mert nem tudják és nem is hajlandók elfogadni azt a hatalomgyakorlást, amit a Fidesz képvisel. Űr keletkezett a jobbközépen, ezért van az, hogy a mozgalom megalakulásakor ebből a táborból érkeztek többen hozzánk. De nyitottak vagyunk minden oldal felé, a lényeg számunkra, hogy az illető elutasítsa a korrupciót, a jogállam lebontását és egy korszerű politikai kultúrát képviseljen.

A Fideszt állampártnak nevezte, ezzel lényegében a mai rendszert is körülírta. Mikor és miért csalódott a régebben támogatott Fideszben?

Mint sokaknál, ez nálam is egy folyamat része volt. Orbán Viktor és a Fidesz, amely valamikor még Európa irányába vitte volna Magyarországot, irányt váltott és egy ideje Putyin és Oroszország felé kormányozná az országot. Ha mégis mondani kellene egy időpontot, talán 2009-et jelölném meg. Addig Orbán és a Fidesz kifejezetten orosz-ellenesek voltak, emlékszünk még arra, hogy „Ruszkik haza” és ehhez hasonlók. Ám akkor valamiért hirtelen megváltozott minden, a Fidesz nek már nem voltak fontosak az európai értékek, ehelyett az oroszokat és Putyint kezdte pártolni.

A kiábrándulási folyamat része volt az is, hogy 2002-es választási vereségből a baloldali kormányokat a korrupció miatt ostorozó Fidesz nem azt a következtetést vonta le, hogy kevesebb korrupcióval kell kormányozni, hanem épp ellenkezőleg: mindent meg kell szerezni. És ez vonatkozik a médiára is. Addig valóban baloldali túlsúly volt a médiában, de korántsem olyan mértékben, mint ahogyan most a Fidesz uralja a sajtót. Most gyakorlatilag az övékétől eltérő vélemények nem tudnak megszólalni az országos sajtóban.

Önt sem nagyon kérdezik.

Még a polgármesteri választási kampány során egyszer behívtak a M1-be, azóta sem tudom, leadták-e egyáltalán a velem készült beszélgetést, és ha igen, mi maradt abból, amit elmondtam

Az önkormányzati választás nyilván csak az első lépcső, annak megnyerése csak rövid távú cél. Mik a hosszú távú céljaik? 

A legfőbb célunk, hogy megváltoztassuk a ma Magyarországon uralkodó politikai kultúrát. Szeretnénk hiteles alternatívát nyújtani azoknak, akik elutasítják a korrupciót, és a hatalomgyakorlás mostani módját, stílusát. Az emberek el fognak jutni odáig, hogy elegük lesz abból, ami az országban történik

Ehhez az is kell, hogy az információ azokhoz is eljusson, akik most még el vannak zárva a valódi hírektől.

Igen, ez tényleg nagy probléma, ráadásul a mostani ellenzék nem tudta megoldani, hogy olyan sajtója kegyen, ami sok emberhez eljuttatja a valódi információkat. De nemcsak erről van szó: a legutóbbi választáson nagyon sok szavazókörbe nem sikerült ellenzéki számlálóbiztost találni. Az a célunk, hogy a jövő őszi önkormányzati választáson minden szavazókörben legalább két ellenzéki számlálóbiztos üljön.

Hogyan akarják leváltani az Orbán-rendszert?

Nem egyszerűen Orbánt, vagy a Fideszt kell leváltani, hanem azt a politikai kultúrát, amit ők képviselnek Magyarországon. Ezt persze ma Orbán és a Fidesz testesíti meg, s bár erősnek és magabiztosnak tűnnek, előbb, vagy utóbb meg fognak bukni. Ma Orbánék egy demokratikus választáson leválthatatlannak tűnnek, hiszen olyan eszközrendszerük van, olyan anyagi erőket tudnak propagandára fordítani, aminek mások legföljebb a töredékével rendelkeznek. De egyszer meg fognak bukni és még abban sem vagyok biztos, hogy a mostani rendszer eltart a következő választásig.

Véget akarunk vetni annak a gyakorlatnak, hogy az én kommunistám jó, a tiéd bűnös, az én tolvajomat megvédjük, a tiédet börtönbe küldjük. Mi mindenkivel együtt kívánunk működni, aki normális, tisztességes és használni akar az országnak. Egy példát is mondanék: nálunk Hódmezővásárhelyen olyan fideszes érzelmű vállalkozó sincs kizárva a megrendelésekből, akivel – és ez egy konkrét eset – más ügyben éppen perben állok. Nemrég írtam alá egy ilyen vállalkozóval szerződést, mert amit kínált, az hasznára lesz Hódmezővásárhelynek.

A mozgalom hosszabb távon párttá átalakul, vagy inkább az ellenzéki összefogást megszervező ernyőszervezet akar majd maradni? 

Nem alakulunk párttá, hanem azokat akarjuk segíteni, akik a jövő évi önkormányzati választáson a legtisztességesebb és persze a legesélyesebb jelöltek lehetnek a Fidesszel szemben.

Ez a recept működhet az önkormányzati választáson, de 2022-ben a parlamenti választáson pártok indulnak.

Ez még egy távolabbi történet, még ezt sem tudjuk. Most az önkormányzati választásra kell koncentrálnunk, hogy jövő ősszel minden településen egy hiteles ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesszel.

Kutyaviadalon sem csitítják az ebeket

Orbán Viktor még szinte el sem hagyta a tusnádfürdői pódiumot, amikor Hollik István nyilatkozott: ők máris készen állnak a küzdelemre a liberális politikai erőkkel. Szerinte ma Európában az egyik oldalon a liberális elit áll, a másik oldalon a kereszténydemokraták, akik megvédik a keresztény értékeken nyugvó életformát, és nemet mondanak a bevándorlásra. Egyetért ezzel Elek István az MDF egykori alapítója, újságíró, politikus?

  • Nem vezethet sehová a liberális-kereszténydemokrata harc
  • Megpróbálja eltakarni a „meztelenségét”
  • Harcos ateistából harcos hitvédő
  • Orbán a damaszkuszi úton
  • Önjáróvá vált a rendszer

Ön hogyan látja, ez az újabb hadüzenet a liberalizmusnak az orbáni ellenségkeresés egy újabb állomása? Vagy ennél többről van szó?  

Nemcsak az én álláspontommal, hanem

a politikaelmélet alapigazságaival is ütközik az a kijelentés, miszerint a liberalizmus és a keresztény értékek képviselete összeegyeztethetetlen.

1990-ben abból indultunk ki, hogy egy XX. századi, nyugati típusú demokráciát akarunk felépíteni, és ebből természetesen következett, hogy az liberális demokrácia lehet csak. Olyan, amely a fékekre és ellensúlyokra épül, az emberi jogokat mélyen tiszteletben tartó intézményeket működtet, ahol szólás és gyülekezési szabadság van, ahol szabad a sajtó. Hadd ne soroljam.

Valóban, hosszú ideig ez szerepelt a közbeszédben is.

Senki nem vonta kétségbe, hogy ebben a demokratikus közéletben megfér egymás mellett békében a liberalizmus és a kereszténydemokrácia. Ezek Nyugaton egymással versengő politikai irányzatok, amelyek aszerint különböznek csak, hogy a közös alap értékeinket melyik, milyen hangsúllyal képviseli.

Abban igaza van, hogy az utóbbi időben Nyugat-Európában a liberális eszmei oldal dominált,

de nem vezetne sehová egyfajta szakítás a két oldal között.

Akkor a magyar miniszterelnök miért élezi ennyire a helyzetet?

Neki mindig kellenek ellenfelek. A háttérben alighanem az áll, hogy ezzel a mesterséges háborúsdival akarja elfedni, hogy Magyarországon felszámolta a demokráciát, a hatalommegosztás eszközeit, és elindult egyfajta autokrata vezetés irányába. Ennek a „meztelenségét” alighanem szégyelli, megpróbálja eltakarni. És persze arról is szó van, hogy a közeledő uniós választásokat szeretné felhasználni a maga javára. Ezzel

a „kereszténydemokrácia mindenek előtt!” jelszóval szeretne behajózni az európai vezetés tekintélyesebb köreibe.

Biztosan nem szeretné, ha tetemre hívnák, mit művelt Magyarországon a liberális demokrácia elfogadott elveivel.

A kilencvenes években éppen a fideszesek képviselték ezeket a legvehemensebben.

Emlékeimben ma is élesen élnek azok a jelenetek, amikor, Áder, Szájer, Orbán vagy Fodor feláll és kioktatja liberalizmusból, demokráciából a többi képviselőt, az Antall-kormány e téren meglehetősen botladozó vezetőit.

Valóban összeférhetetlen lett a XXI. században a liberális demokrácia a kereszténydemokráciával?

Nekem ez a gondolat különösen furcsa. Az MDF-ből való kizárásom után átléptem a Fideszbe, 1994-98 között Orbán elnöki tanácsadó testületében is szerepet kaptam. Volt olyan idő, 1994-95 táján, amikor Orbán elindult meghódítani a volt Antall-tábor liberális, kereszténydemokrata értelmiségét. Nem volt könnyű dolga, hiszen sokan emlékeztek még arra a „másik” Orbánra, aki szinte harcos ateistaként beszélt a Házban. Én írtam neki olyan ajánlásokat, hogyan próbálja meggyőzni a Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) tagjait, hogy elfogadják, belássák, megváltozott. Már nem ellensége a kereszténydemokráciának.

Azokban az években sokan mások is jártak a „damaszkuszi úton”.

Nem is vetette ezt senki a szemére. Elfogadták neki, hogy fogékony lett a keresztény gondolatokra. Barankovics Istvánnak, az egykori Kereszténydemokrata Néppárt vezetőjének 1945 utáni beszédeiből idéztem neki, amik azt bizonyították, hogy

a modern kereszténydemokrácia és a modern liberális gondolkodás nem összeegyeztethetetlen.

Ez alkalmas muníciónak bizonyult Orbán számára is a KÉSZ előtti megmérettetés során. Ezek után most hallgatni az okfejtéseket, amelyeket Tusványoson felsorolt, az embernek a haja is elmegy!

Honnan ez a fordulat? Ez is egy olyan irányváltás, mint amikor a Fidesz liberálisból konzervatívvá avanzsált?

Amiről az előbb beszéltem, akkor meg kellett nyernie a keresztény értelmiség támogatását, ma talán a szélsőjobb radikálisait szeretné becsatornázni a pártszövetségbe.

Nagy ívű európai nyitást is felvázolt, amelyben fontos szerepet szánna a térség országainak. Lát ebben realitást?

Kétségtelen, hogy érzékelhetők Európában bizonyos politikai elmozdulások, amelyekre ő is hivatkozik. Lengyelországban ennek egyértelmű a támogatottsága, de a magyar fejleményektől függetlenül Ausztriában, Olaszországban is vannak olyan változások, amelyek nem állnak távol az ő nézeteitől. Erre a láncra – a bevándorlás ellenzésére – fűzi fel az esetleg szóba jöhető szövetségeket, amelyekhez talán a csehek, a szlovákok, a románok is megnyerhetők.

Szeretne első lenni az egyenlők között, de ahhoz arra is szükség volna, hogy a többi politikus is elfogadja ezt.

Kétségtelenül jól látja, hogy számos olyan politikai elmozdulás történt az utóbbi időben, ami az ő pozícióját erősítheti. Azzal kecsegtetheti a vele esetleg szövetségre lépőket, hogy együtt, az Európai Unión belül is nyomásgyakorló pozícióba kerülhetnek. Képlékeny a helyzet.

Esetleg ezzel zsarolhatja a Néppártot is?

Elvileg igen, mert a Néppártnak sem hiányzik, hogy egy másik frakció, amelyben a lengyelek már ott vannak, megerősödjön, és rivális tényező legyen egy új felállású parlamentben.

Mi a vélemény a Fideszen belüli kultúrharcról? Ez is csak egy vonulata volna a liberalizmus és a kereszténydemokrácia szembeállításának?

Ez a fordulat számomra is meglepő, már csak azért is, mert nem látom belülről a Fidesz politikai mozgolódásait. Nem tapasztaltam ennek előjelét, de alighanem a párton belüli egyik törésvonal képviselőinek a megerősödéséről beszélhetünk a másik tábor rovására. Úgy érzik, most jött el az ideje, hogy teret foglaljanak el a másik tábortól. A tusványosi beszédek alapján úgy érzem, nem holmi spontán folyamat tanúi vagyunk, amely ne élvezné a legfelső körök támogatását.

Nehéz elképzelni a Fideszen belül ilyen „spontaneitást”.

A radikális tábor erősködik, és persze Orbán ilyenkor nem csitítja a szemben álló feleket, mert az nem illene hozzá.

Talán szokatlan a hasonlat: a kutyaviadalon sem csitítják a gazdák az egymást marcangoló ebeket…

A harcnak mindig, mindenütt napirenden kell lennie,

és ha ez a harc most a kultúrát érinti, az sem okoz gondot. Eljuthatnak a fejlemények odáig, hogy komoly posztokon kerüljön sor személycserékre.

Erre gondolt Orbán, amikor kijelentette: „új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség, szeptembertől máris nagy változásokra számíthatunk”?

A Magyar Időkben megjelentek a nyilatkozatok, hogy a kétharmad felhatalmazást adott egy egész új kulturális rendszert alakítására is, a gondolat megtetszhetett a miniszterelnöknek is.

Ez nem tőle indult ki?

Nem hinném, hogy minden kezdeményezés tőle indul. Főleg attól a közegtől, amely újabb és újabb inspirációkat kap Orbán megszólalásaitól. Neki magának nincs annyi energiája, ideje, hogy mindenre ki tudna terjedni a figyelme. Murphy törvénye: egy idő után a rendszer önjáróvá válik, és maga generál fejleményeket.

Már a 2014-es választás is illegitim volt!

Az új kormány tovább növelheti hatalmát a következő ciklusban is, az ellenzék pedig eszköztelenül figyelheti, amint Orbán Viktor megszerezni igyekszik a bíróságok és az önkormányzatok feletti uralmat is. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek István közíró, politikus arról is beszél, hogy a Fidesz állampárti berendezkedését legfeljebb az Európa Unió képes átmenetileg korlátozni, ami legfeljebb kerülőutakra kényszerítheti az Orbán-kormányt. Eközben zavartalanul folytatódik majd a haverok feltőkésítése! Mindez azért következhet be, mert az ellenzék semmit sem tanult az elmúlt nyolc év bukásaiból.

 

Az államfő a parlament, illetve a kormány legitimitását hangsúlyozta, az utca népe ennek épp az ellenkezőjét. Ön szerint a következő négy évben az utca, vagy a parlament lesz a politizálás színtere?

Ez nem vagy-vagy kérdése. Ha lesz komoly eredménye az ellenzék politizálásának, akkor az csak úgy képzelhető el, ha a parlament és az utca együttműködve lép fel.

Még akkor is, ha az utca nemcsak a kormánnyal elégedetlen, hanem az ellenzék választási teljesítményével is?

Az utcának azért kell nyomást gyakorolni az ellenzéki pártokra, hogy mielőbb állapodjanak meg a rendszerváltó minimum világos programjában. Továbbá hogy tisztázzák, milyen technikai együttműködéssel lehet az Orbán rezsimmel szemben hatékonyan fellépni. A parlamenti ellenzéki pártoknak nyitniuk kell az utca felé, hiszen az ő felelősségük ez a gyalázatos választási eredmény. Ráadásul ez már a második súlyos kudarcuk. Újra kell tehát gondolniuk a stratégiájukat és persze a választási taktikát is, tudomásul kéne venni, hogy ebben a formálódó állampárti rendszerben egyfelől egyre korlátozottabbak a pártok önálló politikai mozgásának lehetőségei, másfelől meg egyre értelmetlenebbek is. Alkalmazkodniuk kell ehhez a rendszerhez, s ez csak úgy vezethet sikerre, ha az ellenzéki pártok hézagtalanul össze tudják illesztetni az erőiket, s képesek a rendszerváltó minimumprogram nevében fellépni.

Mire gondol konkrétan?

Arra, hogy az ellenzéki társadalomnak a legfontosabb, vagyis rendszerváltó követelései érvényesítésével semmi oka várni a normális rendben négy év múlva következő országgyűlési választásra.  A békés akaratnyilvánításnak és nyomásgyakorlásnak számos formája lehetséges még ma is.  Lehet tüntetni, petíciókat fogalmazni és népszavazási kezdeményezéseket indítani, aktivista hálózatot építeni, vitafórumokat teremteni, az ellenzéki média hatókörét bővíteni. párbeszédet kezdeményezni egymással és a sokak számára érthetetlen okokból a fennállóra szavazókkal.  Az ellenzéki pártok persze tapasztalják, hogy egy illegitim rendszerben, korlátozott demokrácia lehetőségei között működnek, de a gyakorlati politikájukat mégsem akarják a helyzethez igazítani. Fel kéne erősíteniük a társadalom hangját akkor is, ha az ellenzékkel szemben is nagy a tömegek elégedetlensége.

A kormány folyamatosan bizonygatja hatalmának legitimitását, ön szerint – aki volt a miniszterelnök tanácsadója – azért van erre szüksége, mert Orbán Viktor tovább szűkítené a demokratikus mozgásteret?

Szerintem nemcsak az idei, hanem már a 2014-es választás is illegitim volt. Ugyanis a ma működő állampárti rendszer kialakítására, ami 2011-12 között lényegében megtörtént, nem volt felhatalmazása az Orbán kormánynak, függetlenül attól, hogy kétharmados többsége volt. A rendszerváltó pártok fejében addig meg sem fordult, hogy valamelyik politikai erőcsoport önkényesen szakíthat a demokratikus konszenzussal, és átírhatja a játékszabályokat. De Orbán Viktor hatalomra került pártja a 2010-es győzelem után megbénította a hatalommegosztás szabadelvű demokráciára jellemző rendszerét, megszállta a független nemzeti intézményeket, benne a közszolgálati médiát, és kormánypárti előnyszerzés érdekében önkényesen átalakította a választási rendszert is. Minderre semmilyen felhatalmazása nem volt a miniszterelnöknek és pártjának, tehát az alaptörvény létrehozásával betetőzött t rendszer eleve illegitimnek tekintendő. Ezért mondom, , hogy természetesen már a négy évvel ezelőtt parlamenti választás is csak illegitim lehetett. .

Miközben a héten megalakuló Orbán kormány ott folytatja, ahol abbahagyta, programjáról alig van információ. Ön szerint lehet tudni, hogy mit akar az újonnan megalakuló Orbán kormány?

Folytatni akarja, amit eddig csinált. Ha van rá lehetősége, akkor intézményes garanciákkal igyekszik a hatalmát tovább növelni. Lassan már csak olyan korlátokban lehet bízni, mint az Európai Unión belül tervezett költségvetési szigorítás, vagy a Magyarország ellen indított eljárás, ami az uniós szavazati jogunk felfüggesztésével zárulhat. Ez némileg korlátozhatja, vagy kerülőutakra kényszerítheti az Orbán-kormányt. Közben pedig lényegében zavartalanul folytatódik a kormánykörökhöz közelálló érdekcsoportok, kliensek, családok, haverok „feltőkésítése” azzal az ideológiával, hogy létrehozzák a nemzeti burzsoáziát.

Ha ezt az ellenzék meg akarja akadályozni, akkor az utcára különösen nagy szüksége lesz, hisz a parlamentben teljesen eszköztelen a kormány nehéz- fegyverzetével szemben. Lehet, hogy Orbánnak igaza van, hogy az ellenzék megérett a bukásra, hisz nem is akart nyerni a választáson?

Méltánytalan lenne azt mondani, hogy az ellenzék nem is akart nyerni. Nyerni mindenki akart. Csak győzni nem akart, illetve nem volt képes felfogni, hogy ebben a választási rendszerben mi az elengedhetetlen feltétele a győzelemnek.  . A választás előtti mozgolódás az ellenzéki együttműködés érdekében, és a visszaléptetések sorozata a választók nyomására kezdődött el. Az ellenzéki szavazók jelentős része ugyanis a pártelitekkel ellentétben világosan érezte, hogy a tagoltan fellépő ellenzék katasztrófális vereség felé sodródik. És levonták ebből a következtetést, elkezdték sürgetni a minél szélesebb, rendszerváltozást szolgáló ellenzéki együttműködést.  Ezt a szavazói elégedetlenséget, sürgetést érezve szólaltunk meg mi is jó néhányan, és kezdeményeztünk az együttműködést segítő akciókat, volt politikusok, közírók, civil aktivisták,, ami még tovább erősítette ezt az igényt.  Majd következett az ügynek újabb lökést adó hódmezővásárhelyi siker, de ez is kevésnek bizonyult, hogy az ellenzéki pártok legalább az utolsó utáni pillanatban képesek legyenek megragadni az esélyt. Ma is azt állítom, hogy közös rendszerváltó minimumban megegyezve és az egyéni választókerületek kétharmadára kiterjedő visszaléptetésekkel sikerülhetett volna az ellenzéknek legalább az egyszerű többséget megszereznie. De képtelenek voltak átlépni az árnyékukat.

Az ön egykori pártja történelmi bűnt követett el, mert a fővárosban nem lépett vissza az ellenzék javára. Ha ez megtörténik, akkor ma nincs kétharmada Orbánnak. De ez a bűn kódolva volt az alapszabályban, hisz az LMP döntéshozói emiatt nem tudtak a visszalépésekről dönteni. Működhet így egy párt?

Valóban, az alapszabály rugalmatlanná teszi a pártot, mert a gyors döntések meghozatalát lehetetlenné teszi.  Bár az LMP elnöksége a társadalmi nyomás hatására Hódmezővásárhely után a korábbi stratégiát félretolva a Jobbiktól a DK-ig terjedő széleskörű visszaléptetést javasolt. Ez a szóba jöhető felek elzárkózása folytán végül nem jött létre, de a jelek szerint a gondolattal szemben az LMP hangadói körében is erős volt az ellenállás, ami főként a budapesti visszaléptetések korlátozásában nyilvánult meg, és így valóban döntő mértékben járult hozzá, hogy a Fidesz-KDNP nem csupán többséget szerzett, hanem kétharmadot.

Ennek politikai következményeire ön már korábban is felhívta a figyelmet. Teljesen hatás nélkül maradt?

Valóban, az LMP-ben már 2012-13 fordulóján is amellett érveltem, hogy – elfogadva a párt összes indokolt fenntartását a 2010 előtti baloldali pártokkal, Gyurcsánnyal, az MSZP-vel szemben –, tudomásul kell venni, hogy a Fidesz-KDNP szembefordulása a 89-90-es politikai rendszerváltás konszenzusával, a liberális demokráciával, új helyzetet teremtett. Az elveit megőrizve, az értékelkötelezettségét fenntartva az LMP-nek is vállalnia kell az Orbán rendszer megváltoztatásában való aktív közreműködést. Vagyis legalább a korlátozott időre szóló, rendszerváltást szolgáló politikai együttműködésre késznek kell lennie a hagyományos baloldal pártjaival. A többség süketnek bizonyult erre a kompromisszumra is. A kisebbség pedig válaszul kivált és létrehozta a Párbeszédet. Vagyis az LMP belerokkant az elvhűség vagy együttműködés hamis dilemmájával való küzdelembe. 2014-ben a kormánypártok az érdekeikhez igazított új választási rendszerben a háromosztatú ellenzékkel szemben a 2010-esnél jóval kevesebb szavazattal is újra kétharmadot szereztek. A politika megújításának ígéretével induló LMP pedig örülhetett, hogy egyáltalán ismét bejutott a parlamentbe.  A Fidesz-KDNP újabb kétharmada azt bizonyítja, hogy semmit sem tanultak a 2014-es kudarcból, se ők se a többiek.

Ehhez képest Schiffer András látszólag mondvacsinált okok miatt távozik a pártból, hisz az igazi kudarc az együttműködés megtagadása volt. Nem gondolja?

Kétségtelen, hogy az „együtt nem működés” stratégiájának kulcsszereplője, vezetője Schiffer András volt. A 2016-os visszavonulása szerintem politikája kudarcának hallgatólagos elismerése. Szép lett volna, ha legalább most, a kilépésekor felhasználja az alkalmat, és őszintén szembenéz azzal az elhibázott stratégiával, ami 2012 ősze óta a párt fejlődésképtelenségének legfontosabb oka.  A kiválók és a pártban maradók közösen, egymás ellen küzdve akkor játszották el először az LMP történelmi esélyét, hogy az új rendszerváltás eszmeadója, kovásza és ösztökélője lehessen. Különös mód ezt a szerepet 2018 előtt ismét felkínálta nekik a történelem, de ők ezzel sem éltek. Rendületlenül folytatták Schiffer András 2016-os háttérbe húzódása után is ugyanazt az együtt nem működési stratégiát. A társelnökök hódmezővásárhelyi győzelem utáni nyilatkozatai egy pillanatra elhitették velem, hogy a legvégén mégis képes lesz a párt a saját és az ellenzék esélyeit egyaránt jelentősen növelő radikális szemléleti fordulatra, De ez sajnos elmaradt. Hiába küldözgettem nekik én is az utolsó napokban is az üzeneteimet, megerősítő tanácsaimat, hogy legalább mentsék, ami még menthető, akár egyoldalú visszalépésekkel is. A katasztrófa bekövetkezett, és ennek a felelősségét nem háríthatják el maguktól, Hiszen a kormánypártoknak a Budapesten ajándékba kapott mandátumok nélkül bizonyosan nincs kétharmaduk.

Az ellenzék ma teljesen lefegyverzett, Márki- Zay körül viszont kezd kibontakozni egy összefogás.  Ön is látja ennek a jeleit?

Valami ilyesmire céloztam, amikor a parlamenten belül lévő, illetve az onnan kiszoruló ellenzék együttműködéséről beszéltem. Az előrelépés azon múlik, hogy a parlamenti ellenzékkel is elégedetlen társadalom képes lesz-e valamiféle ellenzéki mozgalom megszervezésére. Nyilvánvalóan kulcsszerepet kellene ebben játszani azoknak, akik a közelmúltban a legszélesebb ellenzéki együttműködés hiteles képviselőiként váltak ismertté. Jelesül mások mellett Márki- Zay Péternek is, akit persze máris fenyeget a kormányzati hatalom. Az komoly kérdés, hogy a parlamenten kívüli civil mozgolódásoknak képesek- e valakik célt szabni, irányt adni. Ha ez nem történik meg idejekorán, akkor a Millához, vagy más korábbi civil mozgalmakhoz hasonlóan ezek is elerőtlenednek, szétesnek.

Orbán a választási hadjárat során nem árulta el, hogy mire készül, de elégtételt helyezett kilátásba a bírálóival szemben. Plusz itt van a Stop Soros-csomag. Ezt minden további nélkül még ebben a hónapban elfogadják?

Valószínű, ámbár ha az uniónak fel kell mutatni némi engedményt, akkor még igazíthatnak a jogszabályon.

Tehát a civil szervezetek könnyen bajba kerülhetnek, s vele a társadalom is. De karnyújtásnyira van a Kúriával kialakult konfliktus, ami már korábban is elkezdődött. Milyen ország lesz itt egy év múlva?

Még nem tudjuk, mi lesz az önkormányzati rendszerrel. Főként a főváros átszervezése lehet sürgető, hisz Budapest most is a Fidesz ellen szavazott. Itt tehát várható egy látványos visszacsapás. A bíróságokkal kapcsolatban voltak már erőteljes törekvések. Csakhogy a befolyás megszerzésével kockáztatják az uniós támogatást.

Úgy gondolom, amin lehet, még húznak a rendszer eresztékein.  Ahol lehet, megpróbálnak még pozíciókat szerezni, így a média világában is. Lenyelhetik az RTL Klubot, tovább tökéletesíthetik a Habony Árpád-féle kormánypárti bulvárt. Folytatódik a közpénzből finanszírozott befolyásolás, újabb kormányzati levelek születnek, konzultációkat tervezhetnek. Tehát a már kiépült állampárti rendszert a látszatdemokrácia eszközeivel is tovább fogják erősíteni.

Az, hogy az Európai Unió intézményei mozgolódni látszanak, s elindíthatják Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, ez mennyire lehet fék a diktatúra megszilárdításában?

Nem tudom. Két évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy az unió eljut a 7-es cikkely szerinti eljárás küszöbéig. Persze Orbánék is sokkal messzebbre mentek, mint reméltem. Szíjártó Európa Parlamentben előadott „autokratikus performansza” azt mutatja, hogy már a minimális kulturális külsőségekre se adva ostorozzák az unió többségét. Nem tudom, hogy ez hova vezet.

A korábbi illiberális demokrácia helyett a miniszterelnök kereszténydemokráciáról kezd beszélni. A kettő látszólag kizárja egymást, ebből következik bármilyen változás?

Nem számítok erre. Az ok leginkább az lehet, hogy Orbán a Néppárti vezetőknél volt raporton, de változtatni nem fog. Fogalmi átfestése ez a saját törekvéseinek. Túl kihívó volt az „illiberális demokrácia” kifejezés, túl sok támadási felületet adott, de nem gondolom, hogy a szóhasználat-váltás tartami változással járhat. A dolog lényege nem is változhat, hisz Orbán Viktor politikája valóban illiberális demokráciát teremtett.

Ez volt ma – 2018. február 22.

0

A magyar sport első téli olimpiai aranyérmét szerezte a Liu-testvérek vezette gyorskorcsolya-váltó Phjongcsangban. Kalocsán kirúgták állásából az ellenzéki képviselőjelöltet, akit több bizottságból is visszahívták, Elek István elmondta, hogyan nyerhet választást az ellenzék, tovább romlott az emberi jogok helyzete Magyarországon, a Jobbikkal viccelődött a miniszterelnök, Szíriában földi pokollá változott egy város. És még egy szomorú hír: meghalt Tahi Tóth László.

Történelmi magyar győzelem a téli olimpián

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Első helyen végzett a rövidpályás férfi gyorskorcsolya váltó a téli olimpián, ezzel 38 év után újra érmet szerzett Magyarország, és

ez volt az első magyar arany a téli olimpiák történetében.

A Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor összeállítású csapat olimpiai csúccsal elért győzelmét videón itt nézheti meg, ide kattintva pedig elolvashatja, hogyan értékelték a sikert.

Átszervezésre hivatkozva kirúgták a kalocsai ellenzéki jelöltet

Angeli Gabriella
Fotó: Facebook

Angeli Gabriellát a kalocsai közgyűlés fideszes többsége leváltotta a jogi bizottság éléről és visszahívta a közbeszerzési bizottságból is.

Ő volt az, aki a nyilvánosság elé tárta az Elios-botrány helyi fejleményeit.

A Független Hírügynökségnek azt is elmondta, hogyan veszítette el az állását.

172 millió a volt szocialistának?

Márki-Zay Péter, a hódmezővásárhelyi polgármester-választás ellenzéki támogatottságú jelöltje a Független Hírügynökségnek azt mondta, azok hátráltatják,

„akiket megfizettek”.

Azt állítja, hogy volt MSZP-s ellenfelének a teniszklubja is pénzt kapott.

Tovább romlott az emberi jogok helyzete Magyarországon

Fotó: FüHü

Az Amnesty International éves jelentése szerint Magyarország már 2016-ban is sok területen

az európai régió egyik legkiábrándítóbb teljesítményét

nyújtotta, és a helyzet tavaly tovább romlott. A jelentés három helyen lát nagy problémát: a menedékkérőkkel szembeni bánásmódnál, a CEU elleni intézkedéseknél és a civil szervezetek üldözésénél.

Botka: Nem ismerek olyan pártot, hogy Modern Magyarországért Mozgalom

Ezt válaszolta mosolyogva arra a kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy Bokros Lajos pártja az ellenzék által esélyesnek gondolt körzetben indít önálló jelöltet.

A Jobbik az balra van tőlünk – viccelődött (?) a miniszterelnök

Dunaújvárosba látogatott Orbán Viktor, hogy a Fidesz jelöltjét, Galambos Dénest támogassa. Erről is megjelent egy kampányvideó a Facebook-oldalán, amelyen Rogán Antallal „viccelődött”.

Elek István: A Fidesz csak az ellenzék összefogásától fél

wikimedia

Nyílt levelet írt Elek István Vona Gábornak, mert attól tart, hogy ha az ellenzék összefogás nélkül indul a választásoknak, akkor borítékolható a Fidesz kétharmada.

Ha viszont létrejön a legszélesebb választási koalíció, akkor szerinte a Fidesz legyőzhető.

Elek egyébként választási útitervet is csatolt a leveléhez. Ebben részletesen leírja, hogy villámgyors megállapodásra kéne jutni Orbán rendszerének megbuktatására, szükség lenne egy közös minimumprogramra, továbbá minél több helyen, de legalább 79 kerületben közös jelöltet kellene állítani. Elek István a Független Hírügynökségnek nyilatkozott a tervéről.

Ausztria bíróságon támadta meg a paksi bővítést

A határidő lejárta előtt megtámadta Ausztria az Európai Bíróságon, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítési projekt állami támogatását. Ezt jelentette be közleményében Elisabeth Köstinger osztrák fenntarthatósági miniszter.

„Nincsenek szavak arra, hogy hány gyereket gyilkoltak meg”

Egyre többen, főleg civilek halnak meg a szíriai Kelet-Gútában. A város a felkelők kezén van, a kormánycsapatok és az őket támogató oroszok folyamatosan bombázzák.

Donald Trump szerint a tanárok kezébe is fegyvert kéne adni

A 17 halálos áldozatot követelő floridai lövöldözés kapcsán újult erővel lángoltak fel a fegyvertartással kapcsolatos viták az USA-ban. A kérdés akkor is előkerült, mikor Donald Trump a Fehér Házban fogadta a túlélőket. Az amerikai elnök arról beszélt, hogy

a tanároknak és az iskolai dolgozóknak is fegyvert kéne hordaniuk,

hogy megelőzzék a hasonló eseteket.

Meghalt Tahi Tóth László

Hosszú betegség után halt meg a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, szinkronszínész, érdemes és kiváló művész. Még tavaly januárban lett rosszul előadás közben, kórházba került, megműtötték, de

utána újra színpadra állt.

Tahi Tóth László 75 éves volt.

A Fidesz csak az ellenzék összefogásától fél

Nyílt levelet írt Elek István Vona Gábornak, mert a közíró attól tart, hogy ha az ellenzék összefogás nélkül indul a választásoknak, akkor borítékolható a Fidesz kétharmada. Ha viszont létrejön a legszélesebb választási koalíció, akkor a Fidesz legyőzhető, akár kétharmaddal is. Elek egyébként választási útitervet is csatolt a leveléhez. Ebben részletesen leírja, hogy villámgyors megállapodásra kéne jutni Orbán rendszerének megbuktatására, szükség lenne egy közös minimumprogramra, továbbá minél több helyen, de legalább 79 kerületben közös jelöltet kellene állítani.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek Istvánt a Vona Gábornak írt leveléről, annak fogadtatásáról kérdeztük.

Elek István

Miért csak Vona Gábornak, s nem az ellenzéki pártok teljes vezérkarának címezte a választási összefogásra felszólító levelet?

A Jobbik elnökének írt levelem csak egy állomása annak a nyomásgyakorló akciónak, amit korábban elkezdtünk. Néhány hete tekintélyes véleményformálók, közöttük Ángyán József, Ferge Zsuzsa, Jeszenszky Géza, és Vásárhelyi Mária, tehát igen széles szellemi koalíció szólította fel az ellenzéki pártokat a választási együttműködésre. Úgy gondoljuk, hogy még a kampány előrehaladott állapotában is van lehetőség arra, hogy az aránytalan választási rendszer logikáját a megalkotói, tehát a Fidesz ellen fordítsák az ellenzéki pártok. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy minél több egyéni választókerületben, de legalább 79-ben történjen koordinált jelöltállítás. Elsősorban azon pártok együttműködésére gondoltunk – a Jobbiktól a Demokrata Koalícióig –, amelyeknek van kimutatható támogatottsága, és rendszerváltozásban gondolkodnak.

Az együttműködésre való felszólítás mellett elkészítette és nyilvánosságra hozta a kormányváltás komplett menetrendjét, de maradt még idő ennek megszervezésére?

Ha szűken is, de van elég idő, csak szándék kéne.

Azért van kulcsszerepe a Jobbiknak, mert a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzéki pártok között ők relatív előnyben vannak.

Ezért náluk a legnagyobb az önáltatás kísértése, hogy kényszerhelyzetben a kormányváltást akaró választók az ő jelöltjeiket fogják a parlamentbe juttatni. A Vona Gábornak írott levelemben arról próbáltam a pártelnököt meggyőzni, hogy ez naivitás. A választás kényszere ugyan jelenthet számukra néhány plusz mandátumot, de abban reménykedni – a mai népszerűségi adatok mellett –, hogy ebből építkezve meg tudják előzni a Fideszt, az végzetes naivitás. A Jobbik ugyan vezet néhány százalékkal az ellenzék többi pártja előtt, de a kormánypártoktól húsz százalékkal le vannak maradva, amit egyedül behozni képtelenség. Ezért címeztem a levelem Vona Gábornak, hisz az első lépést az együttműködésre neki kellene megtenni.

Ráadásul valamilyen hajlandóságot az összefogásra a többi párt részéről már lehetett tapasztalni, hiszen van részleges kooperáció az MSZP és a DK között, lebegtet megegyezést az LMP és a Momentum is. Eddig leginkább a DK és a Jobbik zárkózik el az egymással köthető megállapodástól.

Azt írja, hogy az összefogást sürgető százezrek nevében írja a levelet, de ha jól tudom, ilyen közvélemény-kutatás nem készült. Miből gondolja, hogy tényleg szívesen látnának az emberek egy ilyen széles összefogást?

A jelenlegi felmérésekből is kiderül, hogy a már pártok mellett elkötelezetteken túl százezrek vagy inkább egymillió ember szeretne még kormányváltást Magyarországon, de eddig nem tudtak választani a meglévő pártok közül, vagy azért passzívak, mert nem látják a kormányváltó potenciát a választásra készülő pártok között.

Nyilván felbecsülhetetlen a kockázata annak a döntésnek, ha Vona Gábor együttműködést kezd a baloldal pártjaival, mert a Jobbik könnyen elvesztheti a támogatóit. Nem túl nagy ez a veszély?

A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a párt szavazói már előbbre járnak, mint a pártvezetés, ők már barátkoznak az együttműködéssel. A Jobbik szavazóinak harmada – a baloldaliak negyven százaléka – azt mondja, hogy a kormányváltás érdekében hajlandó lenne átszavazni; tehát Jobbikos szavazók készek baloldali jelöltre szavazni, s a baloldal is hajlik a Jobbik támogatására. Történik mindez akkor, amikor a Jobbik, és a többi ellenzéki párt vezetői épp ennek ellenkezőjét igyekeznek szuggerálni saját híveiknek; azt állítva, hogy külön indulva van esélyük a sikerre, van remény a győzelemre.

Ha viszont megtörténne a koordinált jelöltállítás, akkor onnantól számítva minden kampánycsapatnak az lenne az érdeke, hogy a Fidesz megbuktatásának közös lehetőségét hangsúlyozza. Ebben az esetben a kormányváltás híveinek szavazási hajlandósága megsokszorozódna, ami előfeltétele az ellenzéki győzelemnek.

Ugyanis a Závecz Research legfrissebb kutatása is 500 ezer olyan kormányváltást akaró szavazót tart nyilván, aki ma passzív, azt gondolja, nincs miben reménykedni, tehát nem menne el szavazni. Ha viszont hihetnének a kormány megbuktatásában, akkor ez a tömeg ott lenne a szavazófülkében.

Azt írja, hogy a pártok nem képesek felismerni az elemi érdekeiket. Biztos ebben, hogy a pártoknak nem az az érdekük, hogy bekerüljenek a parlamentbe, s elég pénz kapjanak?

A pártoknak fontos, hogy jól szerepeljenek, de a hatalom pénzügyi, média- és egyéb fölényét látva az ellenzék vezetői némiképp elbátortalanodtak. De valamennyien a kormányváltásról beszélnek, rendszerváltást akarnak, s erre ösztönzik őket a választók is. Ezért azt gondolom, hogy mi, választópolgárok, egykori vagy mai párttagok, függetlenek, civilek a társadalmi megrendelés megfogalmazói lehetünk, és a mai helyzetben az a lehetőségünk, hogy nyomást gyakoroljunk a pártelitekre.

Ezért szerveződnek különféle csoportok, köztük a V 18, a Közös Ország Mozgalom, vagy a Viszlát kétharmad, s mi is elindítottunk egy társadalmi mozgalmat 1 jelölt  a változásért néven.  Remélhetőleg ezek a csoportok egymással is egyre erősebben együttműködnek, s ha a pártok a választási kerületekben március 5-ig a szavazóiknak nem mutatják fel közös jelöltjüket, akkor ennek a szélesedő társadalmi mozgalomnak kell ezt a feladatot felvállalni.

Ön, aki aktívan politizált, pontosan tudja, hogy egy ilyen elméleti fejtegetés a gyakorlatban nagyon kockázatos, még akkor is, ha a vége lehet választási győzelem is.

Aláírom, a pártvezetők az egyéni jelöltek koordinálásában megnyilvánuló széles összefogással kockázatot vállalnának, ehhez nem is csak önkorlátozásra, kompromisszumkészségre, hanem egyenesen államférfiúi bölcsességre volna szükség. Viszont ha az eredménye a választási győzelem, a pártok még szűk anyagi szempontból sem járnának rosszul.

A legfontosabb azonban, hogy morális szempontból, a közjó, Magyarország üdve szempontjából helyes lépés lenne a rendszerváltó koalíció létrehozása. Nem négyéves ciklusra kéne készülni, hanem csupán egy- másfél évre, ami alatt helyreállítható a jogállam, a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok demokráciához illő rendszere.

A független intézmények megszabadíthatók a pártkatonáktól. Megtörténhet az ipari méretű korrupció kapcsán elengedhetetlen elszámoltatás.  És megszülethetnek azok a fontos döntések szociális-, egészségügyi-, oktatási- és környezetpolitikai kérdésekben,  amik által sok millió embernek érzékelhetővé válna az új rendszerváltás értelme.  Egy ilyen program végrehajtása az egymástól politikailag nagy távolságra lévő pártokat is közelebb hozhatná egymáshoz. És alapul szolgálhatna a megújuló demokráciánk konszolidációjának.

Ez azért is fontos lehet, mert a Jobbikkal való kormányzás a baloldal számára is őriz kockázatokat. Mindenesetre ön szerint Vona Gábor kampánynyitója pontosan olyan volt, mint egy jobbközép néppárté.

A Jobbik minden kétséget kizáró módon a közép felé tart, korábbi jellemzőiből sok mindent levetkezett.. A kampánynyitón egy demokratikus párt, egy jobbközép néppárt programját hallhattuk.

Arra ösztökélném tehát a feleket, hogy a korábbi élményeik helyett koncentráljanak a mára, s kölcsönösen arra figyeljenek, amit a politikai ellenfeleik és ugyanakkor sorstársaik ma képviselnek. Ez visz előre.

Ha ugyanis az ellenzéki pártok programjait megnézzük, akkor világossá válik: viszonylag könnyű lenne egy rendszerváltó közös nevezőt létrehozniuk.

Az összefogás másik nagy előnye lenne, hogy javíthatná a választási részvételt. Ha ugyanis 70 százalék felé emelkedne a szavazók száma, akkor az egy radikális fordításhoz is elég lenne. Ugyanis a mai aránytalan választási rendszer alkalmas arra is, hogy az ellenzék erejét sokszorozza meg. Tehát a mérleg nagyot tud billenni, nagyot nyerhet a Fidesz is, de az ellenzék is képes ugyanerre.

Mi történik, ha a versengő felek, Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc és a többi pártvezér nem ülnek egy asztalhoz?

Ha az eddigieken kívül sehol nem történik meg a koordinált jelöltállítás, akkor garantáltan ismét kétharmados többséget szerez a Fidesz-KDNP koalíció. A Jobbik néhánnyal bővítheti a mandátumainak számát, egyébként pedig a teljes ellenzék statisztaszerepben ülhet a parlamentben, a mainál is rosszabb körülmények között.

Miközben összefogásra ösztökéli a pártokat, van-e visszajelzése arról, hogy két hónappal a választás előtt legalább elgondolkodnak a kezdeményezésükön?

Benyomásaim vannak csupán. Azt látom, hogy minden ellenzéki párt vezérkara kampány üzemmódra kapcsolt, az ajánlásgyűjtés kezdetén már és még nincsenek abban a lélektani helyzetben, hogy nagy elhatározásokra jussanak. De azt is érzem, hogy nem bánnák, ha a társadalmi nyomás erősödne, ha a szavazók hangosabban követelnék az együttműködést. Amit egyelőre elhárítanak, de egyre kisebb meggyőződéssel, és meggyőző erővel.

Gondolom, hogy a Fidesz tudatában van annak, hogy külön indulás esetén mindenkivel elbánik, de az összefogás megbuktathatja.

A Fidesz valóban csak az ellenzéki összefogástól fél, ámbár az például sokat segít a választási együttműködés létrejöttében, hogy az utcai plakátokon a teljes ellenzéket átölelteti Soros Györggyel. Az igazi válasz az lenne, ha az ellenzék megmutatná – hogy Sorostól függetlenül -, az ország érdekében képes az összefogásra. Ez kétség kívül a Fidesz bukásával járna.

FRISS HÍREK

Klímamegálla...

Nagy konzerv...

Főváros-korm...

Nem feledik ...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK