Címke: csalás

A csengeri örökösnő ügyében az ügyészség néhány hete elkészítette negyvenhét oldalas vádiratát. Negyvenhét gépelt oldalba elég sok bűncselekmény felsorolható, kitérve minden olyan részletre is, ami a vádlott bűnösségét alátámasztja. Az ügyet jól ismerők legnagyobb meglepetésre eddig annak egyetlen szereplőjéről mondható ki teljes bizonyossággal, hogy bűncselekményt követett el, csakhogy ez a személy még tanúként sincs megnevezve a vádiratban!

A tízezernyi oldal vizsgálati anyagból továbbra sem világos, hogy létezik-e az örökség, amihez a „Csengerért” címmel kitüntetett örökösnőnek ismerősei 770 millió forinttal járultak hozzá, hogy a mesés összeghez mihamarabb hozzájuthasson a fent említett kitüntető címmel jutalmazott örökösnő.

Per pillanat még az is eldöntendő kérdés, hogy az örökség mesés e, avagy csupán mese.

Valójában az sem világos, hogy ki hagyta örökösünkre a mesés vagyont, merthogy

az örökségről előbb kapott a német illetékes hatóságoktól értesítést, mint ahogyan az anyakönyvileg nyilvántartott édesapa méltóztatott elhalálozni.

De hát biztosan van ez így, ha az ember hirtelen néhány milliárd euró boldog kedvezményezettjévé válik! Mi ezt nem tudhatjuk, mert viszonylag ritkán hagy ránk valaki néhány milliárd eurót, rám például még senki nem hagyott. Egy autentikusnak nevezhető régi – talán kipcsák eredetű – mondás szerint „anya csak egy van”, apa meg bárki lehet, ha férfi.

A kétes vagyon örökösnője  jelenleg előzetes letartóztatásban várja egyrészt mesés örökségét, másrészt a mostanság elkészült vádirat bíróságon történő megmérettetését.

A vádirat szerint az ártatlanság vélelmének jogi kategóriáján kívül semmi nem utal ártatlanságára.

Idáig teljesen hétköznapi lenne a történet egy megrögzött csalóról és a sok balekról, akik közel egy évtizeden keresztül finanszírozták újabb és újabb, sokszor százmilliós összegekkel az örökösnő és családjának hirtelen jólétét.

Csakhogy rengeteg ellentmondás van ebben az egész sokszereplős és szerteágazó családi és emberi tragédiákkal is fűszerezett ügyben. Ha valójában nem létezik az örökség, az még nem bizonyítja, hogy a csalással vádolt gyanúsított szándékos bűncselekményt követett el. Ugyan számos körülmény szól e feltételezés ellen.  Ezt most nem kívánom kifejteni sem pro sem kontra.

A vádiratot olvasva viszont teljesen egyértelmű, hogy a vádat képviselő hatóság nem  törekedett a teljes igazság kibontására csupán arra összpontosított, hogy született Matkó Mária bűnösségét bizonyítsa, sokszor még a károsultak akarata ellenére is.

Mondhatnánk, hogy ez az ügyészség dolga, de mint laikus kijelenthetem ennél sokkal többet várnak el a polgárok a nyomozó hatóságtól és az ügyészségtől. Borzasztó cinikus álláspont lenne, ha elfogadnánk, hogy az igazságügyi szerveknek nem az igazság kiderítése a feladatuk, hanem a bűnösség bizonyítása. Ebben az esetben különösen nem!

A bűnösség megállapítása a bíróság dolga, de a vád sem hallgathat el olyan tényeket, melyek kétségessé teszik a vádlott bűnösségét.

Merthogy a bíróság csak a kétséget kizáróan bizonyított esetben nyilváníthat valakit bűnösnek. Nem kívánok jogászkodni, de számos ellenérvet tudnék felhozni arra vonatkozóan, hogy

a vádiratban nincsenek kétséget kizáró bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gyanúsított szándékos bűncselekményt követett el!

Egyetlen olyan szereplőről tudhatunk, aki bizonyíthatóan és kétséget kizáróan bűncselekményt követett el, csakhogy ez a személy nemhogy vádlottként, de még tanúként sem szerepel a vádiratban!

Hogy még véletlenül se lehessen hiányos jogi ismereteimre vagy a gyanúsított ügyvédjének hivatalból elvárható elfogultságára hagyatkoznom egy kívülálló, az ügyben teljesen érdektelen jogásztól kérdeztem meg, aki megerősítette, hogy ha valaki – ráadásul közhivatalt betöltő személy -, ellenszolgáltatást vagy annak csak ígéretét elfogadja, az a Btk. 299. paragrafusa értelmében befolyással üzérkedés miatt egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Ennek fényében érthetetlen, hogy olyan személyek meghallgatásától tekint el az ügyészség, akik az eljárás során ki lettek hallgatva és tevőleges szerepük volt a vádiratban megjelölt tények és körülmények vonatkozásában.

Itt van például Kósa Lajos tanú, aki éveken át tartott kapcsolatot a gyanúsítottal. Többször is járt vele együtt külföldön, hogy a hagyatékról a vádlottal együtt banki vezetőkkel tárgyaljanak. A vádlott tájékoztatása szerint is kül- és belföldön igyekezett segíteni a vádlottat abban, hogy hozzájusson a külföldi örökséghez. Baráti és családi rendezvényeken rendszerint családjával együtt a vádlottal ünnepelt.

Ezen tevékenységre tekintettel egyébként a tanú, a tanú édesanyja, és a tanú felesége részére is közokiratban és teljes bizonyító erejű magánokiratban is milliárdos nagyságrendű ajándékot ígért a vádlott, melyet ők az okiratok szerint elfogadták.

Valójában azért nem ment teljesedésbe az ajándék, mert a hagyaték sorsa jelenleg is tisztázatlan.

Számos más történet is közszájon kering, de a fentieknek feltétlenül elégnek kellene lennie  ahhoz, hogy  a teljesen politikai nyomás mentes hazai ügyészségünk már csak a tisztánlátás kedvéért  is megidézze Kósát a bíróság elé.

Azt hiszem pontosan az előző mondatban kiemeltek az oka annak, hogy tisztánlátás helyett becsapott áldozatként kezelték rendőrségi meghallgatásán. Az valószínűleg csak merő véletlen és rosszindulatú rágalom, hogy Kósát még az amerikai követségen is csak Mr. 20%-ként említették debreceni polgármestersége idején.

Mindennek a csimborasszója, hogy a bírósági szakaszba lépő ügyben sem a gyanúsított, de még annak védőügyvédje sem láthatta a teljes iratanyagot. Az ügyvéd ugyan kapott több CD lemezt tele jegyzőkönyvekkel, csakhogy a dolognak az az apró szépséghibája, hogy megnyitásukhoz jelszót nem mellékeltek, anélkül meg nem megnyitható egyetlen fájl sem a lemezen. Kérelmezte ugyan az NNI nyomozóitól, hogy tegyék olvashatóvá a cd-t, akik meg is adták a jelszót, de az bizonyosan valamelyik fegyverszoba kulcsa lehet, mert a cd-ken lévő fájlok egy része még a jelszóval sem nyitható meg!

Azzal tisztában lehetünk, hogy a vádhatóságot mindez nem igazán bántja, de ilyen körülmények között sem a gyanúsított, sem ügyvédje nem tud a tárgylásra felkészülni.

Az ügyvéd kérelmezte az illetékes Járásbíróságot, hogy „mivel körülmények alapján ebben az ügyben az Alkotmánybíróság által is rögzített „fegyveregyenlőség elve” elég súlyosan sérül”, és nem ismeri a teljes nyomozati anyagot ezért vegyék figyelembe, hogy a vádirat és a rendelkezésére álló hiányos nyomozati anyag alapján terjesztheti csak elő indítványait.

További érdekességek is előkerülhetnek a Járásbírósághoz benyújtott indítványok elfogadásának teljesülésekor. 

Például, a védelem indítványozza, hogy végezzenek DNS vizsgálatot az anyakönyvben szereplő időközben elhalálozott apánál, mellyel  bizonyítani kívánják, hogy

apa ugyan csak egy van, de jelen esetben nem az a férfi az, aki az anyakönyvi adatok szerint a vádlott édesapja,

hanem Joseph Wenner a vérszerinti édesapja. A mesés hagyaték is tőle származik, nem a vagyontalanul elhunyt anyakönyvi apától, Matkó Lajostól.

Ezzel megdönthetnék azt a bűnösséget igazoló állítást, hogy az apai örökségről szóló történet korábban keletkezett, mint ahogyan az anyakönyvben szereplő apa meghalt.

De az az indítvány valóságtartalma sem maradna visszhang nélkül, hogy az ügyet kirobbantó Kiskun Tender Kft. sértettnek volt e 2014. január 22 napját megelőzően öt évre visszamenően bármilyen polgári, vagy gazdasági pere volt folyamatban. különös tekintettel olyan per ahol az ellenérdekű fél a Debreceni Megyei Jogú Város Önkormányzata, vagy a Megyei Jogú Város Önkormányzatának valamelyik társasága volt az ellenfél, akár alperesként akár felperesként.

A vádlott azt állítja, hogy ő soha nem járt a Kiskun Tender Kft. székhelyén, a Kiskun Tender Kft-vel kölcsönszerződést nem kötött, tőlük kölcsönt nem kért, hanem

ez olyan „alkotmányos” költség volt, amelyet a vádlotton keresztül kapott meg a címzett hiánytalanul.

Amennyiben a vádlott állítása bebizonyosodna valószínű, hogy jogállami keretek között működő független bíróság előtt Kósa Lajosnak nem csak a Btk. 299. paragrafusába ütköző bűncselekmény miatt kellene felelnie, hanem „alkotmányos” költség elfogadása okán is.

A fentiek tisztázatlansága miatt feltétlenül jogos a kérdés: miért nem szerepel Kósa Lajos a bíróság előtt tetteiről számot adók között akár vádlottként akár tanúként?