„Szeretettel, magyarként fogunk a keblünkre ölelni minden cigányt, minden zsidót, minden meleget, minden fogyatékkal élőt, minden jobb és baloldalit, népit és urbánust, és igen, szeretettel fogjuk magunkhoz ölelni a fideszeseket is”.
Jó-néhány éve már annak, hogy Orosz József a Klubrádió valamelyik műsorában azt találta mondani „egy csendőr megölt három zsidót”.
E-mailben írtam neki, hogy hatalmas tévedésben van:
az a csendőr nem három zsidót ölt meg, hanem három embert!
Ha nem érzi a különbséget, akkor nem az én érzékenységemmel, hanem a burkolt rasszista beidegződésével van gond!
Ezt ajánlom figyelmébe a „mélyen vallásos, igaz katolikus (ja, és hétgyerekes)” Márky-Zay Péter miniszterelnök-jelölt úrnak is.
Azt mondja Márki-Zay Péter Bolgár Györgynek a Klubrádióban: „Nagyon nehéz rávenni zsidókat és cigányokat is arra, hogy egy akár jobbikos jelöltre szavazzanak, akit jogosan lehet, abszolút jogosan lehet bírálni a korábbi megnyilvánulásaiért.”
A teljes ellenzéki összefogásról, a Borsod 6. választókerületben állított jobbikos jelöltről beszélgetve tartotta fontosnak ezt mondani.
Azt hiszem, Márki-Zay Péter valamit félreért. Ha nem szavaznék Borsodban a jobbikos Bíró Lászlóra mint közös jelöltre, ha nem szavazok olyan közös listára 2022-ben, amelyen ott vannak a Jobbik politikusai és amelyről a többi párt a Jobbikkal egyezett meg, az nem azért van, mert cigány vagyok vagy zsidó vagyok.
A származásomnak a szavazásomhoz semmi köze. A szavazatom a Jobbik politikájának szól. Nem a korábbi, hanem a mai politikájának.
Tudjuk, a Jobbik mai elnök-frakcióvezetője talán a leggorombább módon támadja Orbán Viktort az Országgyűlésben, a Jobbik a többi ellenzéki párttal vállvetve ostorozza a Fideszt amiatt, hogy az emberek nem élnek jobban, és a többi ellenzéki párttal együtt kéri számon a Fideszen azt, hogy mit tesz a közpénzekkel. Mindez azonban nem több annál, ami az ellenzéki pozícióból mindig is következik. Azt mondja ellenzékből a Fidesz-kormányra, amit az ellenzéki Fidesz is mondott az MSZP–SZDSZ kormányra. Ez nekem nem elég ahhoz, hogy jobbikos politikusra mint közös jelöltre, illetve a Jobbikkal közös listára szavazzak.
A Fidesszel nemcsak, és – remélem – nem is elsősorban azért állunk szemben, mert a bérek, a nyugdíjak, a családi pótlék nem magasabbak az Orbán kormányozta Magyarországon, mint amilyenek.
Más minőségű világot szeretnénk Magyarországon, mint amilyet a Fidesz teremtett. Nem tökéletes világot, mert olyan nincs, de – ahogy azt annak idején a rendszerváltással kifejeztük – többé-kevésbé olyan országot szeretnénk, mint amilyen a gazdagabb, békésebb, nyitottabb, emberibb nyugat-európai világ.
Olyat, ahol az állam – ahogy a német alkotmány első mondata hirdeti – érinthetetlennek tartja az emberi méltóságot, mégpedig mindenkiét. Olyat, ahol a korábban egymással háborúzó népek békében élnek egymással és kölcsönösen egymást gazdagítják. Olyat, ahol Európa országait a mind szorosabb integráció teszi versenyképessé más kontinensek országaival. Olyat, ahol tisztességes feltételek mellett hatékonyan működik a piacgazdaság.
Ezért szemben állunk a Fidesz nacionalizmusával, kiállunk az európai integráció, annak mind szorosabbá tétele mellett, elutasítjuk a gazdasági, piaci feltételek haveri alapon történő manipulálását, ragaszkodunk az etnikai, vallási, szexuális és életforma-kisebbségekhez tartozó polgártársaink egyenlő méltóságához, az elesettek, a hajléktalanok, a háború és üldözés elől menekülők jogaihoz. Európa azon normáit követjük tehát, amelyekkel Orbán mind szavakban, mint a hatalomgyakorlás tényeiben folyamatosan szembefordul.
Olyan ellentétek ezek köztünk és a Fidesz között, amelyekkel kapcsolatban a Jobbik ma is sokszor a Fidesszel ért egyet. A Jobbik ugyanazt a radikális, a magyarokat a szomszéd népekkel szembeállító sérelmi nacionalizmust képviseli a parlamentben és a nyilvánosságban, mint a Fidesz, és ebben az úgy nevezett „néppártosodás” sem jelent változást.
Ahogy a Fidesz elutasítja a szorosabb európai integrációt, ahogy ellenzi az euró bevezetését, mindmáig nem pártolja azt a Jobbik sem. A Jobbiktól ugyanazt a tőkeellenes, bankellenes populizmus halljuk, mint amit egykor az ellenzéki Fidesztől hallottunk, s a kormányzó Fidesz is alkalmaz azokkal szemben, akiket ki akar szorítani a magyar piacról.
A Fidesszel együtt a Jobbik is megszavazta az Országgyűlésben – már a 2018-as parlamenti választás után – az alaptörvény hetedik módosítását, amellyel többek között a hajléktalanság szankcionálását, a közigazgatási felsőbíróság – időközben félretett – létrehozását és a menedékkérők elutasítását tette „alkotmányossá”. A Jobbik a Fidesszel együtt utasítja el menekültek befogadását, s csak amiatt bírálja a Fideszt, hogy miközben a nincstelen menekülőket elutasítja, gazdag migránsokat jó pénzért beenged az országba.
Nem tudok róla, hogy ezekben a kérdésekben a Jobbik felülvizsgálta volna a politikáját.
Márpedig egy-egy politikusra, egy-egy pártra annak alapján szavazunk, hogy milyen politikát követ.
A kiváló roma közéleti ember azon háborog, hogy az ellenzék közös jelöltje a Borsod megyei időközi képviselő-választáson olyan jobbikos politikus, aki nem is olyan régen még azt mondta, hogy a magyarokat a Hasszánoktól és Sztojkáktól, vagyis a muszlimoktól és a cigányoktól kell megvédeni.
Szerinte ilyen jelöltre ne szavazzanak a cigányok. Igaza van. Szerintem a nem cigány demokraták se szavazzanak ilyen jelöltre.
Abban ugyan már nem értek egyet vele, hogy a jobbikos jelölttel szemben szavazzanak a cigányok a Fidesz jelöltjére, de ezt nyilván érthető elkeseredésében tette hozzá. A lényeg nem ez, hanem az, hogy ilyen jelöltet demokratikus párt nem támogathat.
Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy van-e olyan jobbikos jelölt, aki nem ilyen, aki jó szívvel támogatható közös jelöltként. Aligha. Aki bármikor korábban ahhoz a Jobbikhoz csatlakozott, abban a Jobbikban vállalt képviselőjelöltséget, amelyet Vona Gábor, Novák Előd és társaik vezettek, akkor sem különbözik érdemben a mostani borsodi jelölttől, ha mostanában nem beszél ilyeneket.
Mert az ellenkezőjét sem mondja: ők most hallgatnak az olyan dolgokban, amelyekben tíz éve annyira hangosak voltak. De azért a Jobbik a 2018-as választás után a Fidesszel együtt szavazott meg egy alaptörvény-módosítást, menekültellenes és hajléktalan-ellenes pontokkal.
Az ellenzéki pártok sok politikusa beszél manapság büszkén a teljes ellenzéki összefogásról, a DK-tól a Jobbikig. Ennek jegyében fogadták el Borsodban közös jelöltnek a jobbikost, aki a 2018-as választáson második lett a Fidesz győztes jelöltje mögött. Nem tudom, mire olyan büszkék. Arra, hogy a Fidesz legyőzésének reményében olyanokkal szövetkeznek, akik a legfontosabb kérdésekben ugyanazt gondolják, mint a Fidesz? Én a helyükben nem büszke lennék erre, inkább szégyelleném.
Aki pedig erre azt mondja, hogy e nélkül nem lehet legyőzni a Fideszt, azt válaszolom: éppen így nem lehet.
Márki-Zay Péternek néhány kérdést nem ártana tisztázni, ha a demokrácia élharcosává akar válni. Ezért fel is teszek neki pár nagyon fontos kérdést, remélem eljut hozzá és válaszol ezekre.
Kedves Péter!
– Elfogadhatónak tartod e, hogy egy párthoz közeli média, kategorikusan és rendszeresen orkoknak, genetikai selejteknek nevezzen magyar állampolgárokat a származásuk kapcsán?
– Elfogadhatónak tartod e az Unió és Izrael zászlajának elégetését?
– Elfogadhatónak tartod e, hogy azt a Horthy Miklóst, akinek lelkén több százezer magyar halála szárad, bárki is a történelmünk pozitív szereplőjének tartsa?
– Elfogadhatónak tartod a Holocaust borzalmának tagadását, vagy akárcsak relativizálását?
– Elfogadhatónak tartod, hogy bárki is listát akarjon készíteni akár a zsidókról, akár az izraeli-magyar kettős állampolgárokról?
– Elfogadhatónak tartod, akár mint keresztény ember, hogy a cigány származású emberek gyerekvállalását valaki negatívnak értékelje, azok „túlszaporodásáról” beszéljen?
– Elfogadhatónak tartod, hogy bárki embereket a származásuk okán kasztrálásra javasoljon?
– Elfogadhatónak tartod, hogy a cigány családoktól el kéne venni a gyerekeiket és azokat bent lakásos iskolába kényszeríteni?
– Elfogadhatónak tartod, hogy bárki illegális félkatonai szervezeteket hozzon létre, vagy azokat támogassa?
– Elfogadhatónak tartod, hogy Izrael, a térség egyetlen demokratikus államával szemben, terrorista államokat támogasson bárki is?
– Elfogadhatónak tartod, hogy a zsidó áldozatok emlékét meggyalázva, a Duna-parti cipőkbe köpjön valaki?
– Elfogadhatónak tartod, hogy valaki megüssön egy másik embert, annak származása miatt, majd ezek után egy párt megtartja tagjai sorában?
– Elfogadhatónak tartod, hogy egy párt támogasson egy demokratikus, erőszakmentes, engedélyezett demonstráció megzavarását, mint amik rendszeresen történnek a Pride esetében?
– Elfogadhatónak tartod, hogy gyalázzanak embereket azért, mert saját választásuktól függetlenül melegnek születtek?
– Elfogadhatónak tartod, hogy egy pártot olyan személy vezessen, aki ellen etnikai bűncselekmény elkövetése miatt jogerős bírósági ítélet van és soha nem kért bocsánatot az elkövetett borzalomért?
– Elfogadhatónak tartod, hogy a határok nem sérthetetlenek és helyesled a határ revíziós soviniszta elvárásokat, célokat?
– Elfogadhatónak tartod, hogy valaki náci karlendítéssel szórakoztassa a társait egy esküvőn? Ez szerinted vicces?
– Elfogadhatónak tartod, az érpataki modellként elhíresült gazemberséget?
– Elfogadhatónak tartod, hogy bárkit munkatáborba lehessen záratni?
– Elfogadod, hogy vissza kéne állítani a halálos ítélet intézményét?
– Elfogadhatónak tartod, hogy valaki azt állítsa, Magyarország kormánya a jó oldalon állt a II. VH idején? Hősöknek vagy áldozatoknak tekinted a Donnál elesett magyarokat?
– Elfogadhatónak tartod, hogy valaki cigány bűnözésről beszéljen és azt az érzetet keltse, hogy a cigányok származásuk alapján potenciális bűnözők és munkakerülők?
– Elfogadhatónak tartod, hogy antiszemita nézetek mellett kiálló emberek legyenek egy párt listavezetői?
– Hihetőnek tartod, hogy egy párt, amelyik összetartó ereje a rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia, xenofóbia volt, hirtelen megváltozzon, egyik reggel úgy keljen fel, hogy ezek elmúltak már nála, de eszébe sem jut bocsánatot kérni a mocskos dolgai miatt?
Még rengeteg, ehhez hasonló fontos kérdésem lenne, és a válaszok nagyon nagyban befolyásolják nyilván a hozzád való viszonyulásomat, de a válaszaid lehet téged is arra kényszeríthetnek, hogy a nézeteiden, a szövetségi viszonyaidon változtassál. Persze ha ezen kérdések közül van amire igennel válaszolsz, akkor nincs okod változtatni semmin, csak akkor ne akarj demokratának látszani és számomra vállalhatatlan lesz a személyed. Öntsünk akkor együtt ha lehet, tiszta vizet a pohárba!
Apám 1934-ben született, egy szerb család második gyermekeként. Az édesanyja nem dolgozott, az apja talán hentes volt, ha jól hallottam, a nagyapja meg neves kocsmáros, és fogadós Ráckeresztúron.
Tíz évesen apámék azt játszották, hogy kézigránátot dobáltak körbe egymásnak, és akinél felrobbant, az vesztett. Nagyon is… akinél robbant az az életét veszítette, apám meg tele lett repeszekkel, és kis híján elvérzett, de őt legalább megmentették.
Csak 170 centire nőtt, még az apja is magasabb volt nála, boxolni kezdett, azaz ökölvívó lett. Testnevelési főiskolára is jelentkezett, ahová fel is vették. Megházasodott, egy gyógypedagógust vett el feleségül, akinek a pedigréjében csak az nem tetszett a nagyszüleimnek, hogy cigány volt. Oda helyezték Pusztaszabolcsra dolgozni, tudtommal ott ismerkedtek meg. Két gyerekük született, egy fiú, és egy lány. Ez utóbbi szerencsétlenségére mindkettő tiszta apám volt, külsőleg feltétlenül.
Aztán egyik nap korábban ment haza, és ágyban találta a feleségét valaki mással, elköltözött, a gyerekeit sem látogatta többet, nem tudom miért.
1956-ban a bátyja, aki a család szeme fénye volt, tejföl szőke, bounty kék szemekkel, és valószínűtlenül fehér bőrrel nem tanult, nem dolgozott, de a szülei házat építettek neki a tőszomszédságukban, és életében ötször nősült, sőt kétszer ugyanazt a szerencsétlent vette el, nos ő elment a barátaival forradalmat csinálni, ami abból állt, hogy orosz katonai fegyvert szereztek, a vasútállomáson a levegőbe lövöldöztek, feltörtek egy vagont, és kiraboltak néhány helyi kiskereskedést, szóval balhézó fiatalok voltak, semmi több.
Abban az időben anyám, lévén pont tíz évvel fiatalabb apámnál, és az ország másik végében élt, egy dohánytermesztő nagygazda hetedik gyermekeként, félárván, szóval ő, a többi gyerekkel együtt elégette az orosz nyelvkönyvét, mert azt mondták a felnőttek, hogy soha többet nem kell oroszul tanulni.
Ezért aztán később nagyon elverték, de az élet igazságtalan, a felnőttek nem vállalták magukra, hogy valóban ők mondták volna. Anyám forradalmi hevülete a veréssel véget is ért, kapott új tankönyvet, és továbbra is kellett oroszul tanulni.
Apám szelíd ember volt, ő nem volt forradalmár, csak tanult, mellette dolgozott, és egyszer csak börtönben találta a testvérét, magát meg a Testnevelési Főiskola kapuin kívül, pont az utolsó évben, mert a testvérét „ellenforradalmárnak” minősítették. Ő is a rendszer ellenségévé vált, kidobták az egyetemről, soha többet nem mehetett az ökölvívás közelébe sem.
A nagybátyámat így aztán én sokáig nem is ismertem, kissé érzékeny volt köztük a viszony, pláne, hogy a szülők továbbra is az idősebb testvért preferálták.
Apám elment teherautó sofőrnek építkezésekre szállított anyagot. Anyámat a körtéri reggeliző büfében ismerte meg, ahol dolgozott, miután elszökött frissen szerzett mostohája verései elől. Apám építőipari technikumot végzett, de diplomája soha nem lett, de szerette, ha mérnök úrnak szólították, mindenkinek megvan a maga gyengéje. Anyám nyolc általánossal szökött fel a fővárosba, munka mellett tanult, érettségizett le, és szerzett vendéglátóipari képesítést.
Két elveszett lélek, valahogy egymásra találtak, pedig nem illettek össze soha, bár a végére mégis összekoptak.
Nálunk 56 csupán ennyi, nem voltak hősök, nem voltak elgondolások a tettek mögött, szegény apámnak még tettei sem voltak, ő csak a következményeket kapta.
Nem tudom, hogy az én végtelenül hétköznapi családom vajon e tekintetben roppant különleges-e, és minden nagy ellenálló tényleg valami magasztos eszme mentén harcolt, csak az én szüleim nem, ugyan lehetséges, de nem valószínű. Vélhetően a „forradalmárok” jelentős része pont ugyanolyan balhés fiatal volt, mint apám bátyja, vagy megtévesztett gyerek, mint anyám.
A valóság ismerete nincs jó hatással a pátoszra, én például csak szimpla udvariasságból nem röhögtem végig nagybátyám állami dísztemetését, ami járt neki, mint 56-os hősnek.
Mellesleg az ágyúk roppant hangosak, nem is gondoltam volna.
Félig süketen, alaposan elfáradva a sok tiszteletadástól, kardcsörtetéstől, betértünk hazafelé Érden a Pataky cukrászdába. Én megettem a szokásos meggyzselés tortaszeletemet jó nagy adag tejszínhabbal, ittam mellé egy frissen préselt narancslevet, és ezzel részemről le is volt tudva az 56-os hős.
Tudtam róla mindent, amit tudni érdemes, és ettől nem lett több a szememben, sőt.
Így aztán meglehetősen szkeptikus vagyok a hősökkel, és a mártírokkal szemben egyaránt, személyesen egyet sem ismerek, a mesékben pedig már rég nem hiszek.
Apósom is katonai tiszteletadás mellett lesz majd eltemetve, ő is „hős”. Úgy lett az, hogy a falujából a 15 éves gyerekeket összegyűjtötték ágyútölteléknek a koreai háborúban, köztük őt is, és elvitték le délre, Puszánba katonának. Egy egész hét kiképzést kaptak. Száz gyereket vittek el, apósom túlélte, de senki sem tudja hogyan. Egy amerikai kórházban találták meg, ahonnan kitették, mert az ő ételeiket nem ette meg, no meg sérült sem volt. Azóta sem világos, hogyan menekült meg, de egész életében nagyon gyáva ember volt, ezért aztán anyósommal, és a gyerekeivel roppant agresszív.
Most katonai kórházba jár, az állam fizeti az ellátását, valójában soha nem volt beteg, de azzal jól el lehet takarni az itt nem elfogadott lustaságot, és a súlyos depressziót, amivel a kérésemre kezdték el kezelni, bő tíz éve. Nagyon okos ember volt, ma már csak egy roncs, anyósom temetésére sem jött el, mondván fáj a dereka. Nem tudom, hogy ott, és akkor mit tett, vélhetőleg menekült, ő maga sem emlékszik semmire állítólag. A maradék hetven évben minden volt, de hős, az biztos nem, leginkább csak egy önző, féltékeny, és utóbb mindent megbánó, szerencsétlen ember, aki nem tud szeretni, és nem tudja azt elfogadni sem.
Majd megint nem nevetek a katonai temetésen, és bár itt nincs Pataky cukrászda, de tejszínhabos, meggyzselés torta van, úgyhogy valahogy csak megoldom.
„Ha tíz évvel fiatalabb lennék, és egyetlen gyerekem lenne, akkor én úgy elmennék Magyarországról, mintha itt sem lettem volna.” Hozzátette, három fiát mostantól úgy neveli, hogy tizennyolc éves korukban nyugati egyetemre menjenek tanulni, és ha van egy kis eszük, soha többet nem jönnek vissza.
Nem találná ki az olvasó, hogy ki mondta ezeket a szavakat. Szabad a gazda? Nem valami idegenszívű hazaáruló, hanem Orbán Viktor jó barátja, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa, Bayer Zsolt. Igaz, nem most, hanem 2006. július 19-én fakadt ki, a tusnádfürdői szabadegyetem nulladik napján.
Proletármentalitású magyarok
Mondott még mást is, például a magyarokról. Most, amikor Vajda Mihály filozófust azért bírálják a jobboldalon, mert szerinte sok magyarra a jobbágymentalitás jellemző, érdemes felidézni Bayer Zsolt 2006-os, Tusnádfürdőn elhangzott téziseit: „…a magyar társadalom fele proletármentalitással él. Az pedig nem más, mint a magabiztos, feltörhetetlen ostobaság. Olyan hülye vagyok, mint a föld, ellenben rettenetesen magabiztos”.
A hvg.hu információi szerint csaknem százmillió forintot fizetett ki a Magyar Televízió Bayer Zsolt cégének egy 1997 végén kötött szerződés alapján, amelyben az újságíró és társai két produkció gyártását vállalták az MTV részére. A produkciók azonban sosem készültek el. Az ügy nemrég a közszolgálati televízió Felügyelő Bizottsága elé került. Bayer Zsolt a hvg.hu-nak elismerte, hogy az egyik el nem készült sorozatért cége kapott pénzt, ám azt nem tudja pontosan, hogy mennyit.
„Mocsadék, utolsó állatok”
2001. november 9-én a Magyar ATV Sajtóklub című Bayer Zsolt „mocsadék utolsó állatoknak, gyilkos, hazaáruló, senkiházi rohadékoknak” nevezett egyes MSZP-s és SZDSZ-es politikusokat. A Sajtóklub műsorát megvizsgálta az akkor még létező ORTT Panaszbizottsága is, és elmarasztalta „a társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi és etikai normák” túllépéséért.
Nem sokkal ezután a csatorna közleményt adott ki. „A múlt héten Bayer Zsolt, a miniszterelnök barátja és tanácsadója, a Duna televízió kulturális igazgató-helyettese műtéti beavatkozáson esett át, és ennek tudható be, hogy aznap este az ATV Sajtóklub című műsorában feldobott állapotba került.”
Az MSZP följelentést tett az ügyben, az ATV közölte, hogy egy ideig nem tart igényt Bayer Zsolt szolgálataira, a Duna tévé elnöke pedig körlevelet tett közzé, amelyben arra kérte munkatársait, hogy más irányú munkájuk során is visszafogottan és mérsékletesen nyilatkozzanak.
Bayer és a kokainbárók
Bayer Zsolt rövid ideig a Kurír című lapnak is munkatársa volt. Ügyesen írt, ám a sok kiváló újságírót foglalkoztató lapnál mégsem volt népszerű: mint a Fidesz szóvivője, többször is utasítani próbálta a lap főszerkesztőjét, és azt is felajánlotta neki, hogy listát készít a lapnál dolgozó „kommunista” munkatársakról.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Hamarosan nem csak a Kurírtól, de a Fidesz szóvivői posztjáról is távozott, mert a párt székházbotránya neki is megfeküdte a gyomrát. 1994 októberében már a Népszabadságban leplezte le a Fidesz szóvivőségből való távozásának valódi okát: „Dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több volt a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia alsón.”
Magyar anya és tót apa sváb gyermeke
A Beszélő című – a rendszerváltozás előtti időkben szamizdatként megjelenő -folyóirat, 2000. február így foglalta össze Bayer addigi munkásságát: „1993-ban és 1994-ben volt a Népszabadság főmunkatársa, 1995-ig a 168 óra bedolgozója, és azóta tévézik. A köpönyeg azonban ismét fordult, így a 98-as választásoknál újra a Fidesz igen sokszínű táborában látjuk, ahol azóta is a kormányoldal és a szélsőjobb vezető publicistája. 1998 novemberében már így ír a Napi Magyarországban: „Ezért a kettős morál és a sajtó által (is) fenntartott látszatvilág, amely szerint a zsidó szenvedés az egyetlen igazi méltánylandó és megfellebbezhetetlen szenvedés, amelyért immár ötödik évtizede szüntelenül vezekelnünk kell. Én már nem tudok bocsánatot kérni a zsidóságtól.”
A Magyar Televízió még 1997 végén kötött szerződést a BLN Vagabunds Kft-vel – tudta meg a hvg.hu. Az 1997 júliusában alapított kft. egyik tagja Bayer Zsolt újságíró is. A BLN Vagabunds 1997 végén közel kétszáz millió forintért vállalta, hogy két produkciót készít el a Magyar Televízió számára. A szerződést az akkori MTV-elnök, Szabó László Zsolt írta alá. A hvg.hu értesülései szerint az összeg egy jelentős részét, közel százmillió forintot a televízió már kifizette a BLN Vagabunds Kft-nek, ám a két produkció azóta sem készült el. Mindkét – egyébként kulturális témájú – produkció közel húsz részből állt volna.
Bayer Zsolt korábbi írásaihoz képest – ahol anyai ágon tisztán református magyar, apai oldalról pedig tót – mostanában öntudatosan sváb származásúnak vallja magát. Az újságíró identitásának megváltozását történelmi szükségszerűség vezérelte: így vált képessé a sorsközösségre a kommunizmus áldozataival. Az is 25 év után jutott eszébe váratlanul, hogy kisiskolásként sokáig „Náci” volt a gúnyneve. Bayer szerint egyébként a Nyugat azért felelős a kommunizmusért, mert a nácizmust nem tűrték, a kommunizmust meg igen, és több helyen fájlalja, hogy a holokauszttal ma Magyarországon többet foglalkoznak, mint a kommunizmus bűneivel….
…Az egykori fideszes nagygyűléseken is szónokoló Bayer egyéb ügyekben is feltűnt már. 2009 augusztusában például azzal, hogy szlovák rendszámú autója és a szomszédos országba bejegyzett cége van.Mindezt azzal indokolta, hogy „elviselhetetlenek az itthoni adók és úgy általában az itthoni körülmények”.
Bayerliszka, avagy cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk a gázba
Máig homályos, hogy mi vitte rá a Lungo Drom romáit, hogy a Békementnek elkeresztelt projekten együtt vonuljanak Bayer Zsolttal. A Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa ugyanis az olaszliszkai szörnyűséges gyilkosság után, 2006 októberében azt írta az Orbán-közeli Széles Gábor Magyar Hírlapjában: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.”
Akkoriban zajlottak egyébként a Klubrádió körüli viták és bírósági perek. A kormánynak valójában esze ágában sem volt bezárni és elhallgattatni a Klubrádiót, megelégedett azzal, ha bizonytalanságban és pénzügyi nehézségek közepette tarthatja. Ekkor írta Bayer, hogy ő a kocsiban általában a Klubrádiót hallgatja, ezért sem szeretné, ha a rádió nem szólhatna többé.
MTI Fotó: Varga György
Persze, mint sok más, ez is hazugság volt. A cikk megjelenése előtti héten ugyanis Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója és Bolgár György, a rádió legismertebb hangja, az Európai Unió médiabiztosa, Neelie Kroes meghívására Brüsszelben jártak. A médiabiztos hosszasan beszélgetett velük, s támogatásáról biztosította őket. Nem csupán a Klubrádiót, de a magyar sajtószabadságot is.
A maga módján még a közmédia is beszámolt a találkozóról. ám a jól tájékozott pesti verebek szerint, több történt holmi beszélgetésnél. A médiabiztos ugyanis oly mértékben a Klubrádió és a sajtószabadság mellé állt, hogy másnap reggel felhívta Navracsics Tibort. Aki egyfelől igazságügyi miniszter, másfelől sokan azt feltételezték róla, hogy képes hatni Orbán Viktor miniszterelnökre. Szépen beszélhetett a médiabiztos, de legalábbis meggyőzően, mert Navracsics megígérte, hogy a Klubrádió visszakapja a tőle elvett frekvenciáz.
Bayernek a Fideszben a helye
2015 szeptemberében petíció íródott a Facebooon, hogy a Fidesz zárja ki Bayer Zsoltot a tagjai közül. Azért gondolták ezt, mert az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosa a tőle elvárt Erdős Virág versét használta fel egy cikkében, visszájára fordítva, s ily módon megbecstelenítve a költőnő gondolatait.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Bayer szerint „a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik… A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából”.
A közíró nem érte be ezzel a megállapítással, hanem a következtetést is levonta: „Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
Ezen háborodtak fel sokan, és követelték, hogy a Fidesz zárja ki Bayert a pártból. Pedig, Bayer csupán a szokott formáját hozta. Nem ez volt az első ilyen cikke, és nem is az utolsó. Bayer olyan, mint az egyszeri Móricka: mindenről az jut az eszébe. Hol egy cigány, hol egy zsidó – mikor, mi adódik.
Jó lett volna persze tudni, hogy mi a véleménye Bayer mondatairól Farkas Flóriánnak. Vajon a roma származású parlamenti képviselő egyetért-e azzal, hogy a cigányok jelentős része állat, akikkel képtelenség együtt élni és nem tudnak tagoltan kommunikálni. S ha netán nem, akkor mondania kellett volna valamit ezzel kapcsolatban. Nem odahaza, szűk családi körben, még csak nem is a frakcióban, hanem a nyilvánosság előtt. Hogy élte meg Farkas Flórián, hogy az a pártszövetség, amelynek frakciójában ül, s amelytől fizetést húz, ilyen ideológiai alapvetések mentén fogalmazza meg önmagát.
Lovagkereszt
2016 augusztusában a következő mondat hangzott el Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából: „Én azt gondolom személyesen, Bayer Zsolt eddigi munkásságában sokkal több az elismerésreméltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartom.” Vagyis, Lázár János szerint Bayer többször nem volt rasszista, kirekesztő és obszcén, mint ahányszor rasszista volt, kirekesztő és obszcén. Azaz, ha valaki időnként rasszista, máskor meg nem, akkor az helyénvaló. Ha a menekülteket potenciális terroristának nevezi, és visszaküldené őket a sivatagba teveszart zabálni, az Lázár János szerint nem gusztustalan, gyomorforgató és vállalhatatlan, hanem hiba. Cigányozni, zsidózni úgyszintén. És miután B. Zsolt nem minden mondatában nevezi teveszart zabálóknak a menekülteket, nem minden írásában cigányozik és zsidózik, ezért a kitüntetést átadó Lázár János szerint a munkássága inkább elismerésre méltó, mint hibás.
Szét kell cseszni a rohadt tetves komcsik fejét
2016. októberében Bayer arról írt a Magyar Hírlapban, hogy mennyire örül a Népszabadság megszüntetésének. Azt írta Széles Gábor lapjában, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig „rohadt, tetves komcsiknak nevezi, akiknek majd szét kell cseszni” a fejét.
A cikkben nem részletezte, hogy ő maga miért volt valamikor kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván, mert megtévesztették, és pisztolyt szegeztek a tarkójának. Belülről bomlasztott, ahogyan az ilyenre utólag emlékezni szoktak.
2017, augusztusában a nemrég elhunyt, és Orbán Viktor által harcostársként nevezett Kerényi Imre beválogatta a Bayert a Nemzeti Könyvtárba. Nem azért, mintha nagy írónak tartotta volna, hanem azt akarta, hogy azok, akik vele együtt tudják, hogy kicsoda Bayer, felháborodjanak. Kerényi ezzek egy füst alatt még meg is alázta a nemzetnek azon tagjait, akik még képesek megkülönböztetni a jót a rossztól, tudják mi a különbség a kínrím és a valódi költészet között.
Kerényi, úgyis, mint a kulturális hatalom ökle, a Bayer nevű beválogatásával azt üzente a normálisan gondolkodó magyaroknak, hogy velük ezt meg lehet tenni. És mert megtehetik, meg is teszik. Ha a hatalom akarja, szobrot állítanak a Bayernek, utcát neveznek el róla.
Vecsei H. Miklós a legtehetségesebb fiatal színészek közé tartozik, aki ír, fordít és dramaturgi munkát is végez. Azt mondja, abszolút nem való neki a celeblét, a sorozatokból is ezért jött ki. Marton Lászlót a mesterének tartja, jó állapotba hozza a vele való beszélgetés.
Nagyon meguntam magamat.
Engem sok ember nem kedvel.
Most jövök Marton László tanár úrtól.
Ez egy akasztás
Minden ittlét semmissé válik.
Az is hit, amikor nem hiszel.
Két órával a Rómeó és Júlia Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott premierje előtt összefutottunk egy halászcsárdában. Ott ültél a barátaiddal, teljesen nyugodtnak tűntél, pedig mégiscsak több, mint 4000 ember előtt kellett fellépned a fiatalok egyik vágyálom szerepében. Tényleg ennyire nyugodt voltál?
Gondolkozom… Nem szoktam izgulni, inkább igyekszem magamat abba az állapotba hozni, ami a szerephez és a játékhoz szükséges. Rómeó egy igazán komoly drámai szerep, amiben elveszítem életem értelmét, de az elején mégiscsak egy első szerelem körüli kamasz. Nekem azok voltak a legszebb éveim és ilyenkor igyekszem ezt előhívni magamból. Elviszem a barátaimat halászcsárdába, járkálok a Tisza parton, gyönyörködöm a városban, meg az emberekben.
Fotó: Várady_Nikolett
De attól, hogy teljesen elborult az ég, majd iszonyúan zuhogott az eső, kétséges volt, hogy meg lehet-e tartani a premiert, egyáltalán nem izgultál?
Elképesztően zuhogott, évek óta nem is láttam olyan esőt, mint amilyen ott volt. De tényleg nem izgulok ilyen dolgok miatt, annyi minden történik a világban, hogy azon, mi lesz egy esti előadáson, már nem szoktam izgulni.
Erősen borostásan, már-már szakállasan alakítottad Rómeót, akit nem szoktak így játszani. Ennek volt valami oka?
Én nem a 4500 nézőnek, hanem egyetlen embernek szerettem volna tetszeni, ő pedig a Júliát játszó Mészáros Blanka. Megkérdeztem tőle, hogy megborotválkozzam-e, azt mondta, hogy jó így, ahogy van.
De semmi tudatosság nincs ebben? Hogy mondjuk Nemecsekként A Pál utcai fiúkban a kölykösebb arcodat mutatod, ezúttal pedig szerettél volna férfiasabbnak látszani?
József Attilát borostásan játszom, tehát ez nem egy új arcom. Nem volt tényező, hogy van-e szakállam vagy nincs, inkább belülről próbáltam megoldani a szerepet.
Nagyon más voltál most Rómeóként, mint Debrecenben?
Nem tudom eldönteni. Nekem életem első igazán nagy és jó élménye volt a Szikszai Rémusszal való munka. Életem végéig emlegetni fogom azt, hogy az ő rendezésében történt meg velem valami igazán fontos, és ezért mindig hálás leszek neki. Akkor értettem meg, hogy nekem mi a szerepem a színházban. Emlékszem, amikor egy előadás közben egy pillanat alatt összeállt bennem az, ami a Színművészetin még csupa kétség és értetlenség volt. Persze azóta is minden nap megfordul a fejemben, hogy inkább szociális munkásnak vagy pedagógusnak kellene lennem.
Mert a szüleid azok? Édesapád a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke…
Nem az ő példájuk okán, hanem azok miatt a problémák és helyzetek miatt, amelyekkel ők találkoznak. Ha azt érzem, hogy a színházunk nem elég erős, nem eléggé hat, vagy én nem tudok eléggé hatni, akkor mindig az van a fejemben, hogy nem itt kéne, hogy legyek, hanem apám, anyám mellett vagy olyanok mellett, akik segítségre szorulnak. Apukám tegnap küldött képeket egy lepusztult, vidéki épületről, amiben pár hősies ember próbál gondozni nagyon rossz állapotban lévő fogyatékos gyerekeket. Tudva, hogy ilyen helyzetek vannak a közvetlen környezetemben, egyáltalán nem izgulok azon, hogy esik-e az eső vagy van-e borostám. Ugyanakkor szerencsésnek tartom magam, hogy színházcsinálás közben megadatik egy ilyen párhuzamos, a mienkénél valódibb dimenzióval való találkozás.
Az édesapád hajléktalanszálló igazgató is volt, ezért gyerekkorodban sokat játszottál hajléktalanokkal, a szociális érzékenységed nyilván innen is ered.
Biztos közre játszik ez is, de szerintem a mélyszegénység problémáira a legtöbb ember érzékeny lenne, ha bármit látna belőle. Én a szüleimen keresztül belelátok, de a budapestiek elől például teljesen el van dugva az ország nagyobbik része.
Bemész mondjuk apáddal egy cigány putriba?
Sokszor volt rá példa.
És akkor ott mit csinálsz?
Megyek apa mellett, hallgatom a történeteket és általában összeszorul a szívem. Mondjuk legalább másfél éve nem voltam vele sajnos, de például van egy cigány kisfiú Tarnabodon, akit én neveztem el.
Árva fiú volt?
Fotó: Dusha Béla
Nem, nem. Született egy új gyerek egy cigány családban és pont ott voltunk apával. Már két hetes volt, de még nem volt neve. Apukám és anyukám soha nem szentként és megmentőként tekintenek magukra az ilyen helyzetekben, hanem embereket és helyzeteket keresnek és barátokat találnak ezekben a szituációkban. Nincs megoldási modelljük, mindenkit meg akarnak ismerni, aki bajban van, és a lehetőségekhez mérten segítenek. Szerintem ez egy szép élet, sok minden alól feloldoz, és azt hiszem, emberré tesz. De én már valami ilyesmit megéreztem színházban is. Amikor például a debreceni Rómeó és Júliában megláttam a kriptában a Júliámat, Szakács Hajnit, a földön feküdni, akkor azt éreztem, hogy én most le tudnám győzni az egész világot emiatt a látvány miatt. Nem azt éreztem, hogy színházban vagyok, hanem tényleg ott volt életem egyetlen értelme, holtan. Az utolsó porcikámig átéltem ezt a pillanatot.
Közben mégis eszedbe jutott, hogy emiatt érdemes színésznek lenni?
Egyből a következő pillanatban. De azt hiszem, nem egocetrikus kép ugrott be, hogy jaj, de jó, hogy ez megtörtént velem, hanem hirtelen megértettem, hogy mi a színház hatalma. És mi az, amit adni tud az embereknek.
Szerintem most vagy abban az időszakban, amikor baromira észnél kell lenned. Roppant sikeres vagy, szériában vagy például Nemecsek Ernő A Pál utcai fiúk vígszínházi előadásában, amire változatlanul alig lehet jegyet kapni. Közönségsikered és általában meglehetősen nagy szakmai sikered is van. Ugyanakkor bizonyos produkciók esetében nyilván át kell élned, hogy nem lettek olyan jók, mint ahogy szerettétek volna. Miközben – ne sértődj meg ezen – celeb funkcióba is kerültél.
Az elmúlt évben nagyon sok helyen voltam címlapokon, ez nem nekem való volt. Most már interjúkat sem vállalok, neked is azért adok most, mert téged már ismerlek és neked nyilván nem mondok nemet. Nagyon meguntam magamat és a gondolataimat.
De miért, nem tudtál újat mondani?
Nem lehet mindennap újat mondani. Most nekem kell egy kis csend. Abszolút nem való nekem a celeblét. A sorozatokból is ezért jöttem ki. Lehet jól használni a hírnevet és én igyekeztem jól használni, de van, amikor ez átlendül és megszűnik mögüle a személyiség. Ez rossz érzés volt. Az utóbbi időben inkább háttérbe vonulnék.
Mit jelent, hogy megszűnik mögüle a személyiség?
Ezekben az interjúkban az ember ugyan őszintén beszél, de kevés rosszat mond. Nehéz összetett képet adni magadról. Egy kaptafára mennek az interjúk, ritka a jól sikerült mélyinterjú és az emberről kialakul egy kép. És nem csak kialakul, hanem szinte átveszi a szerepét. Elvárásokat, sőt ellenségeket is teremt. Tudom, hogy engem nagyon sok ember nem kedvel amiatt a kép miatt, ami kialakult.
Miért nem?
Mert talán ez túl pozitív, túl jó kép. Nekem vannak árnyoldalaim is, és ezeket egy csomóan ismerik, akik a közelemben vannak.
Mik az árnyoldalaid?
Ezekről nem beszél az ember. Magánügyek, én ezeket a színpadon megmutatom, belőlük játszom, és nem kell, hogy ezeket tovább mutassam. Például a Mondjad, Atikám! című József Attila előadásban igyekszem sok árnyoldalt mutatni.
Tudsz totál elviselhetetlen pasas lenni?
Tudok nem jó ember lenni. Nagyon igyekszem jó ember lenni és hiszek abban, hogy vannak, akik ösztönösen azok. Ha beszélnék arról, hogy milyen az, amikor nem vagyok jó ember, nem lenne igaz, mert ez naponta változó. Nem vagyok mindennap ugyanolyan.
De a színpadon egy-egy szerepben nagyjából ugyanolyannak kell lenni.
Fotó: Dusha_Béla
Szerintem van egy szerepív és ez az aznapi élethez idomul. Ez is mindig változik. Minden nap más vagyok József Attilaként, Félkegyelműként és Nemecsekként is, ha a nagy szerepeimet említem. Nemrég Kolozsváron játszottuk A Pál utcai fiúkat és utána másnap játszottam a Mondjad Atikám!-at. A Pál utcai fiúk előadása közben végigszakadt a vádlim, mozogni sem tudtam, nemhogy gondolkodni, annyira fájt. Le akartam mondani a másnapi Mondjad, Atikám! előadását. De láttam, hogy mennyire lelkesek az emberek és mennyire várják. Jól összefásliztam a vádlimat, mégis borzasztóan fájt. Végigcsináltam a produkciót, de úgy, hogy csak a felére tudtam koncentrálni. Feküdtem a földön az előadásban és mondtam azt, hogy „hallottam sírni a vasat, hallottam az esőt nevetni”. Ez a két sor ott hirtelen egy az egyben megszületett. Addig még soha nem született meg, mert nem tudtam, hogy mi van a mélyén. Mindig egy szemrehányás volt az én előadásomban a külvilág felé. Egy költői képnek gondoltam és azon az előadáson ez a két sor, nem tudom, hogy miért, elképesztően eltalált. Utána éjszakába nyúlóan beszélgettem Visky András íróval, dramaturggal, a kolozsvári színház művészeti igazgatójával, akit korábban nem ismertem. Sok szempontból nagy hatással volt rám a vele való találkozás. Valamit láttam a szemében, ami talán az én szememben is van. Valami furcsa kétséget. Ő azt mondta, hogy ennél a két sornál életében először azt érezte, hogy József Attila tényleg hallotta sírni a vasat és hallotta az esőt nevetni. Ez nem költői kép, hanem ez vele a szó nem őrült, hanem legemberibb, legreálisabb értelmében megtörtént. Én is ezt éreztem az előadáson, csak nem tudtam így megfogalmazni. Szóval én ilyesformán hiszek a színházban, igyekszem úgy élni az életemet, hogy erre képes legyek mind írásban, mind színpadon. Viszont a mostani világ, nevezzük mondjuk látványcivilizációnak vagy az én tavalyi évemnek, a celebszerűségnek, a sok helyen szereplésnek, kicsit kioltja ezt belőlem. De észrevétlenül. És tulajdonképpen nincs ezzel különösebben nagy baj, mert az ismertség egy lehetőség arra, hogy fontos dolgokat megosszál emberekkel. De mégis attól, ami a művész alapállapota, eltávolít. Ez egy illékony állapot és az benne a legillékonyabb, hogy az ember nem veszi észre. Az a legijesztőbb, ha nem vagyok ebben az állapotban, nem tudom, hogy nem vagyok benne, csak utólag jövök rá, hogy nem voltam, amikor valamitől újra belekerülök.
A Mondjad Atikám!-tól el voltam ájulva, ezért megnéztem akkor is, amikor a Víg Házi Színpadáról átkerült a Pesti Színházba. Találkoztunk is az előadás után, kérdezted, hogyan tetszett és mondtam, hogy az eredeti helyén sokkal jobban, mert az előadás intimitása miatt az az igazi közege. De rendkívül nagy tettnek tartom, hogy alkalmanként ötszáz ember József Attilát hallgat és így is jó az előadás, csak nem annyira fantasztikus, amilyen egykor volt. Ez valószínűleg neked rosszul esett, miközben azt válaszoltad, te is úgy érzed, hogy aznap nem született meg igazán. Azt mondtad, hogy túl sokszor ment egymás után, és így már nem volt miből építkezni.
– Igen, ez így történt. Minden nap magadból játszol, de minden nap meg kell ugrani egy szintet. Akkor nyolc egymás utáni esten kellett eljátszanom a Mondjad Atikám!-at, mert A vadkacsa elmaradt bemutatójának helyére került be. Te abból a szériából a hetedik estét láttad. A Félkegyelműből pedig a hatodikat. Ez mindkettő olyan szerep, amit ha az embernek van erre technikája, meg lehet ennyiszer egymás után csinálni. Nekem semmiféle technikám nincs. Hozzám volt olyan kegyes az élet, hogy annyi mindent megéltem ennyi idős koromra, mint általában más sokkal idősebben. Komoly életanyagból tudok fiatalon dolgozni. Ezért nagyon hálás vagyok. Tulajdonképpen jó, hogy így alakult. De ezt az életanyagot újra kell termelni.
És ehhez van szükséged csendes időszakra?
Ez a félextázis állapot, amiben én lenni, alkotni és játszani szeretek, nem állapota a mai világnak. Szerintem ezért is van annyi drog és alkoholfogyasztó. Köztük én is nagy boros vagyok. Érzik, hogy valami nüansz hiányzik, közben ez előhívható mindenféle szer nélkül egy beszélgetéssel, egy hangulattal. Másfél hónapig nem voltam itthon, tegnap éjszaka értem haza és most jövök Marton László tanár úrtól. Ma meg már végre el tudok menni nyaralni és előtte mindenképpen el szerettem volna menni hozzá. Tőle mindig belekerülök egy kicsit ebbe a jó állapotba.
Miért?
Leginkább a vele való beszélgetés miatt. Elmélyülten beszélgetünk, nem sztorizunk, nem firtatjuk a világot, tudunk csendben is lenni, és a csendből hirtelen felvetődnek bennem kérdések. És mint mesteremnek, ezeket a kérdéseket felteszem vagy elmondom az aggályaimat. Vele nagyon sokat szoktam beszélni arról, hogy a színházcsinálásnak milyen körülmények között van értelme az én szempontomból. Ő úgy ismer engem, minthogyha az apukám lenne. Talán sok szempontból jobban ismer, mint én saját magamat. Nagyon jól látja, hogy mik lehetnek az én útjaim.
Őt most már kiradírozták a szakmából. Meglehetősen karakánul kiálltál mellette. Mit gondolsz erről az egész zaklatási ügyről?
Nem szeretnék róla beszélni. Nagyon szeretem Marton tanár urat, én és igen sokan csak jót kaptunk tőle. Nem tudom, mi és hogyan történt. Az én világlátásomban minden ember egyenlőnek születik és valami miatt elkezd bűnös lenni. Ahogy Pilinszky mondja, ezért egyek vagyunk. És innentől kezdve szerintem nincs más feladatunk, mint minden porcikánkkal megérteni a másikat. Én soha nem tudnék haragudni valakire.
Mondjuk, ha valaki megölné a testvéredet, akkor nem tudnál rá haragudni?
Nem.
Ezt nem mondod komolyan!?
Minden porcikámmal, hitemmel és koncentrációmmal azon lennék, hogy megértsem, ő hogyan jutott el eddig.
Ez azt jelenti, hogy soha nem kap el úgy a düh, hogy például belerúgnál abba az asztalba, aminél ülünk?
Dehogynem. Ez akkor van, ha nem értem, ami történik. Ha butaságnak, indokolatlanságnak érezném, ami történik és nem érteném az igazságát.
Azzal valószínűleg nem értesz egyet, hogy Martont kiírták a szakmából.
Persze, hogy nem, ez egy akasztás. 2018-ban nem lehet akasztani. Főleg olyan emberek részéről, akik a megértést hirdetik. Próbálom őket megérteni, de annyira más világban hiszünk, hogy én ezért is szeretnék most inkább elcsendesedni. És elmélyült munkákban részt venni ifj. Vidnyánszky Attilával.
Mit gondolsz a világról?
Én borzasztóan hiszem, hogy van egy felsőbb értelem, keresem a hitemet. És szeretném, ha képes lennék arra, hogy észrevegyem, amikor szükség van rám.
Ha van egy felsőbb értelem és olyan ez a világ, amit nehéz a jelenlegi állapotában szeretni, akkor ezt a felsőbb értelem fuserálta el?
Nem fuserálta el senki. Ez most így néz ki.
De a felsőbb értelem miért hagyta, hogy idáig jusson?
Mert, ami itt van, az egy trailer, az egy demo, az én világlátásomban.
Ez mit jelent?
Hogy, ami itt történik, az csak egy perc vagy másodperc. Most Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban dinoszaurusz kiállítás van. Ott álltam a dinoszauruszok mellett és amikor az ember ebbe a helyzetbe belegondol, hirtelen minden porrá válik.
Mert érzed a végtelen időt, teret?
Érzem azt, hogy minden ittlét semmissé válik. Én nem igazán tudok annak az embernek a fejével gondolkodni, akinek csak ez a világ létezik. Ennek ellenére az én hitem az egy teljesen labilis hit. Sokszor elveszítem hónapokra. Nehéz erről beszélni, de az is hit, amikor nem hiszek, mert ha egyszer már megérezte az ember, akkor ott marad benne, mint egy mag. Az utóbbi két-három évben minden másodpercem a munkáról, a szereplésről, a nézőkkel való szelfizésről, a tévéről szólt. És ettől szinte teljesen eltűnt a hitem. Amit akár hívhatnánk egymásra figyelésnek is. Erre nem volt mostanában lehetőségem. De most az interjú után három órával elrepülök Szicíliába és lesz kilenc napom, hogy ilyen dolgokon gondolkozzam. És közben Bulgakov Bíborsziget című művének, amit jövőre mutatunk be a Pesti Színházban, dramatizálom a szövegkönyvét. Emellett remélem, hogy a jövő évemnek – ami talán valami újnak is a kezdete – a csíráit el tudom hinteni. Próbálok magamnak szabályokat leírni.
Milyen újnak lehet a kezdete a jövő év?
Fotó: Szívós Sándor
Nekem lehetőségem volt most egy évig tulajdonképpen minden nap közszereplőnek lenni. Lehetőségem volt egy generációnak azt mondani, hogy szerintem merrefelé kellene nézni. Azt gondolom, hogy nagyon sok társat találtam ebben, sok ellenfelet is. Nem is ellenfelet, hanem igen sok embert, aki emiatt engem elkezdett nem szeretni. És azt a tapasztalatot vontam le ebből, hogy annyira különbözőek vagyunk, hogy nem igazán lehet jót csinálni. Én mégis szeretnék valami mellett kiállni. Ami mellett én kiállhatok, az legyen az én hitem, legyen valami béke, megértésközpontú világ. És ennek mentén próbáljam magamban fenntartani azt az extázist, ami nekem szinte folyamatos lételemem. Ez pedig az én választott hivatásomhoz, a színházhoz szerintem elengedhetetlen.
Igen fontos számodra az ifjabb Vidnyánszky Attilával való barátságod és a fiatalokból álló Sztalker Csoporthoz való kötődésed.
A Sztalker Csoport az egy eszmeiség. Mivel Attilát és engem is nagyon sok helyről kerestek az elmúlt évben külön is meg együtt is, ezért ez tanulópénz volt. A jövő év nagyon remélem, hogy visszasodor minket egymáshoz. Akármi történik kettőnk között, az ő barátsága determinálva van az én életemben. Valószínűleg én úgy születtem meg és remélem, ő is, hogy nekünk dolgunk van egymással. Ugyanakkor mi nagyon különbözőek, teljesen más jellemek vagyunk. És mégis valami igen mély közös dolog van bennünk. Amikor alkotunk, akkor lényegében a világot boncolgatjuk, de közben egymást is boncolgatjuk, hogy mi hogyan találkozunk így ebben a világban. A tavalyi év úgy érzem, egy kicsit elsodort minket egymástól. De ettől még vannak pillérek az életünkben. Most ilyen a Pesti Színházban bemutatott Kinek az ég alatt már senkije sincsen előadása.
Azt már csináltátok Debrecenben is.
Akkor is ezt éreztem. Emlékszem a ’90-es évek végén apukám sokat panaszkodott amiatt, hogy az akkori kultúra közhelyessé tesz bizonyos szavakat. A szeretet a mai kultúrában is egy közhelyes szó, nem igazán használjuk, mert nem komolyan vehető. Első osztályos lehettem általánosban és apukám magyarázta nekem, hogy revidiálni kell például azt a szót, hogy szeretet. Újra életre kell hívni szavakat és nem szégyellni bizonyos helyzeteket. Most jutott eszembe, hogy mi tulajdonképpen revidiálni akartunk régi nagyokat.
Petőfit és Aranyt?
Igen, hogy értük rajongani lehessen. Vagy akár revidiálni azt, hogy március 15., vagy hogy magyarság. Örülök, hogy sikerült egy saját Arany és Petőfi képet megmutatnunk.
A Sztalker Csoport elnevezés a híres Tarkovszkij film, a Sztalker címéből jött?
Igen, de a filmen túlmutatva maga a stalker szó latin jelentése az, hogy egy ember, aki egy másik embert átvisz egy másik dimenzióba. És tulajdonképpen a színház erről kellene, hogy szóljon.
Sorozatunk olvasói megszokhatták, hogy többnyire rendhagyó portét közlünk a bemutatott politikusokról. Farkas Flóriánról a többi szereplőnél is rendhagyóbban írunk, merthogy a cigányság első számú vezetőjének pályafutását úgy lehet a legjobban vázolni, ha – a teljesség igénye nélkül – felsoroljuk, hogy hányszor nem szólalt meg, amikor mondania kellett volna valamit.
Mielőtt azonban számba vennénk Farkas Flórián összegyűjtött hallgatásait, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy hősünk több alkalommal is volt büntetve.
Bűnök, balhék, botrányok
1975 és 1982 között háromszor ítélték el – hol felfüggesztett, hol végrehajtandó szabadságvesztésre. 1996-ban ügyészségi vizsgálat indult a Lungo Drom által létrehozott alapítványok ügyében. Ennek eredményeként 1998-ban vádat emeltek ellene hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértése miatt, ám Göncz Árpád köztársasági elnöktől eljárási kegyelmet kapott, így a bírósági tárgyalás elmaradt.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A 2014 márciusában alakult Híd a munka világába foglalkoztatási szövetkezet, első elnöke Farkas Flórián lett. A szövetkezet mintegy ötmilliárd forintnyi uniós forrást használhatott volna fel roma származású munkanélküliek álláshoz segítésére. Ehelyett, az uniós pénzekből kétszázmillió forintért irodaházat vettek a Gellérthegy utcában, valamint tíz használt gépkocsit vettek bérbe fél évre, darabonként közel hárommillió forintért. De vásároltak irodabútorokat (31 millió forintért), informatikai eszközöket (21 millió forintért), ezen felül 26 millió ment el irodafelújításra, valamint két tanulmány is összesen 50 millió forintért. Egy évvel azután, hogy a program körüli 1,6 milliárdos csalásgyanú miatt a hatóságok nyomozást rendeltek el mondott le pozíciójáról. A hiányzó 1,6 milliárd forint nagyobb részét, 1,3 milliárd forintot az állam kipótolta.
Cigányozók ideje
Az elmúlt néhány évben a szemünk előtt ment végbe a helycsere: a Fidesz jobbról előzte a Jobbikot. S miközben Vona Gábor (néhány hónapja Sneider Tamás) pártja érzékelhetően araszolt a közép felé, Orbánék az egykor a Jobbikhoz tartozó hadállásokat igyekeztek elfoglalni. Lenyúlták tőlük Trianont, a vallásosságot, az Európa-ellenességet, igyekeztek minden magyarnál magyarabbak lenni – egyetlen témát nem vettek el a Jobbiktól: a cigányozást. Igaz, az utóbbi egy-két évben a Jobbik is visszafogta magát, s ha fordulatról nem s beszélhetünk, a „cigánybűnözést” kiiktatták a mindennapi megszólalásaikból.
Ez év elején, ráfordulva a választási kampányra, a Fidesz ebben is szintet lépett. Egy lakossági fórumon az akkor még miniszterként ügyködő Lázár János azzal dicsérte a közmunkát, hogy az azért is jó és hasznos, mert azoknak, akik reggel 6-tól keményen dolgoznak, délután 3 után már nem lesz erejük lopni. A cigányság itt még nem volt név szerint említve, ám a burkolt utalást nehéz lett volna elérteni. A közmunkások nagy része ugyanis köztudottan roma származású, értelemszerűen sokan rájuk gondoltak, amikor értelmezték Lázár szavait.
Farkas Flórián fideszes országgyûlési képviselõ érkezik a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére Kötcsén 2014. szeptember 6-án. MTI Fotó: Varga György
Nem sokkal ezután Orbán Viktor Miskolcon már nyíltan cigányozott. Szokásos migránsozásnak indult ez is, hétköznapi kampányolás keretében. A miniszterelnök azt mondta: lám, a környező településekről betelepített romák is menyi bajt okoztak az Avason, mit várhatunk a migránsoktól, akik még a cigányokénál is távolabbi kultúrából érkeznek.
Márciusban, nem sokkal az országgyűlési választás előtt Lázár János mártélyi utcafórumán azt mondta: mit várhatunk a bevándorlóktól, amikor a romákat 600 év alatt sem tudtuk integrálni.
Balog Zoltán, aki nemrég még emberi erőforrás miniszter volt, szintén igyekezett lépést tartani kollégáival. Éppen egy évvel ezelőtt, 2017 júliusában Tusványoson arról értekezett, hogy a magyarországi politika még mindig nem tudta eldönteni, vajon a cigányság erőforrás, vagy tehertétel az országnak.
A cigányozás kapcsán többen is megszólaltak, Setét Jenő roma polgárjogi aktivista például egy éles hangú, de okosan érvelő videóban utasította vissza Lázár János szavait, bocsánatkérésre és lemondásra szólította fel az akkor még a Miniszterelnökséget vezető minisztert.
Egyedül Farkas Flórián, a Lungo-Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség vezetője, Orbán Viktor feltétlen híve és fegyverhordozója nem szólalt meg a cigányokat ért kormányzati támadás ügyében. Ami persze senkit sem lepett meg, hiszen Farkas Flórián már számtalanszor bizonyította, hogyha választani kell, akkor ő sokkal inkább fideszes, mint cigány.
MTI Fotó: Mészáros János
Nemcsak mostanában veszett el Farkas Flórián. 2012 augusztusában, amikor kétes eredetű, amúgy betiltott hordák vonultak Devecserre, Ceglédre, fenyegették a romákat, és minden jó ízlésű emberben rosszízű emlékeket ébresztettek, Farkas Flórián nem szólalt meg sehol. Nem tiltakozott, nem ment a helyszínre, hogy személyes jelenlétével igyekezzen oldani a feszültséget. Farkas Flórián akkor is, és most is, a cigányok érdekei helyett a kenyéradó gazdái szolgálatát választotta.
Bayer: Azonnal és bárhogyan
2013, januárjában Bayer Zsolt a Fidesz megmondóembere, a párt 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa a következőket írta: „a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik… A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából.. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
Jó lett volna ismerni Farkas Flórián véleményét ezzel kapcsolatban. Hogy vajon a roma származású parlamenti képviselő egyetért-e azzal, hogy a cigányok jelentős része állat, akikkel képtelenség együtt élni és nem tudnak tagoltan kommunikálni.
Politikai pályája
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Farkas Flórián 1983-ban kapcsolódott be a roma közéletbe. Először a Szolnoki Városi Tanács családsegítő szolgálatánál dolgozott, majd 1987-ben az Országos Cigánytanács titkára lett. 1989-ben a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének főtitkárává választották.
1991-ben a Lungo Drom Érdekvédelmi Cigányszövetség főtitkára, majd elnöke lett.
A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról bejutott a törvényhozásba. 2006-ban a párt országos listájáról ismét mandátumot szerzett. 2010-től a közigazgatási és igazságügyi miniszter megbízásából a romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos lett.
A 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról szerzett mandátumot és az Európai ügyek bizottságának a tagja lett.
A Farkas körül kipattant botrányok ellenére a Lungo Drom 2017. október 28-án tartott kongresszusán Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere méltatta a Farkas által végzett munkát és tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök köszönetét és gratulációját.
A Sajókazán működő Dr. Ámbédkar Iskola 2017-ben befizette a tanulóit, köztük három roma gyereket egy borsodi cserkésztáborba, de amikor kiderült, hogy cigány származású diákokról van szó, azt mondták nekik, hogy „sem származásuk, sem hitük alapján nem illenek a magyar keresztény cserkészek közé.”
Ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy „én nem vagyok rasszista…”, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illető rasszista. Ha nem lenne rasszista, akkor nem azzal kezdené a mondatát, hogy ő nem rasszista, nem magyarázkodna, mielőtt még bármit is mondott volna. Nem rasszista ember számára ugyanis természetes dolog, hogy nem rasszista, ő ebben a tárgyban ugyanis nem tud olyat gondolni, vagy mondani, ami miatt magyarázkodnia kellene.
Az az ember, aki azzal kezdi a mondatot, hogy ő nem rasszista, úgy folytatja a mondatot, hogy neki a zsidók ellen sincs kifogása, neki is van egy zsidó barátja, aki nagyon rendes. Annyira rendes, hogy akár magyar ember is lehetne, kár, hogy az illető zsidó. Amúgy szereti a zsidó ételeket, a zsidó vicceket, valamint a zsidó komikusokat, mert azoknak olyan vicces az észjárásuk. Egyedül azt nem szereti a zsidókban, hogy zsidók.
Az a rasszista, aki azzal kezdi a mondatot, hogy ő nem rasszista, többnyire úgy folytatja a mondatot, hogy ő nem utálja a cigányokat. A cigányzenét és a cigánypecsenyét például kifejezetten szereti, a Farkas Jancsi pedig, hiába volt cigány, a világ legjobb futballistája volt. Kár, hogy már nem él, és nem ma focizik, megmutatná ezeknek a maiaknak. Szerinte a cigányok nem tehetnek arról, hogy lopnak és bűnöznek, ez genetikailag benne van a fajtájukban.
Ha valaki azzal kezd egy mondatot, hogy ő nem rasszista, semmi baja az arabokkal (zsidókkal, cigányokkal, ázsiaiakkal, feketékkel), akkor abban is biztosak lehetünk, hogy az illetőnek igenis van baja a fent felsoroltakkal, különben nem érezné fontosnak megjegyezni, hogy vannak közöttük rendes emberek is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
