Nemrégiben a The Guardian írt arról a feliratról, amely egy brit horgászparadicsom bejáratánál fogadja a látogatókat: lengyel és kelet-európai horgászoknak a belépés tilos.
A lap tudósítója felhívta a brit horgászparadicsom központját Oxford grófságban, és ezt a választ kapta: most tél van, nem fogadunk horgászokat. A felirat továbbra is kint van, de kinek mi köze hozzá: ez magánterület.
A 35 éves Rado Papiewski, aki évek óta él Nagy Britanniában, a hatóságokhoz is fordult már ebben a furcsa diszkriminációs ügyben, de elutasították, mondván: magánterületen mindenki azt ír ki, amit akar.
Van egy tízéves kisfiam. Imád horgászni, mit mondjak neki? – kérdi a lengyel férfi, aki nem hagyja annyiban: országos kampányt indít a diszkrimináció miatt.
A horgászszövetség támogatja. Annak ellenére, hogy tisztában vannak vele: a diszkrimináció nem teljesen alaptalan.
A lengyel és kelet-európai horgászok ugyanis a kifogott halat megsütik és megeszik. Nagy-Britanniában viszont vissza kell dobni a halat a vízbe, hogyha védett halfajtáról van szó.
A kelet-európai bevándorlókkal szemben fokozódott az ellenséges hangulat a brexit népszavazás után. Egy lengyel férfit London rossz hírű külvárosában agyon is vertek, pusztán azért, mert a kiejtése alapján megállapították, hogy a felmenői nem britek voltak. Akkor Boris Johnson külügyminiszter elutazott Varsóba, hogy megnyugtassa a lengyel közvéleményt: biztonságban van a lengyel kolónia Nagy Britanniában. Több mint 800 ezer lengyel él jelenleg a szigetországban, ők alkotják a legnagyobb külföldi közösséget, megelőzve az indiaiakat. Sok munkás úgy érzi Nagy-Britanniában, hogy a lengyelek és más kelet-európaiak elveszik az ő munkáját, mert olcsóbban is elvállalnak sok mindent, amire a helyiek kevésbé hajlandók.
A brexit tárgyalások egyik kritikus pontja a Nagy Britanniában élő uniós polgárok ügye. A lengyel kormány abban reménykedik, hogy sok jó szakember hazatér, mert nem vállalja az életet a brexit utáni Nagy Britanniában. Ezek a remények egyelőre nem váltak valóra: a döntő többség kivár. Csak azután dönt, hogy kiderül: mi vár rájuk a brexit után.
Van, aki már döntött, mint Rado Papiewski, a lelkes horgász. Ő mindenképp maradni és horgászni akar. Különösen a kisfiának akarja bebizonyítani , hogy Nagy Britanniában, a demokrácia őshazájában nem tilthatnak ki valakit egy horgász paradicsomból csak azért, mert Lengyelországban vagy más kelet-európai országban született.
Nem tud mit kezdeni a „Brüsszel” elleni kampánnyal, mert nem érti, ki ellen irányul – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője. Arról is beszélt, hogy Európai Bizottság nem akar migránsokat betelepíteni, hanem meg akarja előzni a migrációt. Szerinte a megoldási javaslatok nagy részével mindenki egyetért, egy vita van, ez az oltalomra jogosult menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. A leegyszerűsített, néhány szavas kommunikáció viszont szerinte félrevezető.
Zupkó Gábor Fotó: FüHü
Miért döntött úgy az Európai Bizottság, hogy több, Magyarországot érintő ügyben az Európai Bírósághoz fordul?
A kötelezettségszegési eljárások új szakaszba léptek, de én semmiképp nem nevezném a kötelezettségszegési eljárásokat egy-egy tagállam és az Európai Bizottság közötti együttműködés jelentős elemének. Ez normál ügymenet, az Európai Bizottságnak a szerződések őreként egyik kötelezettsége az, hogy figyelemmel kísérje, hogy az elfogadott európai szabályokat átültetik-e a jogrendjükbe, illetve, hogy az alkalmazásuk problémamentesen történik-e.
Nem lehet azt mondani, hogy a Bizottság utazik Magyarországra, az eljárások száma sem ezt mutatja.
Az eljárások egy konzultációval indulnak, amikor a Bizottság észrevételeket tesz: megpróbálják elkerülni, hogy az eljárás további szakaszba lépjen. 75 százalékban megegyezésre jut a Bizottság a tagországokkal. Magyarország esetében is nagyon sok olyan eset van, amikor ez megtörtént.
Az említett három esetben nem ez történt, itt újabb szakaszba lépett az eljárás, de ez sem jelent semmilyen válságot, az Európai Bíróság egy olyan intézmény, amely arra hivatott, hogy igazságot tegyen ezekben a kérdésekben.
Tudna mondani olyan példát, amelyben az utóbbi időben megegyezés született?
Friss hír, bár ez nem kötelezettségszegési eljárás, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta az állami támogatást a debreceni repülőtérre. A múlt héten a különböző kereskedelmi láncok erőfölényével kapcsolatos panaszokban is a magyar kormány álláspontjának adott igazat az Európai Bizottság. Rendszeresen van ilyen. Az Európai Bíróságra került ügyekben is előfordult már, hogy a tagországnak adtak igazat.
Azt gondolom, hogy az európai intézményrendszer működik, ezeket az ügyeket sem alul-, sem túlbecsülni nem szabad. A magyar politikai közbeszédben ezek kiemelt témák, nyilvánvalóan az Európai Bizottságnak ezeket a kérdéseket sem politikai kérdésként kell kezelni, hanem az európai jogrend szempontjából.
Mik az Európai Bizottság kifogásai az egyes törvényekkel szemben?
Van ugye az Európai Unióban a négy fő szabadság, ezek egyike a tőke szabad mozgásáról szól.
Úgy gondolja az Európai Bizottság, hogy a civil szervezetekről szóló törvény egyes rendelkezései közvetett diszkriminációt valósítanak meg,
és aránytalanul korlátozzák a civil szervezeteknek juttatott külföldi támogatásokat. Tehát akadályozzák a tőke szabad áramlását, valamint megbélyegző hatással lehetnek, ez visszatarthatja az érintetteket attól, hogy magyarországi civil szervezeteknek támogatást nyújtsanak.
Ami a felsőoktatási törvényre vonatkozik: a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a főként magántőkével finanszírozott oktatási intézmények által kínált képzések gazdasági tevékenységnek minősülnek. A Bizottság úgy gondolja, hogy a módosított törvény sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelvet.
A Bizottság megbeszéléseket folytatott ezzel kapcsolatban a magyar kormánnyal, a Bizottság és a magyar hatóságok is fenntartották a véleményüket, tehát az Európai Bíróság majd dönt ebben a kérdésben.
Fotó: FüHü
Ezek nem egyszerű dolgok, az európai szerződések értelmezéséből eltérő dologra jutottak a magyar kormány és a Bizottság szakértői. Az Európai Bíróság az az intézmény, amely ezek értelmezésében segíteni fog.
Ezt lehet ahhoz hasonlítani, amikor két magánember, vagy két cég bírósághoz fordul?
Azért nem, mert az Európai Unió egy érték- és érdekközösség, amelyben a szereplők, tehát a tagállamok és az intézmények az egyezmények értelmében lojálisan együttműködnek egymással. Itt arról van szó, hogy
másképp értelmezik a szabályokat, amelyek betartását egyébként kötelezőnek ismerik el.
Bár úgy tűnik, mintha a bíróság előtt a két fél egymással szemben lenne, ez nem így van. Egy unióban nem lehet egymással szemben fellépni. Ugyanazon törvény eltérő értelmezése miatt fordulnak a bírósághoz, hogy jogkövető magatartást tudjanak tanúsítani.
Ha megnézzük a táblázatot, amit Juncker elnöknek az unió helyzetéről szóló beszéde kapcsán adott ki a Bizottság a 2017 szeptemberében folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekről, akkor az derül ki, hogy Magyarország egyáltalán nincs az élvonalban.
Forrás: Európai Bizottság
Azok a félelmek, vagy néha vádak, hogy az Európai Bizottság különösen figyel a magyarországi törvénykezésre és túlzott mértékben indít eljárásokat, egyáltalán nem igazak. A Bizottság kizárólag akkor lép fel, ha az európai jogszabályok megsértését vélelmezi.
A harmadik ügy, amelyik a bíróságra került, a menedékkérőkkel kapcsolatos. A kormány azt mondja, hogy az a legnagyobb baja az Európai Bizottsággal, hogy kötelező menekültkvótát akar rákényszeríteni az országra. Valóban erről van szó?
Ez egy egyszerű kérdésnek tűnik, de nem lehet egyszerű és rövid választ adni, bár éhezünk azokra, különösen a közösségi média korában, amikor egy üzenet akkor tud átmenni, ha három szavas. Sajnos a politikai kommunikáció is ebbe az irányba ment el, nem csak itthon. De a világ nem lett egyszerűbb, ezért nem tudok egyszerű választ adni.
Kezdjük azzal, hogy miben van teljes megegyezés. Idézzünk egy európai vezetőt, mondjuk a magyar miniszterelnököt, aki a múlt heti tanácsülés után azt mondta, hogy
a migráció külső dimenziójában egyetértés van. Meg kell próbálni megelőzni és a határokat meg kell védeni
– ebben egyetértenek az európai vezetők.
Ennek érdekében nagyon sok mindent tettek. Többek között partnerséget alakítanak ki afrikai országokkal, hogy olyan körülményeket teremtsenek, hogy el se induljanak az ott élők, ott tudjanak maradni, találják meg megélhetésüket. Ez egy hosszú távú program. Nagyon nehéz lesz, de Európa elkötelezett az iránt, hogy segítse ezeket az országokat ebben.
Mi a helyzet a háborús területekről érkezőkkel?
A krízisövezetekben, háborús területeken Európa aktív szerepet játszik a krízisek megoldásában és azoknak a menekülteknek az ellátásában, akik a környező országok menekülttáboraiban milliószámra vannak, például Törökországban, Jordániában. Az Európai Unió több milliárd eurót fordít arra, hogy ők ne továbbutazzanak, hiszen úgyis haza akarnak menni, de ahhoz olyan körülmények is kellenek: oktatás, egészségügyi és szociális ellátás.
A közös határok védelmében van szakmai együttműködés a tagországok között, ott a csempészhálózatok elleni fellépés, az olasz és a líbiai parti őrség megerősítése. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően időarányosan 60 százalékkal csökkent idén az érkező menekültek száma a tavalyihoz képest. Nem nullára csökkent, arra nem is lehet csökkenteni. Korábban, amikor nem beszéltünk a migrációs problémáról, akkor is érkeztek menekültek.
Ahol továbbra is vita van, az a menekültekkel való bánásmód. Ez nem egy európai jogszabályon, megállapodáson múlik, erről nemzetközi egyezmények szólnak:
ha valaki olyan területről érkezik, hogy oltalomra, védelemre szorul, akkor oltalmat, menekültstátuszt kaphat.
Na most, az európai országok egy határon belül vannak. A jelenlegi szabályok szerint a menekültügyi eljárás és a menekültek ellátása arra az országra hárul, ahova érkezik a menekült. Olaszország és Görögország igazságtalannak tartja ezt, hiszen egy olyan közösségben vagyunk, amelynek a szolidaritás az alapelve. Más országok is támogatják ezt, azt mondják: nem kívánják, hogy így legyen, de ha bármilyen oknál fogva olyan mennyiségű menekült érkezik a területükre, amit ők már nem tudnak ellátni, akkor ezt a terhet szeretnék megosztani a többi tagországgal.
Néhány ország, így Magyarország is, azt gondolja, hogy ennek nem kellene így lennie. Erről továbbra is folyik a vita. Ez nem azt jelenti, hogy az áthelyezésről beszélő országok szeretnének behozni valamilyen számú menekültet külföldről és kötelezően elosztani őket. Ez egy téves, leegyszerűsített koncepció, tudomásom szerint
egyetlen tagország vagy európai intézmény sem támogatja, hogy kívülről migránsokat telepítsenek be kötelező jelleggel.
Ez a problémának egy leegyszerűsített, félrevezető és félreérthető interpretálása, ami ellen fontos küzdeni, mert meg kell különböztetni a menekültek problematikáját, akiket nemzetközi egyezmény alapján el kell látni. A velük kapcsolatos szolidaritásról folyik a vita, nem arról, hogy milyen típusú külső betelepítési programot kellene esetleg megvalósítani. Nem szabad a kettőt összekeverni.
Fotó: FüHü
Vannak olyan tagországok, akik úgy gondolják, hogy a demográfiai problémáikat migrációs úton kell és lehet megoldani, ez az adott tagország saját programja. Magyarországnak is van vendégmunkás-programja, Szerbia és Ukrajna felé, volt letelepedésikötvény-programja, de ezt nem szabad összekeverni a menekültügyi problémákkal.
Tehát a kérdésére visszatérve:
az Európai Bizottságnak nincs olyan javaslata, hogy Európán kívülről, programszerűen arra nem jogosultakat betelepítsünk és kvótaszerűen elosszunk.
Olyan javaslata van, hogy, ha mindent megteszünk, és mégis oltalomra jogosult menedékkérők érkeznek nagy számban az Európai Unió területére, akkor a szolidaritásnak meg kell jelennie. De a program első számú eleme az, hogy megpróbáljuk megelőzni a migrációt. Háromszavas üzenetekkel csak félrevezetni lehet, vagy félreértéseket keletkeztetni.
Az Európai Bizottságnak van javaslata erről a szolidaritási programról, de ki hozhat róla döntést?
Az Európai Bizottság nem döntéshozó szerv. Az európai intézményrendszer bonyolult, de sokak állításával szemben rendkívül demokratikus. Az Európai Bizottság döntéselőkészítő és -végrehajtó szerv, illetve, amikor másokra vonatkozik a végrehajtás, akkor azokat ellenőrzi.
A jogszabályokat elfogadó, jóváhagyó intézmények az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament. Tehát
olyan európai jogszabály nincs, amit az általunk demokratikusan megválasztott kormányok és EP-képviselők jóvá ne hagytak volna.
Ezért szoktuk azt mondani, hogy az Európai Unió mi vagyunk, a döntéseket az általunk megválasztott kormányok és képviselők hagyják jóvá.
Magyarország részéről a stratégiai döntések meghozatalában a miniszterelnök vesz részt, a különböző ágazati jogszabályok jóváhagyásában a miniszterek, illetve, ahol az Európai Parlamentnek együttdöntési joga van, ott az általunk megválasztott képviselők.
Visszatérve a menedékkérőkre: a magyar kormány azt mondja, hogy azért akarnak a „brüsszeli bürokraták” migránsokat betelepíteni Magyarországra, mert „a Soros-tervet” valósítják meg, és az Európai Bizottságban is dolgoznak olyanok, akik ezt a tervet akarják megvalósítani. Mit gondol erről?
Egyrészt, a saját terveiről Soros urat kell megkérdezni, ahogy a Soros-tervről aktívan kommunikáló szervezeteket is, hogy mit gondolnak. Én is itt élek, hallom a leegyszerűsített, polarizálttá vált politikai közbeszédet, ezzel együtt én nem akarok ennek részese lenni.
Az Európai Bizottság munkaprogramja teljesen nyilvános, bárki tanulmányozhatja, mi van a napirenden. Olyan programokat támogatunk, amelyek megelőzik a további migrációt, segítik a menekülteket, ahol most vannak, a krízisterületek környékén, megerősítettük a visszatérési programokat, küzdünk a csempészhálózatok ellen. Végezetül, ha ezen intézkedések ellenére, a nemzetközi jog alapján oltalomra szorulók valamely tagországba nagyobb számban érkeznek, mint ahogy ott meg tudnak küzdeni a helyzettel, akkor van olyan javaslat, hogy a többi tagország segítsen.
Fotó: FüHü
Erről most folyik egy vita, ahogy én a jelenlegi tervet nézem, talán június környékére jut el odáig a dolog, hogy valamiféle kompromisszum kialakuljon. Még egyszer: ez nem migránsok betelepítéséről szóló program, hanem arról, milyen szolidaritást mutatnak az egyébként egy határon belül élő országok.
Tehát az Európai Bizottságnak nincs ilyen, titokzatos terven alapuló programja?
Nem szeretnék viszonyulni ahhoz a leegyszerűsített politikai közbeszédhez, amelynek része egy úgynevezett Soros-tervről szóló vita. Beszéljünk a migráció problémáiról és kihívásairól. Az Európai Bizottság konkrét problémákat kíván megoldani és a működésének egyik legfontosabb alapelve, hogy
külső befolyástól mentesen működik, kizárólag az európai polgárok érdekében.
Bár, ahogy Ön is mondta, Magyarországgal szemben átlag alatti a kötelezettségszegési eljárások száma, a magyar kormány mégis támadja „Brüsszelt”. Mi az Európai Bizottság véleménye erről?
Van egy kettősség, ami számomra is néha dilemmát okoz. Az európai uniós tagság támogatottsága rendkívül magas Magyarországon, az első háromban van az ország. A magyar politikai palettán nem is találunk olyan pártot, amelyik jelenleg euroszkeptikus jelszavakkal kampányolna. Mindegyik jelentős politikai erő az Európai Unióban képzeli el Magyarország jövőjét. A magyar kormány is a 27 azon tagország közé tartozik, amelyik kifejezte, hogy az Európa előtt álló kihívásokat a legjobban az Európai Unió keretei között lehet megoldani.
A különböző kormányzati szervekkel rendkívül konstruktív a Bizottság együttműködése,
a különböző tanácsi formációkban a legtöbb kérdésben, 97 százalék fölött Magyarország a többséggel együtt szavaz.
Magyarországra folyamatosan érkeznek a különböző uniós támogatások, amelyek nagyrészt hatékonyan kerülnek felhasználásra, épülnek-szépülnek az utak, kórházak, oktatási intézmények, több százezer magyar munkája függ attól, hogy ilyen sikeres Magyarország az egységes piacon.
Ez az egyik oldal, és valóban, van egy elég erőteljes kritika úgymond Brüsszellel kapcsolatban. Erre azért nehéz válaszolni, mert
nehéz megfogni, hogy mi az a „Brüsszel”.
Ha az Európai Unióról beszélünk általánosságban, az mi vagyunk. Ön is az Unió polgára, én is az vagyok. Az Unió intézményrendszerében ott vannak az általunk választott politikusok, a magyar miniszterelnök a brüsszeli stratégiai döntéshozatali szervezet tagja, magyar képviselő az EP alelnöke, a Bizottságnak korábbi magyar miniszterelnök-helyettes a tagja. Tehát ott vannak a magyarok a brüsszeli döntéshozatalban.
Nehéz megérteni, amikor ilyen erőteljesen kritizálják „Brüsszelt”. Érteni vélem azt, hogy a magyar kormány fel kíván lépni azokkal az erőfeszítésekkel szemben, amelyek további hatásköröket adnának európai intézményeknek, nem támogatja mondjuk egy szövetségi Európa kialakítását. Abban az aktív vitában, amely Európa jövőjéről szól, nem egy brüsszeli központú Európát képzel el, hanem a tagországok szerepét kívánja erősíteni. Csak egy kicsit számomra leegyszerűsített formában.
Ez a vita régóta folyik: vannak olyan országok, vezetők, akik sokkal erősebb, mélyebb integrációt akarnak és több hatáskört adnának az EU szerveinek, és vannak olyanok, amelyek sokkal több tagállami hatáskört tartanának meg. Sokat beszéltek arról is, hogy ez akár az úgynevezett többsebességes Európához is vezethet, hogy lesz egy olyan „mag-Európa”, amelynek tagjai szorosabban együttműködnek, mint a többiek. Ez reális lehetőség?
Azt gondolom, hogy változik ennek a vitának a dinamikája. Egy éve, a brexit-döntés után sokkal pesszimistább párbeszéd folyt Európáról. A 27 tagország nyílt elkötelezettsége a tagság iránt jó alapot szolgált az Európáról szóló vitára, ami most egy dinamikusabb gazdasági környezetben zajlik. Európában ma többen dolgoznak, mint bármikor, alacsony a munkanélküliség, a gazdasági növekedés meghaladja az Egyesült Államokét.
Most egy sokkal progresszívebb vita folyik,
egy olyan, ahol mindegyik ország az Unióban képzeli el magát, vannak olyan területek, ahol el is kezdték mélyíteni az együttműködést, például a belbiztonság vagy a védelem kérdésében. Felmerült, hogy lesz-e egy mag-Európa, amiből többen kimaradnak, de erre jó választ adott Jean-Claude Juncker, amikor feltette és megválaszolta a kérdést, hogy mit is jelent az, hogy mag-Európa: ahol a négy szabadság érvényesül, amelyik ország Schengennek a tagja, ahol bevezették az eurót – ennél mélyebbet nehéz elképzelni.
A kilépő Egyesült Királyság, valamint Dánia kivételével minden tagország kötelezettséget vállalt arra, hogy valamikor bevezeti az eurót. Magyarországon érvényesül a négy szabadság, az ország Schengen része, és
senki nem kérdőjelezi meg, hogy valamikor be fogjuk vezetni az eurót, arról van vita, hogy mikor.
A Bizottság olyan körülményeket szeretne teremteni, ahol mindenki a mag-Európa része lehet, és ha most nem is kíván csatlakozni hozzá, akkor később teheti ezt meg. Vagyis úgy valósulhat meg a több sebesség, hogy senki nem marad le, és később felszállhat a vonatra.
Fotó: FüHü
Nem látom reálisnak, hogy kialakuljon egy másodosztályú Európa, de azt sem, hogy egy föderalista Európa kialakuljon. Az Európai Bizottság el szeretné kerülni, hogy olyan területekbe beleszóljon, amit tagállami szinten sokkal hatékonyabban meg lehet oldani, nem szeretné agyonszabályozni a mindennapjainkat.
A visegrádi országok vezetői nemrég találkoztak Juncker-elnökkel, és tettek egy felajánlást, hogy támogatják a határvédelmet. A V4-országok közül több, elsősorban Lengyelország és Magyarország erősen ellenállt annak, hogy a többség által támogatott menekültügyi programjavaslatokat megvalósítsák. Hogy fogadták most ezt a döntést, ez lehet egy lépés afelé, hogy közelebb kerüljenek a kompromisszumhoz?
A V4-tagországok 80-90 százalékban helyesnek tartották a menekültválság megoldására tett javaslatokat, támogatták őket, hozzájárultak a megvalósításukhoz. Egy pont van, a váratlanul nagy számban érkező menedékkérők biztonsági átvilágítás utáni áthelyezése. Ezzel nem értettek csak egyet.
De erről beszélnek a legtöbbet.
Igen, de
ne essünk abba a hibába, hogy csak a konfliktusról beszélünk.
A menekültkérdés a megelőzésről, a megoldásról, a határok megvédéséről szól, mindezek után, ha mégis érkezik oltalomra jogosult menedékkérő, a velük kapcsolatos szolidaritásról van csak véleménykülönbség. Ezt mutatja ez a felajánlás is, amelynek előkészítésében a Bizottság aktív szerepet vállalt.
A líbiai tengeri határ megvédésében van egy Olaszország által koordinált fellépés, ehhez járult hozzá anyagilag a négy ország. Ezzel is mutatva, hogy szolidárisak Olaszországgal Európa megvédésében. Ez egy mindenki által elismert lépés volt, bár többen hozzátették, hogy ez nem jelenti, hogy nem kell végrehajtani a szolidaritás többi dimenzióját. De ebben a dimenzióban ez egy komoly szolidaritási felajánlás volt.
Hogy állnak most a brexit-tárgyalások? A hírek szerint hétről-hétre változott a helyzet, hol arról lehetett hallani, hogy teljesen megakadtak, utána pedig, hogy előrelépés történt.
Most ott tartunk, hogy új szakaszba léptek a tárgyalások. Rendkívül érzékeny szakaszon vagyunk túl, amelynek végén Nagy-Britannia kifejezte, hogy teljesíti az eddig vállalt pénzügyi kötelezettségét. Hiszen például az európai költségvetés hétéves ciklusokban gondolkodik, az elfogadásánál ott volt Nagy-Britannia is, az alapján lett tervezve. Hogy távozik az asztaltól, az nem jelenti, hogy amit megrendelt, ne kellene vállalnia.
A másik ilyen az ír-északír határ problémája. Szeretnénk elkerülni, hogy ez a praktikusan megszűnt határ visszakerüljön bármilyen módon. Erre még a konkrét javaslatot várni fogjuk Nagy-Britanniától, hiszen az, hogy nem lesz tagja a vámuniónak, komplex javaslatot igényel.
A harmadik ilyen az uniós polgárok kérdése, akik már ott vannak, ott dolgoznak. Erre megnyugtató vállalást sikerült tenni:
maradhatnak továbbra is.
Lehet, hogy lesz valamilyen regisztrációs kötelezettségük, de alapvetően nem változnak a lehetőségeik.
Mindenkinek az az érdeke hosszú távon, hogy rendezetten menjen a kilépés, és utána egy partnerség legyen Nagy-Britannia és az Európai Unió között. Egy biztos: az Európai Unióval való legjobb minőségű partnerség az, ha valaki tagja az Uniónak.
Arra van esély, hogy a közeljövőben bővüljön az Unió? Jelentkezők ugye vannak…
Pont ezért mondtam, hogy sokkal optimistább vita folyik az Unióról, mint másfél-két éve, amikor borúsabb volt a környezet. Jobban fut a gazdaság, arról is beszélünk, hogy a Nyugat-Balkán országai számára valós perspektívát kell nyújtani. Úgyhogy én elképzelhetőnek tartom, hogy a következő parlamenti-bizottsági mandátum alatt esély nyíljon arra, hogy újabb tagok nyerjenek felvételt.
Liberális lufi, a jóindulatú Mészárosné, a jó útra tért Donald Tusk és apró titkok a brüsszeli EU-csúcsról a mai brékingben.
888.hu: Hadd pukkasszunk ki egy újabb liberális lufit az oroszokról
„Emlékszünk még arra a fake newsra, amikor is azt bizonygatták a baloldali megmondóemberek, hogy fizetett mémek segítségével avatkoztak be az oroszok az amerikai elnökválasztásba? Nos, hasonló sztori természetesen a Brexit kapcsán is született. …
A 2016. április 15-e és június 23-a közötti (tehát a Brexit-népszavazás ideje alatt) időszakban határozottan a népszavazással kapcsolatos Twitter-üzenetekre az RT mindössze 1 032 dollárt költött, átszámítva ez 275 200 forint. …
Hogy vajon ennek a hatalmas költségvetésű „manipulációnak” köszönhető-e, hogy Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból vagy mondjuk a saját, népszavazáson kinyilvánított döntése miatt, azt az olvasóinkra bízzuk.”
Pesti Srácok: Farkas Boglárka a Polbeatben: Még a balliberális újságírók sem tudtak belekötni a megújult Echo TV-be
„Az Echo TV december 4-i megújulásával, a televízió Angol utcába történő költözésével, az egykori Nap TV logójának leverésével tényleg befejeződött Magyarországon a médiarendszerváltás – jelentette ki a PestiSrácok Polbeat című élő műsorában Farkas Boglárka, az Echo TV vezérigazgatója. Farkas Boglárka a balliberális újságírók fanyalgásáról is kifejtette a véleményét, szerinte nevetséges, ahogy támadásba lendültek, és látszik, hogy a megújulással és az Echo TV-vel kapcsolatban nem tudtak mibe belekötni. …
Farkas Boglárka elárulta, Mészárosné Kelemen Beatrix minden nap bent van, minden nap dolgozik az Echo TV-ben, minden nap hozzátesz valamit a televízió építéséhez. “Tizenegy évig dolgoztam a Hír TV-ben úgy, hogy Simicska Lajost nem ismerem. Itt ugyanakkor egy olyan tulajdonosi kör van, amely az életvitelével is azt képviseli, amiben hisz. Mészárosné Kelemen Beatrix nyitott, őszinte, mindenkihez pozitivitással, jóindulattal közeledik. Ritkán adatik meg ebben a szakmában, hogy az ember úgy tud létrehozni valamit, hogy közben nem küzd gáncsolásokkal, akadályokkal, munkájához minden külsőtámogatást és segítséget megkap” – hangsúlyozta Farkas Boglárka.”
Magyar Idők: Visegrádi erőpozíció
„Kritikus fázisába érkezett a brüsszeli kvótaharc, miután az EU legrangosabb intézménye, az Európai Tanács elnöke is kimondta: a betelepítési kvóták nemcsak hatástalanok, de soha nem látott ékeket vertek a tagállamok közé. …
A végső csata minden bizonnyal a nemzetek feletti Európa és a nemzetállami modell képviselői között zajlik majd, olyan főszereplőkkel mint Angela Merkel német kancellár, Guy Verhofstadt korábbi belga kormányfő, illetve Orbán Viktor magyar és Andrej Babis cseh miniszterelnök. …
A mostani EU-csúcs kimenetelétől tehát kicsit sem kell tartanunk: a tények (a „jó útra tért” Donald Tuskkal kiegészülve) egy racionális európai bevándorláspolitikáért kiáltanak. Orbán Viktor miniszterelnök nem hiába köszönt be tegnap úgy Brüsszelből: az első menet végén jól állunk, pontozásos győzelem néz ki ezen a napon.”
Ripost: Éjfél után negyven perccel jelentkezett be Orbán Viktor
„Ma éjszaka, éjfél után 40 perc. Ekkor ért véget Brüsszelben a birkózás migránsügyben. Továbbra is erős a nyomás rajtunk, hogy akaratunk ellenére vegyünk át betelepülőket. De már nem vagyunk egyedül. Orbán Viktor személyesen jelentkezett be a Facebookon.
Már maga a videó is rengeteg apró titkot árul el. Figyeljék például Donald Tusk mozdulatát, amint üdvözli a magyar miniszterelnököt, vagy amikor Bulgária első embere megöleli.”
Pénteken Brüsszelbe érkezett Theresa May brit miniszterelnök, hogy tárgyaljon az Egyesült Királyság kiválásáról az Európai Unióból. A találkozó után Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy sikerült egyezségre jutni a főbb kérdésekről, és ez utat nyit az eredményes további tárgyalások felé.
Theresa May úgy fogalmazott a megbeszélés után tartott sajtótájékoztatón, hogy mindkét oldalnak engednie kellett, hogy eljussanak erre a pontra. Korábban Juncker is arról beszélt, hogy sorozatos kompromisszumok vezettek el idáig, és az EU-nak és az Egyesült Királyságnak is nehéz volt a folyamat. Juncker hangsúlyozta, hogy ez még nem a végleges kiválási egyezmény, de az Európai Bizottság szerint megvan a közös alap ahhoz, hogy megkezdődhessen a tárgyalások második szakasza.
A brit miniszterelnök elmondta, hogy
a Nagy-Britanniában tartózkodó hárommillió uniós állampolgár továbbra is úgy élhet majd az országban, mint a Brexit előtt.
Juncker pedig arról beszélt, hogy ugyanez igaz az EU-ban tartózkodó brit állampolgárokra, akiknek a jogai szintén érintetlenek maradnak.
A tárgyalások egyik kulcskérdése az volt, hogy mi lesz az Észak-Írország és az Ír Köztársaság között húzódó határral. Az ezzel kapcsolatos megállapodásról részleteket még nem közöltek, Theresa May annyit mondott, hogy az Egyesült Királyság „alkotmányos és gazdasági integritásának” fenntartása mellett teszi lehetővé a nyitott határok megőrzését.
„A választást Soros-kampány nélkül is megnyerné a Fidesz. A nacionalizmus annyira mélyen él a (magyar) lelkekben, hogy a jelenlegi körülmények között az ellen – szinte – semmit sem lehet tenni” – mondja a Független Hírügynökségnek Stephen Elekes, a háromlaki politikai elemző, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa. Szerinte az EU hagyni fogja, hogy továbbra is szájhősködjenek (az illiberálisok), miközben az életmentő lélegeztető készülékre emlékeztető pénzforrásokat szép lassan elzárják, vagy annak lehetőségét meglebegtetik.
Kezdjük a régmúlttal: a nyolcvanas évek közepe táján érkeztél a Szabad Európa Rádióhoz Münchenbe és a rádió első „bulvárszerű” műsorának, a Forgószínpadnak a készítésében vettél részt. Hogyan emlékezel ezekre az évekre, a munkatársakra, például a most elhunyt Ekecs Gézára?
Pontosítok. Az első magyar hangos bulvár volt a Forgószínpad. Az ötlet Borbély Lászlóé (Kőbányai Péter), aki látta, hogy Magyarországon hiánycikk ez a sajtóműfaj. A megvalósításban Ekecs Géza (Cseke László) sietett a segítségére. A műsor érdekessége volt, hogy a megszólalók „névtelenek” voltak. Általában három hangra írt szövegek, amit hivatásos színészek adtak elő, olvastak fel. Egy-egy szám (betét) kb. három-négy perc volt, majd zenei átkötés (un. „poénzene”, ami kapcsolódott az elhangzott témához). Volt egy 6-8 perces „kis vagy színes hírek”, azaz érdekességek a világ minden részéről. Ezt a napi műsorrészt én állítottam össze. Majd a külföldi tudósítók jelentkeztek, pl. Bányász Kató (Tóth Ági) Rómából. A műsor indító dala: a „Happy days are here again” Géza ötlete volt, ami a hétköznapok szürkeségét megtörő könnyed hangvételű műsorra utalt. Különben a napi magazinműsorok között ez volt a legnépszerűbb. Remek volt együtt dolgozni, különösen a címadás volt élvezetes kollektív munka, aminek alapján a műsor elején felsoroltuk a várható témákat.
Mivel foglalkoztál a SZER Magyar Osztályának 1993. október 31.-i megszüntetése után?
Ha lehet, ezt ne, vergődés volt, képtelen voltam megtalálni a helyemet. Bocs. Kösz.
Írásaidból következtetve, például állandó blogodban, a Pocakos gondokban főleg a hazai történések hátterével foglalkozol, de a német és az ausztrál témák sem állnak tőled távol. Mi a véleményed a nemzetközi folyamatokról (Trump, Brexit, Macron, Merkel, növekvő idegenellenesség stb.)?
Jól látod, hiszen szülővárosom Budapest mellett München (SZER) és Melbourne (választott hazám) életem jelentős állomásai. E három városhoz köt minden.
A nemzetközi folyamatok meglehetősen kuszák, a mostani évszázad teljesen másnak tűnik, mint elődje. Viszont a gondolkodás mintha még mindig múlt századi lenne. Lásd Trump. Talán az első amerikai elnök, akinek nincs se politikai, se közigazgatási múltja, gyakorlata, tapasztalata. Az eddigi elnökök általában egy-egy szövetségi állam kormányzói posztjából jöttek. Trumpot viszont valószínűleg ezért választották meg, mert tőle valami mást vártak, különösen az elégedetlenek. Mint populista, hamar belopta magát az átlagember szívébe, hiszen azt mondta (ígérte?), amit az elégedetlen amerikai hallani akart, például a gazdasági válság miatt utcára került autógyári munkások, vagy a környezetvédelem miatt bezárt bányák bányászai. Nem véletlen, hogy ezek kedvébe akart járni, ígéretei betartásával. Miközben ezekkel jól megkavarta a megszokott állóvizet. Valaki meg is jegyezte: Trump-pal az a baj, hogy igazat mond, és nem hazudik. Számomra két új szót, fogalmat hozott a hétköznapi életbe: a „twitter” és a „fake news”. Ez már a ”cyber-kor”, a 21. század, különösen a kommunikáció, a tájékoztatás világában. Eddig a blog, a (magán, privát) napló, volt a gondolatok közreadásának fő formája, amit bárki olvashat. Már ez sem tetszett igazán nekem, mert elmosódott a magán- és a közszféra. Hasonló a Facebook is, amit a közösségi média alkalmaz, és az ott megjelent gondolatokat ma már átveszi a „hivatalos” média is. Hogy Trump elnök miért „csiripel” (twitter), azt pláne nem értem. Egyáltalán ő „csiripel” vagy a stábja? Érdekes, Orbán (és stábja) nem követi ezt a kommunikációs formát. Igaz, az egész magyar média számára „idegen” ez a fajta hírközlés, tájékoztatás.
Brexit. Őszintén, örültem neki, mert reméltem, hogy ettől észbe kap az EU, és gyorsan megváltoztatja eddigi lassú, behemót döntéshozó mechanizmusát. Elvégre nem lehet úgy vezetni egy államközösséget, hogy a 28 tag közül, ha egy is ellenkezik, akkor már ugrott a javaslat, és valami újat, újabb „kompromisszumot” kell kidolgozni. Nagy-Britanniát nem féltem, meglesz az EU nélkül is, hiszen mind gazdaságilag, mind katonailag erős. Különben is ott van a Brit Nemzetközösség, amely sokkal lazább, de mégis jobban, olajozottabban működik, mint a béna kacsa EU.
Merkel. A kancellár asszony marad, mert sikerülni fog neki kormányt alakítani. A németek ugyanis rettegnek egy megismételt választás költségeitől. („smucigok”, mint általában a svábok). 100 millió euróra taksálják egy újbóli választás költségeit. Egy részletes felsorolás szerint baromi drága a nyomtatványok előállítása. A kipostázás, a választókerületek tagjainak fizetése (25 euró fejenként) stb. Külön tétel a vakok értesítése és a vakoknak készített szavazólapok előállítása. Tényleg, Magyarországon gondolnak erre? Például a mostani konzultációs levelet Braille (vak) írással is kiküldte a Miniszterelnöki Hivatal? A Brexit, no meg Trump színrelépése miatt, rettentően felértékelődött Merkel, mint az egyetlen és igazi európai vezető, aki mögött ott a nagy reményekkel teli német nép, hogy sikerüljön megmenteni és megvédeni a német márka utódját, az eurót. Nem is annyira a politika, mint a gazdaság az, ami miatt aggódnak a németek (és a gazdag Nyugat-Európa). Egy új választás legalább fél évre bizonytalanná tenné a gazdaságot, hiszen, amíg nincs végleges kormány, addig a vállalkozók nem tudnak tervezni. Mekkora és milyen adókkal, illetve kedvezményekkel kell számolni? Mintha ezek a dolgok a magyar közvéleményt nem is érdekelnék.
Idegenellenesség. Vajon, mit jelent a populizmus? Szerintem, amikor valaki olyasmit ígér, ami sokaknak tetszik, anélkül, hogy azt teljesíteni tudná. Lásd Trump. Feltűnő, hogy a híradásokban általában „populista szélsőjobb”-ról beszélnek, és azzal riogatják az embereket. Populista (szélső)balról még nem hallottam. Szerintem a nacionalizmus sokkal veszélyesebb, mert rá sokkal fogékonyabbak az emberek, és a tömegeket könnyebben lehet a „nemzeti öntudat” nevében az ellenségképpel heccelni, gyűlöletet kelteni.
Jöhet Magyarország. A választások közeledtével a Fidesz csúcsra járatja, jobb híján a Soros-kampányt. Lehet választásokat nyerni egy ennyire átlátszó trükkel?
A választást Soros-kampány nélkül is megnyeri a Fidesz. A nacionalizmus annyira mélyen él a (magyar) lelkekben, hogy a jelenlegi körülmények között az ellen – szinte – semmit sem lehet tenni. A kétmilliós stabil Fidesz tábornak (jelenleg) nincs hathatós alternatívája. A Soros-kampány mintha a Jobbik (antiszemita) táborát célozná meg, szavazatszerzési szándékkal.
Soros, napjaink Rothschild-ja, akinek neve a mai Magyarországon egyenlő a gazdag zsidóval, aki egyben a világ ura.
A jelenlegi kormány pedig az egyedüli jó, mert szembe mer szállni az országot érő külső támadásokkal. Átlátszó trükk ide, meg oda, nagyon szomorú ez az 1930-as évek Németországára emlékeztető állami propaganda.
Az ellenzéki oldalon a kérdések kérdése: össze lehet-e fogni a Jobbikkal. Neked erről mi a véleményed?
Nem értek hozzá. Nem értem az egész jelenséget. Általában a választási eredmények ismeretében szoktak leülni tárgyalni, egyeztetni, hogy ki, kivel tud vagy hajlandó koalícióra lépni. A németeknél például eleve kizárt, hogy egy demokratikus parlamenti párt koalícióra lépjen akár a menekültellenes AfD-vel, akár a keletnémet utódpártnak tartott die Linke (Baloldal) formátummal. Magyarországon persze más a helyzet. Van egy nagyon erős hatalmon lévő formáció, és van az ellenzék, melynek legerősebb pártja a Jobbik. Sajnos, mintha ezt a tényt az ellenzék többi tagja, pártjai nem akarnák észrevenni. Nem tudom, ki lehet a Jobbik tanácsadója. Úgy, ahogy a Fidesz mögött egy Finkelstein, az MSZP mögött, pedig egy Weber áll(t).
Azon is el kellene gondolkozni, hogy mitől lett ilyen gyorsan, és ennyire népszerű ez a párt? Biztos, hogy Vona követői mind antiszemiták, vagy cigányellenesek? Egyáltalán egy elkötelezett jobboldalinak milyen választási lehetősége van? Vagy a Fidesz, vagy a Jobbik. A Fideszből kiábrándultak hova szavazzanak? A távol-, azaz otthonmaradás csak a Fidesz tábort erősíti, hiszen Orbán hívei (no meg maga a párt) mindent elkövetnek majd emberük hatalomban maradásáért.
Hála az internetnek, volt szerencsém Vonát meghallgatnom a Spinozában. Ahogy sejtettem, a műsorvezető, kérdező jó néhány „izgalmas” kérdést elfelejtett feltenni.
Őszintén, kit érdekel, hogy Vona gyerekkorában kitépte a legyek szárnyát?
Tudom, ez valami nagyon intellektuális célzásnak szánták egy velejéig gonosz pártvezető bemutatására. Viszont, kíváncsi lettem volna az imázs-váltott párt EU-s képviselőinek jövőbeni fellépésére, pl. arra a párttagra, aki a magyar Parlament ablakából kidobta az EU zászlót. Vagy például a beígért elszámoltatás hogyan fog zajlani? Mi a pártelnök véleménye a sukorói ingatlanügy elítéltjeiről? Egyáltalán mennyire marad(na) meg a parlamenti demokrácia egy jobbikos kormány, illetve kormányfő alatt? Vajon továbbra is radikális pártnak tartja magát a Jobbik? Sok a megválaszolatlan kérdés.
A nyugati sajtóban, olvassuk mi is rendszeresen, keményebb hangokat ütnek meg a publicisták Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben, mint az Európai Unió. Elképzelhető, hogy a nyugati országok drasztikusabb lépésekre szánnák el magukat az illiberálisokkal szemben?
Az EU, illetve annak nyugati tagországai nem érdekeltek a jelenlegi bizonytalan, hovatovább helyzetben a „nemzetközi helyzet fokozódásában”. Eddig is elég bajt, borsot törtek ezek a volt szocialista csórikámék a jó szándékú, naiv, de gazdag országok orra alá. Például a szolidaritás, az egymás (meg)segítésének teljes hiánya. Hagyni fogják, hogy továbbra is szájhősködjenek, miközben az életmentő lélegeztető készülékre emlékeztető pénzforrásokat szép lassan elzárják, vagy annak lehetőségét meglebegtetik. Ez untig elég lesz, hogy észhez térjenek. Nem lesz Hexit vagy Pexit, hiszen sem Magyarország, sem Lengyelország nem hasonlítható (gazdaságilag) Nagy-Britanniához. Hacsak Kína vagy Oroszország nem ad elegendő anyagi támogatást, de akkor az eddigi tapasztalatok szerint az Eurázsiai Unióban nem lehet majd Moszkva vagy Peking elleni ágálni.
Rekordszámú tartózkodási engedélyt adtak ki az Európai Unió tagországai az Unión kívülről érkezett bevándorlók számára. A legtöbben Nagy Britanniába és Lengyelországba költöztek. A motivációk eltérőek.
A Brexit népszavazás eredményét a legtöbben annak tulajdonították, hogy a britek sokallták a bevándorlók számát. Ehhez képest az Európai Unió 28 tagállama közül tavaly ők adták ki a legtöbb tartózkodási engedélyt Unión kívüli polgárok számára. A második legtöbb három hónapnál hosszabb időre érvényes tartózkodási engedélyt – minden korábbi rekordot megdöntve – a lengyelek biztosították a kérelmezőknek, pedig a varsói kormány – a londonihoz és a budapestihez hasonlóan – igencsak euroszkeptikus húrokat penget.
A párizsi Le Figaro összeállítása az EU-n kívüli bevándorlókat veszi számba.
Különös bukét ad ennek a listának, hogy a listavezető első két ország – Nagy Britannia és Lengyelország – különleges kapcsolatban áll: Nagy Britanniában jelenleg a lengyelek alkotják a legnagyobb külföldi közösséget, több mint 800 ezer emberrel.
Tavaly több mint 3,4 millió tartózkodási engedélyt adtak ki az EU tagállamaiban
(csaknem egyharmaddal többet, mint a megelőző évben), s ebből csak Nagy Britanniába 866 ezret. A legnagyobb csoportot a diákok képezik, ők kapták az összes engedély 42%-át. Munkavállalási célt csak a bevándorlók 13,5%-a jelölt meg.
Persze nehéz kiolvasni a tartózkodási engedély hivatalos papírjaiból azt, hogy valójában mi a bevándorló szándéka.
Az unión kívüli bevándorlók elsősorban az USA-ból, Indiából és Kínából érkeznek Nagy Britanniába.
Egészen más a helyzet Lengyelországban: ott a tartózkodási engedélyek zömét az ukránok kapják, akik munkavállalás céljából érkeznek (87%).
A harmadik legtöbb engedélyt Németország adta ki: ott azonban már a bevándorlók dominálnak. A legtöbb a szíriai (súlyuk 44%).
Franciaország áll a negyedik helyen, ahol a családegyesítés a fő szempont. Ezért nem csoda, hogy Algériából és Marokkóból érkeznek így a legtöbben az országba. Az már talán meglepőbb, hogy kínai a harmadik legtöbb engedélyt kapó küldő ország, de Franciaország befogadó ország, s ott él Európa egyik legnagyobb kínai közössége.
Amikor Nobel díjat kapott egy emigrációban élő kínai író, akkor az újságíróknak a párizsi kis Kínában a XIII-ik kerületben kellett őt felkeresniük.
Nehezen tudtak eligazodni, mert a párizsi toronyházban szinte minden név kínai volt.
Nagy-Britannia a decemberi EU-csúcs előtt benyújtja a „Brexit-számlát”, azt, hogyan javasolja rendezni anyagilag a válását az Unióval. Az Európai Unió tagállamainak a vezetői december 14-15-én tartják csúcstalálkozójukat Brüsszelben. Philip Hammond pénzügyminiszter a mostani bejelentését azzal egészítette ki, hogy keményen fognak tárgyalni – idézte szavait a Reuters.
A brit pénzügyi kötelezettségek rendezése kapcsán eddig nem nagyon hangzottak el konkrét számok egyik fél részéről sem a nyilvánosság előtt. A Financial Times a közelmúltban ugyanakkor olyan számításokkal állt elő, melyek szerint az EU akár százmilliárd euró egyszeri bruttó befizetési igényt is benyújthat Londonnak a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló megállapodás fejében. A londoni gazdasági napilap szerint a Nagy-Britanniának járó uniós térítések kiszűrésével ez 60 milliárd euró nettó befizetést jelentene – emlékeztet az MTI.
Theresa May brit miniszterelnök már korábban és többször is leszögezte, hogy készek maradéktalanul teljesíteni a kötelezettségeiket.
A Reuters arra hívj fel a figyelmet, hogy három nap múlva kell benyújtania a pénzügyminiszternek a jövő évi költségvetés tervezetét, amellyel szűk mozgástéren belül kell bebizonyítania, hogy a konzervatív kormány képes egyidőben kezelni a hazai problémákat és az Uniós kilépési ügyeket.
Az Európai Unióval szembeni brit pénzügyi kötelezettségek ügye egyike azoknak a sarkalatos kérdéseknek, amelyekben az EU álláspontja szerint érdemi előrelépést kell elérni ahhoz, hogy a Brexit-tárgyalásokon tovább lehessen lépni a brit távozás feltételrendszerének meghatározását célzó jelenlegi szakaszból a brit EU-tagság megszűnése utáni kapcsolatrendszerről – mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatokról – szóló második szakaszba. London szeretné, ha a decemberi EU-csúcson ez megtörténne, több uniós vezető is jelezte azonban az utóbbi napokban, hogy erre egyelőre nem lát lehetőséget.
Michael Bloomberg amerikai üzletember, volt New York-i polgármester mondta ezt.
A Guardian beszámolója szerint Bloomberg erről egy bostoni üzleti fórumon beszélt először, majd egy franciaországi rendezvényen is megismételte. Azt mondta,
„nagyon nehéz megérteni, hogy egy ilyen jól teljesítő ország miért akar mindent lerombolni.”
Bloomberg már sajnálja, hogy Londonba telepítette cége európai központját. Azt mondta, hogy ha tudott volna előre arról, hogy Nagy-Britannia kilép az EU-ból, akkor máshogy döntött volna. Ahogy fogalmazott:
„Az volt a létező legostobább döntés, amelyet egy ország valaha meghozott, de aztán megválasztottuk Trumpot.”
Szerinte a kilépés az Európai Unióból nagyon nehéz és nagyon fájdalmas folyamat lesz, a brit gazdaság különböző ágazatai meg fogják szenvedni, és sokan máris más európai városokban keresnek irodahelyeket.
Például a Goldman Sachs is, amelynek vezetője Frankfurtban tárgyalt, de a JP Morgan is munkahelyeket telepíthet át. Hasonló tervei vannak a Deutsche Banknak, a Morgan Stanley-nek, a Citigroupnak, de például az Európai Gyógyszerügynökségnek is.
Vagyis a Brexit miatt munkahelyek tízezrei szűnnek meg Nagy-Britanniában.
Felmérések szerint a britek közel kétharmada elégedetlen a kormány teljesítményével az EU-ból való kilépésről szóló tárgyalásokon. Egyre jobban nő azok száma is, akik szerint rossz döntés ott hagyni az Uniót.
A legnagyobb közvéleménykutató, a YouGov felmérése szerint 47 százalék gondolja azt, hogy rossz döntés született a tavalyi, a kilépésről szóló népszavazáson, 42 százalék helyesnek tartja a döntést. Ez a különbség a legnagyobb azóta, hogy elkezdték mérni a véleményeket.
Egyre többen ítélik meg borúlátóan az EU-tagság megszűnésének várható következményeit is.
A válaszolók 44 százaléka szerint Nagy-Britannia rosszul jár a kilépéssel, és csak 23 százalék bízik abban, hogy jobb lesz nekik. A múlt hónapban még 41 és 26 százalék volt a két szám.
A felmérés szerint a britek 61 százaléka rossznak tartja a kormány eddigi teljesítményét az Európai Unióval folytatott kilépési tárgyalásokon, és mindössze 21 százalék tartja jónak.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, miután Theresa May brit miniszterelnökkel tárgyalt, azt mondta: a kilépés feltételrendszeréről folyó eddigi tárgyalási szakaszban
nem sikerült elégséges előrelépést elérni
ahhoz, hogy tovább lehessen lépni a következő tárgyalási szakaszba, amely az Egyesült Királyság és az Európai Unió majdani kapcsolatrendszeréről szól majd.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nemrég azt mondta: „csodáknak kellene történniük” ahhoz, hogy ebben a hónapban el lehessen kezdeni a tárgyalások következő szakaszát.
Michel Barnier, az Európai Bizottság főtárgyalója pedig azt mondta: patthelyzet alakult ki az EU-val szembeni brit pénzügyi kötelezettségek kérdésében.
A világ legnagyobb pénzintézete, a JP Morgan Chase&Co többezer pénzügyest alkalmaz majd, ha megnyitja új kelet-európai központját Varsóban.
A szerződést már aláírtuk- mondta Mateusz Morawiecki miniszterelnök-helyettes a közrádióban. Emlékeztetett arra, a svájci UBS, amely méretei alapján szintén benne van az első tízben a nagybankok világ listáján, már megnyitotta központját Krakkóban. A Goldman-Sachs, amelynek emberei Donald Trump legfontosabb tanácsadói hamarosan leépíti londoni irodáját. Ott jelenleg 3000-en dolgoznak, de ennek felét a brexit miatt átirányítják a kontinensre. Lengyelország itt is többszáz jólfizető állásra számíthat- hangsúlyozta Mateusz Morawiecki, aki szerint összesen 30 ezer pénzügyes állás lehet Lengyelország haszna a brexitből. A New Yorki Bloomberg hírügynökség érdeklődött a londoni Cityben, hogy mi a helyzet, se senki se akart neki nyilatkozni hiszen a leépítés sehol sem örömünnep. De mit is jelent a jó fizetés a pénzügyi szektorban manapság?
A kezdő fizetések a londoni Cityben úgy évi 62 ezer dollár körül vannak. Lehet ugyanennyit keresni Varsóban vagy Krakkóban ? Elvben lehet, mert
a csúcs fizetés ebben a kategóriában havi 5000 dollár körül van.
Az alsó határ viszont csak havi 1400 dollár. Ez már közelebb van a kelet-európai realitásokhoz. Mint ahogy az is, hogy a lengyel Pekao pénzintézet azokat a honfitársait akarja haza csábítani előnyös ajánlatokkal, akik évek óta a londoni Cityben dolgoznak, és most a brexit miatt kérdésessé vált a jövőjük. Konkrét számokat itt nem mondtak a Bloomberg tudósítóinak hiszen egyéni elbírálás alapján döntenek arról, hogy melyik pénzügyi szakértő mennyit is ér meg a Pekao pénzintézetnek Lengyelországban.
Lengyelország tehát 30 ezer pénzügyes „menekültre” számít a brexit nyomán,
de az igazi nyertes Németország lesz. A Bloomberg korábban beszámolt arról, hogy Frankfurt jelentős részben átveheti London szerepét mint az Európai Unió pénzügyi központja. Annál is inkább, mert Németország Európa vezető gazdasága, mely sokkal szorosabban együttműködik a többi állammal mint Nagy Britannia, melynek külkereskedelme nagyobb részt az EU-n kívüli államokra jut. Frankfurt vonzerejét az is növeli, hogy ott van az Európai Központi Bank. Ez távolról sem játszik olyan jelentős szerepet a globális pénzügyekben mint a Fed, a ” nagy testvér”, de a jelentősége egyre növekszik főként, ha Macron francia elnök reformjai legalább részben megvalósulnak és lesz közös pénzügyminisztere az eurozónának, aki minden bizonnyal a németek közül kerül majd ki…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
