Mint tudjuk, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje megkereste a Kutyapárt elnökét, és megpróbálta lebeszélni arról, hogy önállóan induljanak a jövő évi választáson. Azt is felajánlotta, hogy egy befutó helyet ad cserébe a közös listán. Azt is tudjuk, hogy Kovács Gergely nem volt kész ilyen megállapodásra. Válaszul Márki-Zay úgy nyilatkozott, hogy a Kutyapárt ellen fog kampányolni, hiszen aki úgymond a Kutyapártra szavaz, az Orbánt tartja hatalomban.
Én másképpen kezeltem azt, hogy 2018-ban a budapesti 3. választókerületben nem lépett vissza a javamra a Jobbik, az LMP és a Momentum jelöltje. Sokan nehezteltek rájuk ezért, mondván, hogy akkor megnyertem volna Gulyás Gergellyel szemben a mandátumot, és ha ugyanez történik valamely szomszédos választókerületben is, akkor nincs meg a Fidesz kétharmada. Én nem nehezteltek azokra az ellenzéki jelöltekre, akik nem léptek vissza a javamra.
Egyébként azoknak, akik listán a másik három ellenzéki pártra szavazott, közel fele egyéniben rám szavazott. Nekik a Fidesz legyőzése fontosabb volt, mint azok a különbségek, amelyek az általam képviselt politikát megkülönböztetik attól, amit ők tartanak követendőnek.
Mások viszont nem szavaztak át rám: nem bízták rám a politikai képviselerüket, ami szerintem rendben van.
A választás a bizalomról szól. Lássunk világosan: Márki-Zay Péterre többnyire azok szavaztak, akiknek elegük van az Orbán-rendszerből, de nem akarták politikai képviseletüket Dobrev Klárára illetve rajta keresztül Gyurcsány Ferencre bízni. Ez is rendben van, demokrataként el kell fogadnunk, ha polgártársaink egy része nem bennünk bízik.
Akik a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznak, azért teszik ezt – tennék a listás szavazatukkal, ha lenne a Kutyapártnak listája -, mert nem bíznák politikai képviseletüket a hatpárti szövetségre, illetve az annak listáját majd vezető Márki-Zay Péterre. Aki demokrataként gondolkodik, az elfogadja, hogy joguk van hozzá.
Vajon miért nem bíznak Márki-Zayban?
Mondok egy példát. Márki-Zay nyilvánosságra hozta azt a feltételezését, hogy Orbán Viktor fia meleg. Több alkalommal is elmondta, hogy Orbán képmutatásának leleplezését annyira fontosnak tartja, hogy ez megéri, hogy ilyen módon megsértse Orbán Gáspár információs önrendelkezését.
Még mi mindent tenne meg, mások milyen jogait hagyná kívül szerinte fontos politikai célok érdekében, ha főhatalom lenne a kezében?
Ezzel a fontos példával csak azt próbálom érzékeltetni, hogy demokrataként el kell fogadnunk, ha az Orbán-rendszerrel szembenálló polgártársaink egy része nem akarja Márki-Zayra bízni a politikai képviseletét. Másoknak meg a hatpárti szövetséggel lehet bajuk.
És ha az így hiányzó szavazatokon múlik, hogy marad-e az Orbán-rendszer? Belátom, ez nem könnyű dilemma. Sokan vagyunk, akiknek nem könnyű.
Annak azonban, aki szavazatokat akar megszerezni Orbán legyőzéséhez, nem fenyegetőznie kell, nem is befutó listás helyet kell felajánlania, hanem meg kell nyernie a megcélzott választói kör bizalmát.
Én a jobbikos vagy LMP-s választók bizalmát sosem akartam megnyerni, annyira mást gondolok a politikában, mint ők. Ha Márki-Zay a Kutyapárt választóinak szavazatát akarja megkapni, a bizalmukat kell elnyernie.
