Kezdőlap Címkék Bannon

Címke: Bannon

A bomlott „zseni” és a zseniális bomlasztó

0

Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.

Napok óta egy könyv tüze és alanyának dühe tartja lázban az amerikai sajtót. Egy külföldön kevésbé ismert, de többszörösen díjazott újságíró, Michael Wolff robbantotta Amerika újévi ünnepek utáni jeges-hóviharos hangulatát a Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről (Fire and Fury: Inside the Trump White House) című riportkönyvével. Az egyetlen nap alatt a sikerlisták élére szökkenő beszámolóban az elnök több tucat közvetlen munkatársa messzemenően becsmérlő módon, válogatott káromkodások közepette mesél Donald Trump személyéről, magaviseletéről, munkaszokásairól és egyáltalán a trumpi Fehér Ház belső hangulatáról.

A saját főnöküket gyalázó magasrangú beosztottak közül is kiemelkedik Steve Bannon, Trump tavalyelőtti kampányának vezérigazgatója, majd egy nyárral később menesztett főstratégája, a közismert szélsőjobboldali nacionalista-populista, fehér szuprematista ideológus (aki a putyini filozófus Alekszandr Dugin amerikai megfelelőjének is elkönyvelhető).

Bannon ugyanis állítólag teljes névvel vállalta a Trumpot keményen ostorozó megjegyzéseket, miközben sokan csak névtelenül nyilatkoztak.

Az újévi ünnepekről visszatérő Trump kedden még vidáman csivitelve döntötte meg saját rekordját 16 olyan bejegyzéssel, amelyben válogatott ellenfelekre rontott (Obamára, Hillary Clintonra, az utóbbi legközelebbi munkatársára, Huma Abedinre, az összes ellenzéki demokratára, a „hamis médiára”, a New York Timesra, Észak-Koreára, Pakisztánra és a palesztinokra), addig másnap már a róla festett kíméletlen portréval kellett szembesülnie – amit szintén a Twitteren tett meg. De először kukkantsunk bele a riportkönyv „tüzébe és dühébe”!

Ami nem könnyű, mert már az első nap délelőttjén minden példány elkelt Amerika könyvesboltjaiban. Trump féktelen dühe jót tett az eladásnak. A hangoskönyv változat azonban szerencsére végtelen számú példányban hozzáférhető, úgyhogy ez a jegyzetíró arra hagyatkozik, meg a New York Magazine online változatában január 3-án megjelent előzetesre, amely az egész „tűzvészt és dührohamot” elindította, és természetesen azóta is erről szól az amerikai média minden „híradása” és „szakértése”.

Michael Wolff amerikai író-újságíró Fire and Fury: Inside the Trump White House (Tûz és düh – Trump Fehér Háza) címû könyvének példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján, 2018. január 5-én (MTI/EPA/Shawn Thew)

Pedig lényegében semmi újat nem tudhatunk meg belőle az elnökről. Akit az érdekelt, addig is olvashatott Trump narcizmusáról, végtelen nagyképűségéről, korlátlan pénz- és becsvágyáról, tájékozatlanságáról, szellemi korlátoltságáról és igénytelenségéről, totális fegyelmezetlenségéről. Addig is tudtuk, hogy nem olvas semmit és nem hallgat meg senkit,

csak a legvadabb jobboldali tévécsatornát (magyar nyelven talán az Echo TV lenne ahhoz hasonlítható) bámulja órák hosszán át.

Amikor a kampány elején azt kérdezték tőle, mit olvasott legutóbb, gyerekkori Bibliáját mutatta fel – de idézni abból sem képes. Illetve addig is tudtuk, hogy a Fehér Ház kaotikus működéséről szóló legmeglepőbb részletek éppen az elnök közvetlen közeléből szivárognak ki.

Elnökségre alkalmatlan

Az viszont újdonság, hogy – a riporter szerint – minden egyes legközelebbi munkatársa, beleértve saját lányát és vejét is, akik állami megbízatást kaptak, kivétel nélkül

úgy tartják, hogy az államfőnek sem szellemi kapacitása, sem önfegyelme nincs ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen.

Sőt, állítólag nem is akart az lenni, hiszen tisztában volt azzal, hogy Hillary Clintonhoz képest labdába sem rúghat politikai ismeretekből. Sam Nunberg, az első republikánus tévévitára őt felkészítő kampányszakértő az alkotmányt próbálta elmagyarázni neki, de „tanítványa” a negyedik módosításnál elszunnyadt, és nem érdekelte az egész. Ez az ember, aki a mai napig támogatja őt, „kib….tt bolondnak” nevezte – amit meg is ismételt a botrány kirobbanása után a tévékamerák előtt.

A könyv egyik jellegzetessége, hogy a Fehér Ház belső köreinek megnevezett és meg nem nevezett tagjai egytől egyig válogatott káromkodásokkal illetik a nagyfőnököt. A szerző szerint

szinte versengtek abban, ki írja le a legképszerűbb szitkokkal Trump jellemét és viselkedését.

A Trump-klán annyira nem hitt a győzelemben (hanem a kampány okozta dicsőség fényében akartak milliós szerződéseket kicsikarni tévésektől, könyvkiadóktól, ingatlanberuházásokhoz stb.), hogy eszükbe sem jutott: valakinek értenie is kellene a kormányzás művészetéhez. Trump maga mondta Nunbergnek a kampány kezdetén, hogy ő „csak a világ leghíresebb embere” akar lenni, nem pedig elnök. Valójában arra akarták használni a kampánytapasztalatokat, hogy idővel Turmp idősebb lányát, Ivankát futtatják be első elnöknőnek.

A kapkodás a váratlan győzelem másnapján kezdődött – és a mai napig nem ért véget. Nem véletlen, hogy az alelnökön, Trump két legidősebb gyermekén, egyetlen veterán tanácsosán, a kislányos hangú, de boszorkányarcú Kellyanne Conway-en, valamint az elnök titokzatos 28 éves kommunikációs i(ga)zgatónő-szépségén kívül ma már – kevesebb, mint egy évvel a beiktatás után – senki sem maradt meg a Fehér Ház legfontosabb munkahelyein.

Bannon, a bomlasztó bajkeverő

A leghíresebb kirúgott, Steve Bannon a könyv másik főhőse. Ezt a legvadabb szélsőjobboldali nacionalista bajkeverőt, az állam és a kormányzat szándékos bomlasztóját Trump először kabinetfőnöki posztra szemelte ki a kampány utolsó három hónapjának sikeres levezérlése alapján. Bannon az, aki már a beiktatás utáni első hetekben kijelentette, hogy valójában ő az igazi elnök – és a könyvben úgy is beszél önmagáról, hogy „amikor majd elnök leszek”… Trump állítólag ezért haragudott meg rá, hiszen nem visel el olyan alakokat, akik nála többre tartják magukat.

A történet főszereplői: Trump, Bannon és Wolff

Két másik olyan figuráról tudunk, akikről Trump mindig elismeréssel szólt: az egyik Roger Ailes, a fent említett buzgó jobbos Fox hírcsatorna alapítója (akinek időközben szexuális molesztálások sorozata miatt távoznia kellett a tévé éléről, majd tavaly májusban meg is halt), valamint annak főnöke és tulajdonosa, az ausztrál–amerikai médiamágnás

Rupert Murdoch – aki viszont Trumpot a könyv szerint „kib….tt idiótának” tartotta.

Felmerül a kérdés, hogy ha mindez igaz – vagy ha mindennek csak az egyötöde igaz –, akkor miért viseli el mindenki ezt a vén gazembert. Nos, erre is van válasz, testre szabottan többféle is. A Trump-klán tagjai természetesen egymás gazságainak ismeretében a családi hírnév és vagyon megőrzése érdekében összetartanak. A közvetlen munkatársak általában ugyanolyan féktelen gazemberek, fürdőznek a hírnévben, jól vannak fizetve, és kirúgás esetén is nagy gázsira számíthatnak a minden pikáns részletre kíváncsi médiától. A harmadik csoportot a tábornokok alkotják (a nemzetbiztonsági tanácsadó, a kabinetfőnök és a védelmi miniszter is nyugalmazott tábornok), akiket tisztességesnek tart a szakmai nyilvánosság, és feltehetőleg azért nem távoznak, mert megszokták a civil államfő szolgálatát, és a borzalmas káoszban még saját maguk higgadtságára számítva a legrosszabb végkifejlet (pl. egy Twitteren bejelentett atomháború) megakadályozására érzik magukat hivatottnak.

A legborzalmasabb kompromisszumot a megtépázott Republikánus Párt vezetői kötötték. A jobboldal ugyan jelenleg minden hatalmat a markában tart (a kormányzatot, a kongresszust és az igazságszolgáltatást is), ám működését a Teadélután mozgalom utódjának, a „Szabadság-frakciónak” a képviselői befolyásolják, akik elvetnek minden kompromisszumot, a végsőkig szét akarják verni a szövetségi kormányt és megszüntetni minden normális szociális, környezetvédelmi és modern kori szabadságjogi szabályozást meg védőhálót, kiszolgáltatva ezzel az egész népet a rablótőkének. Ezeknek a fenegyerekeknek a markában vergődve a párt régi emberei magánbeszélgetések során ugyan utálkozva beszélnek az elnökről, de vállalják annak „kellemetlenségeit”, mert csak egy ilyen emberrel az élen tudják végrehajtani nagytőkepárti terveiket.

Mennyire hiteles a riportkönyv

Trump és szóvivője természetesen közönséges hazugságnak, koholmánynak, ócska pletykának nevezte a könyvet. Sarah Huckabee Sanders, a szünet nélkül biggyedt ajkú, undorral a hangjában mellébeszélő sajtófőnök azt állítja, hogy Michael Wolffnak nem is volt hozzáférése mindazokhoz a bennfentesekhez, akiknek Trump-gúnyoló kirohanásait a könyvben részletesen és hosszadalmasan idézgeti.

Csakhogy a Fehér Ház beléptetési rendszere több, mint egytucat alkalommal regisztrálta Wolff majd egésznapos benntartózkodását, amelyek során teljesen szabadon lézenghetett az Ovális Iroda körüli folyosókon. Ez a jegyzetíró személyes tapasztalatból tudja, hogy ha egyszer valaki túljut a sajtóterem ajtaján, azt nemigen állítja meg senki a Fehér Házban, hiszen oda tartozónak tűnik, és mindenki a saját dolga után megy.

Természetesen a Fehér Házon kívül is vannak, akik nem hisznek Wolff hitelességében, hiszen – újságírói díjai ellenére – többször keveredett már ellentmondásba és bocsátkozott túlzásokba. Van, aki tisztességét is megkérdőjelezi, hiszen a közelmúltig Washingtonban szinte mindenki tiszteletben tartotta egy kényes témájú beszélgetés előre meghatározott „háttér”-jellegét.

Csakhogy éppen Trump és csatlósai azok, akik minden korábbi játékszabályt sutba vetettek. Legrosszabb esetben Wolff tőrbe csalhatta a csalók csatlósait.

A bombahír robbanása utáni első közleményében az elnök szokása szerint nekiment bírálójának: Bannon egy „önpromotáló nagyzoló, akinek „édeskevés köze volt történelmi győzelmünkhöz”, aki nem naggyá akarta tenni Amerikát, hanem bomlasztani és felégetni akarta: Steve Bannonak semmi köze hozzám és az elnökségemhez.

Amikor kirúgtuk, nemcsak a munkáját vesztette el, hanem az eszét is.”

Ezzel szemben a (valóban) nagy bomlasztó Bannon eredetileg el akart határolódni a könyvtől, és saját rádióműsorában még a részletek közzététele után is „nagy embernek” nevezte Trumpot. Ismeretes, hogy a Fehér Házból való távozásakor is azt mondta, hogy kívülről jobban tud majd segíteni az elnöknek, és vissza is tért a legismertebb szélsőjobboldali médiaházba, a Breitbart News elnöki posztjára. Meglepő fejlemény viszont, hogy a Breitbart-médiabirodalom legfőbb finanszírozója, a Mercer-féle milliárdos család (amelyik a kampány elején még a másik legszélsőségesebb republikánus jelöltet, Ted Cruz texasi szenátort támogatta, akárcsak a választási veterán Conway) megvonta Bannontól a bizalmat: az ő legfontosabb céljuk a hatalmon lévők kormányzása a dúsgazdagok érdekében.

Michael Wolff könyvének előrendelt példányai a washingtoni Politics and Prose könyvesboltban az árusítás megkezdésének napján (MTI/EPA/Shawn Thew)

Mint az elején említettük, Trump a Twitteren próbálta elvenni a könyv élét, ügyvédje pedig a szerzőnek és a kiadónak, valamint Steve Bannonnak küldött egy-egy felszólítást, hogy állítsák le a könyv piacra dobását, illetve a részletek szellőztetését. Érdekes, hogy

a Magyar Távirati Iroda ezt a mozzanatot nem tudta kezelni.

A washingtoni tudósító jelentésében az áll, hogy „Az elnök megpróbálta betiltatni a könyvet, de nem járt sikerrel.” Nos, Amerikában szinte nincs is lehetőség arra, hogy egy könyvet államilag betiltassanak, Trump nem is ezzel próbálkozott. Ez ugyan bőven beleférne saját hatalomittasságába, de azért ügyvédei (a magyar hírügynökökkel szemben) tisztában vannak azzal, hogy ez itt nem úgy működik.

Az viszont igaz, az MTI is megjegyzi, hogy „Donald Trump élesen elhatárolódott Steve Bannontól és jogi elégtételt helyezett kilátásba”. Nagy kérdés, hogy erre sor kerül-e, hiszen Trump számos esetben fenyegetőzött már perekkel, de azoknak tíz százalékát sem váltotta be. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai törvények szinte semmilyen védelmet nem nyújtanak közéleti személyiségeknek a nyilvános bírálattal, sőt akár a méltatlan rágalmazással szemben sem.

A valós veszély

Bannon ráadásul sokkal veszélyesebb, mint Trump tizenvalahány molesztált női áldozata együttvéve – és éppen ez lehet a könyv legjelentősebb hatása. A volt elnöki főstratéga ugyanis nem kevesebbel, mint árulással és hazafiatlansággal vádolta meg ifj. Donald Trumpot és Jared Kushnert, Ivanka Trump férjét, amiatt, hogy a kampány során személyesen találkoztak azokkal az oroszokkal, akik szennyinformációt kínáltak nekik Hillary Clintonról. Bannon azt üzeni a könyvben, hogy az oroszokkal való összejátszásról szóló vizsgálat valójában pénzmosásról szól, és hogy Trump fiát úgy fogják összetörni a tévékamerák előtt, mint egy tojást. Kampányigazgatóként, majd főstratégaként Bannonnak nyilván volt némi rálátása a Trump-apparátus piszkos ügyeire – és az minden logika szerint a volt FBI-igazgató Robert Mueller által vezetett vizsgálatot is érdekelni fogja.

Nem véletlen, hogy a Trump-stáb egyre inkább azon ármánykodik, hogyan lehetne befeketíteni a minden normális ember által feddhetetlennek tartott különleges ügyészt, vagy legalábbis leállítani a vizsgálatot. Nincs kizárva, hogy ez sikerülni is fog nekik, hiszen Trump soha nem az amerikaiak többségét próbálta maga mellé állítani – csak éppen annyi könnyen megvezethető szavazót és így vagy úgy korrumpálható politikust, hogy az elég legyen a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Minthogy ezeket a csoportokat nem érdeklik a tények, az ilyen irányú „siker” sincs kizárva.

„… Valójában egész életem során két legnagyobb erősségem a szellemi stabilitásom, meg az, hogy, hát, valóban értelmes vagyok.

Az a csalárd Hillary is erősen ezekre a kártyákra játszott, de mint mindenki tudja, alaposan leégett. Én viszont egy NAGYON sikeres üzletemberből TV-s csúcs Csillaggá váltam…”

„… majd pedig az Egyesült Államok elnökévé (első próbálkozásra). Úgy gondolom, ennek alapján nem csak értelmesnek minősülök, hanem zseniálisnak… méghozzá nagyon stabil zseninek!”

Úgy tűnik, Putyin jól választott. (Amerika meg vessen magára!)

Purger Tibor (Washington)

Trump: Bannon „elvesztette az eszét”

0

Donald Trump amerikai elnök szerdán közleményben tudatta, hogy korábbi stratégiai főtanácsadója, Steve Bannon szerinte „elvesztette az eszét”. Trump a közleményben úgy fogalmazott: „Steve Bannon nemcsak az állását, hanem az eszét is elveszítette”.

Az elnök azt követően hozta nyilvánosságra felháborodását, hogy a New York Magazine című lap szerdán részleteket közölt egy új könyvből, amelyet Michael Wolff írt ugyan, de a háttérben szinte bizonyosan Steve Bannon egyetértésével és kiszivárogtatásaival.

A Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről című könyvben Bannon, aki a kampányban vezető tanácsadója, majd a Fehér Házban stratégiai tanácsadója volt Donald Trumpnak, a többi között elmondja, hogy Trump soha nem számított a választási győzelemre, csupán azzal kalkulált, hogy elnökjelöltsége sokat használ majd üzleti ügyeinek és „feltáratlan lehetőségeket rejt magában”. A könyv állítása szerint Bannon „hazaárulásnak” nevezte Trump veje, Jared Kushner és legidősebb fia, ifjabb Donald Trump oroszokkal folytatott találkozóit a választási kampány idején.

Közleményében Trump nyersen megtagadta Bannont. „Steve Bannonnak semmi köze sem hozzám, sem az elnökségemhez” – fogalmazott.

Amerikai sajtójelentések szerint Bannon már korábban is magára haragította Trumpot. Legutóbb decemberben, amikor a Vanity Fair című magazin hosszas Bannon-portrét közölt, amelyben az augusztusban elbocsátott volt tanácsadó név szerint, nyíltan bírálta Trump lányát, Ivankát és Ivanka férjét, a Fehér Ház egyik főtanácsadójává kinevezett Kushnert.

 

 

Kisiklott a Trump-vonat

Az, hogy a demokrata jelölt győzött Alabamában, a Ku Klux Klan őshazájában, az amerikai idegenellenesség hagyományőrző szövetségi államában a trumpizmus megtorpanását jelenti. Ha már Alabamában sem, akkor a fehér felsőbbrendűség ugyan hol tarolhatna?

A tények, amelyekről a Független Hírügynökség is beszámolt: a demokrata Doug Jones nyert a Trump által támogatott republikánus Roy Moore-ral szemben, akit többen szexuális zaklatással vádoltak.

Azért kellett szenátort választani, mert a korábban megválasztott Jeff Sessionsből igazságügy-miniszter lett.

Ezt is tudni kell: az eredmény több ok miatt is fontos, egyrészt mert ezzel minimálisra csökkent a szenátusban a republikánus többség, 51:49 a képviselők aránya. Másrészt, Alabama igazi republikánus fellegvár,

Trump nagy fölénnyel, 28 százalékponttal győzött itt tavaly, demokrata szenátort pedig 1992 óta nem választottak.

Olyan két jelölt között kellett választani, akik közül a demokrata például annak idején két Ku Klux Klan tagot is elítélt, akik részt vettek a hírhedt az 1963-as birminghami baptista templom elleni bombatámadásban, négy fekete kislány halálát okozva. És a másik, aki még

manapság is meghatottan, könnyes szemekkel idézi fel a rabszolgatartó Dél kedves emlékképeit

és aki az amerikai őslakosokat nemes egyszerűséggel vörösöknek, az ázsiai származásúakat meg természetesen sárgáknak nevezi. Arról nem is beszélve, hogy több nő is azzal vádolja: szexuálisan zaklatta őket még amikor kiskorúak voltak.

Roy Moore egy olyan szélsőséges politika megtestesítője, amelyről Trump megjelenéséig azt lehetett vélni: csak rossz emlék.

Még a republikánus vezetőség is kilépett mögüle, de nem így az amerikai elnök, aki mindvégig mellette kampányolt. Az egész stratégia mögött pedig nem más állt mint Steve Bannon, az amerikai szélsőjobb fő ideológusa, akinek, habár kikerült a Fehér Házból, a hatása Donald Trumpra nem lebecsülendő. Ez vallott most kudarcot. Mint ahogy kudarcot vallottak a trumpista jelöltek korábban Virginiában és New Jerseyben is. Így sorozatban már vésztjóslóan hathatnak a republikánusokra, akiket most már csak a 2018-as képviselőházi és szenátusi részválasztások érdekelhetnek. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor jövőre demokrata többség lehet mindkét házban. És akkor még nehezebb lesz Trumpnak falakat építeni.

Minden esetre az alabamai győzelem jelentősen növeli a demokraták esélyeit.

A republikánusok, akik ideológiailag nem állnak távol az amerikai elnöktől, most arra kényszerülnek, hogy mindinkább elhatárolódjanak Donald Trumptól, akinek nemcsak a viselkedése és a zavarba ejtő döntései okoznak katasztrófát a pártnak, hanem most már úgy tűnik, hogy még a legbiztosabbnak vélt helyeken sem tudnak győzni a Trump-klónok.

Mert hol másutt, ha nem Alabamában?

Orbán is neo-bolsevik lenne?

0

„A bolsevizmus visszatért és van miért aggódnunk” – címmel jelentetett meg egy terjedelmes írást a The Washington Post című lapban Anne Applebaum, amerikai történész, író. Írásának egyik fejezete a többek között Orbán Viktorról is szól. Az, amelyik a következő címet viseli: A neo-bolsevikok.

 

A szerző példákat sorol az általa ténylegesen marxistának tartottakra, mint írja, Spanyolországban és Görögországban erős párttá szerveződtek, Nagy Britanniában a Munkáspárt jelenlegi vezetője, Jeremy Corbyn is a szovjetbarát baloldalról érkezett, s az USA-ban is megtalálhatók a Demokrata Párt mentén, valamint egyetemi kampuszokon. Ám bármennyire is divatos a baloldal egyes körökben, hatalma nincs, s nem is volt képes valódi forradalomra. Napjaink legbefolyásosabb bolsevikjai – akik

Leninhez és Trockijhoz hasonlóan a politikai szélsőségek farvizén indultak, mára hatalomra jutottak és valódi befolyásra tettek szert számos nyugati országban – nagyon is különböző politikai hagyományokból jöttek  

– hökkenti meg az olvasókat a szerző, akiknek szavait a lapban két politikus képe illusztrálja e helyen: Marine Le Pen francia szélsőjobbos politikusé és Orbán Viktor magyar miniszterelnöké.

„Donald Trump, Orbán Viktor, Nigel Farage, Marine Le Pen és Jroslaw Kaczynski: habár őket gyakran széljobbosként vagy alt-right-ként emlegetik, valójában neo-bolsevikok, akiknek kevés közük van ahhoz a jobboldalhoz, amely a II. Világháború óta a nyugati politika része, és nem kapcsolódnak a mai konzervatív pártokhoz sem”

– szögezi le Applebaum. A kontinentális Európában megvetik a kereszténydemokratákat, akiknek a bázisa az egyház, s akik a II. Világháború borzalmai után a moralitás visszahozását célozták meg. S nincs semmi közük az angolszász konzervativizmushoz sem, amely a szabad piaci gazdaság, a szólásszabadság és a burke-i liberális konzervativizmus szószólója. Akár a német vagy a holland kereszténydemokratákat, akár a brit Torykat, az amerikai republikánusokat, a kelet-európai konzervatívokat vagy a francia gaullistákat vesszük, a háború utáni nyugati konzervatívok egytől egyik a képviseleti demokrácia, a vallási tolerancia, a gazdasági integráció és a nyugati szövetség az elkötelezett hívei.

Ezzel szemben az új jobboldal vagy alt-right neo-bolsevikjai nem akarják konzerválni vagy megőrizni azt, ami van. Nem követik a burke-i utat, ők olyan radikálisok, akik meg akarják dönteni a meglévő intézményeket.

A Lenin és Trockij által ajánlott fals és félrevezető jövőkép helyett ők a múlt fals és félrevezető vízióját kínálják. Olyan világot idéznek meg, amelyben etnikailag és faji alapon tiszta nemzetek vannak, a régi hagyományok szerinti gyárak működnek, a hagyományos férfi-női hierarchiák az uralkodók és a határok átjárhatatlanok. Ellenségnek tekintik a homoszexuálisokat, a faji és vallási kisebbségeket, az emberi jogok szószólóit, a médiát és a bíróságokat. Sokszor nem valódi keresztények, inkább cinikusok, akik a „kereszténységet” törzsi azonosításként veszik, ezzel különböztetve meg magukat ellenségeiktől:

ők a „muzulmánok” ellen harcoló „keresztények”, vagy ha nincsenek muzulmánok kéznél, akkor a „liberálisok ellen mennek.

Szélsőséges mértékben adaptálták Lenin kompromisszumot nem tűrő hozzáállását, a társadalmi csoportok antidemokratikus felosztását és gyűlölettel teli rátámadását az „illegitim” ellenfeleikre. A hatalmon lévő lengyel illiberális nacionalista Jog és Igazságosság pártja a lengyeleket  „igaz lengyelekre” és „lengyelekre a legrosszabb fajtából” csoportokra osztja. Trump „igazi” amerikaiakról beszél, ellentétükként pedig az „elitet” emlegeti.

Stephen Miller, Trump beszédírója a közelmúltban a „kozmopolita” kifejezést használta egy keményen kérdező újságíróra, ami a zsidók közkedvelt sztálinista „beceneve” volt.

Meglepő módon, már a briteknél is megkezdődött a leninista nyelvezet használata: amikor 2016-ban egy bíró kimondta, hogy a Brexit népszavazás eredményét a Parlamentnek meg kell erősítenie, a xenofób kilépés-párti Daily Mail vezető anyagában bírák képeit hozta le azzal az aláírással, hogy „Az emberek ellenségei”.

Donald Trump első száz napja kaotikus és kiszámíthatatlan volt. Trump Twitter fiókjában az „amerikai emberek ellenségei” kifejezést használta, habár kétséges, hogy értette a történelmi kontextusát, a körülötte lévő emberei közül sokan bizonyára. Steven Bannon (megj.: Trump nemrég távozni kényszerült főtanácsadója), Stephen Miller és páran mások Trump közvetlen környezetében pontosan tudják, hogy egy ambiciózusabb cél eléréséhez vezető út első állomása csupán a politikai ellenfelek legitimációtól való megfosztása az „elitista” és „nem-amerikai” kifejezések sulykolásával, valamint a sajtó megcímkézésre, mint „álhír-terjesztő”.

Ha komolyan vesszük azt, amit ezek a szélsőségesek mondanak, akkor a végcéljuk olyan, amelyet a bolsevikok is megértettek volna: a meglévő politikai rend szétrombolása, beleértve az amerikai alkotmányt.

Bannon még 2013-ban szólított fel egy washingtoni konzervatív gyűlésen egy olyan „virulensen establishment-ellenes” és „lázadó” mozgalom elindítására, amely „szétveri ezt a várost, benne a progresszív baloldallal és az intézményesített republikánusokkal”. És mi jogosít fel egy olyan elnököt erre, aki nem több szavazattal lett elnök? Ez is ismerős: az „emberek” – írja a szerző, hozzátéve azt a Trump idézetet, mely szerint „átruházom a hatalmat rátok, az amerikai emberekre, elvéve azt Washingtontól”.

Ez nagyon is hasonlít a proletáriátus diktatúrájára, arra a mozgalomra, amely egykor Marxizmus úgy tartotta, átveszi a hatalmat a világban.  

Bolondnak nevezték Trumpot az észak-koreaiak

0

Trump Észak Koreáról beszélt Phoenixben, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai válságról, mely a neonáci tüntetőkkel kapcsolatos kétértelmű álláspontja miatt alakult ki.

„Sokan azt mondják, hogy túl erős voltam amikor tűzzel és haraggal fenyegettem meg Észak Koreát. Én azt mondom, hogy még erősebben kell őket figyelmeztetni! Észak Korea kezdi már érteni a helyzetet és respektálni az USA-t!”- hangsúlyozta Donald Trump Phoenixben. Arizona állam legnagyobb városában saját választóival találkozott, hogy feltöltődjön kissé.

Az utóbbi napokban ugyanis megingott pozíciója a Charlottesville-ben történt események miatt.

Trump nem ítélte el határozottan a neonáci tüntetőket, akik egy ellentüntető halálát okozták. Emiatt több tanácsadója lemondott. Az elnök elküldte főtanácsadóját, Steve Bannont, aki összekötője volt a szélsőjobboldali választókkal.

Trump elnöki periódusának első szakasza végetért, a Fehér Házban túlsúlyba kerültek a globalista erők- értékelte a helyzetet Steve Bannon. Aki korábban mérsékletre intette Trumpot Észak Korea, Oroszország és Irán esetében. Trump nemzetbiztonsági tanácsadója ugyanezen a véleményen van Észak Korea ügyében.

A katonák általában óva intik Trumpot attól, hogy csapást mérjen Észak Koreára.

Az USA csendes-óceáni erőinek parancsnoka egyenesen kijelentette, hogy Észak Korea nem katonai hanem diplomáciai feladat. Rex Tillerson külügyminiszter megdicsérte Észak Koreát amiért nem hajtott végre nukleáris vagy rakéta kísérletet válaszul az ENSZ BT szigorú szankcióira. Tillerson utalt arra, hogy sor kerülhet a párbeszédre Észak Koreával, de ehhez még több feltételt kell Kim Dzsongunnak teljesítenie. Az ifjú diktátornak állítólag az az álma, hogy az USA elnöke fogadja őt a Fehér Házban.

Ebből a célból Kim Dzsongun a további fegyverkezést tartja a legcélravezetőbb eszköznek. Szerdán meglátogatta azt az üzemet, ahol a rakéták motorját állítják elő. Elrendelte: gyártsanak még többet azokból a rakéta motorokból, melyekkel Észak Korea akár az USA területét is elérheti. Közben

Észak Korea szigorúan ellenőrzött sajtója tovább gúnyolódik Donald Trumpon.

Bolondnak nevezi az Egyesült Államok elnökét, aki Twitter üzeneteket küld a saját népének és a világnak. Ráadásul ezek a Twitter üzenetek gyakran ellentmondanak egymásnak úgyhogy még a titkárai sem tudják : melyik az igazi Donald Trump? – gúnyolódik a szigorúan ellenőrzött észak-koreai sajtó az Egyesült Államok elnökén.

De ki is ez a Steve Bannon?

0

Az is elképzelhető , hogy a kongresszusi kudarcok miatt saját pártjából kiábránduló Trump azért küldte fegyverhordozóját a „tömegek közé”, hogy végleg leszámoljon a Republikánus Párt – ha minimálisan is, de úgy-ahogy még mindig – ellenálló vezetőivel.

Bannon a Fehér Ház menesztett főstratégája éppen tavaly ilyenkor vette át Trump vesztésre álló kampányának irányítását a(z orosz kapcsolatai miatt) kirúgott előző kampányfőnöktől (aki egy még korábbi kampányfőnök kirúgása után került Trump bűvkörébe).

Ennek a csavaros eszű, volt haditengerész, bankár, filmproducer milliomosnak a portréját már sokan megrajzolták, noha magyarul nincs igazán jó leírás eddigi tevékenységéről. Ezért a magyar politikai közegeket ismerők számára talán azzal a hasonlattal lehet a legjobban jellemezni, hogy Steve Bannon

a mai magyar hatalom belső idegszálait mozgató Habony Árpád, Tellér Gyula főideológus, valamint Bayer Zsolt és Lovas István propagandisták keveréke – egy személyben.

Miközben a jóhiszeműek úgy szeretnék látni a sorozatos elnök közeli kirúgásokat, és különösen Bannon távozását, hogy azok az új kabinetfőnök, John Kelly tábornok sikerét mutatják, a történéseknek egészen más olvasatuk is van. Bannont nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladná a küzdelmet, és hát Trump maga demonstrálta önmagáról, hogy valójában magáévá tette Bannon szélsőséges nézeteit, s azoknak a taraján csúszott be a Fehér Házba (miközben a szavazatok többségét az ellenfele szerezte meg).

Steve Bannon etnonacionalista héja azonban nemcsak a Hillary Clintont leszerelő becsúszásnak volt a főépítésze,

kívülről sokkal szabadabban akciózva könnyen válhat vagy Trump végső banánhéjává, vagy pedig a Republikánus Párt szétverésének a hadvezérévé.

Miről is van szó?

Noha a távozó főstratéga azt ígéri, hogy kitart Trump (vagyis saját!) programja mellett, az majd még kiderül, hogy a jobboldal (kutatások szerint is) legfontosabb médiájává vált Breitbart és portálcsatlósai nem fordítják-e a szélsőségeseket Trump ellen.

Az is elképzelhető azonban, hogy a kongresszusi kudarcok miatt saját pártjából kiábránduló Trump azért küldte fegyverhordozóját a „tömegek közé”, hogy végleg leszámoljon a Republikánus Párt – ha minimálisan is, de úgy-ahogy még mindig – ellenálló vezetőivel. A jövő évi törvényhozási választások remek alkalmat jelenthetnek arra, hogy Paul Ryant, Mitch McConnellt és a többi kvázi-mérsékelt jobboldalit kigolyózva végképp szófogadó szélsőségesek rombolhassák tovább az amerikai demokráciát.

Purger Tibor (Washington)

 

Sírhat Orbán

0

Az a stratégia, ami a múlt évi tusványosi beszéddel kezdődött ma omlott össze – talán véglegesen.

 

2016  júliusában Orbán Viktor az első hivatalban levő kormányfő volt, aki kiállt Donald Trump mellett. Bár sokan cikkeztek akkor, hogy ez valójában nem Trumpnak szánt vazallusi eskü volt, hanem csak azért mondta, mert Clinton győzelmét – és a magyar-amerikai kapcsolatok  további romlását várta, egy kétségtelen, Orbánnak és körének Trump, és az „alt-right” kimondottan szimpatikus.  Ugyanaz a stílus, ugyanaz az ellenségkép, ugyanaz a végtelen sértettség munkál bennük. És megvannak a kapcsolatok is közöttük.

Sokaknak talán fel sem tűnt, de Trump felemelkedésével párhuzamosan váltott tudósítót az MTI Washingtonban.  Pogár Demeter – aki régi  népszabadságosként a fehér holló volt a rendszerben – ment, és jött Járai Judit. Ez persze egy teljesen átlagos váltás is lehetett volna, hiszen tudósítók jönnek és mennek. Az pedig, hogy egy látványosan kormánypárti  figura kerül tudósítói posztra a mai magyar közmédiában inkább rendszerszerű, mint  különleges. De Járai nem egyszerű tudósító – legalább is sokan mondják, akik ismerik. Közvetlenül van becsatornázva Orbánhoz, akárcsak néhány más közismert közmédiás arc. És – ez benne a különösen érdekes – közvetlen kapcsolatban van az amerikai alt-righttal.

Vannak persze más kapcsolatok is a magyar és az amerikai kevésbé mérsékelt jobboldal között – hogy mást ne említsünk, a folyamatosan őrült ötletekkel jelentkező magát volt kémnek és a vitézi rend örökösének valló Gorka Sebestyén. De Járai – és ez az MTI egyre sajátságosabb tudósításaiból is kiérezhető volt – közvetlenül a Breitbart vezetőivel volt jóban. Azzal a Steve Bannonnal, akiről Trump kormányzásának első napjaiban úgy tűnt, ő lesz a Fehér Ház valódi ura. Irodát kapott a Nyugati Szárnyban, stratégiai főtanácsadó lett, és helyet kapott a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Orbánék szép reményekkel indultak. De a dolog láthatóan nem jött össze. A magyar-amerikai kapcsolatok szintjét láthatóan nem az ideológiai elvtársiasság vagy az egyre mélyebben benyaló vazallusi fogadkozások határozták meg. Hanem a magyar kormány vélt vagy valós oroszbarátsága, meg az, hogy a CEU ügyet egészen máshogy látták Budapesten, mint Washingtonban. Ott speciel úgy, hogy egy amerikai intézményt ért támadás. Le is cserélték a nagykövetet,  mondván nem sikerült megismertetni kellőképpen a magyar álláspontot. Majd jött az új nagykövet, Szabó László, aki igen diplomatikusan első interjújában anyázta a State Departement apparátusát. De még mindig volt remény – Bannon, ha a Nemzetbiztonsági Tanácsból McMaster tábornok kérésére el is távolították  – a helyén volt.

Mostanáig.

Mert miután az elmúlt napokban ismét nettó hülyét csinált magából a Charlottesville-i erőszak ügyében, már nem volt más választása Trumpnak, mint, hogy kirúgja.

Orbán utolsó esélye is elszállt

Trump lassan pedig már az összes közép-európai vezetővel lekezelt – még Iohannisszal is – de Orbánnak eddig csak annyi jutott belőle, hogy lelkes kiskutyaként csóválhatta a farkát egyszer, amikor látótávolságban voltak.

 

„Vége a Trump-elnökségnek”

0

„Rajta tartom az ujjam a ravaszon, jön Bannon, a Barbár” – ígéri Steve Bannon Donald Trump amerikai elnök – egészen tegnapig volt – stratégiai főtanácsadója. Szerinte vége a Trump-elnökségnek.

Forrás: A Fehér Ház Facebook oldala
Ki tudja, hányan dolgoznak még Trumpnak azok közül, akik ott voltak az első elnöki rendelet aláírásánál?

A nemzetbiztonsági tanácsadó Michael Flynn, a sajtófőnök Sean Spicer, a kabinetfőnök Reince Priebus és a kommunikációs vezető Anthony Scaramucci után Bannon a következő távozó „nagy név”. Bannon a The Weekly Standard című hetilapnak nem teketóriázott, s azt mondta, hogy

a Trump-elnökségnek vége.

Az MTI tudósítása szerint egy belharcokkal küszködő Fehér Házról beszélt, s azt jósolta, hogy ezek a belviszályok és személyi viták a távozása után sem szűnnek majd meg.

Amerika marad az első

Mint emlékezetes, Steve Bannon volt az, aki segített „Az Amerika az első” kampány elindításában és végigvitelében. Bannon most visszatért az ultrakonzervatív Breitbart News-hoz, s fogadkozik, hogy továbbra is harcolni fog azért, amivel Trump megnyerte a választásokat – írja a BBC emlékeztetve arra, hogy a 63 éves Bannont vádolták már antiszemita és fehér felsőbbrendűségi nézetek hangoztatásával is.

Interjújában megerősítette azt a csütörtökön a The New York Times című lapban megjelent hírt, miszerint már augusztus 7-én benyújtotta lemondását, ezt e hét elején jelentette volna be nyilvánosan is, de a Charlottesville-ben a múlt hét végén lezajlott atrocitások miatt elhalasztotta. A BBC arról ír, hogy Trump nyomás alá került az ultrajobbosok múlt hét végi véres akciója után.

Trump első reakciói nagy felháborodásokat keltett, s két nap kellett a félig-meddig elfogadható megnyilvánulásához.

A virginiai városban végrehajtott véres merénylet és az azt követő ultrajobbos akciókat  követő felháborodáshullám sorra kényszerítette távozásra az embereit, mielőtt némileg visszakozót fújt volna.

Reakciók, latolgatások

A Politico című lap értékelése szerint Steve Bannon távozásával „a globalisták győztek”, Steve King, iowai republikánus képviselő a The Wall Street Journalnek azt hangsúlyozta, hogy Bannon távozásával hangnemváltás lesz a Fehér Házban. A The Wall Street Journal szerint kiválóan ismerte és értette mind a konzervatív média működését, mind a Trump egyik fő szavazói bázisát jelentő „kékgalléros”, azaz munkásréteget. A lap szerint e képességei egyaránt tehetik őt Donald Trump nagyhatalmú külső támogatójává vagy nagy hatalmú ellenfelévé – idézi az MTI. Mindenesetre Chris Ruddy, a Newsmax című konzervatív lap vezérigazgatója, aki baráti viszonyt ápol Donald Trumppal, úgy nyilatkozott, hogy az elnök valószínűleg továbbra is kikéri majd a távozott stratégiai főtanácsadó véleményét.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK