Kezdőlap Címkék Azerbajdzsán

Címke: Azerbajdzsán

Putyin-Erdogan párharc az azeri-örmény mini háború mögött

Rendszeressé váltak a lövöldözések a két állam határvidékén, ahol évtizedek óta nemzetiségi problémák nehezítik Azerbajdzsán és Örményország kapcsolatainak rendezését.

A vegyes lakosságú Hegyi Karabah tartomány a szovjet időkben Azerbajdzsánhoz tartozott bár a lakosság többsége az örmények közül került ki. A Szovjetunió bukása után Örményország „felszabadította” a Hegyi Karabahot, ahonnan elüldözték az azeri kisebbséget. A Hegyi Karabah státuszáról folytatott tárgyalások eddig nem vezettek eredményre.

A baltás gyilkos

Mind Azerbajdzsán mind pedig Örményország be akar kerülni a NATO-ba. Ezért tanultak Budapesten katonatisztek mindkét államból. Egy azeri tiszt álmában baltával megölte örmény tiszt társát! Emiatt az azeri tisztet lecsukták. Azerbajdzsán elnöke kiváltotta az azeri tisztet Magyarországról – máig nem tudni, hogy a magyar vezetők mit kaptak ezért. A baltás gyilkost nemzeti hősként ünnepelték Bakuban, Örményország viszont megszakította diplomácia kapcsolatait Magyarországgal.

Putyin kontra Erdogan

Az orosz államfő a keresztény Örményországot támogatja a konfliktusban míg Erdogan török elnök Azerbajdzsánt, ahol az emberek törökkel rokon nyelvet beszélnek és muzulmánok.

Korábban Putyin és Erdogan szövetséges volt, de az utóbbi időben Oroszország és Törökország több helyszínen is szembekerült egymással: Szíriában és Líbiában az ellentétes oldalt támogatják. Ehhez csatlakozik most harmadik helyszínként Azerbajdzsán és Örményország. Oroszország mindenütt a keresztények védelmezőjeként lép fel. Emiatt Putyin bírálta Erdogant, aki ismét mecsetté alakította át a Hagia Sophia székesegyházat Isztanbulban.

Mit tehet a magyar diplomácia?

Magyarország belépett a Türk Tanácsba. Orbán Viktor szívesen látott vendég Bakuban. Erdogan elnök budapesti látogatása sokáig emlékezetes marad, mert a magyar fővárost korábban soha nem zárták még le ennyire egy külföldi vendég érkezése miatt.

Más oldalról viszont Putyin elnök ugyanilyen szívesen látott vendég Budapesten.

Az, hogy Orbán Viktor két jóbarátja immár három helyszínen is háborúskodik egymással, érdekes új szituációt is teremt: akár közvetíteni is lehet közöttük…

A baltás gyilkos megbüntetését követelik Örményországban

Kedden dönt az Emberi jogok európai bírósága abban a perben, melyet örmények indítottak Azerbajdzsán és Magyarország ellen. 16 éve baltával megölt egy örmény tisztet azeri társa egy budapesti katonai tanfolyamon. A baltás gyilkost elítélték Budapesten, de az Orbán kormány kiadta őt Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hősként ünnepelték.

„16 éve történt, de még mindig elevenen él emlékezetemben az eset” – mondja egy örmény tiszt, aki szintén résztvevő volt a budapesti tanfolyamon. Majdnem ő is a baltás gyilkos áldozata lett. Haik Makucsjan az egyik örmény, aki a pert elindította Azerbajdzsán és Magyarország ellen. A másik a meggyilkolt örmény tiszt családja. „Mi igazságot követelünk, nem kártérítést! Nekünk az a fontos, hogy elismerjék: bűncselekmény történt! Véget kell vetni a gyilkos büntetlenségének!” – nyilatkozta a londoni Guardian-nek az örmény tiszt.

Évtizedes konfliktus Azerbajdzsán és Örményország között

Karabah tartomány miatt már a Szovjetunió végnapjaiban is véres küzdelem bontakozott ki a két közösség között. Karabah tartomány lakosságának a többsége örmény, de Sztálin Azerbajdzsánhoz csatolta a tartományt. Ez ellen tiltakoztak az örmények a nyolcvanas évek végén. A Szovjetunió bukása után  szabályos háború kezdődött. Etnikai tisztogatás folyt mind a két oldalon. Karabah tartomány ma Örményország része, de ezt Azerbajdzsán nem ismeri el. Emiatt a konfliktus miatt ölt a baltás gyilkos Budapesten. Miután a baltás gyilkost Magyarország 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak, Örményország megszakította a kapcsolatot Magyarországgal.

Aliev azeri elnökkel azóta is kiváló kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor beléptette Magyarországot a Türk tanácsba noha a magyar-török kapcsolatok évszázadokon át igen ellenségesek voltak a mohácsi vereség után.

Ősi ellenségek között közvetítene Angela Merkel

0

Háromnapos látogatást tett három egykori szovjet köztársaságban a német kancellár. Grúzia és Örményország után Azerbajdzsánban fejezte be körútját, és felajánlotta: szívesen közvetít az utóbbi kettő közötti vitában.

Még a kaukázusi ellentéteket jól ismerő, grúz származású Sztálin teremtette meg a mai ellenséges helyzet alapjait az örmények és az azeriek között, amikor Hegyi Karabah tartományt Azerbajdzsánhoz csatolta annak ellenére, hogy ott a lakosság többsége örmény volt. Amikor a Szovjetunió 1991-bn összeomlott,

szinte azonnal kitört a háború.

Az örmények végül megszerezték a vitatott tartományt, de ezt Azerbajdzsán azóta sem ismeri el.

A konfliktusnak volt egy magyar vonatkozású epizódja: az azeri baltás gyilkos szabadon bocsátása. Ramil Safarov azeri katonatiszt Budapesten tanult, de megölte egyik örmény társát. Azerbajdzsán kérésére azonban a magyar kormány kiadta a gyilkost, ő pedig azonnal kegyelmet kapott, sőt

nemzeti hős lett.

Örményország pedig megszakította kapcsolatait Magyarországgal.

Örményország biztonságpolitikája elsősorban az orosz kapcsolaton alapul, míg Azerbajdzsán jóban van Törökországgal, Amerikához is próbál közeledni, de közben az orosz kapcsolatokat sem hanyagolják el. Ugyanakkor Putyin többször is közölte Ilham Alijev azeri elnökkel, hogy adott esetben Oroszország fegyverrel is megakadályozza Hegyi Karabah visszafoglalását.

Ilyen körülmények között ígért közvetítést Angela Merkel, aki Ukrajna ügyében már alkudozott Putyinnal is. Más kérdés, hogy ideje és energiája lesz-e rá, hiszen Németországban számtalan sürgető probléma vár megoldásra.

Vigyázó szemetek Jerevánra vessétek! – Kormányfőválasztás Örményország

0

Először még úgy tűnt, hogy az örményországi tüntetések sikerrel jártak: habár a kaukázusi országot több mint tíz éven át irányító elnök lemondott, továbbra sem sikerült megegyezni az új kormányfő személyéről. Csakhogy az elhúzódó instabilitás magában hordozza egy súlyos konfliktus lehetőséget, de jelenleg egyetlen nagyhatalomnak sem áll az érdekében, hogy ismét elharapózódjon az erőszak a térségben. 

Az örmény forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján egykori elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré alakította át az országát. Mivel az ellenzék szerint Szargszján miniszterelnökké váló „megválasztása” gyakorlatban a hatalom átmentését jelentette, ezért tiltakozó demonstrációkat szerveztek az örmény fővárosban.

A tüntetők lezárták a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot), összecsaptak a hatóságokkal, és mintegy 200 demonstrálót vettek őrizetbe. Ez azonban nem vetett véget a megmozdulásoknak, és április közepétől mintegy 160 ezer ember vonult fel Jereván legnagyobb terén, követelve a tíz éven keresztül elnöki székben ülő Szargszján minél előbbi és feltétel nélküli távozását. A helyzet súlyos összecsapással fenyegetett, miután katonák, köztük a Hegyi-Karabah háborút megjárt veteránok, átálltak a demonstrálók oldalára.

Katonák csatlakozása a tüntetőkhöz.

A 11 napig tartó tüntetéshullám április 23-án hozta meg a gyümölcsét, amikor Szargszján bejelentette a hatalomból való távozását. Ezt kitörő örömmel fogadták a főváros utcain. Több sem kellett az ellenzéknek és a demonstrálóknak, akik a “korrupciós összefonódások és a családi kapcsolatok” miatt követelni kezdték az egész kormány leváltását és egy új választások megtartását, amellyel végre

“egy új korszak veheti kezdetét Örményországban”.

Nikol Pasinján. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nikol Pasinjánt, a Jelk (Kiút) pártszövetség vezetőjét és a tüntetések fő szervezőjét kérték fel, hogy induljon a május 1-én megrendezésre kerülő választásokon. Addig ideiglenesen Karen Karapetján egykori miniszterelnök és jereváni polgármester vezeti az országot, aki Szergszján egyik legfontosabb híve. Pasinján korántsem ismeretlen személy a kaukázusi országban, hiszen az újságíró végzettségű politikus korábban kiemelten támogatta Levon Ter-Petroszján egykori ellenzéki politikust és elnökjelöltet. Kulcsszereplője volt a tíz évvel ezelőtti örményországi tüntetéseknek. Ezeket akkoriban szintén Szergszján ellen tartották, de a megmozdulások végül tíz halálos áldozattal és letartóztatások sorozatával végződtek. Maga Pasinján szintén bujkálni kényszerült, majd feladta magát és csak a 2011-es amnesztiahullám után engedték szabadon őt. Azóta megállás nélkül politizált és bírálta a hatalmon lévő Örmény Köztársaság Pártot (RPA).

Az idei áprilisi tüntetéssorozat egy kiváló lehetőséget teremtett az örmény ellenzék számára. Megcsillant a remény, hogy megszabaduljanak a kaukázusi országot 1999 óta kormányzó RPA-tól, amely azonkívül, hogy több demonstrációt vert le (2008, 2013), folyamatosan korrupciós botrányba keveredett, mivel szoros üzleti kapcsolatokat ápolt az oligarchákkal, valamint a saját barátaiknak és rokonaiknak adták oda a legfontosabb pozíciókat. Ugyanúgy a mai napig tartja magát az a vélemény, hogy az 1999-es, nyolc halálos áldozattal járó parlamenti mészárlást az akkor még nemzetbiztonsági miniszteri poszton lévő Szergszján szervezte meg, hogy így akadályozza meg az azeri-örmény kibékülést.

Politikai cunami

Csakhogy az elemzők és a szakértők már korábban figyelmeztettek: hiába a kormányfő távozása, a PRA korántsem fogja megkönnyíteni Pasinján dolgát. Habár az ellenzék vezetője elérte, hogy csak egyetlen jelöltjeként induljon a keddi parlamenti szavazáson és a kormánypárt se indítson saját embert, azt már nem tudta elérni, hogy meg is válasszák őt. A majdnem kilenc órán át tartó ülésen csupán 45 képviselő támogatta Pasinjánt, de ahhoz, hogy kormányfő lehessen abszolút többségre, vagyis 53-ra lett volna szüksége a 105 fős jereváni parlamentben.

Ez nem kevés felháborodást váltott ki az országban. A miniszterelnök-jelölt aznap éjjel általános sztrájkra és útblokádra szólította fel a híveit, és így nemcsak Jerevánban, hanem más városokban (Gjumri, Maralik Vanadzorba) is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismételten blokád alá vették a legfontosabb közintézményeket, de már a metróállamosokat, valamint a szomszédos Grúziába és Iránba tartó vasútvonalakat ugyanúgy elfoglalták. Továbbá Pasinján a rendőrséghez és a hadsereghez intézett beszédében arra kérte őket, hogy ne avatkozzanak be, sőt, ismételten álljanak a tiltakozók oldalára. Nincs kétsége afelől, hogy a RPA mindent megtesz majd a hatalom megtartása érdekében, de szerinte – ahogyan az elemzők szerint is – van egy bizonyos határ, ameddig el mernek menni.

Jereván, 2018. május 2. –  Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető támogatói élőlánccal zárnak el egy utat a fővárosban. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nyugtalan pillantások 

Egy elhúzódó konfliktus nem érdeke sem a jelenlegi elitnek, sem pedig a környező országoknak, különösen Oroszországnak. Az orosz vezetés már eddig is viszonylagos csendben és kissé aggódva figyelte az örményországi eseményeket.

Ugyanis Szergszján Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb külföldi szövetségesének számított. 

Moszkva a kaukázusi államok közül Örményországgal ápolta a legszorosabb viszonyt. Az oroszok korábban már segítettek az örmény elnöknek a 2008-as és 2013-as megmozdulások leverésében. Oroszország két bázist üzemeltet az ország területén, valamint ő az örmény hadsereg legnagyobb fegyverellátója. Szergszján gazdasági téren szintúgy igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait Moszkvával, ezért 2015-ben csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ebből egyelőre alig profitált az ország gazdasága, sőt, egészen furcsa helyzetet teremtett az azeriekkel mai napig fennálló hegyi- karabahi konfliktus miatt.

Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha Moszkvába könnyen beletörődtek volna Szergszján távozásába. Múlt héten az orosz diplomácia jelezte, hogy

„Örményországban nem látnak olyanfajta destabilizációs folyamatokat ,mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2008-ban Grúziában.”

Lényegében csak a „válság tárgyalásos megoldására” szólították fel a feleket, és igyekeznek elkerülni azt a vádat, miszerint beleavatkoznának az ország belpolitikájába. Igaz, Karapetján ideiglenes kormányfő egykoron a Gazprom fontos vezetője volt és mai napig Kreml (második) legfontosabb emberének tartják, de ha túlságosan elfajulnának az események, akkor Moszkva aligha gördítene nagyobb akadályt a távozása elé.

Nagyhatalmi jelenlét a Kaukázusban. A kép forrása: Link

Ennek oka, hogy Putyin most mindenáron nyugalmat és stabilitást akar a szomszédban: Oroszországot túlságosan leköti a szíriai beavatkozás, nem akar egy újabb “közelkülföldi” konfliktusba belekeveredni. Ugyanúgy azt sem szeretnék, ha ismét kiújulna az azeri-örmény ellentét, mivel 2016-ban a két ország egy rövid, de intenzív háborút vívott egymással a Hegyi-Karabah autonóm területért. Végül pedig egy súlyosbodó válság megterhelné Moszkva viszonyát az Örményországgal szomszédos Iránnal, illetve az Azerbajdzsánt támogató Törökországgal, miközben az orosz diplomácia a szíriai rendezésben leginkább az iráni és a török vezetőkre támaszkodik.

Kérdés marad viszont, hogy vajon Nikol Pasinján folytatná-e elődei Oroszország-politikáját. Természetesen az elmúlt napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy „Örményországot közel tartja Moszkvához”, és csak a RPA korrupciója ellen harcol, valójában erre nincs egyértelmű garancia. Sőt, az esetleges kormányfő már hónapokkal korábban pedzegette, hogy itt az ideje javítani a nyugati-örmény kapcsolatokon. Megválasztásával elkezdené a tárgyalásokat az Európai Unióval, amelynek a fő célja a vízumrendszer eltörlése lenne, s egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől sem zárkózott el.

Tűkön ülve 

Az örmény alkotmány értelmében amennyiben az új miniszterelnök személyének kiválasztása kudarccal végződik, akkor egy héten belül meg kell tartani a második fordulót. Ennek időpontját május 8-ra tűzték ki, s ha Pasinjánnak most sem sikerül megszereznie az abszolút többséget, akkor fel kell oszlatnia a parlamentet.

A hazai és a nemzetközi közösség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hiszen ha bármelyik fél rosszul reagál az eredményre, akkor azzal egy igencsak zavaros időszak beköszöntét kockáztatja Örményországban.

Kiderülhet, meddig nyúlnak az azeri pénzmosás szálai?

0

Azeriek fizették le az Európai Parlament és Európai Tanács tagjait, hogy minél pozitívabb képet fessenek a kaukázusi országról – derül ki egyebek között a több mint tíz hónapon át tartó nyomozás eredményét közzétevő jelentés. A mai testületi vita fő tárgya is ez lesz. 

 

Tíz nappal az azeri elnökválasztást követően az EU korrupcióellenes vizsgálócsoportja közzétette egy jelentést, miszerint

az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének több egykori és jelenlegi tagjai az elmúlt években azeri érdekeket képviseltek.

Ezért egyes uniós tisztségviselők 2 millió eurót kaptak, mások drága ajándékokban (kaviárt, nyaralásokat, régiségeket) részesültek. Cserébe pozitív színben kellett feltüntetni Ilham Alijev elnököt és rendszerét, illetve „elbagatellizálni” az emberjogi problémákat és az ellenzék üldöztetését. A hatóságok mintegy ötven tanút hallgattak meg, több mint kétszáz oldalas dokumentumot készítettek, amelynek végkövetkeztetése az volt, hogy egyes uniós politikusok a

„lobbitevékenységükkel megsértették az intézmény etikai normáit”

Michele Nicoletti, a parlamenti közgyűlés elnöke tevékenységük felfüggesztésére szólította fel az érintett képviselőket, amíg le nem zárul a vizsgálat az ügyben. A feltételezett vétkesek közül Karin Strenzt és Eduard Lintnert, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU), illetve a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) egykori politikusait emelték ki. Már tavaly felmerült, hogy Luca Volontè, az Európa Tanács olasz képviselője és az Európai Néppárt parlamenti közgyűlési csoportjának az elnöke szintén kenőpénzt kapott azért, hogy megtorpedózta az Azerbajdzsánról szóló kritikus ET-jelentést. 

2017-ben nagy botrányt okozott, amikor kiderült, hogy az Alijev-család 2,5 milliárd eurót (mintegy 775 milliárd forintot) költött 2012 és 2014 között külföldi tisztségviselők és szervezetek, sőt, az Európa Tanács támogatására és befolyásolására. Üzletembereket, újságírókat és uniós képviselőket vesztegettek meg, hogy pozitív színben tüntessék fel az azeri rendszert vagy megakadályozzák a kaukázusi országot elítélő nyilatkozatok, határozatok elfogadását. Az oknyomozó újságírók mintegy 16 ezer azeri tranzakciót derítettek fel.

Magyarország szintén érintett volt az ügyben, mivel Azerbajdzsán lefizetésekre használt céghálózata Magyarországra is küldött 7,6 millió dollárt. Ráadásul pont akkor, amikor Budapest kiadta Bakunak Ramil Safarovot, azt az azeri katonatisztet, aki 2004-ben egy baltával meggyilkolta az örmény katonatársát. Szeptember elején összehívták az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát, mivel a feltételezések szerint 

összefüggések lehettek a baltás gyilkos kiadatása és az azeri kifizetések között

A Független Hírügynökség korábban elsőként számolt be róla, hogy a Legfőbb Ügyészség a vesztegetés gyanúja kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészséghez, a pénzmosás gyanúja miatt pedig a Fővárosi Főügyészséghez továbbította az iratokat. Ugyanakkor azóta az MNB, a NAV és az ügyészség sem volt hajlandó érdemben foglalkozni a “rejtélyes” azeri számlák ügyével, nem indítottak vizsgálatot az ügyben.

Családban marad – Elnökválasztás Azerbajdzsánban

0

Nagyobb bonyodalom és meglepetés nélkül zajlott le az azeri elnökválasztás, amelyet a magyarországi parlamenti választások után három nappal tartottak. Az évtizedek óta meghatározó szerepet játszó Alijev-klán hatalmát immáron semmi sem fenyegeti az országon belül, ugyanakkor külpolitikai téren már nem ennyire egyértelmű a helyzet. 

Az 1961-ben született Ilham Alijev már tizenöt éve vezeti Azerbajdzsánt. Addig az édesapja, Hejdar Alijev állt az ország élén, de súlyos betegség miatt át kellett adnia a  kormányzást fiának. Ilhamot 2003-ban gyorsan kinevezték miniszterelnöknek, majd egy „választást” követően a megörökölte az elnöki széket. A szerencsejáték-függősége és a kezdetben az államügyek iránti passzivitása (inkább kaszinókba járt) következtében nem sok jövőt jósoltak Alijevnek.

Idővel viszont felismerte a majdnem egy magyarországnyi területű, kaukázusi ex-szovjet tagállam legnagyobb erősségét:

az energiahordozókban való gazdagságát. 

A világ egyik legjelentősebb kőolaj-lelőhelye található az ország és a Kaszpi-tenger alatt. Azerbajdzsán jelentőségét csak növelte, amikor működésbe hozták az országon keresztülhúzódó Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetéket, amely a 2006-os beiktatása óta naponta egymillió hordónyi kőolajat szállít. Mintegy 15 különböző országgal van közvetlen megállapodása a kitermelésről, amelyek általában 60-80 milliárd dollárnyi befektetést jelentenek az országnak. Ebből a pénzből jutott ugyan a fejlesztésekre és az életszínvonal növelésére (a szegénység 50 százalékról 6-ra csökkent) is, de leginkább az Alijev-család bankszámláit gazdagította, akik mára felvásárolták szinte a teljes hazai energetikai szektort.

A Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték. A kép forrása: Wikimedia Commons.

A meggazdagodás közben Alijev nem feledkezett meg a hatalmának bebiztosításáról sem. Többször hajtott végre alkotmánymódosítást, így nem volt korlátja annak sem, hogy hányszor indulhat valaki az elnökválasztásokon. A legutóbbi, 2016-os módosítást követően pedig már öt év helyett hét évig tart egy elnöki ciklus. Ez kemény bírálatokat váltott ki a nemzetközi szervezetekből és az Európai Unióból, de Alijev erre válaszul

feleségét, Mehribant nevezte ki alelnöknek.

Független média napjainkra szinte alig működik az országban: már 2008-ban betiltották a BBC-t és más nyugati hírszolgáltató rádióadásait, illetve tavaly pedig a legnagyobb hazai ellenzéki médiumok weboldalát blokkolták.

A „boldog elnöki pár”: Ilham Alijev és Mehriban Alijev. A kép forrása: Link

Lezsírozott meccs

Mindezekből kifolyólag az április 11-én tartott elnökválasztás inkább csak puszta formalitás volt, hiszen igazából senki sem veszélyeztette az Alijev-család hatalmát. Ennek ellenére az államfő semmit nem bízott a véletlenre: ismeretlen okból fél évvel előbbre hozta a választások időpontját, pedig az alkotmány előírása szerint azokat október harmadik szerdáján kellett volna megtartani. Ugyanúgy az év elején az azeri szakszervezetek V. Kongresszusán „szinte könyörögtek”, hogy az Új Azerbajdzsán Párt színeiben jelöltesse magát az államfői posztra.

Találtak mellé hét jelöltet is, de egyik sem számított komoly kihívónak. Ugyanis vagy semmiféle ismeretséggel és befolyással nem rendelkeztek Azerbajdzsánban, vagy ők maguk is aktív támogatói voltak a jelenlegi rendszernek, és lényegében Alijevnek kampányoltak. Ezért az „igazi” ellenzéki pártok, mint a Demokratikus Erők Nemzeti Tanácsa (NCDF) vagy a Remény Pártja bojkottálta az elnökválasztást, és az urnáktól való távolmaradásra szólította fel a lakosságot.

A szavazás napján. Az egyik azeri választási helyiségben egy „ördögűzést” is végrehajtottak, hogy a gonosz lehetőleg ne rontsa meg a szavazókat. A kép forrása: Link

A választási részvétel a „szokásos” hetven százalék felett alakult, és Alijev gyűjtötte be a voksok 86,03 százalékát. A külföldi megfigyelők  a választás során sok volt a csalásra utaló jelet találtak, de a hazai választási bizottság semmiféle hibát nem észlelt. Az azeri elnökválasztás egyik magyar vonatkozású érdekessége, hogy két fideszes képviselő, L. Simon László és Bartos Mónika megfigyelőként voltak jelen. Természetesen ők szintén nem találtak kifogásolni valót, szerintük minden megfelelt a demokratikus kereteknek, ahogyan arról a közösségi oldalukon beszámoltak.

Egyensúlyozás Nyugat és Kelet között

Az egyik legnagyobb kérdés, hogy a választások után Baku milyen külpolitikát fog folytatni a térségben. Eddig ugyanis Alijev óvatos és gyakorlatias stratégiát követett, igyekezett kihasználni a Nyugat és Oroszország közötti ellentéteket és szankciókat. Kétségtelen, hogy az elnök külpolitikai egyensúlyozása

Azerbajdzsánt a régió legstabilabb országává tette. 

2016 óta a szovjet utódállamokat tömörítő Független Államok Közössége (FÁK), valamint Grúzia direkt beruházásainak vezető nettó befizetője lett. Az utóbbi években javult a viszonya – Örményország bosszúságára – Oroszországgal: már nem kizárólag gazdasági, hanem katonai téren is értek el szép eredményeket. Ezzel párhuzamosan pedig szintén sikerült enyhíteni az Iránnal fenntartott évtizedes feszültségen és Hasszán Róhani az elsők között gratulált Alijevnek.

Azerbajdzsán legjelentősebb üzleti partnerei továbbra is Bakutól nyugatra helyezkednek el. Törökországgal máig „megbonthatatlan barátságot” ápol, miközben az európai államok és a nyugati országok a legnagyobb azeri energiahordozó-vásárlók.

Alijev különösen szívélyes viszonyt ápol Orbán Viktorral.

A magyar miniszterelnök még februárban azt mondta, hogy mindkét ország „sikeres lesz” majd az április választást követően, hiszen ez csak tovább erősíti a két ország kapcsolatait. Hamarosan pedig sor kerülhet egy újabb Alijev-Orbán találkozóra, mivel a magyar kormányfőt már hetekkel korábban meghívták a kaukázusi országba.

Alijev és Orbán Viktor. A kép forrása: MTI

Magyarországgal ellentétben viszont a többi uniós tagállamnak már nem annyira problémamentes a viszonya Azerbajdzsánnal. Évek óta kritizálják Alijevet az azeri emberjogi helyzet, a kiterjedt korrupció és nepotizmus, illetve a szabad média elnyomása miatt. Többek közt szankciós eljárást is indítottak az ország ellen, mivel Irgal Mammadov ellenzéki politikus 2014 óta börtönben ül.  Azonban még ezeken túlmenően van egy dolog, ami súlyosan terheli a Baku és Brüsszel közötti kapcsolatokat:

a tavaly kirobbant azeri pénzbotrány

Ez volt az, amikor kiderült, hogy az Alijev-család 2,5 milliárd eurót (mintegy 775 milliárd forintot) költött 2012 és 2014 között külföldi tisztségviselők és szervezetek, sőt, az Európa Tanács támogatására és befolyásolására. Üzletembereket, újságírókat és uniós képviselőket vesztegettek meg, hogy pozitív színben tüntessék fel az azeri rendszert vagy megakadályozzák a kaukázusi országot elítélő nyilatkozatok, határozatok elfogadását. Azóta nem állt helyre a bizalom a felek között, és manapság egyre gyakrabban hangoztatják az uniós döntéshozók, hogy a kaukázusi térségben sokkal inkább Grúziát kelleni preferálni, mintsem Azerbajdzsánt.

Jószomszédi iszony

Az egyik legfontosabb kérdés viszont, hogy Alijev korántsem meglepő győzelme után miképp fog alakulni Azerbajdzsán viszonya a szomszédos Örményországgal. A két ország közötti konfliktus fő forrását az azeri területen fekvő, többségében örmények által lakott Hegyi-Karabah hovatartozása képezi. A terület 1991-ben kikiáltotta önállóságát, ám sem Baku, sem Jereván nem ismerte azt el. Először örmény csapatok jelentek meg, majd 1994-ben azeri fennhatóság alá került. Azóta a helyzet egyáltalán nem rendeződött, számos fegyveres incidens kiindulópontja volt.

Jereván mind a mai napig igényt tart „az utolsó örmény hercegségre“, vagyis a Hegyi-Karabahra.

Ez pedig mai napig mérgezi a két ország kapcsolatait. Legutóbb 2016 áprilisában tört ki egy fegyveres konfliktus a felek között. A „négynapos háború” több száz halálos áldozatot követelt, és bár mindkét fél önmagát nevezte győztesnek, tagadhatatlan, hogy Azerbajdzsán mintegy 15-20 négyzetkilométerrel bővítette a területét. A konfliktus elharapódzódásának gyorsan véget vetett Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki ekkor a nyugati országok és a nemzetközi szervezetek segítségével tűzszünetet hozott tető alá.

Egy összefoglaló a „négynapos háborúról”:

A feszültség azóta egy kicsit enyhült. Idén januárban a lengyelországi Krakkóban találkozott egymással a két ország külügyminisztere. Az örmény kormány pozitívan tekint Alijev újbóli megválasztása elé és reménykedik, hogy folytatódnak a korábban megkezdett fegyverszüneti tárgyalások. Csakhogy most a legnagyobb kihívást a megbékélésre az örményországi események jelentik:

napok óta tüntetések zajlanak az országban.

A forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján volt örmény elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután a hatalom megtartása érdekében egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré változtatta át az országát. Mivel az ellenzék szerint így akarta átmenteni a hatalmát, ezért a fővárosban több tízezres tüntetések törtek ki, a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot) lezárták, és eddig mintegy 80-an ellenzéki aktivistát és politikust tartóztattak le.

Öröklés jogán 

Az elnökválasztást követően folytatódik az Alijev-klán összefonódása az azeri gazdasággal és állammal. Külpolitikai téren ugyan még lehetnek bizonyos kérdőjelek, de az országon belül semmi sem veszélyezteti az „uralkodói elit” hatalmát. Ilham számára a következő hét év legfontosabb teendőjét – a gazdasági stabilitás fenntartása mellett – az „örökösödés” jelenti: ugyanis egy ideje azon munkálkodik, hogy a hatalom zökkenőmentesen szálljon 19 éves fiára, Hejdarra.

Izrael üzenetét viszi Teheránba Putyin?

0

Hármas csúcstalálkozót tartanak Teheránban, ahol Vlagyimir Putyin mellett Azerbajdzsán elnökét, Ilham Alijevet fogadják. Két fő téma van: a gazdaság és a térség katonai helyzete.

Mindhárom állam az olajra és a földgázra építette stratégiáját az elmúlt évtizedekben, de most az alacsony árak miatt felülvizsgálatra kényszerülnek. Nincs ugyanis miből finanszírozni hatalmi ambícióikat, azokból pedig van bőven.

Azerbajdzsán nem véletlenül vásárolt 5 milliárd dollárért fegyvereket Izraeltől az elmúlt években. Régóta tart a konfliktus Örményországgal, a vitatott terület, Hegyi Karabah miatt.

Irán tovább erősítené befolyását a Közel-Keleten,

főleg Szíriában – ezt viszont Izrael meg akarja akadályozni, ahogy ezt Benjamin Netanjahu el is mondta Putyinnak. Sőt, két hete az izraeli kormánytagok már azt mondták az orosz külügyminiszternek, hogy, ha iráni támaszpontok épülnek Szíriában, azokat le fogják bombázni.

Csakhogy

az oroszok régóta támogatják Iránt,

a támaszpontjaikat is orosz rakétavédelmi rendszer végi. Putyin és Netanjahu viszont nem akar konfliktust a két állam között. Az izraeli miniszterelnök ezért azt kérte Putyintól: figyelmeztesse Iránt.

Irán egyébként még nem döntött a szíriai támaszpontokról – az elnök másra költene inkább, de a keményvonalas Forradalmi Gárda ragaszkodik hozzájuk.

Miért kapott adományokat Azerbajdzsántól a legnagyobb német kormánypárt a CDU?

0

A magyar vezetők a baltás gyilkosért pénzt kaptak Azerbajdzsántól, de vajon a CDU német kormánypártnak miért fizettek? A válasz egyszerű: egy nagy gázvezetékért. 

Angela Merkel kancellárnak amúgy is sok baja van a kormányalakítással, de most egy újabb dolog miatt fájhat a feje. A Süddeutsche Zeitung napilap, amely korábban bőségesen beszámolt Azerbajdzsán többmilliárd dolláros európai „adományairól”, most megírta: a CDU egyik frankfurti szervezete szintén részesült egy 28 ezer eurós azeri támogatásból. Ez nem nagy pénz, de a német törvény ebben a tekintetben nagyon szigorú, mert kimondja azt, hogy

egy politikai párt nem kaphat pénzügyi támogatást olyan országból, mely nem tagja az Európai Uniónak. 

A német lap megkérdezte az adományozó céget, az azerbajdzsáni Socart, hogy miért is volt ily nagylelkű a CDU-val szemben? A németországi főnök azt nyilatkozta, hogy olyan stratégiai beruházás folyik jelenleg is Azerbajdzsán és Németország között, amely indokolja az ilyen adományokat. Mi ez a nagyberuházás? Egy gázvezeték létrehozása Azerbajdzsán és Németország között, amely mintegy hét államon keresztül ívelne át. Volt persze egy vetélytárs is: a Nabucco. Ezt azonban megfúrták. Kik? Többek között Günther Oettinger, az EU energiaügyi biztosa, a CDU vezető politikusa.

Nem ő az egyetlen CDU politikus, aki Azerbajdzsánból pénzt kapott. Karin Strenz honanya is szerepel a fizetési listán. Ő mivel hálálta meg a nagylelkű adományokat? Amikor a Strasbourgban ülésező Európa Tanács határozatban kérte Azerbajdzsántól az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, akkor egyvalaki szavazott nemmel a németek közül: Karin Strenz.

A CDU bajor testvérpártja, a CSU is érintett az azeri botrányban. Több jeles politikusa komoly pénzeket kapott, sőt, az azeri cégekkel együtt indítottak közös vállalkozásokat. Az Európai Unió Ilham Alijev Azerbajdzsán elnököt az emberi jogok szisztematikus megsértésével vádolja. Ez nem akadályozza meg a tagállamok egyik vagy másik politikusát abban, hogy pénzt fogadjon el Azerbajdzsántól. Most kiderült: Angela Merkel kormányzó pártja, a CDU sem kivétel …

Kaviár diplomácia, avagy hogy vásárol barátokat Európában Azerbajdzsán

0

Alijev azzal bízta meg budapesti nagykövetét, hogy bármi áron, de szabadítsa ki börtönéből azt az azeri tisztet, aki korábban megölt egy örmény tisztet Magyarországon. A baltás gyilkos kiszabadult és nemzeti hős lett hazájában. Ki és mit kapott cserébe ezért a magyar döntéshozók közül? Ez a kaviár diplomácia rejtelmei közé tartozik.

Négy Nagy Britanniában bejegyzett cég, mely szoros kapcsolatban állt az egykori szovjet tagköztársasággal, 2,5 milliárd eurót költött az azerbajdzsáni elit mindenekelőtt Ilham Aliev elnöknek és családjának céljaira. Ezt állapította meg az Organized Crime and Reporting Project és tíz európai újság közös vizsgálata, melyet hónapokon át folytattak azért, hogy napvilágra hozzák Azerbajdzsán furcsa rendszerének külföldi pénzügyi rendszerét. A négy cég Nagy Britanniában csak a jéghegy csúcsa, az azeri pénzek ugyanis megtalálhatók Észak Amerikában éppúgy mint a kontinentális Európában.

Laundromat vagyis mosógép volt az oknyomozó újságírók elnevezése Azerbajdzsán elitjének leleményes pénzügyi rendszeréről,

amely egyaránt irányult off-shore számlák ezreinek a létrehozására adóparadicsomokban és fedőcégek működtetésére az Európai Unióban és másutt. Ezeket a fedő cégeket Aliev elnök utasítására a titkosszolgálat működtette és működteti, mely még a szovjet időkből maradt meg Azerbajdzsánban. Nem véletlenül: Aliev elnök édesapja annak idején úgy kezdte pályafutását a nagy Szovjetunióban, hogy a KGB tisztje volt.

Már életében szobrot kapott Hejdar Alijev Bakuban azon a címen, hogy kétszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Először azért, mert eredményesen vezette a titkosszolgálatot, a KGB-t, másodszor pedig azért, mert nem kevésbé volt eredményes Azerbajdzsán Kommunista Pártjának élén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Politikai Bizottságának póttagja lett. Ebben a minőségben pályázott az első számú vezető tisztére Mihail Szergejevics Gorbacsovval szemben. Veszített, mert a szovjet elit Sztálin halála után elhatározta, hogy még egyszer nem jön első számú vezető a Kaukázuson túlról. Sztálinnak Dzsingisz kán volt a beceneve a bolsevik pártban…

Alijev elvtárs beletörődött a vereségbe és hozzálátott a túlélő program kidolgozásához. Teljes sikerrel: a nagy Szovjetunió bukása után is megőrizte hatalmát és hamarosan első számú vezető lett újra Azerbajdzsánban. Most már nem Moszkvában hanem Washingtonban kereste a felső kapcsolatot. Eredményesen: a CIA kebelére ölelte az egykori KGB generálist, aki a stratégiai pozícióban levő és olajban gazdag Azerbajdzsán első embereként Amerika barátságát kereste. Az idősebb Aliev az USA-ban halt meg egy katonai kórházban.

Trónját fia, Ilham Alijev örökölte. Tizennégy éve van hatalmon. A moszkvai diplomáciai főiskolán végzett, az ő ötlete a „kaviár diplomácia”.

Azok a külföldi vezetők és diplomaták, akik valamilyen szempontból fontosak lehetnek Azerbajdzsán számára csodálatos kaviár küldeményt kapnak a kapcsolat megalapozására. Később aztán más is érkezhet…

Nem kell mindig kaviár

Magyarországon a baltás gyilkos ügye tette igazán ismertté Azerbajdzsán teljhatalmú urát. Aki azzal bízta meg budapesti nagykövetét, hogy bármi áron, de szabadítsa ki börtönéből azt az azeri tisztet, aki korábban megölt egy örmény tisztet Magyarországon. A baltás gyilkos kiszabadult és nemzeti hős lett hazájában. Ki és mit kapott cserébe ezért a magyar döntéshozók közül? Ez a kaviár diplomácia rejtelmei közé tartozik. Tény, hogy Magyarország vállalta azt is, hogy Örményország megszakítsa vele a kapcsolatait. Miért ez az évtizedes vita Azerbajdzsán és Örményország között?

Sztálin elvtárs grúz volt és jól ismerte a Kaukázus nemzetiségi problémáit.

Ezért amikor a Szovjetunió megalakult, akkor a török nyelvet beszélő muzulmán Azerbajdzsánhoz csatolta a Hegyvidéki Karabahot, ahol a lakosság döntő többsége örmény volt és keresztény. Akik az első világháborús török népirtás óta gyűlölettel tekintettek a törökül beszélő muzulmán népekre. Oszd meg és uralkodj rajtuk! – mondta a grúz Sztálin, aki egyaránt utálta az azerieket és az örményeket. A Szovjetunió bukása után /1991/ háború robbant ki Azerbajdzsán és Örményország között. A tét a Hegyi Karabah volt. Az örmények győztek – jelentős részben a diaszpóra támogatása miatt. Azerbajdzsán azóta sem ismeri el a veszteséget.

A kaviár diplomácia egyik fő célja az, hogy támogatókat szerezzen ebben a történelmi vitában.

A másik cél a pénzmosás – erre utal az oknyomozó újságírók vizsgálatának címe: Laundromat. Az olajban gazdag állam költségvetése átláthatatlan. Az elnök magán vagyona és a közpénzek között nincs kínai fal. Az Alijev család gondol a jövőre is: bár esze ágában sincs lemondani a trónról Azerbajdzsánban, de azért látott már egy-két nagy bukást. Amerika szó nélkül cserbenhagyta szövetségeseit: Mubarakot Egyiptomban vagy Ben Alit Tunéziában. Mindkét bukott diktátor családja milliárdos volt dollárban is. Az Aliev családnak sem kell szégyenkeznie, már ők is dollár milliárdosnak számítanak az Organized Crime and Reporting Project vizsgálata szerint.

Rabszolgasorban tartott afrikaiak szállítják az érmeket a gazdag olajállamoknak

0

Bahrein összes érmét afrikaiak szerezték az olimpián Rio de Janeiróban. Ma kezdődik az atlétikai világbajnokság Londonban – rengeteg importált versenyzővel.

A Guardian ebből az alkalomból közöl összeállítást azokról az afrikai atlétákról, akik hazát cseréltek, hogy pénzre váltsák a tehetségüket.

A riói olimpia előtt naponta 25-26 kérés érkezett a nemzetközi atlétikai szövetséghez,

hogy afrikai versenyző új állampolgárságát elismerjék. Így próbálnak népszerűséget szerezni a gazdag olajállamok, ahol az atlétikának semmilyen hagyománya nincs.

Lily Abdullayeva fiatalon csodafutó volt a hazájában, Etiópiában. Felfigyelt rá egy török edző és a naiv 17 éves lányt eladta Azerbajdzsánban.

Azt ígérték neki, hogy havi 300 dollárt kap eleinte, de ez felmegy ezerre, ha nyer. Szép autót és lakást kap, ha az olimpián érmet nyer Azerbajdzsánnak.

Lily szépen is kezdett: ezüstérmet szerzett a junior Európa bajnokságon. Várta a fizetésemelést, de hiába. Amikor reklamált az edzőnél, akkor azt a választ kapta felülről nem jött több pénz.

Elment az atlétikai szövetség főnökéhez, aki zsebből kifizette. Kiderült:

korábban ő nyúlta le az etióp lány pénzét.

Aztán jöttek a sérülések és a csodapasztillák.

Ne kérdezd, hogy mi van benne, csak nyeld le!

– mondta az edző, aki otthagyta a gyógyszeres dobozt az asztalon. Kiderült: a csodaszer gyerekszülésre alkalmatlanná teheti azt, aki szedi. Az etióp futólány reklamált, de hiába. Enélkül nincs eredmény – mondták a főnökök Azerbajdzsánban. Akik aztán

elküldték télen edzőtáborba Fehéroroszországba, ahol olyan hideg volt, hogy az autókat nem lehetett beindítani.

Az etióp lány összeomlott. A sportkarriernek oda. Kirúgták. De előtte még megnyert egy 25 ezer dolláros versenyt. Mi lett a pénzzel? Először nem akartak neki odaadni semmit. Majd a sokadik reklamáció után kifizettek neki 18 ezer dollárt. Hol a többi hétezer? A főnök zsebében.

Ez Azerbajdzsán, az egykori szovjet tagállam, ahol az olajból és a földgázból egykor sok jutott a sportra. Ma Lily otthon él Etiópiában. Próbálja újrakezdeni, de tisztában van vele: tehetségének javát Azerbajdzsánnak adta, és cserébe jóformán nem kapott semmit sem.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK