Arrogánsak, nincs egyeztetés
Tudom atyám! Már 2007-ben a budapesti Marcibányi Téri Művelődési Központban, a Jövőnk vitasorozat első zárókonferenciáján megmondtam, ami ma is aktuális, csak ellenzékünk nem képes ilyen szlogeneket alkotni. „Fel a mélyből, aki magyar!” És még azt is hozzá tettem akkor, hogy „Arrogánsak, nincs egyeztetés, semmilyen szakmai kör véleményét nem hallgatják meg, mindenhez jobban értenek, mindent jobban tudnak. Szétfoszlott a régi többség, mert kiderült, hogy képviselői cinikusak. A cinizmus, az értékrombolás, a tudatos értékrombolás, a gúnyos kacajokkal kísért értékrombolás, vagyis a cinizmus korunk egyik legfőbb betegsége Magyarországon.” Lehet, hogy mindez visszaüt rám is, Atyám?
Bevallom az úr színe előtt, eddigi beszédeim mindegyike elsősorban kampányszöveg volt, hogy elvarázsoljam a tömegeket, magamhoz édesgetve őket és szavazataikat. Nagy bűnöm ez, de hát mit is tehetne egy magamfajta politikus. Legfeljebb annyit, hogy bevallja, ne azt figyeljétek amit mondok, hanem azt, amit teszek! Akkor is megmondtam, az ember „…ha az eszére hallgat, és nemcsak a szívére, akkor tudnia kell, hogy a nemzeti egységhez csak a jobboldali egységen keresztül vezet az út, és aki nem a jobboldali egységre szavaz, az kockára teszi a változás lehetőségét. A változáshoz az út a teljes jobboldali egységen, majd később a teljes nemzeti egységen keresztül vezet.” Csak a Fidesz, tudja atyám, csak a Fidesz!
A közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény
Azt is mondtam a minap eminenciás uram, hogy „a közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk”. Mit is szólhattam volna mást, pár hónappal a választások előtt. Több százezer szavazat a tét, ennek megfelelően kellett szólnom, akkor is, ha másképp cselekszem majd. Garanciaként kineveztem a cigányság egyik kedvencét, Farkas Flórit miniszterelnöki biztosnak. Már bocsánat atyám, de tudom én, hogy mitől döglik a légy. Még Bódi Guszti meg felesége is tanúja volt ezen kijelentésemnek. Flóri meg „istápolja” csak a cigányságot, úgy, ahogy én szeretném.
“A nagy cél, hogy Európát átalakítsák és Európát átléptessék a kereszténység utáni korba, és Európát átléptessék a nemzetek utáni korszakba, ez a folyamat az európai választásokon elapadhat, tisztelt hölgyeim és uraim, és nekünk elemi érdekünk, hogy meg is akasszuk.”
Amit mondtam, megmondtam. Európa legmodernebb konzervatívjai leszünk és kész! Én már csak tudom. Mert Magyarországnak kereszténydemokrata kormányzásra van szüksége és ezt én végrehajtom minden körülmények között. Nem veszi szentségtörésnek atyám, ha most egy amerikai elnököt idézek ezzel kapcsolatban. „Ne azzal törődjünk, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi Isten oldalán állunk-e.” Az én olvasatomban, remélem nem istenkáromlás, amit mondok, ez azt jelenti, hogy én még fontosabb vagyok Istennél is atyám!
És ez az én legnagyobb bűnöm, amit most be is ismerek, és amire kérek feloldozást. Meg vagyok győződve arról, hogy ami a fejemben van, az szentírás.
Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten.
Bocsássa meg nekem az Úr a fentieket! De hova is mehetnék ezzel a bűnömmel? Az orvosok félrebeszélnek, híveim meg úgy is tudják rólam mindezt. Én vagyok a kiválasztottja most a magyarnak, én vagyok szemükben az isten. Keresetlen szavakkal adtam elő mindezt atyám, ebből is láthatja, hogy őszinte vagyok és bűnbánó. Kérem az urat oldozzon fel, mert meg vagyok arról győződve, hogy mindezt hazámért és népemért teszem. A járulékos javak mellékesek, azokat elfogadom, földi halandóként mit is tehetnék mást. Bűneimet felsorolva, hitemet vállalva végezetül kimondom, „hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az emberek életét, javítani országunk lelki, fizikai és erkölcsi állapotát, és ezt a szándékunkat szégyenkezés nélkül, nyíltan vállalnunk kell.”
Isten engem úgy segéljen! Nincs számomra fontosabb, mint saját képemre gyúrjam mindazt, ami körülöttem van! Isten bocsássa meg ezt nekem és minden vétkemet! Miatyánk ki vagy a menyekben! Mi pedig maradunk itt a földön fürödve javaiban, áztatva lábainkat a pénzlavórban! Ennyi! Csapó!
Az első rész itt olvasható >>>
