Kezdőlap Címkék Antiszemita

Címke: antiszemita

Antiszemita-e a karnevál Aalst városában?

A belga kisvárosban megtartották a 600 éves karneváli ünnepséget annak ellenére, hogy Izrael külügyminisztere kérte: ne rendezzék meg!

Az UNESCO tavaly visszavonta Aalst címét, mely az emberiség kulturális kincseként jelölte a belga kisvárost. A polgármester szerint a tradicionális ünnepség nem antiszemita mint ahogy Aalst városának polgárai sem azok.

Miért tartják sokan antiszemitának a karnevált?

A felvonuláson jellegzetes középkori ortodox zsidó figurák is szerepelnek minden évben: nagyorrúak és pajeszosok. Ráadásul az utóbbi években náci egyenruhás figurák is felbukkantak a karneváli menetben. A polgármester szerint ez csak karikatúra, nem szabad komolyan venni.

„Ez nem antiszemita esemény” – mondta a polgármester, Christophe D’Haese a radikális jobboldali Új Flamand Szövetség tagja mondta egy vasárnapi sajtótájékoztatón. Bármilyen  gyűlöletbeszéd elhangzana – tette hozzá – azt a bűnüldözési szervek fogják kezelni.

Joel Rubinfeld, az Antiszemitizmusellenes Belga Liga elnöke elítélte a kiállítást, amely „bár a résztvevők és a nézők egy kisebbségének munkája, az egész rendezvényt tévútra viszi”.

„Aalst nevét ma már antiszemitizmussal társítják – mondta Rubinfeld -, és ez részben a polgármester tétlenségének tudható be.”

Merényletek Hanuka idején

Eddig hat antiszemita akciót követtek el Hanuka idején különböző zsidó intézmények ellen New Yorkban, ahol több mint 2 millió zsidó él. A nyolc napos ünnep múlt vasárnap kezdődött meg mindenütt a világon, ahol zsidók élnek.

„A gyűlölködés felemelte ronda fejét!”

Ezt hangsúlyozta Bill de Blasio polgármester, aki személyesen ment el, hogy megnyugtassa a zsidó közösség vezetőit: a rendőrség mindent megtesz a jövőben a zsinagógák és más zsidó intézmények védelme érdekében.

Pénteken egy nő nekiment három tradicionális zsidó öltözetű nőnek és közben antiszemita szitkokat kiáltozott. Letartóztatták, és a bíróság előtt felel majd az antiszemita akcióért.

Hétfőn ököllel arcul ütöttek egy hatvanöt éves ortodox zsidót. Ugyancsak hétfőn fiatalok zaklattak két zsidó gyereket, akiknek az öltözete kifejezte vallási hovatartozásukat.

Támadás a kóser piac ellen – hat halott

December 10-én lövöldözés tört ki New York közelében észak New Jerseyben, ahol sok zsidó lakik. Hatan meghaltak és többen megsebesültek.

„Krízis pontra jutott az antiszemitizmus az erőszakos akciók miatt New Yorkban és a környékén” – hangsúlyozta Eric Goldstein, az egyik legnagyobb zsidó jótékonysági alap igazgatója.

„Annál is undorítóbbak ezek az antiszemita merényletek, mert a vallási ünnepek idején követik el őket” – jelentette ki New York állam kormányzója. Andrew Cuomo kormányzó elrendelte: a terrorelhárító szolgálat segítse a rendőrség munkáját az erőszakos antiszemita akciók esetén New York államban.

Német tinédzserek antiszemita dalokat énekeltek Buchenwaldban

Miután  hesseni grünbergi  tanulói iskolai kirándulást tettek a koncentrációs táborban, a 14 éves diákok egy csoportja az autóbuszban antiszemita dalokat játszott le az okostelefonján, majd maguk is együtt énekeltek a dalnokkal.

Az iskola vizsgálatot indított a diákok ellen és példás büntetést helyezett kilátásba. Hessen oktatási minisztere, Alexander Lorz (CDU) üdvözölte az iskolavezetés hozzáállását.

Buchenwaldban 1937 és 1945 között működött koncentrációs tábor, ahol a nácik több mint 43 ezer embert öltek meg- köztük nagyszámú magyar zsidót is. Elie Wiesel és édesapja egy halálmenet után ide érkezett meg 1945-ben. A 16 éves Elie Wiesel túlélte a megpróbáltatást, de édesapja meghalt a kórházban. Elie Wieselt később Nobel békedíjjal tüntették ki, mert megörökítette a holokauszt szörnyűségeit.

Halle: Vallomást tett a Yom Kippur merénylő

A 27 éves Stephan B. szélsőjobboldali és antiszemita nézeteivel indokolta, hogy a zsidóság ünnepén megtámadott egy zsinagógát Halle városában Németország keleti részén.

Két embert megölt és hetet megsebesített. A zsinagógába nem sikerült betörnie, mert annak a védelmi rendszere jól működött. Az ügyészség két rendbeli gyilkosság és hét rendbeli gyilkossági kísérlet miatt emel vádat a szélsőjobboldali terrorista ellen.

A német parlament felsőháza, a Bundesrat egy perces néma felállással tisztelgett az áldozatok emléke előtt. Az Alkotmányvédelmi hivatal szerint növekedett az antiszemita bűncselekmények száma Németországban. Kétféle veszélyt különböztetnek meg: az egyik a neonáci szélsőjobboldali terrorizmus, a másik pedig az iszlamista antiszemtizmus. A Yom Kippur merényletet az ügyészség egyértelműen az első csoportba sorolja. Merkel kancellár az ország sok más vezető politikusához hasonlóan elítélte az antiszemita merényletet és szigorúbb fellépést sürgetett a terrorista csoportokkal szemben Németországban.

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 11. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888 elmagyarázta, hogy a tegnapi ellenzéki tüntetésen újabb szánalmas produkciónak lehettünk szem- és fültanúi. Az Origóból megtudhatjuk, hogy Karácsony Gergely az igazi szélkakas. A Magyar Nemzet pedig megírta, hogy a baloldali ellenzék minden fellépése a rasszizmus ellen hiteltelen.

Szánalmas volt az ellenzéki tüntetés

A legjobb jóindulattal is alig pár százan tüntettek Budapesten. Az összellenzékinek titulált, valójában bevándorláspárti összkoalíció (Gyurcsánytól kezdve az LMP-n és a Momentumon át a Jobbikig) alig tudott összekaparni pár embert a budai Várba. A reggeli, Lánchídon tartott demonstráció is teljes kudarcot vallott, ugyanis a nap folyamán onnan is elfogytak a tüntetők.

Adódik a kérdés: miért vonult utcára ma is a Soros-lista? Elvileg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentései miatt tüntettek a Várban, ám nem sikerült tartani a „tematikát”. A pódiumon a gyurcsányista Varju László és Gréczy Zsolt, a szocialista Horváth Csaba és a „bevándorlókat betelepítő” Bangóné Borbély Ildikó, illetve Hadházy „pókember” Ákos és Jakab Péter is saját megélhetésével és a szokásos ellenzéki lózungok pufogtatásával volt elfoglalva. Vagyis:

Arra most vasárnap sem kaphattak választ a magyarok, miért fogadott el a Jobbik például tiltott párttámogatást egy oligarchától, miért szerepelnek a párt költségvetésében gyanús tételek. (888: Alig érdekelt valakit a bevándorláspártiak vasárnapi tüntetése)

Karácsony Gergely, az igazi szélkakas

A korábban minden egyes szövetségesét eláruló, most épp a szocialisták és a Párbeszéd főpolgármester-jelöltjeként induló, kaméleon politikus legújabban már a Jobbiknak udvarol, holott korábban még elképzelhetetlennek tartotta a szövetséget velük. Sőt, a Hír TV adásában a Jobbik teljesen védhetetlen, egyértelműen antiszemita megnyilatkozásait vette védelmébe. Karácsony elvtelensége egyre elképesztőbb, az egyébként baloldali-liberális politikus most már nyíltan összefekszik az antiszemita, cigányellenes Jobbikkal.

De ha szétnézünk Nyugat-Európában, akkor rájövünk, hogy ez a jelenség egyáltalán nem ismeretlen, sőt, nagyon is mélyen gyökerezik már. Hollandiában Sargentini szélsőliberális pártja egyértelműen antiszemita, de a jelenség ugyanúgy ismert az Egyesült Királyságban vagy épp Spanyolországban. Sőt, Franciaországban is, a kommunistákhoz közeli Mélanchon is mondott antiszemita ostobaságokat. Ez összekapcsolódik az illető pártok és politikusok bevándorláspártiságával, a muszlim hitűek privilegizálásával, hiszen bennük látják a baloldal újbóli felemelkedésének esélyét, a potenciális szavazóikat. A jelenség hatása már jól látszik nyugaton, hiszen többek közt Franciaországot már tömegével hagyják el a zsidó emberek, mert nem érzik magukat biztonságban. Karácsony Gergely volt a Hír TV vendége kedd este, ahol tíz hosszú percig mentegette a náci ügyei kapcsán a Jobbikot. (Origo: Karácsony Gergely – hízelgés a Jobbiknak, a kudarc totális)

A baloldali ellenzék hiteltelen

A Párbeszéd nagy reményű főpolgármester-jelöltjével és csapatával kapcsolatban a napokban felmerült, hogy a gyűlöletbeszéd támogatása mellett vélhetően még választási csalást is elkövethettek, miközben a kormányoldalt vádolják hasonlókkal.

Ennek tudatában is elgondolkodtató, amit Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője nyilatkozott a napokban. Mint mondta, mostantól az ellenzék minden fellépése a rasszizmus ellen elhiteltelenedik, hisz a baloldal politikusainak kijelentései, mint amilyen például Kunhalmi Ágnesé és Karácsony Gergelyé, legitim viselkedéssé válnak. Ehhez azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy a rabbi egy dologban biztosan téved. A baloldali ellenzéknek nemcsak a rasszizmus elleni fellépése vált már rég hiteltelenné, hanem az összes többi is. A hiteltelenség pedig még nagyobb hiteltelenséget szül. (Magyar Nemzet: Csalók és gyűlölködők)

„Minek nekünk az öreg zsidó akkor?”

Meg szoktam védeni Orbán Viktort. Ismerőseim, barátaim közül ugyanis sokan azt állítják, hogy Orbán antiszemita. Vitatkozom velük, mert szerintem ez nem igaz.

Úgy gondolom, és már hosszú évek óta ez a véleményem, hogy Orbán rosszabb annál, mintha antiszemita lenne. Orbán populista, ami ebben az esetben – pontosabban, az ő esetében – azt jelenti, hogy számára a hatalom mindennél fontosabb, ennek megszerzése és megtartása érdekében bárkivel képes alkalmi szövetségeket kötni.

Adott esetben szélsőségesekkel, kirekesztőkkel, antiszemitákkal is.

Mindennek csak látszólag mond ellent, hogy a miniszterelnök időnként „lenyilatkozza”, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, hogy nálunk él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, ráadásul minden más országnál nagyobb biztonságban.

Ez azonban csak az egyik oldal, a mérleg másik serpenyőjében ott a kormányzati hátszéllel erősített Horthy-kultusz, a Szabadság téri emlékmű és a Sorsok Háza körüli történelemhamisítás. Nem beszélve a milliárdokba kerülő és mindmáig tartó Soros elleni kampányról. Nemrég még a zsidó származású magyar-amerikai milliárdos fotójával volt tele az ország számos plakáthelye, s bár a hivatalos cél nem az volt, hogy Soros zsidó voltát hangoztassák, „mellékszálként” ez is jól funkcionált, mert mindenki tudta, hogy miről van szó.

Egy nyári Fidesz frakcióülésen Gulyás Gergely állítólag feltette a kérdést: ha nem ártott a Fidesznek, amikor a vizes világbajnokság idején eltűntek a Sorost ábrázoló és őt kritizáló plakátok az utcákról, akkor a vb után, amikor elmentek a külföldi sportolók és szurkolók, miért kell újrakezdeni a kampányt ellene? „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” – kérdezte Gulyás. Mire Orbán: „Mi is gondolkoztunk ezen elvtárs, de augusztus van és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros”.

Mindez alátámasztja, amit az elején írtunk: hogy Orbán és a Fidesz, valamint az általuk fémjelzett kormány nem utálja, csak használja Sorost, és az antiszemita kártyát. Ráadásul úgy, hogy közben mossák kezeiket: ők soha egyetlen szóval nem utaltak Soros zsidó származására, arról pedig, hogy ki mit gondol róla, ők tényleg nem tehetnek. Magyarországon szólásszabadság van, és mindenki azt, gondol, amit akar.

Sunyi és alattomos hozzáállás ez, nem kell különösebben okosnak lenni ennek belátásához.

De van ennek a történetnek egy másik olvasata is. Amíg a Fidesznek volt egy Simicskája, aki – stílszerűen szólva – Orbán pártjának éceszgébereként is funkcionált, addig csak úgy sorjáztak az ötletek. Nem mondanánk, hogy ezek tisztességes, korrekt ötletek voltak, épp ellenkezőleg – de a Fidesz szempontjából igen hasznosnak bizonyultak. Amióta nincs Simicska, az elvtársak nem tudnak újat kitalálni a gyűlölet fokozására. Maradnak a migránsok és mögöttük Soros, őt lehet felelőssé tenni minden gonoszságért, a magyarság elleni támadásokért. Ő akarja tönkre tenni a keresztény kultúrát, valamint egykori, őt és sorstársait megtagadó hazáját.

„Minek az öreg zsidó akkor?” A kérdés nem jó, mert így kellett volna föltenni: „Meddig használjuk még az öreg zsidót akkor?” Ebben az esetben a válasz is más lett volna: „Addig elvtárs, ameddig nem találunk helyette mást, akit gyűlölni lehet”.

Ez itt Németország, mondták a megtámadott zsidó étterem tulajdonosának

0

12 álarcos neonáci fiatal megtámadott egy zsidó éttermet Chemnitzben, és megsebesítették a tulajdonost. A Schalom nevű kis étterem gazdájával közölték: ez itt Németország! A zsidó disznók takarodjanak! – számolt be az esetről a Welt am Sonntag című lap.

Mindez a harmincas évek antiszemita akcióit juttatja az ember eszébe – nyilatkozta a német lapnak Felix Klein, akit Angela Merkel kormánya azzal bízott meg, hogy koordinálja az antiszemitizmus elleni harcot Németországban. Felix Klein felszólította a rendőrséget, hogy minél előbb kapja el a neonáci tetteseket, hogy a bíróságok megbüntethessék őket!

Mindaz, ami Chemnitzben történt mélységesen megosztja a német közvéleményt.

A hatóságok is össze-vissza nyilatkoznak. A nemzetbiztonsági szolgálat feje például kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy vajon a videók, melyek alapján a rendőrség nyomoz a chemnitzi események után, vajon mind autentikusak-e. Több videó tanúskodik arról, hogy a késelés után egyes szélsőjobboldali csoportok akciót indítottak a „migránsok megbüntetésére”, annak ellenére, hogy a rendőrség gyorsan elfogta a két tettest: egy iraki és egy szír bevándorlót.

Drezdában Szászország főügyésze viszont kijelentette: semmi okuk kételkedni abban, hogy a kérdésessé tett videók autentikusak és nem a fake news kategóriájába tartoznak.

Szászországban ezeknek a videónak a segítségével próbálja meg azonosítani a rendőrség a tetteseket, akik bevándorlókra támadtak Chemnitzben. A Schalom étterem ügyében pedig a biztonsági kamerák felvételei jelentenek kiindulópontot a rendőrségnek, amely elsősorban azt igyekszik kideríteni, hogy szervezett volt-e fajgyűlölő akciók sorozata az NDK idején még Karl Marx Stadtnak hívott Chemnitzben.

Még kétezer év kell ahhoz, hogy ne utáljanak bennünket – interjú Frölich Róberttel, a Dohány utcai Zsinagóga főrabbijával

  • A Mazsihisz más irányba megy, mint ahogy ő szeretné

  • A hagyomány az egyik legfontosabb eleme a zsidóságnak

  • A Sorsok Háza ügyében nem szabad engedni

  • A Soros ellenes kampány antiszemita felhangú

  • Élnek a zsidó-ellenes toposzok

 

Tulajdonképpen most te ki vagy?

Frölich Róbert, elsősorban férj és apa, másodsorban a Dohány utcai zsinagóga főrabbija.

Miért mondtál le és miről?

Tulajdonképpen az országos főrabbi pozícióról mondtam le.

De le lehet arról mondani?

Mindenről le lehet mondani. Engem megválasztottak, és ameddig úgy éreztem, hogy van erőm ahhoz, hogy azokat a folyamatokat, amelyek a Mazsihisz-ben elindultak kicsit tudjam lassítani, vagy esetleg gátat tudjak nekik szabni, addig csináltam. De nekem országos főrabbiként az volt a feladatom, hogy azt a neológiát, amit egyrészt otthonról, másrészt iskoláimból hoztam magammal, amelyet szolgálok harminc éve, azt továbbra is óvjam és védjem. Amikor ez már nem ment tovább, fölálltam, jöjjön más és csinálja helyettem.

Mi a különbség a zsidó és a zsidó között?

Zsidó és zsidó között nagy különbség nincs, mondhatni semmi. De a vallási irányzatok között viszont már óriási különbség van. Ne menjünk messzire, csak itt Magyarországon létezik az ortodoxia, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség, létezik a neológia képviselőjeként a Mazsihisz. Azon kívül létezik két reform hitközség, a szim salom és a Bét Orim. Létezik a chabad, az EMIH, ez utóbbi önmagát status quo ante hitközségnek deklarálja magát, szerintem messze van tőle. De ez egy másik kérdés. És ezek csak a magyarországi irányzatok. Szerte a világban még számtalan van. Különböző ortodox és nem ortodox csoportosulások.

Ezek szükségszerűen szemben állnak egymással?

Nem. Leszámítva persze tényleg a szélsőségesen vallásos, mondhatni fundamentalista zsidó csoportokat, a többi békésen megfér egymással. Az a fajta szembenállás, ami Magyarországon tapasztalható, ez a világban nem jellemző. Ez valami turáni átok lehet, hogy aki nem én vagyok, azt már rögtön gyanúsan szemlélem, gyanakodva figyelem, nem szeretem. A világban máshol ezek a különböző csoportok legföljebb nem vesznek tudomást egymásról, de békében meg vannak egymással.

Te, mint országos főrabbi képviseltél egyfajta irány, a Mazsihisz, a világi szervezet pedig egy másik irányt képvisel?

Pontosan ezt mondom.

És ez az ellentét annyira feszítő, főrabbiként már nem tudtad ellátni a feladatodat?

Amikor már a lelkiismeretemmel nem tudom összeegyeztetni a mozgást, akkor nem mozgok tovább.

Mi ennek a konfliktusnak a lényege?

Ott csúcsosodik ki, hogy a Mazsihisz világi vezetése meghirdette a sokszínű magyar zsidóság politikáját. Amivel nekem rabbiként nincs is semmi bajom, az én templomomba is különböző emberek járnak, mi is sokszínűek vagyunk. De, amikor a sokszínűség örve alatt a vallási sokszínűséget próbálják beterelni a neológiába, azt már nem tudom elfogadni. Amikor már arról van szó, hogy nőket hívnak fel a tórához, megtörtént eset, az egyik budapesti zsinagógában Eszter könyvéből és egy nő olvasott föl, ez már az én tradicionális neológiámmal maximálisan szemben áll. Amikor azt mondják, hogy hát azért lehet, hogy ennek van létjogosultsága, akkor az én, hangsúlyozom az én neológiám és az én vallási neveltetésem erre azt mondja, hogy ez azért már nem fér bele.

Nem lenne foglalt a szó, akkor azt mondanám, hogy te ehhez képest, az újítókhoz, vagy az új vonalhoz képest egy ortodox rabbi vagy.

Alighanem itt van valóban a választó vonal, mert én a neológiát úgy képzelem el, mint egy modern ortodoxiát, ami a vallásában tradicionális, minden egyéb megnyilvánulásában, műveltségében, tudományában, kultúrájában, minden egyes aspektusában modern, 21. századi.

Te magadat modernnek tartod?

Igen, mitől ne lennék az? Ugyanazokat a kütyüket használom, mint bárki más, ugyan úgy elbóklászom az interneten, mint bárki más. Élek a 21. században, a 21. század vívmányaival, ugyanakkor a vallási törvényeimet úgy tartom meg, ahogy azt megtartottam ezelőtt negyven évvel, amikor még ezek a kütyük nem is léteztek. Azt gondolom, hogy, igen én egy modern ember vagyok.

Csak bizonyos napokon nem használod ezeket, ahogy te nevezed, kütyüket?

Péntek estétől szombat estig gyakorlatilag Frölichéknél beköszönt a kőkorszak.

Míg ez az új vonat átlépi ezeket a határokat?

Az új vonalnak talán inkább az amerikai konzervatív mozgalom lehet a viszonyulási pont, amelyik viszont borzasztó sokrétű. Megfér benne az én irányzatom, de megférnek benne a reformok is. Attól ő még konzervatívnak nevezi magát. Ez a kettő azért mégsem ugyan az. Nem passzítható össze.

Azt gondolnám én naivan, hogy tulajdonképpen egy vallási szervezet, és mint ilyen a fő irányvonalat a főrabbinak kell meghatároznia, vagy ebben tévedek?

Adott esetben kivételesen tévedsz. A Mazsihisz, és itt van az első komoly nézeteltérés köztem és a Mazsihisz világi vezetésének a felfogása között. Majd az idő eldönti, hogy kinek van igaza. Nem akarok pálcát törni fölötte, és nem mondom azt, hogy az enyém az üdvözítő igazság. Én úgy képzelem, hogy a Mazsihisz az egy zsidó felekezet, jogállásilag egy egyház. A világi vezetés ezzel szemben úgy képzeli, egy ernyőszervezet. A kettőt nem csak retorikájában más, funkciójában is eltér. Egy ernyőszervezet magára vállal olyan feladatköröket, amit egy egyháznak szükségszerűen nem részei. Egy egyháznak viszont kellene olyan funkciókat ellátni, amit egy ernyő szervezetnek nem. Ezt a kettőt nem lehet összepasszítani. Vannak egymásnak ellentmondó érdekek. Egy egyházi érdek és egy ernyő szervezeti érdek. Szükségszerűen olykor konfrontálódik egymással.

Vegyünk egy konkrét példát. Oktatás.

Oktatási példa. Az oktatással, ha van egy zsidó iskola és per pillanat van a Mazsihisz fenntartásában egy darab oktatási intézmény, a rabbi képző. Abszolút konkrét a példa: meghirdették a rektori pályázatot, második fordulót lett végül is döntő, ahol két pályázó volt: egy rabbi és egy világi. A pályázati kiírásnak egyik jelölt sem felelt meg 100%-ig, egyik se volt egyetemi tanár. Az egyetemi tanács úgy döntött, hogy a rabbi legyen a rektor. Ha mi egyház vagyunk, akkor azt mondom, hogy az egyházi hagyományok, a zsidóságban különösképpen, Tevje óta tudjuk, hogy a hagyomány egy fontos dolog, ha azok logikus hagyományok, azokat tovább kell vinni, azokat folytatni kell. A rabbi képző 140 évében mindig rabbi volt a rektor. Ergo az egyetemi tanács jól döntött az é meglátásom szerint, amikor azt mondták, hogy igen, legyen rabbi rektor. A Mazsihisz vezetősége elé került a kérdés. A vezetőségben három szavazó képes rabbi volt. Mind a három amellett érvelt, hogy igen, legyen rabbi a rektor. Ráadásul volt ott egy oktatási szakember, ő is amellett érvelt, hogy igen, legyen a rabbi a rektor. Ezzel ellentétben a Mazsihisz vezetősége a világi jelöltet szavazta meg, megváltoztatva az egyetemi tanács döntését és szembe menve a három rabbival. Lehet, hogy jól döntöttek, újra mondom.

Bár ezt nem így gondolod.

Abszolút nem így gondolom. De fölrúgtak egy 140 éves hagyományt. Egy egyháznál ez elő nem fordulhat.

Ezek az ellentétek, amiket látom, hogy ha nagyon toleránsan képviselsz olyan értelemben, hogy azt mondod, lehet, hogy neki van igaza. Miközben tehát hiszel a saját igazadban, elfogadod, hogy nem feltétlenül neked van százszázalékikg igazad. De ezek elegendő okot nyújtanak arra, hogy ne harcoljál?

Nézd, amikor már a mindennapjaimat őrli föl a harc, akkor azért elgondolkodom, hogy csináljam-e tovább?

Ez annyira egy erős belső késztetés?  Hogy már az is ebbe az irányba tol, ha világi rektort választanak?

Nem csak ez. Ez csak egy kiragadott példa. Számtalan ilyen eset volt. Kisebb és nagyobb. Erkölcsi dolgok, etikai dolgok, vallási dolgok. És amikor már otthon is ez a harc őrli föl a napjaimat, a gyerekeimmel sem tudok másról beszélni, hogy mi van bent a Síp utcában, akkor észbe kell kapni és azt kell mondani, hogy megálljunk. Mert ez már egészségtelen. Azt gondoltam én, egyrészt a saját jól felfogott érdekemből, életemben először harminc év után önző vagyok és fölállok. Másrészt pedig, amikor már nem tudok tovább azonosulni, akkor már a lelkiismeretem sem engedi, hogy maradjak. Ha maradok, akkor folytatódnak a harcok és az senki nem jó. Nekem se jó, a világi vezetésnek se jó, a hitközségnek végképp nem.

Ha kilépsz a harcból, onnantól kezdve ezek a dolgok nem zavarnak?

Dehogynem. Azzal, hogy én a Dohány utcai rabbi maradtam, én egy másik színtérre helyeztem a működésemet, oda ahol előtte is voltam. Két közösségről beszélgetünk. Az egyik a Mazsihisz, ez a zsidó felekezet. Igen ám, de ennek van egy nagy tagközössége, a Budapesti Zsidó Hitközség. Ami több mint 200 esztendős. Azért ez egy viszonylag egy komoly életkor. A Budapesti Zsidó Hitközségnek a temploma a Dohány utcai zsinagóga. Én a Budapesti Zsidó Hitközségben vagyok rabbi. Országos főrabbiként a Mazsihisz Országos főrabbija voltam. Most a Budapesti Zsidó Hitközség rabbija vagyok, ami voltam előtte is. Leszámítva azt a rövid két hetet, amikor ki voltam rúgva.

Mert, hogy volt ilyen is.

Volt ilyen is az életemben, vicces volt. Most egy egészen más síkon mozgok. a Budapesti Zsidó Hitközség az egy hitközség, ezen nincs vita: nincs vita azon, hogy ez most egy ernyőszervezet, népfront, bélyeggyűjtő egylet, sportklub, vagy valami más. Nem: ez egy hitközség. És a BZSH úgy is működik, mint egy hitközség. Ezek a fajta csatározások, azt hiszem azok eltűntek. Az hogy a Mazsihisz merre megy, persze, hogy érdekel, de harcoljon más most már.

Innen kezdve az egyéb, a kormánnyal folytatott harcok sem érdekelnek? Például a Sorsok Háza körül kialakult vita?

Azt gondolom, függetlenül attól, hogy kinek milyen a politikai beállítottsága, a mindenkori kormányzattal egy hitközségnek illik jó viszonyt ápolni, vagy legalábbis nem állandó konfrontatív viszonyt fönntartani. A Dohány templomban én elfogyasztottam 26 év alatt legalább négy polgármestert. Ezek között volt baloldali és most van jobboldali, és mindegyikkel ragyogó viszonyt ápoltunk. A hívők mindegyike eljött. Ha baj volt és mentünk, hogy gyerekek kellene egy kis segítség, akkor segítettek. Nyilván mindegyiknek más-más attitűdje volt. Volt olyan polgármester, aki egy évben kétszer összehívta a kerületi lelkészeket: beszéljük meg, hogy mik az egyházak problémái. Akkor tényleg mindenki elmondta a hasfájását és a polgármester megoldotta, amit lehetett. Ezek jó dolgok voltak. Nem az volt az érdekes, hogy ki baloldali és jobboldali. Ha most ezt kicsiben meg lehet csinálni, akkor azt gondolom, hogy nagyban is meg lehet csinálni. Nyilván vannak olyan esetek, lásd a Sorsok Háza, ahol nem lehet elmaszatolni. Én leadtam azt az irományt, amely mintegy öt centi vastag papírhalmaz volt, hogy ez lesz a Sorsok Háza. Erre azt mondta a Mazsihisz, hogy ez semmi. Tényleg semmi nem volt. Semmi nem volt; érthetetlen és értelmezhetetlen volt az egész. Ráadásul nekünk megvan a magunk jól felfogott véleménye arról, hogy mi történt a holocaust idején, miért történt, hogy történt és ez nem csak egy szubjektív vélemény, a történészek ma már, ha nem föltétlen elfogultak, alátámasztják a mi igazságunkat. Ez esetben viszont, én azt gondolom, nem szabad nekünk engedményt tenni. A Sorsok Háza ügyében az, hogy a Mazsihisz következetesen kiállt amellett, hogy nem csúsztatunk, nem hamisítunk, nem bagatellizálunk, azt jól tette, igaza volt.  Valamikor nincs igaza, persze. Nem lehet egy bizonytalan helyzetet állandóan fönntartani.

Ezzel azt mondod, hogy kevésbé konfrontatív politikát kellene a kormányzattal folytatni, mert én nem látom ezt a konfrontációt?

Igazából nagy konfrontáció nincs. Mi volt konfrontáció? Volt 2014-ben a bojkott, az volt az első komoly ügy. A mások nagy port fölvert a Sorsok Háza. Azon kívül csak ilyen „pitiáner” ügyekben. Ezek nem vernek ilyen nagy port. A Hóman szobor, amikor lementünk Székesfehérvárra, fáklyás hanuka tüntetésre. Ezekben a dolgokban igenis föl kell vállalni akár a szembenállást is. De idézem most a Mazsihisz elnökét: értékek mentén kell együttműködni és konfrontálódni, ebben ővele nincs vitám Az elveinket azt védeni kell. Ha az elveink engedik, akkor együttműködni. Nagyon vékony határ az együttműködés és a kollaboráció között.

Szerinted a Soros ellenes kampánynak van antiszemita felhangja?

Föltétlenül,  ez nem is nem kérdéses.

Tehát az helyes, hogy a Mazsihisz ebben az ügyben megszólalt?

Abszolút. Nem tudok jobb szót: amikor  egy vigyorgó zsidót tesznek ki a plakátokra, hogy ő az ellenség, ez nem tud nem antiszemita hangot megütni. Hiába mondják, hogy ez nem az. Hiába mondják, hogy Izraelben is a Soros ellen vannak. Az, hogy Izraelben Soros ellen vannak, az egy egészen más aspektus. Ott ugye azért vannak ellene, mert a palesztinokat támogatja. A palesztinokat támogató Soros ellen vannak. Ez egy összemosás, kibújás a felelősség alól. A Soros kampánynak lehet, hogy nem volt a célja, hogy antiszemita kampányt gerjesszenek, de hogy volt antiszemita felhangja, az biztos. Félreérthetetlen, hát hány olyan képet láttál, hogy büdös zsidó, meg a a Dávid-csillag fölrajzolva a Soros-plakátra.

Egyébként szerinted erősödik az antiszemitizmus?

Hangosabb.

Nem erősödik, csak hangosabb?

Nem tudom. Ugyan azt gondolom és érzem most, amit éreztem nagyjából a rendszerváltás környékén. A rendszerváltás előtt az volt az állítás hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus. Emlékszel biztos a nagy dumára, hogy antiszemitizmus nincs, csak antiszemiták vannak. Persze, hogy nem volt, mert le volt fojtva. A rendszerváltással, a szólásszabadsággal kinyílt a szelep és előjöttek a hangok. Nyilván előtte is megvoltak, csak akkor suttogtak egymás között. Most meg már bátran ki lehet mondani.

Pláne az internet világában.

Az óriásit lökött rajta, hiszen anonim, így még csak vállalni sem kell a felelősséget azért, amit leírok. Nyugodtan lehet teleszórni a gyűlölettel, a hazugságokkal, konspirációs teóriákkal? Tele szemetelni a világhálót. Nem ezt érzem most. Inkább azt, hogy az egyes emberek, a rossz gazdasági helyzetük miatt minket találnak meg, mint a bajok fő okozóit.  Meg a migránsokat, meg az összes többit. Mert mi mindig kéznél vagyunk.

Manapság hátrány zsidónak lenni?

Szerintem, nem. Miért lenne hátrány?

Másképp kérdezem. Ma is élnek azok a toposzok, azok a sztereotípiák, amik a zsidókkal kapcsolatos. Harácsolnak, minden értelmiségi pozíciót elfoglalnak, övék az újság…

2018 Magyarországán ez fölöttébb izgalmas, hogy harácsolnak, hogy az újság az övék és minden. Ez szép volt így… A toposz él, persze, valóban a gondolkodásban ez benne van. Tulajdonképpen durván kétezer éve tart a tréning, abban, hogy hogy kell a zsidót utálni. Kell még legalább kétezer év, hogy megtanulják, hogyan kell nem utálni. Az a baj, hogy nekünk nincs annyi időnk.

Lauder: Horthy egy szégyenletes antiszemita volt

0

Provokatívnak és megdöbbentőnek nevezte a Horthy Miklós kormányzó emlékére tervezett – a szervezők által időközben lemondott – misét Orbán Viktorhoz írt levelében a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke; válaszában a magyar miniszterelnök leszögezte: az ügy megszűnt létezni.

A Zsidó Világkongresszus elnöke úgy fogalmazott: az általa vezetett intézmény, amely hat kontinensen több mint száz zsidó közösséget képvisel, megdöbbenéssel és nagy csalódással értesült arról, hogy a Horthy Miklós emlékére tervezett január 27-i misén Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is felszólalt volna, éppen a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján.

Ronald Lauder provokatívnak nevezte a tervezett eseményt. Hozzátette, különösen zavaró, hogy egy magas rangú közjogi méltóság részvételével legitimitást adnak neki.

A Zsidó Világkongresszus elnöke a levélben szégyentelen antiszemitaként említette Horthy Miklóst, és úgy fogalmazott, hogy az általa a magyarországi zsidó közösségre szabadított terror lehetővé tette, hogy megfosszák őket jogaiktól és emberi mivoltuktól. „A zsidók százezreinek deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepét” pedig „sohasem szabad elfeledni és megbocsátani” – fűzte hozzá.

Az MTI kérdésére, hogy válaszolt-e a miniszterelnök a WJC-elnök levelére, és ha igen, mit, Havasi Bertalan jelezte, hogy egymondatos válasz született: a miniszterelnök január 25-i keltezésű levelében azt írta Ronald Laudernek, hogy az általa jelzett ügy már „megszűnt létezni”.

A Jobbik útja – 3. A zsidózástól a „zsidósimogatásig”

A Jobbik és a Magyar Gárda alakulásakor a velük kapcsolatos vádakra rendre azzal reagáltak, hogy ők csupán nemzeti érzelműek, s ebben a minőségükben hadisírok gondozására, valamint a parlagfű irtására és hasonló, a köz számára hasznot hozó tevékenységekre szerveződtek. Ám ezeket a nyilatkozásokat senki nem vette komolyan, a pártot és a gárdamozgalmat már a kezdetektől rasszistának és antiszemitának tekintették.

 

Mondjuk így: nem véletlenül. Ennek alátámasztására elegendő, ha a teljesség igénye nélkül egy pillantást vetünk a Jobbik elmúlt években elkövetett „csínytevéseire.

2012. novemberében Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikai szakértője a gázai konfliktus kapcsán a magyar országgyűlésben azt mondta: eljött az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”.

2013. szeptemberében Orosz Mihály Zoltán Érpatak jobbikos polgármestere az általa háborús bűnösnek nevezett Netanjahu izraeli kormányfő és Simon Perez izraeli elnök bábuinak jelképes felakasztása előtt a polgármester egy papírból összetákolt, szabadkőműves jellel súlyosbított izraeli zászló taposott szét a csizmájával.

2015-ben kiderült, hogy Kulcsár Gergely jobbikos képviselő évekkel korábban beleköpött a fővárosi Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe.

Hogy a hatás teljes legyen, egy fényképfelvétellel is borzolta a jóérzésű emberek idegeit, amelyen a politikus a vascipők mellett pózol, és a jobb keze hüvelykujját felfelé tartja. Szöveget is mellékelt a fotóhoz: Kulcsár Gergely közölte, hogy „egy kis feltöltődésre vágyott, ezért látogatta meg a Duna-parton, a képen látható vidám helyet”.

Közben, 2013-ban, történt valami, ami a Jobbikot kizökkentette a „rendes” kerékvágásból. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a párt korábbi alelnöke és EP-képviselője, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt mindig tagadta, hogy antiszemita lenne, Szegedi ügye a párt sok szimpatizánsát elbizonytalanította, és zavart okozott az erőben. Rövid hezitálás – és Vona Gábor pártelnökkel való konzultálás után – Szegedi úgy döntött, hogy lemond minden jobbikos tisztségéről és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelőzően még kijelentette: „nem az számít, ki a legtisztább fajú magyar, hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt.”

Az ügy további pikantériája, hogy Szegedi Egy 2010-es interjúban még azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy „az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és kulturális elnyomást folytattak Magyarországon.”

Időközben több folyamat is elindult a magyar belpolitikába, amely a Jobbik tevékenységét is alaposan átrendezte. A Fidesz egyre több, a Jobbik által korábban preferált témát nyúlt le – Trianon, idegenellenesség, nemzeti érzelmek felkorbácsolása – és erre Vona Gábor pártjának is lépnie kellett. Ekkor találták ki a „cukiságkampányt”, mely a közvélekedéssel szemben nem csak abban nyilvánult meg, hogy a pártelnök kiskutyákat simogatott a nyilvánosság előtt, de abban is, hogy a párt prominensei tartózkodtak a szélsőséges kijelentésektől. Különösen a zsidósággal kapcsolatban fogták vissza magukat, de a romák elleni negatív megszólalásaik is megritkultak.

Újabb szintet lépett a Jobbik a centrista néppárt imázsának kiépítésében, amikor 2016 decemberében hanuka üdvözletet küldött a magyarországi zsidóságnak. Korábban ilyen elképzelhetetlen lett volna, s nemcsak a magyar közvéleményben keltett értetlenkedést, de legalább akkora értetlenséget és megütközést a Jobbik szimpatizánsai között.

Vona Gábor pártelnök ezt írta hanuka alkalmából: „Jelen sorainkkal áldott, békés és boldog ünnepet kívánunk, hogy az emlékezés és az örvendezés eme időszaka lehetőséget nyújtson a lelki megújulásra, s mint a fények ünnepén, árasszon valódi világosságot, amely képes utat mutatni.”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője akkor nem kért a Jobbik jókívánságaiból, mondván 2013-ban Vona még úgy nyilatkozott, hogy „a zsidóság világuralomra tör, egyben az Izrael és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat megszüntetését szorgalmazta”.

Ilyen előzmények után fordultunk rá 2017-re, amikor Vona Gábor az ATV stúdiójában bejelentette, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságól és a cigányságtól.

Vona egyébként 2017-ben is küldött üdvözletet a zsidóságnak hanuka alkalmából, a Jobbik tehát – annak ellenére, hogy ezzel nyilván a szélsőségesei nagy részét elveszíti – nem tett le arról, ami nagyjából már meg is történt: hogy helyet cseréljen a Fidesszel és néppárti pozícióba lavírozza magát.

A sorozat előző része itt olvasható.

Következik: A Jobbik esete a „cigánybűnözéssel.”

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!