Címke: áfa

A migránsozás után valamit cselekedni is kell. Milyen gazdasági és politikai intézkedések várhatók például adókban, merre terjeszkedik tovább az Orbán vezette gazdasági birodalom? Megpróbáltuk összeszedni.

Megnyerték a választást, nagyobb arányban, mint várták, a kampány egyetlen üzenete ezzel alighanem leszállóágra kerül. A kormányzást gyakran helyettesítő pr bizonyára zavartalanul folytatható, de vannak területek, amelyeken valószínűleg akarnak tovább lépni, másokon pedig muszáj.

Az egyik legvalószínűbb változás lehet – 2019-től –

az szja egy számjegyűvé tétele.

Nem is olyan régen nyilatkozott többször is Varga Mihály, hogy a 15 százalékos egyetlen kulcs tovább mérséklődhet. Valószínűleg 9 százalékra. Megállapodás alapján minden bizonnyal idén is folytatódik a munkaadói terhek csökkentése.

Nem olyan határozottan, mint az szja esetében, de többször esett szó az áfa 27 százalékos általános kulcsának lejjebb szállításáról. A legutóbbi intézkedések (csirke és sertéshús, a hal, a tojás és a tej áfájának mérséklése) azonban azt mutatja, hogy mivel a kereskedők legalább 80-90 százalékban „lenyelték” a tehermérséklődést, népszerűség-növekedés híján a költségvetés tovább apasztását valószínűleg nem fogja vállalni a kormány.

Én magam nem hiszek abban, hogy komolyabb félnivalója lenne a kormánynak az Európai Uniótól, az eddigi nem cselekvés folytatására ürügyül szolgálhat a nagy fölényű választási győzelem. Ez fenntarthatóvá teszi a kényelmes költségvetést, a laza kamatpolitikát.

A migránsozásból és sorosozásból azonban nem lesz pénz,

márpedig nagyon sok hiányzik például az egészségügyből, és ezt bizonyára a Fideszben is tudják. A kormánynak szembe kell néznie azzal, hogy inkább előbb, mint utóbb évente legalább 700 milliárddal meg kell fejelni ezt a kiadási tételt. Ennek leghatékonyabb módja a magántőke eddiginél is nagyobb térnyerése (éppen most nyílt meg az Emineo Magánkórház, egy új, 18 ágyas intézmény). Ez még nagyobb érvágás lenne a lakosság széles rétegének, amelynek 74 százaléka számára gondot okoz ezeknek a kiadásoknak a fedezése.

Erre már csak azért is szükség lenne, mert a magyar gazdaság versenyképessége minden mérés szerint folyamatosan romlik évek óta, legutóbb egy hónapja állított ki bizonyítványt az Európai Bizottság. S egy nappal korábban egy rendezvényen az orbáni gazdaságpolitika „atyja” és tényleges háttérirányítója, Matolcsy György is az idei év feladatának nevezte

a „versenyképességi fordulat” végrehajtását.

Várható a közmunkában résztvevők számának tovább apasztása, amelyre azonban csak alig mérhető hátteret nyújt az amúgy krónikus munkaerőhiány.

A növekvő pénzhiány a szociális rendszerben is változások után kiált. Ennek egyik lehetséges módja a „szülőtartás” beélesítése. Azaz a nem egészen két éve törvénybe iktatott rendelkezések (a nagykorú gyerekek tartási kötelezettsége, illetve a szociális intézmények és a segítő személyek tartás iránti perek indítása) általános bevezetése.

Már a jelenlegi négy évben is többször jutott el a konkrét lépések küszöbéig a kiskereskedelem „megregulázása”, elsősorban

a két nagy német diszkontlánc kiszorítása.

Ennek nehézségeiről tavaly írtunk, ennek ellenére alig két hónapja Lázár János ismét arról beszélt, hogy „amíg ezt nem tudjuk megtörni, és ebben csak részsikereket tudtunk elérni, addig Magyarországon csak félmegoldásokat tudunk biztosítani”.

Megerősített háttérinformáció szerint Orbán valószínűleg tovább akar lépni a bankok piacán is. Azután, hogy két éve vállalta, fokozatosan mérséklik a különadót, s ennek (is) jegyében az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal közösen a kormány 15-15 százalékkal bevásárolta magát a magyar Erste Bankba. Most újabb kísérletet tehetnek a teljes itteni leány megvételére (a 15 százalékkal tényleges beleszólást nem kapott az állam a bank ügyeibe.)

Már csak azért is, mert eddig tisztázatlan okból Orbán összerúgta a port korábbi egyik kedvencével, Spéder Zoltánnal, az FHB vezérével, akinek elképzelése és irányítása mellett előbb még elvégezték a takarékszövetkezetek feletti uralom átvételét, és a hálózat összeolvasztását az FHB-val. Ez akkor az „ellen OTP” kialakítása jegyében kezdődött, de a legnagyobb magyar pénzintézet „saját kézbe” vétele a szükséges tőke hiánya miatt sem sikerülhetett. Ehelyett Orbán kiegyezett Csányi Sándorral, aki ezután gondtalanul bővíthette birodalmát, elsősorban mezőgazdasági érdekeltségeit. (Az alku keretében elvállalta az MLSZ elnökségét, és folyamatosan nagy összeggel vesz részt a foci finanszírozásában.)

Az agrárium azonban Mészáros Lőrinc egyik érdekeltségi terepe, tavalyi nagy éve során itt is bővítette jelenlétét. Üzleti körökben járja a szóbeszéd az elmúlt időben, hogy újabb, sőt, nagyarányú választási győzelem után nekilátnak

a Csányi-féle agrárportfólió legalább részbeni megszerzésének.

Az ekkora méretben roppant jövedelmező mezőgazdasági nagyvállalkozások közül szinte alig van olyan, amely ne a Fidesz-holdudvarába tartozna. (Egy kivételével, Simcska Lajos agrárcégeivel. Az Orbán megbuktatásában elvérzett hajdani barát mindenesetre éppen ma rapid gyorsasággal jelentette be médiaérdekeltségei zömének bezárását-eladását.)

Korábbi alku felrúgása nem lenne példa nélküli: a 2010 előtt az MSZP-hez közel álló Leisztinger Tamás 2010 után megtarthatta kiterjedt pozícióit cserébe azért, hogy megvette a diósgyőri fociklubot. 2016 decemberében aztán mégis „önként” eladta a Hunguest szállodalánc nagyját, 14 hotelt Mészáros Lőrincnek, aki ezzel ebben az ágazatban is a legnagyobb szereplő lett.