A két párt között született megállapodás szerint a Dunakeszi központú, Pest megyei 5-ös választókörzetben a DK-s Rónai Sándor javára lép vissza az LMP-s Kiss Csaba. A Vác központú Pest megyei 4-es körzetben pedig a DK-s Krauze István lép vissza az LMP-s Matkovich Ilona javára.
A DK közleményében azt is írja:
Erre Szél Bernadett és Karácsony Gergely is utalt a miniszterelnök-jelöltek vitáján.
Néhány nappal ezelőtt kérdeztük meg Önöket, hogy mit gondolnak, az egyes pártok hány mandátumhoz jutnak a vasárnapi választáson. Azóta több közvélemény-kutató közzétette saját előrejelzését (például a Nézőpont, az Idea és a Republikon). Mi is lezártuk nem reprezentatív szavazásunkat, és megnéztük az eredményeket.
Kicsit talán meglepő módon olvasóink közül
23,6% 81-100 mandátumot vár a kormánypártnak, 22,3% pedig 61-80-at. 10,8% százalék szerint 101-115, 2,5% szerint pedig 116-132 képviselői helyhez jut a Fidesz, és mindössze 1,3% gondolta úgy, hogy meglesz a kétharmados többséghez szükséges 133 mandátum.
Vagyis,
összesen 85,4% gondolta így.
Az MSZP-Párbeszédnél jobban megoszlottak a szavazatok. Itt a legtöbben, 29,9%-nyian arra tippeltek, hogy 21-30 mandátumhoz jut a két párt szövetsége, 23,8% 11-10, 19% 31-40, 17% 41-nél több, 10,2% pedig 10-nél kevesebb képviselői helyet vár tőlük.
A Jobbik esetében is arra tippeltek a legtöbben, 32%-nyian, hogy 21-30 képviselőt küldhetnek majd a parlamentbe. 27,9% szerint 31-40, 19,7% szerint 41-nél több, 18,4% szerint 11-20 mandátumhoz jut a párt, és mindössze 2% mondta azt, hogy 10-nél kevesebb jobbikos képviselő ül majd az országgyűlésben.
A DK-nál négy opciót kínáltunk fel, itt a többség, 42,5% azt gondolta, hogy 7-13 képviselőjük lesz majd. 24% 14-19, 18,5% 20-nál több, 15,1% pedig 6-nál kevesebb mandátumra tippelt.
Az LMP-nél is ugyanez a négy lehetőség volt, itt viszont sokkal pesszimistábbak voltak a szavazók: 54.5%-uk szerint 6-nál kevesebb mandátuma lesz a pártnak. 33,6% 7-13, 9,1% 14-19 képviselői helyet tippelt, és mindössze 2,8% szavazott 20-nál többre.
A Momentumról szavazóink többsége úgy gondolja, hogy nem jut be a parlamentbe, 49,6% tippelt így. 36,2% szerint 1-2, 12% szerint 3-6 mandátumuk lesz, 2,1% viszont azt tippelte, hogy 7-nél is több képviselői helyet szereznek majd.
Elég hasonló arányok jöttek ki az Együttnél is: pont 50% tippelt arra, hogy nem jutnak be, 38,4% 1-2, 9,4% 3-6, 2,2% pedig 7-nél több mandátumot jósol nekik.
A Magyar Kétfarkú Kutyapárt bejutásával kapcsolatban a legpesszimistábbak olvasóink: 63,6% szerint nem jut be a viccpárt a parlamentbe, 27,3% 1-2, 7,7% 3-6, 1,4% 7-nél is több képviselői helyet jósolt nekik.
Vasárnap este kiderül, ki tippelt jól.
Harangozó Tamás azt mondta a Független Hírügynökségnek:
Szerinte Szekszárdon mindenképp vissza fog lépni valaki: amennyiben lesz több körzetet is érintő megállapodás az MSZP és az LMP között, akkor ő, ha viszont nem, akkor Hadházy Ákos lép majd vissza – ahogyan azt egyébként korábban mindketten megígérték.
A tegnapi miniszterelnök-jelölti vitán egyébként mind Szél Bernadett, mind Karácsony Gergely bízott abban, hogy több körzetről meg tud még egyezni a két párt.
Mindjárt itt vannak a választások, s felmerül a kérdés: mennyire adnak támpontot a várható eredményt illetően a közvélemény-kutatási eredmények?
A közvélemény-kutatások jelenléte a világban a szociológia érdeme, amire mi szociológusok nagyon büszkék vagyunk. Mégis azt kell mondanom, hogy Magyarországon most nem működnek rendesen a mérések. A gondot az jelenti, hogy helyi szinten sem tudnak megközelítőleg pontosan sem mérni. Jómagam is ismerek olyan, Hódmezővásárhelyen készült – nem a nyilvánosságnak szánt – felméréseket, amelyek kényelmes fideszes győzelmet vetítettek előre, amihez képest komoly vereséget szenvedett a jelölt. Pedig az egyik kutatás megrendelője az egyik, a másiknak pedig a másik oldal volt. A szociológiai alapokon nyugvó, a hatvanas évektől tudományos megalapozottsággal működő és többé-kevésbé a későbbi valós eredményeket jól belövő közvélemény-kutatások csődöt mondtak Magyarországon. A közvélemény-kutatók között óriási az eltérés: több, mint 1,2 millió szavazóval kapcsolatban van vita közöttük. Az egyik állítja, hogy fideszesek, a másik, hogy még véletlenül sem azok. Annyit biztosan állíthatunk, hogy míg általános szabály szerint a közvélemény-kutatásokban a pártok versenyeznek egymással, addig Magyarországon a választások arra jók, hogy eldöntsék a versenyt a közvélemény-kutatók állításai között. Ez pont olyan, mint az időmérés: ha egy órád van, mindig tudod, mennyi az idő, ha több, akkor soha.
Mindeközben a választási részvételt sem sikerül előre jelezni, ami nem nemzeti sajátosság, hanem általános probléma szerte a világon.
Mindezek alapján, mit lehet bizton állítani?
Tulajdonképpen bármi benne van a pakliban: az is megtörténhet, hogy bejön az átlagos közvélemény-kutatói prognózis, de az is, hogy valamit nagyon félrenéznek. 2014-ben a közvélemény-kutatók többé-kevésbé jól megjósolták az eredményeket és nem volt igazuk azoknak, akik azt állították a 2014-es választásokra, amit most én érzek a 2018-asra. Mondják például, hogy a válaszukat megtagadók között – tapasztalat szerint – hasonló a pártszavazási arány, mint a biztosokban.
Amiben már minden politikai oldalon konszenzus van, szemben a közvélemény-kutatókkal: a Fidesznek nincs meg a 44 százaléka. 2014-ben 44 százalék szavazott a pártra, amivel kétharmadot sikerült elérnie. Most ez a 44 százalék nincs meg. Pedig Orbánnak minden a rendelkezésére állt: 2010-es kétharmados győzelme után egypárti alkotmányt írt, majd egypárti választási törvényt. Ebből is látszik, hogy egy életre nem lehet „jó” választási törvényt írni, mert minden a változó szelektől függ – a változó szelet pedig a szavazók sokasága állítja elő.
Nem lesz meg a kétharmad – ez is valami, de ennél többet nem tudna „jósolni”?
Innen kezdve tipp, hogy ki fog többséggel kormányozni, de bárhogy is alakul, egy óriási különbség azért lesz: ha a Fidesz nyer, akkor abszolút többséggel egymaga is képes lesz kormányozni, ha az ellenzék, akkor mindenképpen koalíciós kormányt kell alakítaniuk a pártoknak. S ami még bizonyos: bárhogy is alakul, a Fidesz sokkal kényelmesebb helyzetben lesz, hiszen a közjogi rendszert kétharmados törvényekre rendezte be, tehát ha ellenzéki koalíciós kormány alakul, hivatalban maradnak a többi között az ügyészség, a jegybank, a Számvevőszék, a Bíróság első emberei. Sőt, mindaddig betöltik posztjukat a megbízási idő lejárta után is, amíg kétharmaddal nem választanak helyettük utódot.
De az ellenzéki pártok közül több is azt sugallja, hogy megvan a módszer a leváltásukra.
Hacsak nem az, ahogy Györgyi Kálmán, akkori legfőbb ügyészt váltották le Orbánék, utat nyitva Polt Péter számára. Ha emlékszik, elbeszélgettek vele egy negyedórát valamiről, amiről máig nem tudjuk, hogy mi volt, majd Györgyi Kálmán végül lemondott.
Mi van akkor, ha a Fidesz nyer, de nem abszolút többséggel? Lenne párt, amely koalícióra lépne vele?
A Fidesznek a legerősebb a partnertaláló képessége. Ehhez ugyanis pénz kell és jó HR politika az ellenzéki politikusok felé.
A Fidesz sokak szimata szerint leszálló ágban van. Egyre szélesebb körben látszik megmozdulni a társadalmi érzet és képzet a párttal, Orbánnal szemben. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?
A Fidesz szétesőben van.
Azt produkálja, amit ilyen helyzetben lévő pártok produkálni szoktak: képtelen visszalépni, változtatni, mert nincs kontrollja, amiért elvesztette önkontrollját, így a védekező reflexeit is. Innen nincsen visszaút, csak előre tud nézni, amíg van út előre.
Meddig tarthat ez a szétesés? Mitől függ a gyorsasága? Mikor billenhet át Ön szerint?
A tábor folyamatosan csökken, csak az a kérdés, hogy mikor és mitől válik le egy nagyobb tábor, ahogy a jéghegyek az Antarktiszról. A migránsokkal szembeni védekezés politikájával például az a nehézség, hogy azt csak folyamatos feszültséget fenntartva lehet hatékonyan működtetni, ami mindkét oldaltól, a politikusoktól és a szavazóktól is nagy figyelmet igényel, ebben pedig nagyon el lehet fáradnia mindkét oldalnak. A polgári nyugalom politikája jobban állt volna a Fidesznek – de Orbán nem ezt az utat választotta.
De hát a közvélemény-kutatások szerint – és egyébként Hódmezvásárhely tapasztalata is ezt látszik igazolni – ma is ugyanannyi embert tud elvinni szavazni, mint tette azt a négy éve. Itt jön be az a sokszázezer plusz szavazat, amit a határon túli kettős állampolgárságú magyaroktól söpör majd be – az idén megjósolhatóan rekordmértékben – Orbán?
Azért egy dolgot ne feledjen: a határon túli szavazat ereje nem olyan, mint az itthoniaké, hiszen csak listára ikszelhetnek. Ellentétben a nemzetiségi jelöltekkel – már most borítékolható például, hogy a német kisebbségi jelölt egy plusz képviselői helyet hoz a Fidesz számára.
Ha már a Fidesz-tábornál tartunk: beszélgetésünket megelőzően két nappal volt a Békemenet, nagyon sokan voltak…
Ebből túl mélyreható következtetést a szavazatokra nem vonnék le:
– ez ugyanis egy állami pénzből szervezett, állami rendezvény volt, amelyre a mi és az uniós polgárok adópénzéből szállították az embereket. Így érdektelen, hogy hányan vettek részt benne. A képi jelentősége persze fontos az esti híradókban. Erőt sugároz kifelé.
És mennyire érzékelte az átütő erőt?
Látszik, hogy Orbán az átütő erőre játszik – a politikai emlékében élénken élnek a 2002-es választások két fordulója közötti események, az, hogy a Testnevelési Főiskolán elmondott híres-hírhedt beszéde milyen mozgósító erőként hatott – jelzem, majdnem sikerült is megfordítania a választás eredményét. A mostani azonban nem ugyanaz a helyzet. Akkor egy többé-kevésbé, még a korona-úsztatással együtt is normálisnak tartott négyéves Fidesz-kormányzás után voltunk, ahol sokan kényelemből is otthon maradtak.
Most azonban egy Orbán-beszéd sokakat Orbán Viktorral szemben dühít fel, még harcosabbak lesznek.
A Magyar Időkben olvastam Zárug Péter Farkas politikai elemzőtől, hogy Orbán beszéde kiváló beszéd volt, akár Csurka István is elmondhatta volna korábban. Egyetértek vele, és annyit tennék hozzá: ez az, ami a polgári világképet vallók számára többek között vállalhatatlanná teszi ma Orbán Viktort.
De Orbán nem is ezeket a rétegeket célozza meg.
Tény, nem foglalkozik a konzervatív táborral. A meséivel az alulképzett, egyszerűbb állampolgárokat tudja leginkább megfogni. Orbánnak egyetlen célja van: egybetartani a táborát, s megakadályozni a másik tábor egységét. Tele van hazugságokkal, s nagyon szomorú, hogy nincs vele szemben egy ütős ellenzék.
Az ENSZ, Soros György, a migránsok, a civilek megtámadásában az a közös, hogy ők nem indulnak a választásokon, így nem is szólnak vissza. Ilyenkor a kisegér háborúzik a hangyákkal, és nagyon boldog, hogy milyen erősnek látszik.
Ön szerint milyen hatása lehet a Kossuth téren elhangzott beszédének? Gondolok elsősorban arra, hogy gyakorlatilag mindenkit megfenyegetett, aki nem követi őt.
A választások utáni erkölcsi, jogi, politikai elszámoltatással kapcsolatos kijelentés kifejezetten ízléstelen és fenyegető volt. S ne feledjük: nyolc év hatalom után fenyegetőzött. Mit csinált nyolc évig? – kérdezhet vissza a választó.
Emlékezzünk csak arra, hogy Keller László volt az első, akit 2002-ben közpénzügyi államtitkárként azzal bíztak meg, hogy az elszámoltatást nem ügyészi, bírósági folyamatban, hanem politikai síkon irányítsa. Azután kezdődött el a politikai listák gyártása – lásd még a fideszes Papcsák Ferenc listáját. Keller, Papcsák és Budai ugyanaz a keleti típusú politikus: azt gondolja, hogy átvehetik az ügyészek, rendőrök, bírók feladatát választott képviselőként.
Ha nyugati típusú demokráciát akarunk, akkor ennek nincs helye a politikában.
A fenyegetés ellenére én legalábbis nem éreztem az átütő erőt sem Orbánban, még kevésbé a híveiben.
Orbán politikája alapvetően a háborúra és a konfliktusra épül, ez a személyiségéből is fakad.
S könnyen elfelejtjük, hogy korábban is voltak kisegér bátorságú megtorlásai: például amikor egyetemi professzorokra, a Magyar Tudományos Akadémia filozófusaira, régészekre, ókorral foglalkozó tudósokra, kultúrantropológusokra támadt, azzal vádolva őket, hogy loptak. Vagy emlékezzünk vissza, hogyan vitték el rendőrségi kocsival az Ökotárs vezetőjét.
Mindeközben a 2010-ben még oly komolynak tetsző kétharmados Orbán-politika kezd nevetségesebbé válni. Itt van ez a leszámolással történő fenyegetőzése például akkor, amikor a hozzá köthető Elios-ügyben soha nem látott mélységű vizsgálatot folytatott az OLAF, ami alapján egyértelműen leírható, hogyan segítette Orbán Viktor kormánya Orbán Viktor vejét, és konvertáltak uniós pénzeket magánvagyonná. Amikor már az unió is nyomozást követel, akkor nevetséges válasz erre a „leszámolok majd veletek”.
És van, lesz ennek Ön szerint hatása?
Az ügyészség azonnal kikérte volna a mentelmi jogát bármelyik elődjének, ha ilyen ügybe keveredett volna – Antall Józseftől Boross Péteren, Horn Gyulán, Medgyessy Péteren és Gyurcsány Ferencen át egészen Bajnai Gordonig. Ehelyett, első körben az ügyészség lezárta az Elios-ügyet, mondván, nincs itt semmi látnivaló.
De mintha a magyarok amúgy is megengedőbbek, elnézőbbek lennének a korrupcióval szemben, nem?
Politikai kultúra kérdése is ez. Ha egy brit miniszterről derült volna ki az, ami az elmúlt napokban Kósa Lajosról, régen lemondott volna. Már csak azon haszonelvű megközelítés okán is, hogy jól nem tud kijönni egy ilyen ügyből, azzal pedig a pártjának kárt okoz. Most az a nagy kérdés – így választások előtt –, hogy a szavazók tényleg elviselik-e ezt a fajta korrupciót, az értelmezhetetlen pénzügyi tranzakciókat, szerződéseket annak érdekében, hogy Orbán Viktor tovább mesélhessen nekik a gonosz migránsokról, akitől megvédi őket.
Ön szerint tudatos stratégia mentén történik a bombázás? Egyáltalán bombázás történik vagy csak kipattannak ügyek? És várható(k)-e még a választások előtt további bomba(k)? Van egy igazi atombomba is?
Információim nincsenek, s jósolni nem szeretnék, csak általános elvek mentén válaszolnék a kérdéseire. Ami szembeszökő újdonság: nagyon jól feldolgozott anyagok kerülnek elő, s megfelelően használt média áll az ügyek kirobbantása mögött. Ezt nem szoktuk meg Magyarországon, csak a Fidesztől.
Sok minden állhat a dolog hátterében, nem is csak Simicska.
Soros?
Sorosra is gondolnék, de nem az elsők között. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy Európa sok politikusának elege lett mára Orbánból, s onnan is jöhetnek olyan dolgok, amelyek segítik a magyarok felvilágosítását arról, milyen is Orbán Viktor és a hatalma.
Kiben bízhat?
A keletben. Putyinban – ő tényleg nagy hatalom, ha nem is gazdasági, de politikai értelemben feltétlenül.
De nem kétélű fegyver a kelet felé tendálás?
Ezek a folyamatok egymással küzdenek. Van egy kozmopolita fővárosunk, többségében kozmopolita lakossággal, egyre nyugatiasabb városaink, tízezrek, akik éppen külföldön tanulnak, vagy dolgoznak, és ha hazatérnek, akkor többségében ők is a nyugati világot fogják képviselni, illetve van a magyar vidéknek egy olyan alulinformált része, akik folyamatosan a cár atyuskát várják- ha pedig nincs cár atyuska, akkor lesz nekik Kádár János, vagy Orbán Viktor, akik elhitetik velük, hogy Bécs élhetetlen város, amit migránshordák leptek el, illetve hogy lassan Szíriába menekülnek az emberek Európából. Zajlik egy háború a nyugatias és a keleties tendenciák között, aminek soha nem lesz sajnos vége.
Mi lehet Ön szerint a végkifejlet?
Én optimista vagyok, mert sok jele van annak, hogy az utánunk következő generációk már nem etethetők meg a kelettel.
Vannak európai mérések – s ezek eredménye nálunk is igaz –, hogy a fiatalok már jóval kevésbé fogékonyak a populizmusra. A fiatalokat már tényleg integrálta az Európai Unió, ha valaki beszél egy idegen nyelvet, az bárhol tanulhat, élhet Európában, könnyen épít kapcsolatokat más nemzetiségű fiatalokkal, s azt se feledjük, hogy tele vannak a nyugati egyetemek magyar fiatalokkal. Ezek egy része visszajön Magyarországra, miként azok közül is többen, akik dolgozni mentek ki. S akik kint maradnak végleg, azok továbbra is kötődni fognak Magyarországhoz, kapcsolatban maradnak az itthoniakkal – ők mind segíteni fogják a nyugati tendenciák érvényesülését idehaza, kikövetelve a szabadságot és demokráciát.
De nem futunk ki az időből?
Folyik egy harc, amely még nem dőlt el. Bármi lehet a kimenetele, de ez a kérdés – kelet vagy nyugat – soha nem dől el örökre. Mindig újra és újra meg kell vívnunk a magunk harcát.
Visszatérve a „bombákra”. Milyen sémát lát az ügyek kipattintása mögött?
Egy jól felépített rendszert, s valószínűleg a menetrend is előre kiszámított és lefektetett. Nagyon sok idő már nincs újabb bombákra, hiszen idő kell ahhoz is, hogy az adott információ eljusson a választókig, egy-egy ügy több hét alatt kezdi kifejteni hatását. Arra tehát én nem számítok, hogy az utolsó héten robbanna valami nagyon nagy ügy, kivéve, ha az közvetlenül Orbán Viktort érinti.
Lehet, hogy már le is dobták az összes atombombát, majd meglátjuk.
Láthatóan már nem is csak korrupciós ügyekkel jönnek elő. A Magyar Nemzet a hétvégén előállt a Szita Károly elleni ügynök-bizonyítékokkal is.
Szitáról régóta lehet tudni, hogy ügynök volt, s ennek az információnak a birtokában választották többször is meg polgármesternek. A kérdés az, hogy Orbánról derül-e ki valami.
Az nagyban segítené a szavazók eligazítását, ha a miniszterelnöknek lenne egy újabb ügye az Elios után.
Merthogy a magyarok közül nagyon sokan a rendszerváltás előtt azt mondták, hogy „jó, jó, a rendszer nem jó, de Kádár tiszta kezű, becsületes” – most Orbánról hasonlóképpen vélekednek sokan, mármint, hogy a rendszere nem tiszta, de ő maga az. Az Elios-ügy pedig ezt a mítoszt rombolta szét, feketén-fehéren kiderült ugyanis, hogy igenis foglalkozik üzleti ügyekkel, és valahogy mindig a családja és a legjobb barátai járnak jól.
Mire számít? Mi lesz április 8-án? És főként, utána?
Őszintén, a legszerencsésebb az lenne, ha ebben a ténylegesen kettészakított országban két miniszterelnököt választanánk. Merthogy akármelyik oldal is nyer, a vesztes oldal azt nem fogja elfogadni. A korábbi választásokon nem volt a közhangulatban ez, de ahogy Orbán ráépített Gyurcsányra egy másik Magyarországot, mára kiépült egy Orbánnal szembeni másik Magyarország is.
Ön szerint tehát nem lehet békés egy esetleges hatalomátadás?
El tudom képzelni, hogy elveszítve a választásokat Orbán a jelenlegi ellenzék összetételét és helyzetét nézve úgy gondolja majd, hogy csak káosz és kormányzásképtelenség jöhet, s ezért elfogadja, hogy egy átmeneti időre ne ő legyen a miniszterelnök, azaz, formálisan átadja a hatalmat, hogy ha látja, hogy vissza tud viszonylag gyorsan jönni. Hiszen az utcát ő foglalta el… Egy-két év múlva pedig egy előrehozott választásokon elért győzelemmel akár kétharmaddal is visszatérhet. Sajnos azonban az is benne van a pakliban, hogy nem adja könnyen a hatalmat. Ezt nem lehet előre látni, de azt igen, hogy
Nem lehet, hogy mint akit sarokba szorítottak, az utolsó pillanatig kitart? Hiszen a felhalmozott vagyonon túl a szabadságuk is a tét – ha nem is Orbánt, de sokakat fenyegetne börtön csak az alapján, ami már eddig is kiderült.
Az Elios-ügy elévülési ideje húsz év. Ezek olyan ügyek, amelyek sokáig fenyegetnek, tehát e téren nincs sok ok a magabiztosságra. Egy ilyen rendszer azzal a logikával működik, ahogy a biztonsági övet a fel- és a leszállásnál használja az ember, menet közben pedig kikapcsolja. Orbán kikötötte magát, amikor olyan rendszert épített, amelyben megszüntette a saját kontrollját: Polt Péter a helyén, ő meg azt csinál, amit akar. Hódmezővásárhely azonban mintha éppen azt jelezné, hogy lefelé száll a gép.
Biztos vagyok abban, hogy Orbán Viktor, ha nem is mondja, de éppen a biztonsági öv felé nyúl, próbálja újra bekapcsolni…
Orbán beszéde elején a Békemenet résztvevőit, és azon résztvevő lengyeleket köszöntötte. Szerinte a menet most Lengyelország melletti kiállás is volt.
Arról beszélt, hogy „ma különösen sokan gyűltünk össze”, amelynek a tisztelgésen túl a választás az oka – ahol
„nem négy év lesz a tét”.
Szerinte olyan komoly dolgokat kell ma megbeszélni, mint 170 éve. Magukat nevezte a 48-as forradalmárok örököseinek.
Azt mondta: „egyenesen, megalkuvás és szemérmeskedés nélkül beszélni”, és még előttük van a legnagyobb megvívandó csata:
„A helyzet úgy áll, hogy el akarják venni az országunkat.”
Szerinte más földrészről érkező idegeneknek akarják odaadni, akik le akarják cserélni a kultúránkat, és el akarják érni, hogy az ő leszármazottjaik éljenek itt. Ezt szerinte „külső erők és nemzetközi hatalmak akarnak ránk kényszeríteni itthoni csatlósaik segítségével”, és ehhez a választást látják alkalmasnak.
Azt mondta: nem csupán választást akarnak nyerni, hanem a jövőt. Világtörténelmi fordulópontról beszélt, ahol az egyik oldalon a nemzeti, a másikon a globalista erők állnak, szerinte utóbbiak nyitott társadalmat, határok nélküli világot, újfajta családokat és olcsó munkásokat akarnak.
Orbán szerint
„Európa és Magyarország egy civilizációs küzdelem központjában áll”,
és meg kell védeni az eredményeket. Szerinte „nem a vérszegény ellenzéki pártocskákkal kell megküzdeni, hanem egy birodalommá szervezett nemzetközi hálózattal”: itt beszélt spekulánsokról, aktivistákról, és persze azt is mondta, hogy Soros György áll mögöttük.
Azt mondta:
„mi sohasem gyűlöltünk és nem is fogunk gyűlölni senkit”,
de harcolni fog „Soros György birodalma” ellen.
Szerinte az ellenzéknek, hatalomra kerülve egy feladata van: a „nagy terv végrehajtása”, hogy bevándorlók „tíz- és tízezreit” telepítse be – aztán már tízmilliókról beszélt, akik Európába indulnának. „Brüsszel” Orbán szerint „odadobja kultúránkat, életformánkat”, nem véd meg minket.
Ezután ismét a választásról beszélt: szerinte „nem lehetnek illuzióink”. Gyurcsányra utalva beszélt arról, hogy ellenfeleik elismerték, hogy hazudtak.
mint ahogy Hódmezővásárhelyen tették.
Orbán szerint ellenfelei „nem érvelnek, hanem cenzúráznak”, és „a gyűlölet magjait szórják szét”. Azt mondta, ezért
Azt mondta: az ellenfél rejtőzködő, alantas, nemzetközi, pénzzel spekulál, „nincs saját hazája” és bosszúálló, de hazaküldik „Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben”, arra kérik, hogy „menjen vissza Amerikába”.
Arról is beszélt, hogy nincs újabb esély, „ha átszakad a gát, beözönlik az áradat, a kulturális megszállás visszafordíthatatlan lesz”.
Szerinte felkészültek a választásra, „már csak az marad hátra, hogy a Jóisten segítségét kérjük”. Ezután arra kérte a résztvevőket, hogy együtt szavalják el a Himnuszt. Beszédét így zárta: „Fel, győzelemre, hajrá Magyarország, hajrá magyarok”.
Magyarországon ma 4,76 millió ember kész volna a kormányváltásra, szemben a Fidesz-KDNP 2,2 milliós táborával, ami a 8,2 millió szavazásra jogosult durván 26 százaléka. Ez azt is jelenti, hogy 65 százalékos részvétel fölött valóban nyerhet az ellenzék.
A demokratikus ellenzék pártjai támogatóinak több mint 90 százaléka voksolna egy valódi kormányváltó erőre, de ma már az LMP hívei is támogatják a koordinált indulást a 106 egyéni választókerületben, miként a Jobbik szavazói is, akik közül azért jóval kevesebben lennének erre hajlandók, de legalábbis kevesebben vallják be, hiszen mintegy 25 százalékos az erre nem válaszolók jobbikosok aránya.
Miután a Fidesz nem képes tovább gyarapítani a táborát, a bizonytalanok az ellenzék tartaléka. A Vasárnapi Hírekben megjelent elemzés felhívja arra a figyelmet, hogy
Az aktív bizonytalanokat első csoportja – 44 százalék – azt tervezi, hogy elmegy szavazni, de még nem tudja, kire voksol. Ennek a körnek a zöme az ellenzékhez húz: csak 14 százaléka szeretné, ha a Fidesz-kormány újrázna, mégis csak „46 százalékuk” szeretne új kormányt. 40 százalékuk nem akarja vagy nem tudja megmondani, hogy hatalomban tartaná-e a jelenlegi rezsimet vagy menesztené.
Az aktív bizonytalanok másik csoportja – 39 százalék – elmegy szavazni, de titkolja, kit választ. Azt azonban lehet tudni, hogy ez utóbbi körnek 25 százaléka szeretné, ha folytatná az Orbán-kormány, viszont 56 százaléka új rezsimet akar, és csak 20 százalék nem tudja vagy nem mondja, hogy képzeli a következő ciklust.
Ami pedig a Fidesz bázisát illeti, érdemes böngészni az alábbi grafikont is:
Csütörtök reggel újabb kampányvideó jelent meg a miniszterelnök Facebook-oldalán, ezúttal dúnaújvárosi látogatásáról. A rövid összeállításból kiderül, hogy Orbán Viktor interjút adott a helyi televíziónak, ahol Galambos Dénest a Fidesz régi harcosának nevezte.
Ahogyan az egri, úgy a dunaújvárosi kampányvideóból sem hiányozhatott a viccelődés:
„Balosok balra, jobbosok jobbra. A Jobbik az balra van… tőlünk. nézd meg!”
– mondta Orbán Viktor a mögötte érkező Rogán Antalnak, amikor beléptek abba az épületbe, ahol a helyi Fidesz és a helyi Jobbik irodája van. Majd, miután észrevette, hogy a Kleopátra hastánciskola is az épületben van, megkérdezte, miért nem oda mennek inkább.
A helyi fideszeseknek Orbán arról beszélt, hogy számítanak Galambos mandátumára a választáson. „Ez kellene, úgyhogy kérem, hogy ezt érezzék át” – mondta. A miniszterelnököt ezután a helyi hokicsapat tagjai is köszöntötték, akik támogatóíveket és egy Orbán feliratú mezt is ajándékoztak neki.
A HírTV tegnap este riportot is közölt a dunaújvárosi kampányról, amelyről a sajtót nem értesítették előre, és testőrök védték az újságírói kérdések elől a miniszterelnököt. A riportból az is kiderül, hogy néhányan az Elios-ügyre utaló molinókkal tüntettek a látogatás kapcsán, mivel az OLAF által feltárt visszaélésekben a miniszterelnök veje, Tiborcz István is érintett.
Az Origo megtalálta, hogy mivel lehet igazán bemószerolni Karácsony Gergelyt
„A magát szociálisan nagyon érzékenynek tartó Karácsony Gergelynek sikerült elérnie, hogy fővárosi szinten a legdrágább parkolási rendszert üzemelteti a zuglói önkormányzat – írta a Figyelő. Időközben sokan elégedetlenek az MSZP-ben amiatt, hogy a hétvégi kongresszus a Párbeszéd társelnökét, Karácsony Gergelyt szavazta meg listavezetőnek, több körzetben is feszültség van a jelöltek miatt. Nemcsak a párton belül, hanem a párton kívülről is támadják Karácsonyt. Az LMP blogoldala szerint nem érdekli a zuglói polgármestert a miniszterelnök-jelöltség, és már a 2019-es önkormányzati választásra készül. Gyurcsányék szerint Karácsony egy áruló, és minden hitelét elvesztette. Ha nem lenne ilyen közel az április, akkor szinte biztos, hogy a súlyos korrupciós botrányba keveredett Botka László sorsára jutna Zugló első embere.” (Origo: Karácsony Gergely a legdrágább parkolási rendszert üzemelteti)
A Magyar Idők összefoglalta, mi a választás tétje
„Gondoljunk az Allahot dicsérő, később szakáll mögé bújó Vona Gáborra, a bíróságokat fenyegető Gyurcsány Ferencre, a politikai pártok kaméleonjára, Karácsony Gergelyre vagy éppen az élettársával dulakodó Juhász Péterre és az ő elmaradhatatlan fütyülőjére. És akkor még nem említettem a XXI. század nagy momentumaira áhítozó fiatal géniuszokat, akik időnként a szerkesztőségekben is felkeresik a róluk cikkező újságírókat. A sort lehetne hosszan folytatni, mert sokan állnak a rajthoz a választások előtt ebben az őrületes nagy diktatúrában, amelyben élünk.
Szóval: ha ez a csapat elnyerné a szavazatok többségét a választáson, hogyan kormányozna? Akkor nem az lenne az az őrület, amelyet ha kicsit józanul gondolkozunk, soha nem szeretnénk elképzelni sem? Akik most egymásra kacsintanak, azok abban a szent pillanatban elkezdenék marni egymást, majd mint az elefántok a porcelánboltban, olyan pusztítást végeznének a talpra állított országban, hogy kő kövön nem maradna. …
Az elmúlt években Magyarország – kevés kivétellel – a nyugalom és a béke szigete lett Európában. Budapest is nagyváros, de itt nem kell még véletlenül sem azt mondania a főpolgármesternek, hogy hozzá kell szokni a terrortámadásokhoz. Nem vált élhetetlenné az ország, hanem éppen ellenkezőleg. Ebben nyolc év kemény munkája van a kormánynak és az embereknek. Ezt nem adták ingyen.” (Magyar Idők: Nagy a tét)
A Ripost is, pontosabban a miniszterelnök úr
„A választás tétje ezért az, hogy független vagy zsarolható kormány jön létre a választások után. Egy zsarolható kormány fel fogja adni a nemzeti függetlenséget és bevándorlóországgá engedi alakítani Magyarországot – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Az ellenzékről azt mondta, hogy több gazdasági és külföldi érdekcsoport kezében vannak. Egy külföldi államférfit idézve azt mondta, hogy a reménytelenség gyűlöletet szít és az ellenzéktől gyűlöletre és gyűlölet kampányra lehet számítani az elkövetkező 50 napban. Csak erre alkalmasak, csak ennyi a mondanivalójuk. És persze ennek a kampánynak oka van: azért akarnak levadászni minket, mert útjában állunk azoknak, akik bevándorlóországot akarnak csinálni Magyarországból és bevándorlókontinenst Európából – mondta a miniszterelnök.” (Ripost: Kik próbálnák megzsarolni Magyarországot? És mi lenne a jutalom?)
Az álcivilek és a valódi civilek a Pesti Srácokon
„Emlékezetes, a Soros György által fenntartott álcivil szervezetek hálózata egy emberként horkant fel a civiltörvény ellen, mintha csak ugyanonnan kapták volna az utasítást erre, majd akkorára habosították a felháborodást a külföldről finanszírozott szervezetek átláthatóságát célzó törvény ellen, amekkorára csak bírták. Országos jelentőségű ügyként tálalták azt, ami a magyar emberek elsöprő többségét egyáltalán nem érinti, hiszen ezek a civilnek mondott szervezetek különböző, áldozati szerepben feltüntethető kisebbségi csoportok mögé állnak be, és rájuk hivatkozva befolyásolják az egyes országok belpolitikáját. …
A CÖF támogatóira ugyanakkor annyira kíváncsi volt a Soros-hálózat, hogy perre is ment a megismerésükért. A szervezet kiemelte, hogy a magánjogi személyek támogatásai és adakozásai, valamint üzleti stratégiájuk karitatív része üzleti titkot is képezhet, a nevük nyilvánosságra hozása pedig a legtöbb esetben politikai indíttatású. Épp ezért a CÖF azt feltételezi, hogy a megszerzett információkat értékesítik a Soros-szervezetek. Vagyis ugyanúgy politikai befolyásolásra használhatják fel azokat, mint a már említett áldozati kisebbségi csoportok érdekvédelmét.” (Pesti Srácok: Nekik páncélszekrény, másoknak üvegzseb – Így viszonyul a pénzhez a Soros-hálózat)
Gondolja, hogy a kormányfő családja elleni nyomozás elől korábban kitérő hatóságok immár rákényszerülnek a helyzet tisztázására?
Ha a hazai hatóságok nem végzik el a dolgukat, az komolyan befolyásolhatja a közelgő választások kimenetelét. Az embereknek elegük van a szemérmetlen, állami korrupcióból, a felülről működtetett bűnszövetségből. Ezen túl az uniós intézmények később újabb eljárásokat kezdeményezhetnek a magyar kormány ellen. Ezek a vizsgálatok az áprilisi választások előtt már nem zárulhatnak le, ugyanis a csalás elleni hivatal lehetősége kimerül abban, hogy a nyomozásuk lezárása után értesítette a magyar vádhatóságot. Ha a magyar nyomozó hatóságok megtagadnák a feladatuk elvégzését, akkor az unió vezetése komoly lépésekre szánhatja el magát. Azt nem kéne megvárni.
Tételezzük fel, hogy nem nézik tétlenül, ami nálunk történik, de vajon milyen lehetőségei lehetnek az Európai Uniónak?
Amennyiben világossá válik, hogy egy állam olyan bűnszövetkezet fogságába került, amely visszaél a nyugati adófizetők pénzével, akkor eljárást indíthat az adott ország kormánya ellen. Ne felejtse el, hogy itt olyan törvénysértések történtek, amelyek az európai mellett a magyar jogot is sárba tiporják. Ezek után az unió megvonhatja azt a támogatást, ami Magyarországnak jelenleg jár.
Tudni kell, hogy az állami beruházások 80 százalékát az európai pénzekből finanszírozzák. a 2020-ig járó pénzügyi keretből származó alapoknak a túlnyomó többségét a magyar büdzsé már megelőlegezte. Ha ezek a pénzek nem folynak be az unió költségvetéséből, akkor az összeg a hazai költségvetési deficitet fogja növelni. Szétszakadhat a magyar államháztartás, vagy csődbe is, ez lehet a hosszú távú következmény.
Rövidtávon veszélybe kerülhet az uniós tagságunk, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy az európai parlament néppárt-családja, közte Angela Merkel pártja elviselné, hogy Magyarország kormánya a bűnszövetkezetként működjön.
A magyar kormányfő vejének ügyével, az Elios több tízmilliárdosra tehető visszaélésével, illetve annak gyanújával már a New York Times is címoldalon foglalkozik, s persze a többi világlap is. Gondolja, hogy ezek után a magyar ügyészség képes majd a nyomozás megtagadására?
A magyar ügyészség Polt Péter vezetésével mindenre képes, jogi értelemben. Ha úgy dönt, hogy nincsenek nyomok, vagy nem történt bűncselekmény, akkor gyanú esetén is megtagadják a nyomozást. Még akkor is, ha az egész ország rendőrért kiált, ahogy számos esetben megtörtént. Sokszor leírtam már, hogy Orbán és bandája nem véletlenül verte szét a jogállamot. A Fidesz önkényuralma a jogállam felszámolását pont azzal kezdte, hogy akadályozta és felszámolta a nyomozóhatóságok függetlenségét, és az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Megszüntette a sajtószabadságot, s igyekszik megfélemlíteni, szétverni a civil társadalmat. Így ugyanis nincs semmiféle korlátja a bűnszövetkezet aljas hatalmának.
Épp a demokrácia visszaállítását szolgálta volna az ön által javasolt 500 napos program, amely azt feltételezte, hogy valamennyi párt – közte a Jobbik – közös listán igyekszik legyőzni Orbán Viktort. Ha ez megtörténik, akkor a fékek és ellensúlyok visszaállítását követően új választást írnak ki.
Sajnos, az 500 napos programot a pártok figyelmen kívül hagyták, egyetlen ellenzéki párt sem reagált rá. Pedig közösen visszaállíthattuk volna a jogállam minimumát; újra normálisan működhetett volna az ügyészség, a bíróság, a sajtó és a civil világ. Ezen túl, a terv konkrét lépéseket tartalmazott a szegénység felszámolására, mert Magyarország az elmúlt nyolc évben leszakadt már a kelet-európai szomszédjaitól is, s reménye sincs arra, hogy a nyugathoz felzárkózzon. A program fontos pontja volt a korrupció elleni küzdelem, aminek fontosságát az OLAF jelentés különösen aláhúzza. Amikor a korrupció a legmagasabb hatalmi szinten dühöng, amikor maga az állam szakmányban dézsmája a közös vagyont, akkor legalább Románia szintjére kellene eljutni, ahol a korrupció ellenes ügyészség ezer politikus után nyomozott, ezek közül százat börtönbe is küldött, közöttük miniszterek is akadtak. Valami hasonlóra nekünk is szükségünk lenne. Ezen kívül persze meg kéne változtatni a választási rendszert is, mert a jelenlegi egyfordulós: csalásokra ad lehetőséget, az ellenzék jogai folyamatosan csorbulnak. Végül abba kellene hagyni a kiszerű, nevetséges szabadságharcot az unió ellen. Az Orbán kormány ugyanis pont azt a kezet harapja, amely pénzt ad az államcsőd elkerülésére. Ezt a programot a választások után összeálló ellenzéki szövetség még meg tudná valósítani.
Figyelemre méltó Mellár Tamásnak az a nyilatkozata, hogy ha nem az ellenzék győz – amire ma jó esély van – akkor a Fidesz úgy is belebukik a következő kormányzásba. Egyetért?
Miután a magyar nemzet az elmúlt nyolc évben szánalmas állapotba került, ezért a demokratikus ellenzék kötelessége, hogy harcoljon a gonosz, az erkölcstelen, és tolvaj önkényuralom leváltásárét. Minden egyes nap, amivel Orbán Viktor uralma hosszabb lesz, tovább löki az országot a szakadék felé, s nehezebbé teszi a zsákutcából való kilábolást. Ez előbb-utóbb biztosan elkövetkezik, de nem mindegy, hogy mikor.
Viszont a jelenlegi mandátumbecslések szerint kicsi az esély a kormány megbuktatására, mert politikai megfontolások miatt a Jobbikkal a demokratikus baloldal nem akar együttműködni.
Amíg lehet, az együttműködés lehetőségét az utolsó pillanatig nyitva kell hagyni, mert az országnak elege van abból az önkényuralomból, amely szétveri a nemzet egészségét. Megmérgezi, gyűlölettel telíti a lelkeket, szétveri a társadalom szolidaritását. Ilyen körülmények között az utolsó pillanatig az a kötelessége minden hazafinak, hogy a demokratikus erők egységéről, szövetségéről beszéljen.
A szövetségről könnyű beszélni, de nehéz megkötni. Ön is hiába tárgyalt a Demokratikus Koalícióval vagy az Szocialista Párttal négy hónap alatt semmiben nem állapodtak. Ön azt mondta, hogy átverték, partnerei pedig azt, hogy hiába hívták ön a listára nem ment. Így sokra nem mennek… nem gondolja?
Partnereim a saját listájukra személy szerint csak engem, s nem pártomat akarták felvenni, de én nem keresek munkát. Mi konzervatív, jobbközép irányba haladó, szabadságelvű, nemzeti ihletésű párt vagyunk, amelynek önálló erőként helye volna a magyarországi politikai palettán. Tehát a baloldali pártok ajánlata akkor lett volna számunkra elfogadható, ha néhány kerületben saját nevünk, pártlogónk alatt a demokratikus baloldal támogatja a mi egyéni jelöltjeinek. Ilyen ajánlat nem érkezett, a megállapodás így lehetetlenné vált.
Közös lista fel sem vetődhetett, hisz akkor 10 százalékot kéne elérniük, amire kicsi az esélyük. Vagy erre nem is gondoltak?
Dehogy, hiszen látjuk, hogy milyen mértékben küszködik az MSZP és a Párbeszéd a közös teljesítményért, hisz ők bevállalták az említett 10 százalékot, ami elég kockázatos. Viszont ha a teljes ellenzék hajlandó lett volna közös listát állítani, akkor abban a pártom, a Modern Magyarország is részt vett volna, de azt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármely baloldali párt listájára „felkéredzkedjünk”. Az erre való ajánlat ugyanis nem ajánlat.
De a koordinált indulás elvileg még lehetséges?
A legutolsó pillanatig nem zárjuk ki egy tisztességes megállapodás lehetőségét.
Ha nem lesz ilyen, akkor hogyan indulnak a választáson?
Erre majd csak akkor tudok válaszolni, amikor 35 képviselő-jelöltünk túl lesz az aláírásgyűjtésen, ami elkezdődik hétfőn. Utána lehet szó bármiféle egyezkedésről, ugyanis az utolsó pillanatig mindenki visszaléphet a másik javára.
Figyeli a közvélemény-kutatási adatokat?
Nem, és nem is bízom bennük. Arra fogok koncentrálni, hogy valamennyi jelöltünk összeszedje a szükséges ajánlásokat, s azután, ha van még készség a baloldal egyes pártjai részéről, akkor nyitottak vagyunk a tárgyalásra. Egyébként pedig igyekszünk a legjobban szerepelni a választásokon.
Budapest 1. számú választókerületének, vagyis a belvárosnak az ellenzéki képviselőjelöltjei között rendezett vitát hétfő este a Közös Ország Mozgalom a belvárosi Gödör Klubban. Az eseményen a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje, Hollik István, bár meghívták, nem jelent meg.
Ahogy a Magyar Kutyapárt Kutya Párt jelöltje sem – ők egyébként saját bevallásuk szerint a legrosszabb politikusukat indítják itt.
Losonczy Pál (Jobbik) szerint az intézményesített korrupció teszi tönkre az országot,
– utalt például a belvárosi ingatlanügyekre. Úgy vélte, ingatlangarázdálkodás folyik, nem pedig gazdálkodás.
V. Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd) szerint a Vár már élhetetlenné vált, szabad préda ma már mindenkinek. A lakóknak csak a nehézségek jutnak. Azt szeretné, hogy a Vár élhető legyen újra.
Csárdi Antal (LMP) is az intézményesített korrupcióról beszélt, amely szerinte behálózza az országot. Úgy vélte, meg kell védeni a hazánkat, az itt élőket. Utalt a belvárosi lakhatási válságra is, arra, hogy a belső kerületekben elszabadultak az ingatlanárak.
Juhász Péter (Együtt) szerint fel kell tudni lépni a jogainkért. Szerinte ma már a többség van kisebbségben. Beszélt Orbán Viktor illiberális államáról és arról, hogy
Szerinte Orbán Viktor maffiaállamot épít, bűnszervezetet üzemeltet és kormányzása a szervezett lopásról szól.
Fekete-Győr András (Momentum) a boldog gyermekkoráról anekdotázott. Mindenkinek hasonló gyermekkort szeretne és egy igazságos Magyarországot. Beszélt a Déli pályaudvar fejlesztéséről, az ingatlanmutyikról és a magas albérletárakról ő is.
Víz Ági
