Nem is tudom, sírnunk, vagy inkább nevetnünk kellene azon, amit a Vasárnapi újság című rádióműsorban Rogán miniszter beleböffentett a mikrofonba. A fideszesek szokásos nyeglesége, a győztes kevélysége diktálhatta neki, amikor azt merte mondani százezer ember – főleg fiatal – tüntetésére, hogy az nem több bolhacirkusznál.
Azon már meg sem akad az ember, amikor kijelenti valamelyik kormányzati „halljakend”, hogy ezt a bolhacirkuszt az az amerikai aggastyán szervezte, aki képtelen belenyugodni ott a nagy tenger túlsó partján abba, hogy elvesztette a magyarországi választásokat. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a kormánypárti „igazmondók” azon törik a fejüket, hogyan tegyék a rájuk szavazó, naiv, félre tájékoztatott, falusi köznép számára a legjobban kézzel foghatóvá a maguk verzióját: akik néhány nappal a választások után újabb választás követelésével masíroznak a fővárosi utcákon, azok egytől egyig a nemzet – fogalmazzunk finoman – naiv ellenségei.
Ellenségei a nemzetnek, mert nem akarnak ismét abban az egypárti rendszerben élni, amelyben a parlamenti kétharmad tévedhetetlenül megmondja, mi az ország érdeke. Lázadnak, tüntetnek, pedig már a pártatlan választási bizottság is kihirdette a párviadal eredményét: Orbán vitéz legyőzte a távoli, gonosz hétfejűt, amely ennek ellenére a még a megmaradt egy-két fejével (százezer tüntető képében) tüzet okád a nép kivont karddal hadakozó fiára. Aki azonban nem hagyja magát, és ettől még egy újabb érvet kap a tarsolyába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elfogadtassa a parlamentben a Stop Soros! címen elhíresült törvénycsomagot.
Olyan négy év vár ránk, amikor az ország nagyobbik fele ismét csak a pálya széléről nézheti, milyen sorsot szánnak neki. Legfeljebb torkaszakadtából bekiabálhat a játékosoknak, de azok aligha figyelnek majd a kibicekre. Szidhatja a közönség a bíró anyját is, addig, ameddig az őrzővédők ki nem vezetik a lelátóról a hangadókat.
Alighanem tényleg igaza van Rogán miniszternek, amikor lenézően nyilatkozik a tüntetésekről, mert minden, ami nem illik bele a fideszes világképbe, nem több a politika hangadói szemében jelentéktelen senkik cirkuszolásánál. Abban is igaza van, akárhányan, akárhány szombat délután kiabálnak majd a parlament ablakai alatt, a jól szigetelt termekbe úgysem hallatszik be az új választást követelők ricsaja.
Budapest nem Pozsony, Orbán nem Fico. Nálunk megbüntetheti a választási bizottság a miniszterelnököt, az legfeljebb szemrehányást tesz Patyi elnöknek, aki alázatosan esdeklik a bocsánatáért. A Kúria kimondhatja, hogy bizonyos kormányzati hirdetések törvénysértőek és el kell távolítani azokat, ám a kormány és a kormányzat propaganda szócsövei vállat vonnak, a plakátok maradnak. Mi történik? Semmi. Oszt jó napot!
Az egész csak bolhacirkusz. Ne is tessenek odafigyelni!
