Kerestem jobb szót, de nincs. Az agresszor győzött, néhány hülye jóvoltából lemosta minden ellenfelét, szomorú még látni is a tehetetlen óriáscsecsemőt, ahogy végzi az orosz elnök által rárótt feladatát.
- pont: meghallgatni Putyin kívánságait.
- pont: rákényszeríteni az ukránokra az összeset.
Azt mindenki tudta, tán még a korlátolt gondolkodási képességűek is, hogy Putyinnak ez már élete végjátéka, sok ideje nem maradt valami világraszólót végrehajtani, ezért mindenképpen belevág majd az akcióba. Ráadásul az előzetes próba (a Krím annektálása az európai főnökasszony jóindulatú asszisztálásával) kiválóan sikerült, néhány enyhe szankció kivetésén kívül nem történt semmi, nyugodtan nekimehetett hát Ukrajnának. A vérszem az vérszem, ahogy köztudott, és azt Európa meg a NATO megadta neki. Meglepetés lett ugyan számára, hogy az ukránoknak volt pofájuk védekezni, de az sem zavarta meg nagyon. Az anyagi veszteség, pont annyira nem érdekli az orosz elnököt, mint az emberveszteség, szerinte, vagyis a szilovikok gondolkodásmódja szerint mind az elképesztő rombolás, mind a katonák és civilek pusztulása a „művelethez” tartozik (ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, mondotta a nagy tanító, Sztálin is), az orosz nép pedig partner a háborúban, és mindent vállal a győzelemért. Rossz életkörülményeket, nélkülözést, halottak sokaságát, emberi tragédiák tömegét, a sok muzsik meg se rezzen tőle, mert hozzászokott már az eltelt évszázadok alatt, és különben sem az ő dolga ezen lamentálni, ő csak életét és vérét adja az igazi fronton, a verejtékét meg a munka frontján, hogy a dolgok minden szempontból jól menjenek. Egy kis bánatűző vodka mindig jut mindenkinek, az elnök atyuska tudja, mit csinál, így aztán az orosz nép biztos benne, hogy a dicsőséges hazai fegyverek ismét győzelmeskednek majd, mint például 1848-ban Segesvárnál. Putyin egy esetben járhat rosszul: amennyiben feladja a harcot. Rövid élet vár rá, hogyha megteszi. A kiesés a magasházak fölső ablakából, nem tesz jót senkinek.
Azt is mindenki tudja (tán még a korlátolt gondolkodási képességűek is), hogy az amerikai oldalt illetően Trumpnak ez az utolsó lehetősége a Béke Nobel-díj megszerzésére. Próbálkozott szegény elvileg könnyebb békével is, de akkorát taknyolt, hogy komoly kérdés lett belőle, mikor tud ismét porondra állni – ha ugyan egyáltalán. Gázában már ismét ropognak a fegyverek, a HAMÁSZ gyakorlatilag visszavette az irányítást, és rajzolják a táblát:
„Ennyi volt, Donald, na bye!”
A dicsszomjas amerikai elnök ezért – más nem lévén – kénytelen az ukrajnai békét erőltetni.
Sajnos az ukrajnai békét illetően még ramatyabb a helyzet, mint a Közel-Keleten, mert Donaldnak pont akkora hatása van Vlagyimirre, mint például nekem. Magyarán nulla, illetve tán valamivel kevesebb. Mondhatnám a faluvégi Mari nénit is, az se tudná Vologyát rávenni semmire, éppúgy, amint Trump se, ezzel szöges ellentétben Volodimirrel az amerikai elnök azt csinálhat, amit csak akar, mert csak megszünteti a felderítő műholdak adatainak megküldését, és Kijev már kapitulálhat is, mégpedig sokkal rosszabb feltételekkel, mint azt bárki elképzelte volna. Trump ezt rendkívül ócska módon ki is használja, és azt mondja a kicsinek, akit a nagy rendületlenül pofoz, hogy ha nem adja oda a telefonját a nagynak, aki azért pofozza, mert el akarja tőle venni, akkor még ő még le is fogja, hogy a nagynak könnyebb dolga legyen. Arra számít, hogy az agresszor korlátlan segítésével ő lesz a béke angyala, ami mutatja, hogy mekkora hülye, mert összekeveri a békeangyalságot az erkölcsileg abszolút minősíthetetlen, hitvány viselkedéssel. Mondható, hogy ezzel az amerikai elnök kiírta magát a normális emberek közül, az észbeli képességek hiátusa után most már morálisan is.
Az ún. „béketárgyalás” érdekessége hogy a megtámadott országot és a szövetségeseit, azaz az EU és NATO tag országokat kihagyták a buliból, ezzel jelezve, hogy ők a vesztesek, és immár semmihez sincs joguk. A dolog érdekessége, hogy ez a NATO-nak is hatalmas pofon, hiszen az amerikai kormányzat a NATO egyik ellenségét segíti a zsákmányszerzésben, ráadásul önmagát is korlátozza Ukrajnát illetően, azaz Trump behúzott egy keményet saját országának is, amilyen hülye – hacsak nem úgy tervezi, hogy az Egyesült Államok kilép a NATO-ból, és a jövőben magányos harcosként küzd Kína és Oroszország ellen. Nagy ostobaság lenne, de sajnos Trumptól minden kitelik.
Arra, hogy ezzel a „békével”, azaz az igazából Ukrajnára kényszerített kapitulációval a saját szövetségeseit is cserbenhagyja, nyilván nem gondol még véletlenül sem (az önzés már csak ilyen – főleg az ún. „patrióta” önzés), így aztán ezzel a „béketervvel” föl is háborította őket. Van azért egy kivétel az EU és NATO országok között, amelynek nagy szüksége van az orosz gázra, meg az orosz atomerőműre, így aztán a kormány (amely ezt okozta) nagyon szurkol Oroszország győzelméért, éspedig leginkább a saját szövetségesei ellenében (az önzés már csak ilyen – főleg az ún. „patrióta” önzés, amely a személyes hatalom megszerzésének és megőrzésének leginkább használt taktikája).
„Európa előtt két út áll. Visszafordulhatunk a zsákutcából és végre egész Európa beállhat Trump elnök békekezdeményezése mögé. Beleértve a brüsszeli bürokratákat. Ehhez persze a háborúpárti vezetőknek szembe kell néznie azzal, hogy az elmúlt három és fél évben egy vesztes háborúban égették el az európai emberek pénzét” – írta Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki lelkes igyekezetében ki sem látszik Trump… izé… mögül, mert nagyon nagy szüksége van az orosz gázon és atomon kívül Trump elnök úr pénzügyi garanciáira is.
Magyarország minden szempontból a 15 éves sikertelenség állatorvosi lova, és csak úgy magában, azaz az EU, Trump és az EU jóindulata, valamint Putyin gáza és olaja nélkül már csak gazdasági lélegeztetőgépen tudna életben maradni. Hogy maga Orbán hogyan égette el az elmúlt években az ország tényleges fejlesztése helyett az európai emberek pénzét, mégpedig személyesen (lásd a rokonok barátok és üzletfelek szinte követhetetlen és elképesztő gazdagodása, az oktatás és az egészségügy helyett a sportra fordított elképesztő összegek, és így tovább, és így tovább), amelyet az EU felzárkóztatási pénzként megítélt és megküldött nekünk, annak részletezését hagyjuk meg a következő években megjelenő közgazdasági értekezések számára. lesz dolguk bőven, ahogy már látszik is.
Ha az eseményekben szereplő államférfiakat tekintjük, az önzés szempontjából nehéz lenne az első három hely közötti döntés. Az hogy ezeken Putyin, Trump meg Orbán osztozik, nem kérdés, csak a sorrend megállapításában akadnának nehézségek. Igaz Putyin a szinte mértéktelen önzéséből kifolyólag tömeggyilkos, agresszor és háborús bűnös is, de csak az önzést tekintve a másik kettő simán felzárkózik mellé. Trumpnak még nem sikerült annyi kárt tennie a saját országában, mint Orbánnak (utóbbinak erre a magyar nép jóvoltából sokkal több ideje volt), de a hatalom és a dicsőség hajszolását eredményező önzésben ők is nagyon közel állnak egymáshoz. Igazából nem is tudok dönteni.
