“Mi miniszterek, a Knesszet tagjai, felszólítunk arra, hogy az izraeli szuverenitást és jogalkalmazást terjesszék ki Judeára és Szamáriára!” – ezt a petíciót adta be Benjamin Netanjahu pártja az izraeli parlamentben.
Izrael 1967-ben foglalta el Ciszjordániát, ahol három millió palesztin és mintegy 600 ezer zsidó telepes él. Ramallahban palesztin önkormányzat működik, amelyben a mérsékelt el Fatah viszi a vezető szerepet. Ellentétben a gázai övezettel, ahol a terrorista Hamász irányította a palesztin önkormányzatot.
Tizenöt miniszter írta alá a petíciót és rajtuk kívül a Knesszet elnöke is, így jó esély van arra, hogy a Likud javaslatát elfogadják még a hónap végén megkezdődő parlamenti szünet előtt.
Mivel indokolják a törvényjavaslatot a Likud miniszterei? Azzal, hogy “a Hamász 2023 októberi terrortámadása bebizonyította, hogy egy palesztin állam létrehozása egzisztenciális fenyegetést jelentene Izrael számára. Ezt az egzisztenciális fenyegetést meg kell szüntetni! Meg kell akadályozni egy újabb mészárlást az ország szívében!”
Míg a baloldal valamiféle alkura készült mindig a legkevesebb hatmillió palesztinnal, akik Nagy Izrael területén élnek, a jobboldal a szélsősége vallásos pártokra hagyta mestervének propagálását, maga Benjamin Netanjahu sokkal inkább annak megvalósításán dolgozott miközben persze tagadta ezt. Obama amerikai elnök ezért nevezte hivatásos hazudozónak Izrael leghosszabb ideig hatalmon levő miniszterelnökét.
Hétfőn találkozik Washingtonban Netanjahu és Donald Trump, ezért időzítették mostanra a törvényjavaslatot, hogy kész helyzetet teremtsenek már a csúcstalálkozó előtt. A fő téma a csúcstalálkozón a 60 napos tűzszünet lesz Izrael és a Hamász között.
Mi lesz a palesztinokkal?
“Ha rombolnak és gyilkolnak, hamis jogcímen uralkodnak, akkor ezt birodalomnak nevezik. Ha végül sivataggá változtatnak egy országot, akkor azt elnevezik békének” – így írt Tacitus, a nagy római történet író, aki tudta, hogy miről beszél hiszen a római birodalom is ilyen módszerekkel jött létre és tartotta fenn magát. Az ellene lázadó zsidókat Titus császár arra ítélte, hogy száműzzék őket a római birodalom többi tartományaiba. A visszatérés csak a huszadik században kezdődött meg nagyobb csoportokban: Netanjahu ősei például a mai Ukrajnából érkeztek Izraelbe. Ukrajnában szépen rekonstruálták azt a zsinagógát, ahol Netanjahu ősei annak idején imádkoztak.
Izrael 1948-as megalakulását az tette lehetővé, hogy a holokauszt megismétlődését mindenképp igyekezett mindenki elkerülni. Ezért a Szovjetunió éppúgy támogatta a zsidó állam megalakulását mint az Egyesült Államok.
Mi legyen a palesztinokkal? Ez már kezdettől fogva probléma volt, de a szélsőséges pártok Izraelben már régóta arabokról beszélnek, és “exportálni” akarják a döntő többséget valamilyen arab országba. Ezt a megoldást egyetlen arab ország sem fogadja el, és ez problematikussá teheti a kapcsolatokat a jövőben is. Trump legutóbbi közel-keleti látogatása során Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös kereke perec megmondta az amerikai elnöknek: addig nem valósulhat meg az Ábrahám terv – vagyis Izrael elismerése – amíg nem rendezik a palesztinok ügyeit a gázai övezetben és Ciszjordániában.
Benjamin Netanjahu pártjának törvényjavaslata kétségkívül egy rendezési terv a palesztinok jövőjéről, de erősen kétséges, hogy az arab illetve a muzulmán világban ezt bárki is elfogadná. Az Izraellel csaknem egyidős miniszterelnök – Benjamin Netanjahu 76, a zsidó állam 77 éves – abban bízik, hogy a világ végülis elfogadja majd Ciszjordánia annektálását ahogy elfogadta azt Kelet Jeruzsálem és a Golán fennsík esetében.