Mint az közismert, és már magam is többször említettem itt a lapban, Orbán vagy két éve jelentette ki, hogy szerinte Ukrajna nem győzhet. Magyarán a háború úgy ér majd véget, hogy Ukrajna kapitulál.
Van benne valami, ugyanis Ukrajna csak egy módon győzhet(ett volna): ha az emberiség összefog, azaz senki nem semlegeskedik (főleg a legnagyobb BRICS tagok, azaz Kína meg India nem), hanem az összes többi ország összefog, és teljes bojkottot hirdet, amely Oroszországot simán és gyorsan a háború feladására kényszeríti. Sajnos, haszonlesők mindig vannak, akiknek semmilyen nemes erkölcsi cél nem létezik, kizárólag a haszon várható nagyságától függ, hogy mit csinálnak, és ez, sajnos, sok országra igaz. Főleg a nemzetállamokra. Nemzetállamok híján nemhogy hamar vége lett volna a háborúnak, de ki sem tör, és békés építőmunka folyna minden helyen és minden vonalon. De nem így lett.
Magyarországon az uralkodó narancsszínűek zseniális módon használták ki már a 2022-es választások során is a háborút (meg az ellenzék miniszterelnök jelöltjének ügyetlenkedését), és addig nyomatták teljes erővel a háborúpárti meg békepárti jelzőket, amíg a nyomorult nép elleninformáció híján(!) kénytelen volt elhinni, hogy fiainkat MZP majd mészárszékre hurcolja, miközben lebombáztat minket Putyinnal. Ebből következően Orbán akkora győzelmet aratott, amely tényleg a Holdról is látszott. Hogy miért nem volt az ún. független sajtó részéről erőteljes cáfolat és folyamatos népfelvilágosítás a kampány során, azt nem tőlem kell megkérdezni, bár… ha Gyurcsányra gondolok, aki (akkor még) része volt az ellenzéki összefogásnak, valami azért nekem is dereng.
Az Ukrajnában folyó harc okozta károk és veszteségek, valamint a háborús bűncselekmények (pl. az ukrán infrastruktúra és civil településrészek támadása harci eszközökkel) kétség nélkül és kizárólag az agresszor rovására írhatók. Ez a háború a XX. és a XXI. század harca, mert utóbbiban az erővel történő területszerzés nemzetközileg már elfogadhatatlan (lenne). Az ilyen támadást egy másik állam szuverenitása és területi épsége ellen csak olyan államok, szervezetek és egyének tolerálhatják, amelyek/akik az igazságos világnál többre tartják azt, hogy őket ne érje semmiféle hátrány, azaz az önzőségük olyan mértékű, hogy a legcsekélyebb áldozatot sem hajlandók meghozni az agresszor győzelmének megakadályozása érdekében.
Ukrajna szuverenitásának és területi épségének megőrzését öt nemzetközi okirat, szerződés, illetve memorandum garantálta, melyeket Oroszország is aláírt. Ezek:
- A Független Államok Közösségét megalapító okirat (1991. december)
- A Budapesti Memorandum (1994. december)
- Az Oroszország és Ukrajna közötti barátsági, együttműködési és partnerségi szerződés (1997. május)
- Oroszország és Ukrajna közös határra vonatkozó delimitációs szerződése (2003. január)
- Az Oroszország és Ukrajna közötti barátsági, együttműködési és partnerségi szerződés meghosszabbítása (2008. szeptember)
Oroszország a fenti dokumentumokban lefektetett megállapodásokat már a Krím félsziget annektálásával megszegte, így a jelenlegi orosz akció az öt szerződés végleges semmibevételének minősíthető. A fenti tény Oroszországot kizárja a demokratikus országokkal való együttműködésből (a nem demokratikusakkal való együttműködésből természetesen nem)
A sokszor emlegetett Minszk II. megállapodás Oroszországra nem vonatkozik, mivel Oroszország név szerint nem szerepel a dokumentumban. Ebből következően a megállapodás már eleve nem jogosítja fel Oroszországot semmire. Oroszország mindig is kívülálló szerepét hangsúlyozta, hiába van sok bizonyíték arra, hogy mind fegyverekkel, mind illegális harcosok küldésével egyértelműen beavatkozott Ukrajna és szakadárjainak konfliktusába.
A minszki megállapodás pontjai között szerepel, hogy a szakadár területekről minden külföldi harcosnak és zsoldosnak ki kell vonulnia, valamint hogy Ukrajnának vissza kell kapnia az orosz-ukrán határ feletti ellenőrzést. Miután a szakadárok a két feltétel egyikét sem teljesítették, Ukrajna jogosan mondhatja, hogy a Minszk II. megállapodás szerinti helyhatósági választás során, mely választás egyértelműen Ukrajna belügye, a nyitott határok és a szakadár területen tartózkodó ellenséges zsoldosok miatt nem zárható ki a választásokba való külső, azaz orosz beavatkozás (akár megfélemlítéssel, akár egyéb téren tevőlegesen). Ezért a választások eredményét Oroszországon kívül senki nem fogadná el, ahogy a mostani, az orosz fegyverek árnyékában a szakadárok által megszervezett és lebonyolított választások eredményét sem.
A hiányzó feltételek miatt a Minszk II. megállapodás Ukrajnát nem kötelezi a többi pont betartására. Ezek végre nem hajtásával Oroszország agressziója nem indokolható.
A Helsinki Záróokmány szerint (1975.):
A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga elvének értelmében valamennyi népnek mindenkor joga van ahhoz, hogy teljesen szabadon, bármikor és belátása szerint, külső beavatkozás nélkül határozza meg belső és külső politikai státuszát, és belátása szerint valósítsa meg politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését.
A fentiek alapján Ukrajnának és csakis Ukrajnának van joga eldönteni, hogy lesz e tagja valamilyen szövetségnek, és ha igen, mikor. Ebbe más államnak beleszólása nem lehet, sem lebeszélés, sem rábeszélés formájában. Ha például Ukrajna úgy dönt, hogy csatlakozik az EU-hoz vagy a NATO-hoz, akkor ez az ő önálló döntése, melyet nem kérdőjelezhet meg más. Arról tárgyalások útján meg lehet állapodni, hogy például a majd egyszer esetleg NATO tag Ukrajnában ne legyenek komoly támadó fegyverek (amint ez megvalósult a volt NDK területén, és amint ezt a lehetőséget az Egyesült Államok Ukrajna esetében is felkínálta Oroszországnak), de hogy Ukrajna a NATO tagja legyen, amely biztosíthatja védelmét például egy orosz támadás ellen, azt egy ország sem tudja megakadályozni. Ebből következően Oroszországnak NATO tagkérdésben a Helsinki Záróokmány szerint semmilyen jogosítványa nincs.
A fentiek alapján határozottan és egyértelműen kijelenthető, hogy békének csak az igazságos béke fogadható el. Aki mindenáron békét követel, az belenyugszik, hogy Oroszország az elrabolt területeket megtarthassa, és ezzel megadja az esélyt a jövő minden agresszorának, hogy elindítsa csapatait, mivel azok úgy gondolhatják, a világ demokratikus része a területrablást nem fogja megakadályozni. Oroszország már bemutatta annak példáját, hogy ha úgy látja, nincs ellenállás (amint a Krím annektálásakor úgy is látta), tovább fog lépni, például Donyeck és Luhanszk megszerzése érdekében, mert arra következtet, ez probléma nélkül megteheti. És ha már azokat is megszerezte, az ismételt továbblépés magától értetődik.
Példaként Churchill idézhető, aki, mikor Chamberlain a Hitlerrel való tárgyalás utáni visszatértekor kijelentette, hogy Csehszlovákia feldarabolása és a Szudétavidék Németországnak való átengedése árán meghozta a békét, azt mondta a miniszterelnöknek:
Ön, uram, választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.
Na, ebbe a porcelánboltba érkezett meg Doni, az ormányos, akinek nem csak a hatalmas erő, azaz termet a jellemzője (de csak az amerikai választók jóvoltából), hanem a narcisztikus ostobaság, az önértékelés csődje, a kivagyiság, az állandó sértődöttség, az önzés és az ezek kombinációjából simán előálló hullarabló jelleg is. Hogy aztán Zelenszkijt úgy kirúgta a Fehér Házból, hogy jobban se kell, az a fentiek ismeretében tökéletesen érthető, mivel Doni szerint feltételek támasztása a hulla által az értéktárgyainak elvételekor a legpocsékabb viselkedés, amelyhez ő nincs hozzászokva. Hogy ez itt nem Elefántia, az el sem jut a tudatáig.
Ehhez a magyar külügyminiszter kommentárja:
„Tegnap mindenki számára, minden eddiginél világosabban kiderült, hogy ki akar békét és hogy ki akar háborút. Hogy ki akarja megállítani az öldöklést és hogy ki akarja folytatni azt. Hogy ki az, aki a józan ész talaján áll, s hogy kik azok, akik sem emberéleteket, sem eurómilliárdokat nem sajnálnak, csak folytatódjon a háború. Donald Trump elnök kiállása a béke mellett az elmúlt három év legnagyszerűbb pillanata volt. Reméljük, hogy Donald Trump sikerre viszi az amerikai-orosz tárgyalásokat, mert csak egy amerikai-orosz megállapodás hozhatja vissza a békét a mi szeretett Közép-Európánkba.”
– Hát így kell akarni a békét, kedves egybegyűltek, ahogy a derék Trump elnök úr akarja! – tapsol a csicskahad.
Pontosítás: nem akarja, hanem diktálja. Persze csak Kijevnek. Moszkvának nem meri.
