Igen sok spekuláció kering a közbeszédben azzal kapcsolatban, hogy Orbánék választási veresége után mely szervezetek vezetőit és tagjait kell azonnal „lecserélni”, hogy azok a demokratikus folyamatokat ne tudják akadályozni.
Kiemelten fontos ebben a körben a felfoghatatlan hosszú időre, tizenkét évre (!) megválasztott alkotmánybírók esete, akik a köztársasági elnök közreműködésével komoly gátjai lehetnek a reform-jogalkotásnak.
Mivel a testület tagjai többségükben úgy tűnnek, mintha kollaborálnának a hatalommal, vagy egyenesen Fidesz-hű szakemberek lennének, a jövőbeli törvényhozás egyfajta „felettes szerveként” kitűnően tudják majd szolgálni az ellenzékbe kerülő NER-t, és persze Orbán Viktort. Azonban ennek ára is van, mert ugyan – tisztelet a kivételnek – a jogi pártkatonaság gyanúja vetül rájuk, akik ellenszélben (ez történelmi tapasztalat) csak magasabb zsoldért hajlandóak az arcukat adni a várhatóan bekövetkező, a jogállamot, a népképviseleti elvet és a szuverenitásunkat fenyegető alaptörvény-bíráskodáshoz. Legalábbis egy friss törvényhozási jel biztosan arra mutat, hogy valami hasonló készülődés zajlik a háttérben.
Ez pedig az, hogy beterjesztésre kerül egy módosítás, ami szerint „Az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként tevékenykedő Alkotmánybíróság működésének feltételeit az Országgyűlés minden körülmény között biztosítja, illetve törvényben rendelkezik az Alkotmánybíróság tagjait, dolgozóit megillető illetményre és juttatásokra vonatkozó fő szabályokról, lehetővé téve méltó megbecsülésüket”.
A HVG ismerteti, hogy 2026. január elsejétől az Alkotmánybíróság Hivatala munkatársait már nem kinevezik, hanem közszolgálati munkaszerződéssel kötik le, ami a fideszes gondolkodás szerint „szabadabb bérgazdálkodást tesz lehetővé, másrészt lehetőséget biztosít a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kellő differenciálásra is”. Azaz mindenkit annyival lehet lefizetni (bocsánat megfizetni), amennyire hasznos az Államnak, ami ma Orbánnal egyenlő. Ha ez a fajta bérezés az alkotmánybírókra is kiterjed, az lesz az igazi jogállami botrány.
A pártos indíttatású alkotmánybírók számára nagy segítség, hogy – tekintettel a bokros teendőikre – nem csak akkor lesz határozatképes az ülésük, ha azon jelen van a tagok minimum kétharmada, köztük az elnök, vagy az ő akadályoztatása esetén az elnökhelyettes (mint most), hanem akkor is, ha egyikük se, de ott csücsül az elnök által erre kijelölt tag. Mindez a szakmai munka színvonalának növelése, a magyar családok életszínvonalának megtartása és a békeharc érdekében történik, ugyebár.
Úgy látszik tehát, hogy az Alkotmánybíróságon is felütötte a fejét a személyes jövő miatti aggódás, leesett nekik, hogy nem üdülhetnek életük végéig egy biztonságos nyomás alatt, mert a reformokat követelők ereje nem csökkent, sőt. Így aztán fent kiadták a szokásos parancsot: a közpénzek rovására el kell intézni a kitartó lojalitást, illetve az ülések tekintetében pedig már most előre lezsírozzák azt, hogy akkor is működjön a „vétógyár”, ha az arctalanná váló elnök vagy a helyettese be sem teszi a lábát egyetlen ülésre sem.
