Kezdőlap Szerzők Írta FüHü

FüHü

9400 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Joe Biden elnök leváltásáról tárgyalnak

A New York Times rovatvezetője, Thomas Friedman, Joe Biden amerikai elnök közeli munkatársa szerint a hivatalban lévő elnököt le kell váltani. 

„Biden elnök a barátom. Ki kell szállnia a versenyből”

– írja Friedman.

Az első vitára Biden és Trump között péntek este került sor. A CNN meg nem nevezett forrásaira hivatkozva arról számolt be, hogy az Egyesült Államok Demokrata Pártját pánik kerítette hatalmába Biden megszólalásai után. A Demokrata Párt három potenciális elnökjelöltjéhez közel álló stratégák elmondták, hogy a vita alatt elárasztották őket sms-üzenetekkel. Egyikük elmondta, hogy olyan kéréseket kapott, hogy az általa képviselt jelöltet Biden alternatívájaként jelölje. Ennek a jelöltnek a nevét nem hozták nyilvánosságra.
Egy másik lehetséges jelölt tanácsadója megjegyezte, hogy több “katasztrófa” üzenetet kapott kulcsfontosságú adományozóktól. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a demokratáknak valahogyan foglalkozniuk kell a kérdéssel. Ugyanakkor elismerte, hogy nem sokat lehet tenni, hacsak Biden maga nem dönt úgy, hogy kiszáll a versenyből.

A Demokrata Párt konvencióját augusztusban tartják, ahol Bident elnökjelöltnek fogják jelölni. Elméletileg a politikai szövetség megváltoztathatja az irányt, és más személyt jelölhet.

Az oroszok elhagyják a dollárt a jüan kedvéért?

Miután az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma idén júniusban szankciókat vezetett be a moszkvai tőzsdére és leányvállalataira, a tőzsdének le kellett állítania a dollárral és euróval való kereskedést, gyakorlatilag áthelyezve ezeket a tranzakciókat a tőzsdén kívüli piacra. 

Az oroszok hagyományosan külföldi valutát használtak megtakarításokhoz. Az év elején a lakosság közel 100 milliárd dollár készpénzt halmozott fel. Márciusi jelentésében az orosz központi bank megjegyezte, hogy a lakosság által vásárolt deviza 81 százaléka dollárban és euróban volt. Bár a Központi Bank leállította ezeknek az adatoknak a közzétételét, úgy tűnik, hogy a preferenciák a jüan javára tolódnak el, különösen azért, mert a legutóbbi szankciók csak megerősítik a kínai valuta megbízhatóságát orosz kontextusban. A Meduza elmagyarázza, hogy a jüan helyettesítheti-e a dollárt az egyszerű oroszok számára, és mennyire biztonságos lehetőség a megtakarításokra.

A jüan csak egyike a moszkvai tőzsdén jegyzett 39 pénzügyi eszköznek, de ezek többségének kereskedelme leállt a szankciók miatt. Jelenleg csak öt pénznem áll rendelkezésre a tőzsdén: a kínai jüan, a török líra, a fehérorosz rubel, a kazahsztáni tenge és az örmény dram.

Az orosz bankok azonban több lehetőséget kínálnak. Ott az oroszok nemcsak amerikai dollárhoz és euróhoz férhetnek hozzá, hanem brit fonthoz, svájci frankhoz, japán jenhez, kanadai dollárhoz, thai bahthoz, svéd koronához, norvég koronához, dán koronához, lengyel zlotyhoz, izraeli sékelhez és más valutákhoz (beleértve természetesen a jüant is).

Miért választják a jüant?

Az olyan valuták, mint a líra, a fehérorosz rubel, a tenge és a dram mind sokkal volatilisebbek, mint a kínai jüan, és a közgazdászok szerint még nem alkalmasak befektetésre vagy megtakarításra.

A kínai jüan stabil valutaként tűnik ki, amelyre nem vonatkoznak korlátozások. Az orosz központi bank lehetővé teszi a jüan szabad felvételét a bankszámlákról, ellentétben a dollárral és az euróval.

A Kínai Népi Bank hivatalosan nem tiltotta meg a két ország közötti pénzküldést vagy az orosz pénzügyi szervezetekkel való tranzakciókat. És bár még mindig vannak fizetési problémák, ezeket a kínai bankok attól való félelme okozza, hogy a hivatalos korlátozások helyett az amerikai szankciók megsértésébe esnek.

Ez számos előnyt biztosít a jüannak az orosz piacon. Az a tény, hogy még mindig kereskednek vele a tőzsdén, azt jelenti, hogy a befektetők figyelemmel kísérhetik dinamikus árfolyamát. A bankok az oroszoknak is felajánlhatják a pénznemben történő betétek elhelyezésének lehetőségét, lehetővé téve a jüan számára, hogy hozamokat generáljon és megtakarításokra használja.

Ráadásul Kína továbbra is Oroszország fő kereskedelmi partnere, így a jüan nélkülözhetetlen a vállalkozások számára. A kínai valuta már most is az orosz vállalatok exportbevételeinek közel 36 százalékát és az importfizetések 37 százalékát teszi ki.

A valuta iránti igény arra késztette az orosz vállalatokat, hogy havonta több mint 114,6 millió dollár értékű kötvényeket bocsássanak ki jüanban.

Ez a befektetőket is vonzotta, és a jüan részesedése a moszkvai tőzsde devizatranzakcióiban már a legutóbbi szankciós csomag előtt elérte az 54 százalékot, így Oroszország fő devizájává vált.

A jüan népszerűsége előnyös Oroszország számára?

Nehéz határozottan megmondani, de az orosz gazdaságnak kevés alternatívája van. Az összes „barátságos” valuta közül csak a jüan szerepel a Nemzetközi Valutaalap tartalékvaluta kosarában. 2023-ban a második helyen állt a globális kereskedelmi elszámolásokban a SWIFT rendszeren keresztül, bár részesedése 20-szor kisebb volt, mint az amerikai dolláré. Oroszország a Pekinggel folytatott tranzakciókon túl a jüant is használja: tavaly a harmadik országokkal folytatott kereskedelmének negyedét kínai valutában bonyolította le. Egor Susin, a Gazprombank Private Banking ügyvezető igazgatója kiemeli azokat a kínai statisztikákat, amelyek azt mutatják, hogy Peking egyre inkább használja a jüant a külkereskedelemben, a valutában történő fizetések 10-20 százalékkal meghaladják a dollártranzakciókat.

Az orosz központi bank is növeli jüan tartalékait.

A Központi Bank csak a teljes rendelkezésre álló forrását teszi közzé, de tavaly a Bloomberg becslése szerint a banknak körülbelül 45 milliárd dollárnak megfelelő jüanja volt.

A Raiffeisenbank elemzője, Stanislav Murashov úgy véli, hogy „a jelenlegi körülmények között a legjobb lehetőségek a jüan és az arany, mivel más nem konvertibilis valuták nagyobb kockázatot hordoznak, mint a diverzifikáció előnyei.” Azonban a kínai jüan sem szabadon konvertibilis, így az orosz tartalékok stabilitása kérdéses.

Kína egyedülálló kettős valutarendszere azt jelenti, hogy az országnak két árfolyama van a jüanra. A szárazföldön a jüant (CNY-ként jelölve) szigorúan szabályozza a Kínai Népi Bank, és számos korlátozás vonatkozik rá, beleértve az export-import szerződésekre vonatkozó követelményeket és a valutaátváltáshoz szükséges speciális számlákat. Ezzel szemben az offshore jüan (CNH) szabadabban működik a Hongkongi Monetáris Hatóság alatt, és nem vonatkozik rá a szárazföldi Kína törvényei. Peking azonban piaci akciókkal befolyásolja az offshore jüant, például nagy vásárlásokkal a hongkongi tőzsdén, ami erősítheti a CNH-t és gyengítheti a dollárt. Ez a stratégia a CNY számára is előnyös a két jüan típus közötti törvényesen megállapított 1:1 paritás miatt, bár értékük kissé eltérhet harmadik valutákra cserélve. Történelmileg a kínai szabályozó nagyon konzervatív volt a devizapiac kezelésében, és Kína különféle beavatkozásokat alkalmaz, hogy rendszeresen kiigazítsa a jüan értékét, hogy megfeleljen gazdasági igényeinek.

A szankciók érinthetik a jüant?

A helyzet továbbra is bizonytalan.

Az amerikai szankciók gyakorlatilag blokkolták nemcsak az amerikai dollárban és euróban, hanem a hongkongi dollárban való kereskedést is, ami a jüanra történő kényszerű átváltásokhoz vezetett.

Ez azt jelzi, hogy a moszkvai tőzsde továbbra is levelező banki kapcsolatokat tart fenn a kínai bankokkal.

Eközben a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy az Egyesült Államok arra készül, hogy szankciókat vezessen be a kínai bankok ellen, amelyek segítenek Oroszországnak megkerülni a korlátozásokat. Ha ez megtörténik, veszélybe kerülhet a jüan kereskedése a tőzsdén, az oroszok még jüanban sem tudnak pénzt utalni külföldre, és a nemzetközi tranzakciók még bonyolultabbá válhatnak.

Egyelőre még mindig lehetséges jüan átutalása külföldre, és az ilyen átutalások még mindig sokkal több lehetőséget kínálnak, mint a dollárban és euróban történő átutalások. A bankok vonakodnak ezekkel a „mérgező” valutákkal dolgozni, és megfizethetetlen díjakat vezettek be az átutalásokra (még a beérkezőkre is) és a betétekre. A jüan esetében azonban a bankok arra figyelmeztetnek, hogy

sok múlik azon, hogy a külföldi kedvezményezett hajlandó-e pénzt elfogadni egy szankcionált orosz szervezettől.

Készen állnak az oroszok a váltásra?

A Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum előadói megjegyezték, hogy a jüan már az orosz pénzügyi rendszer központi elemévé vált. Mivel a szankciók olyan valutákat érintenek, mint a dollár és az euró, az oroszok egyre inkább a jüanhoz fordulnak megtakarításért, stabil befektetésnek tekintve a rubel volatilitása közepette. (Az Egyesült Arab Emírségek dirhamjai potenciális alternatíva, de a hozamok alacsonyabbak.) Az oroszok is elkezdték spekulatív eszközként használni a határidős devizaügyleteket, az új szankciókat követően pedig megugrott a kereslet.

A SuperJob felmérése szerint a dollár népszerűsége megtakarítási eszközként csökkent az elmúlt évben, és az oroszok mindössze 30 százaléka hajlandó használni, szemben a 37 százalékkal.

Ez az arány azonban még mindig meghaladja a jüanét, és az oroszoknak csak 27 százaléka nyitott arra, hogy pénzének legalább egy részét kínai valutában tegye félre. Az Otkritie Bank által végzett másik felmérés azonban azt mutatta, hogy Oroszország lakosságának 40 százaléka a jüant a dollár életképes alternatívájának tekinti. Az elemzők  azt jósolják, hogy 2024 végére a jüan az oroszok összes valutamegtakarításának egyharmadát teszi ki. Egyes bankokban a jüan már a betétek egyharmadát teszi ki, és az arány csak növekszik.

A brókerek is elkezdték bemutatni közönségüket a jüannak, elmagyarázva a valutával való kereskedés kockázatait és előnyeit, és összehasonlítva azt dollárral és euróval. Ezenkívül a pénzügyekre összpontosító Telegram-csatornák megpróbálják meghatározni az amerikai dollár piaci értékét a jüan árfolyam segítségével. Sofia Donets, a Tinkoff Investments vezető közgazdásza kiemelte a kínai valuta jelentőségét Oroszország jelenlegi gazdaságában:

„Ha még nem tanultad meg a rubel és a jüan árfolyamát, tanuld meg.”

A Fidesz és a szerencsejáték

Így alakította a magyar kormány szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja a választási platformokat. A választási platformok meghatározó szerepet játszanak a politikai programok alakításában és a választók megnyerésében.

A Fidesz szerencsejátékot államosító álláspontja az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott választási programjaikban, így jelentős hatással volt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra.

A https://casinorix-hu.com/ gyűjtése alapján az országban számos külföldi licenccel rendelkező online kaszinó is elérhető, de ezek gyakran alternatív linkeken működnek a szigorú szabályozások miatt. Ennek ellenére gyakorlatilag korlátlan számban elérhetők a nyerőgépek, asztali és élő játékok egyaránt.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan formálta a Fidesz szerencsejáték-államosító politikája a választási platformokat és milyen következményei vannak ennek a magyar közéletre.

A Fidesz szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja: a választási platformok áttekintése

A Fidesz politikája a szerencsejáték terén az elmúlt években jelentős figyelmet kapott. A párt 2010-től 2022-ig tartó választási platformjait elemezve világossá válik, hogy a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok módosítása és a szabályozási keret megváltoztatása fontos szerepet játszott a programjukban. A Fidesz következetesen támogatta a szerencsejáték szabályozásának államosítását, különösen a kaszinók és az online szerencsejátékok területén.

Ez a megközelítés nemcsak a választási kampányok során jelent meg, hanem a kormányzati tevékenységek során is, ahol a szabályozási keret állami keretek közé szorítása volt a fő irányvonal. A párt a többi között a koncessziós szerződések és az engedélyezési folyamatok szigorításával kívánta vonzóbbá tenni a magyar szerencsejáték-piacot a hazai befektetők számára, miközben egyértelműen a külföldiek kiszorítása volt a cél. Ezen túlmenően a Fidesz a szerencsejáték-ipart terhelő adók csökkentése mellett is elkötelezett volt, hogy ezek az állami vállalkozások könnyebben tudjanak működni és fejlődni.

A Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontjának motivációi

A Fidesz szerencsejáték-párti álláspontjának mögöttes motivációi több tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt a szerencsejátékból származó bevételek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar kormány költségvetéséhez, ami különösen fontos a gazdasági nehézségek (például világjárványok) idején. A szerencsejáték-ipar adóbevételei jelentős forrást jelentenek a kormány számára, amit infrastruktúra fejlesztésére, egészségügyi és oktatási kiadásokra fordíthatnak.

Másrészt a szerencsejáték-ipar munkahelyeket teremt, ami javítja a foglalkoztatási mutatókat és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az új kaszinók és szerencsejáték-szolgáltatások létrehozása számos új munkahelyet teremt, nemcsak közvetlenül a kaszinókban, hanem az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokban is.

Emellett a szerencsejáték-államosító álláspont a választókra is pozitív hatással lehet, főleg azokra, akik élvezik a szerencsejáték nyújtotta szórakozást. A Fidesz emiatt szélesebb választói bázist érhet el és növelheti támogatottságát.

Az online kaszinóhirdetések morális vonatkozásai Magyarországon

A Fidesz politikája jelentős hatást gyakorolt az online szerencsejáték-iparra Magyarországon. Az engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók számának növekedése, valamint a szerencsejáték-hirdetések és -szponzorációk szabályozásának enyhítése mind hozzájárult az iparág növekedéséhez. Az online kaszinók és fogadóirodák száma az évek alatt csak nőtt, és ez egyaránt vonatkozik az állami és a külföldi szolgáltatókra.

A Fidesz kormányának politikája révén több új (kormányközeli körhöz köthető) kaszinó nyitotta meg kapuit Magyarországon, és a külföldi befektetők továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar szerencsejáték-piac iránt. 

A szerencsejáték-ipar fellendülése pozitív hatással volt az építőiparra is, hiszen az új kaszinók építése és a meglévők felújítása jelentős beruházásokat vonzott be az országba, ami még több munkahelyet teremtett és fokozta a gazdasági növekedést.

A Fidesz politikájának hatása a magyar társadalomra

A Fidesz szerencsejáték-párti politikájának társadalmi és morális vonatkozásairól is érdemes egy-két szót ejteni. Az egyik legnagyobb aggodalom a problémás szerencsejáték és a függőség kialakulása.

A szerencsejáték-ipar növekedése társadalmi problémákat is okozhat, például családok is széthullhatnak miatta, vagy pénzügyi problémákhoz vezethet. A szerencsejáték negatív hatásai a közegészségügyre vonatkozóan szintén jelentős aggályokat vetnek fel.

Ezen problémák kezelésére a Fidesz kormánya több intézkedést is bevezetett, mint például a szerencsejáték-függőséggel küzdők számára elérhető segélyvonalak és támogatási programok. Azonban ezek az intézkedések gyakran nem elegendőek, és további erőfeszítésekre van szükség a probléma kezelésére és a társadalom védelmére.

A szerencsejáték-ipar növekedése és az ezzel járó társadalmi problémák közötti egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent a magyar kormány számára is, ezért hosszú távú stratégiákra van szükség a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.

Végszó

Az tehát világosan látható, hogy a Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontja jelentős hatást gyakorolt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra. A politikai megközelítésük ugyan gazdasági előnyökkel is járhat, de ugyanakkor komoly társadalmi és morális kérdéseket is felvet. A jövőben fontos lenne további kutatások és intézkedések elvégzése annak érdekében, hogy a szerencsejáték-ipar átláthatóan és felelősségteljesen működjön, miközben védi a játékosok és a társadalom egészének érdekeit.

Elhozhatta volna a békét egy isztambuli megállapodás?

A posztszovjet köztársaságok tapasztalatai a Moszkvával kötött biztonságpolitikai megállapodásokkal kapcsolatban olyanok, hogy a 2022-es orosz-ukrán tárgyalásoknak kevés esélye volt a sikerre.

Az elmúlt hónapokban számos politikai vagy szakértői reflexió jelent meg a 2022 február-áprilisában Fehéroroszországban és Törökországban folytatott orosz-ukrán tárgyalásokról. Bár ezek a hozzászólások új részleteket és érdekes perspektívákat tartalmaznak, a legtöbbjük vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy nem szerepel kiemelten Moszkva siralmas teljesítménye a volt szovjet köztársaságokkal kötött politikai és biztonsági megállapodások végrehajtása terén. A békés alternatív történelem esélyeiről szóló közelmúltbeli viták nagy része nem veszi figyelembe a múltbeli tapasztalatokat, és hallgatólagosan feltételezi, hogy a Kreml betartana minden aláírt megállapodást. Ez a feltételezés ellentétes a hasonló helyzetekben megfigyelhető orosz magatartással.
A volt szovjet köztársaságokkal kötött, biztonsággal kapcsolatos megállapodások kulcsfontosságú cikkeinek Moszkva általi teljesítése – nem is beszélve azok szelleméről – katasztrofális. Oroszország maga is gyakran hangosan panaszkodik gyengébb tárgyalópartnerei állítólagos helytelen viselkedése miatt a dokumentum aláírása előtt, alatt és után. A Kreml szóvivői következetesen követelik azoknak a cikkelyeknek a teljes körű végrehajtását, amelyek a leginkább érdeklik őket, valamint Moszkva saját értelmezésének elfogadását. Ugyanakkor a Kreml rugalmas volt a saját anyagi kötelezettségei tekintetében – legyenek azok a Moszkva és más posztszovjet államok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségek. A Kreml politikai megbízhatatlansága gyakran éppen azokat az orosz kötelezettségeket érintette, amelyek kritikusak voltak ahhoz, hogy a megállapodásoknak értelme legyen.

Oroszország megszegett ígéretei

A Kreml jogi nihilizmusának és az aláírt megállapodások tragikus következményekkel járó orosz be nem tartásának esetei az elmúlt 35 év során számtalan esetben fordultak elő. Számos régebbi, Moszkva és Kijev közötti megállapodást, amelyek a posztszovjet térség nemzetközi kapcsolatainak alapját képezték, megszegtek. A legkövetkezetesebb az 1991 decemberében Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna között megkötött Beloveza-megállapodás volt, amely feloszlatta a Szovjetuniót, és amelyet Putyin 2005-ben „a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezett. Ebben a történelmi jelentőségű és teljes mértékben ratifikált szerződésben a három ország létrehozta a Független Államok Közösségét, és konszenzusos módon rögzítette és megígérte, hogy tiszteletben tartja új államhatárait – beleértve azt is, hogy a Krím, Szevasztopol és Donbász Ukrajnához tartozik. A belovezsi megállapodás 5. cikke kimondja, hogy: „A Magas Szerződő Felek elismerik és tiszteletben tartják egymás területi integritását és a Közösségen belüli meglévő határok sérthetetlenségét”.
Szinte napra pontosan három évvel később egy másik történelmi dokumentum következett, a mára már hírhedt Budapesti Memorandum a biztonsági biztosítékokról. Az 1968-as atomsorompó-szerződés (NPT) e függelékében Moszkva, Washington és London az 1994 decemberében Magyarországon tartott utolsó és végzetes KKBE-csúcstalálkozón Kijevnek – cserébe azért, hogy Ukrajna átadja nukleáris robbanófejeit Oroszországnak – megígérte, hogy tiszteletben tartja Ukrajna államhatárait, területi integritását és politikai szuverenitását. A Szovjetunió felbomlása után rövid ideig Kijev rendelkezett a világ harmadik legnagyobb nukleáris fegyverarzenáljával. 1994-ben nemcsak arra kötelezte el magát, hogy leszereli használhatatlan stratégiai rakétáit, hanem arra is, hogy minden más tömegpusztító fegyvert és az ezek előállítására alkalmas anyagot átad Oroszországnak. Ugyanez vonatkozott Ukrajna különböző örökölt hordozóeszközeire, például bombázókra vagy rakétákra is.
Az atomsorompó-szerződés három letéteményes állama, köztük Oroszország, az 1994-es memorandum első két cikkében leszögezi:
„1. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága megerősítik Ukrajnával szembeni elkötelezettségüket, hogy a BTK záróokmányának elveivel összhangban tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait. 2. 3. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága újólag megerősítik azon kötelezettségüket, hogy tartózkodnak az Ukrajna területi integritása vagy politikai függetlensége elleni erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és hogy egyikük fegyverét sem fogják Ukrajna ellen használni, kivéve önvédelemből vagy más módon, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban.”.
Ezeket az ígéreteket Moszkva 2014 óta egyre égbekiáltóbb módon szegte meg. Oroszország nemcsak úgynevezett népköztársaságokat hozott létre ukrán földön, hanem 2014 márciusában és 2022 szeptemberében hivatalosan is elcsatolt ukrán területeket, utóbbi esetben olyan területeket, sőt egész városokat is, amelyeket nem ellenőriz.
Az orosz-ukrán háború kapcsán kötött megállapodások többségét Moszkva szintén megszegte. A leghírhedtebbek közülük az úgynevezett minszki megállapodások, amelyeket Kijev fegyverrel fenyegetve írt alá 2014-ben és 2015-ben. A 2014 szeptemberi minszki jegyzőkönyvben („Minszk-I”) Oroszország ukrajnai nagykövete aláírta, hogy „kivonja Ukrajna területéről az illegális fegyveres csoportokat és katonai felszerelést, valamint a harcosokat és zsoldosokat”. A 2015. februári minszki intézkedéscsomagban („Minszk-II”) Moszkva ismét ígéretet tett arra, hogy „az EBESZ felügyelete mellett kivonja Ukrajna területéről az összes külföldi fegyveres erőt, katonai felszerelést, valamint zsoldosokat, [valamint] az összes illegális csoportot”. A Kreml soha nem adta jelét annak, hogy komolyan elkezdte volna teljesíteni ezeket és más ígéreteket, és valószínűleg soha nem is állt szándékában.

A moldovai és a grúz esetek

Az Oroszország által megszegett megállapodások közül azonban azok, amelyek a legfontosabbak lehetnek a 2022-es állítólagos isztambuli megállapodás esélyeinek megítélése szempontjából, azok, amelyek nem Ukrajnát érintik, és amelyeket akkor írtak alá, amikor Putyin még nem volt elnök. Ezek az – első pillantásra egymástól független – érvénytelenítések ugyanis egy szélesebb körű patológiára utalnak Oroszországnak az úgynevezett közeli külföldhöz (azaz a posztszovjet térséghez) való hozzáállásában. Az Ukrajnához nem kapcsolódó szerződésszegések egy szélesebb körű magatartásmintát mutatnak, amely nem csak Ukrajnára vonatkozik, és amelyet nem csak Putyin személyisége alakít.
1994 októberében Moszkva megállapodást írt alá az Orosz Föderáció és a Moldovai Köztársaság között az Orosz Föderációnak a Moldovai Köztársaság területén ideiglenesen állomásozó katonai egységei/alakulatai kivonásának jogi státuszáról, eljárásáról és időtartamáról. A kulcsfontosságú 2. cikkben a Kreml ígéretet tett:
„Az orosz fél a technikai lehetőségekkel és a csapatok új telepítési helyének megszervezéséhez szükséges idővel összhangban a jelen megállapodás hatálybalépésétől számított három éven belül kivonja ezeket a katonai erőket. Az Orosz Föderáció katonai egységeinek a Moldovai Köztársaság területéről történő kivonására vonatkozó gyakorlati lépéseket e határidőn belül a Dnyeszteren túli konfliktus politikai rendezésével és a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiója különleges státuszának meghatározásával fogják szinkronizálni.”.
Ugyanebben az évben a Moldovai Köztársaság elfogadta új posztszovjet alkotmányát, amelyben semleges államként határozta meg magát. A még mindig hatályos 1994-es moldovai alkotmány 11. cikke kimondja: „A Moldovai Köztársaság állandó semlegességét hirdeti. […] A Moldovai Köztársaság nem ismeri el külföldi katonai csapatok állomásoztatását a területén”.
Ennek ellenére a 14. orosz hadsereg maradványai, amelyeket ma „Orosz Erők Operatív Csoportjának” neveznek, Chisinau akarata ellenére és az 1994-es orosz-moldovai szerződéssel ellentétben továbbra is a Moldovai Köztársaság területén tartózkodnak. A Dnyeszteren túli területi konfliktus nem oldódott meg a Moszkva és Chisinau 1994-es szerződésében említett hároméves időszakon belül sem. Moldova alkotmányos kizárását a NATO-csatlakozásból és a külföldi csapatoknak a területén való elhelyezéséből – amelyek szintén fontos témák a lehetséges orosz-ukrán kompromisszumról folyó vitában – Moszkva akkor is, mint most, figyelmen kívül hagyta. Az orosz csapatok 30 évvel később is a moldovai területen tartózkodnak, megsértve Moldova alkotmányát, ahogyan az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság is Oroszország álállamaként és szatellitjeként.
Oroszország Grúziához való hozzáállása és a Moszkva és Tbiliszi közötti 2008. augusztusi tűzszüneti megállapodás némileg hasonló történetet mesél el. A megállapodást a két ország akkori elnöke, Dmitrij Medvegyev és Mihail Szaakasvili írta alá. Az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy után „Sarkozy-tervnek” is nevezték. Franciaország abban az időben az Európai Unió soros elnöke volt, amely közvetített a megállapodás megkötésében. A megállapodás véget vetett a 2008-as ötnapos orosz-grúz háborúnak. Az 5. cikkely előírta, hogy a néhány nappal korábban Abháziába és a Cshinvali régióba bevonult orosz csapatok visszatérnek eredeti oroszországi állásaikba: „Az Orosz Föderáció fegyveres erőit a fegyveres akciók megkezdése előtti vonalra vonják vissza”.
Ennek ellenére Moszkva jelentős számú csapatát grúz területen hagyta, nyilvánvalóan megsértve ezzel az augusztusi megállapodást. Ami még rosszabb, 2008 augusztusának végén független államként ismerte el Abháziát és az úgynevezett Dél-Oszétiát, azaz a csennyeváli régiót. Kiderült, hogy Moszkva kezdeti jóváhagyása és a hamarosan félbehagyott Sarkozy-terv aláírása nemcsak Grúzia megtévesztése volt. Hanem az Európai Unió félrevezetésére is, amellyel Moszkva abban az időszakban jó kapcsolatokat szeretett volna fenntartani.

Következtetések

Talán a legtöbb komoly elemző következtetésével ellentétben volt egy csekély esély arra, hogy Kijev 2022 tavaszán Isztambulban aláírta volna a dokumentumot Moszkvával. Soha nem fogjuk biztosan megtudni. Amit viszont a közelmúlt tapasztalataiból tudunk, az az, hogy a posztszovjet Oroszország hogyan és miért bocsátkozik béketárgyalásokba. A Kreml az ilyen állítólagos alkukat az orosz hegemóniát el nem fogadó posztszovjet államok elleni hibrid hadviselésének egyik eszközének tekinti.
Valószínűleg az isztambuli tárgyalásokon és azt követően is a múltból jól ismert mintát követő orosz magatartást láthattunk volna: miután Moszkva megszállta a posztszovjet államot, fegyverrel fenyegetve keresztülnyom egy ferde megállapodást. Ahogy a két minszki megállapodás is jelzi, egy isztambuli megállapodás már önmagában is a nemzetközi jog átformálását jelentette volna. Második lépésben Moszkva még a kiegyensúlyozatlan dokumentum néhány lényeges pontját sem hajtaná végre. Valamilyen ürüggyel Moszkva de facto visszavonná a megállapodás jóváhagyását, miközben továbbra is ragaszkodna az általa előnyben részesített pontok végrehajtásához.
A 2022-es isztambuli dokumentum Moszkva általi aláírása – ha egyáltalán megengedjük egy ilyen forgatókönyv lehetőségét – a feszültségek átmeneti enyhülését eredményezhette volna. A korábbi orosz magatartásból ítélve azonban a látszólagos alku a minszki megállapodásokhoz hasonlóan a nemzetközi jog újabb felforgatását eredményezte volna. Mindenekelőtt egy feltételezett isztambuli megállapodást Moszkva valószínűleg nem tartott volna be. Nem akadályozta volna meg Oroszország további beavatkozását a volt szovjet köztársaságok belügyeibe, és nem vezetett volna az orosz katonai agresszivitás és területi étvágy csökkenéséhez. Ellenkezőleg, a következő orosz invázió jellemzően rosszabb volt, mint az előző.

Andreas Umland

Karnyújtásnyira még egy háború

Az elmúlt néhány hétben világossá vált az izraeli politika és a hadsereg számára, hogy a Hezbollah elleni háború elkerülhetetlen. Ez már nem a „ha” ez történik vagy ha amaz történik, itt már csak a „mikor” kérdéses.

Október 8. óta, a pusztító Hamász-mészárlást követő napon a Hezbollah minden nap megtámadja Izraelt, és azóta is minden nap megismétli. A terrorcsoport több mint 5000 rakétát, páncéltörő rakétát és robbanóanyaggal megrakott drónt lőtt ki az északi határ felé, 60 000 északon élő izraelit kényszerítve, hogy hagyja el  otthonát, és a saját országukban lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekké változtatta őket, és egyelőre senki nem tudja mikor mehetnek vissza otthonaikba.

Magas rangú izraeli tisztviselők szerint megkezdődött a visszaszámlálás a Hezbollah elleni potenciális háborúig.

Álláspontjuk szerint nem maradt más választásuk. Az izraeli tisztviselők hónapok óta mondták a Hezbollahnak, hogy vonuljon vissza, különben kénytelen lesz megtámadni őket. Ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket diplomáciai úton oldották volna meg, és hagyták volna hazatérni a kitelepített izraelieket, a Hezbollah csak fokozta támadásait.

Az iráni terrorszervezet libanoni meghatalmazottja csak a múlt héten többször megfenyegette Izraelt, amelyek közül az első egy olyan videó volt, amelyről a Hezbollah azt állítja, hogy észrevétlenül bejutottak az izraeli légtérbe és a drónfelvételek számos érzékeny területet dokumentáltak, köztük Haifa kikötőjét, és az izraeli haditengerészeti bázist. A Hezbollah állítja, hogy a stratégiailag fontos katonai helyeket térképeztek fel az északi határon túl.

A felvételeken civilek otthonai, valamint az Iron Dome és a David’s Sling légvédelmi rendszerek elhelyezkedése is szerepelt.

A libanoni Hezbollah vezetője, Sayyed Hassan Nasrallah beszédet mondott egy televíziós beszédben, 2024. június 19-én napokkal a drónfelvétel nyilvánosságra hozatala után Naszrallah ismét megfenyegette Izraelt egy televíziós adásban. A terroristavezér azt mondta, hogy

„Izraelben egyetlen hely sem lesz biztonságban”,

ha Izrael háborút indít. Naszrallah Ciprust és a Földközi-tenger más részeit is megfenyegette.

Ennek ellenére a valóság az, hogy Izrael az október 7-i támadások óta készül erre. Az IDF volt vezérkari főnöke, Gadi Eisenkot a megelőző csapás ellen érvelt, mondván, hogy egy ilyen támadás „stratégiai hiba” lett volna, és valószínűleg regionális háborút váltott volna ki.

Az emberi jogi csoportok, a Nemzetközi Büntetőbíróság és a világ vezetői többnyire hallgattak a Hezbollah cselekedeteiről. Úgy tűnik, azoknak, akik általában gyorsan elítélik és démonizálják Izraelt, nem érdekük, hogy a Hezbollah agressziójának  elítélése. Pedig a diplomácia eszközeivel meg lehetne akadályozni a háborút a térségben.

A Hezbollah nem hivatalos hadüzenete

A Hezbollahnak van egy iráni síita fundamentalista programja, amelynek célja Izrael elpusztítása, és Izrael nem várhat tétlenül. Izraelnek jogában áll megvédeni határait, és megakadályozni az október 7-i bármilyen változatot a jövőben.

Az izraeliek semmiképpen sem akarnak háborút a Hezbollahhal. Ennek következményei teljesen pusztítóak lennének kicsiny zsidó nemzetükre nézve. Szakértők kifejtik, hogy a Hezbollah rakéta képességeinek nagy része rövid hatótávolságú, ami azt jelenti, hogy az egész északi határ és az évek óta északon élő gazdálkodók otthonai teljesen megsemmisülnének.

Izrael megteszi, amit tennie kell, nemzetközi támogatással vagy anélkül. Ennek ellenére a labda a Hezbollah térfelén van, és a nemzetközi közösség felelőssége, hogy nyomást gyakoroljon az iráni terrorszervezet libanoni megbízottjára, hogy hagyja abba a támadásokat, és vegye figyelembe Biden figyelmeztetését, amikor azt mondta:

„Ne tedd”.

A NATO-csúcson szó lesz arról, hogy Ukrajna a Szövetség tagja legyen

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentette, hogy az Észak-atlanti Szövetség július 9-11-én Washingtonban tartandó csúcstalálkozójának előestéjén a szövetségesek számos Ukrajnával kapcsolatos kérdést tárgyalnak és oldanak meg – ezt Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatón mondta egy washingtoni találkozó után.

A NATO-főtitkár emlékeztetett arra, hogy tárgyalnak az Ukrajnának nyújtott  katonai kiképzésről és segítségnyújtásról, és azt is elmondta, hogy újabb bejelentésekre számít Ukrajna nagyobb katonai támogatásáról.

„Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan megfogalmazásunk is, hogy Ukrajna a Szövetség tagja lesz… A pontos megfogalmazásról, hogy pontosan miben fogunk megegyezni, jelenleg is folyik a tárgyalás a NATO-tagok között, de biztos vagyok benne, hogy a csúcstalálkozóig meg fogjuk tenni. jó egyetértés van a megoldásban”

– jegyezte meg Stoltenberg.

Kifejezte továbbá szilárd meggyőződését, hogy minél erősebb a szövetség támogatása, és minél megbízhatóbbak a hosszú távú kötelezettségvállalások Ukrajnával szemben, annál hamarabb ér véget a háború.

Blinken, amerikai külügyminiszter korábban azt mondta,  hogy a júliusi washingtoni NATO-csúcsnak biztosítania kell egy „híd” építését Ukrajna szövetségi tagságához.

Julian Smith , az Egyesült Államok NATO-nagykövete  az észak-atlanti szövetség vezetőinek washingtoni találkozóján elmondta , hogy Ukrajna NATO-tagságának kilátásaiban fontos változások lesznek az új megfogalmazásban.

Beszámolt arról, hogy a NATO egyetértett abban, hogy politikai jelzést kell adni Ukrajnának a szövetséghez való hozzáállásával kapcsolatban, és ez a jelzés az Ukrajnának szánt átfogó segélycsomag részévé válik.

Ukrajna kormánya kijelentette, hogy a NATO-csúcs döntése  konkrét álláspontot fog tartalmazni Ukrajna tagságának visszafordíthatatlanságával kapcsolatban.

Az oroszok Evan Gershkovichot (WSJ) titkos tárgyaláson állítják bíróság elé

Egy orosz bíróság közölte, hogy Evan Gershkovich, a Wall Street Journal Oroszországban több mint egy éve fogva tartott riportere ügyében az eljárást titokban fogják lefolytatni, az első tárgyalás június 26-án kezdődik a regionális bíróságon – jelentette az ország állami médiája.

A 32 éves, oroszországi munkára akkreditált amerikai állampolgárságú újságírót a múlt héten az ügyészség által jóváhagyott vádiratban hamisan vádolták kémkedéssel. Gershkovichot az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat vette őrizetbe, miközben a WSJ számára készített riportot még tavaly márciusban.

Az amerikai tisztviselők Gershkovichot jogtalanul fogva tartottnak minősítették, és mindent megtesznek szabadon bocsátása érdekében.

A Wall Street Journal hétfőn azt közölte, hogy „a legújabb fejlemények azt jelentik, hogy küszöbön áll a színlelt per”.

Gershkovichot a moszkvai Lefortovo börtönben tartják fogva, Oroszország és az Egyesült Államok pedig egy lehetséges fogolycseréről tárgyalt, amely szabadon bocsátását eredményezheti.

A múlt héten az orosz hatóságok hamisan azt állították, hogy Gershkovich a Központi Hírszerző Ügynökség megbízásából gyűjtött információkat.

Az orosz hatóságok nem mutattak be nyilvánosan bizonyítékokat a riporter elleni vádak alátámasztására.

Gershkovichot várhatóan Moszkvából Jekatyerinburgba szállítják át a június 26-i bírósági tárgyalásra.

Vlagyimir Putyin orosz elnök februárban jelezte, hogy hajlandó lesz fogolycserére Gerskovics ellen, ha Moszkva és Washington megállapodásra jut. Nem részletezte, kit követel Moszkva Gershkovics fejében. De egyértelműen utalt Vadim Kraszikovra, aki jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti Németországban, mert 2019-ben lelőtt egy csecsen emigránst egy berlini parkban. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője hétfőn azt mondta újságíróknak, hogy Oroszország kapcsolatban áll az Egyesült Államokkal Gerskovics ügyében, de részleteket nem szándékozik nyilvánosságra hozni. A kapcsolatfelvétel „folynak, és továbbra is teljes információs csendben kell folyni” – idézte Peszkovot a TASZSZ állami hírügynökség. „Nem lehet bejelentést tenni” – mondta.

A Gershkovich-per zárt ajtók mögötti lefolytatásáról a bíróság döntött – tette hozzá Peskov.

A nyugati állampolgárok oroszországi őrizetbe vétele aggodalomra ad okot amiatt, hogy Moszkva olyan foglyok begyűjtésére irányuló kampányt folytat, akiket alkualapként használhat fel a Nyugaton fogva tartott orosz elítéltek hazatérésének meggyorsítására.

Orosz tisztviselők cáfolták, hogy Moszkva külföldieket használna fel arra, hogy politikai előnyöket vagy engedményeket szerezzen a Nyugattól. Több külföldi állampolgár mellett Oroszország tartja fogva a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió újságíróját, Alsu Kurmasevát (47), egy orosz-amerikai kettős állampolgárt, akit tavaly vettek őrizetbe Kazany városában, amikor meglátogatta beteg édesanyját. Kezdetben azzal vádolták, hogy nem regisztrált külföldi ügynökként. Ezt a megnevezést az orosz hatóságok több száz szervezetre és magánszemélyre terjesztették ki, gyakran azzal a céllal, hogy lejáratják őket, és kiemeljék külföldi kapcsolataikat. Ezt követően azzal vádolták meg, hogy hamis információkat terjesztett az orosz hadseregről egy olyan könyv kapcsán, amelynek szerkesztésében segített, és kritizálja az ukrajnai inváziót.

Kurmasheva férje, Pavel Butorin és jogi csapata révén tagadta az ellene felhozott vádakat.

A hónap elején Oroszország őrizetbe vett egy francia állampolgárt, akit a TASZSZ orosz hírügynökség Laurent Vinatier-ként azonosított, aki egy humanitárius béketeremtő szervezetnek dolgozik, azzal a váddal, hogy információkat gyűjt a fegyveres erőiről. A TASS szerint Vinatier ügyvédei fellebbezést nyújtottak be fogva tartása ellen. A fellebbezést a Moszkvai Városi Bíróság várhatóan egy későbbi időpontban tárgyalja – közölte a hírügynökség.

Paul Whelant, egy másik amerikai állampolgár és egykori tengerészgyalogost 2018 óta tartják fogva Oroszországban. Egy titokban lefolytatott tárgyalás után 2020-ban 16 év börtönbüntetésre ítélték őt, családjával és az Egyesült Államokkal szembeni kémkedés miatt. a kormány szerint hamis vádakon alapul. Az Egyesült Államok úgy véli, hogy Whelant, Gershkovichhoz hasonlóan, jogtalanul vették őrizetbe, és elkötelezi magát, hogy dolgozzon a szabadon bocsátásán. Családja is a szabadságáért kampányolt.

Ujhelyi: Cunami után ideje a szociáldemokrata újjáépítésnek!

Kijózanítóan erős üzenetet küldtek a baloldali választók az ellenzék mai pártjainak a vasárnapi önkormányzati- és európai parlamenti választáson: tömegesen pártoltak át és támogattak helyettük egy sok tekintetben még ismeretlen jobbközép politikust. Benne láttak ugyanis elég erőt, képességet és lendületet az évtizede uralkodó fideszes rendszer leváltásához.

Bízom benne, hogy ez a pofon a baloldali ellenzék politikusai számára nemcsak büntető, de nevelő is lesz.

A magam részéről sok sikert kívánok Magyar Péternek a jobbközép Európai Néppártban, számomra pozitívum, hogy egy perspektívikus és politikatörténeti tettre képes új magyar közéleti közösség jelent meg a színen. Szükség volt már valamire, ami képes arra, hogy felrázza a NER ellenzékét – sokan és sokszor próbáltuk belülről megtenni ugyanezt, de néhány érdekelt mindig elfojtotta ezeket a radikális változást szorgalmazó kezdeményezéseket.

Ahogy a Tisza kiáradt, a szegfű úgy száradt el a parton. Egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy végül igazam lett. Ez a fajta, most megtapasztalt „áradás” azonban a valódi szociáldemokratáknak is hosszútávú feladatot jelölt ki a magyar közéletben.

Azok a baloldali szavazók, akik kiábrándultsággal teli, de tenni akaró dühükben a jobbközép új erő lendületét választották, hosszútávon semmiképp nem maradhatnak hiteles és őszinte baloldali képviselet nélkül.

Egy olyan új szociáldemokrata mozgalomra lesz szükség, amely a NER lebontásában aktív partnere, egy új magyar köztársaságban pedig már versenytársa tud és akar lenni a sebes folyamú Tiszának. Meg kellett volna időben érteni, hogy a mostani ellenzéki kínálatra ráunt a változást akaró tömeg; de azt most még nem késő megérteni, hogy a valódi szociáldemokratáknak a Tisza Párt partnerének kell lenniük a NER lebontásában és az immár árkoktól mentes hazánk újraépítésében.

Ehhez a számtalan helyen győztes baloldali önkormányzati vezető és helyi közösség kellő támasztékot adhat.

Nem, ez nem egy számító és hirtelen bejelentkezés az Esély Közösség alapítójaként az új szociáldemokrata mozgalom felépítésére! Ahogy azt korábban már világossá tettem és tartom is magam hozzá: egy időre mindenképpen kilépek az első vonalas pártpolitikából, mert megértettem, hogy mikor kell hátra lépni és teret engedni másnak. Bár a közélettől nem távolodom el, de a következő években teljesíteni akarom nemzetközi kötelezettségeimet, amelyeket vállaltam. Ez most sokkal inkább egy gondolatébresztő felhívás azoknak, akikkel érdemes együtt gondolkodni a magyar szociáldemokrácia hosszútávú jövőjéről.

Politikai szemtanúként ebben a gondolkodásban örömmel részt veszek.

Mert, miként azt annak idején a szocialista párt kíméletlen és radikális megújítására tett programomban írtam: ha el is hervadt a szegfű, nem kell a kaspóval együtt az értékrendet is kidobni; inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni. A magyar baloldal vitte be hazánkat az európai közösségbe, a magyar szociáldemokráciának több mint százharminc éves, mély gyökerei és hagyományai vannak. Soha nincs késő a reneszánszra. De tenni kell érte. És nem az árral szemben.

Az izraeli erők négy túszt hazajuttattak fogságukból

Az IDF, a Shin Bet és a rendőrség Yamam egysége közös akciójában kimentett a négy Nuseirat két különböző helyén fogvatartott túszt – jelentette be az izraeli hadsereg szóvivője szombaton kiadott közleményében.

Az IDF szombaton a következő közleményt adta ki: „Közzétételre engedélyezték, hogy az IDF, Shin Bet és az izraeli rendőrség Yamam egysége egy összetett hadművelet során négy izraeli túszt mentettek ki szombat reggel. A túszokat a Hamász rabolta el  tavaly  október 7-én.

A túszok egészségi állapota stabil, és további orvosi vizsgálatokra szállították át őket egy egészségügyi központba.

Később egy televíziós nyilatkozatban az IDF szóvivője, ellentengernagy, Daniel Hagari  beszélt a hősies hadműveletről: „Az IDF és a Yamam behatolt két létesítménybe, miközben a Hamász terroristái tüzet nyitottak. Egy Yamam katona súlyosan megsérült a hadművelet során, kórházba szállították ahol később elhunyt.

„Ez a művelet sikeres volt négy túsz megmentésében és hazajuttatásában. Továbbra is mindent megteszünk annak érdekében, hogy visszaadjuk a még Gázában tartott 120 túszt. Szeretnénk őket is élve kiszabadítani, és ez a művelet nem ér véget, amíg mindannyian haza nem térnek. Egyetlen túszról sem mondunk le. A Hamász szándékosan   a város központjában civil környezetben két különböző helyen tartotta fogva a túszokat.”

Legalább 210 palesztin meghalt és mintegy 400-an megsebesültek a Gáza középső részén található Nuseirat elleni izraeli csapásokban szombaton – áll a Hamász terrorszervezet által irányított gázai kormányzati médiahivatal közleményében.

Süketek párbeszéde

Egy szaúdi hírügynökség jelentése szerint a Hamász tisztviselői elutasították a túszszüneti megállapodásra irányuló javaslatot, azt állítva, hogy az alapvetően különbözik a Joe Biden amerikai elnök által előterjesztett megállapodástól.

Hamász forrásai azt mondják Asharq Al-Awsatnak, hogy a terrorcsoport egyértelmű garanciákat akar a háború befejezésére.

„Izrael manipulál. Átmeneti fegyverszünetet akarnak, akkor a háború kiújul… Kétértelmű szövegeket használnak, amelyek nyitottak az értelmezésre” – mondja egy forrás.

Meg kell jegyezni, hogy ez nem a terrorcsoport javaslatának formális elutasítása volt.

A Hamász politikai vezetője, Iszmail Haníje tegnapi nyilatkozatában kijelentette, hogy a terrorcsoport „komolyan és pozitívan” fog kezelni minden olyan fegyverszüneti megállapodást, amely a háború teljes leállításán és az izraeli erők teljes kivonásán alapul a Gázai övezetből.

Benjámin Netanjahu miniszterelnök többször is ragaszkodott hozzá, hogy nem fogad el semmilyen túszalkut, amely megakadályozza Izraelt abban, hogy teljesítse háborús célját, a Hamasz felszámolását, amely az október 7-i támadást szervezte, amelyben mintegy 1200 embert öltek meg és 251-et elraboltak.

Az izraeli hadikabinet aláírta azt a túszegyezségi javaslatot, amely teljes végrehajtása esetén véget vetne a háborúnak, bár a miniszterelnök azt állítja, hogy ez lehetővé teszi Izrael számára, hogy ezt megelőzően teljesítse háborús céljait.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK