FüHü, Author at Független Hírügynökség

Orbán Kijevben az oroszok számára kedvező tűzszünetet kért

FüHü

-

2024-07-02

Orbán Kijevben az oroszok számára kedvező tűzszünetet kért

Kijevben Orbán Viktor magyar miniszterelnök Volodimir Zelenszkij államfővel folytatott tárgyalása során az azonnali tűzszünet gondolatát hirdette, amely minden oroszbarát „béketervben” szerepel, igaz nem tartotta kizárólagos megoldásnak a béke felé vezető úton.

A kétoldalú tárgyalások július 2-i lezárása után a sajtónak adott nyilatkozataiban a magyar vezető elismerte, hogy azonnali tűzszünetet ajánlott fel ukrán kollégájának. Orbán hangsúlyozta, hogy ő sem ellenzője a háború befejezésére irányuló ukrán terveknek, de túl hosszúnak tartja a megvalósítást.

„Mondtam az elnök úrnak, hogy kezdeményezései a nemzetközi diplomácia szabályai miatt elhúzódnak. Ezért arra kértem elnök urat, gondolja át, nem lehet-e egy kicsit másként cselekedni: el kell állítani a tüzet, majd visszatérni az Oroszországgal folytatott tárgyalásokhoz, mert a tűzszünet felgyorsítaná a tárgyalások ütemét” – mondta Orbán.

Orbán ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem ragaszkodik kezdeményezéséhez, és elfogadja az ukrán érveket.

„Nagyon hálás vagyok az elnök úrnak az őszinte véleményéért ebben a kérdésben”

– mondta, és megígérte, hogy a hallottakat továbbítja az Európai Unió többi vezetőjének is.

Megjegyzendő, hogy Zelenszkij elnök beszédében elkerülte ezt a kérdést, de kiemelte, hogy Magyarország a svájci csúcson támogatta Ukrajna békekezdeményezéseit.

„Magyarország részt vett az első békecsúcson, és támogatta a csúcstalálkozó közleményét, és ez jelzi Magyarország készségét arra, hogy hatékony legyen a valódi, hosszú távú biztonság visszatéréséért” – mondta Volodimir Zelenszkij.

A kijevi tárgyalásokat követően Zelenszkij és Orbán megállapodott abban, hogy olyan kétoldalú kapcsolatokról szóló megállapodáson dolgoznak, amely megszünteti a kétoldalú problémákat. Orbán ígéretet tett arra is, hogy megnyitja és finanszírozza az első magyarországi ukrán iskola munkáját.

Orbán Viktor is úgy véli, hogy a tárgyalások közelebb vitték a két országot egy új megállapodás esetleges aláírásához.

„Szeretnénk kapcsolatot teremteni országaink között, globális együttműködési megállapodást szeretnénk kötni Ukrajnával, hasonlóan ahhoz, amit Magyarország többi szomszédjával kötöttünk”

– mondta a magyar miniszterelnök.

Emellett kiemelte, hogy Magyarország kész támogatni az ukrán gazdaság modernizációját, és segíteni kíván Ukrajnának az EU Tanácsának elnöksége alatt is.

„Minden jót kívánok Ukrajnának, és Magyarország elnöksége alatt mindenben segítünk önöknek”

– tette hozzá a magyar kormányfő.

12 év után

FüHü

-

2024-07-02

0

Orbán Viktor magyar miniszterelnök július 2-án reggel érkezett Kijevbe – hosszú évek óta ez az első látogatása.

A hírek szerint megérkezett a magyar nagykövetségre a számos autóból álló miniszterelnöki csapat. Orbán nem járt Ukrajnában sem Volodimir Zelenszkij, sem az előző elnök, Petro Porosenko idején. Orbán legutóbb 2012-ben járt Kijevben, ahol Janukovics akkori elnökkel találkozott.

Európa egyik legoroszbarátabb vezetőjének váratlan látogatása keretében, amelyre akkor kerül sor, amikor Magyarország veszi át az EU soros elnökségét. Orbán Viktor várhatóan kedden tárgyal Volodimir Zelenszkij elnökkel és más vezető tisztségviselőkkel.

A „nemzeti preferencia” hívei szeretik a politikai elvet a józan ész hamis színébe öltöztetni.

FüHü

-

2024-07-01

0

A francia szélsőjobb 40 év óta hirdeti a külföldiek kiközösítését. Mai választástól azt reméli, hogy a szociális jogokhoz, köztük a lakhatáshoz és a szociális ellátásokhoz való hozzáférést a francia állampolgársághoz kötheti.

A „nemzeti preferencia” hívei szeretik a politikai elvet a józan ész hamis színébe öltöztetni. Marine Le Pen szélsőjobboldali Rassemblement National (RN) pártja megkísérelte normalizálni a külföldi állampolgárok szociális jogokon keresztül történő megkülönböztetésének doktrínáját nemzeti szinten.

„Jobban szeretem a lányaimat, mint az unokahúgaimat, jobban szeretem az unokahúgaimat, mint az unokatestvéreimet, az unokatestvéreimet, mint a szomszédaimat”

– jelentette ki egyszer Le Pen apja, Jean-Marie Le Pen.

2022-ben Marine Le Pen azt mondta, hogy „a sajátunkat mások elé kell helyezni”. Ma hadnagya, Jordan Bardella azt mondja, hogy a „nemzeti prioritás” egyszerűen „ a józan ész elve”.

Bár ez a politika abból áll, hogy kizárják a külföldieket abból a jóléti rendszerből, amelyhez anyagilag hozzájárulnak, valamint a jelentősebb nemzetközi szerződések által tiltott kiváltságokat biztosít, az RN ezt a józan ész elemi szabályaként mutatja be. Vezetői azt állítják, hogy minden francia ember, akinek egy szemernyi józan esze van, nagyon jól tudja, hogy „a jótékonyság otthon kezdődik”. Azáltal, hogy a „nemzeti preferenciát” a népi bölcsesség zászlaja alá helyezik, megzenésítik azt a politikai irányvonalat, amelyet a szélsőjobboldali párt egyik teoretikusa, François Duprat több mint 40 éve határozott meg.

Make Hungarians proud again!

FüHü

-

2024-06-30

0

Egyszerre rendkívül kiemelt és egyszerre rendkívül súlytalan időszakban kerül sor az uniós magyar elnökségre, amely hivatalosan épp holnap kezdődik és tart majd egészen az év végéig.

Egyszerre rendkívül kiemelt, hiszen épp egy európai választások után vagyunk, új időszak kezdődik az Unió életében, most alakul meg az új Európai Parlament és áll össze az új Európai Bizottság. De éppen ez utóbbiak miatt rendkívül súlytalan is lesz, illetve lehet a magyar elnökség, hiszen épp egy átmeneti időszak kellős közepén vesszük át a staféta botot: bár az új EP alakuló ülése hamarosan meglesz, de mire kialakulnak az érdemi erőviszonyok, a számtalan új képviselő pedig megtalálja az irodáit, addig szépen peregnek majd a hónapok. Hasonlóképp átmeneti lesz ez az időszak az Európai Bizottság lassú talpra állása miatt is, logikusan nem várható, hogy november előtt meglegyen az új uniós testület. Vagyis, egyszerre óriás figyelem lesz a következő hónapokban az európai politikán, illetve annak vezetőin és – szándékaitól függetlenül – egyszerre halkul majd el akaratlanul is a nagy zajban a magyar elnökség hangja.

Még mielőtt a felületes olvasók és a kormánypárti influenszer trollok arra hegyeznék ki a mondataimat, hogy nem drukkolok a magyar elnökség sikerének, gyorsan szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy én voltam az egyetlen ellenzéki EP-képviselő, aki néhány hónapja elmentem a Novák Katalin akkori államfő által az uniós elnökségre való felkészülés jegyében szervezett brüsszeli kerekasztalra. Nem mondom, hogy baráti és nyitott volt a hangulat az állami eseményen az engem rendszerint lehazaárulózó fideszes politikusok között, de akkor is kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek és elmondjam a saját, valamint választóim véleményét, illetve elvárásait a magyar elnökséggel kapcsolatban. Most is és akkor is azt mondtam, hogy a soros magyar elnökség féléve egy tökéletes alkalom arra, hogy Magyarország megmutassa a szebbik arcát is az európai közösségnek, hogy olyan témákat és ügyeket tegyünk a közös asztalra, ami számunkra nemzeti minimumot jelent. Nem voltak nagy reményeim annak idején sem azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz, illetve az állami gépezet bármennyire is nyitott lesz ellenzéki javaslatokra és témafelvetésekre (például az Európai Egészségügyi Unió és az egészségügyi minimum-szolgáltatás kapcsán), ahogyan végül be is bizonyosodott, hogy Orbánék ezt a hat hónapot sem elsősorban a nemzet és az európai közösség javára akarják felhasználni, hanem pusztán saját politikai céljaikra. Azt hagyjuk is, hogy nem volt semmilyen átfogó civil konzultáció vagy széleskörű egyeztetés a politikai oldalak között azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a magyar elnökség prioritásai között – mert ezt már megszoktuk. Az sem okozott meglepetést, hogy a legutóbbi EU-csúcson a Fidesz miniszterelnöke ismét csak különutas volt a tagállami vezetők által kialkudott kompromisszumos csomag kapcsán. Orbán továbbra is Európa ellenzékében akar maradni, ami a nagyobb baj, hogy ott akarja túszként tartani egész Magyarországot is. Azzal egyébként, hogy az elmúlt időszakban fokozatosan emelte a tétet és egyre jobban felkorbácsolta az indulatokat az Európai Unió ellen, valójában saját uniós elnökségét is túszul ejtette, hiszen épp az EU-ellenes „szabadságharc” miatt kerül majd így vagy úgy, de kényszerpályára a magyar elnökség is. Pedig nem feltétlenül kellett volna, hogy ez így legyen.

Nyilván kevesen olvassák el az uniós elnökségek munkaprogramját (nem is várok el ilyen fajta politikai perverziót mindenkitől), én ahogy korábban, most is megtettem a magyar dokumentum esetében. Azt kell, hogy mondjam Önöknek, a közéletben a Fidesztől megtapasztalt abszurd EU-ellenes hőzöngés helyett ez az anyag legalább megpróbál tényleg szakmai alapon viszonyulni a feladathoz és egyes pontokon még az is érződik, hogy a szakmaiság bizony felülírta a rogáni propagandagyárból kiömlő, uszító baromságfolyamot. Etekintetben hasonlít egyébként az általam sokat idézett, 2009-es, fideszes EP-választási programhoz, amely egy aranybánya, ha az ember vállalható és progresszív, EU-párti mondatokat keres. (Nem véletlen, hogy a fideszesek egy ideje igyekeznek ez utóbbi programot letagadni és kitörölni, ahonnan csak lehet.) Azonban mindez persze nem egyenlíti ki azt az adottságot, hogy az előttünk lévő belga elnökség ideje alatt több mint negyven érdemi dossziét zártak le – nem is függetlenül az érkező magyar elnökség miatt még gyorsütemben -, így például a menekültügyi stratégiát, az uniós költségvetés felülvizsgálatát, vagy az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdésének kérdését. Nem állítom, hogy nem maradt fontos és érdemi csomag a magyar elnökség asztalán, de a mi félévünkben alapvetően két típusú dossziéval fogunk tudni foglalkozni: egyfelől a megállapodás hiányában évek óta álló, úgynevezett „beragadt” anyagokkal, amelyek esetében nem ígérkezik könnyűnek az áttörés, és a kompromisszum kialakítása, másrészt pedig a spanyol, illetve a belga elnökség számára prioritást nem jelentő, az elnökségi időszakok alatt le nem zárt, és így megörökölt dossziékkal. Politikai szemtanúként azt is hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy épp a vaskos szakpolitikai anyagok hiánya teszi lehetővé a magyar elnökség számára, hogy szakpolitika helyett tisztán politikai kérdéseket tegyen az asztalra. Hogy ez utóbbiakat viszont épp Európa magányos ellenzékében miként lehet sikerre vinni, az Önök fantáziájára bízom.

A magyar kormány által megjelölt prioritások között van olyan, amely valóban égetően aktuális és van olyan, amely viszont egyértelműen Orbánék kapcsolódó, olcsó politikai haszonszerzése miatt kaphat gellert. Az „Új Európai Versenyképességi Megállapodás” tető alá hozása szerepel első helyen, ami valóban fontos lépés lenne az EU életében, azonban az persze kérdés, hogy épp az EU-ellenes, ál-szuverenista, ál-forradalmár magyar kormány tud-e a leghatékonyabban hozzájárulni a technológia-semleges ipari stratégia megalkotásához, az európai termelékenységet növelő keretek kialakításához, a nyitott gazdaság és a nemzetközi gazdasági együttműködések elősegítéséhez, emellett a növekedés és a versenyképesség szempontjából döntő tényezőnek számító, a biztos európai munkahelyeket teremtő, növekvő munkabéreket nyújtó rugalmas munkaerőpiac biztosításához. Azt pedig tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy az Európai Bizottság már hónapok óta dolgozik ezen a csomagon (European Competitiveness Deal), vagyis a Fidesz-kormány leginkább csak okosan meglovagolja az amúgy is biztosan érkező és jó magas hullámot. Tutira mennek, mert ebből biztos eredmény várható a végén. Orbánéknak tehát ezesetben a spanyolviaszt sikerül feltalálniuk; de rutinos politikai szemtanú vagyok, az vesse rájuk az első követ, aki politikai vezetőként még nem „szörfözött”. Hasonlóképp kiemelten fontos az európai védelempolitika megerősítésének kérdése, amelyet szintén prioritásként jelölt meg a hazai kormányzat. Abszolút támogatandó cél, hogy a védelempolitikai szövetségek és együttműködés mellett az Európai Uniónak nagyobb szerepet kelljen vállalnia saját biztonságának garantálásában, megerősítve ellenálló- és cselekvőképességét. Ez viszont ismét csak felveti a közös európai hadsereg kérdését, amely Orbán Viktortól korábban olyannyira nem állt távol, hogy egykoron – egy bálványosi beszédében – maga is a mielőbbi felállítását támogatta, (és bár ezügyben a Fidesz álláspontja úgy tűnik, érdemben nem változott, de) mostanában mindenből ál-szuverenitási kérdést csinálnak, hogy a NATO-bővítés folyamatos gáncsolásáról már ne is beszéljek. És nyilván erre az európai partnerek is emlékeznek, sőt, jobban, mint mi. Az elnökségi programban szerepel az illegális migráció megfékezésének kérdése is, amelyet – bár valóban fontos és szintén aktuális kérdés – nyilvánvalóan pártpolitikai célokra fog használni a Fidesz és nem például arra, hogy az illegális migrációt szervező embercsempészek botrányos szabadon engedésének (egyébként uniós szabályokkal ellenes) gyakorlatát tárgyalják ki. Az egyik nagy patron a magyar elnökség tárában a bővítéspolitika kérdésének napirenden tartása, azonban itt is vannak gubancok. Annak ellenére, hogy az elmúlt években ezt a portfóliót a magyar kormány által delegált uniós biztos vitte, vagyis naprakész és eredményes tárgyalópartnerek ebben a témában, azonban minimum sajátos lesz, ahogy az EU csődjéről, szétbomlásáról, esetleges felszántásáról elmélkedő Fidesz fogja sürgetni például a balkáni országok csatlakozásának felgyorsítását, ráadásul úgy, hogy amikor legutóbb Ukrajna ügye volt napirenden, a magyar kormányfő inkább kiment kávézni.

Arra mindig és mindenképpen büszkének kell legyünk, hogy ránk került a sor és mi adjuk az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Fontos feladat, szép feladat, a figyelem most félévig Magyarországon lesz. Sajnálatos, hogy Orbánék egyelőre úgy tűnik, ezt a lehetőséget is elszalasztják és piti politikai játékokra használják majd. A magyar elnökség szlogenje például („Make Europe Great Again! – Tegyük Európát újra naggyá!”) önmagában, alapüzenetében még nem lenne problémás, ha nem direkt és tudatosan a korábbi amerikai elnök, Donald Trump ortodox-protekcionista politikájának szlogenjét („Make America Great Again!”) venné alapul és provokálná ezzel a teljes európai közösséget. Ez nettó provokáció, ami ráadásul teljesen felesleges, mivel egy jó (?) poén elsütésén túl semmi, de semmi hasznot nem hajt Magyarországnak. Orbán kap esetleg majd egy buksi-simit Trumptól, de ennyit azért nekünk nem ér. Mennyivel jobb lenne, ha őszintén és magabiztosan mondhatnánk jóelőre, hogy a magyar elnökségre minden magyar büszke lehet majd. Meglátjuk.

Ujhelyi István
politikai szemtanú

Joe Biden elnök leváltásáról tárgyalnak

FüHü

-

2024-06-28

0

A New York Times rovatvezetője, Thomas Friedman, Joe Biden amerikai elnök közeli munkatársa szerint a hivatalban lévő elnököt le kell váltani.

„Biden elnök a barátom. Ki kell szállnia a versenyből”

– írja Friedman.

Az első vitára Biden és Trump között péntek este került sor. A CNN meg nem nevezett forrásaira hivatkozva arról számolt be, hogy az Egyesült Államok Demokrata Pártját pánik kerítette hatalmába Biden megszólalásai után. A Demokrata Párt három potenciális elnökjelöltjéhez közel álló stratégák elmondták, hogy a vita alatt elárasztották őket sms-üzenetekkel. Egyikük elmondta, hogy olyan kéréseket kapott, hogy az általa képviselt jelöltet Biden alternatívájaként jelölje. Ennek a jelöltnek a nevét nem hozták nyilvánosságra.
Egy másik lehetséges jelölt tanácsadója megjegyezte, hogy több “katasztrófa” üzenetet kapott kulcsfontosságú adományozóktól. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a demokratáknak valahogyan foglalkozniuk kell a kérdéssel. Ugyanakkor elismerte, hogy nem sokat lehet tenni, hacsak Biden maga nem dönt úgy, hogy kiszáll a versenyből.

A Demokrata Párt konvencióját augusztusban tartják, ahol Bident elnökjelöltnek fogják jelölni. Elméletileg a politikai szövetség megváltoztathatja az irányt, és más személyt jelölhet.

Az oroszok elhagyják a dollárt a jüan kedvéért?

FüHü

-

2024-06-28

0

Az oroszok elhagyják a dollárt a jüan kedvéért?

Miután az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma idén júniusban szankciókat vezetett be a moszkvai tőzsdére és leányvállalataira, a tőzsdének le kellett állítania a dollárral és euróval való kereskedést, gyakorlatilag áthelyezve ezeket a tranzakciókat a tőzsdén kívüli piacra.

Az oroszok hagyományosan külföldi valutát használtak megtakarításokhoz. Az év elején a lakosság közel 100 milliárd dollár készpénzt halmozott fel. Márciusi jelentésében az orosz központi bank megjegyezte, hogy a lakosság által vásárolt deviza 81 százaléka dollárban és euróban volt. Bár a Központi Bank leállította ezeknek az adatoknak a közzétételét, úgy tűnik, hogy a preferenciák a jüan javára tolódnak el, különösen azért, mert a legutóbbi szankciók csak megerősítik a kínai valuta megbízhatóságát orosz kontextusban. A Meduza elmagyarázza, hogy a jüan helyettesítheti-e a dollárt az egyszerű oroszok számára, és mennyire biztonságos lehetőség a megtakarításokra.

A jüan csak egyike a moszkvai tőzsdén jegyzett 39 pénzügyi eszköznek, de ezek többségének kereskedelme leállt a szankciók miatt. Jelenleg csak öt pénznem áll rendelkezésre a tőzsdén: a kínai jüan, a török líra, a fehérorosz rubel, a kazahsztáni tenge és az örmény dram.

Az orosz bankok azonban több lehetőséget kínálnak. Ott az oroszok nemcsak amerikai dollárhoz és euróhoz férhetnek hozzá, hanem brit fonthoz, svájci frankhoz, japán jenhez, kanadai dollárhoz, thai bahthoz, svéd koronához, norvég koronához, dán koronához, lengyel zlotyhoz, izraeli sékelhez és más valutákhoz (beleértve természetesen a jüant is).

Miért választják a jüant?

Az olyan valuták, mint a líra, a fehérorosz rubel, a tenge és a dram mind sokkal volatilisebbek, mint a kínai jüan, és a közgazdászok szerint még nem alkalmasak befektetésre vagy megtakarításra.

A kínai jüan stabil valutaként tűnik ki, amelyre nem vonatkoznak korlátozások. Az orosz központi bank lehetővé teszi a jüan szabad felvételét a bankszámlákról, ellentétben a dollárral és az euróval.

A Kínai Népi Bank hivatalosan nem tiltotta meg a két ország közötti pénzküldést vagy az orosz pénzügyi szervezetekkel való tranzakciókat. És bár még mindig vannak fizetési problémák, ezeket a kínai bankok attól való félelme okozza, hogy a hivatalos korlátozások helyett az amerikai szankciók megsértésébe esnek.

Ez számos előnyt biztosít a jüannak az orosz piacon. Az a tény, hogy még mindig kereskednek vele a tőzsdén, azt jelenti, hogy a befektetők figyelemmel kísérhetik dinamikus árfolyamát. A bankok az oroszoknak is felajánlhatják a pénznemben történő betétek elhelyezésének lehetőségét, lehetővé téve a jüan számára, hogy hozamokat generáljon és megtakarításokra használja.

Ráadásul Kína továbbra is Oroszország fő kereskedelmi partnere, így a jüan nélkülözhetetlen a vállalkozások számára. A kínai valuta már most is az orosz vállalatok exportbevételeinek közel 36 százalékát és az importfizetések 37 százalékát teszi ki.

A valuta iránti igény arra késztette az orosz vállalatokat, hogy havonta több mint 114,6 millió dollár értékű kötvényeket bocsássanak ki jüanban.

Ez a befektetőket is vonzotta, és a jüan részesedése a moszkvai tőzsde devizatranzakcióiban már a legutóbbi szankciós csomag előtt elérte az 54 százalékot, így Oroszország fő devizájává vált.

A jüan népszerűsége előnyös Oroszország számára?

Nehéz határozottan megmondani, de az orosz gazdaságnak kevés alternatívája van. Az összes „barátságos” valuta közül csak a jüan szerepel a Nemzetközi Valutaalap tartalékvaluta kosarában. 2023-ban a második helyen állt a globális kereskedelmi elszámolásokban a SWIFT rendszeren keresztül, bár részesedése 20-szor kisebb volt, mint az amerikai dolláré. Oroszország a Pekinggel folytatott tranzakciókon túl a jüant is használja: tavaly a harmadik országokkal folytatott kereskedelmének negyedét kínai valutában bonyolította le. Egor Susin, a Gazprombank Private Banking ügyvezető igazgatója kiemeli azokat a kínai statisztikákat, amelyek azt mutatják, hogy Peking egyre inkább használja a jüant a külkereskedelemben, a valutában történő fizetések 10-20 százalékkal meghaladják a dollártranzakciókat.

Az orosz központi bank is növeli jüan tartalékait.

A Központi Bank csak a teljes rendelkezésre álló forrását teszi közzé, de tavaly a Bloomberg becslése szerint a banknak körülbelül 45 milliárd dollárnak megfelelő jüanja volt.

A Raiffeisenbank elemzője, Stanislav Murashov úgy véli, hogy „a jelenlegi körülmények között a legjobb lehetőségek a jüan és az arany, mivel más nem konvertibilis valuták nagyobb kockázatot hordoznak, mint a diverzifikáció előnyei.” Azonban a kínai jüan sem szabadon konvertibilis, így az orosz tartalékok stabilitása kérdéses.

Kína egyedülálló kettős valutarendszere azt jelenti, hogy az országnak két árfolyama van a jüanra. A szárazföldön a jüant (CNY-ként jelölve) szigorúan szabályozza a Kínai Népi Bank, és számos korlátozás vonatkozik rá, beleértve az export-import szerződésekre vonatkozó követelményeket és a valutaátváltáshoz szükséges speciális számlákat. Ezzel szemben az offshore jüan (CNH) szabadabban működik a Hongkongi Monetáris Hatóság alatt, és nem vonatkozik rá a szárazföldi Kína törvényei. Peking azonban piaci akciókkal befolyásolja az offshore jüant, például nagy vásárlásokkal a hongkongi tőzsdén, ami erősítheti a CNH-t és gyengítheti a dollárt. Ez a stratégia a CNY számára is előnyös a két jüan típus közötti törvényesen megállapított 1:1 paritás miatt, bár értékük kissé eltérhet harmadik valutákra cserélve. Történelmileg a kínai szabályozó nagyon konzervatív volt a devizapiac kezelésében, és Kína különféle beavatkozásokat alkalmaz, hogy rendszeresen kiigazítsa a jüan értékét, hogy megfeleljen gazdasági igényeinek.

A szankciók érinthetik a jüant?

A helyzet továbbra is bizonytalan.

Az amerikai szankciók gyakorlatilag blokkolták nemcsak az amerikai dollárban és euróban, hanem a hongkongi dollárban való kereskedést is, ami a jüanra történő kényszerű átváltásokhoz vezetett.

Ez azt jelzi, hogy a moszkvai tőzsde továbbra is levelező banki kapcsolatokat tart fenn a kínai bankokkal.

Eközben a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy az Egyesült Államok arra készül, hogy szankciókat vezessen be a kínai bankok ellen, amelyek segítenek Oroszországnak megkerülni a korlátozásokat. Ha ez megtörténik, veszélybe kerülhet a jüan kereskedése a tőzsdén, az oroszok még jüanban sem tudnak pénzt utalni külföldre, és a nemzetközi tranzakciók még bonyolultabbá válhatnak.

Egyelőre még mindig lehetséges jüan átutalása külföldre, és az ilyen átutalások még mindig sokkal több lehetőséget kínálnak, mint a dollárban és euróban történő átutalások. A bankok vonakodnak ezekkel a „mérgező” valutákkal dolgozni, és megfizethetetlen díjakat vezettek be az átutalásokra (még a beérkezőkre is) és a betétekre. A jüan esetében azonban a bankok arra figyelmeztetnek, hogy

sok múlik azon, hogy a külföldi kedvezményezett hajlandó-e pénzt elfogadni egy szankcionált orosz szervezettől.

Készen állnak az oroszok a váltásra?

A Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum előadói megjegyezték, hogy a jüan már az orosz pénzügyi rendszer központi elemévé vált. Mivel a szankciók olyan valutákat érintenek, mint a dollár és az euró, az oroszok egyre inkább a jüanhoz fordulnak megtakarításért, stabil befektetésnek tekintve a rubel volatilitása közepette. (Az Egyesült Arab Emírségek dirhamjai potenciális alternatíva, de a hozamok alacsonyabbak.) Az oroszok is elkezdték spekulatív eszközként használni a határidős devizaügyleteket, az új szankciókat követően pedig megugrott a kereslet.

A SuperJob felmérése szerint a dollár népszerűsége megtakarítási eszközként csökkent az elmúlt évben, és az oroszok mindössze 30 százaléka hajlandó használni, szemben a 37 százalékkal.

Ez az arány azonban még mindig meghaladja a jüanét, és az oroszoknak csak 27 százaléka nyitott arra, hogy pénzének legalább egy részét kínai valutában tegye félre. Az Otkritie Bank által végzett másik felmérés azonban azt mutatta, hogy Oroszország lakosságának 40 százaléka a jüant a dollár életképes alternatívájának tekinti. Az elemzők azt jósolják, hogy 2024 végére a jüan az oroszok összes valutamegtakarításának egyharmadát teszi ki. Egyes bankokban a jüan már a betétek egyharmadát teszi ki, és az arány csak növekszik.

A brókerek is elkezdték bemutatni közönségüket a jüannak, elmagyarázva a valutával való kereskedés kockázatait és előnyeit, és összehasonlítva azt dollárral és euróval. Ezenkívül a pénzügyekre összpontosító Telegram-csatornák megpróbálják meghatározni az amerikai dollár piaci értékét a jüan árfolyam segítségével. Sofia Donets, a Tinkoff Investments vezető közgazdásza kiemelte a kínai valuta jelentőségét Oroszország jelenlegi gazdaságában:

„Ha még nem tanultad meg a rubel és a jüan árfolyamát, tanuld meg.”

A Fidesz és a szerencsejáték

FüHü

-

2024-06-27

0

Így alakította a magyar kormány szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja a választási platformokat. A választási platformok meghatározó szerepet játszanak a politikai programok alakításában és a választók megnyerésében.

A Fidesz szerencsejátékot államosító álláspontja az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott választási programjaikban, így jelentős hatással volt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra.

A https://casinorix-hu.com/ gyűjtése alapján az országban számos külföldi licenccel rendelkező online kaszinó is elérhető, de ezek gyakran alternatív linkeken működnek a szigorú szabályozások miatt. Ennek ellenére gyakorlatilag korlátlan számban elérhetők a nyerőgépek, asztali és élő játékok egyaránt.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan formálta a Fidesz szerencsejáték-államosító politikája a választási platformokat és milyen következményei vannak ennek a magyar közéletre.

A Fidesz szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja: a választási platformok áttekintése

A Fidesz politikája a szerencsejáték terén az elmúlt években jelentős figyelmet kapott. A párt 2010-től 2022-ig tartó választási platformjait elemezve világossá válik, hogy a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok módosítása és a szabályozási keret megváltoztatása fontos szerepet játszott a programjukban. A Fidesz következetesen támogatta a szerencsejáték szabályozásának államosítását, különösen a kaszinók és az online szerencsejátékok területén.

Ez a megközelítés nemcsak a választási kampányok során jelent meg, hanem a kormányzati tevékenységek során is, ahol a szabályozási keret állami keretek közé szorítása volt a fő irányvonal. A párt a többi között a koncessziós szerződések és az engedélyezési folyamatok szigorításával kívánta vonzóbbá tenni a magyar szerencsejáték-piacot a hazai befektetők számára, miközben egyértelműen a külföldiek kiszorítása volt a cél. Ezen túlmenően a Fidesz a szerencsejáték-ipart terhelő adók csökkentése mellett is elkötelezett volt, hogy ezek az állami vállalkozások könnyebben tudjanak működni és fejlődni.

A Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontjának motivációi

A Fidesz szerencsejáték-párti álláspontjának mögöttes motivációi több tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt a szerencsejátékból származó bevételek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar kormány költségvetéséhez, ami különösen fontos a gazdasági nehézségek (például világjárványok) idején. A szerencsejáték-ipar adóbevételei jelentős forrást jelentenek a kormány számára, amit infrastruktúra fejlesztésére, egészségügyi és oktatási kiadásokra fordíthatnak.

Másrészt a szerencsejáték-ipar munkahelyeket teremt, ami javítja a foglalkoztatási mutatókat és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az új kaszinók és szerencsejáték-szolgáltatások létrehozása számos új munkahelyet teremt, nemcsak közvetlenül a kaszinókban, hanem az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokban is.

Emellett a szerencsejáték-államosító álláspont a választókra is pozitív hatással lehet, főleg azokra, akik élvezik a szerencsejáték nyújtotta szórakozást. A Fidesz emiatt szélesebb választói bázist érhet el és növelheti támogatottságát.

Az online kaszinóhirdetések morális vonatkozásai Magyarországon

A Fidesz politikája jelentős hatást gyakorolt az online szerencsejáték-iparra Magyarországon. Az engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók számának növekedése, valamint a szerencsejáték-hirdetések és -szponzorációk szabályozásának enyhítése mind hozzájárult az iparág növekedéséhez. Az online kaszinók és fogadóirodák száma az évek alatt csak nőtt, és ez egyaránt vonatkozik az állami és a külföldi szolgáltatókra.

A Fidesz kormányának politikája révén több új (kormányközeli körhöz köthető) kaszinó nyitotta meg kapuit Magyarországon, és a külföldi befektetők továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar szerencsejáték-piac iránt.

A szerencsejáték-ipar fellendülése pozitív hatással volt az építőiparra is, hiszen az új kaszinók építése és a meglévők felújítása jelentős beruházásokat vonzott be az országba, ami még több munkahelyet teremtett és fokozta a gazdasági növekedést.

A Fidesz politikájának hatása a magyar társadalomra

A Fidesz szerencsejáték-párti politikájának társadalmi és morális vonatkozásairól is érdemes egy-két szót ejteni. Az egyik legnagyobb aggodalom a problémás szerencsejáték és a függőség kialakulása.

A szerencsejáték-ipar növekedése társadalmi problémákat is okozhat, például családok is széthullhatnak miatta, vagy pénzügyi problémákhoz vezethet. A szerencsejáték negatív hatásai a közegészségügyre vonatkozóan szintén jelentős aggályokat vetnek fel.

Ezen problémák kezelésére a Fidesz kormánya több intézkedést is bevezetett, mint például a szerencsejáték-függőséggel küzdők számára elérhető segélyvonalak és támogatási programok. Azonban ezek az intézkedések gyakran nem elegendőek, és további erőfeszítésekre van szükség a probléma kezelésére és a társadalom védelmére.

A szerencsejáték-ipar növekedése és az ezzel járó társadalmi problémák közötti egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent a magyar kormány számára is, ezért hosszú távú stratégiákra van szükség a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.

Végszó

Az tehát világosan látható, hogy a Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontja jelentős hatást gyakorolt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra. A politikai megközelítésük ugyan gazdasági előnyökkel is járhat, de ugyanakkor komoly társadalmi és morális kérdéseket is felvet. A jövőben fontos lenne további kutatások és intézkedések elvégzése annak érdekében, hogy a szerencsejáték-ipar átláthatóan és felelősségteljesen működjön, miközben védi a játékosok és a társadalom egészének érdekeit.

Elhozhatta volna a békét egy isztambuli megállapodás?

FüHü

-

2024-06-26

0

Elhozhatta volna a békét egy isztambuli megállapodás?

A posztszovjet köztársaságok tapasztalatai a Moszkvával kötött biztonságpolitikai megállapodásokkal kapcsolatban olyanok, hogy a 2022-es orosz-ukrán tárgyalásoknak kevés esélye volt a sikerre.

Az elmúlt hónapokban számos politikai vagy szakértői reflexió jelent meg a 2022 február-áprilisában Fehéroroszországban és Törökországban folytatott orosz-ukrán tárgyalásokról. Bár ezek a hozzászólások új részleteket és érdekes perspektívákat tartalmaznak, a legtöbbjük vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy nem szerepel kiemelten Moszkva siralmas teljesítménye a volt szovjet köztársaságokkal kötött politikai és biztonsági megállapodások végrehajtása terén. A békés alternatív történelem esélyeiről szóló közelmúltbeli viták nagy része nem veszi figyelembe a múltbeli tapasztalatokat, és hallgatólagosan feltételezi, hogy a Kreml betartana minden aláírt megállapodást. Ez a feltételezés ellentétes a hasonló helyzetekben megfigyelhető orosz magatartással.
A volt szovjet köztársaságokkal kötött, biztonsággal kapcsolatos megállapodások kulcsfontosságú cikkeinek Moszkva általi teljesítése – nem is beszélve azok szelleméről – katasztrofális. Oroszország maga is gyakran hangosan panaszkodik gyengébb tárgyalópartnerei állítólagos helytelen viselkedése miatt a dokumentum aláírása előtt, alatt és után. A Kreml szóvivői következetesen követelik azoknak a cikkelyeknek a teljes körű végrehajtását, amelyek a leginkább érdeklik őket, valamint Moszkva saját értelmezésének elfogadását. Ugyanakkor a Kreml rugalmas volt a saját anyagi kötelezettségei tekintetében – legyenek azok a Moszkva és más posztszovjet államok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségek. A Kreml politikai megbízhatatlansága gyakran éppen azokat az orosz kötelezettségeket érintette, amelyek kritikusak voltak ahhoz, hogy a megállapodásoknak értelme legyen.

Oroszország megszegett ígéretei

A Kreml jogi nihilizmusának és az aláírt megállapodások tragikus következményekkel járó orosz be nem tartásának esetei az elmúlt 35 év során számtalan esetben fordultak elő. Számos régebbi, Moszkva és Kijev közötti megállapodást, amelyek a posztszovjet térség nemzetközi kapcsolatainak alapját képezték, megszegtek. A legkövetkezetesebb az 1991 decemberében Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna között megkötött Beloveza-megállapodás volt, amely feloszlatta a Szovjetuniót, és amelyet Putyin 2005-ben „a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezett. Ebben a történelmi jelentőségű és teljes mértékben ratifikált szerződésben a három ország létrehozta a Független Államok Közösségét, és konszenzusos módon rögzítette és megígérte, hogy tiszteletben tartja új államhatárait – beleértve azt is, hogy a Krím, Szevasztopol és Donbász Ukrajnához tartozik. A belovezsi megállapodás 5. cikke kimondja, hogy: „A Magas Szerződő Felek elismerik és tiszteletben tartják egymás területi integritását és a Közösségen belüli meglévő határok sérthetetlenségét”.
Szinte napra pontosan három évvel később egy másik történelmi dokumentum következett, a mára már hírhedt Budapesti Memorandum a biztonsági biztosítékokról. Az 1968-as atomsorompó-szerződés (NPT) e függelékében Moszkva, Washington és London az 1994 decemberében Magyarországon tartott utolsó és végzetes KKBE-csúcstalálkozón Kijevnek – cserébe azért, hogy Ukrajna átadja nukleáris robbanófejeit Oroszországnak – megígérte, hogy tiszteletben tartja Ukrajna államhatárait, területi integritását és politikai szuverenitását. A Szovjetunió felbomlása után rövid ideig Kijev rendelkezett a világ harmadik legnagyobb nukleáris fegyverarzenáljával. 1994-ben nemcsak arra kötelezte el magát, hogy leszereli használhatatlan stratégiai rakétáit, hanem arra is, hogy minden más tömegpusztító fegyvert és az ezek előállítására alkalmas anyagot átad Oroszországnak. Ugyanez vonatkozott Ukrajna különböző örökölt hordozóeszközeire, például bombázókra vagy rakétákra is.
Az atomsorompó-szerződés három letéteményes állama, köztük Oroszország, az 1994-es memorandum első két cikkében leszögezi:
„1. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága megerősítik Ukrajnával szembeni elkötelezettségüket, hogy a BTK záróokmányának elveivel összhangban tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait. 2. 3. Az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága újólag megerősítik azon kötelezettségüket, hogy tartózkodnak az Ukrajna területi integritása vagy politikai függetlensége elleni erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és hogy egyikük fegyverét sem fogják Ukrajna ellen használni, kivéve önvédelemből vagy más módon, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban.”.
Ezeket az ígéreteket Moszkva 2014 óta egyre égbekiáltóbb módon szegte meg. Oroszország nemcsak úgynevezett népköztársaságokat hozott létre ukrán földön, hanem 2014 márciusában és 2022 szeptemberében hivatalosan is elcsatolt ukrán területeket, utóbbi esetben olyan területeket, sőt egész városokat is, amelyeket nem ellenőriz.
Az orosz-ukrán háború kapcsán kötött megállapodások többségét Moszkva szintén megszegte. A leghírhedtebbek közülük az úgynevezett minszki megállapodások, amelyeket Kijev fegyverrel fenyegetve írt alá 2014-ben és 2015-ben. A 2014 szeptemberi minszki jegyzőkönyvben („Minszk-I”) Oroszország ukrajnai nagykövete aláírta, hogy „kivonja Ukrajna területéről az illegális fegyveres csoportokat és katonai felszerelést, valamint a harcosokat és zsoldosokat”. A 2015. februári minszki intézkedéscsomagban („Minszk-II”) Moszkva ismét ígéretet tett arra, hogy „az EBESZ felügyelete mellett kivonja Ukrajna területéről az összes külföldi fegyveres erőt, katonai felszerelést, valamint zsoldosokat, [valamint] az összes illegális csoportot”. A Kreml soha nem adta jelét annak, hogy komolyan elkezdte volna teljesíteni ezeket és más ígéreteket, és valószínűleg soha nem is állt szándékában.

A moldovai és a grúz esetek

Az Oroszország által megszegett megállapodások közül azonban azok, amelyek a legfontosabbak lehetnek a 2022-es állítólagos isztambuli megállapodás esélyeinek megítélése szempontjából, azok, amelyek nem Ukrajnát érintik, és amelyeket akkor írtak alá, amikor Putyin még nem volt elnök. Ezek az – első pillantásra egymástól független – érvénytelenítések ugyanis egy szélesebb körű patológiára utalnak Oroszországnak az úgynevezett közeli külföldhöz (azaz a posztszovjet térséghez) való hozzáállásában. Az Ukrajnához nem kapcsolódó szerződésszegések egy szélesebb körű magatartásmintát mutatnak, amely nem csak Ukrajnára vonatkozik, és amelyet nem csak Putyin személyisége alakít.
1994 októberében Moszkva megállapodást írt alá az Orosz Föderáció és a Moldovai Köztársaság között az Orosz Föderációnak a Moldovai Köztársaság területén ideiglenesen állomásozó katonai egységei/alakulatai kivonásának jogi státuszáról, eljárásáról és időtartamáról. A kulcsfontosságú 2. cikkben a Kreml ígéretet tett:
„Az orosz fél a technikai lehetőségekkel és a csapatok új telepítési helyének megszervezéséhez szükséges idővel összhangban a jelen megállapodás hatálybalépésétől számított három éven belül kivonja ezeket a katonai erőket. Az Orosz Föderáció katonai egységeinek a Moldovai Köztársaság területéről történő kivonására vonatkozó gyakorlati lépéseket e határidőn belül a Dnyeszteren túli konfliktus politikai rendezésével és a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiója különleges státuszának meghatározásával fogják szinkronizálni.”.
Ugyanebben az évben a Moldovai Köztársaság elfogadta új posztszovjet alkotmányát, amelyben semleges államként határozta meg magát. A még mindig hatályos 1994-es moldovai alkotmány 11. cikke kimondja: „A Moldovai Köztársaság állandó semlegességét hirdeti. […] A Moldovai Köztársaság nem ismeri el külföldi katonai csapatok állomásoztatását a területén”.
Ennek ellenére a 14. orosz hadsereg maradványai, amelyeket ma „Orosz Erők Operatív Csoportjának” neveznek, Chisinau akarata ellenére és az 1994-es orosz-moldovai szerződéssel ellentétben továbbra is a Moldovai Köztársaság területén tartózkodnak. A Dnyeszteren túli területi konfliktus nem oldódott meg a Moszkva és Chisinau 1994-es szerződésében említett hároméves időszakon belül sem. Moldova alkotmányos kizárását a NATO-csatlakozásból és a külföldi csapatoknak a területén való elhelyezéséből – amelyek szintén fontos témák a lehetséges orosz-ukrán kompromisszumról folyó vitában – Moszkva akkor is, mint most, figyelmen kívül hagyta. Az orosz csapatok 30 évvel később is a moldovai területen tartózkodnak, megsértve Moldova alkotmányát, ahogyan az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldovai Köztársaság is Oroszország álállamaként és szatellitjeként.
Oroszország Grúziához való hozzáállása és a Moszkva és Tbiliszi közötti 2008. augusztusi tűzszüneti megállapodás némileg hasonló történetet mesél el. A megállapodást a két ország akkori elnöke, Dmitrij Medvegyev és Mihail Szaakasvili írta alá. Az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy után „Sarkozy-tervnek” is nevezték. Franciaország abban az időben az Európai Unió soros elnöke volt, amely közvetített a megállapodás megkötésében. A megállapodás véget vetett a 2008-as ötnapos orosz-grúz háborúnak. Az 5. cikkely előírta, hogy a néhány nappal korábban Abháziába és a Cshinvali régióba bevonult orosz csapatok visszatérnek eredeti oroszországi állásaikba: „Az Orosz Föderáció fegyveres erőit a fegyveres akciók megkezdése előtti vonalra vonják vissza”.
Ennek ellenére Moszkva jelentős számú csapatát grúz területen hagyta, nyilvánvalóan megsértve ezzel az augusztusi megállapodást. Ami még rosszabb, 2008 augusztusának végén független államként ismerte el Abháziát és az úgynevezett Dél-Oszétiát, azaz a csennyeváli régiót. Kiderült, hogy Moszkva kezdeti jóváhagyása és a hamarosan félbehagyott Sarkozy-terv aláírása nemcsak Grúzia megtévesztése volt. Hanem az Európai Unió félrevezetésére is, amellyel Moszkva abban az időszakban jó kapcsolatokat szeretett volna fenntartani.

Következtetések

Talán a legtöbb komoly elemző következtetésével ellentétben volt egy csekély esély arra, hogy Kijev 2022 tavaszán Isztambulban aláírta volna a dokumentumot Moszkvával. Soha nem fogjuk biztosan megtudni. Amit viszont a közelmúlt tapasztalataiból tudunk, az az, hogy a posztszovjet Oroszország hogyan és miért bocsátkozik béketárgyalásokba. A Kreml az ilyen állítólagos alkukat az orosz hegemóniát el nem fogadó posztszovjet államok elleni hibrid hadviselésének egyik eszközének tekinti.
Valószínűleg az isztambuli tárgyalásokon és azt követően is a múltból jól ismert mintát követő orosz magatartást láthattunk volna: miután Moszkva megszállta a posztszovjet államot, fegyverrel fenyegetve keresztülnyom egy ferde megállapodást. Ahogy a két minszki megállapodás is jelzi, egy isztambuli megállapodás már önmagában is a nemzetközi jog átformálását jelentette volna. Második lépésben Moszkva még a kiegyensúlyozatlan dokumentum néhány lényeges pontját sem hajtaná végre. Valamilyen ürüggyel Moszkva de facto visszavonná a megállapodás jóváhagyását, miközben továbbra is ragaszkodna az általa előnyben részesített pontok végrehajtásához.
A 2022-es isztambuli dokumentum Moszkva általi aláírása – ha egyáltalán megengedjük egy ilyen forgatókönyv lehetőségét – a feszültségek átmeneti enyhülését eredményezhette volna. A korábbi orosz magatartásból ítélve azonban a látszólagos alku a minszki megállapodásokhoz hasonlóan a nemzetközi jog újabb felforgatását eredményezte volna. Mindenekelőtt egy feltételezett isztambuli megállapodást Moszkva valószínűleg nem tartott volna be. Nem akadályozta volna meg Oroszország további beavatkozását a volt szovjet köztársaságok belügyeibe, és nem vezetett volna az orosz katonai agresszivitás és területi étvágy csökkenéséhez. Ellenkezőleg, a következő orosz invázió jellemzően rosszabb volt, mint az előző.

Andreas Umland

Karnyújtásnyira még egy háború

FüHü

-

2024-06-25

0

Az elmúlt néhány hétben világossá vált az izraeli politika és a hadsereg számára, hogy a Hezbollah elleni háború elkerülhetetlen. Ez már nem a „ha” ez történik vagy ha amaz történik, itt már csak a „mikor” kérdéses.

Október 8. óta, a pusztító Hamász-mészárlást követő napon a Hezbollah minden nap megtámadja Izraelt, és azóta is minden nap megismétli. A terrorcsoport több mint 5000 rakétát, páncéltörő rakétát és robbanóanyaggal megrakott drónt lőtt ki az északi határ felé, 60 000 északon élő izraelit kényszerítve, hogy hagyja el otthonát, és a saját országukban lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekké változtatta őket, és egyelőre senki nem tudja mikor mehetnek vissza otthonaikba.

Magas rangú izraeli tisztviselők szerint megkezdődött a visszaszámlálás a Hezbollah elleni potenciális háborúig.

Álláspontjuk szerint nem maradt más választásuk. Az izraeli tisztviselők hónapok óta mondták a Hezbollahnak, hogy vonuljon vissza, különben kénytelen lesz megtámadni őket. Ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket diplomáciai úton oldották volna meg, és hagyták volna hazatérni a kitelepített izraelieket, a Hezbollah csak fokozta támadásait.

Az iráni terrorszervezet libanoni meghatalmazottja csak a múlt héten többször megfenyegette Izraelt, amelyek közül az első egy olyan videó volt, amelyről a Hezbollah azt állítja, hogy észrevétlenül bejutottak az izraeli légtérbe és a drónfelvételek számos érzékeny területet dokumentáltak, köztük Haifa kikötőjét, és az izraeli haditengerészeti bázist. A Hezbollah állítja, hogy a stratégiailag fontos katonai helyeket térképeztek fel az északi határon túl.

A felvételeken civilek otthonai, valamint az Iron Dome és a David’s Sling légvédelmi rendszerek elhelyezkedése is szerepelt.

A libanoni Hezbollah vezetője, Sayyed Hassan Nasrallah beszédet mondott egy televíziós beszédben, 2024. június 19-én napokkal a drónfelvétel nyilvánosságra hozatala után Naszrallah ismét megfenyegette Izraelt egy televíziós adásban. A terroristavezér azt mondta, hogy

„Izraelben egyetlen hely sem lesz biztonságban”,

ha Izrael háborút indít. Naszrallah Ciprust és a Földközi-tenger más részeit is megfenyegette.

Ennek ellenére a valóság az, hogy Izrael az október 7-i támadások óta készül erre. Az IDF volt vezérkari főnöke, Gadi Eisenkot a megelőző csapás ellen érvelt, mondván, hogy egy ilyen támadás „stratégiai hiba” lett volna, és valószínűleg regionális háborút váltott volna ki.

Az emberi jogi csoportok, a Nemzetközi Büntetőbíróság és a világ vezetői többnyire hallgattak a Hezbollah cselekedeteiről. Úgy tűnik, azoknak, akik általában gyorsan elítélik és démonizálják Izraelt, nem érdekük, hogy a Hezbollah agressziójának elítélése. Pedig a diplomácia eszközeivel meg lehetne akadályozni a háborút a térségben.

A Hezbollah nem hivatalos hadüzenete

A Hezbollahnak van egy iráni síita fundamentalista programja, amelynek célja Izrael elpusztítása, és Izrael nem várhat tétlenül. Izraelnek jogában áll megvédeni határait, és megakadályozni az október 7-i bármilyen változatot a jövőben.

Az izraeliek semmiképpen sem akarnak háborút a Hezbollahhal. Ennek következményei teljesen pusztítóak lennének kicsiny zsidó nemzetükre nézve. Szakértők kifejtik, hogy a Hezbollah rakéta képességeinek nagy része rövid hatótávolságú, ami azt jelenti, hogy az egész északi határ és az évek óta északon élő gazdálkodók otthonai teljesen megsemmisülnének.

Izrael megteszi, amit tennie kell, nemzetközi támogatással vagy anélkül. Ennek ellenére a labda a Hezbollah térfelén van, és a nemzetközi közösség felelőssége, hogy nyomást gyakoroljon az iráni terrorszervezet libanoni megbízottjára, hogy hagyja abba a támadásokat, és vegye figyelembe Biden figyelmeztetését, amikor azt mondta:

„Ne tedd”.

A NATO-csúcson szó lesz arról, hogy Ukrajna a Szövetség tagja legyen

FüHü

-

2024-06-19

0

A NATO-csúcson szó lesz arról, hogy Ukrajna a Szövetség tagja legyen

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kijelentette, hogy az Észak-atlanti Szövetség július 9-11-én Washingtonban tartandó csúcstalálkozójának előestéjén a szövetségesek számos Ukrajnával kapcsolatos kérdést tárgyalnak és oldanak meg – ezt Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatón mondta egy washingtoni találkozó után.

A NATO-főtitkár emlékeztetett arra, hogy tárgyalnak az Ukrajnának nyújtott katonai kiképzésről és segítségnyújtásról, és azt is elmondta, hogy újabb bejelentésekre számít Ukrajna nagyobb katonai támogatásáról.

„Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan megfogalmazásunk is, hogy Ukrajna a Szövetség tagja lesz… A pontos megfogalmazásról, hogy pontosan miben fogunk megegyezni, jelenleg is folyik a tárgyalás a NATO-tagok között, de biztos vagyok benne, hogy a csúcstalálkozóig meg fogjuk tenni. jó egyetértés van a megoldásban”

– jegyezte meg Stoltenberg.

Kifejezte továbbá szilárd meggyőződését, hogy minél erősebb a szövetség támogatása, és minél megbízhatóbbak a hosszú távú kötelezettségvállalások Ukrajnával szemben, annál hamarabb ér véget a háború.

Blinken, amerikai külügyminiszter korábban azt mondta, hogy a júliusi washingtoni NATO-csúcsnak biztosítania kell egy „híd” építését Ukrajna szövetségi tagságához.

Julian Smith , az Egyesült Államok NATO-nagykövete az észak-atlanti szövetség vezetőinek washingtoni találkozóján elmondta , hogy Ukrajna NATO-tagságának kilátásaiban fontos változások lesznek az új megfogalmazásban.

Beszámolt arról, hogy a NATO egyetértett abban, hogy politikai jelzést kell adni Ukrajnának a szövetséghez való hozzáállásával kapcsolatban, és ez a jelzés az Ukrajnának szánt átfogó segélycsomag részévé válik.

Ukrajna kormánya kijelentette, hogy a NATO-csúcs döntése konkrét álláspontot fog tartalmazni Ukrajna tagságának visszafordíthatatlanságával kapcsolatban.

FüHü

Kijevben Orbán Viktor magyar miniszterelnök Volodimir Zelenszkij államfővel folytatott tárgyalása során az azonnali tűzszünet gondolatát hirdette, amely minden oroszbarát „béketervben” szerepel, igaz nem tartotta kizárólagos megoldásnak a béke felé vezető úton.

„Szeretnénk kapcsolatot teremteni országaink között, globális együttműködési megállapodást szeretnénk kötni Ukrajnával, hasonlóan ahhoz, amit Magyarország többi szomszédjával kötöttünk”

Orbán Viktor magyar miniszterelnök július 2-án reggel érkezett Kijevbe – hosszú évek óta ez az első látogatása.

A francia szélsőjobb 40 év óta hirdeti a külföldiek kiközösítését. Mai választástól azt reméli, hogy a szociális jogokhoz, köztük a lakhatáshoz és a szociális ellátásokhoz való hozzáférést a francia állampolgársághoz kötheti.

„Jobban szeretem a lányaimat, mint az unokahúgaimat, jobban szeretem az unokahúgaimat, mint az unokatestvéreimet, az unokatestvéreimet, mint a szomszédaimat”

Egyszerre rendkívül kiemelt és egyszerre rendkívül súlytalan időszakban kerül sor az uniós magyar elnökségre, amely hivatalosan épp holnap kezdődik és tart majd egészen az év végéig.

A New York Times rovatvezetője, Thomas Friedman, Joe Biden amerikai elnök közeli munkatársa szerint a hivatalban lévő elnököt le kell váltani.

A Demokrata Párt konvencióját augusztusban tartják, ahol Bident elnökjelöltnek fogják jelölni. Elméletileg a politikai szövetség megváltoztathatja az irányt, és más személyt jelölhet.

Miért választják a jüant?

A kínai jüan stabil valutaként tűnik ki, amelyre nem vonatkoznak korlátozások. Az orosz központi bank lehetővé teszi a jüan szabad felvételét a bankszámlákról, ellentétben a dollárral és az euróval.

A jüan népszerűsége előnyös Oroszország számára?

A Központi Bank csak a teljes rendelkezésre álló forrását teszi közzé, de tavaly a Bloomberg becslése szerint a banknak körülbelül 45 milliárd dollárnak megfelelő jüanja volt.

A szankciók érinthetik a jüant?

Az amerikai szankciók gyakorlatilag blokkolták nemcsak az amerikai dollárban és euróban, hanem a hongkongi dollárban való kereskedést is, ami a jüanra történő kényszerű átváltásokhoz vezetett.

Készen állnak az oroszok a váltásra?

A SuperJob felmérése szerint a dollár népszerűsége megtakarítási eszközként csökkent az elmúlt évben, és az oroszok mindössze 30 százaléka hajlandó használni, szemben a 37 százalékkal.

Így alakította a magyar kormány szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja a választási platformokat. A választási platformok meghatározó szerepet játszanak a politikai programok alakításában és a választók megnyerésében.

A Fidesz szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja: a választási platformok áttekintése

A Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontjának motivációi

Az online kaszinóhirdetések morális vonatkozásai Magyarországon

A Fidesz politikájának hatása a magyar társadalomra

Végszó

A posztszovjet köztársaságok tapasztalatai a Moszkvával kötött biztonságpolitikai megállapodásokkal kapcsolatban olyanok, hogy a 2022-es orosz-ukrán tárgyalásoknak kevés esélye volt a sikerre.

Oroszország megszegett ígéretei

A moldovai és a grúz esetek

Következtetések

Az elmúlt néhány hétben világossá vált az izraeli politika és a hadsereg számára, hogy a Hezbollah elleni háború elkerülhetetlen. Ez már nem a „ha” ez történik vagy ha amaz történik, itt már csak a „mikor” kérdéses.

Magas rangú izraeli tisztviselők szerint megkezdődött a visszaszámlálás a Hezbollah elleni potenciális háborúig.

A Hezbollah nem hivatalos hadüzenete

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA