Falusi Tamas, Author at Független Hírügynökség Page 5 of 27

Oktatás

Falusi Tamas

-

2024-09-03

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

„Miután Vitályos Eszter felsorolta, mit tett a kormány a családokért – az ingyenes tankönyvektől és az EU-s pénzből kiosztott laptopoktól a családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszerig és a határon túli magyar diákok támogatásáig – szót ejtett a mobiltelefonok iskolai elvételéről is. Elmondása szerint az intézkedés célja, hogy nagyobb figyelem jusson a tanulásra, és a szünetekben a gyerekek ne „kütyüzzenek”, hanem beszélgessenek egymással. Úgy fogalmazott: az ingyenes laptopok kiosztása jelzi, hogy amennyiben a tanulást segíti a digitális eszköz, akkor nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is lesz a használata.”

Mint az közismert, az oktatást érintő problémák közül a nép lelkét a legérzékenyebb ponton megérintő téma a mobiltelefon betiltás, ezért arról nincs értelme írni, mert annyian ágálnak a az összes elképzelhető placcon pro meg kontra, hogy az írás a nagy zajban úgysem jutna el a tudatig. Meg aztán nincs is határozott véleményem róla, de ezt ne árulják el senkinek.

Az egyéb intézkedéseket tekintve:

Ingyenes tankönyv: a kormány ezzel ismét bizonyította, hogy a „Liberté, Égalité, Fraternité” hármasból neki a középső a kedvence (a másik kettő nem fontos annyira), így aztán a Tiborcz Alíz nevű ifjú hölgy, pont úgy ingyen jut hozzá a tankönyvekhez, mint Kolompár Rómeó, akik közül az utóbbi szülei nagyon hálásak a Miniszterelnök Úrnak, hogy ezt a nagy jótéteményt adta nekik az iskolakezdéshez. Előbbi szülei szerint ez természetes.

Érdekes lenne, ha az állam nem a tankönyv-vásárlást támogatná, hanem a szegényeket, akkor több jutna nekik ugyanannyi pénzből, és kevesebb a százmilliárdos vagyonnal bíró családoknak, viszont ez lehetetlen, hiszen akkor sérülne az Égalité szent előírása, és így a szegények jogtalan előnyhöz jutnának a gazdagokkal szemben (pfúj!).

Ez a sportban is így van, például a Real Madrid – Pillangó utcai óvoda focimeccsen pont ugyanannyit cserélhet az óvoda is, mint a Real, egy fél játékossal se többet! Punktum! Hogy miért sorsolták őket egy csoportba? Mert Alizt és Rómeót is összesorsolták ugyanabba az országba, oszt annyi! Remélem, érthető! „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, mondotta hajdan Sándor György. „Én biciklivel megyek”, tette hozzá. C’est la vie.

Kiosztott laptopok: mint tudjuk a laptopok sokmilliárdos árát a háborúpárti Nyugat adófizetői dobták össze. Az mindig veszélyes, ugyanis a migránssimogató genderisták finnyázós egy népség, és nagyon érdekli őket, hogyan költjük el a pénzüket. Emlékezhetünk: a múltkor is a magyar adófizetőkenek kellett a 13 milliárdos EU támogatást visszafizetni, nehogy vizsgálat legyen, mert Tiborcz csak így sétálhatott ki a projektből egyrészt a pénzzel, másrészt büntetlenül.
A fentiek miatt kíváncsiságból utána is olvastam.

2022. március 21.

„Nem verték nagydobra, hogy mely cégekkel kötöttek szerződést a tanulói és tanári laptopok leszállítására, amelyeket az Európai Unió újjáépítési alapjából akar majd finanszíroztatni az állam. Ezért több helyre is közadatigénylést adtunk be, hogy megtudjuk a részleteket – végül a Klebelsberg Központ válaszolt. A szerződésekben szereplő műszaki leírások alapján a notebookok egérrel, táskával, operációs rendszerrel és jótállással együtt kerültek darabonként átlagosan bruttó 300 ezer forintba. A nyertes cégek között – amelyek összesen 27 milliárd forinton osztoznak – megtalálható egy olyan vállalkozás is, amelyeket korábban az Orbán-kormánnyal hoztak összefüggésbe.”

2024.01. 11.

„Ezekben a hetekben, hónapokban osztották, osztják ki az általános iskolákban és a középiskolákban az ötödik, hatodik és kilencedik osztályosoknak azokat a laptopokat, amelyeket uniós pénzből szerzett be a Klebelsberg Központ a „digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű projekt keretében. Ebben a tanévben összesen 140 ezer laptopot vásárolt a Klebelsberg Központ bruttó 33 milliárd forint értékben a beszállítóktól.

A laptopok átlagos bruttó ára tehát 236 ezer forint.”

Mivel érdekelt, hogyan lett a laptopok ára két év alatt ennyivel olcsóbb (300e >> 236e), kerestem egy közbenső, 2023-as adatot. És találtam is.

Érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Ha pedig ehhez hozzáveszem, hogy Kiss László III. kerületi polgármestert egy, a várható büntetéstől kétségbeesetten menekülő, más(!) ügyben nyakig sáros „vállalkozó” vádalku (4 év börtön helyett egy év két hónap fogház) keretében tett vallomása alapján letartóztatták, és börtönben őrzik mostantól akármeddig, már ott is vagyunk. „Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”, kérdezi Bicska Maxi a közönséget. „Mit számít egy pár milliós szórólap beszerzés egy sok-sok milliárdos laptop beszerzéshez képest?”, kérdem én. És nincs reakció. Hallgat a mély.

A családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszer: remélem, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy ez megint csak a gazdag családoknak kedvező húzás, sőt ez még ez Égalité előírásait sem tartja be, hiszen sokan vannak, akik megfelelő jövedelem híján a kedvezményt nem, vagy csak részben tudják igénybe venni, míg a nagy jövedelmű családok egyrészt mind egy szálig, másrészt az utolsó fillérig is. Ha ehhez hozzáveszem Iványiék meghurcoltatását, a nem fizetős egészségügy lerohasztását, és a hajléktalanság kriminalizálását, akkor nyugodt lélekkel mondható, hogy a kormány jóvoltából itt csak a tehetőseknek terem babér. A többiek meg vegetálhatnak. Ha tudnak. Akár egy életen át. A pszichopatának fogalma sincs, mi az az empátia. Ezt Lázár János úgy fogalmazta meg, hogy „Akinek nincs semmije, az annyit is ér!”
A határon túli magyar diákok támogatása: az erdélyi, horvátországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és muravidéki magyar nyelvű oktatásban részt vevő diákoknak járó „Szülőföldön magyarul” támogatás 100 ezer forint.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal magyarázta, miért nem terjesztik ki Magyarországra is a pénzügyi segítséget, hogy akik Magyarországon gyermeket vállalnak, „számtalan támogatásban, adókedvezményben részesülnek, míg a határon túliak semmilyenben”. Hát, kérem szépen, egyrészt itt fentebb láthattuk a „számtalan támogatást” (akinek sírva röhögni van kedve, pluszként hozzá veheti még, hogy Magyarországon a családi pótlék 2008 óta változatlanul havonta 12 200 forint), másrészt amit Gulyás mond, az nem igaz.

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

14 év. Annyi alatt sikerült mindezt elérni.

Ha én a kormány lennék, ennyi „eredmény” láttán elbujdosnék szégyenemben, de ők nem, sőt kiállnak a placcra, és dicsekednek vele.

Na, ja. Munkaalapú társadalmakban így szokás. Az oktatás egy huszadrendű valami.

U.i.: még az is lehet, hogy az okostelefonok azért lettek betiltva, nehogy kiderüljön, teljesítményben jobbak az állam által biztosított laptopoknál

Direkt beszéd

Falusi Tamas

-

2024-09-02

0

Olvasom a Mandineren a derék Varga Miklós nyilatkozatát, aki nem kertel, hanem keményen odavág. Hogyaszongya:

„Koncz Zsuzsa egy ünnepelt előadó volt, ma is az. Furcsa dolog azt olvasni, hogy ők (Bródy és Koncz) küzdöttek. Lehet, hogy küzdöttek a maguk módján, de hát ennek ellenére elég jól éltek. Ők akkor komoly sztárok voltak, nem voltak eltiltva, nem voltak letiltva. Az, hogy ők üldözve lettek volna, ez azért megmosolyogtató. A tényekkel nehéz vitázni, a tényeket nem lehet letagadni. Ha valaki megnézi azokat az éveket, hogy hány lemezük jelent meg, és sikeres lemezek, akkor egy üldözött zenésznek nem jelenhettek meg lemezei. A P. Mobilnak nem jelenhetett meg lemeze, a Beatricének nem jelenhetett meg lemeze abban az időben. Ez ilyen egyszerű, feketén-fehéren.”

Szegény Mikiről nekem mindig a Voga-Turnovszky duó szövege jut eszembe, miszerint:

„Királyok magyar hangja én vagyok.
A Pajtás újság borítóján mosolygok.
Előre! Köszön minden úttörő,
Én vagyok Miki, a faltörő.”

Szóval nyilatkozott. Konczról és Bródyról. Haj de nagyon megörült ennek a „Felhévizy Félix” aláírású akárki (M.N.):

„Miki megint jól kiosztotta Koncz Zsuzsát és a Bródyt. Voltak jó számaik, de azt felháborítónak tartom, hogy úgy állítja be magát ő is és a Bródy is, mintha nagy ellenzékiek lettek volna annak idején, és közben tejben-vajban fürdette őket az állampárt.”

Félixről sajnos nem jut eszembe semmi, még egy Hofi poén sem (illetve igen, de hagyjuk), térjünk át inkább az üldöztetésekre, melyek Mikit mosolygásra késztették.

1973. Jelbeszéd-ügy.

„Koncz Zsuzsa szólólemezét, rajta a címadó Jelbeszéd című Bródy János-szerzeménnyel, az MHV kiadta, ám a rádiónál skrupulusok fogalmazódtak meg a szám ideológiájával szemben. Mivel a rádiót jóval többen hallgatták, mint ahányan lemezeket hallgattak abban az időben, ezért érthető módon a rádió jóval szigorúbb műsorpolitikát folytatott, így ezt a számot sem tűzték műsorra. Az MSZMP TKKO egyik alkalmazottját, Kőháti Zsoltot keresték meg ez ügyben, aki végül intézkedett, melynek következtében a már üzletekbe szállított lemezeket eladhatták ugyan, de a raktáron lévő készletet megsemmisítették. Bors Jenő túlzott liberalizmusa miatt abban az évben a szokásostól eltérően csak prémiumának felét kaphatta meg.”

„1973. Miskolci popfesztivál (a magyar Woodstock)

A miskolci rendőrök aztán vádindítványt nyújtottak be Bródy ellen, mert szerintük több tízezer ember előtt közröhej tárgyává tette őket. Egy hónappal később – még tanúként – behívatták a rendőrségre, ahol viszont azt közölték vele, hogy államellenes izgatás gyanúsítottja, és ezért házkutatást tartanak nála. A vádat később mérsékelték, de Bródy Budapestet nem hagyhatta el. Bródy ügye kirakatpernek indult. A miskolci tárgyaláson – 1973. október 15-én és 19-én – az ügyész, általános megdöbbenést keltve, többévi börtönbüntetés kiszabását kérte. A háttérben ezért komoly értelmiségi erők mozdultak meg. A tárgyalás során az államellenes izgatás vádja már nem került szóba, a vádlottat végül felmentették.”

Tényleg vidám jelenetek, nem? Lehet mosolyogni tisztelt Varga úr, sőt akár somolyogni is, hiszen az ön lemezeit nem semmisítették meg, de még csak perbe sem fogták, azaz sokkal nagyobb szekértolója volt a Kádár féle szocialista Magyarországnak, mint Bródy meg Koncz. Javasolható viszont, hogy ha másokat bírál, akkor bizonyítékként ne öntől távol álló zenekarokra mutogasson, hogy azok lemezét nem adták ki, hanem kezdje a saját lemezein az összehasonlítást. Úriemberek közt az a minimum.

Az „állampárti tejben-vajban fürösztés”: ez azt jelentette Mikiék szerint, hogy kiadták a fürösztöttek lemezeit. Persze Varga lemezeit is kiadták (fürösztés dettó), például az István a király rockoperát, melyen Varga nagy átéléssel énekelte a Bródy által írt szöveget, és miután ezáltal lett országosan ismert, mondható, hogy köszönhet ezt-azt Szörényinek meg Bródynak. Érdekes módon csak Bródyval van baja, azzal, hogy így egyben Szörényi lemezeit is kiadták, nincs (na ja, a hajdani Illés frontembere nem libsibolsi, mint a szóban forgók. De nem ám!).

Az hogy Felhévizy lemezeit miért nem adták ki, rejtély.

A lemezkiadással kapcsolatban feltétlenül megjegyzendő, hogy a kiadó már akkor sem volt hülye (meglepő, mi?). Ha a szóban forgó fürösztöttek nem lennének igencsak jók a szakmájukban, és a nép nem venné a lemezeiket, mint a cukrot, akkor a legvadabb szocializmustámogató szöveggel sem adták volna ki egyiket sem, ám mivel Koncz meg Bródy esetében pont ellenkező volt a helyzet, lett kiadás, lett hatalmas bevétel, amelyből nem csak az állam, hanem még a szerzők és az előadók is kaptak. Valamicskét. Következésképpen mondható, hogy jóval inkább a művészek fürösztötték tejben-vajban a Kádár rendszert, mint fordítva (ramaty is a művésznyugdíj – igaz, kié nem?), így aztán a Felhévizy nevű tejvajozós újságírószerűség észbeli képességeit inkább nem értékelném. Csúnya dolgok derülhetnének ki abból.

Ha az ember művész, teszem föl, dalszerző, és nem tetszik neki a rendszer, két dolgot tehet:

Az egyik, hogy minden dalszövegét úgy kezdi: „Vegyen a franc forró lángost, akasszák föl Kádár Jánost!” Az eredménye az lesz, hogy egyetlen dala sem jelenik meg, az ellenzéki mondandója senkihez nem jut el, gyakorlatilag teljesen elsikkad, vagyis ez a viselkedésmód az önelásási taktikának felel meg.
A másik, hogy engedelmesen bemegy a cenzúra bizottsághoz, a kifogásolt részeket kijavítja, ám a végén mégsem lesz teljesen semleges a szöveg, hanem ha áttételesen is, ha erősen rövidítve is, de marad benne mondanivaló. Ha csak az 1981-es „Koncert”-en elhangzott dalokra gondol az ember, olyanokra, mint például „Valahol egy lány”, „Keresem a szót”, „Ne gondold”, „Miért hagytuk, hogy így legyen”, vagy akár a „Nemzeti dal”-ra, ahol a közönség együtt énekelte, hogy „A magyarok istenére esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (és ezt nem tilthatták ám be!), akkor nehezen gondolhatja azt, hogy a nép gondolatvilágának pozitív irányú változtatásához nem ez, hanem az önelásás utáni csönd a megfelelő módszer. Ha a P. Mobil meg a Beatrice rugalmasabb, többet használhattak volna a hazának (bár néha nem csak az ún. „rendszerellenesség” volt a gond velük).

Egyébként be kell valljam, hogy mint energetikai létesítmény tervező, magam is hűséges kiszolgálója voltam a Kádár rendszernek, amennyiben nem rontottam el direkt a terveimet, hogy ezzel kárt okozzak a komcsiknak, sőt igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni, mert úgy gondoltam, hogy ezzel több hasznot hajtok az országnak, mintha elrontanám. Az állam által a fürösztésemre felhasznált tej- és vajmennyiség persze lehetett volna több, de nem szabad mindig elégedetlenkedni. Ugyebár.

Sokan voltunk ezzel így. Persze az akkori, általunk abszolút megváltoztathatatlan világrendszerben élve, ha mindenki rosszul dolgozik, az sem jelentett volna semmit, ezért tűröm nehezen, hogy olyanok akarják megmondani, mi volt/lett volna a helyes viselkedés, akik egy percet sem éltek felnőttként a Kádár korszakban. Mert Varga meg Felhévizy bugyuta szövegelésén túlmenően van ám ilyen tutimondó is.

Igaz, ezeknek a szerencsétleneknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy itt és most erősen nyalakodva szolgálnak ki egy Kádáréhoz hasonló autokráciát, amely gyakorlatilag mindent lenyúlt már, többek között a művészetet is, amint azt látjuk például a magyar „filmművészet” világában. Ma is az autokrácia önkénye dönti el, hogy mire adnak pénzt, mire nem, illetve kinek adnak (sokat) és kinek nem. Mintha csak a három T betűt látnám újból mindenütt.

Azért a filmről írtam ezt, mert a magyar könnyűzene helyzetéről jelenleg fogalmam sincs. Igaz, a nemzetköziről sem. Mintha halódna a szakma, a zenés csatornák például nagy erővel nyomatják a múltat meg a régmúltat, olyan kizárólagossággal, mintha nem lenne jelen. Na, mindegy, ez nem az én dolgom.

Persze azoké sem, akik a XXI. századból lazán visszapillantó fölénnyel akarják megmondani a tutit azoknak, akik ott és akkor zenéltek meg éltek.

Írhatnám megmondóemberekről, hogy sok pofátlan hülye, de nem írom.

Vállalja más a jellemzésüket.

Ezer százalék

Falusi Tamas

-

2024-09-02

0

Mint az minden értő olvasónak már a könyökén jön ki, a fideszes tábor a papagájhadsereg vezetésével két dologért szurkol iszonyatosan. Az egyik az oroszok katonai győzelme, a másik a budapesti olimpia.

Háború

Orbán már rég megmondta, hogy az ukránok nem győzhetnek, és miután a főnök bármely szövege a NER evangelistáinak szent dolog (ebből írják az Ó- és Újszövetség utáni harmadik kötetet Főpatriótaság címmel), minden apró orosz hadisikert ujjongva fogadnak, hogy lelkesen ismertessék a néppel, íme, a Miniszterelnök Úr mindig a realitásokból indul ki, majd félelmetes értelmével feldolgozva mindazt, amit megtudott, megmondja róla a végső tutit. Amit nem tud, arról persze nem, bár előfordult már, hogy arról is. Vannak víziói, na, és nem a kávézaccból ám! A csillagászat ugyanis tudomány, ha elfelejtette volna valaki. Sic itur ad astra!

A fel-fel buzgó félelmetes értelmet maga az értelembirtokos hol „a tudomány felett álló józan paraszti ész”-nek, hol „mások által követhetetlen észjárás”-nak nevezi, amitől nekem mindig megugrik a nyűgösségszintem, hogy jézusmária, hiszen ez az ember az én országom dolgait intéző miniszterelnök (úgy is állunk, affenébe is!), de aztán rájövök, rosszabb is lehetne, és hálát adok a véletlennek, hogy nem én vagyok Orbán Viktor.

A Putyin féle különleges hadműveletről sok mindent mondtak már. Van ugyebár a szokvány hadművelet, mikor egy ország csapatai leigázási célból behatolnak egy másik ország területére, és ha az ellenáll, akkor igyekeznek lelőni, elpusztítani, felrobbantani mindent, hogy fejezzék már be a rohadékok az ellenállást, és adják meg magukat, különben agresszorék kénytelenek lesznek még több mindent lelőni, elpusztítani, meg felrobbantani. Ezt közönséges módon rablóháborúnak nevezik. A különleges hadművelet ugyanez, csak tagadják, hogy rablóháború. Még szerencse, hogy vannak békeszerető emberek, akik ezt a szörnyűséget meg akarják akadályozni, és elhozni mindenkinek a békét, a kérdés csak az, hogy milyen végeredménnyel.

Jelenleg folyik a harc. Támadnak a vörösingesek, a Pál utcaiak védik a grundot, egyedül Geréb áll oldalt, és tíz másodpercenként váltogatva emel fel pár táblát. Az egyiken a háborúpárti Bokát szidalmazó szöveg látható, a másikon a homokbomba gyúrási parancs vétózásával fenyeget, a harmadikon egy galamb látható olajággal és az „Azonnali béke” felirat. Átsferis táblája nincs. Illetve feris ugyan van neki, de az nem Áts.

A harc kimeneteli lehetőségei:

A grund teljes egészében a vörösingesek birodalmának részévé válik.
A grund egy része a vörösingesek birodalmának részévé válik.
A grund ugyan a Pál utcaiak vezetése alatt marad, de ők teljes engedelmességgel tartoznak a vörösingeseknek. Közben Bokát átkeresztelik Lukasenkára.
A vörösingesek a veszteségeik láttán rájönnek, hogy túl nagy áldozatot kíván tőlük a harc, ami nem éri meg, leváltják Áts Ferit, és távoznak a grundról.

Az első három a békegalambos változat, amely szerint a Pál utcaiak azonnal adják meg magukat, az utolsó a háborúpárti. Lehet választani.

Adalék a fentiekhez (Sz. P. makümi.: „A realitásról”):

„A reális helyzetértékelés teljes hiányával, és a háborús pszichózis tombolásával találkozhattam a mai napon is. A helyzet semmit sem változott az egy hónappal ezelőtti megbeszélésünk óta. A brüsszeli bürokraták abszolút háborúpárti álláspontot képviselnek, a háborús pszichózis elvakítja őket, és nem tudják reálisan értékelni a helyzetet. A mai napon már odáig mentek egyesek – és sajnos ezek az egyesek már többségben voltak – hogy azt mondták, hogy a Nyugatról kapott fegyverek használatának területi kiterjesztése nem jár eszkalációs veszéllyel. Sőt, azt is mondták, ez a béketeremtés egyik eszköze. Tehát ma már itt tartunk. Arra kell következtetnünk, hogy ez az elvakult háborúpárti álláspont és pszichózis a következő hónapokban ki fog tartani itt Brüsszelben.”

Az a hülye Boka! Meg Csónakos! Meg a többi! De a leghülyébb a Molnár, aki ezzel a könyvével a háborút reklámozza nekünk, hogy akár erővel is védjük meg azt, ami a miénk! Menjen el mindenki kedve az „Einstand”-tól. Ami még borzasztóbb, hogy ráadásként Nemecsek közlegény közelharcban való megdicsőülését is bemutatja, ami aztán minden háborúpártiság teteje! Itt az ideje törölni a kötelező olvasmányok közül. Remélem, érthető!

Olimpia

A miniszterelnök a Nemzeti Sportnak azt mondta: „Ha az olimpiai bizottság úgy dönt, hogy akarunk olimpiát, és Budapest mellé áll, akkor nincs kétség, a kormány ezer százalékkal támogatja.”

Szerző lelkesedése határtalan:

„Egy szó, mint száz, ennél magasabb labdát, mint amit Orbán Viktor a 2036-os olimpia budapesti megrendezéséhez kapcsoltan dobott az ellenzéknek, álmodni sem lehetett volna. Ennél nyilvánvalóbb iránymutatást a nemzeti egység erősítése számára elképzelni sem lehet”.

Na, szemét ellenzék, ezt kapd ki! Eddig vakok voltatok, kóvályogtatok az éjhomályban, de a miniszterelnök úr, látva a céltalan bolyongást jóságosan leszállt hozzátok, és égő fáklyával mutatta az irányt a nemzeti egység erősítése felé. Ő sajnos nem tehet semmit az iránymutatáson kívül, hiszen az olimpiai bizottság meg Budapest az illetékes, nem ő.

Végignézve a MOB elnökségen látszik, annyira önállóan szoktak politikai kérdésekben dönteni, hogy az már közmondásos. Lásd pl.: „Olyan független, mint a Deutsch meg a Fürjes együtt!” Hogy ők mit sportoltak, az nem érdekes, hogy honnan kapják a pénzt, az sokkal inkább. Az Iványi abból nem kap, mert ők nem sportegyesület.

Budapest is teljesen önállóan dönt, és ha rosszul, hát istenem! Legfeljebb a maradék pénzét is elvonják, ugyanis az önkormányzatok pénzügyileg 100 %-ban ki vannak a kormánynak szolgáltatva. Az csak a népharag elkerülése érdekében van, hogy a városban még járnak a villamosok, ha ezt is engedelmesen lenyelnék a népek, Budapest nulla forintból gazdálkodhatna. Sajnos Budapest rebellis város, itt nem tehet meg Orbán bármit, mint falun. Ebből következően a főváros egy rossz szót sem fog szólni, ha kap még pár metrót meg egyéb fejlesztéseket, és simán beleegyezik az olimpiába, ugyanis nincs más választása. Vagy olimpia, vagy fejlesztési pénz nuku. Hogy mit tetszik mondani? Orbán zsarolja a budapestieket? Hát persze hogy! Na és? A Jóisten is zsarol minket, mikor azt mondja, vagy úgy éltek, ahogy én parancsolom, vagy irány az örök szenvedés, azaz a gyehennatűz, és ha ez ellen még senki nem tiltakozott, akkor mit akarunk szegény Orbántól, aki csak az isteni módszert alkalmazza?

A fentieket megfontolva a végeredmény az, hogy bizonyára pályázunk. Megjegyzendő, hogy Orbán a saját dicsőséges mennybemenetele érdekében („Az ikszipszilonzéedik nyári olimpiai játékokat megnyitom!”- a világ összes tévétársaságának kamera-kereszttüze, plusz fanfárok, plusz angyalszárnyas öltöny), akárhány budapesti metrót hajlandó megépíteni, és akárhányszorosára hajlandó emelni a MOB állami támogatását, meg az elnökségi tagok fizetését. Így aztán nincs mese, lesz itt olimpia, ha beledöglünk is.

Budapestnek persze a fejlesztések révén hasznos lesz. Még hasznosabb lenne ugyanez olimpia nélkül, de az Orbánt ismerve elképzelhetetlen, mert a kicsinyes, bosszúálló természet sohasem hazudtolja meg magát. A fővárosra hulló állami pénzeső, és a két hétre meglóduló idegenforgalom azért jelent valamit, de ez sajnos nem kompenzálja azt teljesen, hogy az országnak emiatt kevesebb fog jutni. Ezért szokták azt mondani, hogy az olimpia gazdag országnak előny, szegény országnak viszont hátrány, pláne, ha a miniszterelnökük nem józan politikus, hanem dicsőséghajhász, kivagyi alak.

Orbán tehát a beidézett cikk írója szerint olyan magas labdát, dobott az ellenzéknek, amelynél magasabbat álmodni sem lehetett volna. De az ellenzéknek semmi sem jó, és a miniszterelnöki jóindulat és jótakarás ellenében annyira vérlázítóan demagóg dolgokat mondanak, hogy csak na. Például D. Klára, a megveszekedett gyurcsányista, hajdani miniszterelnök jelölt:

„A hazámnak szüksége lenne például háziorvosokra, jó iskolákra, tisztességes fizetésekre és nyugdíjakra, biztonságosan közlekedő vonatokra. Olimpiára nincsen.”

Láthatóan nem akarnak ők nemzeti egységet, pláne olyat nem, amelyben Orbán iránymutatása alapján lép MINDENKI EGYSZERRE ÉS EGY IRÁNYBA. Ugyanis láthatóan ez a cél.

Hát nem hülyék?

Jegyzőkönyv

Falusi Tamas

-

2024-09-01

0

Vadai Ágnes (DK) országgyűlési képviselő a sajtónak jegyzőkönyv részleteket mutatott be azon indokkal, hogy feltárja mindenki előtt, a hatalom részéről az ellenzék korrupciós ügyekbe való provokált belerángatása folyik.

A részlet:

„2021-ben, de a pontos időpontra nem emlékszem, azzal keresett meg XY, hogy őt megkereste egy felsővezető azzal, hogy meg kellene buktatni a III. kerületi polgármestert, és ehhez szükség lenne a cégemre. Közbevetett kérdésre elmondom, hogy a felsővezetővel kapcsolatban annyit mondott, hogy ez egy állami vezető, hivatalos személy, de nem nevezte meg, és én sem kérdeztem, hogy ki az. Nekem azt mondta, hogy mi állami érdekből cselekszünk, és hogy ő is ezért vállalta el.”

A Központi Nyomozó Főügyészség természetesen rögtön reagált. Az MTI-hez eljuttatott közleménye:

„A vallomással érintett ügyben valójában egy büntetett előéletű személy tett ajánlatot egy költségvetési csalás miatt eljárás alá vont vállalkozónak, magát fedett nyomozónak kiadva. Azt állította, hogy munkakapcsolatban áll egy miniszterrel és felajánlotta az eljárás megszüntetését, ha a vállalkozó ellenzéki politikusokra vonatkozó bizonyítékokat és pénzt ad át neki. A lefolytatott nyomozás szerint a férfinak nem volt köze a nyomozó hatóságokhoz és nem rendelkezett kapcsolatokkal sem a miniszter, sem a rendőrség felé. A vállalkozó bár pénzt nem, azonban korrupciós bűncselekményre vonatkozó információkat átadott az ál-nyomozónak. A vállalkozó végül önként megjelent a Központi Nyomozó Főügyészségen és felfedte a történteket.”

Tehát van egy vállalkozónk, akit megkeresett XY, és azt mondta neki, hogy ismer valakit a felső állami vezetésből. A két sztori csak ennyiben azonos (hát ez nem valami sok).

Ha a különbségeket vizsgáljuk:

a jegyzőkönyv szerint a beszélgetés pillanatában még nem történt korrupciós bűncselekmény, mivel a hívó szerint azt kellene kiprovokálni a vállalkozónak, ezért van szükség a cégre.

A közlemény szerint a vállalkozó már rendelkezett „információkkal” (bizonyítékról nincs szó), azaz a bűncselekmény már megtörtént.

A jegyzőkönyvben a megbuktatandó célszemély konkrét (a III. kerületi polgármester).

A közlemény szerint ellenzéki politikusokról van szó (többesszám), azaz bárki jó XY-nak, csak bizonyíték legyen ellene.

A jegyzőkönyv szerint XY állami érdekre hivatkozik, amely indokolja a provokációt, és azt várja, hogy a vállalkozó önként csatlakozik az akcióhoz.

A közlemény szerint a vállalkozó ellen eljárás folyik, és XY erre hivatkozva zsarolja a vállalkozót, hogy csak akkor szüntetik meg ellene az eljárást, ha megteszi, amit kér.

A jegyzőkönyv szerint XY csak az akcióban való részvételt kéri a vállalkozótól.

A közlemény azt írja, XY pénzt és bizonyítékokat kért, de csak információkat kapott, mást nem.

Mikor az ember ezeken a különbségeken átrágta magát, több dolgon is elgondolkodik.

A vállalkozó ugyebár „önként bement az ügyészségre és felfedte a történteket”. Vajon miért ment be? Hiszen ha nem hülye, rég rájöhetett volna, hogy az egész egy nagy átverés, mivel az ellene folyó eljárást egyáltalán nem szüntették meg.
Vajon miért hazudott arról, hogy mi a cél?
Vajon miért nem említette, hogy az ellene folyó eljárás megszűntetése volt a zsarolási eszköz, mikor az ügyészség erről úgyis tud? Vajon miért nem említette egyáltalán, hogy ez zsarolás volt, azaz miért azt mondta, hogy XY államérdekre hivatkozott?
Vajon miért nem beszélt arról, hogy XY pénzt(!) kért tőle, mivel ebből rögtön észrevehette volna, hogy szó sincs fedett nyomozóról, ez csak egy egyszerű átverés?

A fentiek alapján három dologra gondolhatunk

Az egyik az, hogy az ügyészség hazudik. Ez, mondjuk, érthető, rendkívül kellemetlen lenne a regnálóknak (akikhez a „független” ügyészség is hozzátartozik), ha Vadai beletrafált volna.

A másik az, hogy a vállalkozó hazudik. Ez lehetséges, az viszont biztos, hogy a hazugságaiból semmiféle előnye nem származott volna (a „korrupciós információiból” annál több, lásd vádalku), azaz kissé érthetetlen, amit csinál.

A harmadik az, hogy két XY létezik, az egyik a valódi, aki a vállalkozót megkereste, és aki azokat és úgy mondta, amelyek és ahogyan a jegyzőkönyvben szerepelnek, a másik meg az ügyészség konstruálta csaló a vád hárítása érdekében. Persze az is lehet, hogy a kettő ugyanaz, mivel egy ügyészségnek igencsak hatásos érvei szoktak lenni, hogy XY a második énjét is vállalja el. Pláne ha XY büntetett előéletű, aminthogy az ügyészség szerint az.

Mint azt már több helyről hallottuk, Polt vállalkozik Vadai kérdéseinek megválaszolására, de csak tanúk, azaz közvetítés nélkül, így aztán a sötét hátsó szobában lefolytatott kérdések-válaszok akcióról mindenki azt mondhat utólag, amit csak akar. Ezzel Vadai kapálózása ad acta, snitt. Polt részéről gúnyos mosoly.

Létezik még a fenti katyvasznak egy krimiszerű, vagy inkább mesebeli változata is: a végén kiderül az igazság.

De nem fog. Majd hülye lenne.

Pentítók

Falusi Tamas

-

2024-08-30

0

A pentito olasz szó, bűnbánót jelent. Az olasz büntetőeljárási terminológiában azon személyek megjelölésére szolgál, akik korábban bűnszervezetek tagjai voltak, de úgy döntöttek, hogy együttműködnek az ügyészséggel.

A „pentiti” (többesszám) kategóriát eredetileg az 1970-es években hozták létre Olaszországban, hogy leküzdjék a camorra és a maffia által használt nyílt erőszakot és terrorizmust. Az 1986–87-es Maxi-per során Tommaso Buscetta vallomása után a kifejezést egyre gyakrabban alkalmazták a szervezett bűnözés korábbi tagjaira, akik otthagyták a bűnszövetkezetet, és elkezdtek segíteni a nyomozóknak. Az általuk átadott információkért cserébe rövidebb büntetést kaptak bűneikért, esetenként akár szabadságot is. Ez a gyakorlat más országokban is elterjedt. Az Egyesült Államokban a korábbi társaik ellen tanúskodó bűnözők beléphetnek a Tanúvédelmi Programba, és új személyazonosságot kaphatnak, alátámasztó papírokkal.

Mint nemrég kiderült, kies hazánkban is élnek ilyen bűnbánó egyének. Itt van például F. Zsolt. Leírhatnám ugyan a teljes nevét, mert tudjuk, ki ő, de a bonyodalmak elkerülése érdekében talán inkább mégse. Az ügyészség azzal vádolja F. Zsoltot, hogy társaival (Sz. Zoltán, akivel a börtönben ismerkedtek össze, és V. Gergellyel, akivel most kölcsönösen a másikra próbálnak kenni mindent) bűnszervezetet irányított, és szerteágazó csalássorozatot hajtott végre. A bűnözők külföldi állampolgárokat és hajléktalanokat is beszerveztek a papíron informatikai vagy takarítási szolgáltatásokat nyújtó fiktív cégek vezetésére. A számlagyár ügyében olyan nagy halaknál, állami cégnél is volt házkutatás, mint az Antenna Hungária, a T-Systems vagy a tőzsdén is jegyzett 4iG. Sok szereplőből álló birodalma éveken át milliárdokat termelt, és aranyéletet hozott néhány főnöknek, de végül egy győri nyomozócsapatnak köszönhetően 2021 nyarán lebukott.

A győrieknek valamikor két és fél évvel ezelőtt az „online számlarendszerben” feltűnt egy gyanús cég. Később több olyan társaság is horogra akadt, amelyek gyanúsnak bizonyultak. Ezekre jellemző, hogy

csak egy-két alkalmazottjuk van.
a nagy árbevétel, de gyakorlatilag nulla nyereség,
a cég tulajdonosa az üzleti életben ismeretlen, néha külföldi,
a cégnek nemhogy honlapja nincs, de még a keresőprogramban sincs találat a nevére.

A vizsgálat a 2018 óta történt időszak adócsalásaira koncentrált, ám mivel a cégek korábban is hasonló módon működtek, a tevékenységük nyilván akkor sem volt makulátlan. Az adóhatóság szerint a több mint 30 cégből álló számlagyár összesen 19 milliárd forintnyi áfát próbált eltüntetni takarításról és informatikai szolgáltatásról kiállított fiktív számlákkal. Az adóhatóság közlése szerint végül a 2018 – 2021-es időszakban 4 milliárd értékben sikerült is nekik. A takarítás az egyik legkedveltebb számlagyári tevékenység, ugyanis nincs nyoma. Ugyan ki a fene tudná megmondani, hogy egy székházban vagy hasonló épületben másfél éve tényleg takarítottak-e, vagy csak a befizetendő adót akarta a cégtulaj magának megtartani?

Mint ismert, a költségvetési csalás, adócsalás büntetése ha „a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el”, öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Miután a különösen jelentős vagyoni hátrány alsó határa a törvénykönyv szerint 500 millió HUF, amelynél a 4 milliárd valamicskével nagyobb, a bűnszövetség és az üzletszerű elkövetés pedig abszolút egyértelmű, F. Zsoltnak és bűntársának úgy 8 – 9 börtönévet saccolnék. Ami nem kevés.

A magyar ügyészségnek van egy érdekessége. Név szerint Polt Péter. 2019-ben lett újra legfőbb ügyész, mégpedig ismét 9 évre, azaz még négy évig ő határozza meg a működését, amely működésről köztudott, ami köztudott. Mármint hogy kinek hálás Polt. Erről nyilván F. Zsoltnak is tudomása volt, van és lesz, ahogy az ország nagy részének szintén, és én úgy gondolom, egy minden hájjal megkent bűnöző ezt könyörtelenül szokta kihasználni. F. Zsolt szólt is az ügyészeknek, hogy lenne még mondanivalója. Azok persze röhögtek rajta, hogy mit akar, hiszen a számlagyárral kapcsolatban már mindent felderítettek, de akkor halkan odasúgta nekik, hogy akad még itt egy pár komcsi politikus… persze csak ha van vádalku!

Haj, megörültek ám az ügyésznyomozók! Hát az mindjárt más! Már hogyne lenne vádalku, tisztelt gyanúsított úr, már hogyne lenne! Szabadon még sajnos nem engedhetjük, az túl feltűnő, de amit tudunk, azt megtesszük az érdekében. De valamit valamiért. Halljuk, halljuk, mit csináltak már megint a komcsik!

történet

Nem a számlagyárról van szó, hát persze, hogy nem. Hanem a zuglói parkolásról. F. Zsolt állítása szerint a zuglói polgármesternek, Horváth Csabának körülbelül 10-12 millió forintot, a Zuglóban nagy tekintéllyel bíró Tóth Csabának pedig 250 millió forintot fizetett a bevételből folyamatosan, azért, hogy övé legyen a parkolási szerződés. Szegény Horváth Csaba alighogy belépett a kedvezményezettek közé, rögtön kibukott az ügy, azaz egy polgármesterhez képest fillérekkel lett megkenve. Képzelem, hogy irigykedik most Tóth Csabára!

Az ügynek, azon túlmenően, hogy a számlagyárhoz semmi köze, két érdekessége is van. Az egyik, hogy a SIS Parking kft-vel való, nyilvános pályázaton elnyert szerződés megkötését az összes fideszes képviselő is megszavazta, másrészt két fideszes vezetésű kerületben is ez a cég végezte a parkolási díjak beszedését. Azoknál nem kellett senkit lefizetni, legalábbis F. Zsolt ilyesmiről nem beszélt. Csak nem azért, mert az ügyészek közölték vele, hogy komcsi politikus bemártása ugyan mínusz börtönéveket jelent, de fideszes politikus bemártása esetén a mínusz pluszra változik? Vajon tényleg ez lenne az ok?

A végére még egy kérdés: ha nyílt pályázat volt 2019-ben (akkor lett Horváth polgármester), vajon minek kellett őt megvesztegetni? Ha viszont nem nyílt volt a pályázat, az utólag könnyen ellenőrizhető, és akkor Horváth már rég lebukott volna.

történet

A BKV informatikai tendere. 2019 elején írtak ki közbeszerzést „informatikai és üzemeltetési feladatok” elvégzésére (miniszterelnök Orbán Viktor, főpolgármester 2019 októberéig Tarlós István), majd 2019. június 28-án kötöttek szerződést 5 évre a Sys IT Servicessel. A szerződésben alvállalkozóként a T-Systems Magyarország Zrt., illetve a 4iG Nyrt. lett megjelölve.

F. Zsolt vallomása szerint 2019. június 20-án, 25-én, július 2-án és 17-én is találkozott Bajával. Közismert volt, hogy a szocialista politikus a nyertes céget nem tartja alkalmasnak a feladatra (a kis cég nagy alvállalkozókkal nem tetszett neki, de a fideszes vezetés mégis mellettük döntött). F. Zsolt azt mondta Baja Ferenc 30 millió forintot kért azért, ne támadja meg a szerződést. 2019. nyarán „Baja Ferenc jelezte” neki, hogy a BKV-SYS IT Services Kft. által megnyert BKV-tenderről szeretne vele beszélni Molnár Zsolt, akit Baja „nagyon fontos személynek” nevezett. Molnár 40 millió forintot kért „a szerződés meg nem támadásáért”, amelyet F. Zsolt 2019. augusztus 6-án az Olimpia parkban adott át Molnárnak. Ez a 30 + 40 millió forint „a két éves díj” volt, amely 2019. július 1-től 2021. július 1-ig „tart”.

Tegyük föl, hogy Baja 30 milliója életszerű, hiszen a politikus, egy az egy évvel azelőtti választáson nagyot bukott (31 >> 20 képviselő), 10 %-os párt huszonhatodik senkije meg tudta ijeszteni szegény, naiv F. Zsoltot, mert még a szerződés megkötése előtt találkozott vele, de akkor mit mondjunk Molnárról, aki ugyanazon pártban akkor épp a hetedik senki, mert csak októberben lett pártigazgató? Augusztus 6-án a Tarlós vezette főváros közlekedési vállalatával F. Zsolt már megkötötte a szerződést, mégpedig 5 évre, ott volt a zsebében aláírva, hogy tudta volna ezt az MSZP-s Molnár megváltoztatni?

A végeredmény? Négy MSZP-s politikus megvádolva, elkezdődhet a NER sajtó hosszas, 2026-ig tartó kéjelgése arról, hogy „a botrány” szálai „a nagyhalakig” érnek, akár bűnösök, akár nem, azaz mehet a néphülyítés ezerrel, ahogy szokott. A FIDESZ bezzeg nem egy akadékoskodó, védelmi pénzt kérő társaság, tőlük akár minden tendert F. Zsolt cégei nyerhettek volna, mert mindent megszavaztak. Zuglóban is, a BKV-nál is, meg a többi, fideszes önkormányzatnál is, ahol a parkolási ügyeket ugyancsak F. Zsolt cége vitte.

Akit lehet, hogy le sem ültetnek egy percre se. Hja, kérem, a vádalku az vádalku. Mínusz két év ellenzéki politikusonként, és négyszer kettő az nyolc. Senki többet, harmadszor!

Aranyos, nem?

Identitás

Falusi Tamas

-

2024-08-26

0

„A nemzeti identitás totális támadás alatt áll a politikában is, a sportban, a médiában, a szórakoztatóiparban, mindenütt. Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér. Muszáj patriótaként kiállnunk a hazánk és a nemzeti identitásunk mellett, mert egyébként felemésztik a támadások. Ugyanez a helyzet a nemi identitás kérdésében is. Én még abban a világban születtem, és Magyarország még abban a világban is van, ahol úgy tudjuk, hogy az ember vagy férfi, vagy nő. Nyugaton már úgy gondolják, hogy az ember nem bináris lény… Hanem akkor micsoda? Itt óriási bajok vannak, kérem. (O.V.)”

Hát ja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy O.V. szerint az „adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre”, kristálytisztán áll ellőttünk a kispolgár-középparaszti gondolkodás, annak minden szépségével együtt.

Az ilyen gondolkodás azonnal észreveszi, hogy a világ bonyolultsága óriási bajokat okoz (neki), mely bonyolultságot az óriási bajok megszüntetése céljából csak megfelelő miniszterelnöki intézkedésekkel és Alaptörvény módosításokkal lehet a szükséges primitív szintre visszacsinálni. Olyan primitívre, ami már egy kispolgár-középparasztnak is érthető. A bajok száma ezzel lenullázható.

Tényleg lenullázható, de sajnos csak itthon, mert a primitivizálás miatt jelentkezik egy további gond. A „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben (ugyancsak O.V.)” önmeghatározásból kiderül, hogy a miniszterelnök alaposan leegyszerűsített észjárása a bonyolultabb gondolkodású politikusok számára értelmezhetetlen. Itthon ugyan jól elvan vele (a miniszterelnöki agyvihar fő helyszíne minden évben Tusványos), de a nemzetközi kapcsolatainkban emiatt folyamatosan jelentkezik egy kövér problémahalmaz, melyet tovább növel miniszterelnök urunk harcos mivolta, akinél fő tárgyalási kellék a koki és a saller. Utóbbiak alól természetesen mentesülnek az olyan országok politikusai és egyéb nagyemberei, amelyek atomerőművet hiteleznek+építenek az országnak, amelyektől földgáz energiahordozót kapunk, amelyek akkumulátorgyárakat telepítenek hozzánk, és amelyek pocsék hitelképességünk ellenére hitelt nyújtanak nekünk. Ezekkel ugyanis kötelező módon nagyon jóban kell lennünk, és ezt (végre valami!) a miniszterelnök úr teljesíti is.

Egy kivétel azért akad, ugyanis meglepetésre egy olyan nagy, tengerentúli ország elnökjelöltjével is jóban van, amelytől nem várhatunk sokat (pláne sok jót nem), még ha a jelölt elnök is lesz, akkor se.

Ma már a nemzeti identitás nem genetikus alapú, mert a különböző törzsek az évezredek alatti nagy kavargásban annyira egyformák lettek, hogy például

Magyarországot a szomszédaitól gének alapján nem lehet megkülönböztetni.

Ebből következően a magyarság ma már nem egy emberfajta, hanem egy kultúrkör, és az, hogy van egy ország, amelyben nagyrészt magyarok élnek, és a magyarok nagyrészt itt élnek, inkább hátrány, mint előny. Különösen, ha az ország miniszterelnöke tíz körömmel kapaszkodik a nemzeti jellegbe, azaz élesen megkülönbözteti magát (a kétharmad miatt ő Magyarország személyesen) minden más országtól, és nem az összefogás, a kompromisszumkész együttműködés, a baráti kapcsolat jellemzi, hanem a kivagyiság, a lenézés és a tapodtat sem engedés.

Mi, Magyarország választópolgárai (plusz néhány másik ország polgárai, akiket Orbán a magyar állampolgárság megadásával felkért, hogy szavazzanak rá) a kétharmaddal igazi szuverénné választottuk őt, azaz azt csinál, amit akar. A baj az, hogy csinálja is, ezért jelenleg minden szempontból igencsak ramaty helyzetben vagyunk, kivéve a NER kedvezményezetteket, meg a környező országokban élő kettős állampolgárokat, mert utóbbiaknak aztán tökmindegy, hogy mit csinál itthon Orbán. Egyáltalán nem érinti őket. Megszavazták, oszt annyi, újabb négy évig nem kell vele foglalkozniuk. Akkor majd újból megszavazzák.

Gyengébb agyi képességűek, akiknek kisebb közösségekben sikerült szuverénségre vergődniük, néha azt hiszik, hogy nagyobb közösségben is szuverénkedhetnek. Tipikus példája a macsó, aki otthon veri az asszonyt meg a gyereket, mert erősebb náluk, és mikor a verés után elmegy a kocsmába, az otthoni diadal következményeképpen úgy gondolja, ott is ő a mérvadó. Általában hamar kiderül, hogy nem, és ebből hátrányok származnak, mivel a kocsmában sem szeretik az asszony- és gyerekverőket, és a csapos sem ad neki több ingyensört. Erre a szuverén persze úgy tekint, hogy nem ám őt támadják személyesen, hanem a családját fosztják meg attól a kis ingyensörtől, mely aljas támadást hős családfőként neki kell elhárítania, és kiverekedni az ingyensör további szolgáltatását (amelynek a döntő részét ő meg a haverjai fogják meginni). Így aztán állandóan a támadásokról hablatyol.

Ma senki sincs veszélyben azért, mert magyar. Senki nem akarja sem elpusztítani, sem más nemzet lányává-fiává átnevelni, azaz a „nemzeti identitás támadás alatt álI” szöveg akkora átverés, hogy a MOL torony eltörpül hozzá képest, azt ugyanis nem hiszem, hogy akad normális ember, aki komolyan így gondolná.

Közelebbről vizsgálva a miniszterelnöki szöveget, a következők mondhatók.

„Nemzeti identitás totális politikai támadása”: ez alatt derék szuverénünk valószínűleg azt érti, hogy az EU át akar csoportosítani adott számú, idegen nemzetiségű migránst hozzánk, hogy kicsit tehermentesítse azokat az országokat, ahová sokan érkeznek. Orbán képtelen megérteni, hogy nem befogadni kell őket, hanem lefolytatni az eljárást (úgysem marad itt senki, még ha beengedjük őket az EU-ba, akkor se – majd hülyék lennének). Ebből következően, ha valaki a migránsoktól féltené nemzeti identitásunkat, annak a szellemi képességeiről inkább nem nyilatkoznék. Az orosz meg a belorusz kémek úgyis nemsokára kétszer annyian lesznek, mint az itt maradt migránsok. Egyébként is, ha valaki ennyire nem akar migránsokat látni, akkor embercsempészt csak akkor enged szabadon, ha már a rablógyilkosok is mind elhagyták a börtönt. Nemhogy ezrével!
„Nemzeti identitás totális támadása sport vonalon”: hát igen. A Shaolin testvéreket elvitte Kína, Rapport Richárdot meg lenyúlta Románia. Hja, kérem, a pénz az pénz, azért néha változhat az identitás. Volt még támadás persze, ezen kívül is, például a BL selejtezőn nem ítéltek meg egy szabadrúgást a Fradi javára, mert a csapat magyar (a kapusa például az), ráadásul az olimpián a mi kedves ökölvívó lányunkat legyilkoltatták egy férfival, így veszett oda az aranyérem, ahogy azt a miniszterelnök úr említette volt.
„Nemzeti identitás totális támadása a médiában”. Sajnos ezt nem tudtam értékelni, egyszerűen nem találtam olyan médiaanyagot, amelyben a magyarok magyarságát megkérdőjelezné bárki, vagy a „magyarokat” en bloc említené negatív kontextusban. Orbánt és körét persze sokan szidják, de az nem a magyar hovatartozás elleni támadás – habár Magyarország elleni támadásnak sajnos mindegyik felfogható, mert a kétharmad okozta szuverénség által, ma Orbán = Magyarország. Egyszemélyben. Egymaga. Mi tettük azzá, szót sem szólhatunk.
A szórakoztatóipart talán hagyjuk. Nem figyelem a külföldi stand-up-osokat, hogy mit mondanak rólunk, illetve, hogy mivel támadják a magyarokat.
Amint az a szövegéből szintén kiderül, szegény Orbán kénytelen vállalni a harcot a hazáért, nehogy bejöjjön Vörösmarty látomása („S a sírt, hol nemzet süllyed el…”), mert még a végén Hatvanpusztából Sixtyrangeland lesz, ahol ötórai teát szolgálnak fel sötét felöltőben merev arcú komornyikok. Hát hogy nézne az ki ostorpattogtatás és pacalpörkölt nélkül, tessen mondani? Az identitásfelemésztő támadásokat a Fő Patrióta természetesen egyszemélyben védi ki, ezért nem sérült még egy fikarcnyit sem, és sérülése egyáltalán nem is várható. Vagy lehet, hogy azért, mert csak mese az a sok-sok, magyarság elleni támadás?
Amit viszont egyáltalán nem értek, az a szexualitás legalább 250 százalékban biblikus felfogása, és annak betartatása tűzön-vízen át. A XXI. század Európájában! Ebben az egyik röhej az, hogy az alapváltozatoktól való sokfajta eltérés senkinek semmilyen kárt nem okoz, mégis kézzel-lábbal, de főleg tudatlansággal küzdünk ellene, a másik meg az, hogy a csecsemő korában abszolút nőnek kinéző Imane Helif-et (ezért anyakönyvezték nőnek – meg is lincselték volna Algériában azt az orvost, aki nem ezt teszi!), pont a mi miniszterelnökünk nevezi férfinak, önmagát verve orrba a tagadott kettősség (bináris lény) elismerésével. Az a szerencséje, hogy sohasem fogja fel igazán, hogy mit beszél. Ebben a beszélés a lényeg, a hülyék (mint én) meg majd megpróbálják értelmezni, de az úgysem jut el pár embernél többhöz.

Mázlista ez az ember! Amint mond, azt a választók mind elhiszik, ha hülyeséget mond, azt pláne, amit viszont látnak, azaz hogy hogyan áll az ország, na, azt nem hiszik el. A szemüknek se. Ráadásul állandóan kétharmadot adnak neki, ha sírba visz minket, akkor is.

Lehet, hogy a gödröt valahol már ássák valakik?

Kínos

Falusi Tamas

-

2024-08-24

0

Kínos, írja az egyik független újság tiszta tekintetű, szigorú szemű munkatársa. Egy másik hasonló munkatárssal vitatkoztam már egyszer, és addig el is jutottunk, hogy Gyurcsány konkrétan nem hazudott a népnek, de azt a munkatárs elvárta volna tőle 2006-ban, hogy választás előtt jelentse be a népnek: ha újra megválasztják, megszorításokkal fogja kezdeni.

Legyen politikailag öngyilkos (nem lett, viszont a saját párttársainak, azaz a beszéd-kicsempészőknek végül sikerült politikailag legyilkolni – országostul, harminc évre). Az érdekesség kedvéért megemlítendő hogy az ország rossz állapotához, amely miatt a megszorítások szükségessé váltak, Gyurcsánynak semmi köze, annál több viszont az Orbán-Medgyessy-Járai triónak, ám mivel erről nem tud senki, az egész ország Gyurcsányt szidja helyettük. Pláne, hogy hazudott. Holott nem. Csoda, hogy sokan belezavarodtak?

A véleménycikkhez visszatérve, Szerző azt írja az óbudai letartóztatásokról, hogy:

„Az átláthatatlan dagonyában egyre zavartabban tapicskol az ellenzék. Gyurcsány Ferenc kínos sikolyánál csak Karácsony Gergely mindent eltávolító csendje fülsértőbb.”

Én azt úgy gondolom, hogy ha újságíró vagyok, és valami átláthatatlan, akkor inkább nem írok róla. Gyurcsány „kínos sikolya” tulajdonképpen egy vád megfogalmazása a regnálók ellen, kínos rész az nincsen benne (= egy mindenki által ismert és elismert tény nyilvános meghazudtolása), és a végére írt „Bizonyítani fogjuk” sem sikoly, hanem ígéret. Zavartságot nem nagyon látok benne, mert ez messze inkább fenyegetés, mint tapicskolás.

„Karácsony csendjé”-ről negatívan nyilatkozni elég bugyuta ötlet, mert most mit tegyen a főpolgármester Kiss-sel?

Vegye védelmébe? Még nem tudjuk, hogy ártatlan-e. Határolódjon el tőle? Még nem tudjuk, hogy bűnös-e.

Legjobb tehát, ha nem mond semmit, és ha ez valakinek sértené a fülét, az terelje el a figyelmét mással.

Itt van például Czeglédy Csaba, akit először 2017. jún. 14-én vettek őrizetbe, azóta 7 év és 2 hónap telt el, és még mindig nincs jogerős ítélet ellene, annál több azok ellen, akiket ő perelt be hitelrontásért. A nyertes perei óta az ügyében nagy a kuss, pedig folyt ám párszor az ügyben átláthatatlan dagonyázás a NER sajtó részéről. Vajon hogy állnak most az ügyei Polt Hercule-jeinek, Sherlock-jainak és Jane-jeinek félelmetes tehetségét ismerve? Rég tapicskolt benne bárki.

Itt van aztán Simon Gábor, aki ellen 2014-ben indult nyomozás egy 2008-as ügyben, 2016-ban indult a per a szokott hatalmas nagy, átláthatatlan dagonyázással, amely dagonyában máig ott áll a Polt vezette nyomozó ügyészség. Térdig. A Simon vádlott-társa ellen indult büntetőeljárás már véget ért, a bíróság csak „megrovásban” részesítette a férfit, aki részletes, Simonra „kedvezőtlen” beismerő vallomást tett. Ki hitte volna, emberek? Menő a vádalku mostanában…

Persze nem tagadható, hogy az írásban konkrétumok is vannak, nem csak dagonya. Például:

„Kiss László minderre csak annyit válaszolt: erőtlen politikai próbálkozások. De közben a saját lakcímére volt bejelentve a cég, amelyik a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője, felesége volt az egyik tulajdonos, s a társasággal kötött szerződéseket is lefoglalták a kerületnél tartott házkutatáskor. Kiss ügyvédje szerint a cégnek semmi köze a büntetőügyhöz, csak baráti szívességből volt a székhelye a polgármester címén.”

A cég bejelentése a lakcímre 2016-ban történt, a cég, melyben Kiss felesége is tulajdonos volt 2022-ig, a Sight-Tech Hungary Kft.
A másik cég, amelyik „a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője”, az RF Production Hungary Kft, melyben Kiss felesége nem tulajdonos. A cég teljes egészében az üzlettársé.
Mivel még nincs bírósági ítélet, nem tudni, hogy történt-e „korrupciós ügylet”. Hogy a cikkíró honnan tudja biztosan, hogy történt ilyen, az az írásból sajnos nem derül ki.

„Még ennél is furcsább, hogy miért épp most csaptak le a nyomozók. Ezek a szerződések több évesek, Kisst évek óta figyelhetik.”

Nyilván. Ahogy Czeglédy Csabát meg Simon Gábort. És?

„Alpolgármestere, a szintén előzetesben lévő Czeglédy Gergő, régi üzlettárs a NER-ben.”

Hallatlan! Egy üzletember, aki üzletel, és miután NER kormány van, velük üzletel, mert más kormánnyal nem tud. Na de meg is kapja a magáét a cikkírótól: egy brancs ezek, ami nagy pofon az ellenzéknek. Mi meg csodálkozunk, hogy miért állnak annyira ramatyul a régi ellenzéki pártok.

Egyébként az, hogy Czeglédy „NER üzlettárs”, onnan tudható, hogy állami és önkormányzati pályázatokon konzorciumban vagy alvállalkozóként együtt indult Várnai Tamással, aki abszolút fideszes NER kedvezményezett, lévén az Ezüsthajó korábbi ügyvezetője, valamint a TV2 igazgatósági tagja! Sőt, Czeglédy cége egyszer még a (horribile dictu) Mészáros & Mészáros céggel is együtt dolgozott, az egyik cég a tetőt javította, a másik a kilincseket fényesítette. Sapienti sat!

És akkor a befejezés:

„Úgy tűnik, nincs többé szükség rájuk. Ahogy a régi ellenzékre sem. A Fidesz elengedte az eddig szorosan tartott, megizzadt tenyereket és az újonnan támadt ellenszél felé fordult. Az elengedettek kapkodnak és reménykednek, hogy elég kínosakat tudnak mondani ahhoz, hogy őket ne kérdezzék.”

A korrupt ellenzék jogos pusztulása. Ez már az ítélet, Pelikán elvtárs. Itt nem egyénekről van szó, hiszen nem Kiss meg Czeglédy, hanem a komplett, izzadó tenyerű régi ellenzék a bűnös, legalábbis Szerző szerint, amely ellenzékre a FIDESZ-nek eddig szüksége volt (vajon mire kellhettek neki?), de mostan aztán már nincsen pardon, irány a börtön, bűnözők! Hacsak nem tudtok valami ránk nézve kínosakat mondani, vigyorog a FIDESZ, aki nyilván hülye, ha azokra próbál lesújtani, akik tudnak róla efféléket, és eddig csak azért nem mondtak, mert nem fenyegette őket Orbán börtönnel.

Az írás szövege mögött hirtelen-váratlanul bukkan fel a hasonló gondolat, illetve a magyar korrupcióellenes harc daliás vezéralakja, azaz Az Ember, Aki a Legtöbbször Fényképezte Le Hatvanpusztát:

„A Czeglédy-ügy túlmutat önmagán, és végső soron arról szól: megpróbálja-e az ügyészség segítségével a Fidesz a maradék régi ellenzéket helyzetben tartani, vagy azt mondják, hogy ez már úgyis menthetetlen, nincs rá szükség.”

Nesze neked régi ellenzék. Sokan szeretnék ám, ha már eltűnnél végre.

Pár megjegyzés a végén:

az ügyészség azért várt ilyen sokáig, hogy a gyanúsított cégek eltűnjenek, és a szerződéseket mindenki elfelejtse, mert most már ki emlékszik arra, hogy a tízezer szórólapot leszállították-e szerződés szerint, vagy nem? Így Polték azt bizonyítanak be a bíróságnak, amit csak akarnak. Ráadásul a vádalku működik: ezt mondod, és akkor megrovást kapsz, vagy nem ezt mondod, de akkor 10 év szigorított. Választhatsz, öcsi.
Úri körökben a véleménnyel megvárják a bíróság ítéletét, amíg az nincs, se bűnösségről, se bűntelenségről nem beszélhetünk.
A különbség a régi ellenzék és a FIDESZ között nem az, hogy az egyikben vannak bűnösök, a másikban meg nincsenek, hiszen mindkettőben halálbiztosan vannak, hanem az, hogy mi történik velük, ha kiderül. A különbséget egyértelműen mutatja be, hogy mi történt Zuschlaggal, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, és mi történt Tiborcz esetében, mikor Orbán, tekintve a párttagságot, a börtönt, a büntetlen előéletet, valamint a pénzt, amelynek nagy részét az egyik visszafizette, a másik viszont elsétálhatott vele, mert a 13 milliárdos EU támogatást az ország adófizetői fizették vissza az EU-nak, hogy ne legyen vizsgálat.

Na, ezt kellene a választóknak megérteni.

Nem bízom benne, hogy sikerül. Még a Lángoszlopoknak se nagyon.

Tűzijáték

Falusi Tamas

-

2024-08-23

0

A tűzijáték, mint az a nevében is benne van, játék a tűzzel. Az ember sokszor optimista, azt gondolja, elég nagy már ahhoz, hogy játszhasson vele, és csak legyint az aggódásra: nem lesz baj, anya, tudok magamra vigyázni!

Bizony, hogy tud! Például az oroszok által pusztítási céllal kilőtt rakéták a nagymértékű hozzáértésből adódón csak rendkívül ritkán, kifejezetten véletlenül tévednek el. Ilyenkor egy-két ukrajnai lakóépület, bevásárló központ, vagy más efféle leomlik, maga alá temetve néhány civil áldozatot is, de,

ahogy Putyin elnök Nagy Tanítója, Sztálin elvtárs mondotta volt, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, amit nem cáfolhatunk.

A többi rakéta pontosan az előírás és terv szerint rombol, mégpedig erőművet, elektromos vezetéket, egyéb infrastrukturális létesítményeket, amely támadásokra az ukránok számíthatnak, és ugyan villanyuk meg vizük nem lesz, viszont így az emberveszteség minimális, azaz a háború a lehető leghumánusabb körülmények közt folyik. Aki esetleg mégis ott volt a rakéta robbanáskor az energia- vagy vízellátó központ közelében, az magára vessen, mert minek volt ott? Nem igaz, emberek?

Száz szónak is egy a vége: nagyon értünk a tűzhöz. Ahogy azt egy homo sapiens sapiensnek kell is. Így van ez már sok-sok éve az augusztus 20-án megrendezett budapesti tűzijátékokon, melyeket szakemberek készítenek elő, bonyolítanak le, és raknak rendet utána, a közönség meg jól mulat, és boldogan megy haza. Kárt legfeljebb a megrendezése okoz. Mármint anyagi kárt. Az országnak.

Amennyibe ugyanis a tűzijáték kerül, annyival kevesebb jut másra, például a kórházak klímáinak karbantartására és/vagy felújítására, melyekről pont ilyenkor, a nagy melegben szokott kiderülni, hogy el vannak romolva. Télen soha, semmi bajuk nincs a nyomorultaknak, de aztán ahogy a nap elkezd komolyabban sütni, és az orvosok meg a nővérek előveszik a távirányítót, vége a „Nekünk is van ám klímánk!” boldogságnak, és kezdődik a szeptemberig tartó „Hú, de rohadt meleg van a kórtermekben, a műtőben, de még az orvosi meg a nővérszobákban is!” korszak, ami a rossznyelvek szerint nem tesz jót senki egészségének. Pláne azokénak nem, akik úgyis betegek.

A tűzijátékot tehát az állam állja. A mi kormányunk biztosítja azt nekünk, mert fontos feladatának tartja, hogy a nép ne unatkozzon, és aki nem veszt részt a Szent Jobb körmeneten, annak is jusson valami élvezkedés, ha másképp nem, hát legalább a televízióban. Érdekes módon a kormány a pane és a circenses közül az utóbbiakra fordít nagyobb gondot, ugyanis az előbbinél sokak szerint komoly hiányosságok vannak az ellátmányt illetően, és a rossznyelvek azt suttogják, már a bolgárok is több kenyeret esznek, mint mi. Na, mindegy, ez van, kenyér nincs annyi, mint kéne, de legalább jól szórakozunk.

Kies hazánkban elvileg lenne még egy szórakozási lehetőség, mégpedig azon hősi meccsen való szurkolás, melyet bátor vezetőnk nem csak sátoros ünnepeken, hanem egész évben vív a szövetségesekkel, és mint azt hazajövet után lelkes cikkekben írják az ezzel megbízottak, mindig győz. Jó is lenne, de sajnos ez a cirkusz az utóbbi időben már csak a külföldieknek szórakoztató, mert ránk nézve tragikusak a következményei. A keleti kipcsákozgatás ezzel szemben tényleg mulatságos, azt el kell ismerjük miniszterelnök úrnak – és még csak kára sincs! Igaz persze, hogy haszna se.

A tűzijátékra visszatérve, mivel a cechet az állam állja, ő írja össze a kívánságlistát, és erre kér ajánlatot. A számok általában nyilvánosak, így ha az ember meg akarja tudni, hogy mennyit költöttek ilyesmire miniszterelnök úrék, vagy elődeik, az elmúltnyolcévesek, a mindig megbízható keresőprogramhoz fordul.

Aki keres, az talál. 2009 januárjában írta a Blikk, hogy:

„Daróczi Dávid kormányszóvivő szerint az augusztus 20-i ünnepségeket illetően nincs még minden véglegesítve, ezért nem közölt részleteket. Bár a vállalkozó cég egyben a szervező is, a politikai felelősség a kancelláriáé. A 251 milliós summában minden rendezési költség, tehát a szükséges rendőri és mentős jelenlét fedezete is benne van.”

2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, a 2009. óta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint. Ezzel felszorozva az akkori 251 millió forintot, a kapott eredmény ~562 mHUF. Abban az esetben tehát, ha idén a kormány 2009-hez képest változatlan tartalommal rendelte volna meg az eseményt egy cégnél, és minden tartozék meg szolgáltatás az átlagos inflációval drágul, az országnak ennyi pénzről kellene lemondania, hogy hozzájusson egy korábbi szintű budapesti tűzijátékhoz.

A számításnál figyelembe veendő, hogy tekintve a jelenleg folyó háborúkat, a robbanóanyagok ára valószínűleg jobban növekedett az átlagosnál. Ezért tételezzük föl, hogy az az 562 mHUF valójában 800 millió, azaz ennyibe fájna ma egy 2009-es tűzijáték.

Mint azt már sokfelé olvashatni, az idei, 2024-es tűzijáték költsége kb. 15 milliárdra tehető. A múlt évihez képest van drágulás is, amit a kormány azzal indokol, hogy „az idei tűzijáték még nagyobb volumenű lesz, mint a tavalyi”.

Aha. Nagyobb volumenű. Így már érthető az árnövekedés. Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a legjobb memóriájú, legélesebb szemű, és a volumensaccolásban legrutinosabbak közül sem fogja senki észrevenni a növekményt az elmúlt évi tűzijátékhoz képest, de itt nyilván másról van szó. Nagy valószínűséggel arról, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr az „Európa legnagyobb tűzijátéka” címtől szeretne végre eljutni a „Világ legnagyobb tűzijátéka” címig, mert nagyon snassznak érzi, hogy se olimpia, se a világ legnagyobb tűzijátéka, ráadásul a nagyok néha tárgyalás közben kiküldik a folyosóra, ami aztán végképp ciki.

Ha a számokat nézzük a mostani tűzijáték költsége a 2009-esnek a 18,75-szöröse (15/0,8). Ennyit fejlődtünk a gyurcsányi éra óta patriotizmusban, szentistvánságban és cirkuszolásban, ami azért valami. A rossznyelvek, amilyenek főleg az akadékoskodó, leginkább gyurcsányista pártoknak vannak, persze rögtön azt feszegetik, mennyi klímát lehetne a különbségből (14,2 milliárd HUF) venni, karbantartani meg felújítani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a mai kórházklíma-ínséges időszakban milyen eredményt érhetnénk el ezen a területen.

Magyarországon 167 működő kórház van. Ha a kisebb tűzijáték miatt megmaradó 14,2 milliárdot egyenletesen osztanánk el a kórházak között, mindegyikre 85 millió jutna évente. A nagyobb kórházaknak persze több, a kisebbeknek kevesebb, de az mondható, hogy ebből a karbantartás-felújítás kérdést elég hamar rendezni lehetne, sőt még új klímákra is telne. Ráadásul a tűzijáték is megmaradna, igaz, csak 2009-es színvonalon.

Szomorú hátrány viszont, hogy ha ezt tennénk, akkor sajnos nem számolhat a vezetőség „A Világ Legnagyobb Tűzijátékát rendező kormány” miniszterelnökének kijáró, szívet melengető dicsfénnyel, amelyből pedig, hogyha mégis sikerülne, fagyos téli éjszakákon ránk is hullhatna valami. Csodálatos!

Olyankor úgysincs szükség klímára.

(megjegyzés: ha az idei tűzijáték költsége még több, vagy a műsorhoz lépest jelentősen túlárazott, a számítás annak megfelelően módosítandó)

Átveréstechnika

Falusi Tamas

-

2024-08-23

0

Azt mondja Vitályos Eszter kormányszóvivő, mégpedig bele a képünkbe, hogy: „A nemzeti kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben.”

És ezt bizony komolyan kell venni, hiszen a derék jogászasszony egy NATO és EU tag, európai ország kormányának nevében beszél, azaz közlése nem sorolható a borközi állapotban elhangzó kocsmamonológok közé, és nem is használtautó kereskedő szöveg, amelyet a nepper a gyanútlan vevőhöz intéz, hátha nem veszi észre a mindentjavító permeten átütő sötétbarnaságot a metálszínű karosszérián.

Komolyan vétel? Hát, kérem, az ember a szöveget elolvasva erősen gyanakodni kezd. Két és félszer, az ugyebár 250 százalék. Ha ez igaz, annyira egészségesnek kellene lennünk, mégpedig a népség, katonaság egyaránt, hogy a nyugdíjasok délutáni programként szaladgálnának fel a Himalájára- Szép is lenne, de nem így van. Ahogy az utcákon látható, még menni sem könnyű nekik, azaz a szóvivői szöveg bosszantóan kövér hülyeség.

Vajon mi lehet a baj? Egy kormányszóvivő csak nem hazudhat! Legfeljebb téved. Például abban, hogy szerinte 2010-ben Gyurcsány kormány volt, Gyurcsány ugyanis 2009 márciusában lemondott, és áprilistól már a Bajnai kormány védte ki a világválság azon támadásait, amelyeket Gyurcsányéknak addig nem sikerült kivédeniük. Az ember ugyan elgondolkodik rajta, hátha nem is tévedés a Bajnai és a Gyurcsány kormány összemosása – hiszen Bajnai már 10 éve tárgytalan, míg ugyanakkor Gyurcsány bármifajta negatív színben való feltüntetése még legalább 500 évig hatásos a népre – de aztán legyint túllépve a kisebb átverésen, és inkább a tárgyra tér.

A szöveg bajait tekintve először is itt van az a fránya pénzromlás. 2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, az azóta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint.

Ha tehát a szóvivő asszony által emlegetett „két és félszer” értéket elosztjuk a pénzromlással (~2,5/2,2389), a tényleges többletköltés abszolút értékben már csak 1,12-szeres, azaz csak 12 %-kal több mint 2010-ben volt. 14 év alatt. Nagy eredmény, mi?

Érdekesség, hogy az inflációról a mi kedves pénzügyminiszterünk, név szerint Varga Mihály is simán meg szokott feledkezni, ami egy jogásztól még csak-csak elfogadható, na de egy szakirányú végzettséggel bíró pénzügyminiszter? Lehet, hogy a mi kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányunk dilettánsokból van összeválogatva? Ha erről az jutna eszünkbe, hogy az igazi autokráciában mindig a Főnök a legokosabb (a többit ennek figyelembe vételével nevezik ki), olyan sokat a dilettánsozással nem tévedhetünk.

Jobb helyeken a különböző ágazatokra fordított állami költést természetesen nem abszolút értékben adják meg, hanem mindig az akkori GDP-hez viszonyítva, hogy a különböző korszakok összehasonlíthatók legyenek. Ez elvileg nálunk is így van, csak doktor Vitályos kormányszóvivő nem foglalkozott vele, mégpedig azért nem, hogy a kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányt jobb színben tüntethesse föl. A kormányszóvivői trükk hatását úgy lehet lenullázni, ha visszaállítjuk a GDP-t mint viszonyítási alapot, és ahhoz mérjük a „többlet” ráfordítást. 2010 és 2024 között a GDP növekedés 38,5 % (évente átlag 2,35 %, ami a rengeteg EU pénzt és a világgazdaság erősen emelkedő szakaszát figyelembe véve nem valami sok).

És akkor immár a GDP-hez viszonyítva az egészségügyre költött pénz „emelkedését”, a helyes érték, tovább csökken, mégpedig mínusz 19 százalékra (1,12/1,385 = 0,81). Ebből következően az egészségügyet érintő tényleges ráfordítási különbség a „két és félszer annyi” helyett a „majd húsz százalékkal kevesebb”. Elég kínos melléfogás egy kormányszóvivő esetében, aki a kormány szócsöve, és a sok okos miniszter meg a még sokkal okosabb miniszterelnök összegezett okosságú véleményét közvetíti.

Megjegyzendő, hogy ha valaki csak amiatt észrevételezi a szöveget, hogy a GDP-hez képest nem nőtt a ráfordítás, és a pénzromlást nem veszi figyelembe, több szempontból is téved:

egyrészt a szóvivő asszony nem a relatív, hanem az abszolút növekményről beszélt, vagyis ez a kijelentését nem cáfolja,
másrészt bárki mondhatja azt, hogy ugyan a GDP-hez képest tényleg nem nőtt, de abszolút értékben, ha nem is 2,5-szöröse a 2010-es értéknek, de mégiscsak az 1,8-szorosa, holott ez a kijelentés a 2010. óta bekövetkezett 239 %-os infláció miatt nem igaz. Sőt, messze nem.

Persze lehet a fenti adatokban kételkedni is. Mivel a hívők szinte biztosan ezt teszik, a számítás alátámasztása érdekében két írásból is idézek:

Economix; 2022. november 15.

„Magyarország GDP-arányos egészségügyi kiadásai a harmadik legalacsonyabbak az Európai Unióban, mindössze a bruttó hazai termék 6,4 százalékát költjük egészségügyre, 2010-ben 7,5 százalékot fordítottunk erre a szektorra – ez áll a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi jelentésében. Egészségügyre a többi visegrádi ország a GDP-je 7,1 százalékát költi, az uniós átlagköltés pedig 9,9 százalékon áll.”

„Az egészségügyi kiadások GDP-arányos átlagos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, azonban Magyarország esetében csökkenő trend figyelhető meg.”

index; 2023.november 28. (egy évvel később)

„A tavalyi évben uniós szinten a betegbiztosítási és egészségügyi kiadások 8,1 százalékot tettek ki a GDP százalékában mérve, ez 0,4 százalékpontos csökkenést jelent a megelőző évhez képest.”

„Magyarország (4,7 százalék) továbbra is sereghajtó, és az adatok szerint a tavalyinál is rosszabb a helyzet, mivel Észtország (4,8 százalék) és Litvánia (4,7 százalék) is megelőzte.”

Az utóbbiból látható, hogy az egészségügyre fordított pénz 2023-ra még a számított 19 %-nál is jobban csökkent, azaz a kormányszóvivő asszony… khm… nem a valóságot közli. Ami nem szép dolog, de a regnálóknak hasznos.

Mondott persze Vitályos még mást is. Például:

„Az állami felelősségvállalás mellett megindultak a fejlesztések…”

Állami felelősségvállalás. Aha. Az állam vállalja a felelősséget az állami egészségügy kiépítését, fejlesztését és működtetését illetően, hogy az emberek bizalommal, és a gyors gyógyulás reményében kereshessék fel az intézményeket.

Mint tudjuk, Magyarországon az egészségügyi kiadások 68 százaléka származik állami forrásból, ami 12 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió és 10 százalékponttal a többi visegrádi ország átlagánál, azaz a magyar emberek jól érzékelhető aránybeli különbséggel fordulnak (= kénytelenek fordulni) a magán egészségügyi ellátás intézményeihez, mint az EU szerencsésebb országaiban, ahol jobb az állami ellátás. A magyar állami egészségügy a „megindult fejlesztések” ellenére ezer sebből vérzik, és ha ebből párat rá is próbálnak kenni Orbán 14(!) évvel ezelőtti elődjeire, még mindig marad kilencszáz-akárhány, amit most már végre be kellene kötözni, hogy el ne vérezzen a beteg. Klimatizált műtőben, ha kérhetem.

A fentiek alapján egyértelműen mondható, hogy a kormányszóvivői szöveg ismét csak a laikus választók akárhanyadszori, nagymértékű átverését célozza, hogy az egészségügyet érintő ellenzéki kritikákra ezek a választók csak legyintsenek: „Ugyan, kérem, nincs itt semmi baj! Csak a Gyurcsány veri a tamtamot.” És a ravasz átveréstechnika okán akkor sem változtat a véleményén, ha saját maga megbetegedve az operációra két évvel későbbre kap időpontot egy izzasztó műtőszobába, kimerült személyzet közé, hiányos betegellátási rekvizítumokkal:

„Ugyan, kérem! Ez is a Gyurcsány miatt van. Ahogy szokott.”

Megemlítendő még, hogy a kormányszóvivő sok mindent mondott még, amelynek értékelése a nagy olvasottságú lapok újságíróinak feladata. Volna.

Itt akár abba is hagyhatná az ember, ha nem bosszantaná kegyetlenül az a gyémántridegségű tény, hogy a NEM NER-es, független újságok MÁR MEGINT nem világosítják fel a népet, nem járnak utána a dolgoknak, és nem bizonyítják, hogy a kormányszóvivő mellébeszél. Csak ismertetik, hogy ki mit mondott, ezért a regnálók primitív átverési technikája (ahogy 14 év óta) most is hatásos, az ellenzék ezért nem tudja a FIDESZ választók tömbjét még csak megkarcolni se. Így aztán a „Viktor! Viktor!” kiáltások meg az érte mondott imák sokáig fognak velünk élni, és könnyen lehet, hogy az ükunokáim kötelező iskolai programként vesznek részt a szentté avatott miniszterelnök gellérthegyi szobrának leleplezésén. Jól fog mutatni a kereszt fölött, pálmaág tartás helyett egy jacht vezérlőállásában.

Lehet, hogy pont ezt akarják azok a valakik, akik pedig állítólag istenbizony mást akarnak?

A helyzet egyre rosszabb. Kösz. Azoknak, akiket illet.

Nyomulás

Falusi Tamas

-

2024-08-22

0

Amint az nálunk villámfény élességgel látható, a keresztény egyházak egyre jelentősebb szerepet töltenek be az ország életében.

A vagyonuk a derék regnálók jóvoltából folytonosan nő (pénzadomány, ingatlan adomány, másokénál kevesebb vagy nulla adó), a beleszólásuk az ügyekbe nemkülönben, de a felelősségük, az valahogy mégse. Ilyen például, mikor az ember döbbenten látja, ahogy a Bethesda Gyermekkórház koldulni állt ki a placcra, és a néphez fordult a kéréssel, ugyan dobjanak már össze neki 10 milliócskát, hogy a klímáját meg tudja javíttatni. Ugyanis elromlott.

A kórház fenntartója és üzemeltetője a Magyar Református Egyház, tőlük lehetett volna kérni pénzt. De ők nem adtak. Azért állítom ezt, mert nagyon valószínűtlen, hogy a kórház nem a fenntartónál próbálkozott először, hanem rögtön a nagyközönséghez fordult kunyerálási célból. Sokkal életszerűbb, hogy csak a kérés, majd a fenntartó általi szokvány elutasítás után került sor a szégyenletes akcióra. A témát illetően megemlítendő, hogy az egyházak 2022-ben a 375 milliárdos állami normatív támogatás mellett (kórházak, iskolák működtetéséért kapott összeg) további 254 milliárdot grátisz kaptak az államtól. Csak úgy. Ebből következően mondhatjuk, hogy a 375 milliárdból nem tellett, a 254 milliárdot meg másra fordították, így aztán mehetett a kórház az utcasarokra. Ott lehet a legjobban kalapozni.

Megjegyzendő, hogy mikor azt mondjuk, az államtól kapnak ennyi pénzt az egyházak, az nem az állam pénze ám! Neki ugyanis nincs. Csak annyi van ideiglenesen, amennyit tőlünk adóban beszed, hogy aztán szétoszthassa kedvére.

Sosem hittem volna, hogy a pénzemből egyházakat fogok támogatni, mindig azt mondogattam, az egyházakat támogassák a hívői, az ugyanis nem az én dolgom.

Viszont Orbán Viktor és sleppje úgy döntött, hogy de. Az én dolgom. És tesznek róla, hogy ne tehessek semmit ellene.

Az ilyen lehúzások miatt eleinte kapálózik az ember, ám aztán lassan kezd hozzászokni, hiszen például a rezsicsökkentéssel is az én adómból támogatja miniszterelnök úr azokat, akik nálam sokkal több villanyt fogyasztanak. A helyzet igencsak röhejes, mert a nép ezt hallva nem kapott kaszára-kapára, hogy azonnal elzavarja ezt a csak kárt okozó bandát azzal a felkiáltással, a rászorulókat támogassák, ne a gazdagokat! De nem zavarta ám el! Még véletlenül sem. Sőt, hálálkodik a sok szerencsétlen, nem tudván azt, hogy a rezsicsökkentés ártámogatásait más adókkal (pl. ÁFA: 27 %) szintén ő fizeti meg. A saját támogatását is, meg a mások támogatását is. Azt nem Orbán meg Tiborcz dobja össze, a pénz ugyanis nekik másra kell.

A népnek nincs arról még csak sejtése sem, hogy Orbán sokkal több ártámogatást kap a Hatvanpusztán fogyasztott villanyra, mint ő a másfél szobás lakásában, így a nép a pármilliós fizetésen felül tudatlanul ad miniszterelnökének további pénzt a sajátjából. A kétharmadot biztosító szavazatok mellé.

Tényleg ennyire hülyék lennénk, tessen mondani? Mert most úgy látszik, hogy tényleg.

Az egyháznak a pénzbegyűjtésen és a begyűjtött pénz saját célra, esetleg saját hobbira fordításán túlmenően (lásd pl. Kiss-Rigó viselt dolgait fociügyben) még egy fontos teendője van: az emberek életébe való beleszólás. Ezt is nagyon lelkesen végzi, nem elég neki az állam által alkotott törvények meg rendeletek garmadája, hiszen azok összessége sok helyen nem eléggé keresztény, ami pedig megengedhetetlen. A beleszólást sokszor nem is egyházi személyek végzik, de hogy az adott tett biblikus indíttatású, az tagadhatatlan, és mivel ezeket a beleszóló személyeket nem viszik el azonnal a pszichiátriára, abból látható, hogy tevékenységük nincs az állam ellenére sem. Állam és egyház. Összenő hát, ami összetartozik, vagy hogy is szokták mondani?

Ott van mindjárt a szorgos könyvdaráló asszony, aki szerint a gyermekek kötelező tudatlansága rendkívül hasznos az erkölcsös társadalom szempontjából. Az állam ezzel egyetért, lásd 2021. évi LXXIX. törvény 6/A. §. A törvényileg elvárt viselkedés: a gyermek 18 éves koráig semmit ne tudjon, éspedig nem csak a homo, hanem a hetero változatról sem, akkor majd jusson hozzá a megfelelő információkhoz, és naptárilag jelölje ki elkövetkezendő életében azt az öt alkalmat, amelyet leendő urával vagy hitvesével gyermeknemzésre szán (5*15 min). Hogy teljes sötétben és felöltözve-e, azt majd később dönti el. A nemzés közben „Az apa férfi, az anya nő” alaptörvényi előírás szigorúan betartandó.

A fenti módszerrel a biblikusan hazafias állampolgár egyrészt eleget tesz a „Sokasodjatok és szaporodjatok” elvnek, másrészt a magyarság számát növeli, ami elvárás Pártunk és Kormányunk (PéK) részéről. Az eljárás életszerűsége ugyan kérdéses, de hogy a biblikus erkölcsnek minden részletében megfelel, az biztos. Ezért bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb mindenki a követője lesz, ha elég könyvet sikerül ledarálni és/vagy befóliázni, valamint az alsó és középfokú oktatási intézmények is a fenti, tudatlanságban tartási kötelezettségnek megfelelően működnek.

Ehhez az erkölcsiséghez pontosan illeszkedik azon határozat, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem gólyatáborának szervezői hoztak. „Úgy döntöttek”, hogy a táborba óvszert bevinni tilos, mert akkor nyilván a legmagasabb rendű önmegtartóztatás lesz a viselkedési norma, hiszen aki fél a nemi betegségtől vagy a gyermekáldástól (és az egyetemisták félnek, mert okosak), nem fog kockáztatni. A határozat híven tükrözi a szervezők ismeretanyagát a 18 évesekről. Ehhez hasonló eljárás például, mikor betiltják az autókban a biztonsági övet, mondván, így majd (tartva a sérüléstől vagy a még súlyosabb következménytől) senki nem fog autózni.

Fontos igény az egyház részéről, hogy a múlt összes emléke a biblikus szemléletnek megfelelően alakíttassék át. Ilyen például a gellérthegyi szoborcsoport, amely eddig fájdalmasan világi alkotás volt, és világi életszemléletet tükrözött. Ennek kereszttel való ellátása az egyház hazai előrehaladásának elengedhetetlen feltétele. A feltétel teljesítése elintézettnek látszik, mint magam is írtam: „…egy komcsi műalkotás a kereszt felszerelése után immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé. In aeternum, amen.”

A biblikus szabályok néha kemények, de szükségesek. Gondoljunk Szodomára és Gomorára, melyeket az Úr jogos haragjában úgy pusztított el, hogy még a csecsszopók sem maradtak életben, nem is beszélve az Özönvízről, melynek elég sok áldozata volt: Noét és családját kivéve az egész akkori emberiség. Gyerekektől öregekig mindenki. De még az állatok is. Az Úr nem szereti ám a bűnt!

Vannak ilyen helyzetek, mikor nem lehet azzal húzni az időt, hogy a gonoszok haláluk után úgyis Polkolra kerülnek, hanem azonnal intézkedni kell, mielőtt a Föld, a Próba színhelye világi bűnöktől szennyeződne be. Nem véletlen hát, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület kalotaszegi esperese azt írta egy Facebook bejegyzésében, hogy „Valamennyit élve kiherélni, ha még megvannak a tö…k, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”, ugyanis őt jogosan háborította fel, hogy a párizsi olimpia megnyitó egyik jelenetében olyanok is szerepeltek, akik a szent iratok szerint nem is léteznek, ezzel provokálva a hívőket. A vallástalanok szerint viszont transzvesztiták meg kövér nők igenis vannak (maguk is találkoztak már egy-két ilyennel), de Isten nincsen, ahogy Sátán se, ám ez utóbbi kettő emlegetése, képen való mutogatása, filmek készítése róluk a közfelfogás szerint nem a vallástalanok provokálása. Egyáltalán nem. Hogy miért nem, azon már dolgoznak a tudósok. Előbb-utóbb meglesz a magyarázat, csak még várni kell egy kicsikét. – Addig kizárólag a vallásosok provokálhatók. Ők viszont tengernyi módon, mert különösen érzékenyek.

Érdekes eszmefuttatás még az egyház részéről a Holokauszt magyarázata, amely az érdi evangélikus lelkész szerint megindokolja, hogy Isten miért hagyta cserben kiválasztott népét:

„…lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (…) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte.”

Hát igen. Ha felvállalták, akkor nem szólhatnak egy szót sem. És ha akárhányad íziglen, azaz összes utódjuk révén örökké bűnösök, akkor úgy. Punktum. Meglepő ugyanakkor, hogy Radnóti csak 35 éves korában halt meg, pedig az Úr már születésekor elpusztíthatta volna, mint az anyját és az ikertestvérét az elődök bűnei miatt. De az Úr jóságos, megkegyelmezett neki. Persze csak egy darabig. Bűn büntetlenül nem marad!

Mintha jobban nyomulnának mostanában.

Falusi Tamas

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

Olvasom a Mandineren a derék Varga Miklós nyilatkozatát, aki nem kertel, hanem keményen odavág. Hogyaszongya:

Mint az minden értő olvasónak már a könyökén jön ki, a fideszes tábor a papagájhadsereg vezetésével két dologért szurkol iszonyatosan. Az egyik az oroszok katonai győzelme, a másik a budapesti olimpia.

Vadai Ágnes (DK) országgyűlési képviselő a sajtónak jegyzőkönyv részleteket mutatott be azon indokkal, hogy feltárja mindenki előtt, a hatalom részéről az ellenzék korrupciós ügyekbe való provokált belerángatása folyik.

A fentiek alapján három dologra gondolhatunk

A pentito olasz szó, bűnbánót jelent. Az olasz büntetőeljárási terminológiában azon személyek megjelölésére szolgál, akik korábban bűnszervezetek tagjai voltak, de úgy döntöttek, hogy együttműködnek az ügyészséggel.

Egy kivétel azért akad, ugyanis meglepetésre egy olyan nagy, tengerentúli ország elnökjelöltjével is jóban van, amelytől nem várhatunk sokat (pláne sok jót nem), még ha a jelölt elnök is lesz, akkor se.

Vegye védelmébe? Még nem tudjuk, hogy ártatlan-e. Határolódjon el tőle? Még nem tudjuk, hogy bűnös-e.

A tűzijáték, mint az a nevében is benne van, játék a tűzzel. Az ember sokszor optimista, azt gondolja, elég nagy már ahhoz, hogy játszhasson vele, és csak legyint az aggódásra: nem lesz baj, anya, tudok magamra vigyázni!

Azt mondja Vitályos Eszter kormányszóvivő, mégpedig bele a képünkbe, hogy: „A nemzeti kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben.”

Ha tehát a szóvivő asszony által emlegetett „két és félszer” értéket elosztjuk a pénzromlással (~2,5/2,2389), a tényleges többletköltés abszolút értékben már csak 1,12-szeres, azaz csak 12 %-kal több mint 2010-ben volt. 14 év alatt. Nagy eredmény, mi?

Amint az nálunk villámfény élességgel látható, a keresztény egyházak egyre jelentősebb szerepet töltenek be az ország életében.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA