Kezdőlap Szerzők Írta Bóta Gábor

Bóta Gábor

Bóta Gábor
184 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Básti Juli 60

Básti Juli, a Kossuth-díjas nagy színésznő ma hatvan éves. Szardínián nyaral, ott vette fel a telefont, és érdeklődésünkre nevetve azt mondta, az már biztos, hogy kevesebb van hátra, mint eddig volt. Kicsi a valószínűsége, hogy százhúsz évig fog élni. Nem lesz születésnapi buli, nem szeret bulizni. De a családja biztosan megünnepli, mert velük van, ott van még a gyereke barátnője is, sokan vannak. Tuti, hogy ők valamivel készülnek, már fondorlatosan ügyködnek napok óta. Básti Juli azt élvezi, hogy ilyenkor mindig a családjával van, egyáltalán nem vágyik színházi megemlékezésekre.

Ízig-vérig színházi családba született. Édesapja az öblös hangú, nagy hősszínész, Básti Lajos, édesanyja a méltatlanul kevés szerepet kapott Zolnay Zsuzsa. A mama tudta, hogy a lányuk felvételizik a színművészetire, de a papa elől titkolták. Sőt, még névváltoztatás is történt, hogy a lány úgy érezze, nem a színészóriás árnyékában van, hanem a maga útját járja. Aztán, amikor az édesapa halálos beteg lett, visszavette a nevét. És abszolút méltó lett hozzá. Pályája elején több kiválónak látszó szerződésajánlatra, köztük a Nemzetiére, mondott nemet. Úgy érezte, ott tekintélyuralmi rendszer dúl, a nagy bölények közül többen, bár még élnek, máris szobortalapzaton képzelik magukat. Ment inkább vidékre, a lázasan újító, meglehetősen jó rendező- és színészgárdával dolgozó, a szabálytalan tehetségeket is befogadó, felnevelő, ellenzékinek számító, remek előadásokat létrehozó kaposvári teátrumba. Néhány év után nehezen viselte az ingázást. Nem bírta, hogy akár este, előadás után gyorshajtással robog Budapestre, hogy legalább néhány puszit adjon a fiának, és hajnalban kel, hogy reggel tízre visszaérjen a próbára. Kapóra jött Zsámbéki Gábor ajánlata, hogy szerződjön a Katonába. Ezért persze Kaposváron kapott hideget-meleget, hogy ez még korai, nincs kész színészi szempontból, de utólag meglehetősen jó döntésnek tűnik, hiszen emlékezetes szerepek garmadája következett, akár világot járó, nagyszerű előadásokban. Például a Három nővérben fantasztikus Mása volt, A revizorban mulatságosan fennhéjázó polgármesterné, az Übü királyban pedig zsarnokul kegyetlen, röhejes Übü mama.

Groteszkül ironikus humora metszővé tud válni. Miközben nevettet, mély, megrendítő fájdalmak kifejezésére is képes. Így volt ez például a Nemzetiben, ottani viszonylag kevés igazán jó szerepében, A macskalápon elementáris előadásában is, vagy amikor a Sirályban Arkagyinát játszotta. Megint a család miatt is váltott, ment a Nemzetibe. Megviselte, hogy a Katona sok külföldi turnéja miatt nem látja eleget immár három fiát, és Gothár Péter után második férjét, Puskás Tamást, akivel magánéletben, szakmában egyaránt nagyon egymásra találtak. Akár hajnalban, álmukból felriadva is képesek órákig dumálni az éppen készülő produkcióról. Básti ugyanis két esztendeje átigazolt a férje igazgatta Centrál Színházba. Ahol könnyedén, nagy energiákkal komédiázik, ha kell. De a színház felnevelt magának a fajsúlyosabb darabokra is fogékony közönséget. Így aztán Básti a Jó emberekben egy kirúgott, mindenéből kisemmizett, lepukkantan kétségbeesett pénztárosnőt alakít, aki megpróbál talpra állni. A Nem félünk a farkastól előadásában pedig keményen alkoholfüggő nő, akinek finoman fogalmazva sincs minden rendben a házasságával.

Tavaly nem volt új szerepe. Ezt is emelt fővel viselte, ahogy azt is, amikor sokat kellett rohangálni a színház és a filmgyár között. Ma már sajnos nincs ilyen problémája, de ebben az évadban már fontos új szerepek várják. Mindig jó volt, de már kimondottan jelentős, nagy színésznővé érett. Kár lenne nem kihasználni pazar képességeit.

 

A zsarnok csecsemő

Forrás: Intercom

A Bébi úr című amerikai animációs film ötlete eszelős. Egy családba taxin megérkezik az addig boldogságban, szeretetben élő hétéves Tim csecsemő kisöccse, talpig öltönyben, nyakkendőben, ráadásul diplomatatáskával és kapásból kiforgat mindent a sarkából.

Átveszi a hatalmat. Beszél, tőzsdei híreket olvas, rendelkezik, már-már diktátorkodik a bátyja előtt, de a szülei társaságában, akiknek ki tudja miért, teljesen természetes egy csecsemőhöz egyáltalán nem illő menedzseri öltözéke, gügyögő kis porontynak mutatja magát. Azt is mondhatnám, hogy csaknem olyan álszent, mint Tartuffe. Egyébként róla is kiderül, hogy igencsak érdekember.

Forrás: Intercom

Egy bébiket, mint akár a bontott csirkét, futószalagon és titokban gyártó cég sanda ügynöke ő, aki szeretetet lopni jött a családhoz, és ki is túrja Timet mindenéből.

Michael McCullers forgatókönyve, a Madagaszkárt, a Megaagyat is jegyző Tom Grath rendezése, a nagy-nagy szeretetéhségről regél. Meg arról, hogy bárkit egyik pillanatról a másikra ki lehet túrni addigi pozíciójából.

Forrás: Intercom

A film elején látjuk Timet, már elalvás előtt ágyában fekve, aminél ott van a mamája és a papája is, és a világ legtermészetesebb módján mondja nekik, hogy kéri a három meséjét, öt ölelését, kedvenc dalát. Aztán már nem kapja meg egyiket sem, mert a szülei az akaratosan sipákoló kis zsarnokot rajongják, futkorásszák, zsongják körül.

Meg is fogalmazódik szó szerint, hogy vagy te taposol, vagy téged taposnak el, és Tim elhatározza, hogy nem hagyja magát, következik a harc, a háborúskodás.

Bár az alkotók nyilván nem tudnak róla, és gondolom fölöttébb eredetinek érzik az alapszituációjukat, zsarnok, másokon uralkodni akaró újszülöttről már Déry Tibor írt Az óriáscsecsemő című abszurd darabjában, melyben görbe tükörben beszélt a mind rémisztőbbé váló világról.

És bár szőrmentén, gyerekek számára is emészthetően, a Bébi úr is ezt teszi. Tim számára eleve az akció filmek üldözős, hajszás, állandóan veszélyes világa a természetes közeg, ezekkel álmodik, ezeket színezi ki a fantáziája, ezekbe képzeli magát bele, mint hős, vagy éppen megrettent, fenyegetett üldözött.

Forrás: Intercom

A tömegfilmek rendszerint alapvető félelmeinket fogalmazzák meg, és akár kedves formában, fantáziadúsan, jó figurákkal, groteszk humorral, mint ezúttal, még a létben való fenyegetettségről is szólnak, az állás elvesztésétől való rettegéstől, vagy akár a megsemmisüléstől való rémületről.

No jó, persze nem úgy teszik, hogy ez bárki gyomrát megülje. Meg aztán menetrendszerűen jön a happy and.

Az Intercom által forgalmazott Bébi úr is inkább kedvesen mulattató film, de azért felszín alatt csak érzékelteti, hogy mi minden miatt szorong gyerek és felnőtt egyaránt, nap mint nap.

Veszekedő kettős a lokálban

Nagy mítosz a nálunk már csak mutatóban létező, műsoros éjszakai bár, villódzó fényeivel, fülledten izgalmas erotikájával, és azzal a kiszámíthatatlanságával, hogy sok minden megtörténhet benne, akár törvényen kívüli dolgok is.

Gondoljunk csak a Kabaré című musicalre, John Kender és Fred Ebb az ébredő fasizmus jelképévé tettek egy mozgalmasan élettel teli füstös lokált. A Chicagóban pedig ugyanez a szerzőpáros bártáncosnők históriáján keresztül beszél a mindent elárasztó, feltartóztathatatlan, lényegében polgárjogot nyert korrupcióról.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Holdfény Mulató című koncert musicalben nincs ennyi mélyértelműség. Felkonferálják, hogy koncert is meg színház is, de talán leginkább revü, melynek két sztárénekese jutalomjátékot kapott, és a zenekar tagjainak egy része kis szerepekben is kipróbálhatja magát, némi szöveget is mondhat. A 11 éves, jeles nagylemezekkel rendelkező Group’ n’ Swing tagjai vérpezsdítő muzsikusok. Fergeteges tempóban játszanak, humoruk van, és aki olyan hangszerrel rendelkezik, hogy akár táncra lehet perdülni vele, meg is teszi. Romhányi Áron zenéje áradó, a nézőtéren többen a lábukkal verik a ritmust. A Maffia Swing 1920 tánckar tagjai, Bóna Gábor koreográfus intenciói szerint, pedig egész testükkel, estélyi öltözetben ropják. Nem állítom, hogy minden lépés telibe talál, hogy minden egyszerre megy, amikor erre lenne szükség, de van tűz és láz, lendület, jókora nekiveselkedés, komoly akarat.

A történet kissé szimpla, olykor már-már bugyuta. Egy csak a munkájának élő, kezdetben akár frigidnek tűnő vállalatvezető nőt, az új üzletkötő sármos férfi mindenáron meg akar szerezni, de a nő dacosan ellenáll, sőt akár akaratosan betesz a pasinak, aki persze viszont támadásba lendül, és végül igencsak megpuhítja elnyert vágyának tárgyát. Ezt Shakespeare már jobban megírta A makrancos Katában. Igaz, azt nem írta meg, hogy a főhősök kettős szerepet játszanak, mert lokálénekes sztárok is, és a mulatóban ugyancsak előadhatják veszekedő kettőseiket. Kicsit abszurd, kicsit lapos, némiképp túlburjánzó történet, a második rész közepétől már nagyon várom, hogy legyenek egymáséi, mert akkora csavart azért nem várok, hogy végleg szakítanak. Hová lenne a boldog vég? Kevés a valódi szituáció, így igazán játszani elég nehéz, színházi szempontból nem túl erős, amit kapunk. Mihályi Réka és Magyar Bálint viszont meglehetősen jól énekelnek, tudnak elegáns jelmezeket viselni, táncra perdülni, és, ha nem is mutatják meg a szerelmi szenvedések mélységes bugyrait, de valamennyit azért érzékeltetnek belőle. A Kovács Gábor Dénes által rendezett produkció kellemes szórakozás és szerencsére ennél nem is akar többnek látszani.

A legendás vadnyugat

FotÓ: Éder Vera

Naná, hogy van virtuóz tömegverekedés, pisztolypárbaj, robogó vonat tetején való hajsza, sok-sok szarkasztikus humorral. Közben a történetbe beleolvadnak azért szépen kivitelezett klasszikus attrakciók, például karika-, rúd-, vagy éppen kalapzsonglőr mutatvány.

 

Mohók és telhetetlenek, többségük artista, de másra is vágyik, így aztán színész, táncos, énekes és zenész egy személyben. Aki még az előbb szaltókat hányt, az esetleg rágyújt egy dalra, aki rúdon csinált kunsztokat, táncra perdül, a fülig szerelmes, fölöttébb tüzes, piros ruhájú nő pedig szédítő magasból ugrik le nem egyszer és nem kétszer, vagány bátorsággal, hogy imponáljon és még észveszejtőbb legyen.

Fotó: Éder Vera

Az 50 ország, 500 városában fellépett, Montrealban székelő, 1993 óta működő, Cirque Éloize Saloon című produkcióját látjuk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Mint a kortárs cirkuszi társulatok általában, nagy vehemenciával ötvözik a különböző műfajokat, a színház összeolvad akrobatikával, a gondosan komponált látvány erőteljes akusztikus elemekkel. Elementáris összhatásra törekszenek. A Cirque du Soleil, amelyik mind gyakrabban szerepel nálunk, és lepipálva a leghíresebb zenekarokat, egy-egy produkciója több alkalommal megtölti a Sportaréna nézőterét, tette a világban legismertebbé a cirkuszszínházat. Nálunk ugyancsak vannak már jeles művelői, a Recirquel csapata a Művészetek Palotájában lelt otthonra, és ripsz-ropsz meglehetősen kapós lett külföldön is.

Fotó: Éder Vera

A Cirque Éloize magas fokon képzett művészei jó figurák, fazonok, megjegyezhető, jellegzetes arcok. A Saloon című produkciónak tán a címéből is kiderül, hogy a legendás western históriák színhelyén, a vadnyugaton játszódik. Naná, hogy van virtuóz tömegverekedés, pisztolypárbaj, robogó vonat tetején való hajsza, sok-sok szarkasztikus humorral. Közben a történetbe beleolvadnak azért szépen kivitelezett klasszikus attrakciók, például karika-, rúd-, vagy éppen kalapzsonglőr mutatvány. Kéttagú zenekar játszik attraktívan hangulatos country zenét, Sophie Beaudet energikusan és gyönyörűen énekel, de az artisták sem restek dalra fakadni vagy hangszert fogni a kezükbe.

Fotó: Éder Vera

Legvégül van egy világszám, jókora mérleghintaszerű instrumentumon, ami megfelel a western filmek végén látható sorsdöntő párbajnak. A két küzdő férfi áll egymással szemben a mérleghintán, hatalmasakat ugranak, tébolyító magasba repülnek föl-le, föl-le, mind szédítőbb tempóban. Szaltóznak is a folyamatosan mozgó alkalmatosságról, előre-hátra, akár csavartan, de még duplát is. Összemérik a tudásukat, erejüket. Szilajak, marconák, férfiasak, káprázatosakat ugranak, de a másodperc törtrészére sem esnek ki a szerepükből. Ekkorra a hangulat már a tetőfokára hág, a közönség az eddigieknél is nagyobbakat csujjogat-hujjogat, méltán fogadja kiadós ovációval az Emmanuel Guillamue által vérprofin rendezett produkciót.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK