Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Sok a stikában lebonyolított, verseny nélküli közbeszerzés

Rengeteg közbeszerzést megismerhetetlenül és verseny nélkül bonyolítanak le Magyarországon, a korrupciós kockázat közepesnek tekinthető. A számok alapján. A valóság sokkal rosszabb.

Csaknem 200 ezer közbeszerzést vizsgált át részletesen a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) 2005 és idén augusztusa között. Jelentésében mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy választási években mindig megnőtt a közbeszerzések száma, s lehet, hogy a teljes esztendő adatai idén is ezt fogják igazolni.

Öt mutatót vizsgáltak, amelyek közül az átlagember számára négy az igazán lényeges annak megbecsüléséhez, hogy

milyen mértékű lehet a közbeszerzések eltérítése.

Ezek: az átláthatóság, vagyis hogy valamilyen formában nyílt közbeszerzést bonyolítanak-e le, mekkora a versenyerősség (legalább két induló van-e), a verseny nélküli szerződések aránya, és az összegzett korrupciós mutató.

A tanulmány készítői nem választották szét két felé a 2005-től tartó időszakot, mert minden egyéb szemponttól függetlenül általában a közbeszerzéseket elemezték, pedig fontos. Magyarország 2004. május 1-jei belépése után a támogatásokban amolyan póttagnak számított egy ideig, mert az éppen futó uniós költségvetésben „összekapart” összegből részesült a 2007-14-es következő büdzséig. Amelyben aztán – egy főre vetítve – Lengyelország mellett a leginkább kedvezményezett tagok lettünk.

A tényleges támogatások pedig 2010-től kezdtek érkezni, ekkoriban lépték át az évi ezermilliárd forintot, szinte pontosan egybeesve az Orbán-kormány megalakulásával. Ekkortól

az összes közbeszerzésen belül egyre növekvő arányt képvisel az uniós támogatás.

Vagyis az állami vásárlások-megbízások körüli „ügyeskedéseknek” ekkortól lett lett igazán nagy tétjük.

Mindemellett két további tényezőt se vett számba az analízis, mert nem is vehetett. Ez pedig a „körön” kívüliek mindinkább visszaszoruló részvétele a közbeszerzésekben

a testre szabott kiírások gyarapodása miatt, illetve a „visszacsorgatott” támogatási összegek aránya.

Ezeket a statisztika nem képes nyomon követni.

A pusztán a számok alapján vizsgált közbeszerzések átláthatósága nem meglepő módon 2009-ig volt a legnagyobb: 70-80 százalékuk széles körben megismerhetővé vált. Ez az arány 2011-re 12 százalékra (!) zuhant, ahonnan kezdve nagy kilengésekkel 40 százalék körül mozog.

Vagyis

a közbeszerzési kiírások 60 százaléka nem nyilvános,

mert például meghívásos a tender.

A versenyerősség azt mutatja meg 0,3 és 1 közötti indikátorral, hogy van-e egynél több induló – minél kisebb a szám, annál gyengébb a verseny. Nos, ez a mutató is kezdetben, 2012-ig volt a legmagasabb, 0,6-ról 0,5 alá bukva a végére. Ezután 0,5-0,55, majd idén már 0,5 alatti számot regisztráltak.

Tehát

a tenderek nem kis részében mindössze egyvalaki volt „érdeklődő”.

A verseny hiányának aránya kezdetben 30-35 százalék volt, 2010 után 30 százalék alatt, majd kicsivel efölött, aztán ismét alatta. Idén 30 százalék körüli a verseny nélkül megkötött szerződések hányada.

Az átláthatóságból és a verseny hiányából képzett, ezek variációit összegző korrupciós mutató 0 (nincs vész), 0,5 közepes a baj és 1 (teljes korrupció) között lehet. Ebben az összevetésben is 2009-ig volt legjobb a helyzet, 0,2-0,3 ponttal, aztán meredeken megugrott 0,5-re, 2011-től pedig a 0,5 körül változik.

Ez tehát a számok nyelvén

közepes korrupciós veszélyt sejtet.

Amit arra már utaltunk, az igen nagy uniós részvétellel kiírt hazai közbeszerzések közt egyre több jel vall arra, hogy ezeket már összeállításukkor megbuherálják, személyre szabják, az elbírálásban pedig szinte minden létező szabályt megsértenek, lásd az Elios közvilágítási tendereit. Nem véletlen, hogy a jelek szerint ez egyik olyan ügy, amelyben az EU válaszút elé állította a kormányt: utólag visszaadja a támogatást vagy valódi büntetőeljárást indít.

Az pedig ugyancsak nyomon követhetetlen, hogy vállalkozói körökből származó hírek szerint a „körön” kívüli kisebb cégek esetében gyakran már 80 százalék a „visszakért” pénz aránya (amelyet túlszámlázással lehet némileg helyre billenteni).

Tehát a tisztán statisztikai alapon sem túl rózsás helyzet a valóságban sokkal rosszabb a közbeszerzések tisztasága körül.

„Magyar” fegyver, az újabb rongyrázás?

Tízmilliárdokért kerül magyar katona kezébe magyar fegyver”, holott pár évvel ezelőttig az MSZP-kormány modernizációs programját folytatták nagyságrenddel kisebb összegből. A cseh licenszű gépfegyverek és pisztolyok sima összeszerelésnek tűnnek a hazai korszerűsítéshez képest.

Jövőre a légierő fejlesztésével, valamint a katonák személyes ruházata és fegyverzete megújításával folytatódik a haderőfejlesztés – mondta a napokban a honvédelmi miniszter. Benkő Tibor hozzátette, hogy 2019 elején beindul a magyarországi kézifegyver-gyártás, így jövőre minden magyar katona kezébe magyar gyártású fegyver kerül.

A hír nem új, március végén jelentették be, hogy tíz éves időtartamban 200 ezer gyalogsági kézi lőfegyvert fog gyártani a HM Arzenál Zrt. a Ceská Zbrojovka Export nevű cég licensze alapján. Ez 200 munkahelyet teremt.

A megállapodás értékét 100 millió euróban (32-33 milliárd forint) jelölték meg akkor.

A terv az, hogy a cseh hadsereg is kap a legyártott fegyverekből.

Később ismertté vált, hogy a Zbrojovka Bren 2 gépkarabélyáról, a Scorpio Evo 3 géppisztolyáról, a P-07 és P-09 pisztolyáról van szó. Mindegyik nemzetközileg nagyon elismert, kitűnőnek ismert hadieszköz. A magyarországi bemutató videója itt tekinthető meg. Júliusban a cseh haderő napja alkalmából Budapesten is bemutatták a fegyvereket.

 

Forrás: mzv.cz

A kérdés első pillanattól az volt, hogy gazdaságos-e komplett üzem felépítésével (mint később kiderült, Kiskunfélegyházán), mindössze tíz év alatt a kicsiny magyar haderő (plusz esetleg a többi rendvédelmi szervezet) számára ekkora összeget fordítani az egyébként kétségtelenül igen nagyra becsült fegyvereket legyártani (a maradékot pedig a csehek rendelkezésére bocsátani). Továbbá, hogy mennyire „magyar” lesz ez a néhány termék. Mindenesetre a tavaszi bemutatón készült felvételen az olvasható a kiállított képeken, hogy a fegyverek Magyarországon összeszereltek (Assembled in Hungary).

Forrás: killermetals.blog.hu

A tervek szerint 2019-től aztán teljesen itt gyártják őket. Ebből az következhet, hogy egyes alkatrészeket hazánkban fognak előállítani. De ettől még

a magas hozzáadott érték zöme a cseh gyártónál marad

(nagyjából ahogyan a „mi autónk” esetében).

Idővel az is kiderült, hogy 21,7 milliárd forint az az összeg, amit az Arzenál zrt. tervez, amelyben benne van az építkezés, az eszközbeszerzés is. Egyedül a licenszre csaknem ötmilliárd közpénz ment el ebben az évben. Ez derült ki a cég 2018-as üzleti tervéből, amely oldal azonban már nem található.

Korábban egyáltalán nem ez volt a terv. Még 2008-ban döntött arról az MSZP-s kormány, hogy 2009-18 közötti 10 éves stratégiai terv keretében mintegy 7700 gépkarabély modernizálását végzik el.

Az első öt évre megközelítőleg 7,26 milliárdot terveztek

– derült ki egy akkor ellenzéki fideszes képviselőnek adott miniszteri válaszból.

Az akkori indok szerint a modernizációs program segítségével korszerűsített gépkarabélyok értéke és használhatósági ideje jelentősen megnő, felszereltsége bővül. Ez a megoldás jóval gazdaságosabb, mint új fegyverek beszerzése, mert csak a kiegészítő eszközök némelyike milliós értékű. Ráadásul más egyéb gépkarabély-típusok alapkészletébe a beszerzendő kiegészítők nem tartoznak bele, így új gépkarabélyok vásárlása már csak ezért is gazdaságtalan és indokolatlan lenne.

Speciális kiegészítő eszközökkel – így például gránátvetőkkel, éjszakai és nappali irányzékokkal, lézeres célmegjelölővel, taktikai lámpákkal – szerelték volna fel a meglévő fegyvereket.

Azokat, amelyek ugyan nem számítanak a legkorszerűbbnek, de a szokásos hazai katonai célokat kiszolgálják (speciális, minden igényt kielégítő eszközöket pedig elegendő a békefenntartó expedíciókban szolgáló katonák kezébe adni, s ezeket érdemesebb megvásárolni). Magyarországon a 60-as évektől Kalasnyikov rendszerű gépkarabélyokat állítottak hadrendbe. Ezek az AK 47-es alapra épült AK-63-asok és AMD-65-ösök ráadásul

részben hazai fejlesztésűek – tehát valószínűleg „magyarabbak”,

mint a licensz alapján itt csak összeszereltek. S hogy mennyire jónak tartják a mai napig, álljon itt a felderitokblogja egy írása.

A program el is indult, magyar szakemberek elkészítették több típus modernizált mintapéldányát, amelyek tesztje is elkezdődött. Egy 2012. eleji szakcikk is inkább amellett érvel, hogy

a korszerűsítés költséghatékonyabb új fegyver beszerzésénél.

Sőt, az év novemberében az akkor már fideszes honvédelmi miniszter, Hende Csaba korábbi elődjének, Juhász Ferencnek adott írásbeli válaszában is a program folytatásának szellemében adott tájékoztatást, amely szerint „további védelmi ipari szolgáltatásnak minősül különféle lövészfegyverek fejlesztése, különösen az alábbi fegyvertípusok esetében AK-63F átalakítása AK-63M (modernizált), fegyveralkatrészek gyártása, készre szerelése”.

Következő évben pedig a mostani cseh-üzletbe bevont HM-cég, az Arzenál Zrt. készített ismertetőt a típus modernizációjáról.

És mintha mi se történt volna, 2015 áprilisában a HM Arzenál a Budapesten akkreditált katonai attasék számára tartott helyszíni bemutatót nyírteleki részlegében, amelynek keretében szó esett az AK-63F gépkarabély modernizációjáról is. Elhangzott:

az átalakítás segítségével biztosítható

a modern célzóberendezések és egyéb kiegészítők felhelyezése, így lehetővé válik a gyors és pontos tüzelés nappali és éjszakai viszonyok, valamint extrém (-30 °C és +50 °C) hőmérsékleti körülmények között.

Arra nincs válasz, hogy mi változott meg a 2017-ig tartó egy-másfél évben, amikor a licensz-gyártás mellett döntöttek. Valószínűleg két oka lehet. Az egyik az Orbán Viktor által 2013-14 óta rendszeresen felhozott „újraiparosítás”, amelynek jegyében egyre-másra épülnek az összeszerelő-üzemek, a másik a megfelelés az új amerikai adminisztráció igényének, a nagyobb GDP-arányos védelmi költségvetés.

Lakástakarékok: csak egy újabb lenyúlás?

Nyolcszázmilliárd betét, 350 milliárd hitel, milliárdos nyereségek: ezek a lehetetlenné tett lakástakarékok főbb adatai. Véletlen a Mészáros-gigaholding létrejötte pont most? Konteo vagy nem, majd kiderül, de nem azt tapasztaltuk, hogy semmi se történik véletlenül.

A Fidesz semmit se csinál véletlenül, illetve egyetlen fillért (pláne sokmilliárd fillért) se hagy elveszni, ha sorai gazdasági megerősítése a cél. Ez üt szöget nyilván sok ember fejében, amikor azon gondolkodik, mi lehetett a háttere a lakástakarék-pénztárak (ltp) bő egy nap alatt történt „átalakításának” (Bánki Erik hétfőn délelőtt beterjesztette, kedd kora délután a többség megszavazta, Kövér László azonnal ellenjegyezte, pár óra múlva Áder János aggály nélkül aláírta, s legott a közlönyben meg is jelent legalább az interneten).

Nézzük a száraz tényeket, számokat. Tavaly év végén az ltp-k betétállománya 798 milliárd forint, ebből a legnagyobb a Fundamentáé, 432, az OTP ltp-é 282, az Erstéé 69, az Aegoné 15 milliárd. A folyósított hitelek: Fundamenta 340, OTP 15 milliárd, a többiek nem láthatóak – az Aegon a most történtektől függetlenül korábban bejelentette, hogy banki tevékenységi háttér híján befejezi az ltp-működést októbertől. Az adózott eredmények: Fundamenta 6,2, OTP 2,4 milliárd, a maradék kettő veszteséges, de ezek, mint láttuk, elhanyagolható szereplők.

Az elmúlt háromnegyed évben ezek a számok nyilván nagyobbak lettek, még élesebbé téve a római jog óta ismert kérdés: cui prodest,

kinek állt érdekében?

Az ugyanis leegyszerűsítő, bár „kattintásvadász” állítás, hogy végük az ltp-knek. Valójában nem, mert – egyelőre – nincs jele annak, hogy a magán-nyugdíjpénztárakéval egyezően a vagyont is átcsatornáznák valahová. Csak éppen

az ltp-k lényege vész el az állami támogatás elvételével.

Jelenlegi ismereteink szerint enélkül nincs lehetőség nyereséggel fenntartani a befizetett ltp-állományt, amit a Fundamenta és az OTP tulajdonosai nyilván gyorsan számbavesznek. Akkor pedig

ennek a pénznek valahol helye lesz.

A Bánki Erik, majd társai által mantrázott érvek első ránézésre tetszetősek. Például hogy alig épült új lakás az ltp-s megtakarításokból, főleg pedig medence és szauna, meg az államnak drága volt az éves támogatás, aminek nyomán a profit a pénztárakhoz ment satöbbi.

A hangulati elemektől megtisztítva leszögezhető: semmi akadálya se lett volna annak, hogy kissé átszabják a befizethető összeg határát és a hozzá adott állami támogatást úgy, hogy a kecske és a káposzta is jól járjon. Úgy tudni, készültek számítások a szakmán belül erről.

Ezzel szemben áll a csok, amibe beforgatná a pénzt a kormány – mondják a Fideszben. Ha összevetjük a két konstrukciót, világossá válik, hogy az alma-körte-duellumával állunk szemben.

Az ltp-ben havi maximum 20 ezres fejenkénti befizetés lehetséges, erre évente ennek 30 százaléka, legfeljebb 72 ezer forint támogatás jár. A meglévő szerződések után ez marad is – ez nagyon fontos, mert

a vagyon egyben tartását ez biztosítja, amíg a kontraktusok kifutnak.

A lehetséges tíz év alatt tehát 720 ezer fizethető be, aminek alapján pár milliócskák jönnek össze még akkor is, ha a családban több szerződést kötnek egy kedvezményezett javára.

Ez nyilvánvalóan legfeljebb beugró lehet új lakásba, leginkább felújításra alkalmas. Nem különben társasházak számára hasznos erre a célra. Vagyis

az ltp a kis pénzűek megtakarítása (volt?).

Persze összességében – már fentebb láttuk – azért jelentős összegről van szó. A nagyjából másfél millió szerződés a 3140 milliárdos lakáshitel-állomány 12 százaléka. De ez a 22 éve indult ltp-karrier jelenleg hatályos szerződéseire érvényes. A bő két évtized alatt ezekből a kis tételekből – ahogyan erről a bankszövetség ír – eddig több, mint 3,7 millió ltp-szerződést kötöttek, a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül egymillió család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).

Ezzel szemben a kormány csodafegyvere, a csok keretében – Az MNB jelentése szerint – 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások. Jelenleg és jövőre 230-240 milliárdos csok-támogatásról beszélünk.

Mindezek fényében

az évenkénti megtakarítás összege elhanyagolható.

Idén 70 milliárdot ad a maximum 30 százalék, illetve a 72 ezer forintok után. Ha valóban nem veszik el egy következő törvénnyel a megmaradó pénztári tőkét, akkor tényleg felvetődik a kérdés: mi a cél?

Adódik a lehetőség, hogy a Rogán Antal közreműködésével gründolt lakáslottó felé terelnék a pénzt. Feltehető azonban, hogy a – a Fidesz által amúgy betiltott fogyasztói csoportok működésére hajazó – konstrukció a továbbiakban se lesz túlzottan vonzó: a sorsolással-licittel eldőlő kifizetések mosógép esetében még csak-csak elmennek, de lakásnál az ember szereti előre tudni, mikor és milyen feltételekkel veheti birtokba a kérót.

Akkor pedig

ismételjük meg: ezermilliárdhoz közelítő tőke van az ltp-kben.

A befizetések ugyan egyelőre zavartalanok, de új szerződést ép eszű ember nem köt az állami támogatás megszűntével. A bank pedig óvatos duhaj, utálja a kiszámíthatatlanságot.

Ha ilyenkor érkezik egy „visszautasíthatatlan” ajánlat, azt bizonyára megfontolja.

Mai hír: összeboronálják tulajdonosaik a Konzum és az Opus Global tőzsdei befektetési holdingokat. Mindkettő Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik, tucatnyi ilyen-olyan profilú céget birtokolnak ingatlanoktól a kandallógyártáson és izocukor-előállításon át a szinte teljes vidéki sajtóig és tévéig bezárólag.

Az összegyúrt vagyonkezelő holdingban 300 milliárdot meghaladó tőkeérték áll ugrásra készen. Arra is, hogy garantáltan jövedelmező cégeket vegyen, s arra is, hogy patinás szerzeményekkel kiegészülve amúgy finnyás nyugati befektetési alapok fantáziát lássanak benne részvény vásárlására.

Mert azért azt lássuk be, ha egy nagy nemzetközi tanácsadó cég szakértője ránéz a Konzum-Opus-Global igazgatósági névsorára, ahol a Mészáros-gyerekek neveit olvassa mint többségi tulajdonosi tagokat, aligha ezt helyezi klienseinek ajánlott befektetési ajánlásai élére.

De ha egy

másfélmilliós szerződésállományú, állami támogatással megint stabil, kiszámíthatóan működővé tett lakástakarék-pénztár

is megjelenik a portfólióban, az akár el is gondolkoztathatja a tanácsadót.

Láttunk már ilyet. Amikor „közlekedésbiztonsági” veszély miatt kitiltattak az út menti oszloplakátok. Egészen addig, amíg az ezzel kiszárított ESMA Garancsi Istvánhoz került fillérekért. Azóta ismét lehet rajtuk hirdetni.

Lázár a dohányzás teljes tilalmát javasolja

A 2020-tól születettek ne vásárolhassanak dohányárut, ha felnőttek, akkor se – jelentette be a kormánynak teendő javaslatát Lázár János. A tiltás az „új típusú” cigarettákra is kiterjedne, és kiűzné a cigit az autókból is.

Valóban nem vádolható népszerűség-hajhászással, ahogyan maga Lázár vezette fel előadását éppen egy dohányipari konferencián. A cél az, hogy Magyarország belátható időn belül füstmentes legyen – adta ki a jelszót a dohányzás csökkentéséért felelős miniszterelnöki megbízott.

A felsorolt számokból az derül ki, hogy 10 év alatt jelentősen csökkent (27 százalékra) a dohányzók aránya, és jelentősen nőtt (59 százalékra) a soha rá nem gyújtóké. Szerinte egyébként a tetemes adóbevétel kisebb, mint a dohányzás okozta összes állami kiadás.

A java csak most következik a trafikrendszer átalakítása után

– mondta Lázár.

A következő lépés a dohányzás teljes megtiltása lehet, ezt javasolja a kormánynak. Ennek alapja az, hogy

a dohányzás nem alapvető jog, az egészséges élethez való jog viszont az

– fejtegette.

Akár az Alaptörvénybe is beillesztetné, hogy akik 2020-ban vagy ezután születnek, nem vásárolhatnak dohányterméket, akkor se, ha elmúltak 18 évesek. Ezzel fokozatosan szorulna ki a lakosság a dohánypiacról. (Mivel 18 év alattit most is tilos kiszolgálni, ezért a javaslat alapján 2038-ban léphetne életbe a tiltás a gyakorlatban. A felnőtt általi vásárlásnak eddig se volt akadálya.)

Lázár János „nagy vitát” szeretne az új típusú (például elektromos) cigarettákról az unióval is. Ő személy szerint itt is a teljes tilalom híve. Ahogyan ezt javasolja bevezetni az autók belsejére is. További szűkítő szigorítást szeretne a dohánykereskedelemben.

Mindezek mellett a rákbetegségeket feltárni hivatott szűrésekről is beszélt Lázár. Azt szorgalmazza, hogy fizessen többet az (vagy munkaadója), aki a legsúlyosabb daganatok elleni mindenki számára hozzáférhető szűréseken nem vesz részt.

Mészáros-cégek: Új időszámítás

Egyetlen óriásvállalatba vonnák össze a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Konzumot és Opus Globált. Ezzel szerintük az ország vezető befektetési holdingja jöhet létre.

„Az Új Időszámítás” címmel mutatta be jövőbeni tervét a Konzum és Opus Global Nyrt., amelyek tőzsdei közleményben tudatták, hogy egyesül a két társaság igazgatósága.

Ennek nyomán a becsült tőkeérték mai árfolyamon és a jelenlegi piaci viszonyokkal számolva elérheti a 350-400 milliárd forintot, saját tőkéje meghaladhatja a 320 milliárd forintot.

A két cég jelenleg így néz ki.

Forrás: cégközlés

Az egyesült gigász Magyarország első számú befektetési holdingja és a budapesti tőzsde negyedik legnagyobb cége lesz – írják a prezentációban.

Céljuk a nemzetközi megjelenés. A tervet a társaságok rendkívüli közgyűléseinek kell jóváhagyniuk. A fúziót jövő márciusban zárnák le.

Nyíltan lázadnak bírák Handó törvénysértései miatt

A Győri Ítélőtábla 14 bírója nyilatkozatban tiltakozik az Országos Bírói Tanács legutóbbi küldöttértekezletének szerintük törvénytelen lezajlása ellen. Az OBT hónapok óta vívja harcát Handó Tünde bírósági hivatali elnökkel szemben.

Hemzseg a törvénytelenségtől az OBT egy hete eredménytelenül lezárult küldöttgyűlése – olvasható blogjában közölt elemzésében Sándor Zsuzsa (kényszernyugdíjazott) egykori tanácsvezető bírótól. A küldöttértekezleten új póttagokat kellett volna választani a testületbe, de – szintén jogellenesen – eredménytelenül berekesztették.

Most a Győri Ítélőtábla 14 írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben egyetértenek azzal, hogy

törvénytelen volt a küldöttgyűlés lezajlása.

Ezért támogatják, hogy hívjanak össze új értekezletet és válasszák meg az új póttagokat. Az ítélőtábla 24 bírója közül ennyien vállalták nevükkel is a tiltakozást: többségük beosztott bíró, de akad tanácselnök is.

Az OBT feladata az Országos Bírósági Hivatal (OBH) működésének ellenőrzése. Az OBH a bírósági szervezeti rendszer adminisztratív irányítója és a munkajogi viszonyok fenntartója. Vezetője Handó Tünde (a fideszes Szájer József EP-képviselő felesége), és barátja az Orbán családnak.

A korábbi OBT helyébe az év elején megválasztott új összetételű testület hirtelen komolyan vette az OBH ellenőrzését. Ennek sorában törvénytelenné nyilvánította több bírói álláspályázat érvénytelenné nyilvánítását és általában is Handó kinevezési gyakorlatát. Emiatt perekkel tarkított állóháború alakult ki az OBT és az OBH között, amelyben Handó hazaárulónak nevezte a tiltakozó bírákat. A felmentési idejét töltő Szepesházi Péter bíró egyenesen autokratikusnak nevezte az OBH működését, és szerinte „jól vizsgáznak” a függetlenségükért kiálló kollégái.

A küldöttgyűlést azért kellett összevonni, mert sok póttag (bírák véleménye szerint) Handó nyomására lemondott.

Az értekezletet „meghekkelték”,

nem engedték jelöltlistára venni a nem Handó-pártinak gondolt bírákat azok az elektorok, akik munkajogilag szorosan függenek Handótól, a jelöltek pedig törvénytelenül nem vállalták a tagságot.

Simonka néz ki a fejéből

Szinte példátlan dolog történt: fideszes parlamenti képviselő mentelmi jogát kéri ki az ügyészség. Simonka György talán nem is érti, hogyan történhetett meg ez a csúfság. Mit tett, vagy nem tett, amiért kiesett a pikszisből. Igaz, ő csak kis hal, „alig” másfél-milliárdos költségvetési csalással gyanúsítja az ügyészség.

És abban is kispályás a Fidesz mindeddig megyei erős embere, szinte élet-halál ura Békésben, hogy a gyanú szerint 45 százalékot kért vissza az általa megolajozva elnyert uniós pályázatok pénzéből. Már jó ideje 80-90 százalékról beszélnek vállalkozók. Igaz, Simonka ügyei csaknem tíz évre nyúlnak vissza, amikor még Mr. Tíz százalékról volt szó Debrecenben is.

„Igen, hallottam én is a híreket, ami a mentelmi jogom visszahívásáról szól. Ez annyit jelent, hogy engem is meg lehet hallgatni az említett ügyben.

Magam sem értem, de természetesen állok elébe minden kérdésnek

annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az igazság” – ezt írta este hat körül Facebook-oldalán Simonka.

Pár órával korábban még azzal büszkélkedett el, hogy

átvette a Polgárőrség megyei kitüntetését.

„Jól esik, hogy a Polgárőrség legrangosabb kitüntetésének számító érdemérmet vehettem ma át, de természetesen az érdem minden polgárőré, és azoké az embereké, akik idejüket, energiájukat nem kímélve segítik a biztonság megóvását, és baj esetén azonnal sietnek segítséget nyújtani” – írta erről.

A Legfőbb Ügyészség azért kéri a mentelmi jog felfüggesztését, mert gyanúsítottként szeretnék kihallgatni Simonkát

bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás

és más bűncselekmények miatt. A gyanú szerint Simonka György másokkal összehangoltan jogtalan vagyoni haszonhoz jutott az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a tagállami költségvetésből a termelői szervezetek beruházásaihoz, eszközbeszerzéseihez igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatások jogellenes megszerzésével.

Egészen pontosan a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek (TÉSZ) által igénybe vehető, az Európai Uniótól és a hazai költségvetésből származó támogatások jogellenes lenyúlását végezték.

Polt Péter szervezete szerint Simonka György és társai a beruházásokat és az eszközbeszerzéseket felülárazták (!), az ingatlanokat olcsón megszerezték, majd azokat minimális fejlesztéssel, fiktív értékbecsléssel szerepeltették a tervekben, a beszerzett eszközök pedig döntően használtak voltak és csak töredékét képviselték az értük kifizetett összegnek.

Simonka György meghatározta azt is, hogy az egyes beruházásokat megvalósító cégek képviselői a felülárazott vállalkozói díj mekkora részét – általában 45 százalékát – szolgáltassák vissza neki készpénzben. A beruházásokkal okozott

vagyoni hátrány meghaladja az 1,4 milliárd forintot.

A Központi Nyomozó Főügyészség az ügyben 29 embert (!) hallgatott ki gyanúsítottként, akik valamennyien szabadlábon védekeznek.

Az évekre visszanyúló ügyekben repkednek a cégnevek és százmilliók. Ezekből már korábban elkezdett visszakövetelni kazalnyi pénzt az állam, a mostani gyanúok esetében is négy éve indult az adóhatósági eljárás. A Fideszt mindezek sem akadályozták meg abban, hogy

az áprilisi választáson jelöltként indítsa Simonkát, aki nyert is.

Mostanra mégis elengedték a kezét. A miértre a válasz – ha egyáltalán – esetleg csak évek múlva fog kiderülni.

Talán túl sok lett a simlis kavarás, amelyekben ráadásul csak „fillérek” kerültek „megfelelő” kezekbe, amit nem éri meg a végtelenségig védeni? Vagy bizonyítani akarják Orbánék, hogy nincsenek szent tehenek? Véletlenül éppen akkor, amikor az Európai Bizottság lényegében befagyasztotta három uniós program sok százmilliós kifizetéseit a minden eluraló szabálytalanságok miatt, ahogyan ezt a G7 portál megírta.

A testület

két ügyben vár választ a kormánytól: a 4-es metróéban és az Elioséban.

Kiveszi ezeket az uniós finanszírozásból (vagyis utólag ugrik a pénz) vagy feljelentést tesz. Nem kérdés, melyikben kéne kellemetlen döntést hozni.

Simonka talán tudja a választ, de lehet, csak néz ki a fejéből, mint annak idején Zuschlag János, aki forgatta a szemét, hiszen csak azt csinálta, amit majd’ húsz évig tette a mindenkori kormányzati és főbb ellenzéki oldal: az ifjúsági szervezetek támogatásán keresztül (is) végezték a pártok (és politikusaik) titkos finanszírozását fiktív programok benyújtásával és kölcsönös megszavazásával.

Simonka is hihette, hogy a „nagyok” farvizén elevezve lehajolhat az aprópénzért, ahogyan azt sok NER-társa teszi évek óta. Neki ez most valamiért nem sikerült.

Demográfiai tévúton a kormány?

A szélsőségesen tradicionalista családeszmény éppen ellentétes a kormány demográfiai céljával: azon országok érnek el eredményt, ahol szakítottak ezzel a felfogással. A Political Capital elemzése arra a következtetésre jut, hogy nincs általános európai népesedési válság, és nincs egységes közép-európai demográfiai modell se.

Tévhitek vezérlik a magyar kormányt, amely „népesedési fordulatot” hirdetett meg az idei választás után – olvasható többek között a Political Capital (PC) elemzésében.

Az egyik tévhit, hogy általános demográfiai válság sújtaná Európát. A népességszám 1998-2018 közti változása látható az ábrán.

Forrás: Eurostat/PC

Éppen hogy vannak jó példák Németországban, Svédországban, Írországban és Franciaországban. Ezekben az államokban azonban lényegében szakítottak a hagyományos családfelfogással (a nő maradjon otthon a gyerekkel, csak a házasságban, a szülőkkel élő gyerek alkot „jó” családot).

Ezzel szemben a magyar kormány

„minden korábbinál jobban felerősítette a demográfiai problémák szélsőségesen tradicionalista megközelítését, a téma bevándorlás-ellenességre épített keretezését, Európa keleti és nyugati felének szembeállítását, a népesedéspolitika civilizációs harckénti megjelenítését”

– írják a PC szakértői.

Hivatkoznak a kormányalakítás után kiszivárgott minisztériumi dokumentumra, amely szerint a kormányban is úgy látják sokan, hogy szakítani kellene a hagyományos, kizárólag a termékenységre fókuszáló népesedéspolitikával.

A népességszám-változás mögött alapvetően két folyamat áll. Egyrészt a születések és a halálozások számának különbségét mérő természetes szaporodás/fogyás, másrészt a nettó migráció.

Magyarországon például 2017-ben 37231-gyel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez a 2017. január 1-jei népességszám (9 797 561) 0,38 százaléka, ami az alábbi ábrán a vízszintes tengelyen olvasható le. A nettó migráció értéke +18 041, azaz ennyien többen telepedtek le hazánkban, mint ahányan elköltöztek. Ez a népességszám +0,18 százaléka, ami a függőleges tengelyen olvasható le.

Forrás: Eurostat/PC

Az adatokból annak téves volta is megmutatkozik, hogy az Európai Unió tagállamaiban már csak a bevándorlás pótolná a csökkenő népességet. Az adatok nem támasztják alá azokat a népesedéspolitikai magyarázatokat, amelyek a demográfiai folyamatokat a fejlett-fejletlen, illetve a muszlim-keresztény világ szembeállításán keresztül igyekeznek tálalni.

Európában

a legnagyobb probléma a társadalom korösszetételének kedvezőtlen változása,

ami kockázat a nagy ellátó rendszerek (a nyugdíj, az egészségügy) fenntarthatóságára. Az elöregedés pedig valóban minden európai társadalmat érintő folyamat.

Magyarország továbbra sem nevezhető jelentős migrációs célországnak, de a menekültügyre koncentráló hangzatos kormányzati retorika ellenére az Európán kívüli munkaerő-bevándorlás növekszik – vonja le a következtetést a tanulmány.

A szerzők szerint jelentős

túlzások tapasztalhatók a kivándorlás körüli közbeszédben is,

ez nem kedvező demográfiai és munkaerőpiaci szempontból, de más kelet-európai országokkal összehasonlítva nem is kezelhetetlen helyzet. Az ország legnagyobb, visszafordíthatatlan vesztesége inkább az, hogy a fiatal nemzedék legképzettebb és legkreatívabb részét látszik elveszíteni Magyarország.

A 2018-as parlamenti választás megnyerése után az Orbán-kormány többször is deklarálta, hogy a népesedési probléma kezelése a következő négy év legfontosabb kérdése. A fő cél, hogy 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni a termékenységi rátát (ez most 1,5). A kormány szerint ehhez „népesedési fordulat” szükséges, amelynek feltétele a hosszú távon változatlan népesedési politika, a jelentős családpolitikai támogatások megőrzése, valamint

a hagyományos családeszmény előnyben részesítése.

Ennek szélsőséges megnyilvánulása volt Németh Szilárd Fidesz-alelnök és rezsiharcon emlékezetes mondása arról, hogy

„aki teleszüli a világot, azé a világ”.

A PC szerint nem igazolják a kormány tradicionalista ideológiai megközelítését az európai országokban alkalmazott legjobb népesedéspolitikai gyakorlatok. Azokban az országokban, ahol progresszívebb családpolitikai megoldásokat vezetnek be, magasabb a termékenység is.

A francia vagy svéd példa azt mutatja, ezek az államok az európai átlagnál jobban teljesítenek a népességszám terén tudatosan felépített családtámogatási rendszereiknek köszönhetően. Mindkét ország

kiemelkedő figyelmet fordít a szülők karrierje és magánélete közötti egyensúlyra,

és Németország is elindult ebbe az irányba.

Ezen intézkedések segítik a nőket, hogy ne kelljen választaniuk a gyermekvállalás és a munka között, bár ebben az esetben is hosszútávra kell tervezni, mert az ország társadalmának is meg kell szoknia és elfogadnia azt, hogy az anyák nem maradnak otthon kisgyermekeikkel, hanem dolgoznak mellette.

Annak ellenére, hogy a közvetlen családtámogatások nem feltétlenül segítik a gyermekvállalás ösztönzését, ezeknek a juttatásoknak szerepük lehet a (gyermek)szegénység enyhítésében, ezért célzottan,

a szegény családok megsegítésére érdemes őket koncentrálni

– hangsúlyozza a PC-tanulmány. A magyar kormány, mint az tudott, éppen a tehetősek felé tereli a családtámogatásra fordított pénzt.

Ezekből a példákból a szerzők azt a konklúziót vonták le, hogy a hagyományos családmodell támogatása és propagálása éppenhogy hátrányosan hathat a termékenységre. Ez ugyanis eltántoríthatja a megházasodni nem kívánó párokat a gyermekvállalástól és arra ösztönözheti a nőket, hogy válasszanak a magánélet és karrierjük között.

Az egyik legmélyebben vallásos, például az abortusz terén erősen konzervatív állam, Írország is a legjobb demográfiai mutatókkal rendelkezik Európában, mert évtizedek óta maga mögött hagyta a tradicionális családfelfogást.

Lassú kivéreztetés: a lakástakarékoknak lőttek

Áder János máris jóváhagyta a lakástakarékok lassú kivéreztetését. Mintegy 800 milliárdos állomány, másfélmillió szerződés, a kispénzűekre és az öngondoskodásra mért újabb csapás. Az ok többesélyes.

Nem sokat gondolkodott Áder János: hat-hét órával a megszavazás után már meg is jelent a Magyar Közlönyben a lakástakarék-pénztárak (ltp) lassú kivéreztetésének törvénye. A javaslatot kedden délelőtt nyújtotta be Bánki Erik (Fidesz), szerdán délelőtt már meg is tárgyalta, majd ugyanazzal a lendülettel megszavazta a kormánytöbbség.

Az okot mindenki kutatja, abban nincs vita, hogy a felhozott érvek gyenge lábakon állnak. Amit Bánki írt a javaslatban, azt kevesen veszik komolyan: a szaunákra-úszómedencékre elköltött megtakarítások,

a költségvetésnek esetleg nem előnyös feltételek módosítással orvosolhatók lettek volna,

a 22 éve létező rendszert ezzel szemben egy szemvillanás alatt de facto eltörölték a színről.

Pontosabban fokozatosan fog megszűnni a négy pénztár, a törvény értelmében a fennálló szerződésekre még igénybe vehető a befizetések 30 százalékos, de évente maximum 72 ezer forint állami támogatása. Se új szerződés, se a legfeljebb tíz év futamidő meghosszabbítása nem lehetséges. Enélkül a ltp-rendszer lényege vész el.

A terv bejelentésére pánikszerű sorok alakultak ki a fiókokban, az utolsó napon valószínűleg ezresével kötötték meg az új szerződéseket. Családtagok akár összefogva is igénybe vehették a ltp-szolgáltatást. A nagyjából másfélmillió szerződés mögött 800 milliárdos betét- és 385 milliárdos hitelállomány (utóbbi a KSH napokban kelt jelentése alapján a 3140 milliárdos lakáshitelösszeg 12 százaléka).

Azt is felrótta Bánki (?), hogy kevés új lakás épült a ltp-összegekből. Ez minden bizonnyal igaz, de a legfeljebb havi 20 ezres befizetésből nem is lehet akkora pénzt összehozni, ami számottevő tőkét eredményezne.

Ez a konstrukció a kispénzűek kedvenc megtakarításává vált,

elsősorban a lakásfelújítások révén (amellett, hogy vásárláskor az önrészbe is beforgathatóvá vált). A beszántás vezérgondolatával szembeni fontos érv, hogy ez a – folyamatosan kifutó pénz – felújítással

éppúgy növeli a bruttó hazai terméket,

mint az új lakások építése, amibe a kormány be akarja csatornázni a felszabaduló pénzt.

A bankszövetség arról ír, hogy a lakástakarék-pénztári rendszeren keresztül eddig több, mint 3,7 millió lakás előtakarékossági szerződést kötöttek, jelentősen hozzájárulva az új otthonok teremtéséhez, csakúgy, mint a hasonlóan alapvető szükségletet kielégítő lakásfelújításokhoz. A lakástakarékok által a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül 1 milló család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).

A Portfolio hívta fel a figyelmet arra, hogy a ltp jelentősen segített az elmúlt években Magyarország azon kötelezettségének teljesítésében, hogy 2020-ra

csökkentse a végső energiafelhasználást,

így a rendszer támogatásának azonnali megvonása még nehezebbé teszi az ország céljának teljesítését.

A szegények eme pénztől megvonása csak ráerősít arra a kormányzati szándékra, hogy a tehetősek részesüljenek az otthonszerzéshez adott segítségből. Az ltp-k beszántásának egyik lehetséges magyarázata az, hogy

színtisztán ideológiai szándék áll a háttérben,

a CSOK-kal gyerekvállalással „gyarapodik a nemzet”, az ltp-kkel viszont nem. Ezért az előbbibe szívlapáttal önti a pénzt a kormány, ahogyan az a Magyar Nemzeti Bank augusztusi jelentéséből is kiderül: a CSOK keretében 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások.

A másik magyarázat a viharos kivégzésre az, hogy

ezzel akarják a „lakáslottó” felé terelni a kisebb pénzűeket.

A tavaly (a letelepedési kötvényhez hasonlóan) Rogán Antal ötleteként feljegyzett Nemzeti Otthonteremtési Közösség (NOK) keretében a tagok közösségekbe szerveződve, közösségi megelőlegezéssel a maximum 180 havi futamidő vége előtt vásárolhatnak új építésű lakást a 3 havonta sorra kerülő kiválasztás (sorsolás és licit) alapján. A szerződések szabadon választható értéke 10 és 40 millió forint között lehet; 15 millió forintos szerződéses konstrukció esetén legfeljebb 4,5 millió forintos állami támogatást vehető fel.

A NOK eddig nem egyáltalán nem tudott rést ütni a takarékpénztári módozat falán,

idáig alig kéttucat család részesült lakásban a Central NOK ZRT. 180 fős csoportján belül. (Ez a forma nagyon emlékeztet a fogyasztói csoportokra, amelyeket sorozatos visszaélései miatt végül 2014-ben ugyanez a parlamenti többség betiltott. Ennek oka az volt, hogy az áruhoz jutás idejét a szerencse határozza meg a sorsolás folytán, továbbá a többi tag előtörlesztése, mely szintén nem számítható ki előre. Így előfordulhat, hogy egy szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező tag csak a futamidő végén, akár 5-15 év alatt sem jut hozzá a kívánt termékhez.)

Az ltp-vel több kedvezményezett megjelölésével akár többször is igénybe vehető a támogatás, akár havi 100 ezer forintot is megéri megtakarítani 10 év alatt. A lakástakarék több, mint 3,2 millió forintot rávert a NOK-ra: 16,4, millióval szemben 13,1 millió az előnye a Portfolio számítása szerint.

A mostani döntés alighanem legsúlyosabb következménye, hogy

újabb csapás az öngondoskodásra,

amelyre az első ütést a magánnyugdíj-pénztárak 2010 végi, ugyancsak rapid beszántása mérte. Akkor közel 3 ezermilliárd forintot „védett meg” a kormány.

Erre a szempontra hívta fel a figyelmet bankszövetség állásfoglalása, amelyben azt írják, hogy „a felelős gazdálkodás fontos sarokköve a megtakarítás. Senki által nem vitatott tény, hogy ha sikeres gazdaságot és fenntartható fejlődést akarunk, akkor erősítenünk kell a megtakarítási hajlandóságot és képességet”.

Ömlik az ingyenpénz a multikhoz

Szűk két hónap alatt 15,7 milliárd forintot adott támogatásképpen a kormány 13 cégnek, amelyek zöme külföldi multi. Újabb 4 autóipari vállalkozás lett gazdagabb költségvetési pénzzel. A BMW 12 milliárdja ebben még nincs is benne.

A szavakban a multik ellen harcoló magyar kormány (az előző, júliusi közzététel után) augusztus 21-e óta újabb 13 nagy cégnek nyújtott egyedi kormánydöntéssel (EKD) vissza nem térítendő támogatást új munkahelyekért cserébe – derül ki a külügy tárca honlapján megjelent táblázatból.

A 13-ból mindössze három hazai tulajdonú, a többi valamilyen külföldi, jellemzően multinacionális cég itteni részlege. Az ingyenpénzzel megdobott vállalkozások közt négy német központú; ez valószínűleg nem véletlen: a kétoldalú gazdasági kapcsokat az is erősíti, hogy a német cégek kitűnnek erős „visszafogottságukkal”, amikor a magyarországi körülményekről formálnak véleményt.

A kormány tovább nyomja az autóipari vonalat,

noha sokan figyelmeztetnek ennek veszélyére. Most megint kapott négy társaság támogatást ebben az ágazatban (például motor-részegség-, visszapillantó-tükör-gyártáshoz). Két kivétellel (szolgáltató központok, valószínűleg a vállalatcsoport egésze számára) mind ipari termelő cégről van szó, amelyek a még mindig nagyon olcsó hazai munkaerő miatt vannak és fejlesztenek nálunk.

A kiosztott 15,7 milliárd forintért vállalt új munkahelyek pontos száma nem tudható, mert két cég, a francia Ceva-Phylaxia oltóanyag-gyártó és a japán Denso, autóipari vállalat (több, mint 1,6, illetve csaknem másfélmilliárd támogatással) neve mellett nem közöltek erről adatot. Ezeket kivéve a listából 12,6 milliárd a most kiosztott pénz, amelyek esetében 1979 új munkahelyet ígértek. Vagyis darabonként 6,3 millió forintot, ami

közel egy évig a teljes bérköltséget fedezheti.

(És ebben nincs benne az általában ugyancsak odaítélt adókedvezmény, valamint esetleges állami infrastrukturális fejlesztés.) A most pénzt kapott cégek nagyobbik része az elmúlt években már élvezte a hazai támogatást korábbi fejlesztéseik fejében.

A listán az utolsó dátum múlt heti, vagyis hiányzik róla a hétfőn aláírt EKD-szerződés a BMW-vel, amely egymagában meghaladja a 12 milliárdot, fejenként a duplája a 13 cég átlagos támogatási összegének. Amely ugyancsak nem tartalmazza az adókedvezményt és a pénzbeli támogatás alighanem többszörösét kitevő infrastruktúra-fejlesztés értékét.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!