Az Egyesült Államok és Izrael gyors katonai győzelmet remél Iránban, ám a rakétakészletek vészes fogyása, a felkészült iráni védelem és a belpolitikai ellenállás egyre inkább azt jelzi: a konfliktus messze nem lesz olyan rövid és egyszerű, mint amilyennek a Trump‑adminisztráció elképzelte.
Amerika és Izrael gyors győzelmet áhít Iránban, ahol az iszlamista rendszer a túlélésre játszik. Az Egyesült Államok hamarosan kifogyhat a rakétákból.
„Végül is egyszerű számtani feladvány előtt állunk: hány elfogórakétánk maradt bevethető ahhoz képest, hogy az irániak még hány rakétát tudnak kilőni”
– fogalmazta meg a háború alapproblémáját egy szakértő a Wall Street Journalben.
„Az Irán elleni légicsapások addig folytatódnak, ameddig szükséges: egy hétig vagy tovább” – jelentette ki Donald Trump, aki egy kiszivárgott információ szerint négyhetes hadműveleti tervet hagyott jóvá.
Az amerikai fegyveres erők vezérkari főnöke figyelmeztette az elnököt: komoly kockázatot vállal, mert az iszlamista rendszernek volt ideje felkészülni a támadásokra, amelyekre az orosz hírszerzés már tavaly decemberben felhívta a figyelmet. Oroszország 500 millió dollár értékben szállított fegyvereket Iránnak, és Kína is hozzájárult a flotta légvédelmének megerősítéséhez.
Mindez az első napokban nem okozott különösebb gondot az amerikai és izraeli légierőnek, ám aggasztó ütemben fogynak a készletek. „Az amerikai offenzíva katonai célja az, hogy megsemmisítse Irán rakéta‑ és drónkilövő rendszerét, mielőtt az Egyesült Államok kifogyna a készleteiből” – hangsúlyozzák a Wall Street Journalnek nyilatkozó katonai szakértők.
Becca Wasser, a Center for a New American Security elemzője szerint a Trump‑adminisztráció olyan gyors ütemben használja fel a rakétákat, hogy a gyártás nem tud lépést tartani. „A helyzet különösen kritikus a rakétavédelmi rendszerek tekintetében” – mondja Wasser.
Hozzátehetjük: ebből a típusból Ukrajnában is súlyos hiány van, miközben az orosz légierő szisztematikusan rombolja az infrastruktúrát. Mivel az USA nem szállít légvédelmi rakétákat Ukrajnának, több európai állam fontolgatja saját rendszereinek átadását.
A Pentagon logisztikai dilemmával néz szembe: átcsoportosíthatná a rakéták egy részét a Távol‑Keletről a Közel‑Keletre, de ezzel meggyengítené az ott állomásozó amerikai erőket – éppen Trump áprilisra tervezett kínai látogatása előtt.
„Trumpnak semmilyen terve sincs Irán számára”
Ezt hangsúlyozza Anne Applebaum, aki a The Atlantic hasábjain arról ír, hogy katonai eszközökkel rendkívül nehéz rendszerváltást elérni. Trump úgy fogalmazott, hogy „a venezuelai megoldás tökéletesen megfelelő lenne Iránban is”. Venezuelában Rubio külügyminiszter megegyezett Rodríguez alelnökkel, aki ma ideiglenes elnökként irányít.
Iránban azonban már az első napon megölték Khamenei ajatollahot egy célzott csapással, és egyelőre nem találtak olyan tábornokot vagy politikust, aki képes lenne rendszerváltást végrehajtani.
Jelenleg Pezeskian elnök irányít egy háromtagú tanács élén.
A 93 milliós országban sokan ünnepelték Khamenei halálát, de legalább ennyien gyászolják is. A soknemzetiségű államot a vallás tartja össze, hiszen a perzsák a lakosság mindössze 50%-át teszik ki.
Trump iráni háborúja nem népszerű az Egyesült Államokban
A lakosság 43%-a nem ért egyet az Irán elleni katonai akcióval, és mindössze 27% támogatja azt. A Wall Street Journal szerint a republikánusok 55%-a helyesli a beavatkozást, de Trump törzsszavazói közül sokan értetlenül állnak előtte, hiszen a kampányban az elnökjelölt azt ígérte: nem indít nagy külföldi katonai akciót.
A demokraták döntő többsége – 74% – elutasítja az iráni háborút. Sokan felróják Trumpnak, hogy a washingtoni kongresszus engedélye nélkül indította meg a hadműveletet, noha
az amerikai alkotmány szerint a hadüzenet joga a kongresszust illeti, nem az elnököt.
Trump akciója kapcsán sokan idézik Henry Kissinger híres mondását a vietnami háború lezárásáról: „A nagyhatalom számára a győzelem a gyengébb fél kapitulációját jelenti; a kis ország, a gerillataktikát alkalmazó fél számára pedig az számít győzelemnek, ha elkerüli a vereséget, és túl drágává teszi a háború folytatását a nagyhatalom számára.”
