Visszataszító, amit Áder János csinált Szegeden: fellépett a Fidesz turnén, s mintha a legnagyobb pénzügyi szakember volna e hazában, bemutatta, hogy az elmúlt 15 évben milyen nagyszerű módon fejlesztették fel az Orbán kormányok az országot.
Áder saját jogon él állami ellátmányból egy drága ingatlanban, aminek a gigantikus rezsiköltségeit is az adófizetők állják, és persze fenn is tartat magának egy egész titkárságot, amit szintén mi fizetünk. Ehhez képest viszont megint beállt kampányolni Orbán mellé, sőt hagyta, hogy lehetséges miniszterelnök-jelöltként emlegesse őt a jelenlegi spin diktátor.
Amit Áder csinál velünk, azaz hogy kitartatja magát a dolgozók adójából, azaz életjáradékot, apparátust, irodát, juttatásokat kap közpénzből, s közben az elnyomó rezsim érdekében kampányol, az elég hasonló ahhoz, ahogy a jórészt az unió pénzéből élő, azt elstrómanozni látszó Orbán anyázza Brüsszelt. Azt támadják, alázzák és bántalmazzák, aki eltartja őket. Ez pedig nagyon nem szép dolog, mi több a KDNP-nél kis csomagokban álló tucatnyi bibliai példázatokkal ellenkező magatartás.
Az egyenes és becsületes dolog az volna, ha Áder megdolgozna a pénzéért, s akkor annak az érdekében jártathatná a száját, akinek csak akarná. Ez azonban nyilvánvalóan természetidegen a magát nemzetinek hirdető, bírósági határozatokra fittyet hányó borsos-szájú fősodor számára.
A jogot amúgy általában semmibe vevő társaság az áderi akciózást egészen jól védheti azzal, hogy nincsen politizálási tilalom egy volt köztársasági elnökre nézve.
Ugyanakkor itt valójában az történik, hogy a volt elnök politikai részrehajlását közpénzből finanszírozzuk, amiben jórészt már biztosan nem a fideszesek adóforintjai vannak. Ez persze nekik megfelel, de nekünk nem: remélem, hogy a jogállam helyreállítása során a kitartott volt államelnökök politikai tevékenységének szabályozását lesz valakinek bátorsága felvetni.
Ami jelenleg történik (még ha jogszerű is), arcátlan és sértő gyakorlat, mert ha az igaz, hogy nincs szabályozva a volt elnök politikai tevékenysége, akkor abból az is következik, hogy továbbra is köteles (!) nemzetegyesítő, pártsemleges magatartást tanúsítani. Azaz a tőle leginkább elvárt feladata, amiben amúgy szinte csakis erkölcsi tőke rejlik, nem szűnik meg a mandátuma végével!
Amit most tesz, azzal kijárja újra a saját erkölcsi medrének nyomvonalát, és egészen jól bizonyítja, hogy az egykori vádak és kifogások a pártosságával kapcsolatban mind igazak voltak. Ez a szegedi fellépés tehát maga az erre vonatkozó beismerő vallomás. Így mivel nem gyakorolt tudatos önkorlátozást, és le sem mondott a juttatásairól, Áder erkölcsileg ismét megbukott. Ennyi.
Orbán azt mondta, ha nyugodt kormányzást szeretnének, Áder János jó miniszterelnök lenne. Lehetséges, de csak a tátongó fideszes pontyokkal teli horgásztó partján. Ott biztosan az lehetne, hiszen azon a helyen a jogi maximum és az etikai minimum találkozik, s látjuk, hogy neki ez való a kedvére. Ott még az is belefér, hogy következmények nélkül hibásan Ferenc Józsefnek tulajdonítsa II. Vilmos német császár mondatát
„Mire a falevelek lehullanak, katonáink visszatérnek.”
