„Én szóltam előre” – mondta a főnök. Persze mindig szólt előre. Csak sosem nekünk.
Miután a hatalomhajó orra megmozdult, mindenki hirtelen megtalálta magában a reformert. Ruff Bálint például kitalálta, hogy elszámoltatás lesz. Nem bosszú, nem leszámolás, csak „igazság”. Tudod, az a fajta igazság, ami mellett mindig valaki kimarad.
A magyar Ritz verzió
A szaúdiak ötletét sokan irigyelték: egy luxusszálloda, néhány bezárt ajtó, és hirtelen mindenki adakozó kedvű lesz. Ott nem kellett számvevőszék, sem ügyész, csak egy korona herceg meg egy csillár.
Nálunk viszont európai értékek vannak. Így a terv „mérsékeltebb”: lesz egy pénzügyi vizsgálóbizottság, amely ugyanúgy tudja mindenkiről, mennyi van, mint a herceg — csak nem mondja ki hangosan. A különbség annyi, hogy mi nem a csillárra kötözzük őket, csak meghívjuk egy „konstruktív egyeztetésre”. A végeredmény úgyis ugyanaz: utalás érkezik.
A brüsszeli pénzek úgyis lassan jönnek, a költségvetés meg vékony: kell a készpénz. Ez nem bosszú, ez hazafias fiskalizmus.
Ki fizet, ki hallgat
Bálint azt mondta, senkit sem akar megalázni. Na persze. A hatalom sosem aláz meg, csak „korrigál”. Van, akit elszámoltatnak, és van, akit csak új eszköznek tekintenek. A különbség a nevén és a csatornán múlik, ahova a pénz visszakerül.
A legtöbben már most halkan érdeklődnek, melyik számlához tartozik a kegyelem. Dubajból vagy Genfből hívnak – ott még mindig működik a roaming.
A nemzeti újraelosztás romantikája
Miközben mindenki az ügynökaktákról beszél, odalent egy csapat jogász kódolja a „szabályos visszaszerzést”. Papíron per, valójában alku. „Ha befizetsz, tiszta lappal indulsz.” Ez nem perverzió, ez a rendszer újraindítása, csak puhább párnákkal.
Közben persze lesz pár látványos fej: régi arcok, akiket már senki sem sajnál. A közvélemény szereti az ilyet, a morális katartikus díszletet.
Fent a csúcson
A főnök mostanában csendes. Azt mondják, cserélgeti a SIM-kártyákat, és ritkán kapcsolja be a telefonját. „Én csak a családomért vagyok felelős” – ismétli, mintha varázsszó lenne.
Mi, itt lent, csak bólintunk. Tudjuk, úgyis minden marad a régi:
– Új zászló, régi pecsét.
– Új elszámoltatás, régi alkuk.
– Új hatalom, régi reflexek.
A szaúdi herceg legalább őszinte volt: pénzért tüzet gyújtott. Mi csak a lámpát kapcsoljuk fel. De itt, a magyar Ritzben, az is elég.
