Németország kiutasított négy orosz diplomatát, hogy megmutassa szolidaritását a Szkripal-ügyben Nagy Britanniával és a Nyugattal, de egyúttal megadta az engedélyt az Északi Áramlat 2 építésére.
A Gazprom ezen a vezetéken keresztül évente 55 milliárd köbméter földgázt szállíthat a Balti-tenger alatt Németországba. Varsóban máris tiltakoznak, mondván, hogy a németek döntése fokozza a függést Oroszországtól. Heiko Maas német külügyminiszter, aki nemrég Varsóban járt, nyíltan megmondta a lengyeleknek: nem szabad összekapcsolni a gázellátás ügyét az orosz kém elleni támadással Nagy-Britanniában.
Ennek megfelelően részben német cégek finanszírozzák az orosz gázvezeték építését a Balti-tenger alatt. Nem kis pénzről van szó: 9,5 milliárd euróról. Miért vállalják fel a németek szövetségeseik neheztelését az orosz földgáz miatt? Korábban a gazdasági érvek voltak a meghatározóak, hiszen Németországnak szüksége volt az energiaimportra és az orosz piacra. A helyzet azonban megváltozott: ma már bőven vannak másutt is energiaforrások. Donald Trump fel is ajánlotta ezt Varsóban és Berlinben: cseppfolyósított amerikai palagázt kínált. Lengyelország le is csapott az ajánlatra, de Németország nem.
Azzal érvelnek: egy sarokba szorított és megalázott Oroszország sokkal veszélyesebb, mint egy kiegyensúlyozott, és a világgal gazdaságilag együttműködő.
Az Oroszországgal való együttműködésnek nemcsak ellenzői vannak az Európai Unióban. Ausztria nyíltan kiállt az Északi Áramlat mellett. Egykori pénzügyminisztere, Jorg Schelling a Gazprom egyik konzulense lett. Görögország, Ciprus és Bulgária is nyíltan helyesli Berlin orosz politikáját, és ugyanezen az állásponton van Magyarország, Csehország és Szlovákia is. Mindez hatással van Brüsszelre is, ahol eljárás folyik a Gazprom monopóliuma ellen.
A Politico értesülései szerint az EU megdorgálja ugyan az orosz óriást, de nem szab ki nagy összegű pénzbírságot, hogy fenntartsa az együttműködést Oroszország és az EU között.
