- „A háborúnak vége – jelentette ki Donald Trump amerikai elnök, amikor az Egyiptomban rendezett békekonferenciára tartva faggatták az újságírók az elnöki különgépen. Trump úgy gondolja, hogy az Izrael és a Hamász közti tűzszünetet be fogják tartani a felek. Szerinte az emberek belefáradtak a konfliktusba, amely már évszázadok óta zajlik. A túszcsere hétfőn kezdődik a felek között, a Hamász elengedi az életbe maradt húsz izraeli túszt, cserébe az izraeliek közel kétezer palesztin foglyot engednek szabadon cserébe, köztük életfogytiglanra ítélt terroristákat.”
Az ember nem győz eléggé csodálkozni a derék amerikai polgárokon, hogyan választhattak meg elnöknek egy ilyen szerencsétlent, akinek az ostobaságánál csak a narcisztikus személyiségzavara nagyobb. Persze tudjuk a választ, az Egyesült Államok minden baját a bevándorlók okozták, legalábbis a nép úgy tudja, és ha jobbítani akarna a sorsán, arra szavaz, aki kipaterolja őket. Az pedig Trump. És különben is, Trump újra naggyá teszi Amerikát! Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés. Vili?
- „Miután az izraeli hadsereg pénteken és szombaton kivonult a Gázai övezet nagy részéről, a Hamász és a hozzá hű szervezetek katonái elkezdték visszavenni az irányítást a terület fölött.”
Ebből látható, a felek Trump hitével ellentétben nem fáradtak bele a konfliktusba, legalábbis az egyik fél nem, és miután a húsz élő és huszonnyolc halott izraeli túszért a HAMÁSZ majd 2000 emberét kapja vissza, köztük 250 életfogytiglanra ítélt terroristát, velük megerősítheti sorait. De azért Izraelt sem kell féltenünk a belefáradását illetően.
Azt azért meg kell hagyni, Trumpnak Gázához elsőre értelmes dolgot sikerült kitalálnia. Persze nagy valószínűséggel nem neki, hanem a megfelelő fehér házi stábnak. Az lett a javaslat, hogy az ott lakókat telepítsék ki, és a lerombolt területen az Egyesült Államok olyan üdülőtelepet épít, hogy mindenki hálát adhat a Jóistennek, ha sikerül oda eljutnia. Még a vallástalanok is.
Eltekintve az amerikai cégek várható hasznától, ez a kitelepítés tényleg értelmes dolog lenne, ugyanis a palesztinok, ha ottmaradnak, egyszerűen nem létezik olyan indok, hogy másra szavaznának, mint újból, ismét, megint csak, és továbbra is mindig a HAMASZ-ra. Ezért a feszültséggóc pont olyan marad, amilyen volt, sőt a történtek miatt még jobban fogja gyűlölni egymást a két nép (ha ez egyáltalán lehetséges). Ugyanakkor az iszlám harcosoknak direkt főnyeremény egy hitetlen gyaurokat pusztító terrortámadásban való elhalálozás, mivel az ilyen bátor és derék harcost, aki életét áldozta Allahért, a hurikkal zsúfolt, mohamedán Paradicsom várja, ami a fiatal férfiak számára nyilván sokkal vonzóbb, mint a hozzá képest kissé langyosnak látszó, éteri, semleges boldogságot ígérő keresztény Mennyország. Szeretnek hát terroristák lenni, affenébe is!
Sajnos ezzel a (véletlenül jó) amerikai ötlettel is az volt a baj, mint minden hasonló észszerű gondolattal: megvalósíthatatlan. Egyrészt a környező arab államok egyszerűen nem hajlandók befogadni a kitelepítendő palesztinokat, mert sokkal jobb nekik, ha Izrael miattuk, azaz a HAMASZ miatt állandó fenyegetettségben él, másrészt a világ… khm… kevésbé racionális része aktívan támogatja a szegény palesztin népet, hogy továbbra is „ott éljenek, ahol eddig, azaz a hazájukban”. Gyönyörű is lenne ezen gondolat, ha a palesztin „haza” nem azt az éjjel-nappal robbanásra kész feszültséggócot jelentené közvetlenül Izrael mellett, amely mindenkinek, aki ott él, rendkívül káros. Ezzel a megoldással minden marad, ahogy volt, a nyomor, a terror és egymás fékevesztett gyűlölése, amit már a gyerekek is megtanulnak 5 – 6 éves korukig, azaz a környékbeli temetkezési vállalkozók továbbra is dörzsölhetik a tenyereiket.
Eredmény: a világüdülőtelep nem valósítható meg. Más módszerhez kellett folyamodnia annak, aki mindenáron Béke Nobel díjat akar. Mint az közismert, Trump az Egyesült Államok elnöke, akinek tengernyi zsarolási lehetősége van. Meg is hívta Netanjahut magához, és pillanatok alatt elintézte, hogy beleegyezzen a tűzszünetbe. A HAMASZ is tudta, ha Trumpnak fontos lesz a közel-keleti béke, akkor nincs mese, mert Izrael ellen még csak-csak tudja tartani magát, pláne, ha vannak zsidó túszai, de ha az Egyesült Államok is beszáll, amelyet, ha komolyan akar valamit, nem érdeklik a nem amerikai túszok, akkor a terrorcsoportnak semmilyen esélye sincs. Ha mindenki meghalna, az sem jelent Trumpéknak semmit, ezért aztán a HAMASZ is beleegyezett a békülésbe. Legalábbis névleg. Valószínűleg időnyerési okból. Mintha Putyin szelleme lebegett volna Gáza felett.
Így aztán létrejött a tűzszünet. A derék elnök nagy parádét rendezett. Magának, természetesen. Először Izraelbe repült, hogy jól megünnepelhessék Knesszetben, hiszen ő szabadította ki a túszokat, amit Netanjahu nem tudott elintézni, aztán irány Sharm el Sheikh, ahol hatalmas biodíszlet körítéssel az Egyesült Államok, Egyiptom, Törökország és Katar vezetője szentesítette aláírásával a csodás béketerv első lépését, miközben Trumpot a világ királyává nevezik ki. Az elnöki forgatókönyv szerint.
Még az az Orbán Viktor is ott játszotta a háttérben az ünneplő tömeget a sok más haszonleső között, akinek Gázában semmi köze sincsen semmihez, de oly lelkesen állt díszsorfalat, mintha nem tudná, hogy az elnöknek csak azért lett hirtelen fontos ez a közel-keleti béke (eddig nem nagyon törődött vele), mert az orosz-ukrán konfliktus békeangyalaként akkorát bukott, hogy azóta is azon röhög a fél világ. Orbán Viktornak ezzel a „népség, katonaság” jellegű szerepléssel sikerült magát valamiféle világpolitikai tényező magasságába emelni, akiről még Trump is szót ejtett az előadásban. De bizony ám! Sőt, még mennyire!
Igaz, Orbán Trumpnak jó embere, általa az elnök sok mindent megtudhat az EU konkurencia belső működéséről, és persze vétóbábuként is bármikor a rendelkezésére áll. Ahogy Putyinnak is. Hűséges lihegése az amerikai gazdi mellett néhány dicsérő szóért (lásd Sharm el Sheikh), az orosz gazdi mellett viszont energiahordozókért hallható.
Akik között a béke ezáltal „létrejött”, azok sajnos el se mentek a nagy Trump ünneplésre. Se Netanjahu, se a HAMASZ képviselője nem volt jelen, így aztán nem csoda, hogy a tűzszünet betartása egyiknek sem akkorra kényszerítő erő. Hogy most hogyan néz ki az ügy, az itt részletesen megtalálható
Így hát a békét illetően nem jól áll a helyzet. Félő, hogy az izraeli-palesztin háborúnak még koránt sincs vége, és a kölcsönös gyilkos akciók tovább folytatódnak. Számunkra ez persze nem is érdekes, mert nekünk az egész cirkuszból a legfontosabb miniszterelnök urunk megdicsőülése, majd ezt követő mennybemenetele, és ha a következő Trump – Putyin tárgyalás Alaszka után itt lesz Budapesten, akkor végképp nem bírjuk majd leállítani a NER sajtó egekig csapó lelkesedését a „világpolitikai tényezőség” tudatában (Viktor! Viktor! Viktor!), hiába, hogy derék miniszterelnökünknek egyik ügyre sincs hatása, és egyik ügyhöz sincs köze. Még a legkevesebb sem.
Az, hogy a világpolitikai napokra háromnegyed Budapest totálisan le lesz zárva, magától értetődik. Ezért javasolnám, hogy ezek legyenek munkaszüneti, sőt ünnepnapok, így mindenkinek marad elég ideje az otthoni narancssárga sarokban elhelyezett, egészalakos Viktor szoborhoz imádkozni a rezsicsökkentés és a 13. havi nyugdíj megmaradása érdekében. Ez kell a magyar hazának!
Nihil aliud.
