Aki tudni akarja, mit gondolnak a fideszes képviselőjelöltek a jövőnkről, az jó, ha elmegy valamelyikük kampányrendezvényére. A minap a Jászságban a „soros disznóról” elhíresült Pócs János Jászboldogházán nagyon pontosan fogalmazott: ha a Fidesz veszít, szerinte káosz lesz, meg időközi választás. Április 8. egy olyan döntésről szól, amit soha többé nem lehet visszacsinálni…
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz olyan gondolata ennek az embernek, amivel egyet fogok érteni. De abban igaza van, ha a következő választáson megint ők maradnak kormányon, isten ne adja még kétharmadot is szereznek, akkor olyan útra lép ez a szerencsétlen ország, amit talán soha többé nem lehet visszacsinálni. A 21. század elhúz mellettünk minden vívmányával, eredményével, és viszi magával a 89-ben bennünk feltámadt reményeinket is. Elindulunk visszafelé a háborúkkal, nemzetközi viszályokkal, dzsentri világgal, uram-bátyám kapcsolatokkal, szegénységgel, zsellérsorssal „fűszerezett” múlt század felé, hacsak nem egyenesen a 19. század késő feudalizmusa irányába.
Egy egységesülő Európában kiszorulunk a perifériára,
a balkáni nemzetállamok szintjére, feltéve, ha azok időközben nem előznek meg minket és lépnek a helyünkre. Abban is egyet kellett értenem vele, ha nem is ugyanarra gondolunk: amit elértünk, el is veszíthetjük.
Ahogyan a Fideszben sokakat, a vásárhelyi események láttán a Pócshoz hasonlóakat is foglalkoztatja a gondolat, megeshet, hogy nem nyernek. Hogy akkor mi lenne? Attól tartok a Fideszben ennek már kidolgozták a pontos forgatókönyvét. Ugyanaz történne majd országos szinten, amit kipróbáltak már korábban Esztergomban, Jászkiséren, ahol a jobbikosok ültek a fideszesek helyére, aztán olyan belháborút kreáltak, hogy két év múlva fel kellett oszlatni a testületet. Tartok tőle, ennek a bebuktató „technikának” leszünk majd tanúi Hódmezővásárhelyen is.
Sajnos abban is egyet kell értenem ezzel a disznózó politikussal, hogy a Fidesz-KDNP választási veresége után az egész országban a káoszra kellene felkészülni. Már a szocialista-liberális kormányok nyolc éve alatt is megtapasztalhattuk, hogy hiába voltak még akkoriban erős pozíciói a balközép koalíciónak az önkormányzatokban is, az ellenzékbe szorult jobboldal annyira erős maradt, hogy megtorpedózta a kormányzat minden épkézláb elgondolását. Ha a szociális népszavazás más eredményt hoz (ki ne szavazott volna arra, hogy ne kelljen fizetnie az orvosi vizitért, vagy a kórházi ápolásáért?), ma sokkal jobb körülmények uralkodnának az egészségügyben. Akkor ma nem kellene sok százezer forintos éves tandíjakat fizetni a felsőoktatásban, és ha van elég bátorság a szocialistákban, hogy a liberálisok több biztosítós egészségügyi elképzelése mellé álljanak, akkor mára talán kiszorult volna a „piacról” a hálapénz.
Az orvosoknak tisztességes bért garantálhatna a biztosító társaságok térítése.
Akkor ma nem csak a „Mészáros-félék” jövedelméből futná tisztességes kórházi ellátásra, nem összeköttetéseken múlna egy-egy kezelés vagy műtét sorsa. Lehet, hogy ebben tévedek, de akkor talán az orvosok közül sem annyian választották volna a „megélhetési emigrációt”.
Sajnos abban is igaza van Pócsnak, és a káosszal riogató politikus társainak, hogy ha április 9-én a mai ellenzék kerülne hatalomra, alighanem egy ideig egymással lennének elfoglalva a pártok, és kevesebb idejük maradna az ország dolgainak rendezésére. Ez persze nem azért lenne így, mert nincsenek elképzeléseik arra, hogyan lehet Magyarországot visszavezetni a demokráciába, pusztán le kellene folytatni azokat a koalíciós tárgyalásokat, amelyekre korábban, az egyfordulós választási rendszer átkaként, nem keríthettek sort.
Ám ez csak egyetlen elásott akna azok közül, amelyeket a Fidesz és a KDNP előre elhelyezett a magyar közéletben. Ott vannak a korlátlan időre bebetonozott Áder Jánosok, Polt Péterek, Ász-elnökök, bírósági vezetők, alkotmány bírák, a még jó másfél évig hivatalban lévő önkormányzati komiszárok a különféle testületekben. Jöhetnek majd új miniszterek, államtitkárok, közigazgatási főtisztviselők, alattuk ott pusmognak majd azok a fideszes káderek, akiket a nyolc év alatt
„alvó ügynökként” elhelyezett az apparátusban a korábbi kormányzat.
Hiába ígérte a választási kampányban a DK, hogy akár 12 óra alatt kisöpri ezeket a fékeket az államigazgatásból, ez nem igaz. Amikor 2010-ben a nyolc éves szocialista-liberális kormányt leváltotta a „fülkeforradalom”, hónapokig tartott a „nagytakarítás”, mire a titkárnőktől a kávéfőzőkig és a kézbesítőkig mindenkit elzavartak az államigazgatásban. És ez is egy tragédiája a magyar társadalomnak, hogy minden kormányzati váltásnak – kénytelen-kelletlen – végre kell hajtania ezeket a kádercseréket. Még nagyon messze vagyunk attól a nyugat-európai demokratikus gyakorlattól, hogy a közigazgatás szakemberek dolga, függetlenül azok politikai nézeteitől. A legfelső szinteken cserélődnek a politikusok, a „hivatali emberek” csak a dolgukkal törődnek, a politikai nézeteiket félre teszik, és a következő választás alkalmával, a szavazófülkében veszik elő ismét.
Nincs ma olyan ellenzéki párt, amelyik ne tűzné zászlajára a korrupt fideszes politikusok, a baráti-rokoni kapcsolatok révén tisztességtelenül meggazdagodott emberek elszámoltatását. Akik ne ígérnék meg a földmutyi során szerzett hatalmas birtokok visszaadását azoknak, akiktől elvették azt. Igazságos lépések volnának ezek, csak hát
a demokráciának vannak játékszabályai és korlátai,
amelyeket nem illik senkinek átlépni. Még azoknak sem, akik éppen a demokratikus jogok visszaállítása érdekében tennék. Ahhoz, hogy bárkitől visszavegyék a korrupt módon szerzett vagyonát, bíróság elé kell citálni, le kell folytatni előbb a törvényes eljárást. Ami nem egy nap, nem egy hónap, talán egy év is kevés hozzá. Majd aztán… És addig? Addig szabotálni lehet a termelést a mezőgazdaságban, ellátási gondokat lehet teremteni az élelmiszerpiacon, akadozhat a liszt szállítása a pékeknek, nem lesz hús a hentesnél. Visszafoghatja a termelést Mészáros Lőrinc a maga sem tudja hány vállalkozásánál, elbocsáthatja az embereket, akik ezzel kikerülhetnek az utcára. A szállodái egy része bezárhat, a kezében lévő sajtótermékek másról sem szólhatnak, mint arról a káoszról, amibe az ország a barátja bukása után belezuhant. De hasonló lehet Garancsi, meg a többi nevüket sem tudom NER vazallus lépése is.
Szóval hetek alatt
sorra robbanhatnak fel az előre elhelyezett aknák.
Ettől még azok is elgondolkodhatnak majd, hogy jól döntöttek-e, akik azt akarták, hogy végre ellenzékben legyen az Orbán-féle „nemzet”. Lehet ugyan gondolkodni majd akkor új alkotmányról, meg igazságosabb választási rendszerről, de az utca emberének hamarabb elfogyhat a türelme, mint amennyi idő kell ahhoz, hogy visszasántikáljunk a nyolc éve elhagyott demokrácia göröngyös útjára. Ne adja isten, hogy megismétlődjön a 2006 szeptemberében megtapasztalt Szabadság téri csata, a Kossuth téri „táborverés”, az utcai gyújtogatás, a felfordulás. A káosz, ami mögött – jól tudjuk – már akkor is a veresége miatt csalódott Orbán Viktor és társai szították a tüzet.
Ha április 8-án a szavazók úgy döntenek, hogy minden maradjon a régiben, akkor folytatódnak majd az ELIOS-féle szabadrablások, a háborúk országgal-világgal.
Ha úgy döntünk, hogy menjen a hatalomból a mai csapat Orbánostul, Mészárostul, Polt Péterestől, akkor egy csupasz seggű, eszköz nélküli kormányzatnak kell nyugalmat és biztonságot teremtenie ebben a sokat szenvedett, már-már mindenkiben csalódott országban.
Szóval nagyon tartok a másnaptól. Április 9-étől.
