A főizé

Nagyerejű vezető esetén (vigyázat, ez nem a fizikai állapotára vagy az eszére vonatkozik, hanem a pozíció stabilitására) biztosra vehetjük, hogy a stáb tagjainak képessége alulmúlja a Főnökét, mégpedig minden szempontból, és egyértelműen.

A hazaihoz hasonló, azaz közel diktatórikus államberendezkedésnél nem fontos, hogy minden szaktárca élére zsenik kerüljenek, sőt az erősen nemkívánatos, mert hamar és nyilvánvalóan derülne ki legfelsőbb Főnökükről, milyen gyönge minden vonalon.

Így aztán a jelszó: zsenik kíméljenek! A posztok és a sarzsik elosztásánál tombol a kontraszelekció, a kiválasztás három egyszerű igényen alapul: egyrészt legyen a mi kutyánk kölyke, másrészt feltétlen híve a hivatalos ideológiának, még ha nem is érti, harmadrészt meg legyen butább, mint a közvetlen főnöke. Legjobb, ha a jelölt mind a három szempontból megfelel, de kettő azért elég általában, mert az ember nagyon buta tud ám lenni, ha rendesen megfizetik.

Nem csoda, hogy az állam teljes működési tartományán egyik rossz döntés követi a másikat, a lefelé csúszás feltűnő az összes szakterület esetén. A sebesség még nem a maximum, mert óhatatlanul akadnak olyanok, akik még a posztjukon maradtak, és komolyan gondolják a szakmájukat, ami azt jelenti, jól akarnak és tudnak dönteni. A csúcsot akkor fogjuk elérni, mikor ezeknek már mindegyike menesztve lesz, vagy addig piszkálják őket, míg maguktól hagyják el a pályát, megutálva mindent, ami hozzá tartozik.

Már többször írtam Varga Mihályról, aki sokáig pénzügyminiszterként tevékenykedett, ezért csodálkoztam néhány megnyilvánulásán, melyekből úgy tűnt, hogy pont egy pénzügyminiszternek nem tiszta az infláció. Már az is, hogy egyáltalán van, az meg pláne kellemetlen, hogy egyes értékeléseknél figyelembe muszáj venni. Ez a kötelezőség nagyon nem tetszett neki, így aztán sokszor nem is vette figyelembe, viszont ő már távozott. Még az is lehet, hogy túl okos volt a… kívánalomhoz képest, ami a kormányban megengedhetetlen, ezért kapta meg az MNB elnökséget, ahol már ellehet akármeddig is. Az infláció homályát átruházta másra. Azt kapta meg tőle a kormány főizéje (azért főizé, mert nem szeretek durván fogalmazni, na!).

Főizé mindenütt van. Jellegzetessége, hogy az adott szervezetben ő mondja a legmeredekebb dolgokat, melyeket már tényleg csak érzelmileg lehet kezelni, mert értelme az nincs neki. Ilyen főizé például a FIDESZ budapesti frakciójának vezetője, Szentkirályi asszony, az ő szavai a leghűségesebb fideszesekhez szólnak, akiknek abból minden betű szentírás. A többiek esetében jobb, ha nem olvassák el. Noha korábban elemezgettem Szentkirályi elmeszüleményeit, egy idő óta már nem teszem. Úgysem ő gondolja ki azt a sok hülyeséget, meg aztán akiknek szánom, azok másra vannak érzelmileg szakosodva, és még ha elolvasnák, az sem jelentene túl sokat.

A kormány főizéje jelenleg a gazdasági miniszter úr. Bizonyos Nagy Márton.

Róla mondta Surányi, hogy még az irányát sem tudja eltalálni a makrofolyamatoknak, nemhogy a mértékét, így aztán ő viseli vállán az évről-évre egyre optimistább, így egyre több mellébeszélést igénylő költségvetési magyarázkodások terhét.

Ő jelentette ki a minap, hogy a 2026-ra tervezett költségvetés nem ám a jövő évi választáshoz van igazítva, mert „a választási költségvetés a baloldali kormányok sajátja”. A FIDESZ-től az ilyesmi szerinte nagyon távol áll. Bizony! Egy-két pluszkiadás azért még belefért a költségek közé, például a rendvédelmi dolgozók félévnyi fegyverpénzt kapnak (450 milliárd). A közszférában 15%-os illetményemelés jön januártól, béremelés várható az igazságügy és más alkotmányos szervezetek területén, továbbá biztosítottak pénzt a gyermekes anyák adómentességének ellentételezésére is (380 milliárd). Ez tehát nem választási költségvetés, mert ugyan hasonlít rá egy kicsit, de a miniszter úr nagyon határozottan jelentette ki, hogy ez nem az, ő meg csak tudja, ugyebár. Orbán Viktor miniszterelnök úr, mióta idénre 3 – 6 %-os GDP növekedést jósolt, amin sokan már akkor betegre röhögték magukat, nem foglalkozik előrejelzéssel, így aztán az száz százalékban a főizé feladata lett.

A főizé más területen is szorgos. Ilyen terület például a hazai Szodoma és Gomora, azaz az egyesült Buda és Pest, mely renitens és erkölcstelen várost a kormány nagyon igyekszik anyagilag is tönkretenni. Ehhez az ún. szolidaritási adót használja, melyet viszont a városvezetés nehezményez. Na, ilyenkor vetik be a kormányból Nagy Mártont, akinek a témát illetően ezt sikerült írnia:

„Felhívom a kedves főpolgármester figyelmét, hogy 2019 óta a főváros iparűzési adóbevétele 164 milliárd forintról közel kétszeresére, 322 milliárd forintra emelkedett. Ez alatt a szolidaritási hozzájárulás 10 milliárdról 89 milliárd forintra emelkedett, miközben a működési támogatás 26 milliárdról 43,5 milliárd forint felé nőtt. Ha mindent összevetek, 2025-ben az Ön zsebében 93 milliárddal több van, mint 2019-ben volt.”

Mivel tudjuk, hogy a 2019 óta eltelt 6 év alatt az infláció rendre 4,6 %, 15,2 %, 18,0 %, 17,6 %, 6,0 % és 3,2 % volt, egyszerű számolással (vigyázat, nem összeadás, hanem szorzás) kideríthető, hogy az adott korszak inflációja összesen 82,9 %. Az infláció szerencsétlen valami, mert nem csak egy város, például Budapest bevételeit tudja növelni (lásd: IPA), hanem a kiadásait is (lásd: közlekedés, világítás, takarítás, stb.), de ezeket Nagy Mártonnak nem kell ismernie, elvégre nem félisten ő. Bőven elég neki, ha Orbánnal tisztában van. Néhányan azért tudjuk, hogy a megnövekedett bevétel a megnövekedett kiadásokra kell, ami egy Nagy Márton szerű közgazdásznak nyilván nagyon meglepő.

A tényleges összehasonlításhoz, ahogy az iskolában tanítják, az inflációs érték segítségével ugyanarra az időpontra kell átszámolni az adatokat. Az összesített, 82,9 %-os inflációt figyelembe véve kiderül, hogy a 2019-es 164 milliárdnyi IPA bevétel 2025-re átszámítva 300 milliárdot ér (a jelenlegi érték 322 milliárd), a 2019-es működési támogatás akkori 26 milliárdjának értéke ma 47,6 milliárdot tesz ki (a jelenlegi összeg 43,5 milliárd, azaz a támogatás nem nőtt, hanem csökkent), a szolidaritási hozzájárulás akkori 10 milliárdja pedig ma 18,3 milliárdot ér (a jelenlegi adó 89 milliárd). Ebből következően a 2025-ös értékekből a jelenidőre átszámolt 2019-es értékeket levonva és összegezve:

(322 – 300) + (43,5 – 47,6) – (89 – 18,3) = 22 – 4,1 – 70,7 =  – 52,8 milliárd.

A nagy garral hangoztatott, „93 milliárdos plusz bevétel” tehát nem létezik. Az inflációval korrigált, immár helyes eredmény jóval inkább kőkemény pofon Budapestnek, mégpedig mínusz 52,8 milliárd HUF értékben, azaz Nagy miniszter úr, mikor „mindent összevetett”, akkora hülyeséget írt, mint a VY Canis Majoris. Ilyenkor mindig felmerül az emberben a kérdés, tényleg nincs senki a minisztériumban, esetleg a családban egy középiskolás, aki legalább az ordító ostobaságokat javítani tudná?

A legrosszabb ebben az, hogy Nagy miniszter úr „számítása” alapján a kormány több, (szintén?) dilettáns tagjában bizton fölmerül az ötlet, ha a fővárosnak ennyi plusz pénze van, emeljék meg a szolidaritási adót a duplájára, és azt nagy valószínűséggel végre fogják hajtani.

Ma kiderült, hogy ez a jóslatom nem jött be, mert egy hír szerint mégsem a szolidaritási adót emelik (ugyanis vannak befizető városok fideszes polgármesterekkel is, akiket nyilván kímélni kell), hanem „átvilágítják a főváros pénzügyeit, hogy kiderítsék, hová folyik el az adófizetők pénze”. Hát, mit mondjak erre? Egy hülye százat csinál, vagy ez csak egy újabb ravaszság, amellyel folytatódik a nép átverése? Lehet dönteni.

A még nagyobb baj, hogy ez az ordító kormányhazugság várhatóan nem lesz köztudott (nem úgy ismerem a magyar médiát), és a főizé által összehazudott „plusz 93 milliárd” végül nagyigazsággá válik a fideszes propagandisták kezében, mely szerint Karácsony ennyi pluszpénzzel sem jutott semmire. A tényleges igazság attól persze nem változik, és legalább néhányan tudjuk, hogy a kormány nem adott Budapestnek nagylelkűen 93 milliárdot, hanem rosszindulatúan elvett a budapesti költségvetésből 53 milliárdot, amelyből Rákosrendező ára bőven fedezhető lenne. A többi fővárosi kiadás nehézség nélküli teljesítése mellett!

Na, kérem, ilyen az, mikor a rosszindulat az ostobasággal kézen fogva korlátlan hatalomhoz jut, és a duó jellegének megfelelő működésbe kezd. A lényeg a korlátlan hatalomnak a választók általi átadása Orbán Viktornak, ami sajnos már négyszer megtörtént. Hiába, no, nagy erő a hit.

Kösz minden résztvevőnek.