Facebook-oldalán reagált egy hosszabb bejegyzésben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Tamás Gáspár Miklósnak február 5-én a hvg.hu-n, Kelemen Hunor vacsorája címmel megjelent írására.
Ebben a filozófus szerző azt állította, hogy az RMDSZ elnöke korábbi, Karácsony Gergellyel a Párbeszéd és az MSZP közös miniszterelnök-jelöltjével, valamint Molnár Gyulával, az MSZP elnökével folytatott kolozsvári találkozója után tett nyilatkozatával a legdurvábban megsértette a magyarországi ellenzék egyik fontos részének a vezetőit, tagjait, rokonszenvezőit és szavazóit.
A múlt heti kolozsvári közös vacsorát követően Kelemen Hunor azt nyilatkozta a Maszol.ro-nak: „A vacsorán megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.”
„Elhíresült vacsoránkon nekem szegeztek egy kérdést, nevezetesen azt, hogy „mit kellene tennie a magyar ellenzéknek Transzilvániánkban a magyarországi választási kampányban?” Őszinte ember lévén, amit már Andrei Plesu úr is kifogásolt és mesterien összekevert a faragatlansággal, tömören válaszoltam: semmit! Nincs értelme! Az erdélyi magyar emberek nagyon nagy többsége nem ebben a kampányban fogja eldönteni, hogy amennyiben él a szavazati jogával, akkor kire fog szavazni” – írja ennek kapcsán az Egy vacsora utóélete címmel közzétett bejegyzésében a szövetségi elnök. Kelemen hozzáteszi, hogy természetesen ő maga is tudja, hogy lehetett volna diplomatikusabb, mézes-mázas, lakkozhatta volna a témát, hiszen állítása szerint tudja, hogyan kell ezt csinálni. „Vacsorapartnereimet tisztelem annyira, hogy nem kezdtem elmés dolgokat mesélni nekik arról, hogy
az utolsó száz méteren miként lehet parittyából lézerkardot gyártani, merthogy tulajdonképpen nem lehet ”
szögezi le Kelemen Hunor, aki elmondja, nem érti, hogy miért kell ezért dühösnek lenni. TGM azon állítására is reagált, miszerint az: „erdélyi magyarság önbecsülése, méltóságérzete megkövetelné talán a lelki függetlenség minimumának akár szerény jelzését, amelyhez elég lett volna, ha Kelemen Hunor van annyira bátor, hogy hallgasson”. „Vannak dolgok, amelyekhez az idő teltével sem tudok hozzákopni. Úgy tűnik, hogy amikor az erdélyi magyar emberről van szó, akkor néhány hasonló elvárás mind román, mind magyar (értsd magyarországi) oldalról elő-elő bukkan. Nem tudok kezdeni semmit azzal az elvárással, hogy a „lelki függetlenség” szerény jelzése és az erdélyi magyar ember bátorságának a fokmérője az lenne, hogy bizonyos kérdésekben mélyen hallgat. Csendben ül! Figyel, nehogy szó hagyja el a száját. És ha mégis, akkor az nem lehet bármilyen, nem lehet vélemény, illetve az nem lehet más, mint amit elvárnak tőle. Mert csendben ülni egyes méltóságos urak szerint a helyes cselekedet és a nagy tiszteletadás egyetlen és valóságos jele” – írja erről.
(Transindex)
