Folynak a viták a Jobbikról, derék demokraták esnek egymásnak a Facebookon, korábban egymással szimpatizáló honfitársaink törölnek másokat ismerőseik köréből Vona Gábor pártja miatt.
Azon megy a vita, hogy szabad-e együttműködni a Jobbikkal Orbán leváltása érdekében. Mert a Jobbik nélkül – ebben nagyjából teljes az egyetértés – most nem sikerülhet eltávolítani a Fidesz egyre diktatórikusabbá váló és ijesztőbb rendszerét.
Nácikkal, soha! – így az egyik oldal.
Ma már nem a Jobbik a náci, hanem a Fidesz – jön rá a válasz.
Vegyük sorba, legalább röviden, vázlatosan, hogy mi a rossz a Jobbikban. Már csak azért is, mert abban, amit mostanában képviselnek, sok vállalható elem van. De, mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, vagyis, érdemes az apró betűs részleteket is alaposan átolvasni.
A Jobbikban az egyik rossz az, hogy nem tudhatjuk, őszinte az, amit mondanak és tesznek. Megváltozhat-e a tigris, le lehet szoktatni a húsevésről? Állatkerti keretek között, ketrecben tartva nyilván igen, de mi történik, ha kiszabadul, és ismét szabadon vadászhat. Ráveti-e magát az első, arra haladó zebrára, vagy beéri azzal, hogy békésen rágcsálja valamelyik közeli fa törzsét.
Nem tudhatja senki, hogy taktika-e, amit Vona Gábor és a Jobbik mond. Nyilván az is van benne, mert rájöttek arra, hogy a Fidesztől jobbra már nincs számukra hely. Orbán pártja ugyanis szinte az összes tematikájukat lenyúlta. Talán egyedül a cigányellenességben nem versengett soha a Fidesz a Jobbikkal, de zsidózásban kezd felzárkózni. (Lásd még a Soros-plakátok, és úgy általában a Soros elleni kampány, amelyek, hanem is utalnak nyíltan az általuk gyűlölt, és a magyarokkal meggyűlöltetni kívánt magyar származású milliárdos származására, az ellene folytatott kampány értelemszeren erősíti az antiszemita indulatokat.)
A Jobbik tehát helyet keresett magának, és ott talált, ahol korábban a Fidesz volt. Ehhez minden pártnak és politikusnak joga van, semmi nem tiltja, hogy egy politikai párt és annak vezetői, megváltoztassák a nézeteiket.
Más kérdés, hogy a választópolgárok szemében mennyire hitelesek ezek a váltások. A Fidesznek például nagyon bejött az élet, pedig ők is csupán jó húsz évvel ezelőtt fedezték fel magukban, hogy ők valójában nem liberálisok, és ateisták, hanem konzervatívok és nagyon keresztények.
A másik, ami problémás a Jobbikban: a múltjuk. Emlékszünk arra, honnan indultak, és hogy miféle indulatok és ideológiák mentén jött létre ez a párt. És tudjuk azt is, hogy sokan azok közül, akik zsidóztak és cigányoztak a parlamentben és másutt, még ma is ott vannak a Jobbik soraiban. A Jobbik igyekszik megválni a múltjától, de csak részben vált meg azoktól, akik ezt a múltat képviselik. Novák Előd, aki elégette az Európai Unió zászlaját, már nem alelnöke a Jobbiknak, sőt, már a pártnak sem tagja, de Toroczkai László, aki tevékeny részt vállalt a 2006-os őszi „sajnálatos eseményekből”, és azóta is a legszélsőségesebb magyar politikusok egyike, még mindig egyik vezetője a pártnak. Vagyis, fel kell tenni a kérdést, hogy el lehet-e és el kell-e felejteni, amit a Jobbik a nem is olyan távoli múltban tett. Mi lesz, ha hatalomra kerülve, újra olyanok lesznek, mint régen? A szemünkbe röhögnek, és azt mondják a választóknak: más a kampány, és más a kormányzás.
Nem könnyű helyzet. Kérdések vannak, válaszok még csak születőben
