A magyar színjátszás két kivételes alakjának szerelme évekig tartó, szenvedélyes és pusztító kapcsolat volt, amelyet a nyilvánosság szinte egyáltalán nem ismert. A történet csak évtizedekkel később, Udvaros Dorottya vallomásai nyomán került napvilágra, és máig a hazai színházi élet egyik legkülönlegesebb szerelmi történeteként él tovább.
„Legjobb haverokként érkeztünk meg a forgatásra Besztercebányára. Két hét múlva pedig úgy indultunk vissza Magyarországra, hogy többé nem akarunk mással lenni, kizárólag egymással. Beleszédültünk egy rettenetes, pusztító szerelembe. Végig tudtuk, hogy végzetesen súlyos hibát követünk el, de nem tehettünk semmit, mert mint egy atomvillanás a semmiből ütött be. Mindent elsöprő lelki és testi vonzalom volt, aminek nem lehetett ellenállni” – emlékezett vissza csaknem negyven évvel később Udvaros Dorottya és Cserhalmi György kapcsolatának kezdetére.
A sorsfordító találkozás az 1987-ben Besztercebányán forgatott Meddőhányó című film munkálatai során történt. Mindketten családban éltek, és pontosan tudták, hogy kapcsolatuk nemcsak rájuk, hanem környezetükre is súlyos következményekkel járhat. A szerelem azonban elsöpört minden józan megfontolást.
Udvaros Dorottya később bevallotta férjének a kapcsolatot, noha házasságuk ekkorra már korántsem működött úgy, mint korábban.
„Hiába nem voltunk már együtt, mégis nehéz helyzet volt, mert egy lakásban laktunk. Bejelentettem, hogy mivel én hoztam meg a végső döntést, ezért én költözöm el albérletbe. Máté pedig felváltva lakik nálunk. Arról halvány fogalmam sem volt, hogy Gyurka mit mond otthon. Az ő kapcsolatuk Erzsivel szinte gyerekszerelemnek indult, elképesztően erős kötelékek fűzték őket össze. Ma már tudom, hogy ezt a köteléket nemcsak nem lett volna szabad, de nem is lehetett megbontani.”
Vetkőzés: vallomás egy nagy szerelemről
A történet részletei a Vetkőzés című könyvből váltak ismertté, amelyben a Nemzet Színésze őszintén beszél pályafutásáról és magánéletéről. Színészek esetében a kettő gyakran elválaszthatatlanul összefonódik, és ez aligha volt másként Udvaros Dorottya és Cserhalmi György esetében.
Kapcsolatuk a szakmán belül közismert volt, a szélesebb nyilvánosság azonban szinte semmit sem tudott róla. A nyolcvanas évek végén még nem léteztek a mai értelemben vett bulvármédiák, közösségi oldalak vagy okostelefonok. A hírességek magánéletét sokkal könnyebb volt távol tartani a nyilvánosságtól.
„Éveken át tartott ez a szerelmi vihar: euforikusan boldog időszakok és hatalmas szakítások, még nagyobb kibékülések. Mindez maga alá temette addigi nyugodt és viszonylag kiegyensúlyozott életünket” – vallotta később Nyáry Krisztiánnak a színésznő.
A pofon, amely minden este elcsattant
A kapcsolat hullámzásai időnként a színpadon is megjelentek. Molière egyik darabjában Udvaros Dorottya karaktere, Célimène pofon üti Alceste-t, akit éppen Cserhalmi György alakított.
„Nem terveltem ki előre a dolgot, de amikor ott a színpadon megláttam a Gyuri arcát, akkor kitört belőlem minden feszültség. Tiszta erőből akkora pofont lekevertem neki, hogy majdnem földre került tőle. Egy másodperc töredékéig látszott csak, hogy meglepte a dolog, de bár kissé támolyogva, végig benne maradt a szerepében. Ettől kezdve minden egyes előadáson megkapta tőlem a maga nagy pofonját. Ez bármilyen nyugtatónál hatékonyabb módszernek bizonyult” – idézte fel később a színésznő.
A történet másik oldalát Cserhalmi György soha nem mesélte el ilyen részletességgel.
Amikor a mama kikotyogta a titkot
A kapcsolat egyik legkülönösebb epizódja Cserhalmi György édesanyjához kötődik. Udvaros Dorottya elmondása szerint kiváló kapcsolatban volt Magdával, aki olyannyira örült a szerelmesek boldogságának, hogy egy bulvárlapnak is nyilatkozott róluk.
„A fiam és a menyem miatt vagyok itt. Igaz, hogy Dorka még csak a jövendőbeli menyem. Sokáig két gyűrűt hordtam az ujjamon: a sajátomat és a Gyuri apjáét. Nemrég a két gyűrűt lehúztam az ujjamról, és odaadtam Gyurinak és Dorkának. Legyenek olyan boldogok, amilyenek a Gyuri apjával mi ketten voltunk!”
A sors különös iróniája, hogy nem sokkal ezután következett be a végleges szakítás.
„Nem volt a kapcsolatunknak ünnepélyes lezárása, könnyes búcsú sem. Csak az történt, ami előtte már százszor is: elkeseredett és dühös szakítás. Nekünk ez soha nem ment kultúrember módjára. Csak drámával. Amikor rájöttem, hogy most már nem fogunk kibékülni, akkor zavarba jöttem, de meg is könnyebbültem, mert nem lehet ennyi emberrel szórakozni: hol hazamenni, hol elköltözni. Túlságosan sokat szenvedtünk: Erzsi, Gyurka felesége és lánya, valamint az én fiam.”
A nagy szerelem így ért véget, nyomot hagyva nemcsak a két színész életében, hanem családtagjaik sorsában is. Cserhalmi György egy korábbi könyvben arról beszélt, hogy négy évet éltek együtt Udvaros Dorottyával.
Ma mindketten a magyar színjátszás élő legendái és a Nemzet Színészei. Szerelmük története pedig annak bizonyítéka, hogy a színház világának legnagyobb drámái olykor nem a színpadon, hanem a kulisszák mögött játszódnak.
