Miközben Magyarországon egyre több repedés látszik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének falán, a hatalom legbelső körei mintha már a vészkijáratokat keresnék. Orbán Viktor legidősebb lánya, Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István ismét külföldre költözött, ezúttal Londonba. A döntés önmagában lehetne magánügy, ám a NER történetében a családi és az üzleti szálak olyan szorosan fonódtak össze a politikai hatalommal, hogy minden ilyen lépés óhatatlanul politikai jelentőséget kap.
Orbán Ráhel és Tiborcz István az elmúlt években többször is bizonyították, hogy gyorsan alkalmazkodnak a politikai környezet változásaihoz. A 2022-es választások előtt Spanyolországba költöztek, majd a Fidesz újabb kétharmados győzelme után visszatértek Magyarországra. Később az Egyesült Államok következett, most pedig London. A hivatalos magyarázatok mindig személyes vagy üzleti indokokról szóltak, a közvélemény azonban nehezen tud elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a Tiborcz-birodalom felemelkedése egybeesett Orbán Viktor másfél évtizedes kormányzásával.
A költözés időzítése különösen figyelemre méltó. A NER több korábbi kulcsfigurája került az igazságszolgáltatás célkeresztjébe, miközben az egykor érinthetetlennek látszó hatalmi hálózaton belül is láthatóvá váltak a törésvonalak. E folyamat egyik legfontosabb szereplője a Matolcsy-család.
A Magyar Nemzeti Bank alapítványi vagyonának története mára a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legnagyobb politikai és gazdasági botrányává nőtte ki magát.
Az ügy középpontjában százmilliárdok állnak, de a tét valójában ennél sokkal nagyobb: annak megértése, hogyan működött a NER pénzügyi hátországa. Sokan úgy vélik, hogy ilyen volumenű vagyonmozgások nem történhettek meg a politikai vezetés tudta nélkül. Mások szerint éppen az a probléma, hogy a rendszerben egyes szereplők túlságosan nagy önállóságot kaptak.
A Matolcsy-ügy azért veszélyes a hatalom számára, mert nem pusztán pénzről szól. Kapcsolatokról, lojalitásokról és olyan információkról, amelyek adott esetben a rendszer legfelső szintjéig vezethetnek. Ha egykori szövetségesek kezdenek beszélni, abból könnyen politikai lavina lehet.
Az sem véletlen, hogy a kormányzati elit körüli nemzetközi kapcsolatok ismét reflektorfénybe kerültek. Az elmúlt években Orbán Viktor egyszerre épített kapcsolatokat Moszkvával, Pekinggel és Donald Trump republikánus köreivel. Ezek a geopolitikai támaszpontok sokáig a magyar miniszterelnök erejét demonstrálták. Most azonban egyre többen teszik fel a kérdést: mi történik akkor, ha ezek a külső biztosítékok meggyengülnek vagy eltűnnek?
Orbán Ráhel és Tiborcz István londoni letelepedése ebben az összefüggésben sokak számára több egyszerű családi döntésnél. Olyan jelzésnek tűnik, amely azt üzeni:
a NER elitjének egy része már nem tekinti kizárólagos élettérének Magyarországot.
Miközben a magyar állampolgárok milliói kénytelenek szembenézni az infláció, a megélhetési gondok és a leromló közszolgáltatások következményeivel, a rendszer nyertesei egyre inkább nemzetközi menekülőútvonalakat építenek maguknak.
A kérdés már nem az, hogy vannak-e repedések a rendszer falán. Hanem az, hogy akik a legtöbbet profitáltak belőle, vajon miért érzik szükségét annak, hogy egyre távolabb helyezzék családjukat és vagyonukat attól az országtól, amelynek felemelkedését oly sokáig saját sikerükként mutatták be. A történelemben ugyanis ritkán fordul elő, hogy a hatalom legközelebbi haszonélvezői ok nélkül kezdenek kijáratokat keresni.
