A Washington Post titkosszolgálati forrásokra hivatkozva állítja: Szijjártó Péter külügyminiszter rendszeresen informálta Szergej Lavrovot, az orosz diplomácia vezetőjét az uniós külügyminiszteri tanácskozások részleteiről. Az értesülés szerint mindez Putyin Ukrajna elleni támadása után sem maradt abba, így joggal merül fel a kérdés: csak az Európai Unió üléseiről, vagy esetleg a NATO‑tanácskozásokról is kiszivárogtattak adatokat Moszkvának?
Orbán Viktor, aki 2009 óta következetesen építi oroszbarát politikáját, miközben a Nyugattal szemben bizalmatlan, Kelet felé nyitó diplomáciát folytat. A Washington Post cikke szerint Budapest már tagadhatatlanul az orosz érdekek csatornájává vált az EU‑ban. A magyar miniszterelnök abban bízik, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin a jövőben – Európa feje fölött – új megállapodást köthet Ukrajnáról, vagy akár a kontinens befolyási övezeteiről.
Ez a külpolitikai irány azonban feszültséget keltett Orbán francia szövetségeseiben, köztük legfőképpen Marine Le Pennel, aki újabban már élesen kritizálja Trump iráni háborúját.
Marine Le Pen: „Trump vakon támad Iránra”
A francia szélsőjobboldal vezére – aki nemrég még Budapesten dicsőítette Orbán Viktort, „Trump barátját” – most az amerikai elnök legélesebb bírálói közé tartozik. A Le Parisien-nek adott interjúban kijelentette:
„Donald Trump nyilvánvalóan nem mérte fel helyesen az Irán elleni intervenció következményeit. Vaktában támadnak, és ennek katasztrofális hatása van az üzemanyagárakra.”
Mindez fordulat a pártvezetőtől, aki korábban támogatta az Egyesült Államok és Izrael közös katonai akcióját Irán ellen. A France Inter rádiónak már így fogalmazott:
„Trump össze‑vissza kapkod, nem lehet tudni, mi a célja Iránban.”
Franciaországban közben a dráguló üzemanyagok és a gazdasági nehézségek miatt a szélsőjobb a munkásosztály szószólójaként próbálja magát pozícionálni, miközben Trumpot és Macront is „az olajtrösztök embereiként” támadja.
Macron béna kacsa, Le Pennek is gondjai vannak
Franciaország idén 5 százalékos költségvetési hiánnyal számol, ami jóval meghaladja az uniós elvárásokat. Emmanuel Macron elnök parlamenti többség híján béna kacsaként próbál egyensúlyozni, miközben a szélsőjobb a benzin adójának csökkentését követeli – amit persze a pénzügyi helyzet miatt nem engedhet meg.
Azért Marine Le Pen pozíciója sem stabil. Elsősorban egy bírósági döntés eltiltotta az indulástól a jövő évi választáson, ráadásul üzleti körökben is komolytalannak tartják populista ígéretei miatt.
A Les Echos szerint a pátrióták „idióta mozgalom” benyomását keltik.
Francia kémügy és a magyar párhuzam
A francia közvéleményt különösen érzékenyen érinti, ha politikus és Moszkva kapcsolata újra napirendre kerül. Franciaország egykori hadügyminisztere, François Léotard a kilencvenes években bukott bele abba, hogy – a CIA figyelmeztetése szerint –
információkat szivárogtatott ki az oroszoknak a NATO tanácskozásokról.
Léotard 2001‑ben minden magyarázat nélkül tűnt el a közéletből, amikor az amerikaiak jelezték Párizsnak ellene több mint gyanú, hogy oroszoknak kémkedik. Az egykori liberális miniszter nem ideológiai elkötelezettségből, hanem feltehetően zsarolás nyomán működött együtt Moszkvával – ahogy most sokan attól tartanak, hogy a Szijjártó‑ügy is hasonló logika mentén működhetett.
Putyin pénze és Orbán kapcsolatai
A francia példát sokan párhuzamba állítják Magyarországgal
Marine Le Pen egykor Putyin kedvencei közé tartozott, kampányát orosz pénzekkel és egy magyar bankhitel révén támogatták. Az orosz titkosszolgálat akkor Macron ellenzőinek információs hadjáratát is szervezte. Azóta Franciaország törvényben tiltotta meg, hogy az EU‑n kívüli ország finanszírozza politikusainak kampányait.
Lapértesülések szerint a 2017‑es elnökválasztás előtt Orbán Viktor utasítására egy magyar bank kedvezményes kölcsönt adott Le Pennek – ez volt az első olyan eset, amikor nyíltan megjelent a magyar–orosz együttműködés a szélsőjobb európai hálózatában.
A kérdés most már elkerülhetetlen
Catherine Belton legutóbbi, Washington Postban megjelent cikke alapján már nem csupán uniós diplomáciai információk szivárogtathattak ki Moszkvába, hanem akár a NATO‑tanácskozások részletei is. A cikk titkosszolgálati forrásai szerint Szijjártó évek óta közvetlen csatornát biztosít Lavrov számára, és ez a kapcsolat az ukrajnai háború kitörése után sem szakadt meg.
Márpedig, ha ez igaz, az nem egyszerű politikai botrány, hanem nemzetbiztonsági kockázat, méghozzá Magyarország nemcsak Brüsszel, hanem a NATO szövetségesei felé is elveszítheti a bizalmat. És akkor a kérdés, amellyel a Washington Post cikke végződik, sokkal több, mint költői:
Szijjártó Péter csak az EU‑ról tájékoztatta az oroszokat – vagy a NATO‑ról is?
